A douglas-saga folytatódik

A népszerű sorozat hamvaiból feltámadva folytatódik. (A főszereplő agydarabkáit összekaparták a liftaknából, szövetbarát ragasztóval összeragasztgatták és visszaültették a fejébe, jobb mint újkorában.)

Szóval ültem nyugodtan a babérjaimon, hogy soha többet nem kell a fenti létesítménybe betenni az orrom, illetve mostanában konkrétabban nyugodtan pakolásztam-bútorokat tologattam és törölgettem, erre jön Gé hogy megvan az ajándékkupon. Ilyen ez a költözés, minden megkerül. Pedig gondosan elrejtettem a hálózatos könyvbe, de Gé ilyen ravasz, a könyvekbe is benéz.

A legszomorúbb, hogy a végefelé, amikor már mindenképpen másnak akartam karácsonyi ajándékot venni, találtam egy illatot ami tetszett. Le se szükséges írnom hogy nem jegyeztem meg a nevét. Viszont most kiderülhetne ha tényleg fejlődtem, mert akkor odasétálnék az utalványt lobogtatva az eladó csajokhoz, hogy adjanak nekem valamit 5000 forintért. (És mindent fikáznék amit ajánlanak. Na jó ez már túlzás.)

Most idemásolom az előzményeket, mintha ez is egy komoly téma lenne mint a Bercis.

http://sulemia.freeblog.hu/archives/2009/12/19/Rendezgets/
http://sulemia.freeblog.hu/archives/2009/10/06/douglas_saga_238_epizod/
http://sulemia.freeblog.hu/archives/2009/10/03/napsuteses_szombat_tovabbi_resze/

Leírom hány döntéshelyzetben kell helytállni, ha valaki felújításra adja a fejét:
– járólap (nálunk ez adott volt)
– csempe: konyha, wc, fürdőszoba
– padló, szegőléc
– falak színe
– mosdószekrény, mosdó, tükör
– konyhaszekrény, munkalap színe, fogantyúk, mosogató
– csaptelepek
– redőny
– bejárati ajtó
– fogas
– wc papír tartó, wc deszka
– kábelszolgáltató

még hátravan:
– kilincsek
– kuka
– lámpák
– karnis, függönyök
– kanapé
– tűzhely, mosogatógép

Nem tudom, szerintem régen ez is sokkal könnyebb volt. Gének is igaza van, hogy összességében régen nem volt jobb élni, sőt rosszabb volt, éhezés, fázás, betegségek, korai halál stb. De akkor is, szerintem ez az állandó döntéskényszer ami körülvesz minket (pl. megszűnik a kedvenc samponunk/vajkrémünk és újat kell választanunk) igenis megnehezíti az életet és túlterheli az elmét.

Meg azért persze az jó hogy ennyi új cuccunk lett.

Néhány év után rászántam magam az allergiagyógyszerre, hiper újgenerációs, rá van írva hogy nem álmosít de én nem hiszek neki és lefekvés előtt vettem be. Az is rá van írva hogy lehetőleg étkezés előtt kell bevenni, így ettem is, így már nyilván hízlal is.

Összeírom hogy minek örülök még:
– közelebb vagyunk a város szívéhez, könnyebben érek oda és vissza
– végre nem olyan helyen lakom, ahol a fürdőszobaajtó mögött van a kapcsoló
– az új sminktükrömnek, amire régóta vágytam
– van hely a konyhapulton, ha esetleg sütni-főzni akarok
– közvetlenül a ház előtt van a cba (mint a másik helyen a kisbolt nevezető élelmiszeripari létesítmény, de itt nem álldogállnak előtte elfoglalt munkásemberek sörrel a kezükben)
– halkabb a redőny és nem akad be váltig
– megbeszéltük Bercivel hogy a cirkálása közben kihagyja a hálószobánkat és tényleg (fel az ágyra, ott fut egy kört és le, melynek eredményeképp az ágyneműnk össze-vissza, így a felhordott kosz rögtön a lepedőre jut, a matracvédő elcsúszik, a falon koszcsík alakul ki kézmagasságban), szóval ez most nincs

Most kezdődik a pakolás

A lakásban forradalmi változások történnek, van már konyhabútor és mosdó, működik a mosógép és a gáztűzhely (2 kis bigyója fölül), és minden bútor a helyére került.

Mosdóban sokkal jobb mosogatni mint kádban. És bepakoltam a dolgaimat a saját fésülködőasztalkám fiókjaiba.

költözés 048

Sajnos a galambfiókánk nem tanult meg időre repülni, Gé levitte a ház elé amikor a burkoló lerakta a járólapokat ez erkélyen. A gyerekek egy egész kis történetet találtak ki köré hogy megtanult repülni és most fent van a fészkük a tetőn, és csak néha látogat vissza az erkélyre amikor mi nem vagyunk ott. Mert Berci látta ma, de már nagy volt, nem is galambfióka hanem galamb. Na ez egy kicsit szomorkás volt.

