Csak gyorsan hogy az expanse 7 is jó volt, bár nem kicsit nyomasztó, és aztán már csak két novella volt hátra, a strange dogs szintén nyomasztó és borzasztó, és csak azért nem mondom hogy bárcsak soha ne olvastam volna el mert úgysem bírtam volna ki, a the butcher of anderson station igazából az első, szerintem azért is hagytam a végére mert tudtam hogy annak már úgyis tudom a sztoriját, benne volt a soriban.

Most eléggé hiányzik. A good omenst akartam de nem találtam sehol, úgyhogy újrakezdtem a korongvilágot, a mágia színét még kamaszként olvastam állítólag, mert most így semmi nem rémlik belőle, csak azért ismerős bármi mert a későbbiekben visszautalgat p.

Meg nézem a Mars sorozatot, néha kicsit teátrális, néha kicsit lassú, van néhány logikátlanság amin bosszankodom vagy értetlenkedem (nem biztos hogy mindegyik az, csak nem tudom miért), de összességében izgi. Meg hát 6 rész. Hó, most nézem hogy elindult a 2. évad.

Meg az van hogy nem tudom hogy ha nem szednék gyógyszert* akkor is hullának érezném-e magam folyton, ahogy szoktam (plusz sötét, hideg, köd, eső) (plusz rég voltam szabin), vagy van értelme reménykednem hogy ha majd nem kell már szedni akkor jobb lesz.

*szerepel a mellékhatásai között, de mért pont rajtam kell kijönnie

Berci olyan nagy lett hogy ügyesen el is ballagott, nagyon meg is dicsérgettük.

Jó volt a greatest show on earth, még jobban meg vagyok győződve az evolúcióról (libabőr!) (hogy csak egy példát említsek), és bár kaptam írott expanse-t, még nem tettem fel az olvasóra így megint Pratchettel folytatom.

Valamint megállapítottam hogy biztos nagyon jók ezek a mindenfélének az éjszakái, a mozgásét like-oltam is fb-on, de én éjszaka valahogy jobban szeretek aludni.

A fogyókúrával meg az van hogy már sikerült lejjebb vinni a kajálást de a súlyom nagyon kitartóan tartja magát szóval most sem jár a juti.

Letelt a félig szabi és borzasztó fáradt vagyok, nem nagyon várom a maradék öt hetet az igazi szabi előtt.

 

amikor épp nem itt vagyok mindig nagyon meg akarom írni hogy engedélyeztem magamnak hogy kipróbáljam a cicanadrág+hosszú póló kombót mint öltözet és nagyon kényelmes, és a munkatársaim egybehangzóan állították hogy ez valid összeállítás munkába, csak épp nincs zsebem, úgyhogy most olyan rövid ruhát/hosszú pólót keresek aminek van zsebe, mert szükségem van arra a biztonságérzetre hogy mindig van nálam zsepi.

valamint hogy a lords and ladies után kis szünetre vágytam és találtam még egy Richard Dawkinst az olvasómon (korábban már olvastam a God Delusiont és a Selfish Gene-t is és tetszettek), ez a Greatest Show on Earth, amiről a bevezetőben kiderült hogy az evolúciót fogja bebizonyítani, amivel nálam ugyan nyitott kapukat dönget, viszont van egy csomó érdekesség benne.

az írót eddig beképzeltnek és lekezelőnek tartottam, egyrészt mert látszik rajta hogy mennyire imád vitatkozni, de arról most inkább az az érzésem hogy nem igazán fogja hogy másoknál az érzelmek is belejátszanak a meggyőződésekbe, és ezért ha egyre meggyőzőbb érveket mond, azzal csak egyre jobban mérgesíti az embereket, szerintem ő őszintén hisz benne hogy ha minden érvet megtud a másik akkor meg fogja változtatni a véleményét.

a másik hogy nagyon bonyolult szavakat használ a magyarázatai közben, amiről azt gondoltam hogy felvág vele hogy ezt is tudja és érzékeltetni akarja hogy ő több a kis egyszeri olvasóinál, de most inkább erről is azt érzem hogy nem tudja adaptálni a fogalmazását az olvasók szintjéhez (még ha elméletben tudatában is van hogy az átlagemberek nem ismerik mind azokat a szavakat mint aki nagyon tanult és olvasott és intellektuális). szóval miközben egyértelműen az lenne a célja hogy minél szélesebb néptömegekhez jussanak el az érvei, az első oldalon elriasztja szerintem az egyszerűbb (úgy értve kevésbé tanulatlan) emberek nagy részét. mondjuk eközben meg nagyon jól elmagyaráz bonyolult dolgokat, és nem is ott használja  a nehéz szavakat, hanem ilyen általános témáknál. és még a zajérzékenységére is utalt, meg ugye teljesen egyértelmű hogy az evolúció a speciális érdeklődése, szóval eddig tetszettek a könyvei, de most kicsit őt magát is megszerettem.

Nudli megkapta az előköszöntését mert hivatalosan is kamasz lett, az igazi majd ha hazaér Gé, Bercivel meg készülünk a ballagásra, fel kell próbálja az ünneplős cuccait hogy jók-e még (azért ne kinőttben ballagjon már), meg az apja szép cipőjét, mert most azért még ha lehet nem vennénk hogy legközelebb mikor szükség lenne rá megint újat vegyünk mert kinőtte. mindezekkel együtt továbbra is hevesen ellenkezem a “kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond” mondással, ezerszer könnyebb most mint mikor kicsik voltak (értem, majd jön az a korszak amikor elkezdenek bulizni meg elmászkálni és aggódhatok hogy hol vannak, nem drogoznak-e, nincs-e bajuk, és tény hogy nekik a genetikájuk is jó ebből a szempontból, de ez azért lássuk be azon is múlik hogy eddig mit tanultak tőlünk).

viszont meg még az is jó hogy már nem fáj a csontom és tudok tornázni meg mászni meg minden.

az van, hogy a fogyás challenge első két hetében csak megőrizni sikerült a súlyomat (a múlt hétvége fényében ez is sikernek számít) (bográcsban készült gulyásleves, túrógombóc, grillezett minden), úgyhogy most már heti egy kiló a cél, hát nem tudom mi lesz, főleg hogy ma a lidl-ben bevándorolt a kosaramba egy diós fagyi (megörültem neki, mert egy darabig nem volt de most újra van csak máshogy néz ki) (mindenképpen meg kell tudni hogy az íze változott-e). a torna challenget sikeresen trollkodja szanaszét a keresztcsontom, már múlt héten is megpróbálkoztam vele egyszer ami nagyon korai volt, aztán amíg nagymamásan járkáltam (apró léptekkel, megfontoltan, a járdaszegélynél és a lépcsőn még lassabban) addig hagytam, aztán most hétfőre jobb lett, újabb próbát tettem, de persze rossz volt, de nem baj azért kedden is mert kemény vagyok és nem fogom sajnálgatni magam, de még rosszabb lett és felerősödött az a részem amelyik szeretné inkább hogy nyugodtan meggyógyuljon és ne kelljen a hátralevő életemben ezzel szenvednem mert most türelmetlen voltam. csak közben meg bosszant hogy végre motivált lennék, meg jó érzés volt újra érezni az izmaimat és haladhatnék és nehogy elveszítsem a lelkesedést, meg az edzőtársam se akinek most egyedül kell helyt állni.

