Tarantino

végre mindkét gyerek elérte azt a kort amit már megfelelőnek ítéltünk Tarantino filmekhez, most ez a projekt hogy végignézzük amiket ő rendezett. már túl vagyunk a Pulp Fictionön, a Reservoir Dogson, a Death Proofon, a Kill Billen, és ma megnéztük a Jackie Brownt is. (okok miatt nem sorrendben)

a gyerekek szemszögéből: Nudli a Death Proofban csalódott, az előző kettő után nem ezt várta, és a Kill Bill 2-is kicsit lassúnak találták, túl kevés volt az akció, sok a beszéd :D. szerintem a Pulp Fiction túl magasra tette a lécet, utána már nem tudott gyökeresen mást, de hasonlóan frisset, eredetit és humorosat mutatni. persze nyilván a többi is jó (kivéve a reservoir dogst és a hateful eightet).

most kicsit jobban feminista szemmel néztem mint annak idején, és az tűnt fel hogy bár amikor vannak női hősök, azok mind végtelenül badassek, erősek, ügyesek, okosak, bátrak és minden egyéb más szempontból is lazán verik az összes férfi karaktert, de mellette mindig eléggé kihangsúlyozza azt is hogy milyen szexik és csinosak (kivéve talán Zoe Bell és Jackie Brown, mármint ők is szexit és csinosak de nem rázzák meg teszik-veszik úgy magukat). Amelyikben van legalább 2 nő az átmegy a Bechdel teszten is, mármint főleg pasikról beszélgetnek ugyan, de a Pulp Fictionben is van a dealer felesége aki a barátnőjének magyarázza a piercingjeit, a Death Proofban is beszélgetnek kocsikról, meg egymásról is a pasik mellett. de azért ez is jó:

What about “kinda cute, kinda hot, kinda sexy, hysterically funny, but not funny looking guy who you could fuck” did you not understand?

Berci mesél folyt:

az egyik osztálytársa olyan nehezen kelt fel hogy 10 percet késett, de a tanárok is késtek, szóval nem volt gond hogy ő is késett 3 percet. voltak a loch nessi tónál, ahol volt egy régi kastély, körbe lehetett menni, ő gyorsan körberohant nehogy kifusson az időből, utána csomó ideje volt a kacsázni a tónál (de ott az a legjobb tényleg). aztán a buszon néztek videót a loch nessi szörnyről, és már komolyan sajnálta az embereket akikről szó volt, hogy annyira szerették volna látni, mégse látták. aztán megálltak egy benzinkútnál, ott meg egy másik srác késett 10 percet mert bevásárolt a boltban. aztán elmentek valami hegyhez, ami szép volt és mindenki fényképezett, de ő nem mert nem szeret, meg apa úgyis csinál sokat. (utóbb sikerült beazonosítani hogy ez volt a Glencoe). későn értek haza ezért későn is hívott, mert a buszról nem tudott mert az idegenvezető sokat beszélt a mikrofonba és nem hallottuk volna egymást.

Oké hát ezt muszáj megírni, szóval most a család másik 3/4-e Skóciában van, Nudli és Gé főleg képeket rak fel viberen, Bercinek viszont valamiért nincs nete és minden este felhív kicsit beszélgetni. Bercinek vannak a legzseniálisabb beszámolói, annyira jó kicsit belelátni a fejébe hogy hogy látja a világot. Azt is elmondja hogy merre voltak meg mit csináltak, de azt emeli ki ami neki érdekes.

Pl. ma Edinburghban voltak, a várban tetszettet a koronázási ékszerek, meg nem tudja miért ott volt egy kard, ami nagyon tetszett, vagy egy percig nézte. És a király (vagy ki) azt akarta hogy neki legyen a legnagyobb ágyúja és akkora ágyút csináltatott ami nem is működött. Aztán mászkáltak a royal mile-on és a többiek bementek egy ruhaboltba és vettek két pár adidas zoknit mert olyan olcsó volt. Aztán mikor visszaértek a szállásra mindenki mutogatta hogy mit vett, ez olyan mint egy cultural voyage, mintha ő egy másik nép lenne és figyeli a többieket hogy milyenek. Meg vettek valami fahéjas keménycukorkát (“olyan cukrot amit nem lehet szétharapni ezért a szájadban kell tartani”), ami nagyon csípte a szájukat és egymáson röhögtek, ő meg mindenkin mert nem kóstolta meg. És csomó kaját vettek otthonra, mert holnap nem mennek boltba, de szerinte sokkal többet mint amire szükségük lesz, pl valaki vett egy 36-os kólát amit mind bezsúfoltak a hűtőbe és most mind azt fényképezgetik. Reggel meg corn flakes-et evett és az egész zacskó kiesett a doboz alján.

(visszafele haladok az időben)

A mobil home-ban 8-an laknak, igaz a másikban 3 fiú van de őket nem bírják, de az egyikük aludni átmegy hozzájuk mert nem akar a nappaliban a kétszemélyes kanapén valaki mellett aludni. Este nem tudja miért átjöttek a lányok és egyig activity-ztek, akkor ő lefeküdt, a többiek még beszélgettek, ezért ma nagyon álmosak voltak reggel és épp hogy elérték a buszt.

Tegnap meg kompoztak, és a kompon volt mozi meg játékterem is, ahova nem mentek mert drága, de azért menő volt. A vacsora és a reggeli svédasztalos, az nagyon finom volt, az egyik srác lekecsöpözte a gatyáját, egy másik meg olyan lassan evett hogy már elkezdtek körülötte összepakolni a pincérek mielőtt a desszerthez ért, és mérges volt miatta. A hullámok miatt mozgott a komp, az egyik osztálytársa tengeribeteg is lett, de aztán vett be dedalont. Berci remélte hogy fog látni csillagokat, de nem láttak, valamelyik zseni azt mondta azért mert túl északon vannak (pedig megnéztem és ott nagyon alacsony a fényszennyezés, remélem visszafele derűs egük lesz).

Meg még előtte Amsterdamban beültek valami helyre ahol fél órát vártak a limonádéra, mire megkapták már szinte kellett vissza indulni és ilyen vizetett szörp volt, és valakire rá is öntötte a pincér. És utána derült ki hogy az üvegért is fizetni kellett, ugyanannyit mint a limonádéért. (bár szerintem az betétdíj és visszaválthatták volna, de már mindegy) (hát igen, a 21. század gyermekei)

Odafele emeletes busszal mentek, ők az emeleten ültek, Berci egy ideig legelöl ült ahol szép volt a kilátás de csomó döglött bogár volt a szélvédőn, kettőt látott is ahogy épp felkenődik. Aztán össze-vissza váltogatták a helyeket mert nem tudták eldönteni ki ki mellett üljön, de kicsit aludni is tudott.

Érdekes látni ahogy nyílik a szemük a világra és meg kell oldaniuk helyzeteket nélkülünk, valószínű sokkal jobban izgulnék ha Gé nem lenne ott. De már tavaly is volt Bulgáriában, ahol még az osztálytársai sem voltak vele, mondjuk belegondolva akkor is eléggé izgultam érte ❤

 

Először a legfontosabbat: jó volt az expanse 6 is, változtattak a történet dinamikáján és így is működött, felüdítő volt (eddig általában a közepétől elkezdődött a végső leszámolás, most nem). Aztán elolvastam három expanse novellát (The Churn, Gods of Risk, The Vital Abyss) és ezek is nagyon jók voltak, jó kiegészítés a sorozathoz, érdekes infók, de a sztorijuk is izgalmas. A hetedik rész elején kicsit gyászoltam (de nem azért), még az elején tartok, most olyan semmilyen de ez is be fog indulni már látszik. Rengeteg új karakter van, kíváncsi vagyok ezeket hogy fogják megoldani a tévében, bár ugye látszik hogy néha egyszerűsítik.

Meg ami az elejétől fura és mindig elfelejtettem leírni, hogy a könyvben a belterek ugye magasabbak és vékonyabbak, ami érthető, csak gondolom úgy döntöttek nem fognak ezzel bajlódni, de a fejük is kicsit nagyobb ami fura, mert ha vékonyabbak kisebb a medencén a lyuk, amin még kevésbé fér át egy nagyobb fej, de az utóbbi pár részben ezt már nem is nagyon hangsúlyozzák, gondolom közben elkezdték forgatni a tévésorozatot és rájöttek hogy úgyse lesz úgy.

