piaci rés

nem értem mért csak ilyen csokis meg almás-fahéjas zabkásákat gyártanak, simán lehetne pizzás, hamburgeres, giroszos, bratwurst ízesítésű is, meg hagymás-tejfölös, barbeque, bolognai. kacsacomb ízű zabkása. gazdag leszek. (és a bevételből létrehozok még egy mászótermet mert a kedvencünkben néha már túl sokan vannak)

Éjjel félálomban épp az ideális robotpartnert dolgoztam ki (aki részben olyan mint baymax a big hero 6-ben hogy monitorozza a neurotranszmitter szintemet és ha alacsony megölel és puha, emellett tetszőlegesen programozható kinézetre és jellemre is, meg pl hogy milyen kedves kis meglepetések közül válogasson véletlenszerűen, és persze mindig mondja el hogy ügyes vagyok, szép vagyok, minden rendben lesz, meg tudom oldani, meg az is hogy mennyire legyen munkacentrikus vagy házias vagy a kettő együtt, és hogy milyen nevelési elveket alkalmazzon a gyerekeknél, és ha valamilyen tulajdonsága nem jön be vagy másra vágyom akkor meg lehet változtatni bármit), vagyis egy jövőben játszódó filmet amiben mindenkinek ilyen partnerei vannak és mesterséges megtermékenyítéssel szaporodunk, de a kissé különc, egyéni, elsőre zordnak tűnő de belül meleg szívű főhős rájön hogy mégis jobb egy valódi ember partnerrel mert akkor adhat is szeretet meg törődést a tökéletlenségei ellenére is.

Ma meg találtam egy ilyen cikket ami kicsit hasonló ahhoz amit isolde említett nemrég de felbosszantott azzal hogy olyan magabiztosan kijelenti hogy a világon minden egyes ember számára az az egyetlen üdvözítő út a boldog és megelégedett élethez hogy lemondja a tévé előfizetést és földet vesz amin gazdálkodik. Miközben magam is látom a báját, és néha megkísért hogy tényleg sokkal nyugisabb lenne az élet egy tanyán, de az biztos hogy több embert is ismerek aki nagy valószínűséggel beleőrülne. Meg így ez a narratíva, hogy hagyd abba a foglalkozásod, amit utálsz, és termessz tököt és nevelj csirkét mert azt szeretni fogod, azért láthatóan fals. Az elmúlt éveket pont azzal töltöttem hogy úgy formáljam a foglalkozásom hogy szeressem amit csinálok, és a hétköznapi frusztrációk és szorongások mellett szeretem is. Egyáltalán nem biztos hogy jobban élvezném ha az év 365 napján fél 6-kor kéne kelni megetetni az állatokat, és nem utazhatnánk el soha sehova mert kiég a paradicsom meg ilyenek. Ez egy nagyon béna cikk, nem tudom mért vesztegetek rá ennyi szót tényleg.

stroboszkóp

Tegnap a Fish! előtti Uzipov koncertje alatt az egyik pislogásnál pár centivel mindenki arréb lett mint előtte volt. Ebből rájöttem hogy szakadás volt a téridő-kontinuumban, vagy kivágtak utólag egy kis időt, vagy az életem egy részét újraéltem és nem teljesen jól sikerült az illesztés. Gondolkodtam egy kicsit hogy mi történhetett hogy újra kellett élni, és hát több dolog is eszembe jutott.

Amikor jöttünk haza, Nudli kitalálta a simaszószt, amit ha valamire ráteszel akkor sima lesz, pl. a sós chips só nélküli sima chips lesz. Ha az esőre teszed, nem lesz eső. De csak hetente egyszer lehet belőle enni különben meghalunk.

