Két nap egymás után sikerült 9-kor felkelnem, de milyen áron tegnap valami durva napkitörés lehetett vagy nem tudom, én is egész nap rosszkedvűen és fáradtan lézengtem itthon, dőltem jobbra-balra, semmire sem tudtam rávenni magam (bár ebben benne lehet hogy már látni a végét a pakolásnak, még egyszer kell átmenni és tényleg üres lesz a lakás, úgyhogy már nem hajt az a rettegés hogy eltelik a szabi és nem haladok semmit, és sose lesz kész) (most a föld és az ország helyzetét ide nem sorolom fel, mert ezek az utóbbi időben folyamatosan borzasztóak, csak vannak napok amikor kicsit kevesebb, máskor több kétségbeejtő és/vagy felháborító dolog derül ki). Bercinél meg újabb összeomlás jött, amikor délután indultunk a társas készségfejlesztő csoportra szólt hogy utána mégse akar hétvégére átmenni Géhez mert az úgy túl sok lenne neki hogy utána jön a Lapi nyaralás is, túlságosan elfárasztaná. Nyilván nem fogadtam végtelenül kedvesen és türelmesen, mert vártam ezt a hétvégét, így ez a harmadik hétvége lett egymás után hogy nem ment át (előtte Gé házasodott, aztán meg nyaralni voltak), félek hogy már ez is el fog maradni mert egyre szörnyűbbnek és fárasztóbbnak fogja érezni. Azért elindultunk a csoportra és vettünk még egy kekszet ahelyett amit a hűtőben felejtettem, na ekkor jött ki belőle hogy ő most érzelmileg nincs elég jól hogy részt vegyen a csoporton. Ez meg azért volt kétségbeejtő, mert ez volt az utolsó, talán adhatott volna értelmet annak hogy tessék-lássék szenvedve néhány alkalmon részt vett, talán nem totál hiábavalóságnak és kudarcnak élte volna meg ha ott kicsit megdicsérgetik, kiemelik valami erősségét, kap egy oklevelet hogy részt vett. Bár neki a pozitív visszajelzés olyan mint egy csepp víz a sivatagban, szóval lehet hogy ez már mindegy is volt. Majd lehet hogy megírom részletesebben hogy miért nehéz egy aspergeres fiatal felnőtt enyhén neurodiverz szülőjének lenni.

Három hétig szabin vagyok, ebből kettőt itthon, eldöntöttem hogy most már tényleg ki akarom üríteni a lakást. Egyik nap ott pakolok, a következő nap itthon* próbálok helyet találni a cuccoknak. Most kicsit jobb passzban vagyok és néhány régi emlék pozitív érzéseket is kelt bennem. Most már tényleg majdnem kész, utána áttérhetünk a következő problémára, hogy kivel festetjük ki.

Továbbra sem tudok éjfél előtt elaludni, 10 előtt felkelni, és nem alszom 10 óránál kevesebbet, pedig mindig beállítom 9-re az ébresztést, de mivel nem megyek időre sehova, ki is nyomom. Pár napja teljesen indokolatlanul rám tört a fáradtság, amiről úgy döntöttem hogy biztos megint kicsit vérszegény lettem és elkezdtem vasat szedni (nyilván labor nélkül, minek az), valamint megint jött egy izé ami kb havonta jön hogy néhány naponként torokfájás-köhögés, tüsszögés-kicsi nátha, felfázás, és gyomor-bél kellemetlenségek váltják egymást, nem teljesen letaglózó de kicsit zavaró. Az egyik teóriám szerint ilyenkor a szervezetem találkozik valami vírussal amit már ismer és csak kicsit aktiválódik az immunrendszer, amit más meg se érez csak én erre is túlérzékeny vagyok. A másik szerint ez a vírus valahol bennem bujkál és néha random kicsit előjön. Vagy csak simán pszichésen? Nem értem mire jó ez, szívesen megszabadulnék már tőle. Így hogy szabin vagyok és nincs időre dolgom, sem kötelező interakciók (amiben én vagyok a segítő), nem visel meg különösebben. Talán azért érzem olyan rossznak máskor mert ha dolgozom már önmagában is a teendők mennyisége a határon van amit épp bírok és minden apróság átbillent, vagy nem tudom.