El kéne mennem szemészetre mert romlott a szemem, ami fura mert nem az öregedős irányba hanem még mindig mínuszba, de már előre fázom tőle hogy kivárjak egy több hónapos időpontot, órákat várakozzak egy lepukkadt depressziós helyen, aztán egy fáradt kiégett orvos baszogasson hogy mért nem mentem el sokkal előbb, aztán egy csili vili szemüveges helyen várakozzak órákat hogy kiválaszthassak egy százmillió forintos keretet ami nem tetszik igazán de az árához képest még ez a legjobb (miközben az eladó magázza a kereteket), aztán rábeszéljenek az ilyen-olyan kétszázmilliós bevonatokra mert anélkül szörnyű lenne. Tegnap a Flying Tigerben láttam előregyártott mínuszos szemüvegeket, nagyon megkísértett hogy vegyek egy felest, de úgy döntöttem ennél komolyabb és felelősségteljesebb vagyok, de közben meggyőztem magam hogy mégiscsak felelősségteljesebb addig is látni valamit amíg mindezt elintézem.

Nudli a barátaival plázázni jár hétvégén, vicces. Meg röpizni is jár, szereti de az utazást utálja, meg hogy túl sok időt elvesz az életéből, nem jut ideje youtube videókat nézni. Mellette meg mindig újabb versenyeket találnak ki a suliban hogy hova mehetne még (szegény túl sok tárgyból jó), pedig ő már az eddigiekre sem akart idén, mert fárasztja, rengeteget készülnek előtte, ott meg szétstresszeli magát és utána elégedetlen az eredményével, de nem mondhat nemet. Közben meg ugyanaz a tanára aki minden ilyenbe belenyomja, behívat minket fogadó órára hogy figyeljünk oda Nudlira, mert mostanában romlott a hozzáállása, a múltkor is összecsapta a leckéjét, együtt nevetett a többiekkel órán amikor egy osztálytársa bohóckodott, és nem tudta szó szerint a szögek definícióját csak az értelmét.

Elmúlt a parám hogy hipomán lettem, visszatért az állapot hogy számba veszem a feladatokat és már attól lefáradok ezért inkább punnyadok tovább. Mondjuk a punnyadás is sok feladattal jár, ma is reggel elvittem Nudlit plázázni a haverjaival, utána egy csomó cuccot a cseriti adományboltba (ez nagyon jó volt, mindjárt írok róla), hazajöttem, leszaladtam jeges teáért mert elfogyott pedig Bercinek ma is volt edzése és utána szénhidrátot kell bevinnie a szervezetbe, Bercivel elmentünk ebédelni, hazahoztam Nudlit, beraktam egy mosást, megmelegítettem Nudlinak a tegnapról maradt pizzát, adtam nekik vacsit. Ami nyilván nem tölti ki a napot, emellett még simán kitakaríthattam/tornázhattam volna és feltölthettem volna a ketrecet vaterára (nem kell valakinek egy ketrec?), de azért nem is semmi.

Szóval nagyon irigylem Suemátrát hogy megszabadult az összes felesleges cucctól a lakásában, ez nálunk egy 4 személyes háztartásban ahol az elmúlt 17 évben nem történt ilyen, miközben több gyerekre készültünk és ezért MINDEN gyerekholmit elraktunk, kb lehetetlen küldetésnek tűnik. (Kiegészítve azzal hogy minden ilyesmire borzasztó nehezen veszem rá magam). A cseriti adományboltnak nagyon szimpi a honlapja, oda is már hónapok óta készültem, tegnap átválogattam hogy mi illik az évszakhoz, de nagyon kedves volt az eladó, mindennek örült, sőt mondta hogy gyerek rövidnadrágot, pólót is kirak, jó lehet tornaórára pl. Szóval majd megyek még. Ruhát valahogy nehezen adnék el pénzért, de pl a játékokat nem akarom mind elajándékozni mert rengetegbe kerültek és egy csomó teljesen jó állapotú, van amivel nem is játszottak egyáltalán. Kb. egy éve tervezem eladni őket, de a ketrec lenne a legsürgősebb ami szintén fél éve áll az előszoba közepén, pont azért hogy útban legyen és figyelmeztessen, ha levinném a pincébe akkor már biztos nem foglalkoznék vele soha többet. Kiírom ide hogy mára már mindenképp be van tervezve, hátha az segít.

megint történt pár dolog, a szokásos felsorolás jellegű bejegyzésben igyekszem rögzíteni.

  • elkezdődött a suli. Berci eddig változóan veszi a gimnáziumi akadályokat*, meg is viseli, plusz nem segített hogy rögtön az első hétvégén külföldi verseny volt, ami még egy csomó stressz és fáradtság. ki is készült, múlt héten lebetegedett, előbb csak úgy enyhén hogy náthás meg köhög de elvan, evett meg minden, de otthon tartottuk hogy ki tudja feküdni, erre átváltott lázas, napokat alvós, nemevős, hasmanős betegségbe, már kicsit jobb de még mindig durva hasmenése van és szinte semmit sem eszik.
  • Nudlinak ugyanaz mint eddig csak már hetedikes, meg nincs ott Berci. amióta suli van itthon szinte folyamatos figyelmet igényel, ha el is kezd valamit nézni (én meg megpróbálnék bármit olvasni), azonnal eszébe jut róla valami, arról még valami stb. viszont (mármint oké ez se baj, cuki meg minden) elkezdett ő is néha hazajárni gyalog.
  • lett új telefonom, izgultam mert eddig mindig iphone volt most meg androidos, de nagyon jól összebarátkoztunk, ami probléma volt az is a legtöbb már megoldódott, kivéve hogy nincs rá chuzzle. úgyhogy még a régit is feltöltöm néha.
  • az expanse-ből lassan befejezem a hármat (utána már nem fogok róla részletesen írni ígérem), Anna (a lelkész) jobb fej benne és kevésbé nagy ember, ami szerintem jót tesz a karakterének. A Behemoth két első embere (a befont hajú, mindig** kiabálva beszélő nő, és a megégett arcú, mindig kiabálva beszélő pasi) nincs benne, hanem van a hajó parancsnoka Ashford, aki seggfej, a jó fej női parancsnokhelyettes (Pa), a jó fej biztonsági főnök (Bull), és egy jó fej mérnök csaj, aki Naomi barátnője (Sam), úgyhogy a horror rész is teljesen kimarad amikor a második sebességkorlátozás után a nagy gépekbe szorulva ketten haldokolva kiabálva beszélgetnek meg énekelnek egy teljes órán át. Viszont leírva rám durvább hatása volt a sok halottnak és sebesültnek mint amikor “csak” láttam, a fantáziám rosszabb. Továbbra is érdekes hogy a regényben azt is tudjuk ki mit gondol és érez. Melba/Clarissa karaktere érdekes, mondjuk ő a filmben is jó volt, de emiatt itt sokkal színesebb, mélyebb. Viszont elaludni nem nagyon lehet amikor órákig izgalmas csatejelenetekbe bonyolódnak, 50%-tól az utolsó nap eseményei zajlanak nagyon részletesen, szóval egy kicsit az baj vele mint a Consider Phlebassal. Pratchett meg Christopher Moore nyugisabb, meg ott rövidebbek az izgalmas jelenetek.

*jegyet még nem kaptak, inkább kezdődnek ezek a dolgok hogy már nem annyira kötik a lelkükre hogy mit kell csinálni, pl. hogy nézzen ki a poszter amivel a termet fogják díszíteni, meg csak mondják hogy akkor vegyék ki X könyvet a könyvtárból és mindig elfelejti, szóval egyelőre jól jön hogy Gé is ott van.

**akkor is amikor épp haldoklik

a közös nevelés szépségei

Amikor Gé viszi ki a buszhoz Bercit, aki a hétvégét Olaszországban tölti sportversenyen, de közben váltás van és már én megyek érte, és bennem fel se merül hogy nem oda kell menni ahova legutóbb vittem amikor busszal ment versenyre (ahol az edzés is van), Gében meg gondolom nem merül fel hogy én nem tudom hova kell menni, meg különben is hagyott nálam egy a4-es papírt amin minden infó között ez is szerepel(amin én csak az érkezés idejét néztem meg), amiből aztán az lesz hogy gyanakodni kezdek hogy ha 2 perc múlva megjönnek mért nem várakozik senki más a parkolóban, majd kicsit később késve, anyázva érünk a google maps hathatós segítségével még mindig kicsit máshova mint kéne, szóval mire megtaláljuk egymást Bercivel már kb csak vele van ott az edző. Aki engem nem ismer és alig akarja odaadni Berci táskáját, mert ő meg közben beült a kocsiba és nem látja, nekem meg nincs annyi eszem hogy bemutatkozzam. Ilyenkor csodálkozom ha nem néznek kicsit debilnek. Vajon hétfőn rákérdez-e az edző Bercinél hogy akkor mondd még egyszer, mit is dolgozik anyukád?