és mivel mostanában többet vezetek, kezdek beletörődni hogy mindig a lassabb sávban vagyok (nem egy kicsit lassabb hanem sokkal) (mindig), meg most a gyerekeknek minden cuccból kétfele kell, ezért mindig vadászok valamit, lehetőleg nem aranyárban mert úgyis holnapra kinövik vagy szétnyúzzák (most éppen esőkabátot), kezdem azt is megszokni hogy ha valamit végre beszerzek viszonylag jobb ár-érték arányban azonnal mindenhol ahol járok megjelenik olcsóbban, ma is vettem a lidl-ben még egy-egy fürdőgatyát, meg Marcinak rövidnadrágot is, amit majd vihetek is vissza mert túl nagy.

és azt se gondoltam volna hogy Granny Weatherwax ennyire a szívemhez nő és így tudok aggódni érte. (még mindig Lords and Ladies)

Nudli mostanában sokat beszélget Sirivel, próbálja mindenfélére rávenni, ehhez az ő kiejtésével kell ejteni hogy apa meg Berci, vicces.

Berci volt két versenyen és nagyokat ugrál, csapatban nyertek is.

a szünetben még ikeáztunk (és megjegyezzük hogy Bercinek nem veszünk ezután húsgombócot), a legvégén meg elmentünk fagyizni hogy történjen valami jó, jelenleg két helyet tudunk ahol télen is lehet kapni fagyit, az árkád és az allé. aztán valahogy végigküzdöttük magunkat a héten.

nem nagyon kötöttem fogadalmat (azon kívül hogy nem fogok többet azért like-olni a fb-on hogy nehogy megsértődjön az illető) (de ezt szerintem már korábban is megfogadtam), de pont az év eleje táján lett vége a fogyókúrás könyvnek, és vannak benne értelmes dolgok amikre nem nagy butaság törekedni, összefoglalom amire van bármi esély hogy néha betartom: minden nap inni zöld teát, délig nem enni, napi háromszor enni és közben nem nassolni, szénhidrátot csak keveset (elvileg max 120 gr) és lassú felszívódásút, viszont minél több fehérjét (mert az indítja be a leptin termelést ami a jóllakottság érzést okozza), evés előtt legalább negyed órával legalább negyed órát mozogni (minél több izmot használva), lefekvés előtt két órával már nem enni, havonta 3x súlyzós edzés (a pilates is jó).

aztán a big little liest olvastam, nagyon jó könyv (ahhoz nem annyira hogy könnyen elaludjak, elég izgalmas), nekem kicsit néha túl sok az érzelem meg ilyen kicsit kisarkított, kb mint a Szabó Magda könyvek, meg kicsit túlmagyaráz dolgokat, de jól van megírva, és fontos téma. szóval tetszett.

Nudlinak feladták téli szünetre a Walesi bárdokat, mondjuk egész jó vers, eltekintve az ilyenektől hogy mért nem lehet leírni hogy ajtó mögül, mért kell ajtó megől, meg hát basszus 31 versszak, én emlékszem hogy elvéreztem rajta, nem tudtam magam rávenni hogy megtanuljam, szerintem azért mert olyan hosszú, de valahogy meg is úsztam. az egri csillagokon is végigküzdötte magát, most a Ready Player One-t olvassa, kiszámolta hogy végez-e mire jön a film, és simán. Berci meg nem olvashatja a Preacher-öket amiket karácsonyra kapott, mert előbb a Légy jó mindhaláligot kell.

ma valahogy szóba jött hogy már elég nagyok hogy porszívózzanak, mondtam hogy fizetek is érte (mert még pár éve kitaláltam hogy azzal szoktassuk rá őket a házimunkára, de elhalt a dolog), erre Berci közölte hogy ő nem vágyik semmire ezért nem motiválja a pénz, azért mondtam hogy szerintem keressen dolgokat amire vágyik meg amit szeret, pl tavaly mondta hogy szeretné elolvasni a Sandmant, azt pl. megvehetné, meg arra is utalt hogy érdekli a Dirk Gently második évada, de a lényeg az volt hogy ő pénz nélkül is szívesen kiporszívóz, ha majd túl lesz a felvételis tortúrán. ❤

Nem erről akartam írni de eszembe jutott hogy megint kértem az influenzaoltást és a doktornő abból ahogy beszúrta a tűt a vállamba megállapította hogy szoktam sportolni (mert apró hegeket érzett), úgyhogy ha nem is vagyok különösebben izmos vagy kitartó, legalább ez.

Ez lehet hogy egy metafora az életemről

Nagyon büszke vagyok magamra, miközben a keserű bögrés sütit kanalazgatom, mert változtattam azon a megküzdésemen hogy ha valami rossz, nagyon sokat panaszkodom és várom hogy javuljon a helyzet, vagy valaki oldja meg, és nem történik semmi. Az aktuális problémám, hogy bár egy ideig egész jól tudtam kontrollálni az étvágyamat, és el is kezdtem kicsit fogyni*, de néhány hete újra folyamatosan éhes vagyok és elsősorban édességet kívánok (túró rudi, habos süti, ribizlis túrótorta, ma majdhogynem rá kellet csapnom a lidl-ben a kezemre hogy se kókuszrudat, se m&m másolatot ne vegyek stb stb).

El is kezdtem a panaszkodást, erre jöttek mindenféle tanácsok hogy hát lehet enni olyan édes ételeket amik kevésbé hizlalnak, mégis laktatóak, meg hogy ez nem is biztos hogy ez egy teljesen rajtam kívül álló befolyásolhatatlan dolog, hanem egy rossz kör amibe megint belekerültem (stressz – valamit ennem kell – cukor – felugrik a vércukor – az inzulinrezisztencia miatt felugrik az inzulin – idővel leesik a vércukor és hopp újra éhes vagyok), és meg is lehet szakítani. Úgyhogy már tegnap is édesítőszeres túrót nyammogtam, de étcsoki hiányában nem tartottam teljesen kielégítőnek, amiből megint az lett hogy mindenfélét ettem. Ezért mára vettem étcsokit, mindjárt nekiugrom a gusztustalanságig ronda, viszont kellemetlen mellékízzel bíró nudlinknak**.

