Bár pont tegnap biztosítottam Bercit hogy ha már bácsik lesznek gyerekekkel, akkor is az én kicsi fiaim lesznek, mert ez az élet rendje.
Berci napról napra nő, már legyőzte Gét (ami biztató, de azért még maradt tere), kilóban még nem ért el engem sem, pedig nem sovány és tiszta izom, ez is biztos jele hogy fogynom kell. Nudli még várja hogy nála is beinduljon a növés, én meg mindenkivel összeveszek aki elkezdi hibáztatni hogy az a baj hogy nem sportol, most utána is néztem és igazam van. Viszont ő meg megint bejutott az első hatba a csapatával a Bólyai matekversenyben, pedig most is nagyon izgult, meg is beszéltük hogy ki tudja használni az izgulást és jól teljesít (azt meg úgy tűnik Berci nem annyira, korábban jobb matekosnak tűnt Nudlinál, az órákon nincs gondja, mégis rendszeresen sehol sem végez a versenyeken).
Meg tegnap az volt hogy ott voltak öcsémék is anyuéknál, fotózgattam a társaságot és Berci kiszúrta hogy az unokahúgom kiemelt figyelmemet élvezi, és megjegyezte hogy szerinte én jobban szeretném hogy az öcsémék gyerekei legyenek az én gyerekeim. Igyekeztem kifejezni hogy annak örülök a legjobban hogy ők a gyerekeim, nem tudom átment-e.
Nudli halad a Gyűrűk Urával (a Harry Pottert nagyon gyorsan befalta), Bercinek viszont a Preacher képregény sem jött be (pedig a tévében nézte velünk), négy oldalt olvasott aztán abbahagyta, amit azzal indokolt hogy nem szeret olvasni (ami azért nem zárja ki hogy valami más baja van vele amit nem tud megfogalmazni). Az Order of the Sticket mindig olvassa a vállam fölött ha észreveszi hogy megnyitottam az aktuális fejezetet, de hiába állítottam be a gépén a kezdőoldalt (mint kiderült már kétszer), nem harapott rá. Ha esetleg valakinek van ötlete képregényre ami tetszene neki.
A jövő hetet meg remélhetőleg túléljük balesetek, durva kiabálás és fontos dolgok otthon hagyása nélkül.