Valamikor a nyáron pont mentünk valahova, szóval mind a négyen egy kocsiban voltunk*, Nudli elkezdte kérdezgetni Bercit hogy mért nem beszél ő is arról ami érdekli (a boxról) – ahogy Nudli sokat beszél a fociról Bercinek, még akkor is ha ő elég expliciten megfogalmazza hogy neki ez végtelenül unalmas. Berci azt mondta azért mert nem érdekelne minket, de meggyőztük hogy mi nagyon is kíváncsiak vagyunk azokra a dolgokra amik lekötik, úgyhogy mesélt a kedvenc boxolójáról (Lovancsenko), ami Nudlinak is alkalmat adott rá hogy gyakorolja hogyan hallgasson meg mást érdeklődve, és csak ha a másik levegőt vesz akkor adja hozzá a saját mondanivalóját, amit ne csavarjon azonnal vissza a saját érdeklődésére (foci). Jó volt.

 

*megígértük a gyerekeknek hogy lesznek közös programok azután is hogy külön vagyunk, és mivel nem vesztünk össze, ez nekünk nem okoz nehézséget, gé jött a telekre és balcsira is közösen mentünk.

s: Blöe.

Nudli: (felnéz) Mi az?

s: Akarod tudni?

Nudli: Ja, rájöttem hogy orrot fújsz, és orrfújás közben a blöe sosem jót jelent, úgyhogy nem.

s: (nagyon hangosan röhög)

B: (felnéz a számítózásból) Mi az?

s: Nem akarod tudni.

B: Oké.

A sense8 a 4 non blondes-al fogott meg (stílusosan), befejeztem az első évadot, jöhet a második.

A gyerekek ügyesen szervezték magukat a táborban, felváltva telefonáltak nekünk (egyik nap egyikük hívott engem, a másik gét, másnap fordítva), a kreatív napon Nudli gének és Bercinek, Berci nekem és Nudlinak készített karkötőt. Megint lebarnulva és ezer élmennyel jöttek haza, ömlött belőlük a szó, Nudli egyre ügyesebben hagy minket is szóhoz jutni (hatalmas önuralomra van hozzá szüksége), amikor épp nem ment és átmentünk Bercivel a másik szobába kitárgyalni egy fontosabb témát, rögtön utánunk jött mert kíváncsi volt rá 🙂

A Matchpoint üzenete a nőknek dióhéjban: létfontosságú, hogy ne hagyjuk kihasználni magunkat önző seggfejek által.

Jaj és közben a blogom csendben 9 éves lett.

Nudli a szülinapjára azt kérte hogy a barátaival menjenek ki a sportpályára ahol néha szoktak focizni, és focizzanak. Nem akart tortát, ajándékot, meg úgy általában felhajtást, nem volt meghívó sem csak szóban szólt. Kimentek, Gé vett nasikat, fociztak, persze mindenki hozott neki ajándékot amin nagyon meghatódott (ő nem akarta ezzel terhelni őket). Berci meg Bulgáriában kirándul, előtte kérdezte hogy ugye nem kell minden nap beszélnie velünk, de aztán mégis inkább telefonál esténként, egész ügyesen megtanulta elmesélni a napját, már alig kell kérdezni. Utolsó előtti napra kiderítette a facebook csoport nevét is ahova minden nap töltenek fel róluk képeket.

Tegnap Nudlit rávettem hogy eljöjjön a mászóterembe, később mikor a táboros gyerekek elmentek ebédelni be is jött a kocsiból, pár úton fel is mászott valameddig, ameddig a tériszonya engedte. Ügyes volt 🙂 Aztán meg a büfében sült oldalast választott, evett is belőle egész sokat, de a maradékot már nem kérte mert volt benne csont 🙂 Délután éhesen mentem boltba, elvileg három dologért de még néhány becsúszott, pl vajkaramella, két póló és még egy háremnadrág. Aztán Gé beállított Berlinből egy kiló m&m-el, és ebben most kivételesen nincs költői túlzás.

A feladataimat meg görgetem magam előtt (a munkán kívülit, amiket szabadidőben kéne elintézni, takarítás, beszámoló írása stb), várom hogy majd lesz energiám de inkább néha bejön még valami még rosszabb, úgyhogy Nudli toy storyt és focit néz, én meg vegetálok, de végül is ma sikerült kilátogatni a műanyagmentes piknikre, listát írni a teendőkről, megnézni a sense8 második részét, és több nekifutásra összehozni ezt. Vannak gondolataim a környezetvédelemről, lehet hogy egyszer meg is írom 🙂

Berci olyan nagy lett hogy ügyesen el is ballagott, nagyon meg is dicsérgettük.

Jó volt a greatest show on earth, még jobban meg vagyok győződve az evolúcióról (libabőr!) (hogy csak egy példát említsek), és bár kaptam írott expanse-t, még nem tettem fel az olvasóra így megint Pratchettel folytatom.

Valamint megállapítottam hogy biztos nagyon jók ezek a mindenfélének az éjszakái, a mozgásét like-oltam is fb-on, de én éjszaka valahogy jobban szeretek aludni.

A fogyókúrával meg az van hogy már sikerült lejjebb vinni a kajálást de a súlyom nagyon kitartóan tartja magát szóval most sem jár a juti.

Letelt a félig szabi és borzasztó fáradt vagyok, nem nagyon várom a maradék öt hetet az igazi szabi előtt.

 

amikor épp nem itt vagyok mindig nagyon meg akarom írni hogy engedélyeztem magamnak hogy kipróbáljam a cicanadrág+hosszú póló kombót mint öltözet és nagyon kényelmes, és a munkatársaim egybehangzóan állították hogy ez valid összeállítás munkába, csak épp nincs zsebem, úgyhogy most olyan rövid ruhát/hosszú pólót keresek aminek van zsebe, mert szükségem van arra a biztonságérzetre hogy mindig van nálam zsepi.

valamint hogy a lords and ladies után kis szünetre vágytam és találtam még egy Richard Dawkinst az olvasómon (korábban már olvastam a God Delusiont és a Selfish Gene-t is és tetszettek), ez a Greatest Show on Earth, amiről a bevezetőben kiderült hogy az evolúciót fogja bebizonyítani, amivel nálam ugyan nyitott kapukat dönget, viszont van egy csomó érdekesség benne.

az írót eddig beképzeltnek és lekezelőnek tartottam, egyrészt mert látszik rajta hogy mennyire imád vitatkozni, de arról most inkább az az érzésem hogy nem igazán fogja hogy másoknál az érzelmek is belejátszanak a meggyőződésekbe, és ezért ha egyre meggyőzőbb érveket mond, azzal csak egyre jobban mérgesíti az embereket, szerintem ő őszintén hisz benne hogy ha minden érvet megtud a másik akkor meg fogja változtatni a véleményét.

a másik hogy nagyon bonyolult szavakat használ a magyarázatai közben, amiről azt gondoltam hogy felvág vele hogy ezt is tudja és érzékeltetni akarja hogy ő több a kis egyszeri olvasóinál, de most inkább erről is azt érzem hogy nem tudja adaptálni a fogalmazását az olvasók szintjéhez (még ha elméletben tudatában is van hogy az átlagemberek nem ismerik mind azokat a szavakat mint aki nagyon tanult és olvasott és intellektuális). szóval miközben egyértelműen az lenne a célja hogy minél szélesebb néptömegekhez jussanak el az érvei, az első oldalon elriasztja szerintem az egyszerűbb (úgy értve kevésbé tanulatlan) emberek nagy részét. mondjuk eközben meg nagyon jól elmagyaráz bonyolult dolgokat, és nem is ott használja  a nehéz szavakat, hanem ilyen általános témáknál. és még a zajérzékenységére is utalt, meg ugye teljesen egyértelmű hogy az evolúció a speciális érdeklődése, szóval eddig tetszettek a könyvei, de most kicsit őt magát is megszerettem.

Nudli megkapta az előköszöntését mert hivatalosan is kamasz lett, az igazi majd ha hazaér Gé, Bercivel meg készülünk a ballagásra, fel kell próbálja az ünneplős cuccait hogy jók-e még (azért ne kinőttben ballagjon már), meg az apja szép cipőjét, mert most azért még ha lehet nem vennénk hogy legközelebb mikor szükség lenne rá megint újat vegyünk mert kinőtte. mindezekkel együtt továbbra is hevesen ellenkezem a “kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond” mondással, ezerszer könnyebb most mint mikor kicsik voltak (értem, majd jön az a korszak amikor elkezdenek bulizni meg elmászkálni és aggódhatok hogy hol vannak, nem drogoznak-e, nincs-e bajuk, és tény hogy nekik a genetikájuk is jó ebből a szempontból, de ez azért lássuk be azon is múlik hogy eddig mit tanultak tőlünk).

viszont meg még az is jó hogy már nem fáj a csontom és tudok tornázni meg mászni meg minden.

fontos hírek (nem) (csak az utolsó)

