Tarantino

végre mindkét gyerek elérte azt a kort amit már megfelelőnek ítéltünk Tarantino filmekhez, most ez a projekt hogy végignézzük amiket ő rendezett. már túl vagyunk a Pulp Fictionön, a Reservoir Dogson, a Death Proofon, a Kill Billen, és ma megnéztük a Jackie Brownt is. (okok miatt nem sorrendben)

a gyerekek szemszögéből: Nudli a Death Proofban csalódott, az előző kettő után nem ezt várta, és a Kill Bill 2-is kicsit lassúnak találták, túl kevés volt az akció, sok a beszéd :D. szerintem a Pulp Fiction túl magasra tette a lécet, utána már nem tudott gyökeresen mást, de hasonlóan frisset, eredetit és humorosat mutatni. persze nyilván a többi is jó (kivéve a reservoir dogst és a hateful eightet).

most kicsit jobban feminista szemmel néztem mint annak idején, és az tűnt fel hogy bár amikor vannak női hősök, azok mind végtelenül badassek, erősek, ügyesek, okosak, bátrak és minden egyéb más szempontból is lazán verik az összes férfi karaktert, de mellette mindig eléggé kihangsúlyozza azt is hogy milyen szexik és csinosak (kivéve talán Zoe Bell és Jackie Brown, mármint ők is szexit és csinosak de nem rázzák meg teszik-veszik úgy magukat). Amelyikben van legalább 2 nő az átmegy a Bechdel teszten is, mármint főleg pasikról beszélgetnek ugyan, de a Pulp Fictionben is van a dealer felesége aki a barátnőjének magyarázza a piercingjeit, a Death Proofban is beszélgetnek kocsikról, meg egymásról is a pasik mellett. de azért ez is jó:

What about “kinda cute, kinda hot, kinda sexy, hysterically funny, but not funny looking guy who you could fuck” did you not understand?

Advertisements

Berci mesél folyt:

az egyik osztálytársa olyan nehezen kelt fel hogy 10 percet késett, de a tanárok is késtek, szóval nem volt gond hogy ő is késett 3 percet. voltak a loch nessi tónál, ahol volt egy régi kastély, körbe lehetett menni, ő gyorsan körberohant nehogy kifusson az időből, utána csomó ideje volt a kacsázni a tónál (de ott az a legjobb tényleg). aztán a buszon néztek videót a loch nessi szörnyről, és már komolyan sajnálta az embereket akikről szó volt, hogy annyira szerették volna látni, mégse látták. aztán megálltak egy benzinkútnál, ott meg egy másik srác késett 10 percet mert bevásárolt a boltban. aztán elmentek valami hegyhez, ami szép volt és mindenki fényképezett, de ő nem mert nem szeret, meg apa úgyis csinál sokat. (utóbb sikerült beazonosítani hogy ez volt a Glencoe). későn értek haza ezért későn is hívott, mert a buszról nem tudott mert az idegenvezető sokat beszélt a mikrofonba és nem hallottuk volna egymást.

Oké hát ezt muszáj megírni, szóval most a család másik 3/4-e Skóciában van, Nudli és Gé főleg képeket rak fel viberen, Bercinek viszont valamiért nincs nete és minden este felhív kicsit beszélgetni. Bercinek vannak a legzseniálisabb beszámolói, annyira jó kicsit belelátni a fejébe hogy hogy látja a világot. Azt is elmondja hogy merre voltak meg mit csináltak, de azt emeli ki ami neki érdekes.

Pl. ma Edinburghban voltak, a várban tetszettet a koronázási ékszerek, meg nem tudja miért ott volt egy kard, ami nagyon tetszett, vagy egy percig nézte. És a király (vagy ki) azt akarta hogy neki legyen a legnagyobb ágyúja és akkora ágyút csináltatott ami nem is működött. Aztán mászkáltak a royal mile-on és a többiek bementek egy ruhaboltba és vettek két pár adidas zoknit mert olyan olcsó volt. Aztán mikor visszaértek a szállásra mindenki mutogatta hogy mit vett, ez olyan mint egy cultural voyage, mintha ő egy másik nép lenne és figyeli a többieket hogy milyenek. Meg vettek valami fahéjas keménycukorkát (“olyan cukrot amit nem lehet szétharapni ezért a szájadban kell tartani”), ami nagyon csípte a szájukat és egymáson röhögtek, ő meg mindenkin mert nem kóstolta meg. És csomó kaját vettek otthonra, mert holnap nem mennek boltba, de szerinte sokkal többet mint amire szükségük lesz, pl valaki vett egy 36-os kólát amit mind bezsúfoltak a hűtőbe és most mind azt fényképezgetik. Reggel meg corn flakes-et evett és az egész zacskó kiesett a doboz alján.