Az is segít, hogy a sok fiatal kolléganőm többsége szintén életvitelszerűen fogyózik/próbál egészségesen élni. Ma beszélgetés közben szóba került a zabpehelyliszt, amiről eszembe jutott az egészséges bögrés süti amihez évekkel ezelőtt vettem egy zacskóval. Volt is itthon minden hozzávaló, neki is láttam, közben az is eszembe jutott hogy mért nem szoktam gyakrabban készíteni: túl sok édesítőszer van a receptben, amitől túl édes és szörnyű mellékíze van, ezt most ki is küszöböltem, így kiderült hogy a kakaó is túl sok, amitől keserű az egész. Az állaga se az a könnyű piskóta, de talán ha sikerülne kicsit jobb ízt elérni, az még kezelhető lenne.  Pl meggyel biztos finom lenne. Viszont mindenképpen laktató. Szóval megint az derült ki, hogy nem panaszkodni kell hanem változtatni azon ami rossz, ami persze egy nehéz, sok akaraterőt kívánó és sok mellékvágánnyal, kacskaringóval és zsákutcával járó vállalkozás. Majd hátha az is kiderül hogy megéri.

 

*igen, tudom, csinos vagyok így is, minek akarok fogyni

**még nem találtam olyan édesítőszert, ami távolról is megközelítené a cukor ízét

a végére csak odacsempésztem egy kis panaszkodást is

A tanfolyam óta legalább hetente kétszer végzem a hasizomtornát, de azért általában többször. Szeptemberben pedig kihívás van, hogy hát így minden nap kell tornázni, de legalább hússzor a hónapban, mert akkor jár a jutalom, amit még nem találtam ki. (a siklóernyőzés utána lesz de már befizettem, szóval nem lehet jutalom, cukrászda meg olyan bénának tűnik a torna kihívás végére, de suematra mondott egy jót aminek a honlapja is nagyon vonzó, szóval lehet hogy az lesz). A kihívás segít, már volt olyan nap amikor enélkül biztos nem álltam volna neki. És már háromszor is voltam újra pilatesen, és szerintem életemben először kezdem felfedezni hogy a mozgás nemcsak egészséges és jobban néz ki tőle az ember, hanem tényleg jobban is érzi magát, mintha energikusabb lennék egy fokkal összességében (bár ez pillanatonként változik és nyilván más is befolyásolja), és többször is volt hogy elmúlt tőle a fejfájásom. Gondolom ez mindenki másnak egyértelmű volt eddig is, én magamnak leírom, hátha akkor nem felejtem el. Még kéne valami amitől normálisan tudok aludni nemcsak akkor ha már jelentős alváshiányt összeszedtem.

Aztán szerdán futottam, a csütörtököt kihagytam, pénteken viszont elcipeltem Gét falat mászni. A gyerekeknek is volt kedvük, de csak eljönni és körülöttünk bóklászni, illetve utólag kiderült hogy Bercinek lett volna kedve kipróbálni, de mivel nem kérdeztünk rá, nem szólt. Gé nagyon ügyes volt, ahogy általában minden sportban. Jó volt látni, amit eddig is éreztem, hogy kezdek belerázódni, pl kevésbé fáradtam el pedig ő nagyon sokat mozog. Még olyan 2 év és eljutok a 6-os pályákhoz.

Ma meg elkísértük Gét a diplomaosztójára, készítettünk róla sok fotót, itthon rendeltünk pizzát, aztán elmentünk fagyizni, de ez egyik sem edzés, úgyhogy délután hatalmas akaraterővel csak rávettem magam némi hasizomtornára.

Mindig is szerettem volna feszes hasat, ezért elmentem egy tanfolyamra, hogy megtanítsanak jó kis feladatokra és motivációt szerezzek ahhoz hogy majd végezzem is őket (+isolde javasolta, aki elvégezte és szereti, és Timi tartja akihez pilatesre járunk). Kiderült hogy kicsit nekem is szét van nyílva a hasizmom, ami szomorú mert eddig nem is tudtam róla, és a kötőszövet ott akkor is gyenge marad ha az izmokat megerősítem és hajlamosít hasfali sérvre, viszont jó hogy legalább tudok róla és tudom mire kell figyelni ezután. Meg arra is kaptam reményt hogy lehet még egyenes tartásom, sose túl késő.

Na jó, ömlesztem megint.

A gyerekeknek kitört a nyáriszünet (gonoszul azzal kezdte hogy a péntekre sógornőmékkel közösen tervezett városligeti játszóterezést-tollasozást elmosta az eső, de lett helyette játszóházazás). Túléltük az évzárót (attól még hogy hideg van, az iskolai tornateremben ugyanúgy párás 58 fok), a gyerekeknek egymás tükörképe lett a bizijük, elég durva, mindegyiknek négy kitűnő (ami hatost jelent): matek, angol, tesi, rajz, a többi jeles.

Hirtelen indíttatásból elolvastam a Neuromancert, pedig már pont beszereztem egy csomó olyan olvasnivaló-ötletet amit lehet este elalváshoz és nem félek tőle meg nem lesz rossz kedvem. Úgy emlékeztem erre is hogy olvastam már, de itt egyetlen apró részlet sem rémlett a kibertér kifejezésen kívül. Nem voltam oda tőle, a hangulatomnak sem tett nagyon jót, elég rideg. Persze a végén azért sajnáltam hogy el kell búcsúzni a szereplőktől. De most már jön a Marsbéli krónikák, amit többen is ajánlottak.

Berci megkérdezte melyik a kedvenc karakterem (mindenből, of all time), szerencsére adott egy hét gondolkozási időt. Nehéz, felelősségteljes döntés. (River a Firefly-ból? Holden a Cather in the rye-ból? Kázmér a Kázmér és Hubából? Suzy a Moonrise Kingdomból? Ron a Parks and Recreationből? Vagy April? Bea a Tündér Lalából? A Marsiból a fickó? Mikkamakka? Coraline? Raymond a The Wrong Boyból? Rob a High Fidelity-ből? Annyi mindent láttam és olvastam az elmúlt 36 évben.)

Teljesen független, de végre vettem “negyedannyi” nevű cukorhelyettesítőt, amit annyira dicsért mindenki (mert természetes, nincs benne cukor és jó az íze) és tényleg egész ehető. Meg a múltkor vettem kókusztejet is, de nem tudtam kipróbálni zabkásába mert elkóstolgattuk müzlihez, az is egész iható. Ma készítettem kókusztejes-negyedannyis-fahéjas zabkását, nem fahéjas tejbegríz de ahhoz képest jó..

Nudli nehezményezte hogy túl hamar elfogyott a vajkaramella amit Gé hozott Lengyelországból, gyorsan vettünk, a cba-ban csak cba-s volt amiről kiderült hogy nem olyan vészes, de azért vettünk a lidliben korivkát, egyébként én meg Skóciából hoztam vaníliás toffee-t. Úgyhogy most el vagyunk látva, viszont azóta szerintem rajtam kívül senki nem evett egyet sem, rám meg nincs jó hatással.