Végül durva felhőszakadást jósoltak az osztálykirándulás idejére, úgyhogy utolsó előtti nap mégis elsiettem a decathlonba, ahol volt ezerféle esőkabát, fel is avatta mindkét gyerek. Nudli meg volt róla győződve hogy az övék (a kirándulás) szörnyű lesz de végül élvezte, csak aztán lett egy apró krízis amikor megérkeztek a Keletibe és szembesült vele hogy meg kell várni Bercit is aki fél óra múlva érkezik az ország másik sarkából, amit mondtam neki előre és nyugtázta is, de addigra mégse emlékezett, egy ideig ragaszkodott hozzá hogy hagyjuk ott, magára vessen, mért ért oda később, jöjjön haza egyedül, de végül ezt is megoldottuk. De még előtte rádöbbentem hogy bizony gyereknap, szerencsére még elég új a flying tiger hogy láttam több nélkülözhetetlennek tűnő felesleges kacatot amiket megvehettem nekik. Aztán mondjuk magán a napon nem voltam túl jó fej, mert odaadtam és mondtam hogy most játsszanak szépen kettesben a léghokival mert én tornázni fogok és hajat mosni, de persze az lett mint a pingpongozáskor hogy Nudli menőzik és oltogatja Bercit, aki ezen fél perc alatt kiakad és onnantól veszekszenek. Aztán kiderült hogy nekünk is van gyereknap és anyutól kaptunk lengetős hurkát*, szaladgáltunk is vele az udvaron, kicsit nehezebben telik meg mint vártam. Később még próbáltam minőségi időt tölteni velük és beszélgetni, de valamiért az álomnyaralás téma hamar átváltott a “hogy a legjobb meghalni” majd a “hogy a legrosszabb meghalni” témákra.

Valamint szomorkodom azon hogy a következő három hónapban ha nagy szerencsénk van lesz néhány nap amikor az éjfél és reggel hét közötti időszakon kívül is elviselhető az idő, viszont örülök mert mindjárt megyek fél szabadságra (az egyik munkahelyemről), és döbbenten figyelem magam ahogy a konyhaablakot méregetem hogy talán már megérett egy ablakmosásra (ki ez a nő?).

Jaj és van új nesztelencsiga és zorcsi is.

 

*felére csökkentve a fogyós motivációs ötleteimet**

**egyelőre úgyse aktuális a juti

az van, hogy a fogyás challenge első két hetében csak megőrizni sikerült a súlyomat (a múlt hétvége fényében ez is sikernek számít) (bográcsban készült gulyásleves, túrógombóc, grillezett minden), úgyhogy most már heti egy kiló a cél, hát nem tudom mi lesz, főleg hogy ma a lidl-ben bevándorolt a kosaramba egy diós fagyi (megörültem neki, mert egy darabig nem volt de most újra van csak máshogy néz ki) (mindenképpen meg kell tudni hogy az íze változott-e). a torna challenget sikeresen trollkodja szanaszét a keresztcsontom, már múlt héten is megpróbálkoztam vele egyszer ami nagyon korai volt, aztán amíg nagymamásan járkáltam (apró léptekkel, megfontoltan, a járdaszegélynél és a lépcsőn még lassabban) addig hagytam, aztán most hétfőre jobb lett, újabb próbát tettem, de persze rossz volt, de nem baj azért kedden is mert kemény vagyok és nem fogom sajnálgatni magam, de még rosszabb lett és felerősödött az a részem amelyik szeretné inkább hogy nyugodtan meggyógyuljon és ne kelljen a hátralevő életemben ezzel szenvednem mert most türelmetlen voltam. csak közben meg bosszant hogy végre motivált lennék, meg jó érzés volt újra érezni az izmaimat és haladhatnék és nehogy elveszítsem a lelkesedést, meg az edzőtársam se akinek most egyedül kell helyt állni.

és mivel mostanában többet vezetek, kezdek beletörődni hogy mindig a lassabb sávban vagyok (nem egy kicsit lassabb hanem sokkal) (mindig), meg most a gyerekeknek minden cuccból kétfele kell, ezért mindig vadászok valamit, lehetőleg nem aranyárban mert úgyis holnapra kinövik vagy szétnyúzzák (most éppen esőkabátot), kezdem azt is megszokni hogy ha valamit végre beszerzek viszonylag jobb ár-érték arányban azonnal mindenhol ahol járok megjelenik olcsóbban, ma is vettem a lidl-ben még egy-egy fürdőgatyát, meg Marcinak rövidnadrágot is, amit majd vihetek is vissza mert túl nagy.

és azt se gondoltam volna hogy Granny Weatherwax ennyire a szívemhez nő és így tudok aggódni érte. (még mindig Lords and Ladies)

Nudli mostanában sokat beszélget Sirivel, próbálja mindenfélére rávenni, ehhez az ő kiejtésével kell ejteni hogy apa meg Berci, vicces.

Berci volt két versenyen és nagyokat ugrál, csapatban nyertek is.

Bár az időjárás nem könnyítette meg a dolgom, azért nem mondhatni hogy nem csináltunk semmit a hétvégén, voltunk plázában fagyizni, mászóteremben megnézni a százmillió embert aki tényleg szintén ezt választotta a programnak a hosszú hétvégére ahogy sejtettük*, néztünk itthon sorozatot (dirk gently, cosmos), tekkeneztünk, ping-pongoztunk az ebédlőasztalon (jó volt amikor Nudli halált megvető bátorsággal cikázott a bútorok között mint labdaszedő (biciklis sisakban, mert első a biztonság), és közben mindig berakta a telefonján a zenét amit felváltva választottunk**), és aztán amikor Nudli átment egy osztálytársához játszani, Bercivel a szüleim ebédlőasztalán is játszottunk mert az nagyobb (ott nem volt youtube diszkó), kiselejteztem néhány tonna gyerekruhát, közben néha kicsit szomorkodtam, elkezdtem a witches abroadot, aztán most a végén mikor egyedül maradtam megnéztem a hotel transylvania 2-t és a pop csajok satöbbi végét (még mindig jó).

*aztán kijöttünk

**volt liftzene, a wii theme song végtelenítve, egy hosszú dal amiben elénekelnek egy ilyen fura scifi történetet amiben a főszereplők elmennek 6969-be hogy megnézzék milyen de nem olyan, a sexy and i know it, valami eminem, a ymca, a stand

voltak ilyen terveim a hosszú hétvégére mint tornázni, kimosni a függönyt, szortírozni a gyerekek ruháit, de végül is így szédülve is émelyegve is találtam hasznos elfoglaltságot:  olvastam hogy estére már újra Pratchett jöjjön. a történet magával ragadó, de nem túl könnyű igazán belemerülni úgy hogy pár percenként Nudli feltesz kérdéseket, pl hogy tudom-e hány nap múlva kezdődik a foci vb (nem) (91), átküld egy videót a nagyon nagy számokról (a harmadánál van a googleplex googolplex, ami nem férne el az univerzumban ha leírnák), vagy szórakoztató sztorikat mesél bunkó focistákról. eddig is tudtam hogy ezért nem igazán szoktam napközben olvasni,  de most újra megbizonyosodtam róla.

eddig valamennyire tudtam egyensúlyozni a stressz és a rendszeres fél 7-es kelés káros hatásait azzal hogy esténként tízkor bezuhantam az ágyba és el is aludtam, de most közbelépett Eleanor Oliphant* (és/vagy a hormonok? frontok? ki tudja), ami csak nem akart kiesni a kezemből esténként, végül éjfél után döntöttem úgy hogy akkor is leteszem ha még nem érzem magam álmosnak. úgyhogy a hosszú hétvégét sikerült szörnyű szédüléssel kezdeni, ami minden mozdulatra elviselhetetlenre erősödött és ha sokáig nem mozogtam kicsit enyhült. ez és persze az eső keresztül húzta a mára tervezett biciklizést. a többi napra még szarabb időt mondanak, ha bárkinek vannak benti programötletei amit 12-14 éves fiatalok is élvezhetnek, ne tartsa magában.

*lucia küldte át azzal hogy szerinte tetszene nekem, úgyhogy megszakítottam a pratchett maratont

Ma meg atlétika versenyen volt Berci és nagyon jó eredményt ért el de nem írom le pontosan mert az alapján nagyon könnyű lenne megtalálni, és ha már mindenfélét írok itt róla legalább maradjon anonim.

úgy tűnik nem írtam meg hogy Berci 93 pontot írt a felvételin (matek 50/50, magyar 50/43). ehhez 49-et visz* mert valamiért a töritanár négyest ad most félévkor. nem semmi gyerek. most kéne írnom valami ironikusat mert nincs olyan kategória simán hogy “büszke”, csak hogy “büszkeségét irónia mögé rejti”.

