A douglas-saga folytatódik

A népszerű sorozat hamvaiból feltámadva folytatódik. (A főszereplő agydarabkáit összekaparták a liftaknából, szövetbarát ragasztóval összeragasztgatták és visszaültették a fejébe, jobb mint újkorában.)

Szóval ültem nyugodtan a babérjaimon, hogy soha többet nem kell a fenti létesítménybe betenni az orrom, illetve mostanában konkrétabban nyugodtan pakolásztam-bútorokat tologattam és törölgettem, erre jön Gé hogy megvan az ajándékkupon. Ilyen ez a költözés, minden megkerül. Pedig gondosan elrejtettem a hálózatos könyvbe, de Gé ilyen ravasz, a könyvekbe is benéz.

A legszomorúbb, hogy a végefelé, amikor már mindenképpen másnak akartam karácsonyi ajándékot venni, találtam egy illatot ami tetszett. Le se szükséges írnom hogy nem jegyeztem meg a nevét. Viszont most kiderülhetne ha tényleg fejlődtem, mert akkor odasétálnék az utalványt lobogtatva az eladó csajokhoz, hogy adjanak nekem valamit 5000 forintért. (És mindent fikáznék amit ajánlanak. Na jó ez már túlzás.)

Most idemásolom az előzményeket, mintha ez is egy komoly téma lenne mint a Bercis.

http://sulemia.freeblog.hu/archives/2009/12/19/Rendezgets/
http://sulemia.freeblog.hu/archives/2009/10/06/douglas_saga_238_epizod/
http://sulemia.freeblog.hu/archives/2009/10/03/napsuteses_szombat_tovabbi_resze/

Advertisements

Leírom hány döntéshelyzetben kell helytállni, ha valaki felújításra adja a fejét:
– járólap (nálunk ez adott volt)
– csempe: konyha, wc, fürdőszoba
– padló, szegőléc
– falak színe
– mosdószekrény, mosdó, tükör
– konyhaszekrény, munkalap színe, fogantyúk, mosogató
– csaptelepek
– redőny
– bejárati ajtó
– fogas
– wc papír tartó, wc deszka
– kábelszolgáltató

még hátravan:
– kilincsek
– kuka
– lámpák
– karnis, függönyök
– kanapé
– tűzhely, mosogatógép

Nem tudom, szerintem régen ez is sokkal könnyebb volt. Gének is igaza van, hogy összességében régen nem volt jobb élni, sőt rosszabb volt, éhezés, fázás, betegségek, korai halál stb. De akkor is, szerintem ez az állandó döntéskényszer ami körülvesz minket (pl. megszűnik a kedvenc samponunk/vajkrémünk és újat kell választanunk) igenis megnehezíti az életet és túlterheli az elmét.

Meg azért persze az jó hogy ennyi új cuccunk lett.

Néhány év után rászántam magam az allergiagyógyszerre, hiper újgenerációs, rá van írva hogy nem álmosít de én nem hiszek neki és lefekvés előtt vettem be. Az is rá van írva hogy lehetőleg étkezés előtt kell bevenni, így ettem is, így már nyilván hízlal is.

Összeírom hogy minek örülök még:
– közelebb vagyunk a város szívéhez, könnyebben érek oda és vissza
– végre nem olyan helyen lakom, ahol a fürdőszobaajtó mögött van a kapcsoló
– az új sminktükrömnek, amire régóta vágytam
– van hely a konyhapulton, ha esetleg sütni-főzni akarok
– közvetlenül a ház előtt van a cba (mint a másik helyen a kisbolt nevezető élelmiszeripari létesítmény, de itt nem álldogállnak előtte elfoglalt munkásemberek sörrel a kezükben)
– halkabb a redőny és nem akad be váltig
– megbeszéltük Bercivel hogy a cirkálása közben kihagyja a hálószobánkat és tényleg (fel az ágyra, ott fut egy kört és le, melynek eredményeképp az ágyneműnk össze-vissza, így a felhordott kosz rögtön a lepedőre jut, a matracvédő elcsúszik, a falon koszcsík alakul ki kézmagasságban), szóval ez most nincs

Most kezdődik a pakolás

A lakásban forradalmi változások történnek, van már konyhabútor és mosdó, működik a mosógép és a gáztűzhely (2 kis bigyója fölül), és minden bútor a helyére került.

Mosdóban sokkal jobb mosogatni mint kádban. És bepakoltam a dolgaimat a saját fésülködőasztalkám fiókjaiba.

költözés 048

Sajnos a galambfiókánk nem tanult meg időre repülni, Gé levitte a ház elé amikor a burkoló lerakta a járólapokat ez erkélyen. A gyerekek egy egész kis történetet találtak ki köré hogy megtanult repülni és most fent van a fészkük a tetőn, és csak néha látogat vissza az erkélyre amikor mi nem vagyunk ott. Mert Berci látta ma, de már nagy volt, nem is galambfióka hanem galamb. Na ez egy kicsit szomorkás volt.