Azon gondolkodtam, hogy az is egy béna részmegoldás hogy nincs oep finanszírozott pszichoterápia hanem helyette van magán, mert így a többség ezt is töredéke áron vállalja mint amit külföldön elkérnek, mert különben csak a leggazdagabb réteg tudná megfizetni és a segítő szakmákban még mindig sokan vannak akiknek tényleg fontos az hogy segítsenek azokon akiknek szüksége van rá. Nagyon sok órában meg nem lehet végezni mert kiég az ember. Így marad az hogy vállal valamennyit annyiért amennyiért, néha olcsóbban ha tudja a páciensről hogy nehezen fizeti ki, néha évekig nem emel árat hiába nőnek a saját költségei, mellette dolgozik máshol is, és a bérleti díj, adózás, stb után, beleszámítva hogy egy ülés nem 50 perc munka, mert emellett van az adminisztráció, az eset összerakása fejben, a telefonok és levelek megválaszolása, adott esetben külső vizsgálatok vagy kórházi kezelés intézése, a vállalkozás vitele, önmagunk továbbképzése, szupervízió, a nehezebb eseteken, problémákon való gondolkozás, utánajárás, hogy vannak olyan terápiák amikben minden ülésre külön készülni kell, és hogy betegség, szabadság esetén, vagy ha a páciens nem jön el és nem fizeti ki, akkor nincs bevétel, ami marad abból nemhogy nem luxus szinten, hanem éppen csak megél az ember. Szóval igazából az oep finanszírozás hiányát részben a betegek, de nagyrészt a szakemberek is állják. Persze tudom hogy külföldön se jó, mert szarozik a biztosító, mindenféle igazolásokat és jelentéseket kér, csak a rövid terápiákat támogatja stb, de ott legalább van annyi. Csak hogy ne gondoljuk hogy sebaj hogy az állami megy le a vécén mert van magán. A többi szakterületet nem ismerem, lehet hogy van ahol jobb a helyzet nem tudom.

rant off.

Ez nagyon jó, bár valójában nem iszom kávét mert megdobogtatja a szívem, vagy forró csokit innék, ha úgy érzem olyan durva napom volt hogy most jár, vagy teát mert az kevésbé hizlal. Cserébe mind írjuk meg isoldét.

Isolde kezeit fázósan dörzsölgetve belép a Starbuckbsba és egy lattét rendel. Amikor észreveszi hogy a barista elírta a nevét, felsóhajt, “Ezért tart itt ez az ország” gondolja. Miközben a kávéját kortyolgatja és melengeti a bögrén a kezét, nem veszi elő a telefonját, hanem gondolkodik az aktuális cikkén, és szomorkodik amiatt, hogy nem Brennbergbányán van, ma a magánrendelése miatt nem ér haza időben megfürdetni a Lányt, és mert még 30 nap van hátra tavaszig.

Menetrendszerinti nyígás

Megint sikerült meglepnie annak hogy idén is lesz farsang, vagyis nem mert már Halloween tájékán is gondolkodtunk rajta. Berciéknél egyszerűbb, mert a felsősök osztályonként készülnek tréfás előadásokkal egy megadott témában, és nem kell túlspilázni a jelmezt. A tavalyi hófehérke után most kisebb váltással star wars a téma. Most tudtam meg hogy ők a 7. részből adnak elő valamit, van egy hetünk kitalálni az öreg Leia jelmezt.

Bercinek viszont továbbra is valami jópofát kell kitalálni, amivel nyerhet, de nem tartja bénának vagy túl feltűnőnek vagy mittudomén ahhoz hogy felvegye. Novemberben találtunk egy táncoló gyerek Grootot cserépben ami aranyos volt, de mostanra rájött hogy nem ismerik elegen és furán néznének, plusz nem akar táncolni. Javasoltam a miniont, mert azt sokan ismerik, rábólintott, kerestem a neten diy tutorialt ami viszonylag egyszerűnek tűnt (igen, celluxszal és biztosítótűvel készül) (nem), ki is néztem hogy a h&m-ben a nagy részét be is lehet szerezni. Mielőtt megrendeltem a cuccokat, még egyszer rákérdeztem, és nem jó a minion mert valami jópofát szeretne mint tavaly A., aki lemezlovas volt. Vagy a hőlégballont a színes lufikkal, amihez tavaly megrendeltük a 20 darab héliumos lufit, majd másnap visszamondtuk a rendelést. Aztán eszembe jutott az intelligens gyurma (ami a gyerekek között elég nagy divat, fogják tudni mi az), play-doy doboz és Einstein összekombinálását célozzuk, amire megint csak van egy hetünk, nagyon várom (nem). Jelentkezzen akinek van ősz, kócos parókája.