*helyesbítés: 48-at, a biosz is négyes. de így is bőven elég lesz**

**helyesbítés: 49-et vitt mert a bioszt nem számolták bele

Jó hogy többször megyek a gyerekekért, tudok ilyen izgalmas statisztikákat készíteni fejben hogy a tíz perces úton hány lámpa van és ebből hánynál kell megállni. 12/8, ami a gyakorlatban azt jelenti hogy egy perc alatt teszem meg a 3 méteres utat és a többi 9 percben különböző lámpáknál állok. Úgy tűnik az is megoldható hogy vagy kitöltöm a munkaidőm vagy odaérek Nudliért időben (akinek az összes barátja hazamegy órák után) (már Bercinek is vettünk bérletet mert inkább hazajön gyalog) (de Nudli nem szeretne mert az fárasztó meg egyszer mikor jöttek hideg volt) (viszont szerencsére nem nyafog hogy várnia kellett rám), és már az sincs hogy amikor vége a munkaidőmnek beülök a kocsiba és megyek, mert a világ végén is fizetőssé tették a parkolást és ezért be kell állni az udvarba, így most kinyitom a kaput, kióvakodok a szűk helyen a többi kocsi között seggel, bezárom a kaput és utána megyek ami plusz 10 perc, szóval végül a 3 méteres út 20 perc.

Mindenből van első

Akartam írni arról hogy tegnap a volt sulimba vittem Bercit a felvételijére, de igazából nem is tudom megfogalmazni milyen érzés. Szerintem túl sok érzés. Úgy érzi jól sikerült, az emojikat tudta, a lekipalit nem.

Aztán elindultam törökmogyoró-vadászatra, majd fél napot mogyorótisztítással töltöttem, végül sokadszorra is megállapítottam hogy a cukormentes édességeknek rossz az íze, de van amelyik nagyon gusztustalanul is néz ki.*

Közben eltemettük a patkánykánkat, bár még mindig odakapjuk a fejünket ha hangoskodunk hogy nem ijedt-e meg nagyon, és elindulok felé a friss popcornnal.

Ezer éve tervezem megnézni a Krémek krémjét, de mindig elfelejtem ellenőrizni mikor van, de ma véletlenül odakapcsoltam. Vicces mignon és bonbon aláfestésre tornázni.

 

*diétás mogyorókrém két változatával próbálkoztam, de nyitott vagyok ha valakinek van jól bevált receptje 🙂

miközben a blogom szép lassan átmegy időjárás-kibeszélő blogba (egész hideg lett, még a hó is esett, aztán újra enyhült az idő és szerencsére egyszerre el is olvadt az egész) összeszedem mi történik velünk mostanában
– a Pyramids is jó (Pratchett), terveztem megnézni hogy ez volt előbb vagy a Hyperion, de gondolom ez is ilyen közös tudás hogy a piramisok valahogy megváltoztatják az idő folyását. És tadam, egy évben jelent meg (1989).
– Nudli nagy felelősségtudattal és odaadással megtanulta a walesi bárdokat, felmondta hiba nélkül, másnap a tanárnő feladta a Toldi előhangját és első énekét (16 versszak de több mint kétszer hosszabbak mint a w.b., szóval még több)
– mostanában én vagyok a Nő Aki Sosem Találja A Kulcsát (amellett persze Akinek Sosem Fognak a Tollai és egyben Aki Járt Papírboltban Hogy A Gyerekei Tollába Betétet Vegyen, De Elfelejtett Magának Jó Tollat Venni)
– ma reggel lefényképeztem a napfelkeltét (ez már majdnem időjárás), és a suliba menet láttunk egy ufót, de lehet hogy a vénusz volt (egy fényes folt volt az égen)
– elpusztult az állatkánk, az én megtisztelő feladatom volt a földi maradványait áthelyezni egy cipősdobozba, amiben majd eltemetjük, erre az élményre nem vágytam köszönöm
– valamint azt is megtapasztalhattam, hogy a metrópótlóról leszállítanak hogy végállomás, majd az aluljáróba leérve sorban állnak az ellenőrök és hangosan biztatják a népeket hogy fussanak mert bent áll az utolsó metró, szerencsére nem voltam azok között akik ezután visszafáradhattak a lépcsőkön a buszmegállóba
– Berci megmutatta nekünk a Crawling in my Crawl című remekművet
– és végül is már negyed tízkor eszébe jutott hogy holnap kiselőadást tart Karinthy Frigyes életéből

a szünetben még ikeáztunk (és megjegyezzük hogy Bercinek nem veszünk ezután húsgombócot), a legvégén meg elmentünk fagyizni hogy történjen valami jó, jelenleg két helyet tudunk ahol télen is lehet kapni fagyit, az árkád és az allé. aztán valahogy végigküzdöttük magunkat a héten.

nem nagyon kötöttem fogadalmat (azon kívül hogy nem fogok többet azért like-olni a fb-on hogy nehogy megsértődjön az illető) (de ezt szerintem már korábban is megfogadtam), de pont az év eleje táján lett vége a fogyókúrás könyvnek, és vannak benne értelmes dolgok amikre nem nagy butaság törekedni, összefoglalom amire van bármi esély hogy néha betartom: minden nap inni zöld teát, délig nem enni, napi háromszor enni és közben nem nassolni, szénhidrátot csak keveset (elvileg max 120 gr) és lassú felszívódásút, viszont minél több fehérjét (mert az indítja be a leptin termelést ami a jóllakottság érzést okozza), evés előtt legalább negyed órával legalább negyed órát mozogni (minél több izmot használva), lefekvés előtt két órával már nem enni, havonta 3x súlyzós edzés (a pilates is jó).

aztán a big little liest olvastam, nagyon jó könyv (ahhoz nem annyira hogy könnyen elaludjak, elég izgalmas), nekem kicsit néha túl sok az érzelem meg ilyen kicsit kisarkított, kb mint a Szabó Magda könyvek, meg kicsit túlmagyaráz dolgokat, de jól van megírva, és fontos téma. szóval tetszett.

Nudlinak feladták téli szünetre a Walesi bárdokat, mondjuk egész jó vers, eltekintve az ilyenektől hogy mért nem lehet leírni hogy ajtó mögül, mért kell ajtó megől, meg hát basszus 31 versszak, én emlékszem hogy elvéreztem rajta, nem tudtam magam rávenni hogy megtanuljam, szerintem azért mert olyan hosszú, de valahogy meg is úsztam. az egri csillagokon is végigküzdötte magát, most a Ready Player One-t olvassa, kiszámolta hogy végez-e mire jön a film, és simán. Berci meg nem olvashatja a Preacher-öket amiket karácsonyra kapott, mert előbb a Légy jó mindhaláligot kell.

ma valahogy szóba jött hogy már elég nagyok hogy porszívózzanak, mondtam hogy fizetek is érte (mert még pár éve kitaláltam hogy azzal szoktassuk rá őket a házimunkára, de elhalt a dolog), erre Berci közölte hogy ő nem vágyik semmire ezért nem motiválja a pénz, azért mondtam hogy szerintem keressen dolgokat amire vágyik meg amit szeret, pl tavaly mondta hogy szeretné elolvasni a Sandmant, azt pl. megvehetné, meg arra is utalt hogy érdekli a Dirk Gently második évada, de a lényeg az volt hogy ő pénz nélkül is szívesen kiporszívóz, ha majd túl lesz a felvételis tortúrán. ❤

amelyiknek én vagyok a kerete*

Jaj nagyon fontos dolgok történnek, először is megint sikerült rossz sorrendben olvasnom egy sorozatot, még úgy is hogy direkt figyeltem, a Practical Demonkeepinget harmadiknak olvastam első helyett, mondjuk itt kevés a közös szereplő a könyvekben (lust lizard, the stupidest angel). Aztán úgy döntöttem kis szünetet tartok Christopher Moore-ban, hogy nehogy megunjam, el akartam olvasni a vének háborúja sorozat két utolsó részét de rájöttem hogy azokat már olvastam. Michael Moore-t kezdtem el, mert találtam és érdekesnek tűnt a témája (9/11), de annyira nem az, meg nagyon ideges végig Bushra, az nekem este nem tesz jót. Úgyhogy jöhet a Fluke.

Nudli meg orvul első lett csapatban a Bólyai matekversenyen, mehettünk megint díjkiosztóra, de ez legalább sokkal viselhetőbb (=1. rövidebb, 2. kevesebbszer kell meghallgatni a stand up for the chapmions című remekmű egy részletét) mint a Zrínyinek (ami egyéni, és lassan az első 113 helyezettet díjazzák a 3-12. évfolyamban). Nudli örült az első helynek, de talán a második egy hajszállal mégis jobb lett volna, mert akkor nem kell készülni az országosra.

Bemutató órán is voltunk, fény derült a titokra hogy miért vannak olyan osztálytársai Nudlinak, akik több mint két év angoltanulás után sem tudnak egyáltalán angolul: a tanítóbácsi (amúgy nagyon jó fej, meg biztos izgult meg minden, de komolyan nem értem hogy ő ezek szerint nemcsak hogy nem tanulta hogyan kell tanítani, őt magát sem tanították soha semmire?) az új anyag szavait úgy “tanította meg” hogy magnóról meghallgatták és elismételték egyszer (angolul), a nyelvtant pedig úgy hogy elmondta pár szóban hogy képezzük a sima múlt időt, felsoroltak 5 rendhagyó igét. Ezek után kellett írniuk egy fogalmazást a gyerekeknek, amihez kellettek volna a szavak és a múlt idő is, de mindegy is mert csak angolul mondta el mi a feladat, amit a gyerekek többsége nem értett és vagy csak ültek, vagy mást csináltak.

