nem minden napom ilyen szürreális

6.30 – megszólal az ébresztő
7 – kiléptek a britek, hova tűnt fél óra, akkor most gyorsan összepakolok mindent
7.01 – miért szédülök ennyire
7.03 – nem lehet máris 28 fok kint, nyissunk ki mindent még jobban, biztosan lehűl egy kicsit a lakás
7.03-7.21 az egyéb tevékenységek között a hőmérő gyakori nézegetése
7.21 – még melegebb lett, csukjunk be mindent
7.45 – felöltöztem, most már tényleg pakolok, csak gyorsan nyomtatok receptet anyuéknak
7.48 – kifogyott a festék, gyorsan felírom kézzel
7.52 – most már tényleg fel kell ébreszteni Bercit
7.53 – hol a gyerekek papucsa
7.55 – Bercié megvan, de szakadt. most már így marad. nem túl kellemes szédülve fel alá rohangálni és pakolászni
8.05 – Nudlié is megvan
8.15 – végre elindulunk
8.30 – ideje lenne anyuéktól elindulnom dolgozni, most kezdődik a munkaidőm
8.42 – három perc múlva be kéne mennem az első beteghez, de legalább megtudtam hogy anyu nem rákos
8.44 – apu harmadszor mondja anyunak hogy most már engedjen elindulni
8.54 – beértem, szerencsére tegnap elnéztem a naptárt, még van időm
8.45 – 15.25 – próbálok dolgozni miközben 48 fok van, még mindig szédülök és folyton pisilni rohangálok mert megittam több liter vizet hogy hátha nem fogok szédülni, de azért kitartóan iszom is, patakokban ömlik rólunk a víz, próbálom úgy tesztelni a (jóképű, okos, velem egykorú) páciens válaszkészségét hogy nem osztok meg túl személyes infókat magamról, szervezzük az esti buliba ki-és hazajutást
15.25 – hazasietek a bulikajákért és megetetni a patkányokat
16.13 – 00.07* jé, tényleg létezik finom pálinka,  jé egy ideig nem szédültem, itt is borzasztó meleg van +még mindig nagyon meleg van 685x, buli, ízeltlábúak, ízeltlábúak nedveiről folytatott hosszas, explicit társalgás, annak elvetése, hogy a máklikőr körbeadásával párhuzamosan mindenki sorolja fel körönként egy-egy pszichiátriai diagnózisát is, ezerféle, több tonna étel és több hektoliter ital** elfogyasztása, borzasztó zenék meghallgatása***, sok egyéb mellett a kollégáim időnként olyan furcsa jeleket adnak mintha kedvelnének
00.07 – egy hintaágyban fekszem, körülöttem borzasztó zenére ugrabugrálnak, valaki kiabálja hogy nincs rajta melltartó
00.11 – 02.08 megbeszéljük hogy az élet gonosz és igazságtalan, viszont senki nem akar sem barkóbázni, sem mister x-ezni****
02.58 – helló éjszakai busz, nem gondoltam hogy ma találkozunk
03.32 – a patkányok úgy tesznek mintha szellemet látnának, amikor zuhanyozás után kilépek a fürdőszobából (úgy sejtettem jobban fogok aludni rászáradt izzadtság, szúnyogriasztó és tetűnedv nélkül) hogy igyak még egy pohár vizet egy nurofennel
03.33 – na most délig alszom zavartalanul
03.33 – 09.02 – besüt a nap, pisilni kell, szomjas vagyok, most már be kell csukni mindent mert meleg van. thank god a légkondiért.

Ma ellensúlyoztam a tegnapot, eddig jól haladok, este 9 és nem csináltam semmit. Csak enyhén lettem másnapos amit egész jól viselnék, csak attól szenvedek hogy reggel úgy éreztem hogy a halolaj kapszula a torkomon akadt és eléggé fáj.

 

*blöffölök, nem az órámat nézegettem egyfolytában
** ami ugye nálam több decit jelent de mindegy
*** legtöbbjüké többször, mert aki kérte elfelejtette hogy már volt
****ilyenkor még jobban értékelem a már-már barát jellegű ismerőseimet akikkel majdnem minden buliban dixitezünk

Advertisements

matekverseny előtti este

Először Nudli idegeskedett, mert Berci amikor érezte hogy egyre feszültebb a játéktól abbahagyta, mi meg mellé álltunk és nem engedtük hogy Nudli piszkálja hogy játsszanak mégis. Később Berci háborodott fel, amikor Nudli az iskolatáska bepakolása közben bénázott és ő segíteni akart neki, de nem hagyta. (Jó szóval mindkétszer mindketten idegeskedtek.) De Nudli azért azt is megjegyezte hogy izgul a verseny miatt (végül mindkettő úgy érezte hogy jól sikerült, de még nem tudni az eredményt). Mindenesetre kiderült, hogy Bercit tényleg elszomorítja hogy Nudli nem engedi hogy segítsen neki a bepakolással, a leckével meg ilyesmivel, nem érti hogy mért, amikor tőlünk meg elvárja (Nudli, hogy segítsünk).

