álmok, vágyak, kétségek

Valamikor az éjszaka (reggel?) ébren/félálomban/álmomban azon gondolkoztam, hogy ha bejönne az elektronikus póló akkor bármilyen feliratot és ábrát lehetne rá kreálni, előző nap mindig kitalálhatnám hogy másnap mit hordjak, vagy hogy hogy váltakozzon a nap során. Hétfőn mindig “I hate mondays” feliratban járnék, + valami Office Space-es kép. Erről eszembe jutott, hogy egy időben Gé gyártott nekem feliratos pólókat, van egy REM-es, meg kettő amire bibiliai idézeteket írt, a 23. zsoltár, meg a kedvenc bibliai idézetem az Ezékiel könyvéből (most megyek és előveszem mert nem tudom fejből):

Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek, eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom belétek, és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek.

És kicsit gondolkoztam ezen, hogy tényleg mennyire vágytam rá hogy így megváltozzon a gondolkozásom, és akkor éjszaka (reggel?) ébren/félálomban/ámomban újra vágytam rá, hogy értsem Istent és ő is értsen engem, de most nappal, ébren már nem is tetszik annyira ez az idézet, mért jó az ha az ember minden törvényt betart, bár remélhetőleg ez valami mélyebbről szól.

Meg azon is gondolkoztam, hogy talán ha a gyereknaplót is nyilvánosan írnám akkor több lenne a motiváció, mert mostanában mindig csak egy hét késéssel írom meg nagy szenvedéssel, és addigra az érdekességeket elfelejtem, száraz felsorolássá válik hogy ki mikor mit csinált és hova ment. Az tart vissza hogy az is csak titkos lehet, ha anyukám tudna egy blogról hamar kiderülne a másik is, ha meg nem szólok neki róla, mivel indokolnám hogy abbahagytam a naplót, persze az is magánügy hogy írok-e naplót a gyerekeimről, de mégis. Nevükkel+arcukkal nem szívesen tenném közzé a nagyvilág előtt hogy Berci megint bepisilt, Nudlival meg veszekedni kellett hogy legalább a játszótéren vegye ki a cumiját, de ha kódolt, akkor is egy ilyen blog főleg a nagyszülőket érdekelné legjobban. Patthelyzet.

mások tollával rútaskodás

Örülök, hogy még mindig nem iratkoztam le a keresztény gyülekezet levlistáról, amikor valaki megosztja a mesetévé linkjét, és a gyerekeim legalább fél órát nem a transzformerek, hanem frakk és zénó társaságában töltenek.

Amikor nem vagyok elég rutinos és véletlenül beleolvasok különböző népnevelő célzatú tanmesékbe, akkor meg nem:

“Míg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ és vonalakat karcolt az autó oldalára. Haragjában, a férfi megfogta a gyermek kezét és többször ráütött, nem ismerve fel, hogy a franciakulccsal üti.

A kórházban a gyermek elveszítette az összes ujját a többszörös törés miatt. Mikor a gyermek meglátta az apját, szemében fájó tekintettel kérdezte: Apa, mikor fognak visszanőni az ujjaim? Az apa felismerve tettének súlyát, szólni sem tudott. Visszament az autójához és többször belerúgott. Saját cselekedetétől feldúlva leült az autó elé és a karcolásokat nézte. A gyermek azt írta: SZERETLEK APA!”

A tárgyak használatra vannak, az emberek szeretetre! A probléma a mai világban az, hogy az emberek vannak használva és a tárgyak szeretve. Legyünk óvatosak és tartsuk emlékezetünkben ezt a gondolatot: A tárgyak azért vannak, hogy használjuk, az emberek pedig hogy szeressük őket!

Légy ura érzelmeidnek:
– vigyázz a gondolataidra, szavak lesznek belőlük,
– vigyázz a szavaidra, cselekedetek lesznek belőlük,
– vigyázz a cselekedeteidre, megszokások lesznek belőlük,
– vigyázz a megszokásaidra, szenvedély lesz belőlük,
– vigyázz a szenvedélyedre, rabsággá és végzeteddé válhat!

A harag és a szeretet nem ismernek határt. Válaszd a szeretetet, hogy szép és kedves életed legyen!”

Egyáltalán nem értem a motivációt ezek mögött. Vajon aki kitalálja abban reménykedik hogy mindenkinek tetszeni fog és idézi és így híres lehet? Mért idézne bárki ilyen élettől elrugaszkodott, erőltetett, beteges történetet? Kinek válna hasznára, hogy ilyesmivel riogatják, utána meg felszólítják hogy ezentúl kerülje a spontán megnyilvánulásokat az életben? Nem tudom elképzelni, hogy valaki komolyan gondolja, hogy ez bárkinek hasznára válhat valaha. Még több görcsöt ültet az emberbe, hogy akarata ellenére is nagyon elszúrhat bármikor bármit, meg tápot ad az antikeresztények indulatainak, de ezeket nehezen nevezném pozitív hozadéknak. Meg nekem remek szemforgatós téma, ha már az ennél önállóbb okoskodásaim folyton piszkozatolódnak és úgy is maradnak. 

A gyerekeink ma reggel felismerték jedi-erejüket. Nudlika jedi-erejével megemelte Apa fejtámláját a kocsiban (anya, nyisd ki azt! azt! ne azt, azt nyisd ki!), Berci pedig elindította a zenét.

Mi már eddig is tudtuk hogy jedi-erejük van, csecsemőkoruk óta mindenhez hozzájutnak általa, ételhez, italhoz, a szétszórt játékaikhoz, az elvesztett cumijukhoz, erőfeszítés nélkül öltöznek, vetkőznek jedi-erejük segítségével.

paranormális jelenségek

Ma reggel eltűnt a pecsétem. Minden emberileg lehetséges helyen kerestük, eredménytelenül.

Erre két magyarázat létezik:

1. Egy pillanatra megnyílt egy átjáró egy párhuzamos univerzumba, és a pecsétet most rózsaszín kocsonyafejű lények nézegetik csodálkozva.

2. Valaki úgy gondolta, neki nagyobb szüksége van rá mint nekem.

Fennáll még egy 0,01%-os esély hogy mégis valahova leesett és begurult (bár szögletes). Ebben reménykedem, de szerintem az egyes a legvalószínűbb.

Mindenesetre értesítettem az orvosi kamarát. Lehet hogy szólok nekik hogy a párhuzamos univerzumokat is csekkolják le.