A korábbi bejegyzésben említett osztálytárs (aki kidumálta a büntetést amit Nudli úgy is beszívott hogy nem csinált semmit) anyukája szünetben panaszkodott, hogy az alsós tanítónénik azt hiszik barátok, és nem tudja levakarni őket, viszont dicsérte a mostanit (meglepő módon az ő gyereke nem szokott panaszkodni rá).

Én meg megvilágosodtam, hogy azért rossz a kedvem, alszom és eszem folyamatosan mert itt az ősz, nem szabad megfeledkezni a D vitaminról, és a halolajat is érdemes újra kezdeni, el is kezdtem szedni mindkettőt, majd torokgyulladásom lett. De a kedvem tényleg jobb.

 

*amikor elkezdtem blogolni, még ment a jó barátok, aminek minden részének úgy kezdődött a címe hogy ‘the one with…’, egy darabig eljátszottam a gondolattal hogy a bejegyzéseknek is ilyen címeket írok, de magyarul nem tetszett

Nudlinak a hétvégén ötvenszer le kellett írnia hogy jelzőcsengőkor előpakolja a holmiját, vagy valami hasonlót, mert az osztálytársai hangoskodtak amikor bejött a tanár, aki mérges volt rájuk, majd az egyik osztálytársa ezt elmesélte matekon az osztályfőnöknek, aki pontosan tudni akarta kik voltak a bűnösök, és az osztály nagy részének azt kellett leírni hogy nem hangoskodik. Nem is értem Nudli pontosan hogy keveredett az egészbe, ha jól értem volt egy pont amikor mindenki lapított, amin egyik fiú elkezdett sírni, amire Nudli hősiesen bevallott valamit, bár ő nem hangoskodott, meg azt hiszem a helyén is ült, csak nem tudom. Majdnem mindenkinek kell írni, kivéve a haverját aki bár hangoskodott, de valahogy mégis kidumálta magát (plusz mindig visz ajándékot, meg gondolom ügyesen hízeleg az anyukája). Finoman fogalmazva, nem látom hogy egy ilyen incidensből tanulnának bármit a gyerekek ami valóban hasznos és jó lesz számukra az életben. És egyébként ez a tanítónéni alapvetően kedves, nem egy vérengző alkat. Bár lehet hogy most kicsit orrol az osztály nagyobb részére hogy nem mentünk el vele esőben családi 24 órás túlélőtúrára a múltkor (kicsit sarkítok).

Úgy néztük a hosszú hétvégén szombaton lesz legszebb az idő, ezért tegnap gyorsan lementünk görkorizni. Persze nem gyorsan, mert ezer év felhuzigálni a védőfelszerelést és a korit, közben kiderült hogy Berci már Gé koriját is kinőtte (aki gálánsan lemondott a javára), úgyhogy végül mi görkoriztunk Nudlival, Berci és Gé meg sétáltak (mi meg oda-vissza mentünk hogy ne kelljen mindig várni rájuk). Megint megbizonyosodott hogy Berci inkább kisebb társaságban tud jobban megnyílni, amikor kettesben voltak egy csomót dumált Gének mindenféle izgalmas témáról, pl. arról hogy ha feltalálná a beerbike mintájára a sör-vízibiciklit, biztosan oktomilliomos lenne (az egy és 48 nulla), majd kíváncsi lett hogy van-e annyi pénz a földön, illetve a föld ér-e annyit, és kiderült hogy távolról sem.

Délután meg hármasban játszottak Ultimate Chicken Horse-t, mindketten nagyon bénák vagyunk de Gé kevésbé szenved tőle, engem általában megsajnálnak és őt kérik meg.

Ha az előző bejegyzés egy metafora az életemről, akkor az nem tudom mi hogy amint kitettem megjött a family frost és vettem egy kisebb tortát hogy megünnepeljük Berci szülinapját, majd megjött a kis család egy nagy adag sütivel anyósoméktól, akik szintén felköszöntötték Bercit. Valamint este 11-kor még kikeltem az ágyból sajtos szendvicset enni (nem teljes kiőrlésű kenyérből). De legalább ma voltam pilatesen, úgyhogy reggelire már úgy ettem a maradék tortát hogy közben a testemben az összes izmot éreztem.

szombaton elmentünk a testvéremmel és a sógornőmmel egy napra siklóernyőzni, most nem volt annyira euforikus élmény mint elsőre, de kicsit az is tetszett hogy ha féltem is néha, meg volt is nem száz százalékig sima helyzet, megoldottam. el is döntöttem hogy nekem most szükségem van egy ilyen hétre, még akkor is ha tartok dolgoktól, pl. hogy ott emberek lesznek, akiket nem ismerek, és lehet hogy sátorban kell aludni (és én már nagyon régen aludtam sátorban, még fiatalkoromban, és mi van ha fázom vagy végig esik az eső vagy ilyesmi) (gondolom akkor hazajövök), tudok-e zuhanyozni (de ennek már utánajártam), ki tudom-e pihenni magam, lesz-e mit enni és egyáltalán. attól még nem nagyon félek hogy nagyon béna leszek, eddig úgy tűnik hogy idővel bele lehet tanulni ebbe a dologba.

a gyerekek a maguk módján gyászolják a nyári szünet végét: Berci ugyanúgy fekszik a kanapén és youtube videókon nevet (még mindig nem gyógyult meg, náthás és köhög, néha bedugul a füle is), Nudli morcos és mindenkit szid. tegnap se tudtak negyed 12 előtt elaludni, elég horror lesz az első hét, szerintem legalább az egyiknek már az első hétre is fogok igazolást írni.

Egy napsütéses nyári reggelen Anya, Apa, Berci és Nudli elhatározták, hogy körbebiciklizik a Velencei tavat

Nem is, mert már régebben elhatároztuk, csak tegnap este döbbentünk rá hogy ma lesz kb az egyetlen lehetőség mert ezután már még melegebb lesz, jövő héten meg én már dolgozom. De lehet hogy ez is túl gyors volt Nudlinak, vagy az volt a baj hogy rosszul aludt és reggel szembesült vele hogy viszonylag korán el kell indulni, és hogy nem kocsival, hanem vonattal megyünk odáig (ami tényleg nem mindegy, mert így rögtön nem 30 hanem 40 km, neki pedig eddig 16 volt a legtöbb, és a fenéktörő hatás összeadódik).

Így a kaland első szakasza kicsit rosszkedvűen telt, de Velencén ettünk fagyit (a fagyi csodákra képes) és utána már mind jókedvűek és nagyon kitartóak voltunk, pedig csomó magaslatra kellett feltekerni és a tűző napon azért ma is elég meleg volt. Velencén kajával és csobbanással jutalmaztuk magunkat, aztán Nudli berzenkedése ellenére hazavonatoztunk. Egyébként a vonat tényleg menő, csak kár hogy csak 6 bicikli fér el rajta hivatalosan, és gyenge a wifi.

Egy szép, napos reggel Anya, Apa, Berci és Nudli elhatározták, hogy ellátogatnak a mogyoródi aquarénába.

(ez most már úgy tűnik örökre belém égett)

Tegnap csodás családi programunk volt, vidám zenékre (és a Bitter-sweet symphony-ra) lépcsőztünk és sorban álltunk nagyon sokat, de néha csúszdáztunk, élményfürdőztünk, jacuzziztunk is és a fiúk bátran leugrottak a magasból. Az is jó volt amikor a legszélső sarokban délután találtunk árnyékot és ott heverésztünk, Gé és Nudli észak koreáról beszélgettek, mi meg Bercivel filozófiáról. Aztán ők elmentek még egyszer a szabadesésre, én meg elrángattam Bercit fánkozni mert azt hitte a kajára gondolok. Csak egyszer vesztettük mindkét buksit szem elől pár percre, amikor azt gondolták gyorsan körbeszaladnak a lusta folyón amíg mi szerzünk fánkot (valójában nem a kaja hanem olyan nagy úszógumi izé amivel bizonyos csúszdákon le lehet menni), mikor előkerültek emlékeztetnem kellett magam hogy nyugodtan lélegezhetek.

Ma megmosolyogtam a gyerekeket hogy még olyan kicsik (mondjuk Berci 168 cm már, még mindig nagyon nő) de már ők is nosztalgiáznak, de elmagyarázták hogy nekik ez is sok amit eddig leéltek, hiszen ez az egész életük. El is meséltek mindenféle régi emlékeket. Bercinek az a legrégebbi hogy az elefántos takaróján fekszik a földön, ami azért elég durva, egy év alatt lehetett. Nudlinak meg bölcsisek vannak már.