Nudli megnézte a régi batmant is és nem tetszett neki, nekem sem. De azt hiszem annyira annak idején sem.

Hú akartam még írni arról hogy mit olvasok de hirtelen nem emlékeztem. Aztán eszembe jutott hogy a Wolf of Wall Street, de nem emlékszem írtam-e már róla, és ha igen mit. Ez úgy jellemzi is. Szóval kicsit érdekes hogy milyen a tolvajok tőzsde világa, de pl azt nem tudom megítélni hogy egyébként is ez zajlik-e most is nagyjából amit ő művelt csak ügyesebben, vagy nem. És nem értem amikor elkezdi magyarázni hogy pontosan mit műveltek. Az átjön hogy nagyon okos ember, hihető hogy egyszerre két-három gondolatmenet zajlik a fejében, sajnos ez nem jár együtt borzasztó kreatív és tehetséges írótehetséggel. És azért mégse annyira fun and games mint a film, nem vesz mindent viccre hanem sokat gondolkozik mindenen amit csinál, csak sajnos nem annyira azon hogy ez mekkora undorító erkölcstelen szemétség (azokkal szemben akiktől ellopja a pénzt, a beosztottjaival akiket kihasznál és gyakorlatilag rabszolgasorba hajt, az üzlettársaival akiket szintén átver), hanem hogy bajba kerülhet-e, vagy a családja, vagy néha eszébe jut amikor drogozik és kurvázik hogy ez a feleségével szemben nem túl szép. Ha már Leo által eljátszott szerethető szélhámos akkor inkább a Catch me if you can (nem tudom ő írt-e önéletrajzot). És túl gyakran használja az “miközben beszélt, szántam rá egy kis időt hogy megnézzem magamnak” fordulatot.

A munka is érdekes, de arról nem írok. És nagyon nehéz, de arról főleg nem.

Azon gondolkodtam, hogy az is egy béna részmegoldás hogy nincs oep finanszírozott pszichoterápia hanem helyette van magán, mert így a többség ezt is töredéke áron vállalja mint amit külföldön elkérnek, mert különben csak a leggazdagabb réteg tudná megfizetni és a segítő szakmákban még mindig sokan vannak akiknek tényleg fontos az hogy segítsenek azokon akiknek szüksége van rá. Nagyon sok órában meg nem lehet végezni mert kiég az ember. Így marad az hogy vállal valamennyit annyiért amennyiért, néha olcsóbban ha tudja a páciensről hogy nehezen fizeti ki, néha évekig nem emel árat hiába nőnek a saját költségei, mellette dolgozik máshol is, és a bérleti díj, adózás, stb után, beleszámítva hogy egy ülés nem 50 perc munka, mert emellett van az adminisztráció, az eset összerakása fejben, a telefonok és levelek megválaszolása, adott esetben külső vizsgálatok vagy kórházi kezelés intézése, a vállalkozás vitele, önmagunk továbbképzése, szupervízió, a nehezebb eseteken, problémákon való gondolkozás, utánajárás, hogy vannak olyan terápiák amikben minden ülésre külön készülni kell, és hogy betegség, szabadság esetén, vagy ha a páciens nem jön el és nem fizeti ki, akkor nincs bevétel, ami marad abból nemhogy nem luxus szinten, hanem éppen csak megél az ember. Szóval igazából az oep finanszírozás hiányát részben a betegek, de nagyrészt a szakemberek is állják. Persze tudom hogy külföldön se jó, mert szarozik a biztosító, mindenféle igazolásokat és jelentéseket kér, csak a rövid terápiákat támogatja stb, de ott legalább van annyi. Csak hogy ne gondoljuk hogy sebaj hogy az állami megy le a vécén mert van magán. A többi szakterületet nem ismerem, lehet hogy van ahol jobb a helyzet nem tudom.

rant off.