Amelyikben örülünk

Tényleg lehetetlen volt, de mi megcsináltuk. Meg a költöztetők, valóban végeztek 1-re (délután!), igaz azon az áron hogy telidobálták a lakást cuccal. A 238 cucc  (bútor, doboz és zsák) közül körülbelül 3 került a helyére. Amikor ma délelőtt hazaértem (mert én ugye a költözés napján ügyeltem, mi az nekünk), Gé borzasztó elkeseredetten kuporgott a kupac tetején. Ugyanúgy volt mint otthon, a dobozok közötti kis folyosókon lehetett csak közlekedni, kivéve hogy a bútorok nem a helyükön álltak hanem teljesen random módon szétszedve és összedobálva. A hálóban sikerült akkora helyet szabaddá tennie, ahol elfért a nagy matrac, tegnap ott aludtak hárman. Ja meg kosz is volt, mert a burkoló tegnap még dolgozott, nem volt idő kitakarítani. Ja és néhány sittes zsák, régi radiátor, stb. És hát persze konyhabútor sincs még, meg mosdó (mert nem volt idő összerakni a mosdószekrényt, a vizes pedig elutasította a kérést hogy esetleg ő). Szerencsére a kádban is lehet mosogatni, meg kezet mosni simán. Az mutatja leginkább hogy mennyire depressziós volt (Gé, nem a vizes) (a burkoló sem, szerintem), hogy a dvd-t és a számítógépet sem rakta össze.

Aztán végre megjöttem és energikusan elkezdtem porszívózni, ő meg lehordani a sitteszsákokat (Gé még mindig), itt rögtön jött is egy kisebb hullámvölgy amikor Nudli nagyon hangosan nagyon sokat sírt hogy ne porszívózzak mert megsüketül. Berci meg kiabált hogy hagyja abba a nyafogást.

Mostanára sokkal jobb a helyzet, kiszélesedtek a folyosók, néhány szekrényt a helyére rángattunk, kb négy zsákot már ki is ürítettem, és sikerült azonosítanunk néhány stratégiailag fontos dobozt, csak a mosogatószivacsot nem találjuk váltig. Ezért a kádban mosogatás sima vízzel, kézzel dörzsölgetve történik, ilyenkor derül ki hogy a meleg víz mennyire hatékony. És holnap jön a villanyszerelő és felszereli a lámpákat is. És itt pötyögök a számítógépen, és soha nem látott sebességgel száguld velünk a net. Nem kell várni hogy a youtube-on betöltődjenek a videók. A gyerekek meg a saját szobájukban alszanak, igaz még nem raktuk össze az emeleteságyukat (mert a helyén van egy háromajtós szekrény, aminek a helyén van a dobozaink 3/4-e), de már volt hely lerakni a matracaikat a földre, élvezték hogy egymás mellett alhatnak, le is feküdtek a tűzijáték közben mert unták, pedig az erkélyről néztük.

Úgyhogy megnyugodthattunk, hogy bár a rendrakás is abszolút lehetetlen, mert ahhoz előbb a helyére kell tenni egy szekrényt hogy elkezdhessünk belepakolni, de minden szekrény helyén valami más van, azért nekünk ez is sikerülni fog.

vill m kâ%80%9Dltâ%80%9Dzâ%80%9As 002 kâ%80%9Dltâ%80%9Dzâ%80%9As 008 kâ%80%9Dltâ%80%9Dzâ%80%9As 010 kâ%80%9Dltâ%80%9Dzâ%80%9As 015 kâ%80%9Dltâ%80%9Dzâ%80%9As 016 kil t s kâ%80%9Dltâ%80%9Dzâ%80%9As 026

A villámot még a nagy viharban készítettem, de csaltam: videóra vettem és abból lett a pillanatkép.

Ui: Később megtaláltam a szivacsot amikor a pizsamám vettem elő a külön-fontos-dolgok csomagból, mellette az útimosogatószerrel. Hasznosabb lenne a gondosságom ha emlékeznék is rá. Ezt követően még készítettem fotót a kis alvókról.

költözés 032

Utána még egy csomót forgolódtam és pörgött az agyam hogy akkor majd ez meg az, aztán mivel lámpa még nincs a hálóban megnéztem a Mágus című filmet a közepétől, meg még egy érdekes dokumentumfilmet a nemezelésről, de amikor táskát készítettek átjött Nudli úgyhogy kikapcsoltam.