#160

Ezt most megosztom, hátha valaki tud albérletet cuki kétéves ikreknek.

nimbusz

Jahajj, úgy szerettem volna írni a jó dolgokról, hogy leadtam a tavalyi melóm, ami az idegösszeroppanás szélére vitt – nem túlzás, az állapotom nagyon gáz volt, csak valamiért nem hiszi el senki, ha az ember maga mondja. Az viszont nem igaz, hogy a meló a ludas, nem a meló, hanem az, hogy gyerekek mellett toltam, szabadidőmben, amely így eltűnt. Meg arról, hogy lett egy új állásom, egyelőre alakulóban, de nagyon jó helyen, jövő héten kezdek részmunkaidőben. Meg hogy a fiúk a második hetet a kezdik a magánbölcsiben, és élvezik, habár reggel kámpicsorodnak kicsit, de nem sírnak, és én sokkal jobb fej vagyok velük, mert volt pár ajándékba kapott délelőttöm múlt héten, amikor ügyeletben vártam, hátha mennem kell a kiborult gyerekhez, de nem kellett mennem. És olvashatok, és néha alszom, és a fiúk néha szavakat mondanak és esetlen mondatokat, és már tudnék én is gyerekszáj aranyosságot írni, mert kijött ilyen abból…

View original post 249 more words

A vörösáfonyák, A kockacukrok

s: hú de fáj a vádlim, nektek nem?
mindenki: nem
s: akkor rosszul síeltetek. de valamitek fáj?
Berci: nekem a lábujjam kicsit viszket.
(ma nem esett a hó, hanem szépen sütött a nap, de nem volt túl meleg és pont tökéletes volt a hó, viszont az egyik felvonónál 35 percet álltunk sorban tömegben. Mai barkóba feladványok: kifli*, a silversurfer surfje, infinity gauntlet, a vörös lámpás gyűrűje, “m” betű, eiffel torony, kardfogú tigris. Az enyémet meg ki se találták, de nem azért mert olyan nehéz volt, hanem felértünk a lifttel. Ebédnél meg arról beszélgettek hogy ha mi is a zöld lámpás szereplői lennénk akkor mikből állna az erőnk (vagy mi): Bercinek akarat és düh, Nudlinak remény és bölcsesség, Gének szeretet és remény, nekem szeretet és bölcsesség. Most meg elolvasták amit írtam, Nudli még egyszer nevetett a viccen, aztán mind nevettek a blogos nevükön.

*Gé nehezítette azzal hogy azt mondta a színére hogy barna, pedig zsemleszínű.

A hosszú autóúton először egymást szórakoztattuk azzal, hogy Gének ha lenne együttese, “A …k” lenne a neve, mint ahogy angolul is van egy csomó, amiket el is kezdtünk lefordítani, mint A bogarak, A sasok, A kovácsok (bár tudjuk hogy ezt valójában “Kovácsék”-nak kell), A fekete kulcsok, abban nem tudtunk megegyezni hogy a The Smashing Pumpkins-t hogy fordítanánk, mert szerintem A tököket összetörni az Smashing the pumpkins. De nevermind, most megnéztem és a glosbe szerint a smashing azt is jelenti hogy klassz.

Később felajánlottam a gyerekeknek hogy barkóbázzunk, gyorsan rákérdeztek a legutóbbi feladványokra (amiket amúgy ők találtak ki): semmi, minden, mindennek a fele. Gyorsan kitalálták Dezsőt, a teknőst, aztán Nudli feladta az életet, amit úgy találtunk ki hogy elkezdtük kérdezgetni hogy mivel kapcsolatos, és sok mindenre mondta hogy is, erre Berci megkérdezte hogy az élettel? és erre Nudli elnevette magát.

Később szendvicset képeztünk (hó, csúszó ember, hó), hazafelé pedig vártuk hogy megelőzhessük a hókotrót, majd az autómentőt, de végül hazaértünk.