Én meg közben azon gondolkodtam (nem erről jutott eszembe, hanem az útminőség miatt) (igazából olyan szó kéne ide ami a minőség ellentéte), hogy mennyire megdöbbentett amikor egyszer valami félreeső pici faluban este még földúton, reggel már sima aszfaltúton sétáltunk a bolt felé, hogy ilyen lehetséges hogy amíg mi még aludtunk kora reggel nekiálltak és máris többszáz métert haladtak. Nem értem Budapesten ugyanez miért csak minimum több hetes útlezárással és dugóval oldható meg.

Lehet hogy a simaszósz megoldaná, majd holnap megkérdezem.

Ha már úgysem csak telefonálásra használom a telefonom, olyat szeretnék ami le is méri a kajámat és egy szondával mintát vesz belőle ami alapján megállapítja az energiatartalmát.

Meg elkezdtem félni attól, hogy mikor jelennek meg a csalók akik forgalmas helyeken nekidörgölik a táskáknak és kabátzsebeknek a kártyaleolvasójukat, és néhány ezer forintokat leemelnek a paypassos kártyákról. Lehet hogy el kéne kezdenem leárnyékolós tokot forgalmazni.

spooky

Egyik napról a másikra váratlanul eltűnt itthonról egy tekercs alufólia, amire egyetlen reális magyarázat adódik, miszerint a szomszéd1 bejárkál a lakásunkba, kölcsönvette és elfelejtette/nem volt alkalma visszatenni. Amellett persze hogy megnyílt egy átjáró egy másik dimenzióba és véletlenül átesett, vagy hogy az ufók minden háztartásban összeszedik az alufóliát hogy ne tudjunk védekezni a tudatmódosító sugarazásuk ellen. (Nem, nem tettem a mélyhűtőbe, ellenőriztem.)

 

1Aki mindig kedvesen felajánlja, hogy ha elutazunk adjuk oda neki a kulcsot, hogy csőtörés vagy ilyesmi esetén be tudja engedni a munkásokat.

 

(és ez semmilyen szinten nem illik ide, de a freeblogról már a kis csillagocskák is eltűntek, és kategória alapján sem lehet válogatni, úgyhogy most már sose fogom megtudni hogy beraktam-e már a Love Shouldot)

néhány érdekesség rólam

amikre sosem voltál kíváncsi.

– mostanában főleg alvással töltöm az időt.

– a tetoválószalonban megtudtam, hogy létezik fehér tetoválás is, de nem érdemes csináltatni, mert amikor lebarnul a festék fölötti bőrréteg, húgyszínűvé változik, és foszforeszkáló is, de nem olyan hogy világít a sötétben csak az UV fényben (és a Gyulának van, de UV fényben nem láttam). És Gével a fekete vesetál láttán beindult a fantáziánk és kitaláltuk az első metálos stílusú kórházi osztályt (tudom, már létezik). Erre pont ma hallottam hogy egy közelebbről meg nem nevezett kórház sebészeti osztályán babarózsaszínre festették a falat. (most rózsaszínű vesetálra gondolunk)

– kiderült hogy a tetoválástól semmilyen szempontból nem változik meg az ember (viszont olyan mint a vegetarianizmus, aki hall róla, rögtön meg kell osztania a véleményét hogy szerinte faszság).

– jelentkeztem egy állásra, voltam interjún, de nyilván elszúrtam mert azóta nem jelentkeztek.

– megbizonyosodtam róla hogy nincs olyan hogy egy buszvonalon az összes sofőr jófej. Lehet hogy az egyik megvár, de a másik akkor is elindul a menetidő előtt három perccel a végállomásból, csak mert látja hogy futva közeledem a térdig érő hóban.

– a múltkor felvettem egy nőt aki fiatalabb nálam és már van unokája (=öregszem).

– befestettem a hajam sötétbarnára, de fekete lett. De nem rossz, de úgyis fakulni fog.

– meg az is volt, hogy egy ideig szedtem magnéziumot, merthogy kisimítja az idegeket, de B vitamin nélkülit, mert a B vitaminos hízlal. Szerintem használt, kevesebbet szorongok, bár ha okot kapok rá ugyanúgy idegeskedem és kiborulok, meg fáradt is vagyok de az biztos a tél miatt.