(visszafele haladok az időben)

A mobil home-ban 8-an laknak, igaz a másikban 3 fiú van de őket nem bírják, de az egyikük aludni átmegy hozzájuk mert nem akar a nappaliban a kétszemélyes kanapén valaki mellett aludni. Este nem tudja miért átjöttek a lányok és egyig activity-ztek, akkor ő lefeküdt, a többiek még beszélgettek, ezért ma nagyon álmosak voltak reggel és épp hogy elérték a buszt.

Tegnap meg kompoztak, és a kompon volt mozi meg játékterem is, ahova nem mentek mert drága, de azért menő volt. A vacsora és a reggeli svédasztalos, az nagyon finom volt, az egyik srác lekecsöpözte a gatyáját, egy másik meg olyan lassan evett hogy már elkezdtek körülötte összepakolni a pincérek mielőtt a desszerthez ért, és mérges volt miatta. A hullámok miatt mozgott a komp, az egyik osztálytársa tengeribeteg is lett, de aztán vett be dedalont. Berci remélte hogy fog látni csillagokat, de nem láttak, valamelyik zseni azt mondta azért mert túl északon vannak (pedig megnéztem és ott nagyon alacsony a fényszennyezés, remélem visszafele derűs egük lesz).

Meg még előtte Amsterdamban beültek valami helyre ahol fél órát vártak a limonádéra, mire megkapták már szinte kellett vissza indulni és ilyen vizetett szörp volt, és valakire rá is öntötte a pincér. És utána derült ki hogy az üvegért is fizetni kellett, ugyanannyit mint a limonádéért. (bár szerintem az betétdíj és visszaválthatták volna, de már mindegy) (hát igen, a 21. század gyermekei)

Odafele emeletes busszal mentek, ők az emeleten ültek, Berci egy ideig legelöl ült ahol szép volt a kilátás de csomó döglött bogár volt a szélvédőn, kettőt látott is ahogy épp felkenődik. Aztán össze-vissza váltogatták a helyeket mert nem tudták eldönteni ki ki mellett üljön, de kicsit aludni is tudott.

Érdekes látni ahogy nyílik a szemük a világra és meg kell oldaniuk helyzeteket nélkülünk, valószínű sokkal jobban izgulnék ha Gé nem lenne ott. De már tavaly is volt Bulgáriában, ahol még az osztálytársai sem voltak vele, mondjuk belegondolva akkor is eléggé izgultam érte ❤

 

Először a legfontosabbat: jó volt az expanse 6 is, változtattak a történet dinamikáján és így is működött, felüdítő volt (eddig általában a közepétől elkezdődött a végső leszámolás, most nem). Aztán elolvastam három expanse novellát (The Churn, Gods of Risk, The Vital Abyss) és ezek is nagyon jók voltak, jó kiegészítés a sorozathoz, érdekes infók, de a sztorijuk is izgalmas. A hetedik rész elején kicsit gyászoltam (de nem azért), még az elején tartok, most olyan semmilyen de ez is be fog indulni már látszik. Rengeteg új karakter van, kíváncsi vagyok ezeket hogy fogják megoldani a tévében, bár ugye látszik hogy néha egyszerűsítik.

Meg ami az elejétől fura és mindig elfelejtettem leírni, hogy a könyvben a belterek ugye magasabbak és vékonyabbak, ami érthető, csak gondolom úgy döntöttek nem fognak ezzel bajlódni, de a fejük is kicsit nagyobb ami fura, mert ha vékonyabbak kisebb a medencén a lyuk, amin még kevésbé fér át egy nagyobb fej, de az utóbbi pár részben ezt már nem is nagyon hangsúlyozzák, gondolom közben elkezdték forgatni a tévésorozatot és rájöttek hogy úgyse lesz úgy.

El kéne mennem szemészetre mert romlott a szemem, ami fura mert nem az öregedős irányba hanem még mindig mínuszba, de már előre fázom tőle hogy kivárjak egy több hónapos időpontot, órákat várakozzak egy lepukkadt depressziós helyen, aztán egy fáradt kiégett orvos baszogasson hogy mért nem mentem el sokkal előbb, aztán egy csili vili szemüveges helyen várakozzak órákat hogy kiválaszthassak egy százmillió forintos keretet ami nem tetszik igazán de az árához képest még ez a legjobb (miközben az eladó magázza a kereteket), aztán rábeszéljenek az ilyen-olyan kétszázmilliós bevonatokra mert anélkül szörnyű lenne. Tegnap a Flying Tigerben láttam előregyártott mínuszos szemüvegeket, nagyon megkísértett hogy vegyek egy felest, de úgy döntöttem ennél komolyabb és felelősségteljesebb vagyok, de közben meggyőztem magam hogy mégiscsak felelősségteljesebb addig is látni valamit amíg mindezt elintézem.