És lehet hogy lassan ideje túllépni ezen a “nem sztrájkolhatunk, mert az a betegek életét veszélyezteti” hozzáálláson, mert most folyamatosan, éjjel nappal veszélyben van a betegek élete is, nemcsak az emberi jogaik sérülnek az állandóan túlterhelt rendszerben.

Azért nem omlott még össze az egészségügyi rendszer (évekkel ezelőtt)*, mert a főorvosok nem lépik meg azt a lépést hogy kijelentik hogy az osztályuk ilyen körülmények között nem tud működni, vagy zárják be vagy oldja meg a kórház. Tekintve hogy sehol sem teljesülnek a minimumkövetelmények, ez nem egy-két helyet érint. Nem tudom miért nem lépik meg, féltik az egzisztenciájukat, vagy ők nem szenvednek eléggé (bár valamilyen szinten felelősséggel tartoznak mindenért, ami az osztályukon történik, onnan hogy egy beteg órákig vár az ágytálra/tisztába tevésre odáig hogy egy beteg meghal mert nincs gyógyszer/elég nővér/az elcsigázott orvos rossz döntést hoz. Amíg a szakma nem szedi össze a bátorságát, mégiscsak azt tartom legcélravezetőbbnek, hogy az átlagemberek panaszkodjanak minden fórumon, tegyék nyilvánvalóvá hogy a körülmények embertelenek és borzasztóak, senkitől sem lehetne elvárni hogy csendben elviselje. Ha lehet, jobb ha a panaszkodásuknak nem “szemét nővérek” illetve “szemét orvosok” a felhangja, nekünk is jobb érzés meg nem is tereli el a probléma lényegéről a figyelmet.

*erről jutott eszembe (azzal hogy megváltoztatják a sebészeti ügyeleti rendszert (nem lesz néhány ügyeletes osztály Budapesten, hanem mindenki a saját területére ügyel mindig) állítólag boríthatja a bilit)

Nudli még mindig nem ragz száz százalékosan:

blablabla azt a szar késet beleütje blablabla (nem tudom miről beszélt)

(miután tudni akarta hogy mekkora tömegű test vonz magához egy hangyát) (nem találtuk meg google-ben)

Miután befejeztem a könyvet, az utolsó harmadát leginkább traumatikusnak mondanám. Nehéz más szándékot tulajdonítani neki hogy mért írta meg, mint hogy minél jobban felzaklasson. De most megnéztem hogy önéletrajzi ihletésű, szóval gondolom ki akarta magából írni a borzalmakat. Amit meg sugall, azzal nem értek egyet: hogy ha nagyon rosszak a körülmények, akkor a saját elveink ellenére cselekszünk. Saját élményem nincs rá, de az intenzív osztályos gyakorlaton mondta egy doktornő hogy ott mindenkiből a rá jellemző vonások jönnek elő még élesebben.

Már rájöttem hogy elalváshoz könnyed, mérsékelten izgalmas könyveket jó olvasni, sajnos a Két nap az élet ezt nem száz százalékban fedi, de mivel rövid most már befejezem. Mozgalmasak az éjszakáim. Azt mondanám hogy Merle fő célja ezzel a könyvvel a háború borzalmainak bemutatása volt, és hiába találkoztam már vele sok formában (a háború borzalmaival) (nem Merle-vel) (nem is ezzel a könyvvel) (ha rájövünk hogy egy mondat nem értelmes, inkább át kell fogalmazni, nem magyarázgatni), átjön a mondanivaló és a hangulat, mert jó író. Valamiféle történetszerűség is van de nem jellemző. Inkább hogy az emberek különbözőek, de mégis egy csomóan törődnek a többiekkel, akkor is ha idegenek.

Most megint bajban vagyok hogy ezután mit olvassak, Simmonst terveztem de az Ilium-Olympos sorozat mégsem szimpatikus a wikipedia alapján, a többi meg horror.

Ez* sok mindent megmagyaráz. Bár ha így van, utána javulnia kell a hangulatnak.

Ez** is, köszönöm, ezer százalékban egyetértek.