Megosztom az ötleteimet is, hogy Imp szólhasson hogy ez már mind évezredek óta létezik. Először is, valaki szóljon az iskoláknak, hogy a rendezvényeikre ne másfél decis műanyagpoharakat szerezzenek be, hanem 3-5 deciseket mint a gyorséttermekben. Ha az ember órák óta nem ivott, mert jelmezversenyen és tombolán ült a 35 fokban, a másfél deci csepp a tengerben, de nem biztos hogy nekiáll újra sorbaállni. Többet is kereshetne az alapítvány meg minden.

Olyan ágyneműhuzat, ami nem gyűrődik össze, így nem csinál gyűrődést az arcomra.

A kocsik műszerfalára egy lámpa, ami gps-el meg mittudoménmivel összekapcsolva jelzi ha átlépem a sebességi határt. Szerintem nekem beválna, a múltkor az “ideje tankolni” lámpa világított, mégis mindig lassítottam. Tudom a gps bemondja, de az olyan idegesítő hogy úgyis mindenki kikapcsolja. A lámpa viszont csak szelíden világít.

A BKV-nál be kéne vezetni hogy bónuszt kapnak a szállított utasok számától függően, így ellenérdekeltek lennének abban hogy becsapják az orrom előtt az ajtót meg hogy a menetrend előtt 3 perccel közlekedjenek. (Most találtam egy menő buszjáratot, a sofőrök rendszeresen megvárnak ha futok feléjük, és lassítanak meg várakoznak a megállókban ha túl gyorsak.)

további piaci rések

– séma-orientált párkereső szolgáltatás: kitöltöd a tesztet és azoknak adja meg az elérhetőségét, akikkel összeilletek a sémáitok alapján (mármint akivel jól tudtok együtt élni, nem akivel ugyanabban vagytok bénák vagy ilyesmi). vagy ha már van párod, elmondják a várható nehézségeket és hogy hogyan tudjátok kezelni.

– munkakeresés- szolgáltatás: nemcsak keresnek nekem való munkát, hanem jelentkeznek is helyettem, önéletrajzot és motivációs levelet írnak, elkísérnek az interjúra, előtte bíztatnak, utána megvigasztalnak. (persze akinek nincs munkája annak pénze sincs, tudom)

– olyan bolt kéne ahol nagy papírzacskóba rakják a kaját amit megvettél, mint az amerikai filmekben, és mindig van benne bagett, mint az amerikai filmekben (és ha kiszakad, narancs is). mert van aki mindig szerette volna nagy papírzacskóban vinni haza a kaját a boltból, ami pont akkor szakad ki amikor a férfi főszereplő arra jár, aki nagyon gálánsan segít összeszedni a szétguruló narancsokat.

legalább időrendben van

Vasárnap hazajöttünk a bortúráról, kiderült hogy mindkét gyerek köhög, Nudli be is lázasodott estére. Ezen kívül le lehetett tölteni az eredeti zumát, és éltem a lehetőséggel. És elhatároztam hogy márpedig én nem megyek hétfőn dolgozni, hanem elviszem Nudlit orvoshoz. (Meg mostam-teregettem, de csak az érdekeseket írom le.)

Hétfőn örültem hogy elvittem, ugyanis kiderült hogy skarlátja van. Gé kapott 1000 pontot, mert miután hazahozta Bercit a suliból, elment fogadóórára. (És végighallgatta 3 szóban hogy Berci okos és ügyes, és 20 percben hogy viszont lassan dolgozik ami baj mert ezért nem kap sok piros pontot és ellenőrizzük itthon a piros pontjait. Arról nem esett szó hogy eddig az összes magatartás és szorgalomjegye ötös.)