A hosszú autóúton először egymást szórakoztattuk azzal, hogy Gének ha lenne együttese, “A …k” lenne a neve, mint ahogy angolul is van egy csomó, amiket el is kezdtünk lefordítani, mint A bogarak, A sasok, A kovácsok (bár tudjuk hogy ezt valójában “Kovácsék”-nak kell), A fekete kulcsok, abban nem tudtunk megegyezni hogy a The Smashing Pumpkins-t hogy fordítanánk, mert szerintem A tököket összetörni az Smashing the pumpkins. De nevermind, most megnéztem és a glosbe szerint a smashing azt is jelenti hogy klassz.

Később felajánlottam a gyerekeknek hogy barkóbázzunk, gyorsan rákérdeztek a legutóbbi feladványokra (amiket amúgy ők találtak ki): semmi, minden, mindennek a fele. Gyorsan kitalálták Dezsőt, a teknőst, aztán Nudli feladta az életet, amit úgy találtunk ki hogy elkezdtük kérdezgetni hogy mivel kapcsolatos, és sok mindenre mondta hogy is, erre Berci megkérdezte hogy az élettel? és erre Nudli elnevette magát.

Később szendvicset képeztünk (hó, csúszó ember, hó), hazafelé pedig vártuk hogy megelőzhessük a hókotrót, majd az autómentőt, de végül hazaértünk.

egészség

Hogy ne csak mindig könyvekről és sorozatokról írjak, még decemberben beoltattam magam influenza ellen és egyelőre túléltem, idén nem volt semmilyen szövődmény, influenzás se lettem.

Idén meg elkezdtem szedni reflux-gyógyszert, hátha valamennyit javul a közérzetem meg a fáradtság és nem fáj annyit a torkom és nem köhögök annyit, egyelőre nem tudok írni a hatásáról, mivel elkaptam a családi dögrovást ami miatt rossz a közérzetem és fáj a torkom.

Végre járunk újra tornázni is, nemcsak azért örültem nagyon mert a nagy karácsonyi tunyulás után is maradt némi izmom, hanem azért is mert az oktatónknál megint nem volt zene és emlékezett hogy egyszer az én playlistemet hallgattuk és megint elkérte (így könnyebb elhinni hogy tényleg tetszett neki). Most arra is figyeltem hogy shuffle-re tegyem (múltkor meghallgattunk két Alice in Chainst, két Art of Noise-t, egy Coldplayt, egy College-t és két Deep Purple-t) (most nézem hogy ha így mennénk végig lenne egy-egy Pearl Jam és REM óra). Ma meg bekeverődött a Just Breathe, amiről megjegyeztem hogy egyesek szerint a világ legszebb száma, mire az edzéstársam megjegyezte hogy a Wish You Were Here a világ legjobb száma, és az tényleg nagyon jó szám.

Meg arról is volt szó tegnap hogy rajtam kívül mindenki egészségesen étkezik és kerüli a szénhidrátot, mert pl van aki fáradtnak érzi magát tőle, és arra gondoltam hogy lehet hogy én is attól érzem magam fáradtnak meg ugye inzulinrezisztencia meg minden, szóval nekem is jobban oda kéne figyelni a szénhidrátra*, de pont hamburgert túrtam sült krumplival. Mára meg már megvetettem Gével a spagettiszószt, mert ha itthon vagyok és készítek kaját, mindig mirelit zöldség van csirkemellel vagy halrudacskával és az tegnap volt. Ezért ma milánói spagettit ettem, de legalább reszeltem rá sajtot hogy legyen benne egy kis fehérje is, meg ettem hozzá céklát. Munkába menet tényleg fáradtnak éreztem magam, miközben a második túró rudit ettem amit azért vettem hogy ne haljak éhen estig. Végül mikor hazaértem Gé mélyen a szemembe nézett és közölte hogy az anyósomék hoztak csokitortát és gyümölcskenyeret. Talán holnap.

*az úgynevezett diéta most abból áll hogy újra számolom a kalóriát, amit ha betartok és kiegyensúlyozott az étrendem akkor belefér a szénhidrát keretbe is. de itt elég sok a bizonytalansági tényező.

új hírek

Már vagy három hónapja sportolok rendszeresen, bár a heti 3×40 perc nem mindig jön össze, de szerintem kezdetnek jó. Általánosságban még mindig nem érzem túl energikusnak magam (túl gyakran érzem magam az erőm végén tántorgó zombinak), ezért még egy nagy lépést tettem és beszéltem a főnökömmel hogy ősztől szeretnék félállásba menni. Azt kérte hogy csak októbertől, ami nekem is egy kis haladék, addig tudom hogy már nincs sok, viszont van időm leküzdeni a bűntudatomat és a rettegést hogy miattam éhen fog halni a család.

A szénhidrát-korlátozást teljesen taccsra tette Skócia, mindig volt nálunk valami keksz hogy éhen ne haljunk ha nem jutunk más kajához, amiből ha már ott volt majszoltunk is, az asdában pedig muszáj volt vennünk mindenféle fehércsokis Reese’s peanut butter cupsot meg hershey kissest meg oreo-s cadburryt. Amíg ezek el nem fogytak, itthon is folytatódott a dőzsölés, szerencsére már nincsenek és újra koncentrálhatok az inzulinrezisztencia diétámra. Most reménykedem hogy ha majd félállásban leszek akkor marad olyasmire is energiám hogy nézegessem pl. azt az egészséges recepteket tartalmazó honlapot aminek Agnustól kaptam a linkjét, és főzzek is belőle. Mert most épp ott tartok hogy meguntam azt a két kaját amit ettem mint szénhidrát-szegény és egészséges.

Ez annyira jellemző hogy az egész skóciai útból az asdát emelem ki.

A nőgyógyásszal megint beszélgettünk (most nem arról hogy milyen különböző a két gyereke meg milyen volt visszajönnie dolgozni és hogy tervezi a jövőt), kiderült hogy ha ügyes vagyok, elmúlhat az inzulinrezisztencia és később lehet hogy nem is kell ezeket a megszorításokat betartani (bár pl. tök jó lenne úgy megszokni a sportolást hogy később se hagyjam abba) (legalább 20 éves koromig folyamatosan sportoltam és az eszemmel tudom hogy úgy jobb élni). Ha meg nem akkor meg ugye cukorbeteg lehetek. És még hozzátett a terhekhez, amit mondjuk sejthettem hogy a 180 gramm szénhidrátot nem úgy kell elosztani hogy ebéd, aztán este, hanem elosztotta napi 5 adagra, most már erre is kell figyelni. Most kezdtem gyanakodni hogy ez nem ilyen univerzális tapasztalat, hogy ha az ember jóllakásig eszik akkor kb 3 óra múlva mardosó éhség lepi meg, aminek ha ellen tud állni akkor elmúlik, meg hogy ha reggel eszem akkor egész nap éhes vagyok, ha meg nem akkor enyhe diszkomfortérzés mellett bíron délig-2-ig is. Még pontosan nem értem hogy lehet ezekre mind odafigyelni és közben a megszokott életét is élni az embernek (pl. munkába menni, dolgozni stb), de elkezdtem bevásárolni ilyen csomagolt salátákat, görög joghurtot, bonduelle konzerveket (tudom hogy nem olyan egészséges mint a friss, de csak jobb mint egy kakaós csiga), tökmagolajat (amiről kiderült hogy nagyon finom), most gondolkozom hogy kipróbálom a diabetikus csokit is.