A gyerekek tanárait pedig csókoltatom, Nudli olvasásból megkapott néhány feladatot amit a munkafüzet szerint órán a padtársával kéne megbeszélni, hogy itthon beszélje meg a szüleivel, énekből pedig nem volt idő leellenőrizni két dal szolmizálását, szóval az volt a feladata hogy itthon a szülei ellenőrizzék le. Néha nem tudom megállni hogy ne berzenkedjek előtte is (köszönöm én már jártam iskolába, kaptam egy csomó házi feladatot, mind megcsináltam, többet nem kérek). Utána már csak az olvasónapló írásában kell támogatni (javasolni valamit, ami helyett aztán azt írja amit ő gondol és mellette ülni (amint elmegyek egy percre, abbahagyja és angolozni kezd helyette)). De legalább több mese közül választhattak, Nudli egy osztálytársa javaslatára A kétbalkezes varázslót választotta, mivel van egy fejezet, ami egy mondatból áll (a harmadik: amelyben Fitzhuber Dongó mindennek ellenére elhatározza, hogy marad: Fitzhuber Dongó mindennek ellenére elhatározta, hogy marad.) Kicsit beleolvastam, aranyosnak tűnik. Most már rajzol, de a biztonság kedvéért itt pötyögök mellette (közben mesél valakiről aki minden rajzversenyt megnyert, meg hogy melyik volt a legkorábbi szuperhősös film (az amerika kapitány)).  Nemrég viszont meg kellett tanulniuk Rákóczi Ferenc esküvését. Szóval náluk ilyen kiszámíthatatlanul rossz a helyzet, hogy néha egész jó és mostani században írt könyvet olvashat kötelezőként, máskor meg három hibának számít a matekdolgozatban egy hiba (amikor egy sorozat elemeit kell beírni, és mivel az elsőt elrontja, a következő kettő óhatatlanul rossz lesz akkor is ha ott már jól számol) (így 30-ból 27 pontos lesz a dolgozat és majdnem lecsúszik az ötösről).

Berciéknél kiszámíthatóan ugyanolyan az iskola mint nekünk volt, most éppen a Toldi első énekéből kell 7 versszakot megtanulniuk. Újra elgondolkoztam rajta, hogy milyen ütemben változik a világunk, amit gondolom bizonyos országokban valamilyen szinten követ az oktatás is, nálunk meg tanulják a Toldit, amit tanultunk mi is meg a szüleink is az  iskolában. A kötelező pedig idén a Pál utcai fiúk.

*blue monday: az év legdepressziósabb napja, holnap lesz.

**brit*** tudósok megállapították, hogy nemcsak pacsirták és baglyok léteznek, hanem élnek köztünk emberek, akik minden napszakban folyamatosan fáradtak, sosem érzik azt hogy jobban tudnának teljesíteni mint bármikor máskor. Illetve olyanok is, akik általában fittek és energikusak.

***valójában orosz

És elolvastam Merle-től a Védett férfiakat, nagyon jó volt, továbbra is nagyon jó stílusban ír(t 74.ben). Ma is aktuális, azóta sem rendeződött témáról. Kicsit mérges lettem rá amiért azt feltételezi hogy ha a nők szabad kezet kapnának, azonnal leigáznák a férfiakat (csak az a különbség köztük hogy agresszíven vagy hatékonyan). De aztán rájöttem hogy a férfiak is ezt teszik. Aztán meg arra hogy a könyvben az amerikai nők teszik, pl a franciák és a kanadaiak nem. És persze érdekes volt hogy ha fordított helyzetet lát az ember, mennyire elképesztően furának tűnik, a mostani meg olyan természetes.

A gyerekek meg aranyat farmereltek a lego movie xbox játékkal.

Most meg pont megy az üvegtigris 3 a tévében, annak idején nem néztem meg mert az első két rész nagyon fájt, a harmadik így egész szórakoztató hogy bármikor kikapcsolhatom.

Gyerekek

Ma is kitört a leckeháború, Nudli megcsinált a négy tantárgyból egyet, a többit estére akarta hagyni mert hogy nehéz. Hosszas veszekedéssel, büntetéssel való fenyegetéssel rávettünk hogy nekilásson a mateknak, kiderült hogy az volt a baj hogy volt egy feladat amit napköziben próbált megoldani, a tanítónő rávágta hogy nem jó az eredmény és már korábban elmondta hogy kell kiszámolni, a többiekére nem mondott semmit. Mint kiderült Nudli attól is félt hogy ha nem ír be semmit, az hiánynak számít.  Amikor ezen túljutottunk, bezárkózott a hálószobánkba és megírta az angolt is.