Kedden már Berci is itthon maradt, mert a köhögés mellé hőemelkedés is társult. Nagyival, én meg elmentem hősiesen dolgozni, ügyeltem is. (8/10, és az esti viziten ilyeneket is hallhattam hogy az egyik betegnél egy csomó rohadt kaját találtak és a cappy felrobbant a nővér kezében amikor kidobta, a másik meg belekakált az éjjeliszekrény fiókjába, és a takarítónő csak félig takarította ki.)

Ma vettem gyertyát, anyu meg adott tálat, és így végre összeállíthattam az idei ádventi koszorút:

gyertyák 003 gyertyák 002

Már évek óta ehhez hasonló, és évek óta nem készül el időben és vasárnaponként elfelejtjük meggyújtani és valamikor hétköznap pótoljuk be. Hát igen, az ünnep fénye. (Mostantól kerülni fogom a karácsonyos témájú posztokat/összeállításokat/nyilatkozatokat, még csak november van és már legalább két helyen jött szembe hogy a gyerekek csillogó szeme teszi ünneppé az ünnepet. A karácsony folyamatos változáson megy keresztül, a napisten ünnepe -> Jézus születésének ünnepe -> a szeretet ünnepe -> az ajándékozás ünnepe -> a mézeskalács illatának és a  gyerekek szemének csillogásának ünnepe.)

A Megoldás

Megtaláltam az ideális megoldást az egészségügy problémáira. Ha az orvosok ilyen ártalmasak és még sokba is kerülnek, ki kell iktatni őket, és okos számítógépekkel helyettesíteni:
1. tünetek kikérdezése
2. lehetséges diagnózisok, vizsgálati terv
3. vizsgálati eredmények értékelése
4. terápia

A kivitelezéshez elég adminisztrátorokat alkalmazni. A gép pedig nem hibázik, nem fárad el, nem feledkezik meg semmi fontosról. A betáplált protokollok alapján mindig maximálisan a szakmai irányelvek szerint jár el. Minden betegre pont megfelelő időt szán, és várni se kell ha elég robot van. Megadja a kellő tájékoztatást és bíztatás, a légkör választható (meled, elfogadó/ tárgyilagos, tömör stb). Elég néhány orvost megtartani kutatásra, a protokollok javítgatására.

#1055

Mivel lehetne rávenni a magyar almásgazdákat, hogy kitanulják a cidergyártást?

Hú, hú, és új vállalkozási lehetőség: olyan mozi ahol kajálni is lehet. Mondjuk a film előtt egy órával beülsz, és nem kell rohanni hogy le ne késd a filmet. És mondjuk be lehetne vezetni egy új rendelési rendszert, egy elektronikus baz az asztalon, amin csak benyomod a számát annak amit szeretnél, a pincér meg látja és kihozza. Ez mondjuk máshol is jó lenne, én pl. utálom hogy előbb meg kell szerezni a pincér figyelmét, aztán hangosan és érthetően kérni amit szeretnék, hogy hallja is és félre se értse, de nem túl sokszor megismételni ahhoz hogy lebasszon hogy elsőre is hallotta. (És ha lenne valami futószalag az asztalokhoz, ki is iktathatnánk a pincéreket.)

A lét határozza meg a tudatot vagy a tudat a nutellát

Az otthonunk elmenne filozófiai központnak is, csak itt nem ilyen kérdések merülnek fel hogy Hogy lehet autentikus életet élni, és Létezik-e felsőbb hatalom és Mi a boldogság, hanem Hogy került karcolás a falra, Hova lett már megint a papucsom, és Mért kell mindig ledobálni a párnákat a kanapéról a földre. Illetve hogy Éhes vagyok, mit ehetek, és Ki játszik velem amőbát. Melyekre fáradhatatlanul keressük a választ, akkor is, ha tudjuk hogy nehéz.