Na, és még azt is akartam írni hogy

• a várkert bazárban van egy retró balaton kiállítás, ami abból áll hogy a sétány mellett ki vannak rakva képek a 60-as 80-as évekből fürdőruhás nőkről, és egy dobozban van régi gumimatrac, termosz és szokol rádió.
• T a szülinapjára meglepetés műrepülést kapott tőlem, szerintem jól sikerült, úgy tűnt hogy örül neki.
• Bercivel minden kedden eljárunk tollasozni, így most van egy fix programja a héten, amit viszonylag élvez legtöbbször. Plusz még tart a társas készségfejlesztő csoport, most lesz az utolsó. Azt nem annyira élvezi, de hősiesen kitart.
• Nudli épségben hazatért Franciaországból, előtte-utána élete első két nagy koncertjén is volt (RHCP, Pearl Jam) (de szerintem kisebben nem is volt még soha, szóval bekezdett). Kapott új szemüveget (találtunk ugyanolyan keretet mint az előző volt, a változás túlértékelt) és kontaktlencsét (csak sporthoz fogja hordani egyelőre). Nagy nehezen sikerült egy napra megint átcsábítani, kicsit mesélt a friss élményeiről, és jól leszólta a Doktor Strange filmet amit pont néztünk amikor megérkezett, és a marvel filmeket úgy általában
• Jó hát tényleg nem nagy szám a Doktor Strange film, 90%-át rajzolták, a szereplők egyedül álltak egy zöld szobában és beszéltek vagy a kezükkel integettek (mindenki varázsló benne)
• Befejeztük a Stranger Thingst és az Umbrella Academy-t is, spoiler nélkül nem mondhatok semmit róluk.
• engem is elborzasztanak az új itthoni fejlemények (KATA, rezsi), bár annyira nem érintenek személyesen (a KATÁ-t ettől függetlenül meg akartam szüntetni így hogy megszűnt a magánrendelésem) (a régi lakás távfűtéses, ott sose volt nagy áram- vagy gázfogyasztás, itt a házat persze érinti de nem fog anyagilag földhöz vágni minket, és amúgy is tervben volt a napelem, bár gondolom ez most pár milliót dob az árán hogy sokan akarnak majd beszereltetni mert így már jobban megéri)
• ja és kiderült hogy epekövem van, úgyhogy most találnom kell egy orvost aki hajlandó megműteni, az is jó lenne ha nem csilliárdokért (ugyanakkor anélkül hogy törlőkendőt hagyna bennem vagy elkapnék valami szuperbacillust a kórházban), ha nem akarok hasnyálmirigy gyulladást idővel, meg azért is mert nyomja a bordám, ami egész kellemetlen tud lenni néha, szóval az is jó lenne ha megszűnne.

*ez is fura még, hogy melyik hely micsoda a számomra, és hogy nevezem, a waze-ban még a régi hely az otthon

többszörösen összetett mondatra egy példa

Amikor épp csinálom, mindig meg akarom írni hogy mennyire nehéz a költözködés, nemcsak azért mert iszonyú gyűjtögető vagyok és rengeteg felhalmozott cucc közül kell eldönteni hogy mi az amit még fogunk használni, és hogy amire nincs már szükségünk azzal mit lehet kezdeni, aztán mindennek helyet találni egy már többé-kevésbé belakott házban, ahol szintén régóta nem volt selejtezés, hanem lelkileg is, mert csomó előásott holmi emlékeztet a régi életemre, amibe nem vágyok vissza, mert boldogabb vagyok a mostaniban, de mégis felidézi hogy mennyire más voltam, másképp képzeltem az életem mint ahogy alakult, és ez nehéz, gyászolom azt amiben hittem és ami nem lett, csak aztán az élet mindig megy tovább és az aktuális(abb) problémáimmal foglalkozom.

Múlt héten szabin voltam, az elején úgy éreztem kezdek nagyjából rendbejönni a covidból, bár az alvásigényem maradt sok továbbra is. Kicsit tettem-vettem, töltöttem időt a gyerekekkel, pakolásztam, suvickoltam a házat, egy hónap után újra mozogtam (tollasozni voltunk). Erre bejött egy újabb vírus, az elején főleg az emésztést érintette, most meg fáj a torkom, továbbra sem tudok 10 előtt felkelni, és ha sikerül akkor is minden tagomat szörnyen vonzza az ágy. Onnantól itthon alig csináltam valamit, megint csomót feküdtem (de nem érzem hogy kipihentebb lennék tőle). Nem segít a hőhullám és a vízhiányról szóló hírek sem. Jó közben azért csak elmentünk végre falat mászni luciával (amiből elsősorban beszélgetés lett), hétvégén meg a várban turistáskodtunk T-vel, másnap meg squasholtunk. Ráadásul mától elvileg kevesebbet dolgozom és megváltoztattam a munkarendem úgy hogy a hétfőm szabad, és lesz még hosszabb szabim is, és talán nem lesz végig 35 fok a középhőmérséklet nyáron, úgyhogy reménykedem is azért.

Sokat gondolkoztunk T-vel hogy mit tudok csinálni amikor elborítanak a negatív gondolatok (a “mostaninak” kb az a lényege hogy bármit csinálok, úgyse lesz jobb vagy valami ilyesmi), és arra jutottam hogy el kell terelni a figyelmem, csak nem mindig találok jó témát, az agyam pedig nem tud pihenni, folyamatosan váltják egymást a gondolatok, úgyhogy szükségem van még néhány biztonságos témára a mostaniak mellé (kb hogy hogyan alakítanék ki egy élhető várost, és hogy mit fogok írni a pszicho blogba ha egyszer hozzákezdek).

Ja és megnéztük a Stranger Things két utolsó részét (= kb 5 rész egyberagasztva), a sztori tetszett de a rendezés nem, elég sok drámai, komolyan néző és/vagy érzelgős jelenetet ki tudnék vágni, főleg hogy sokszor zavaróan sürgősen más dolguk lenne a szereplőknek az érzelgősködés helyett.