A szünetben megbeszéltük hogy még egy esélyt ad a kézilabdaedzőnek (aki nem tartja elég ügyesnek, amit úgy kommunikál hogy levegőnek nézi, mintha ott se lenne), de ha nem javul a helyzet akkor más sportot választ. (Nem sportolót szeretnénk belőle faragni, csak azt hogy legyen egészséges,  edzett, szerezzen némi önbizalmat hogy jó valamiben, a sport örömét stb.)  Ez azért nehéz, mert semmilyen sport nem érdekli Nudlit. Tesiórán járnak teniszre, ajánlottuk azt, de nem tetszik neki “mert fárasztó”. Nekem még megtetszett a falmászás, mert ott előny lehet hogy kicsi és vékony, de azt a tériszonya miatt nem szeretné.

Egyre jobban kijön az alvás-ébrenlét ciklusuk közötti különbség, ami már kicsi korukban is látszott, Nudli pacsirta, Berci bagoly alkat. Bercit és engem sújtott leginkább a holiday-lag (még egy pár napig nem tudok elaludni időben este amikor reggel már kelni kell), ennek tulajdonítottam hogy már szerdára kidőlt, meg féltem tőle hogy megint van valami gáz a suliban, de kiderült hogy a családi dögrovás jött ki rajta is, csak a nátha két nappal később érkezett meg.

Viszont nő mint a dudva, már nagyobb cipőt vettünk neki mint amit én hordok. Ő jól elvan az atlétikával, szerencsére náluk a főnök alapelve az hogy még nem lehet eldönteni, kiből lesz eredményes sportoló, egyelőre mindenkit ugyanúgy kezelnek, Bercit rendszeresen viszik versenyekre.

egészség

Hogy ne csak mindig könyvekről és sorozatokról írjak, még decemberben beoltattam magam influenza ellen és egyelőre túléltem, idén nem volt semmilyen szövődmény, influenzás se lettem.

Idén meg elkezdtem szedni reflux-gyógyszert, hátha valamennyit javul a közérzetem meg a fáradtság és nem fáj annyit a torkom és nem köhögök annyit, egyelőre nem tudok írni a hatásáról, mivel elkaptam a családi dögrovást ami miatt rossz a közérzetem és fáj a torkom.

Végre járunk újra tornázni is, nemcsak azért örültem nagyon mert a nagy karácsonyi tunyulás után is maradt némi izmom, hanem azért is mert az oktatónknál megint nem volt zene és emlékezett hogy egyszer az én playlistemet hallgattuk és megint elkérte (így könnyebb elhinni hogy tényleg tetszett neki). Most arra is figyeltem hogy shuffle-re tegyem (múltkor meghallgattunk két Alice in Chainst, két Art of Noise-t, egy Coldplayt, egy College-t és két Deep Purple-t) (most nézem hogy ha így mennénk végig lenne egy-egy Pearl Jam és REM óra). Ma meg bekeverődött a Just Breathe, amiről megjegyeztem hogy egyesek szerint a világ legszebb száma, mire az edzéstársam megjegyezte hogy a Wish You Were Here a világ legjobb száma, és az tényleg nagyon jó szám.

Meg még az volt a szünetben, hogy végigszenvedtük magunkat az Affairen, most már tényleg nem vesz rá, a harmadik évadot biztos nem fogom nézni. Aztán elkezdtük a Silicon Valley-t, nagyon aranyos, sokszor nevetünk hangosan, csak egy kicsit túl sokat szívnak, de gondolom ez igaziból is kb így van ott. És elolvastam a Marsit, nagyon jó könyv (nem láttam a filmet, persze nagyjából tudtam hogy miről fog szólni, de azért volt amikor meglepődtem, meg sokat izgultam), rengeteget nevettem rajta, csak egy kicsit túl sokat szív. Meg egy kicsit túl sokat számolgatnak, de a végén már rutinosan átugrottam. Most kiderültek a preferenciáim: legyen vicces és ne legyen túl sok szívás. Kíváncsi vagyok megfelel-e ennek a Védett férfiak amit nemrég kezdtem el.