Nudli a barátaival plázázni jár hétvégén, vicces. Meg röpizni is jár, szereti de az utazást utálja, meg hogy túl sok időt elvesz az életéből, nem jut ideje youtube videókat nézni. Mellette meg mindig újabb versenyeket találnak ki a suliban hogy hova mehetne még (szegény túl sok tárgyból jó), pedig ő már az eddigiekre sem akart idén, mert fárasztja, rengeteget készülnek előtte, ott meg szétstresszeli magát és utána elégedetlen az eredményével, de nem mondhat nemet. Közben meg ugyanaz a tanára aki minden ilyenbe belenyomja, behívat minket fogadó órára hogy figyeljünk oda Nudlira, mert mostanában romlott a hozzáállása, a múltkor is összecsapta a leckéjét, együtt nevetett a többiekkel órán amikor egy osztálytársa bohóckodott, és nem tudta szó szerint a szögek definícióját csak az értelmét.

Elmúlt a parám hogy hipomán lettem, visszatért az állapot hogy számba veszem a feladatokat és már attól lefáradok ezért inkább punnyadok tovább. Mondjuk a punnyadás is sok feladattal jár, ma is reggel elvittem Nudlit plázázni a haverjaival, utána egy csomó cuccot a cseriti adományboltba (ez nagyon jó volt, mindjárt írok róla), hazajöttem, leszaladtam jeges teáért mert elfogyott pedig Bercinek ma is volt edzése és utána szénhidrátot kell bevinnie a szervezetbe, Bercivel elmentünk ebédelni, hazahoztam Nudlit, beraktam egy mosást, megmelegítettem Nudlinak a tegnapról maradt pizzát, adtam nekik vacsit. Ami nyilván nem tölti ki a napot, emellett még simán kitakaríthattam/tornázhattam volna és feltölthettem volna a ketrecet vaterára (nem kell valakinek egy ketrec?), de azért nem is semmi.

Szóval nagyon irigylem Suemátrát hogy megszabadult az összes felesleges cucctól a lakásában, ez nálunk egy 4 személyes háztartásban ahol az elmúlt 17 évben nem történt ilyen, miközben több gyerekre készültünk és ezért MINDEN gyerekholmit elraktunk, kb lehetetlen küldetésnek tűnik. (Kiegészítve azzal hogy minden ilyesmire borzasztó nehezen veszem rá magam). A cseriti adományboltnak nagyon szimpi a honlapja, oda is már hónapok óta készültem, tegnap átválogattam hogy mi illik az évszakhoz, de nagyon kedves volt az eladó, mindennek örült, sőt mondta hogy gyerek rövidnadrágot, pólót is kirak, jó lehet tornaórára pl. Szóval majd megyek még. Ruhát valahogy nehezen adnék el pénzért, de pl a játékokat nem akarom mind elajándékozni mert rengetegbe kerültek és egy csomó teljesen jó állapotú, van amivel nem is játszottak egyáltalán. Kb. egy éve tervezem eladni őket, de a ketrec lenne a legsürgősebb ami szintén fél éve áll az előszoba közepén, pont azért hogy útban legyen és figyelmeztessen, ha levinném a pincébe akkor már biztos nem foglalkoznék vele soha többet. Kiírom ide hogy mára már mindenképp be van tervezve, hátha az segít.

megint történt pár dolog, a szokásos felsorolás jellegű bejegyzésben igyekszem rögzíteni.