négylet

Úgy tűnik a betegség jó hatással van a kreativitásomra, mindenféle új találmányom van megint:
– éjjel-nappali cukrászda házhozszállítással,
– gyerekbiztos strand – ahol nem kell a gyerek nyomában lenni egyfolytában, a szülő is pihenhet kicsit, olyasmi mint egy játszótér, kicsi, átlátható, érdekes játékok vannak, és nincs mélyvíz (magunkból indulok ki, nekünk extra stresszes a strand, és mi (a felnőttek) úgysem tudunk úszni vagy csúszdázni, csak felváltva)

Ha valaki megvalósítaná, kérek százalékot, vagy legalább ingyen sütit/belépőt, vagy legalább szóljon.

saját vonatkozású ötleteim is vannak:
– a gyerekeket valami ázsiai küzdősport irányába terelni, mert szeretik a nindzsákat, és már itthon is szoktak próbálgatni ugrásokat meg rúgásokat. együtt talán könnyebb lenne rávenni őket
– a (készülő) tetkónkban legyen benne egymás monogramja (de ez még tapsin is múlik)

 

(később) +1: az erkélyünk fölött levő üvegtetőre napelemeket kéne szerelni, hűsítenék is a lakást azzal hogy nem engedik be a napsugarakat. (meg spórolni is lehetne)

Kiderült hogy a játékfüggőségről csak addig tudok lemondani, amíg nincs a láthatáron semmilyen halogatásra váró nyomasztó feladat = semmilyen feladat. Ha már a játékot is unom, órákat töltök a láncfűrészes bűvészes videó keresgélésével, hogy Gének megmutassam, majd mivel nem találom megnézetem vele a magyar pálp fiksönt nordmann-nál. Aztán ő megtalálja magának, én meg posztot írok és szarakodok a linkeléssel. Linkelés közben találok egy borzasztó videót a 4 éves kislánnyal, szörnyülködök, és meg akarom gyilkolni a szülőket (de tudom hogy ott van rosszabb is, babaszépségverseny, amit most már nem keresek meg).

Amikor ezt is abbahagyom, hogy végre hozzálássak a még kb 2 perces nyomasztó feladatomhoz, tévézni kezdek.

Alternatív címek a Harry Potter sorozathoz:

HP and the Rolling Stone

HP and the Chamber of Commerce

HP and the Prisoner of War

HP and the Ring of Fire

HP and the Order of the – erre nem jutott eszünkbe semmi jó

HP and the Artist Formerly Known as Prince

HP and the Death Star – de ez Gé szerint nem jó, mert megváltoztattam az elejét

megnéztük az Eredetet

Kanyargós folyosókon vonultunk, kihalt bevásárlóközponton vágtunk át egyre kevesebbedmagunkkal, közben előadtam hogy ez csak egy jól megcsinált akciófilm, Gé meg ideges lett rám, ebben nagyon nem hasonlítunk. Kijutottunk a kihalt parkolóba, később a kocsiban ültünk, Gé törölgette az ablakról a másik kocsi ablaktörlőfolyadékát, vagy lehet hogy mégis eső volt. Gondolkoztam rajta hogy melyik volt az a film amiben a szereplők néha azon kapták magukat hogy álmodnak, és miről is jöttek mindig rá? Vagy ezt csak álmodtam? Gé észrevette hogy mindjárt vált a lámpa és felgyorsított. Csattanást hallottam. A nappaliban ébredtünk fel. Gé a Spartacust nézte. Soha ne ébressz fel egy gladiátort – mondta Spartacus. Aztán egy szőke nő verte szét egy másik szőke nő fejét a kövön. Csak a rövid bejegyzéseket olvastam el, meg luciáét az álmokról, mielőtt lefeküdtem.