Kis színes

Napi lelki mizéria: egy pillanatra magabiztosnak és könnyűnek* érzem magam, mint akinek semmi sem árthat (nem a fenevadak meg a kormány meg ilyesmi, csak a saját betegeim és asszisztensnőim mondjuk), de azonnal bevillan hogy nem szabad elbízni magam mert akkor még nagyobb lesz a pofáraesés.

Napi furcsa: a homeopátiás bogyók** borzasztó drágák, de ha nagyobb kiszerelést veszek, az nemcsak fajlagosan kicsit olcsóbb, hanem sokkal kisebbek a bogyók és így sokkal több van benne, mondjuk egy heti adag 7-800 ft-ért helyett egy havi 1100-ért. A hatóanyag meg “ugyanannyi” ugye.

Napi bosszantó: Gé spidermant néz a gyerekekkel, amiről eszembe jut a Ben Affleck vs Heath Ledger botrány***, de nem tudom vele kitárgyalni mert spidermant néz.

Napi firstworldproblem: akiket követek tumblr-en, azok egymást is, ezért sok képet többször látok.

Napi rettegés: annyira felspannoltam magam a lánybúcsún****, hogy már arról volt rémálmom hogy már éjfél van, és még csak most indulunk a második helyre, majd még egy lesz, és bunkóság kidumálni magam hogy fáradt vagyok és hazamenni, az egyetlen lehetőségem hogy sokat iszom és igyekszem jól érezni magam, de akkor a vasárnap lemegy a vécén.

Napi önsajnálat: erről eszembe jutott hogy nekem annak ellenére nem jutott eszébe senkinek lánybúcsút szervezni, hogy akkor épp volt elég kiterjedt társasági életünk is, a társaság fiú tagjai Gével hatalmasat buliztak. Nem az hogy hiányzik az életemből hogy dinnyére húzzak kotont, lufit borotváljak és fejen állva vasaljak, hanem az érzelmi része. Jó meg akkor 189 éve még annyira nem volt divat a lánybúcsú, de azért már létezett a koncepció szerintem.

Napi sóvár: a praktiker katalógusban megláttam egy leárazott lábas függőágyat és teljesen ráindultam hogy vegyünk itthonra, komoly energiákba került megértetnem magammal hogy egy 200x80centis izé nem férne itt el. Mondjuk egy kinyitható papasan fotelt attól még vehetnénk, tök praktikus.

Napi másik bosszankodás: a tanítónéniknek sikerült akkora mennyiségű feladatot feladni az elsősöknek nyárra (igazából még év közben kellett volna befejezniük, csak átcsúszott), hogy bár Nudli kezdetben még örömmel oldogatta, és sokszor magától, most már minden porcikájával gyűlöli és csak hatalmas szenvedés árán fog hozzá. Bravó tanítónénik.

Napi öröm: jól éreztük magunkat a koktél-hamburger-fröccs tematikájú estén, érdemes volt erőltetni, legyen máskor is.

Napi még egy öröm, hogy ne legyen annyira túlsúlyban a rossz: végre változni fog az időbeosztásom és nem péntekenként fogok este 9-ig dolgozni, erre már régóta vártam és most örülök.

 

*kizárólag átvitt értelemben. Szó szerinti értelemben a nyaralás kedvezőtlenül befolyásolta a fogyókúrát.

**nem egyértelmű a siker, de ha rendes gyógyszert szedek akkor is vannak tünetek, plusz folyton álmos vagyok és zabálok (egyébként most is, lehet hogy ez az allergia része), szóval próbálom magamban erősítgetni a placebóhatást és nem mondogatni hogy cukorgolyókat eszem. Meg gyakrabban porszívózni.

***hogy egyesek szerint van esély hogy ba jó lesz batmannek, ha hl jó volt jokernek.

****nagyon kevés lánybúcsún voltam életemben (1), ezért nincs arról tapasztalatom hogy egy csomó idegen lány jól érezheti magát egymással és rengeteg piával.

Vénül

Arról álmodtam, hogy öregek vagyunk, nézem magam a tükörben meg tapogatom a ráncaimat, mégsem tudom elhinni. Félálomban azon elmélkedtem hogy azt hiszem hogy még mindig olyan vagyok mint fiatalkoromban, mert az az időszak erősebben bevésődött az agyamba. És nagyon ijedt és szomorú is voltam, mert (fél)álmomban azt hittem hogy már tényleg 70 fölött vagyok, csak 38-nak gondolom magam. Utána előadtam Gének hogy mi tényleg úgy élünk és viselkedünk mint tíz évvel ezelőtt (kivéve persze hogy akkoriban senkivel sem veszekedtem hogy most már tényleg feküdjön le, meg hogy ne szipogjon hanem fújja ki az orrát), de lassan szembe kell néznünk a ténnyel hogy öregszünk, és túlvagyunk a szebb éveinken.

Az izmok miatt

Szerencsésnek tudhatom magam, nincs betömve a szám hamis hízelgéssel. A panaszomra hogy hiába fogytam öt kilót, mégis vastag a combom, megkapom az őszinte választ: egy kicsit kéne edzeni is.

(Bezzeg arról nem írok ami igazán szíven talál mostanában.)

Ha már képek, felteszem a fogyókúrát, hogy ez is motiváljon hogy ne lustuljak. Nem túl gyors, de legalább lassú így biztosabb mert nem éheztetem ki magam és ha vége nem fogok összevissza zabálni és rögtön visszahízni mert most is zabálok. Persze az nem igaz hogy az elején ilyen egyenes vonal volt az 56 kg-n, akkor is ugyanígy ingadozott és az 56 volt a legmagasabb kiugrás.

image

 

A gyerekeim már az a generáció, akik ha egyszer megnézik a Pocahontast, méltatlankodni fognak hogy mekkora Avatar koppintás.

Valamint:

Berci: a szóbuborékok fehér kakik.

Nudli: kérek almát, a fogamra fájódik a savanyúság.

A my fitness pallel meg az van, hogy megszabta nekem hogy 1240 kalóriát ehetek naponta hogy lefogyjak, és mindig lelkesen beírom amit ettem, olyan mint egy tamagocsi. Először olyan voltam hogy á, simán be lehet tartani, meg persze ehetek csokit meg kenyeret is, csak aznap mindenből kevesebbet kell. Most meg olyan hogy állandóan túlmegyek a határon. És persze eszem pilóta kekszet, csak elborzadok hogy 99 kalória EGY darab, a meki, fornetti, princess és társaik pedig esküdt ellenséggé vált, vagyis most számszerűsítve van az “üres kalória” kifejezés. (De attól még eszem). Amióta tornázom is, a súlyom sem csökken tovább, nyilván a sok izom miatt ami már mind kinőtt.