Megítélésem szerint nem spoileres beszámoló, de aki úgy szeret filmet nézni hogy semmit sem tud róla és még nem látta a Valeriant az ne olvassa el

Megnéztük végre a Valeriant (Nudlit nem érdekelte, de az volt a másik opció hogy nélküle nézzük meg, tehát jött), nekem bejött. (Nudlinak is tetszett azért valamennyire, 7-est adott rá*.) Cukik voltak a gyöngyök, jó volt a látvány (kivéve hogy az ilyen napsütéses homokos tengerpart-sehol egy fa nem annyira varázsol el, különösen ebben a hőségben, de biztos nem akarták egy az egyben az avatar bolygóját leutánozni), a lények, nekem a sztori is bejött, jó volt újra látni Ethan Hawke-ot. Tényleg csak néhány apróságot kritizálnék (Laureline szemöldökén kívül) (de Gé szerint az a színésznő védjegye), a kínos évődős-szerelmes párbeszédeket, hogy Bubát nem láthattuk többet, és hogy a valóságban a világűr nagyon üres, hatalmas végeláthatatlan hely van egy-egy bolygó között, ezért teljesen elképzelhetetlennek tartom hogy egy két nép között zajló háború egy bármilyen tőlük független (még ha lakatlannak is hitt) másik bolygó olyan közvetlen közelében történjen, hogy a lelőtt űrhajókat bevonzza a gravitációja. Ja igen meg hogy hol és hogyan élte túl az az egy kis sárkányka, ha addig senki nem tudott a Mül létezéséről, és a gyöngyök sem a többi népekről.

*- hányast adtál, hetest?
– igen, mért, beírod a blogodba?
– ha nem baj.
– nem zavar, engem szeret a kamera.

Nudli nagyon tudományosan számol be a táborban töltött napjairól, sorba veszi a történteket az előző esti programtól az aznapi zuhanyzásig, ami után hív minket minden nap. Kezdetben mindig kielemezte a honvágya mértékét is (az első pár nap szörnyen erős volt, aztán enyhült, végül már nem is értette hogy lehetett honvágya), most már szóba se kerül, hanem hogy milyen hamar eltelt, hétfőn már megyünk érte. Egy kerek kiselőadást tart mindig, nekünk viszonylag kevesebb részünk jut, csak ámuldozunk és hallgatjuk. A kiselőadásai alapján jól érzi magát.

Berci napjai nagyon nyugisan telnek itthon, jár edzésre, youtube-ozik és senki sem ugrik rá Gé néha ráugrik hogy érezze a törődést. A sokgyerekes bulin már felnőttesen üldögélt és hallgatta a beszélgetést, meg néha bele is szólt. És meg is kóstolt többféle kaját, pl. a humuszt aminek jót derült a nevén.

Hazafele Gét kiraktuk egy következő buli irányába, Berci pedig megállapította hogy ha kettesben vagyunk az mindig olyan nyugis. (Miközben ment az új prodigy, ami szerinte olyan mint a madárcsicsergés, csak a háttérben van). Szóval nagyon zen voltunk.

Aztán szerdán futottam, a csütörtököt kihagytam, pénteken viszont elcipeltem Gét falat mászni. A gyerekeknek is volt kedvük, de csak eljönni és körülöttünk bóklászni, illetve utólag kiderült hogy Bercinek lett volna kedve kipróbálni, de mivel nem kérdeztünk rá, nem szólt. Gé nagyon ügyes volt, ahogy általában minden sportban. Jó volt látni, amit eddig is éreztem, hogy kezdek belerázódni, pl kevésbé fáradtam el pedig ő nagyon sokat mozog. Még olyan 2 év és eljutok a 6-os pályákhoz.

Ma meg elkísértük Gét a diplomaosztójára, készítettünk róla sok fotót, itthon rendeltünk pizzát, aztán elmentünk fagyizni, de ez egyik sem edzés, úgyhogy délután hatalmas akaraterővel csak rávettem magam némi hasizomtornára.

Mindig is szerettem volna feszes hasat, ezért elmentem egy tanfolyamra, hogy megtanítsanak jó kis feladatokra és motivációt szerezzek ahhoz hogy majd végezzem is őket (+isolde javasolta, aki elvégezte és szereti, és Timi tartja akihez pilatesre járunk). Kiderült hogy kicsit nekem is szét van nyílva a hasizmom, ami szomorú mert eddig nem is tudtam róla, és a kötőszövet ott akkor is gyenge marad ha az izmokat megerősítem és hajlamosít hasfali sérvre, viszont jó hogy legalább tudok róla és tudom mire kell figyelni ezután. Meg arra is kaptam reményt hogy lehet még egyenes tartásom, sose túl késő.

Na jó, ömlesztem megint.

A gyerekeknek kitört a nyáriszünet (gonoszul azzal kezdte hogy a péntekre sógornőmékkel közösen tervezett városligeti játszóterezést-tollasozást elmosta az eső, de lett helyette játszóházazás). Túléltük az évzárót (attól még hogy hideg van, az iskolai tornateremben ugyanúgy párás 58 fok), a gyerekeknek egymás tükörképe lett a bizijük, elég durva, mindegyiknek négy kitűnő (ami hatost jelent): matek, angol, tesi, rajz, a többi jeles.

Hirtelen indíttatásból elolvastam a Neuromancert, pedig már pont beszereztem egy csomó olyan olvasnivaló-ötletet amit lehet este elalváshoz és nem félek tőle meg nem lesz rossz kedvem. Úgy emlékeztem erre is hogy olvastam már, de itt egyetlen apró részlet sem rémlett a kibertér kifejezésen kívül. Nem voltam oda tőle, a hangulatomnak sem tett nagyon jót, elég rideg. Persze a végén azért sajnáltam hogy el kell búcsúzni a szereplőktől. De most már jön a Marsbéli krónikák, amit többen is ajánlottak.

Bercinek ma volt a bemutató órája a programozós suliban, most is jó kis játékot dobott össze. Kaptak egy jellemzést a tanáruktól, azzal poénkodott hogy nem ismerte fel benne a “költő-programozót”, de azt ő se tudja mi. Ilyenkor amikor kettesben vagyunk jobban megnyílik, beszéltünk róla hogy nemet mondani nehéz, de fontos, az előbb kérdezte hogy szerintem kedves-e (“vagy gyerekesen is kérdezhetném: válaszolj őszintén, de ha nem azt mondod amit hallani szeretnék, akkor örökre megsértődöm”) (szerintem kedves), és hogy vicces-e (szerintem az is), aztán azon merengett hogy az elején mikor elkezdett a programozó suliba járni csak az tetszett hogy tudnak játékokat készíteni, de most már szeret programozni.

Nudli egy barátjánál van, majd ha hazajön még gyorsan felköszöntjük annak alkalmából hogy 12 éves lett.

Anyák napja

A Világ Legcukibb Gyermekei délelőtt ügyesen kiválasztották a pillanatot amikor épp a gép előtt bambultam, komoly arccal elősereglettek a gyerekszobából, és jól megköszöntöttek. Az a jó hogy nem is lehet másként fogadni mint hatalmas vigyorral az arcomon, könnyezve. Nudli a suliban készített egy macit, aki átnyújt egy szívet, és itthon Gével keresett egy verset a neten amit megtanult. Berciék ilyesmivel nem foglalkoznak a suliban, saját ötlet alapján készített szív alakú dobozt (de nem unalmas pirosat, hanem sárgát) és csokit rakott bele. Berci következetes abban, hogy verset nem mond. Viszont ő is kimutatja a szeretetét, most a kedvemért megtanult e-mailezni, hogy elküldhesse nekem ezt, és tervezi hogy még sok hasonlót fog (eddig egy TomSka se tetszett). Cukibogarak.

Szóval egy csomó mindent megtudtunk, például hogy egyikünk se tud buszon aludni, az olasz mobilházakban kisebb a hely mint az angolokban, Corniglia és Vernazza között elég gyilkos túraútvonal vezet, Júlia erkélye alatt nem lehet mozdulni a tömegtől, percenként átlag 239-en fényképezkednek a ferde toronynál, de ebből lehet hogy mások is csak ironikusan, Modenában nem árulnak fagyit, Nudli top öt kedvenc hangja a lópata-dobogás, galamb burukkolás, üdítő szisszenése amikor kinyitják, valami fegyver hangja amikor kibiztosítják és a lövések hangja a régi westernekben. És Nudli szerint kellene egy western amiben a lövések helyett fing hang van. Berci pedig visszatért a kedvenc karakteres kérdésére (közben elfelejtettem gondolkozni rajta, a nagy nyomás alatt hirtelen Kázmért választottam) (Nudlié Dirty Harry, Bercinek talán Deadpool), aztán megkérdezte a kedvenc művészünket és idézetünket is. Nagyon jól bírták a gyerekek a körülményekhez képest, Nudli minden nap kikattant de enyhébben mint itthon a lecke meg a lefekvés miatt szokott, és értékelték az élményt. De azért én legközelebb saját (oké bérelt is jó) lakóautóval mennék.