Körülbelül 50 doboz (elvesztettem a fonalat számolás közben, de így 1 után már nem állok neki újraszámolni) és 17 zsák (nagy). Reggel még leszaladunk a kisboltba pár dobozért.

hogyhogy nincs para/idegeskedés kategóriám

Kiderült, hogy a lakásunkban végtelen mennyiségű holmi bújik meg. Már csak kis folyosókon tudunk közlekedni a teli dobozok és zsákok között, de a polcokról nem fogy. Így aztán biztos hogy nem tudunk elég dobozt szerezni, és nem is leszünk kész a csomagolással. A költöztető elbizakodott módon két költözést vállalt be egy napra, egyre már végezni akar. Délután.

Ez is milyen durva már hogy Magyarországon nincs is valójában ilyen döntéslehetőség, hogy saját lakás vagy albérlet, mert az albérletből folyton kipakolnak. Ha lenne pénzünk ezzel is foglalkozhatnánk, lakás kiadás hosszú távra. Volt is erről egy könyv, egy (talán angol?) házaspár írta, akik először egy lakást vettek, kiadták, aztán ahogy pénzük lett egyre többet, és végül így lettek milliomosok. Csak nehogy olyan legyek mint az a gonosz amcsi nő akit Kirstie Alley játszott abban a filmben.

Frusztráló, hogy a mézesmázos, kizárólag émelyítően kedvesen beszólogatós és kioktatós listán nem írhatom meg csak úgy natúr hogy tök jó a fordítás, de a peanut butter az mogyoróvaj és a legkevésbé sem mogyorókrém, amit ugye senki sem kenne rá az amerikai paprikára. Elé kéne egy több soros ömlengés hogy mennyire király hogy lefordította a kisdedek minél optimálisabb táplálásáról szóló tudnivalókat, amik nélkül mind elpusztulnának súlyos tápanyag-és vitaminhiányban, és szabadkozni hogy nem úgy értem meg minden, meg biztos ő is tudja csak izé. Ezért inkább ide írom meg, és a véleményem is mely szerint hogy nem biztos hogy az az üdvözítő út a gyereknevelésben hogy nem kell szabály, csak azt egyen amit kíván, az anyuka meg majd szépen süt-főz, szeletel, keneget és keverget egész nap hogy a gyerek előtt mindig legyen valami egészséges kaja amit megkívánhat, pl. avokádókrém és olívabogyó. Amiket kiteszünk kis adagogkban hogy a gyerek szaladgálás közben eszegethessen, az anyuka meg megy utána a seprűvel, lapáttal, szivaccsal, törlőronggyal vagy hogy? Azt meg magamtól is kitaláltam hogy ehet vacsorára is reggelit, pont annyira egészséges (vagy nem) napszaktól függetlenül. Bár nálunk a reggeli sosem gofri vagy röszti. Nem mintha én szigorú vagy következetes vagy bármi lennék a kajálás terén, vagy elértem volna hogy ne legyenek extrém válogatósak, na mindegy.

feltartóztathatatlanul szépül

Ma vettünk csempét a wc-be és a konyhába, miután a csempés rajtaütésszerűen közölte hogy holnap mégis ráér, a csempeboltban szidtuk magunkat hogy mégse kellett volna az utolsó pillanatra hagyni. Az ott kapható 3 fajtát esetleg szeptemberre tudják vállalni, de nem kell mert az az egy amelyik tetszik jó drága. Tényleg érthetetlen a mammut méretű barkácsboltok sikere, amikor háromnál is többféle csempe kapható, aminek a 98 százaléka nem barna és/vagy undorzöld színű, nem is olyan drágán, csak felpakolod a kocsira és kifizeted a kasszánál, és a kijáratnál még hit kekszet is lehet venni. Sikerült olyan szinten az utolsó pillanatra hagyni, hogy pontban a zárás pillanatában hagytuk el a komplexumot*.

Egyébként meg nekem jó, sőt nagyon jó, szép színesek már a falak és roló és parketta is van, és nemcsak konyhabútorra telik a költségvetésből, hanem mosogatógépre és új tűzhelyre is, és az anyósomék állják a hiperbiztos új bejárati ajtót (bár nem foghatom fel hogy hogy lehet hiperbiztos 30 ezerért, gondolom úgy hogy nem az), ésésés… És egy galamb odafészkelt az erkélyre, az egyik tojásból fióka is lett, most ott nől, így már a gyerekek is hajlandók feljönni az új lakásba. Vajon mennyi idő után repül ki a galambfióka? Mert majd az erkélyen is lesz járólap. És felnőtt pelenkás dobozokban fogunk költözni.

Jah hát a munkámat azt utálom és gyomorgörccsel megyek és hullafáradtan érek haza, de sebaj majd belejövök és akkor gyorsan átdobódok új feladatkörbe megint. Csak hogy nehogy negatívum és nyünnyögés nélkül maradjon a poszt.

*Mert ha felcserélem a komplexussal az nem magától értetődő hogy csak poénból van.