 

A múltkor éjféltől egyig nem tudtam elszakadni az előtte-utána fényképes fogyókúrás honlaptól, ami kicsit javította a motivációmat*. Az il trenoban (ahova biciklivel mentünk!) nem rendeltem desszertet, ma meg vettem a lidl-ben light salátát. Tudom hogy ha én készíteném el, olcsóbb lenne és még egészségesebb, mert én kevesebb műanyagot tennék bele. Ehelyett most csak annyi van hogy egészséges ételekről készült fotókat nézegetek, miközben csokis croissant-t eszem.

Ha élhetnék így mint ma meg tegnap, mínusz ugye az iskolakezdés stressze, ami nincs mindig, akkor biztos jobban oda tudnék figyelni az egészséges étkezésre és testmozgásra.  Mondjuk nektek rossz lenne, Imp már így sem tudja tartani a lépést a súlyos grafomániámmal.

Fogyókúra fail: délben enni egy tejfölös kenyeret, délután két beteg között egy szelet fornettis pizzát, és hajnali 1-kor Gru-nézés közben egy kis kolbászos kenyeret light krémsajttal a pattogatott kukoricához.

“It’s definitely a buy”

Avagy: Leonard nyomdokaiba lépünk:

 

 

Gé talált csokis sajtkrémet a boltban, és gyorsan vett is, sőt meg is kóstolta. Én csodálattal vegyes rettenettel figyeltem, illetve fényképeztem.

egyéb és más 066 egyéb és más 067 egyéb és más 068 egyéb és más 069 egyéb és más 070

Ízlett neki. Az íze kicsit hasonló a mogyorókrémre, de a végén savanykás. Illik a kenyérhez.

 

haj és más

Az a nő, akivé válni szeretnék, jár fodrászhoz, gondoltam, miközben a szépülő fejem és a tokám bámultam a tükörben. De nem az anyukája kér neki időpontot.

Korábban: a beiratkozásnak köszönhetően (don’t get me started on that) sétálhattam délelőtt az utcán, napsütésben. És megcsodáltam a kertekben a tulipánt meg a virágzó fákat meg orgonát meg a fűben a pitypangokat, csikkeket, összegyűrt cigisdobozt, üres pet palackot, női nejlonharisnyát. És ezt:

virág

szülői dilemmák

avagy: a happy hippo rejtélye

A gyereknevelésben az is jó, hogy nem unalmas, mert mindig vannak érdekes új kihívások, amikre nem lehet előre felkészülni. Itt van például a mikulás/angyal/(Jézuskát eleve leszavaztuk)/húsvéti nyuszi kérdése, amihez folyamatosan változik a hozzáállásunk. Úgy indultunk, hogy egyáltalán nem említjük, hanem maradunk a tárgyilagos magyarázatnál az ajándékok eredetét illetően (=mi vettük), mert nem akartuk becsapni őket. Meg én nem is nagyon emlékszem hogy hittem volna benne, és Berciről hamar ki is derült hogy ő sem olyan típus. De aztán mindenhonnan hallották, rokonok, tévé, ovi stb, és főleg Nudlinál tapasztaltuk is hogy a gyerekek varázslatos világban élnek és magától értetődően hisznek az ilyen dolgokban, ezért valamilyen szinten belementünk pár évig, nem is nagyon kellett bizonygatni. Berci szerintem nem nagyon hitte soha, de egy ideig Nudli őt is magával vitte és belement.

Most már Berci egyértelműen tudja hogy nem úgy van az, meg sokszor mondja is. Elvileg már Nudlinak is tudnia kell, annyiszor szóltuk el magunkat (pl. húsvétra kaptak biciklit március elején a decathlonban közösen megvéve, meg évek óta megrendelik hogy milyen ajándékot kérnek). Mégis ezt bírta mondani tegnap este, hogy milyen kár hogy sosem láthatják a húsvéti nyuszit, olyan édes volt meg kellett zabálni, ma reggel meg lelkendezve mesélte nekünk hogy mit kaptak, mi meg érdeklődve hallgattuk, hogy megkapta a fáraó küldetését,  a skorpiót meg nem, pedig azt is akart.

Meg volt a boltos sztori, látták hogy a boltok tele vannak pakolva csokinyuszikkal meg tojásokkal meg birkákkal. És mivel mindennap választhatnak valamit maguknak a boltból, rögtön be is próbálkoztak. Én meg a legésszerűbben reagáltam, felhívtam Gét hogy döntsön ő, ő meg úgy döntött hogy persze. Úgyhogy megbeszéltük hogy most az egyszer. Nudli vett is egy nyuszit, bár kicsit aggódott hogy fogja-e engedni a pénztáros néni. Lehet hogy azt gondolta hogy csak a húsvéti nyuszi vehet húsvéti csokikat a boltban, akkor ezt is leromboltuk. Berci kinder válogatást szeretett volna, mert tavaly volt benne happy hippo*, de most nem volt, úgyhogy mégsem azt kért.

Meg olyan dilemmám is volt (ez már nem húsvétos, csak a dilemma vonalon csatlakozik ide) hogy hogyan kell reagálni ha a gyerekem elkezdi simogatni a fenekem és megállapítja hogy sokkal puhább mint az ő lába, mert “húsosabb”. Rövid gondolkozás után úgy reagáltam, hogy nem húsosabb hanem hájasabb.**

*Idén csak a 2300 Ft-os plüssállatos válogatásban volt és külön sem lehet kapni, amit egyáltalán nem értek.

**Igen, hallottam már olyan véleményt is ezen a téren, hogy a szülő ne pucérkodjon a gyereke előtt, és általában fel is szoktam öltözni, csak pont beszaladtam valamiért a nappaliba és akartak mutatni valami nagyon fontosat a számítógépen.*** Meg azért azt sem gondolom hogy jót tenne a gyerekeknek ha teljes prüdériában nevelik őket. Ezért azt is szoktam hagyni néha hogy röviden elnevetgéljenek azon hogy van cicim, de aztán véget vetek neki.

***Tudom, azt se kéne hagyni hogy folyton számítógépezzenek.

tudatmódosító szerek és életbölcsességek

A legutóbbi vendégség után tíz sör és fél üveg vörösbor maradt a hűtőnkben, most ebből lett öt sör, két radler és 3 cider, valamint fél üveg vörösbor és egy majdnem teli rozé. Ki szeretne vendégségbe jönni? Egyébként is gyakrabban kéne vendégség, mert akkor nem lenne olyan nyűg a takarítás, és többször lenne tisztaság itthon.