  • elkezdődött a suli. Berci eddig változóan veszi a gimnáziumi akadályokat*, meg is viseli, plusz nem segített hogy rögtön az első hétvégén külföldi verseny volt, ami még egy csomó stressz és fáradtság. ki is készült, múlt héten lebetegedett, előbb csak úgy enyhén hogy náthás meg köhög de elvan, evett meg minden, de otthon tartottuk hogy ki tudja feküdni, erre átváltott lázas, napokat alvós, nemevős, hasmanős betegségbe, már kicsit jobb de még mindig durva hasmenése van és szinte semmit sem eszik.
  • Nudlinak ugyanaz mint eddig csak már hetedikes, meg nincs ott Berci. amióta suli van itthon szinte folyamatos figyelmet igényel, ha el is kezd valamit nézni (én meg megpróbálnék bármit olvasni), azonnal eszébe jut róla valami, arról még valami stb. viszont (mármint oké ez se baj, cuki meg minden) elkezdett ő is néha hazajárni gyalog.
  • lett új telefonom, izgultam mert eddig mindig iphone volt most meg androidos, de nagyon jól összebarátkoztunk, ami probléma volt az is a legtöbb már megoldódott, kivéve hogy nincs rá chuzzle. úgyhogy még a régit is feltöltöm néha.
  • az expanse-ből lassan befejezem a hármat (utána már nem fogok róla részletesen írni ígérem), Anna (a lelkész) jobb fej benne és kevésbé nagy ember, ami szerintem jót tesz a karakterének. A Behemoth két első embere (a befont hajú, mindig** kiabálva beszélő nő, és a megégett arcú, mindig kiabálva beszélő pasi) nincs benne, hanem van a hajó parancsnoka Ashford, aki seggfej, a jó fej női parancsnokhelyettes (Pa), a jó fej biztonsági főnök (Bull), és egy jó fej mérnök csaj, aki Naomi barátnője (Sam), úgyhogy a horror rész is teljesen kimarad amikor a második sebességkorlátozás után a nagy gépekbe szorulva ketten haldokolva kiabálva beszélgetnek meg énekelnek egy teljes órán át. Viszont leírva rám durvább hatása volt a sok halottnak és sebesültnek mint amikor “csak” láttam, a fantáziám rosszabb. Továbbra is érdekes hogy a regényben azt is tudjuk ki mit gondol és érez. Melba/Clarissa karaktere érdekes, mondjuk ő a filmben is jó volt, de emiatt itt sokkal színesebb, mélyebb. Viszont elaludni nem nagyon lehet amikor órákig izgalmas csatejelenetekbe bonyolódnak, 50%-tól az utolsó nap eseményei zajlanak nagyon részletesen, szóval egy kicsit az baj vele mint a Consider Phlebassal. Pratchett meg Christopher Moore nyugisabb, meg ott rövidebbek az izgalmas jelenetek.

*jegyet még nem kaptak, inkább kezdődnek ezek a dolgok hogy már nem annyira kötik a lelkükre hogy mit kell csinálni, pl. hogy nézzen ki a poszter amivel a termet fogják díszíteni, meg csak mondják hogy akkor vegyék ki X könyvet a könyvtárból és mindig elfelejti, szóval egyelőre jól jön hogy Gé is ott van.

**akkor is amikor épp haldoklik

a közös nevelés szépségei

Amikor Gé viszi ki a buszhoz Bercit, aki a hétvégét Olaszországban tölti sportversenyen, de közben váltás van és már én megyek érte, és bennem fel se merül hogy nem oda kell menni ahova legutóbb vittem amikor busszal ment versenyre (ahol az edzés is van), Gében meg gondolom nem merül fel hogy én nem tudom hova kell menni, meg különben is hagyott nálam egy a4-es papírt amin minden infó között ez is szerepel(amin én csak az érkezés idejét néztem meg), amiből aztán az lesz hogy gyanakodni kezdek hogy ha 2 perc múlva megjönnek mért nem várakozik senki más a parkolóban, majd kicsit később késve, anyázva érünk a google maps hathatós segítségével még mindig kicsit máshova mint kéne, szóval mire megtaláljuk egymást Bercivel már kb csak vele van ott az edző. Aki engem nem ismer és alig akarja odaadni Berci táskáját, mert ő meg közben beült a kocsiba és nem látja, nekem meg nincs annyi eszem hogy bemutatkozzam. Ilyenkor csodálkozom ha nem néznek kicsit debilnek. Vajon hétfőn rákérdez-e az edző Bercinél hogy akkor mondd még egyszer, mit is dolgozik anyukád?

Valamikor a nyáron pont mentünk valahova, szóval mind a négyen egy kocsiban voltunk*, Nudli elkezdte kérdezgetni Bercit hogy mért nem beszél ő is arról ami érdekli (a boxról) – ahogy Nudli sokat beszél a fociról Bercinek, még akkor is ha ő elég expliciten megfogalmazza hogy neki ez végtelenül unalmas. Berci azt mondta azért mert nem érdekelne minket, de meggyőztük hogy mi nagyon is kíváncsiak vagyunk azokra a dolgokra amik lekötik, úgyhogy mesélt a kedvenc boxolójáról (Lovancsenko), ami Nudlinak is alkalmat adott rá hogy gyakorolja hogyan hallgasson meg mást érdeklődve, és csak ha a másik levegőt vesz akkor adja hozzá a saját mondanivalóját, amit ne csavarjon azonnal vissza a saját érdeklődésére (foci). Jó volt.

 

*megígértük a gyerekeknek hogy lesznek közös programok azután is hogy külön vagyunk, és mivel nem vesztünk össze, ez nekünk nem okoz nehézséget, gé jött a telekre és balcsira is közösen mentünk.