Berci megkérdezte melyik a kedvenc karakterem (mindenből, of all time), szerencsére adott egy hét gondolkozási időt. Nehéz, felelősségteljes döntés. (River a Firefly-ból? Holden a Cather in the rye-ból? Kázmér a Kázmér és Hubából? Suzy a Moonrise Kingdomból? Ron a Parks and Recreationből? Vagy April? Bea a Tündér Lalából? A Marsiból a fickó? Mikkamakka? Coraline? Raymond a The Wrong Boyból? Rob a High Fidelity-ből? Annyi mindent láttam és olvastam az elmúlt 36 évben.)

Teljesen független, de végre vettem “negyedannyi” nevű cukorhelyettesítőt, amit annyira dicsért mindenki (mert természetes, nincs benne cukor és jó az íze) és tényleg egész ehető. Meg a múltkor vettem kókusztejet is, de nem tudtam kipróbálni zabkásába mert elkóstolgattuk müzlihez, az is egész iható. Ma készítettem kókusztejes-negyedannyis-fahéjas zabkását, nem fahéjas tejbegríz de ahhoz képest jó..

Ma kirúgtam a hámból, miközben pilatesre mentem nem szakirodalmat olvastam, pedig utazás közben azt szoktam, ha nincs hányingerem (most a sémakönyvet olvasom újra). Hanem regényt, amit egyébként esténként olvasok, most Austin Grossmantól a You-t, Vid javaslatára. Még csak az elején tartok de tetszik, pedig sosem játszottam ilyen történetes játékokat a számítógépen amiről szól. Nem mindig értem, de remélem majd összeáll.

A gyerekek meg vettek a zsebpénzükből egy PS4-et, elsőre a Heavy Raint, a Bloodborne-t és az Until Dawnt vették meg hozzá, ez utóbbival el is kezdtek játszani és azt állítják hogy már láttak egy csomó gameplay-t ezért nem zavarja őket hogy horror meg minden.

Ebédnél Nudli mesélt a Pál utcai fiúkról, amit tegnap látott a színházban (tetszett neki), és megemlítette hogy a Pásztorok is jók voltak, amiről Gével két különböző karácsonyi dal jutott eszünkbe, Bercinek meg a YMCA, mert neki mindenről az jut eszébe. Erről Nudlinak eszébe jutott a valamelyik Got Talentből* egy ember, aki úgy táncolt hogy bottal rá voltak kötve bábuk, de ezek először még nem látszottak, amihez Berci hozzáfűzte hogy “nem tudták mit sejtenek”, majd miután gé rávilágított hogy ennek nincs értelme, korrigált arra hogy “nem fogták tudni mit sejtettek”.

Ezt követően Kőbányán sétálgattunk, miközben megtekintettük azok tömegét, akik a víztározót akarták megnézni. És közben is beszélgettünk, Nudli főleg pokemonokról, Berci pedig elmondta hogy az osztálytársai mindig viccelődnek vagy buta játékokról beszélnek, nem lehet velük olyan komoly dolgokról beszélgetni mint mi most. Meg arról hogy néha van kedve mást is csinálni mint hogy a kanapén fekszik és néha felkel enni, csak általában amikor a kanapén fekszik és néha felkel enni, nem jut eszébe semmi más. Miközben sétáltunk és beszélgettünk, a futás és a foci jutott eszébe. Meg az élet értelméről, amit nem tudunk.

*Gé: Kenya’s got talent
s: abban mindenki fut

Tegnap azzal ünnepeltük meg a pí napot hogy elsétáltunk a cukrászdába és vettünk pitét, meg ha már ott voltunk más sütiket is. Sajnos Nudli fagyira vágyott inkább és az még nem volt, így kábé fél óráig duzzogott a világra, ami kicsit rajtunk csapódott le, de Gé vett neki a boltban calippót úgyhogy megbékélt és megette a mini islerjeit is amiket a cukiban vettünk neki a fagyi helyett.

Este meg rácsodálkoztunk hogy a harmadik évadra hogy felfutott az x akták, az egyik epizódban játszott Phoebe öccse és Jack Black is. (persze akkor még nagyon fiatalok voltak, biztos hogy nem voltak híresek)

Tegnap Gé elvitte a gyerekorvoshoz Bercit, mert három hete fáj a sarka. Valószínű túlterhelte atlétika közben, javasolt egy kenőcsöt, amivel kenegesse, de ha két hét alatt nem javul, elküldi gyermekonkológushoz a biztonság kedvéért, de ne ijedjünk meg. Amikor itthon elmesélték, Nudli rögtön tudni akarta hogy az ki, és mért ne ijedjünk meg, de úgy tűnik megelégedett azzal hogy még egy orvos aki megvizsgálja Berci lábát. Nem vagyok hajlandó emiatt aggodalmaskodni, mert velünk nem történhet ilyen sokkal nagyobb az esélye hogy atlétika közben túlterhelte és el fog múlni, és az aggódás amúgy sem segít semmin.

Nudli mostanában furcsa dolgokat kérdez, pl többször hogy ehet-e nutellát (igen, amíg van), ma meg hogy megcsinálhatja-e a szorgalmit (maszatról kellett infókat összeszedni) (az első magyar műholdról). Mondjuk ma azt is elmesélte hogy kapott beírást mert nem ment ki az udvarra a kötelező szünetben, de nem érdekli, ezután se fog, meg hogy angolból kapott egy fekete pontot mert hiányos volt a leckéje, szóval igazi gyerek azért.

Meg akkor már ilyen leltár szerűség is

  • az Űrodüsszeia sorozatnak minden tagja jó (most a 3001-ben épp ott tartok hogy felmennek lifttel a holdra), csak kicsit szomorú hogy nem jöttek be Clarke jóslatai az űrhajózás fejlődésével és az emberiség sorsának alakulásával kapcsolatban sem (azt jósolta hogy a népek kibékülnek és egyesülnek a jó célért). Azon gondolkoztam hogy talán a kettő össze is függ, sajnos nem a világ megjobbítására őszintén törekvők befolyásolják a sorsunk alakulását, hanem a profit- és hatalomorientáltabbak.
  • a szakirodalomról amit elkezdtem olvasni kiderült hogy nem is az, hanem nagyon is laikusoknak szól, a címe Disarming the Narcissist, hasznos lehet bárkinek akinek van az életében nárcisztikus személyiségzavaros ember.
  • idén Berci jutott be a Zrínyi matekversenyben az első tízbe, megint megyünk a díjkiosztóra. Nudlinak most nem lett jó az eredménye, de viszonylag jól viselte.
  • azt viszont kevésbé hogy egyikünknek sem tetszik a the knife song. (nem linkelem mert rossz).
  • néha egész aktív vagyok továbbra is, néha megyünk pilatesre, már le van beszélve egy falmászás időpont, tegnap voltunk görkorizni a gyerekekkel miközben béna szuperhős-tulajdonságokat soroltunk fel (pl látja a jövőt de csak több milliárd évvel előre, mindig pontosan tudja hol van hozzá képest a föld túlsó pontja, tud esőt csinálni de jó időt nem, bármilyen ételt meg tud enni undor nélkül, mindig csak egy testrésze válik láthatatlanná de nem ő dönti el melyik, fává tud változni és úgy marad, tudja változtatni az ég színét, bármilyen tárgyat homokká tud változtatni, egy méternyire tudja teleportálni magát, egy másodperccel vissza tud menni az időben, fénysebességgel tud menni de nem lát előre ezért mindennek nekimegy, amikor akarja felgyullad a haja, meg tudja csinálni a knife songot nagyon gyorsan, csak úgy tud lebegni ha az egy kilométeres körzetében minden lebeg).
  • meg elkezdtem egy ilyen nagyon alap kódolós online tanfolyamot, de amikor eljutottam oda hogy “és most csináld egyedül” betojtam és kicsit megtorpantam (de még tervezem folytatni)
  • az inzulinrezisztenica diétával úgy vagyok hogy hamar ellustulok, de néha van ami kicsit visszatérít, most például az hogy a meforal mellett folyton hasmenésem van (a meforal úgy hat hogy ha nem tartod a diétát hasmenésed lesz) (na jó nem csak úgy) (érzékenyíti a sejteket az inzulinra), emiatt ráadásul nem is merek zöldséget meg joghurtot enni, úgyhogy ördögi kör lesz belőle, de már vettem teljes kiőrlésű kókusztejet.
  • Nudlival megnéztük az X-akták első két évadát
  • a gyerekek most éppen dragon evolutionnel játszanak, Nudli meg Gével lelkesen pokemon gózik.