A vendégség jól sikerült, mindenkit szétvertem teniszben és baseballban haha. Meg megettünk két szendvicset*, nem éreztem semmit (kivéve hogy szeles az idő az erkélyen), Gé szerint sem voltam más előtte meg utána. Akkor már inkább az volt az újdonság hogy cigit szívtam (nem is tudtam hogy dohány közé kell keverni)**, kábé olyan mint ami miatt sosem akartam kipróbálni, kaparja a torkom és büdös leszek tőle, de azért annyira mégsem olyan mint gondoltam, sajnos egy fal ledőlt ezzel. Legközelebb sütibe és/vagy vízipipába tesszük.

És kiderült hogy ha elhúzzuk a kanapét akkor simán elég nagy a nappalink ahhoz is hogy ketten játsszunk a kinecttel. Most gyűröm vissza az ingert hogy vicces képeket pakoljak fel a facebookra.

Marginálisan a témába vág, hogy azt hittem hogy a múltkor a bortúrán újabb szintre léptem azzal hogy összevissza értelmetlenségeket videózok amikre utólag nem is emlékszem, de kiderült hogy józan észre valló módon azt vettem fel, amikor az általános szakértői attitűddel megáldott karmester megmondta a tutit, és milyen jó, hiszen nem emlékeztem volna rá. Ez a tuti: normálisnak kell lenni, lazának kell lenni, és biztosnak kell lenni benne hogy amit csinálsz az jó.

*mert a HIMYM-ben így mondják

**most rám nézve tényleg igaz a vén alkesz életbölcsessége a kenutáborból: “valójában minden cigaretta spangli”.

Tegnap este kocsmázás alapján fél órát megnéztem a shrink közepéből. Jó film, majd megnézem, szerintem józanon is tetszeni fog. Ma meg fájt a fejem rendesen, biztos a közelgő havazás miatt.

az a jó hogy ma nem kell lemosni a sminkemet, és a kötéscsere is megvolt már.

“How about this – shut your mouth or I’ll kick your teeth down your throat and I’ll shut it for you.


Szeretném megörökíteni, hogy Gé megígérte, hogy 4 év múlva megveszi nekem ezt a pólót ajándékba.

21coutney_415x838

 

Addig egy pindurit még kell fogynom hogy így álljon.

nosztalgia

Amellett hogy imádom a gyerekeimet meg minden, meg például ha csendben nézik a tévét akkor néha jó nézegetni őket hogy milyen szépek, fájdalmasan hosszú az az időszak, amikor már nem alszanak ebéd után, viszont még nem lehet őket csak úgy leküldeni az udvarra.

Ronda teremtmények

Meg akartam nézni hogy milyen úton találtak rám hatszor a “ronda teremtmények” kulcsszóval, és nem jöttem rá, 10 oldalt végigböngésztem a gugliban, a képeknél sem volt semmi a blogomból. Úgyhogy ez egy talány. Ha valami csalafinta üzenet (tette hozzá gyanakvóan), akkor legközelebb valami biztatóbbat szeretnék, you can do it vagy ilyesmi.

A keresőszavakkal kapcsolatban, a tetoválásos post óta azt találják meg a legtöbben a gugliból. A tetoválással az van, hogy még várunk rá (khm), és van közöttünk aki türelmetlenebb ezen a téren (Gé), ezért a minap benéztünk egy tetoválószalonba. Kedvesen fogadtak, sajnos a csaj nem jutott túl az olyan béna javaslatokon mint szétszakított szív, vagy valami a foglalkozásunkkal kapcsolatban (pl. szemüveg és szakáll, vagy egy-egy könyv?), vagy rovásírással egymás neve (?). És hozzátették, hogy néhány napot kell előtte gondolkozni, mi pedig sokatmondóan bólogattunk. Szóval ott nem kaptunk ötletet (viszont megtudtuk az árat, meg hogy amint kitaláljuk pár napon belül meg is lesz), itthon még kicsit gondolkoztam. Felmerült újra a kázmér és huba, de szerintem már egyszer végignéztem ilyen szempontból a könyvet. Meg a narvál, meg a Just Breathe két utolsó sora, egyik neki egyik nekem.

A ronda teremtményekkel kapcsolatban, benépesítették és lehúzzák a fejem, 15 sötét bajlós gondolatra jut kb fél valamivel derűsebb vagy könnyedebb. Ilyenek hogy jó hogy nem szóltunk anyunak, mert akkor hallgathatnám hogy tessék, bebizonyosodott hogy ő nem tud épkézláb embereket szülni és nevelni, csak csődtömegeket. Kár hogy így is hallom. Most megint kibaszottul elegem lett az egészségügyből, nem akarok embereken segíteni, nem akarok felelősséget, valami kényelmes irodai munkát akarok ahol jelentéktelenül beleolvadhatok a közegbe és hallgathatok rádiót munka közben. Vagy zenét vagy hangoskönyvet.

Reggel a sarki CBA pénztárjánál sorbaálltak a munkások, akiknek szombaton is kell menni dolgozni. A pénztárosnő sorba lehúzta a kenyeret, parizert, üdítőt, cigit, féldecis szilvapálinkát, csokis kekszet, banánt, borsó és bébikukorica konzervet, diétás joghurtot, túró rudit.

közhely

ezen a héten még egyszer sem sikerült az időjárásnak megfelelően öltöznöm, igen, tegnap voltam rövidgatyában.

és

meglepődöm a régi képeken, hogy milyen jól néztem ki, pedig akkor kövérnek tartottam magam.

könnyes

Megkerestem az oszkár díjas filmek között, és megnéztem elejétől végéig angolul. Sírtam, és egy pillanatra azt hittem beleszerettem Jim Carrey-be.

És

megjött a parlagfűszezon, figyelmeztetett hogy elfelejtem bevenni az allergiagyógyszert, tüsszögtem nyolcat egyben, aztán tizenötöt, aztán még percenként huszat.

ismét konyhatündér

Jó ez a demencia, apróságoknak is tudok örülni, amiket terveztem, de kimentek a fejemből, és mégis eszembe jutnak. Például Ana sütis blogja, amiben emlékeztem hogy fagyi is van.

Tegnap végre elkészült a banános-mogyoróvajas fagyi amit a freeblog főoldalról töltöttem le annak idején. Kukoricalisztet nem kaptam, sima búzalisztet használtam helyette. A tapasztalataim, hogy elég munkás, de Gének nagyon ízlik, az állaga nekem is tetszik, az íze nem teljesen, talán a banán miatt. De ha már elővakartam a fagyigépet és még működik, több félét is kipróbálnék. Találtam is jókat.

a “kéne” szó hízlal

the following takes place in the kitchen:

“Aludni akarok, most rögtön. Az ebédet mindenképp meg kell várnom, ha már Gé nincs itt. Délután el kell menni boltba, már megígértem holnapra a husit, anyunak is meg kéne venni az ajándékát. Mogyoróvajas fagyit is csinálhatnék amit a múltkor letöltöttem. Sütit is kéne vinni a kertipartira. A fordításból pedig eddig összesen 1 oldalt készítettem el amióta elvállaltam. Hm, a diétás tejszínhab nem ugyanolyan finom mint a sima.”

amelyikben minden “érdekes”, talán a butulás teszi

Próbáltam vigasztalni magam, hogy milyen penge vagyok, úgy is elvégeztem az egyetemet hogy csak tizenkétszeri ismétlésre tudok megjegyezni egy idegen szót, de aztán a gonoszabbik énem kijózanított, miszerint az már 11 éve volt, tehát nyilvánvalóan butulok.

