Csak gyorsan hogy az expanse 7 is jó volt, bár nem kicsit nyomasztó, és aztán már csak két novella volt hátra, a strange dogs szintén nyomasztó és borzasztó, és csak azért nem mondom hogy bárcsak soha ne olvastam volna el mert úgysem bírtam volna ki, a the butcher of anderson station igazából az első, szerintem azért is hagytam a végére mert tudtam hogy annak már úgyis tudom a sztoriját, benne volt a soriban.

Most eléggé hiányzik. A good omenst akartam de nem találtam sehol, úgyhogy újrakezdtem a korongvilágot, a mágia színét még kamaszként olvastam állítólag, mert most így semmi nem rémlik belőle, csak azért ismerős bármi mert a későbbiekben visszautalgat p.

Meg nézem a Mars sorozatot, néha kicsit teátrális, néha kicsit lassú, van néhány logikátlanság amin bosszankodom vagy értetlenkedem (nem biztos hogy mindegyik az, csak nem tudom miért), de összességében izgi. Meg hát 6 rész. Hó, most nézem hogy elindult a 2. évad.

Meg az van hogy nem tudom hogy ha nem szednék gyógyszert* akkor is hullának érezném-e magam folyton, ahogy szoktam (plusz sötét, hideg, köd, eső) (plusz rég voltam szabin), vagy van értelme reménykednem hogy ha majd nem kell már szedni akkor jobb lesz.

*szerepel a mellékhatásai között, de mért pont rajtam kell kijönnie

Advertisements

Berci olyan nagy lett hogy ügyesen el is ballagott, nagyon meg is dicsérgettük.

Jó volt a greatest show on earth, még jobban meg vagyok győződve az evolúcióról (libabőr!) (hogy csak egy példát említsek), és bár kaptam írott expanse-t, még nem tettem fel az olvasóra így megint Pratchettel folytatom.

Valamint megállapítottam hogy biztos nagyon jók ezek a mindenfélének az éjszakái, a mozgásét like-oltam is fb-on, de én éjszaka valahogy jobban szeretek aludni.

A fogyókúrával meg az van hogy már sikerült lejjebb vinni a kajálást de a súlyom nagyon kitartóan tartja magát szóval most sem jár a juti.

Letelt a félig szabi és borzasztó fáradt vagyok, nem nagyon várom a maradék öt hetet az igazi szabi előtt.

 

amikor épp nem itt vagyok mindig nagyon meg akarom írni hogy engedélyeztem magamnak hogy kipróbáljam a cicanadrág+hosszú póló kombót mint öltözet és nagyon kényelmes, és a munkatársaim egybehangzóan állították hogy ez valid összeállítás munkába, csak épp nincs zsebem, úgyhogy most olyan rövid ruhát/hosszú pólót keresek aminek van zsebe, mert szükségem van arra a biztonságérzetre hogy mindig van nálam zsepi.

valamint hogy a lords and ladies után kis szünetre vágytam és találtam még egy Richard Dawkinst az olvasómon (korábban már olvastam a God Delusiont és a Selfish Gene-t is és tetszettek), ez a Greatest Show on Earth, amiről a bevezetőben kiderült hogy az evolúciót fogja bebizonyítani, amivel nálam ugyan nyitott kapukat dönget, viszont van egy csomó érdekesség benne.

az írót eddig beképzeltnek és lekezelőnek tartottam, egyrészt mert látszik rajta hogy mennyire imád vitatkozni, de arról most inkább az az érzésem hogy nem igazán fogja hogy másoknál az érzelmek is belejátszanak a meggyőződésekbe, és ezért ha egyre meggyőzőbb érveket mond, azzal csak egyre jobban mérgesíti az embereket, szerintem ő őszintén hisz benne hogy ha minden érvet megtud a másik akkor meg fogja változtatni a véleményét.

a másik hogy nagyon bonyolult szavakat használ a magyarázatai közben, amiről azt gondoltam hogy felvág vele hogy ezt is tudja és érzékeltetni akarja hogy ő több a kis egyszeri olvasóinál, de most inkább erről is azt érzem hogy nem tudja adaptálni a fogalmazását az olvasók szintjéhez (még ha elméletben tudatában is van hogy az átlagemberek nem ismerik mind azokat a szavakat mint aki nagyon tanult és olvasott és intellektuális). szóval miközben egyértelműen az lenne a célja hogy minél szélesebb néptömegekhez jussanak el az érvei, az első oldalon elriasztja szerintem az egyszerűbb (úgy értve kevésbé tanulatlan) emberek nagy részét. mondjuk eközben meg nagyon jól elmagyaráz bonyolult dolgokat, és nem is ott használja  a nehéz szavakat, hanem ilyen általános témáknál. és még a zajérzékenységére is utalt, meg ugye teljesen egyértelmű hogy az evolúció a speciális érdeklődése, szóval eddig tetszettek a könyvei, de most kicsit őt magát is megszerettem.