A férjemmel megegyeztünk benne hogy mi mindketten csendben üldögélős öregek leszünk, nem pedig járkálós-pakolászós-méltatlankodósok, üzenném az unokáinknak, hogy ha majd nem tudjuk már a dátumot meg időnként keresgéljük a szüleinket, legjobb ha elém raknak valami ősrégi számítógép maradványt, lényeg hogy legyen egy billentyűzet amit nyomkodhatok. A férjem egy tv-t rendelt maga elé, (esetleg a plafonra hogy fekve nézhesse), de ő igényesebb nálam, nem elég ha berakják végtelenítve a Ponyvaregényt, meg akarja nézni az összes filmet amit betározott magának a winchesterre. Szerintem az akkori technológiával már nem lehet majd lejátszani a mostani avi fájlokat, de szerinte addig fogja konvertálgatni a filmjeit egyre modernebb változatra amíg végképp le nem bénul. Felvilágosítottam hogy a lebénulásnál nagyobb veszély az elbutulás, ebben az esetben mehet mégis a Pulp fiction szerinte, eljátszott a gondolattal hogy milyen menő lesz minden nap újra megörülni hogy milyen jó film.

Hú, hú, ha majd nagymama leszek és az unokáimtól kapok ajándékba egy pc emulátort, és hozzávaló fekete özvegy játékot, biztos elsírom magam. Az elején lehet hogy lesz egy kis gondom az agyhullám-vezérlővel, és majd mesélem nekik hogy mennyit játszottam ezzel amikor az ő apukájuk még kisfiú volt én meg az ügyeletben rohadtam, csak akkor még ilyen fura kis bigyót kellett az asztalon tologatni és úgy irányítottuk a kurzort. Vajon akkor is elbaszom majd és összekeverem a színeket és nézek hogy mért nem mozog a sor?

Hú, addigra már remélem lesz aktív eutanázia, mondjuk 20-as MMS alatt, sokkal humánusabb lenne.

A mai relaxnál persze csak kezdtek beúszni nevek: musculus abductor pollicis longus, musculus abductor pollicis brevis, musculus extensor indicis… (az alkaron rengeteg izom van), … musculus sternocleidomastoideus… bordaközi izmok… talán inkább mégse… kicsit azért a hasizmokra is szükségem lenne… musculus gluteus maximus… musculus gluteus medius… musculus gluteus minimus…

szerintem jó fej volt aki kitalálta hogy nem kell valóban sorra venni őket 🙂

– igenis kell még egy lány, aki tökéletes gyerek lesz, én meg tökéletes anyuka, és mindig mindenkinek megmondom a tutkót, és nem fogom érteni hogy mért kell annyit problémázni, meg kell oldani és kész. és napi 20 órát fog aludni, de ha ébren lesz nézelődik és mosolyog majd, és lesz elég tejem. és majd írok róla blogot.

– mért kell ehhez gyerek? csak kezdj el írni blogot. a kis maja.

– jó. és farsangkor katica lesz meg tündér.

fel kell vérteznem magam a gondolattal, hogy a konyhából sosem fog eltűnni az égett pattogatott kukorica-szag.

…sőt az egész lakás is egyre büdösebb, és én is, ha elmegyek valahova az emberek szaglászni kezdenek hogy mi ez az égett szag.

Akkor jó ötletnek tűnt

Ma több jó dolog is történt:

– a férjem sütött pizzát
– felhívtak a kollégáim hogy hogy vagyok
– a gyerekek hajlandóak voltak beszállni az autóba hogy elmenjünk a jelmezkölcsönzőbe
– ügyesen odataláltam és parkoltam
– mindkét gyerek hajlandó volt kiszállni az autóból és bejönni a kölcsönzőbe
– Berci méretében volt ló amire vágyott
– Nudli bár kikötötte hogy ő nem fog beöltözni, azért hagyta hogy válasszak neki teknős jelmezt, felpróbálni már nem voltak hajlandóak, figyelnek hogy tisztában legyek a határaimmal

teknĹ%91s jelmez lĂł jelmez

– ügyesen hazataláltunk
– bár Berci elaludt az autóban, nem lett rosszkedvű mikor felébresztettem
– megjött a Keresztszemes magazin
– a mikróban felejtett pattogatott kukorica miatt nem gyulladt ki a konyha* **

*Az hogy a szemét kigyulladt-e a frissiben ledobott füstölgő popcorntól, csak holnap derül ki a hírekből: “Kigyulladt egy szemétledobó Budapest egyik peremkerületén lévő lakótelepi házban.  A tűzoltókat a lakók riasztották, akik kiérkezve szakszerűen eloltották a tüzet. Személyi sérülés nem történt. A lakószövetkezet szóvívője szerint a kár több tízezer forintra tehető. A tűzesetet valószínűleg egy zacskó elégett pattogatott kukorica okozta. A rendőrség még keresi a tettest, aki ellen gondatlanságból elkövetett károkozás miatt emelnek vádat.”