A hely tetszett, kóstolgattuk egymás kajáját, az asztalra csorgattuk (de csak mert csorba volt a kiöntő) és vedeltük a jázminteát, beszélgettünk a kaják* mellett zenetudásról, volt és tervezett nyaralásokról, kütyükről**, megterveztük a tea-és koktélivós, bangezős bulit, és egyszer sem kellett figyelmeztetni magunkat hogy kerüljük a benti témákat. Érdekes még nálam is halkabb emberrel barátkozni, főleg így hárman egymás mellett érdekesek vagyunk.

Veletek is mindig az van, hogy ha utólag már nem találtok meg vicces izéket amiket valaki más osztott meg korábban? Mint például az a filmrészlet amiben egy fekete kisfiú tök ügyesen zongorázik? (Igen, reménykedem hogy valaki belinkeli.) Mert akkor ez is egy firstworldproblem.

 

 

* “de hiszen ez leves!”, “ez a gőzgombóc leginkább… gőzgombócra emlékeztet”, valamint “a licsi úgy néz ki mint formalinba áztatott ökörhere”

** érdekes olyan társaságban lenni, ahol meglepetést okozok azzal hogy hallottam már könyvolvasóról

Gé belelkesedett a lidl-ben az amerikai napoktól és mindenfélét hozott. Például palacsintaport, nagyon praktikus, a dobozba kell a porhoz hozzáönteni a tejet, összerázni, és már lehet is sütni. Sejtem hogy a tésztát az alap-összetevőkből sem lehet nagy cucc kikeverni, csak úgy nem sütünk palacsintát, így meg igen.

Olyan lett amilyennek kell, de nagyon nem voltunk hagyománytisztelők, nem reggelire ettünk nyolc palacsintát egymáson, rajta vajdarabbal, juharsziruppal és mellette sült szalonnacsíkokkal, hanem ebédre, egyesével, a zsírosabb hozzávalók nélkül. Volt amelyikre juharszirupot tettünk, de lekvárral, nutellával és (a gyengébb idegzetűek fogják be a szemüket) mogyoróvajjal és lekvárral is megkóstoltuk, illetve az utóbbit főleg csak Gé.

As for the kids, Nudli lelkes volt amíg segíteni kellett, és azután is érdeklődött mikor megtiltottam hogy segítsen (az óriáspalacsinta esete után). Még bele is kóstolt, ízlett is neki, kezébe is nyomtunk egy felet, a végét visszaadta hogy már nem annyira ízlik. Többet nem is evett, csak a mienkre öntözgette a juharszirupot nagy boldogan. Berci messziről tudta hogy nem kér.

Tegnap óta fáj a torkom és reggelre belázasodtam, ami rossz mert kb 11-ig attól is émelyegtem ha csak megemeltem a fejem, és a dokinál töltött 1 óra alatt végig tökre fáztam, viszont jó mert a doki kiírt a hétre, és Nudli azt szereti ha mind a négyen itthon vagyunk, viszont rossz mert folyton amőbáznom kell Bercivel (oké, ez is jó).

amelyikben megint főzök

Gé tegnap levezetett egy érvelést, ami szerint a pasik csak akkor főznek ha kifejezetten szeretnek, egyébként a nők szoktak, ő viszont nem szeret, tehát az én dolgom (lenne). A standard válasszal hozakodtam elő, ha nem kell dolgoznom, fogok főzni. Egy kicsit mégis beleültette a bogarat a fülembe, meg az óvónő is, aki szerint úgy lehetne bővíteni a gyerekek étrendjét hogy együtt főzünk velük, és az mindenképpen igaz hogy nem kívánhatnak meg más kaját ha nem is látnak.

Este elő is rukkoltam egy konyhaművészeti remekművel (szeletelt kenyéren trappista sajt a raclette sütőben), amit rögtön tovább is fejlesztettem (a kenyér a pirítóban, a sajt a raclette sütőben). Az a jó hogy Gé annyira hálás közönség, tökre megdicsérte.

Mára lett volna ötletem (sült hús, amit Berci szeret is), de ahhoz nem elég fél 11-kor kelni. Utolsó pillanatban a kádban kitaláltam hogy spagetti carbonara legyen. Nudli segített, feltörte a tojást, együtt tettük bele a tejszínt, reszeltünk sajtot, kevergette. Mikor leültünk enni mégis ránk szólt hogy vigyük innen mert gusztustalan.

vidám lány: te mit viszel a bulira?

sulemia: basszus, még sütni is kell? bár lehet hogy túrós lepényt, mert pont tegnap gondoltam rá hogy azt már rég csináltam. nem ismered? olyan hogy csak bele kell szórni mindent a tepsibe, alulra vaj, arra lisztet szétteríteni, rámorzsolni fél kiló túrót…

belső hang: úristen, receptet mesélek!

sulemia: … arra megint liszt, rálocsolni tejet, és vaj. és összeáll sütivé, iszonyú finom lesz.

napszemüvegvadászat

azért is nehéz jó napszemüveget találni, mert kell hogy 1) tetsszen, 2) jól álljon 3) ne érjen hozzá a szempillám (ha felveszem) 4) ne nyomja az arcom/homlokom 5) legyen emberi ára. sikerült is találnom egyet a többszázezer között ami tetszett és amennyire meg tudom ítélni jól áll, jól hozzá is ér a szempillámhoz és az arcomhoz a keret alul.

(rájöttem hogy legtöbbször fiú szemüvegeket választok, mert giccsesnek tartom a lányos díszítéseket. ez viszont lányos ÉS ízléses.)

amelyikben eszem

Fél 7-kor felbátorodtam, és kértem a nővérektől kaját hogy kibírjam hazáig. Sajnos rosszul mértem fel a bennem tátongó kalács alakú űr méretét, és csak felet kértem, amivel éppen a kórház melletti boltig bírtam ki, főleg mert a busz is elment az orrom előtt. Ott viszont együtt vásároltam az apukával, akinek most született gyereke, ő szendvicset (az anyukának, akinek most született gyereke), én meg kókusztekercset. Erre itthon chocolate chip cookies-illat fogadott, bár Gé kihangsúlyozta hogy az osztálykirándulásra sütötte, de azért kettőt ehettem. Ma (is) adtam egy pofont a fogyókúrának.

tegnaptól itthon maradtam betegség miatt, ennek örömére ma hajnalban Nudli összehányta magát és az ágyunkat, úgyhogy már ketten vagyunk itthon, egyikünk szunyókál, de 15 percenként felébred mert hányingere van, és simizni kell a fejét.