Nudli megkapta az előköszöntését mert hivatalosan is kamasz lett, az igazi majd ha hazaér Gé, Bercivel meg készülünk a ballagásra, fel kell próbálja az ünneplős cuccait hogy jók-e még (azért ne kinőttben ballagjon már), meg az apja szép cipőjét, mert most azért még ha lehet nem vennénk hogy legközelebb mikor szükség lenne rá megint újat vegyünk mert kinőtte. mindezekkel együtt továbbra is hevesen ellenkezem a “kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond” mondással, ezerszer könnyebb most mint mikor kicsik voltak (értem, majd jön az a korszak amikor elkezdenek bulizni meg elmászkálni és aggódhatok hogy hol vannak, nem drogoznak-e, nincs-e bajuk, és tény hogy nekik a genetikájuk is jó ebből a szempontból, de ez azért lássuk be azon is múlik hogy eddig mit tanultak tőlünk).

viszont meg még az is jó hogy már nem fáj a csontom és tudok tornázni meg mászni meg minden.

az van, hogy a fogyás challenge első két hetében csak megőrizni sikerült a súlyomat (a múlt hétvége fényében ez is sikernek számít) (bográcsban készült gulyásleves, túrógombóc, grillezett minden), úgyhogy most már heti egy kiló a cél, hát nem tudom mi lesz, főleg hogy ma a lidl-ben bevándorolt a kosaramba egy diós fagyi (megörültem neki, mert egy darabig nem volt de most újra van csak máshogy néz ki) (mindenképpen meg kell tudni hogy az íze változott-e). a torna challenget sikeresen trollkodja szanaszét a keresztcsontom, már múlt héten is megpróbálkoztam vele egyszer ami nagyon korai volt, aztán amíg nagymamásan járkáltam (apró léptekkel, megfontoltan, a járdaszegélynél és a lépcsőn még lassabban) addig hagytam, aztán most hétfőre jobb lett, újabb próbát tettem, de persze rossz volt, de nem baj azért kedden is mert kemény vagyok és nem fogom sajnálgatni magam, de még rosszabb lett és felerősödött az a részem amelyik szeretné inkább hogy nyugodtan meggyógyuljon és ne kelljen a hátralevő életemben ezzel szenvednem mert most türelmetlen voltam. csak közben meg bosszant hogy végre motivált lennék, meg jó érzés volt újra érezni az izmaimat és haladhatnék és nehogy elveszítsem a lelkesedést, meg az edzőtársam se akinek most egyedül kell helyt állni.

és mivel mostanában többet vezetek, kezdek beletörődni hogy mindig a lassabb sávban vagyok (nem egy kicsit lassabb hanem sokkal) (mindig), meg most a gyerekeknek minden cuccból kétfele kell, ezért mindig vadászok valamit, lehetőleg nem aranyárban mert úgyis holnapra kinövik vagy szétnyúzzák (most éppen esőkabátot), kezdem azt is megszokni hogy ha valamit végre beszerzek viszonylag jobb ár-érték arányban azonnal mindenhol ahol járok megjelenik olcsóbban, ma is vettem a lidl-ben még egy-egy fürdőgatyát, meg Marcinak rövidnadrágot is, amit majd vihetek is vissza mert túl nagy.

és azt se gondoltam volna hogy Granny Weatherwax ennyire a szívemhez nő és így tudok aggódni érte. (még mindig Lords and Ladies)

Nudli mostanában sokat beszélget Sirivel, próbálja mindenfélére rávenni, ehhez az ő kiejtésével kell ejteni hogy apa meg Berci, vicces.

Berci volt két versenyen és nagyokat ugrál, csapatban nyertek is.

a szünetben még ikeáztunk (és megjegyezzük hogy Bercinek nem veszünk ezután húsgombócot), a legvégén meg elmentünk fagyizni hogy történjen valami jó, jelenleg két helyet tudunk ahol télen is lehet kapni fagyit, az árkád és az allé. aztán valahogy végigküzdöttük magunkat a héten.

nem nagyon kötöttem fogadalmat (azon kívül hogy nem fogok többet azért like-olni a fb-on hogy nehogy megsértődjön az illető) (de ezt szerintem már korábban is megfogadtam), de pont az év eleje táján lett vége a fogyókúrás könyvnek, és vannak benne értelmes dolgok amikre nem nagy butaság törekedni, összefoglalom amire van bármi esély hogy néha betartom: minden nap inni zöld teát, délig nem enni, napi háromszor enni és közben nem nassolni, szénhidrátot csak keveset (elvileg max 120 gr) és lassú felszívódásút, viszont minél több fehérjét (mert az indítja be a leptin termelést ami a jóllakottság érzést okozza), evés előtt legalább negyed órával legalább negyed órát mozogni (minél több izmot használva), lefekvés előtt két órával már nem enni, havonta 3x súlyzós edzés (a pilates is jó).

aztán a big little liest olvastam, nagyon jó könyv (ahhoz nem annyira hogy könnyen elaludjak, elég izgalmas), nekem kicsit néha túl sok az érzelem meg ilyen kicsit kisarkított, kb mint a Szabó Magda könyvek, meg kicsit túlmagyaráz dolgokat, de jól van megírva, és fontos téma. szóval tetszett.