** A gyerekek már rutinosak voltak, egyszer az anyósoméknál egy serpenyő olaj gyulladt ki, a fertelmes füst és bűz elől a gyerekszobába zárkóztunk be, úgyhogy most is okosan besiettek a hálószobába és magukra csukták az ajtót.

imagináció

rét, kunyhó, függőágy, könyv, laptop.
virágillat, madárcsicsergés, a ventillátor duruzsolása.
biztonság.

bizonyos jelek megrémítenek, ezért megengedtem a férjemnek hogy elvigye magával minden nap a laptopot.

legújabb világraszóló ötletem szerint lehetne olyan étkészleteket gyártani, amiben a felnőttekéhez illő tányérok virulnak kicsiben, műanyagból, a gyerekeknek mármint. mert most az övék nem illik a gyönyörű ünnepi készlethez. esetleg a peremen diszkréten megbújhatna egy-két spongyabob meg füles, hogy ők is örüljenek (a gyerekek). pohár is lehetne, talpas-csőrös, például.

vagy az a tény hogy milyen aprók vagyunk a világegyetemhez képest

Meghívódtam a prominens eseményre, nagyon örülök, meg be is pánikoltam (nincs egy rongyom, hogy nézek ki stb.) Úgy felzaklattam magam a gondolattal hogy addig legalább 2 kg-t le kell adnom, meg hogy mennyi időt szúrtam el jelmezkölcsönzős oldalak nézegetésével ahelyett hogy dolgoztam volna, hogy gyorsan készítettem is egy sajtos szendvicset.

A szexi, az tiszta sor. Biztos érdekes lenne egyszer kipróbálni, for a change, tuti nem feszengenék egy cseppet sem. De az ijesztő. Injekcióstű, pók, magasság, tömeg, nyílt tér. Természeti katasztrófák, globális felmelegedés, túlnépesedés. Egyedül maradás, üresség, öregség, halál… És hogyan kell horrorfilmnek öltözni? Az én életemben amúgy is annyi ijesztő dolog van, akár éjszakai lepkének is öltözhetnék (ezt már be kellett linkelnem, olyan régen írtam hogy akkor még csak ketten olvastak, nem mintha most annyira de azért mégis). Éjjeli pillangó, hehe…

Kár hogy a doppler effektus egy cseppet sem ijesztő, azt könnyű lenne megvalósítani. Ha valahogy el tudnám hitetni hogy a doppler effektus ijesztő. Ahogy elmegy melletted a vonat, a hangja lidércesen megváltozik, a gerinceden borzongás kúszik felfelé, homlokodon hideg verejték csorog…

nem nélkülözhetem tovább a buli kategóriát

A buliról hazafelé a következő elképzelésekkel leptem meg magam:

1. egy ideális buli helyszíne hermetikusan zajmentes

2. minden résztvevő rendelkezik kitűzővel, melyen a nickje és a polgári neve szerepel

3. a résztvevők érkezés után átnyújtják az önéletrajzukat

4. minden résztvevő lassan, tagoltan és artikuláltan beszél

5. egyszerre mindig csak egy személy beszél

6. általam ismeretlen személyek, filmcímek, sorozatok, játékok stb említésével egyidőben ezek vizuálisan is megjelenítésre kerülnek

Végül arra jutottam, hogy az lenne a legegyszerűbb, ha megkapnám előre az egész szöveget, és ezt olvasva követném a beszélgetést.

