befejeztem a Dharma Bumst és olyan kis szerencsétlen a főszereplő (nem tudom mért gondolom hogy ez Kerouac, talán mert nagyon önelégült és sehol egy csepp önkritika), nem érti mért zavar mást hogy azért dolgozik hogy őt eltartsa amíg hónapokig az erdőben meditál (kivéve az étkezéseket, akkor a házban van), amikor valamiért leszidják teljesen óvodás szinten sértődik meg, aztán azon is megsértődik hogy a barátját nem érdeklik a csodálatos igazságok amikre rájött a meditációi alatt (kb annyi amúgy hogy minden rendben lesz), és így tökre szeretne becsajozni de elég béna a csajokkal, ezért azt mondja hogy meg akar szabadulni a testi vágyaktól.

aztán megláttam hogy van új The Expanse könyv (Tiamat’s Wrath), gyorsan belevetettem magam, és készülök rá hogy a következő hét második felében nem nagyon fogok aludni (kb akkorra szokott felpörögni a stori)

és hát jaj, megnéztem a The OA eddigi két évadát és nem igazán tudom mit gondoljak róla, spoiler nélkül egyrészt azt gondolom hogy ez is csak egy szórakoztató darab, lefoglalja az agyat egy időre hogy ne kelljen bármi mással foglalkozni de nem nagyon gondolkoztat el, másrészt borzasztóan beszippantott és felkavart, egy nagyon szép tündérmese, és az is jó benne hogy eredeti, friss. most várom a folytatást, ami biztos megint nagyon sokára fog jönni.

Kerouactól olvasom a Dharma Bumst, korábban az Útont olvastam és akkor nem tűnt fel csak hogy nagyon különbözik az életszemlélete az enyémtől, de így a közepe tájára egyre biztosabb vagyok benne hogy seggfej*. Az oké hogy minden második oldalon kifejti hogy mennyivel magasabbrendű a hobo életszemlélet** a sok szerencsétlen hülyéjénél akik dolgoznak meg ülnek otthon a tévé előtt, meg oldalakon át olvashatom az inkoherens, teljesen értelmetlen szóömlést amit részegen a főszereplő a barátaival összehoz, de ami igazán zavar hogy a férfiak a csodálatos művészek akiknek minden szavuk arany, a nők meg azért vannak hogy megdugják őket. Hegyet mászni nő nem jöhet, a női bodhisattva életének értelme hogy mindenki megdugja akivel találkozik. Ja meg volt még egy nő aki megbolondult és leugrott a tetőről.

*ez a mondat szerintem is egy train wreck de nincs kedvem átírni

**folyamatosan vedelni és részegen tivornyázni / teát kortyolgatva verseket olvasni / potyautasként vonatozgatni

 

fflamingjune közkívánatára ezeket kifejtem:

We need to talk about Kevin: borzasztó, biztosan nem akarom elolvasni a könyvet 🙂 Iszonyú volt a hangulata, napokig benne maradtam és tovább rágódtam rajta hogy hogy lehetett ilyen elb@szott a család, hogy mért tűnik úgy mintha vákuumban élnének, mintha az anya körül nem lenne senki de senki, csak a pszichopata fia és az agyhalott férje aki nem fog semmit. Hogy senki ne vegyen észre semmit. Szóval az is zavart hogy az egész nagyon életidegen, születésétől fogva nem szabályozhatja egy gyerek magát olyan tűpontossággal hogy minden bántást az anya kapjon és senki ne vegyen észre semmit. Brr, most is kiráz a hideg.

És ide nekem nagyon illik a The Theory of Everything, mert ugyanakkor láttam és pont az ellenkező érzésem volt: az előző egy elvileg átlagos kisvárosi történet, aminek minden mozzanatától borzongok (rossz értelemben), ebben meg (a Steven Hawking film) csomó szomorú, kétségbeejtő és borzasztó esemény éri a szereplőket, mégis az volt az érzésem mintha tündérmesét néznék, minden szereplő olyan… bocsánat a kifejezésért de tiszta és jó lelkű benne. Oké gondolom kicsit kozmetikázták a történetet de akkor is. Na az ő életére viszont kíváncsi lennék, csak aztán elsodortak az események mielőtt utánakerestem volna.

Love death and robots: szerintem rohadt jó, oké nekem is a 3 robot és a Sonny’s edge tetszett a legjobban, de a többi is eléggé és összességében is (kivéve a Helping hands, az intenzív happy tree friends érzést váltott ki) (de a többi jó volt).

Na mindegy most már ezt kirakom a kis vázlatomat az elmúlt hónapokról így ahogy van, minden tételről szerettem volna írni pár mondatot de már nem biztos hogy fogok. De még lehet hogy egyikről-másikról fogok is, csak ne gyűjön már itt a draftban.

Most a legfrissebb élmények a Free Solo, mindenki nézze meg, de ti ne hagyjátok abba hetekre az első tíz perc után mert onnantól pörög fel,és akartam róla írni értelmeset is de nem igazán tudom szavakba önteni az érzéseimet (megpróbáltam, kb az 5%-át adja vissza).

és hogy végre eljutottam fejben oda hogy feltételezhetően túlélem ha mondjuk egy hétig nem eszem cukrot, és érdemes kipróbálni hátha utána tényleg kevésbé kívánom (azt nem merném kijelenteni hogy soha többet nem eszem igazi csokit, fagyit, vagy tortát, de ha sokkal kevesebbet eszem mint eddig azzal már elégedett leszek), és az az érdekes hogy simán ki lehet bírni (a negyedik napon tartok, oké napi több marék mandulát eszem de ennyit megér), pedig még pms-ben is vagyok, az meg csak utólag esett le hogy nagyböjti időszak van, szóval lehet hogy ezek a hetek a legalkalmasabbak az ilyesmire.

könyv: Sourcery, Maskerade, Feet of Clay, The Hogfather, The Hitchhikers’ Guide to the Galaxy

film: The theory of everything, We need to talk about Kevin, Velvet Buzzsaw, Közönséges bűnözők Marcival, Watchmen, The Hogfather, Bohemian Rhapsody, Free Solo

történések: nem volt net, Nudli és a fal, its me, félévi bizik, farsang, könyves buli, eladtam a ketrecet, túró rudi bonbon, update túró rudi, szélcsatorna, kínai negyed, nem eszem cukrot

sorozat: Mars, Cosmos, Broad City, Nightflyers, The Umbrella Academy, Love Death and Robots