Nudlinak feladták téli szünetre a Walesi bárdokat, mondjuk egész jó vers, eltekintve az ilyenektől hogy mért nem lehet leírni hogy ajtó mögül, mért kell ajtó megől, meg hát basszus 31 versszak, én emlékszem hogy elvéreztem rajta, nem tudtam magam rávenni hogy megtanuljam, szerintem azért mert olyan hosszú, de valahogy meg is úsztam. az egri csillagokon is végigküzdötte magát, most a Ready Player One-t olvassa, kiszámolta hogy végez-e mire jön a film, és simán. Berci meg nem olvashatja a Preacher-öket amiket karácsonyra kapott, mert előbb a Légy jó mindhaláligot kell.

ma valahogy szóba jött hogy már elég nagyok hogy porszívózzanak, mondtam hogy fizetek is érte (mert még pár éve kitaláltam hogy azzal szoktassuk rá őket a házimunkára, de elhalt a dolog), erre Berci közölte hogy ő nem vágyik semmire ezért nem motiválja a pénz, azért mondtam hogy szerintem keressen dolgokat amire vágyik meg amit szeret, pl tavaly mondta hogy szeretné elolvasni a Sandmant, azt pl. megvehetné, meg arra is utalt hogy érdekli a Dirk Gently második évada, de a lényeg az volt hogy ő pénz nélkül is szívesen kiporszívóz, ha majd túl lesz a felvételis tortúrán. ❤

Nem erről akartam írni de eszembe jutott hogy megint kértem az influenzaoltást és a doktornő abból ahogy beszúrta a tűt a vállamba megállapította hogy szoktam sportolni (mert apró hegeket érzett), úgyhogy ha nem is vagyok különösebben izmos vagy kitartó, legalább ez.

Ez lehet hogy egy metafora az életemről

Nagyon büszke vagyok magamra, miközben a keserű bögrés sütit kanalazgatom, mert változtattam azon a megküzdésemen hogy ha valami rossz, nagyon sokat panaszkodom és várom hogy javuljon a helyzet, vagy valaki oldja meg, és nem történik semmi. Az aktuális problémám, hogy bár egy ideig egész jól tudtam kontrollálni az étvágyamat, és el is kezdtem kicsit fogyni*, de néhány hete újra folyamatosan éhes vagyok és elsősorban édességet kívánok (túró rudi, habos süti, ribizlis túrótorta, ma majdhogynem rá kellet csapnom a lidl-ben a kezemre hogy se kókuszrudat, se m&m másolatot ne vegyek stb stb).

El is kezdtem a panaszkodást, erre jöttek mindenféle tanácsok hogy hát lehet enni olyan édes ételeket amik kevésbé hizlalnak, mégis laktatóak, meg hogy ez nem is biztos hogy ez egy teljesen rajtam kívül álló befolyásolhatatlan dolog, hanem egy rossz kör amibe megint belekerültem (stressz – valamit ennem kell – cukor – felugrik a vércukor – az inzulinrezisztencia miatt felugrik az inzulin – idővel leesik a vércukor és hopp újra éhes vagyok), és meg is lehet szakítani. Úgyhogy már tegnap is édesítőszeres túrót nyammogtam, de étcsoki hiányában nem tartottam teljesen kielégítőnek, amiből megint az lett hogy mindenfélét ettem. Ezért mára vettem étcsokit, mindjárt nekiugrom a gusztustalanságig ronda, viszont kellemetlen mellékízzel bíró nudlinknak**.

Az is segít, hogy a sok fiatal kolléganőm többsége szintén életvitelszerűen fogyózik/próbál egészségesen élni. Ma beszélgetés közben szóba került a zabpehelyliszt, amiről eszembe jutott az egészséges bögrés süti amihez évekkel ezelőtt vettem egy zacskóval. Volt is itthon minden hozzávaló, neki is láttam, közben az is eszembe jutott hogy mért nem szoktam gyakrabban készíteni: túl sok édesítőszer van a receptben, amitől túl édes és szörnyű mellékíze van, ezt most ki is küszöböltem, így kiderült hogy a kakaó is túl sok, amitől keserű az egész. Az állaga se az a könnyű piskóta, de talán ha sikerülne kicsit jobb ízt elérni, az még kezelhető lenne.  Pl meggyel biztos finom lenne. Viszont mindenképpen laktató. Szóval megint az derült ki, hogy nem panaszkodni kell hanem változtatni azon ami rossz, ami persze egy nehéz, sok akaraterőt kívánó és sok mellékvágánnyal, kacskaringóval és zsákutcával járó vállalkozás. Majd hátha az is kiderül hogy megéri.

 

*igen, tudom, csinos vagyok így is, minek akarok fogyni

**még nem találtam olyan édesítőszert, ami távolról is megközelítené a cukor ízét