Pedig biztos nem néztem bambán/mosolyogtam zavartan jelentősen gyakrabban annál ami már tényleg feltűnő lenne.

Találmányok

Ideje hogy felfrissítsem az utóbbi időben méltatlanul elhanyagolt rovatomat.

– látható tampon-csomagolás, ami leszedés után is egy látható darabban marad, ahelyett hogy szétesne három láthatatlan, súlytalan, szerteszét röpködő, majd a legváratlanabb pillanatokban a legváratlanabb helyeken felbukkanó celofánfecnire. 

– egy honlap fordítóknak, ahova mindenki feljelentkezhet, és felteheti a legdurvább mondatokat amiket fordítania kell. Nem azért hogy tanácsot kérjen, hiszen azon már nem lenne mit feltaláni ugye, hanem csak merő szórakozásból, meg hogy ezzel enyhítse a saját frusztrációját, esetleg a fordítók pontozhatnák egymás durva mondatait. A heti győztes mondjuk kaphatna egy virtuális bambit.

– egy másik honlap, vagy bármilyen működő platform az elektronikus rajzolós játékhoz. Ez papír-toll formátumban úgy működik, hogy a társaság minden tagja felír egy mondatot egy üres lap tetejére, továbbadja, lerajzolja a mondatot amit kapott, visszahajtja a tetejét hogy csak a rajz látsszon. Továbbadják, leírják stb. stb., amikor mindenkihez visszaér a sajátja, kinyitják, megnézik, körbeadogatják, mindenki nevet. Kardigán is ismeri. Valahogy biztos meg lehetne valósítani az internet korában.

– az elektronikus papír pedig már létezik, csak ilyen formában is szeretném sürgetni kereskedelmi forgalomba való kerülését, az emberiség látása és a fák nevében. Ezt csak azért írtam le hogy hátha enyhíti a lelkiismeret-furdalásomat amiért még egy sort sem olvastam a könyvből amit Isolde küldött e-mailben.

Találmányok 2.

Alapjában véve nem értek egyet a fogyasztói társadalom azon törekvésével, hogy az életet egyre kényelmesebbé és erőfeszítéstől mentessé tegye, pl hogy mindent automatizálnak, már elég egy gombnyomás, holnap elég lesz csak rágondolni és a számítógép behívja a kívánt oldalt, beindul a légkondi, kimos a mosógép stb. Viszont van néhány dolog ami tényleg megkönnyíthetné az életet.

Pl. az UVB-áteresztő(kizárólag a nem rákkeltő, barnító sugarakat persze) ruha , napszemüveg, óra, szandál (a lebarnult bőr mítoszáért nem vagyok annyira oda, viszont a fehér csíkok zavarnak).

Vagy a szúnyogriasztós naptej. Itt a Telken ugyanis olyan mértékű a vegetáció, ami megengedi a szúnyogoknak hogy vakító napsütésben +35 °C-ban is támadjanak.

Hajvágó készülék, ami egyesével tapogatja végig a hajszálakat, és egy centivel a töredezettség fölött vágja el.

Valamint a nagyvárosi közlekedési rendszert is átalakítanám, ez kiváltaná az autókat és a tömegközlekedést is egyben. Alacsony, keskeny nyomtávú sínre gondolok, amin egy-hat személyes kabinkák közlekednének keresztül-kasul a városon, leágazások pedig minden házszámhoz tartoznának, mindenki odarendelhetné a járművet ahova amikor indulni akar, beírná a célt és kész. A számítógépes vezérlés + GPS navigációs rendszer kiküszöbölné az emberi hibát, így gyors és balesetmentes lenne az egész. És természetesen újrahasznosított üzemanyaggal működne. És az unokáink hitetlenkedve hallgatnák az „és akkor elfelejtettem leszállni a metróról/rossz irányba szálltam/ másfél órát főddögéltünk az autóban mire haladtunk száz métert”.