Rinya II. rész

A. néni jól van, viszont két hete borzasztó végbélfájdalma van az Eunoctintól, amit a háziorvos írt fel neki, hiába magyarázom hogy de hát már szed Frontint, Gerodormot és Seduxent is, már nem is fogja megérteni hogy mi az a nyugtató, és abban sem lehetek biztos hogy bár két ambuláns lapot nyomtattam és az egyik tetejére ráírtam hogy a háziorvosnak vigye el, még emlékezni fog erre amikor elmegy hozzá legközelebb. B. új beteg, kórházban volt miután autóbalesetben több embert halálra gázolt, ott hanghallások és téveszmetöredékek miatt ráállították egy morzsányi antipszichotikumra és egy kiló Frontinra. Elmondja hogy igazából nem baleset volt hanem öngyilkos akart lenni, mert az anyukája nem engedte hogy megtartsa a negyedik terhességét, mert már van két gyereke akiket az anyukája nevel és őt is ő tartja el mert nem tud munkát szerezni. Behívjuk az anyukáját aki elmondja hogy már kb felsős korától sok gond volt vele de eddig nem tudta elvinni pszichiáterhez. C. öt éve volt a rendelőben utoljára, még az elődömnél, aztán abbahagyta az itt kapott gyógyszert, aztán kórházba került miután a volt élettársa fejbelőtte az apját (C-jét), utána a kórházba járt vissza ambulánsan, a hangulatjavítót amivel jól lett elhagyta, csak Xanaxot szedett, amit januárban átállítottak Rivotrilra mert nem volt jól. Most azért jött mert 10 hetes terhes, a nőgyógyász küldte hogy lássa pszichiáter, az orvosa akihez eddig a kórházba járt már nem tudja tovább vállalni. D. kér szakvéleményt a leszázalékoláshoz, megnézem a pszichológiai vizsgálat eredményét: valószínűleg szándékosan eltúlozta a problémáit mindkét tesztben. E. szintén öt éve járt felénk utoljára, most a háziorvos küldi mert kétszer elájult, a kivizsgálás nem igazolt epilepsziát, agytumort vagy egy bizonyos nap alatt durva vérnyomásváltozást, tehát valószínűleg szomatizál vagy pánikroham. F.-t pár hónapja ismerem amikor teljesen váratlanul súlyos öngyilkossági kísérlete volt, most szedi a gyógyszert és elvileg jól van, de szerintem még tovább fogyott, de ő ezt nem vette észre és étvágya is van. Majd rosszul lesz a rendelőben, de kis fekvés, csoki és víz után rendbe jön. G. néni már 84 éves és kicsit feledékeny, de mindent ő intéz mert a 91 éves nővérével él, aki nem intéz semmit. Megint nem jól emlékezett arra amit megbeszéltünk hogy hogyan csökkentse a Rivotrilt, viszont háziorvost váltott és már nem várja el hogy én írjam a belgyógyászati gyógyszereit is (ahhoz az emberhez én nem megyek többet vissza doktornő), így nyugodtabb szívvel írok neki javaslatot, közben elfelejti hogy már négyszer tudomásomra hozta hogy ilyen idős korban már nagy csapás ha elmegy az ember orvosa. H. nagyon aggódik hogy ki lesz az orvosa ha elmegyek, minden változás megviseli. Adok időpontot a főnökömhöz, akihez tud majd jönni ugyanakkor amikor hozzám szokott. I.-t múlt héten láttam először, a munkahelyén elkövetett egy olyan kihágást amit rajta kívül mások is rendszeresen, csak ő úgy tűnik kicsit feltűnőbben, hosszas kihallgatás lett belőle, azóta attól tart hogy a munkatársai kémnek tartják illetve valaki megfigyeli. Múlt héten nem tudtam rábeszélni a táppénzre (nem akar okot adni rá hogy hibát találjanak benne a felettesei), de a gyógyszerre igen, bár csak kis dózissal mertem indulni nehogy elijesszék a mellékhatások, óvatosan emelünk rajta, jövő hétre is visszahívom.

Búcsúzás

Reggel: ásítozom a buszon, legszívesebben elbújnék a világ elől. Napközben: Amikor megérkezem az orrom alá dugnak egy gyámhivatali papírt, A.-ról szakvéleményt kérnek. Felírom a naptáramba és reménykedem hogy nem felejtem el. B. egy éve jól van és nem szeretne gyógyszert szedni, elmagyarázom a csökkentést, megbeszéljük a figyelmeztető jeleket és lelkére kötöm hogy ha bármit érez, jöjjön. Az új betegnek szorongásos rosszullétei vannak, pszichológushoz nem szeretne menni, röviden összefoglalom neki a szorongás természetét és a kognitív-viselkedésterápia lényegét, illetve a légzéskontrollt. C. néni eltalálta a napot amikor jönnie kell, de 4 órával előbb jött a megbeszéltnél, állítólag azért mert még a bőrgyógyászatra is megy. Megsajnáltuk, és nem bízunk benne hogy 4 óra múlva még emlékezne hogy ma hozzánk készült, behívjuk előbb. D. megemelte magának az esti gyógyszeradagját, mert rosszul aludt. Pszichológushoz nem szeretne elmenni, de szeretne valami módszert hogy ne szorongjon amiatt hogy az autókból őt figyelik és követik az utcán. Közben telefonál valaki, a háziorvosa azt mondta neki hogy engem keressen személyesen közeli időpont miatt (a háziorvosa tegnapelőtt telefonon elmondta hogy már rég szólt a betegnek hogy kérjen időpontot, de ő megvárta amíg még rosszabbul érzi magát, a háziorvost felvilágosítottam hogy egy hónap múlva tud jönni a beteg, addig milyen gyógyszert adjon neki). E. időpont nélkül érkezik az édesapjával, tegnapelőtt jött ki a kórházból ahol rehabilitáción volt, ahol elvették a diagnózisát és a gyógyszerét, tegnap este otthon tombolt, telefonos érdeklődésemre az osztályvezető elárulja a megoldást: majd kórházról kórházra fog járni egész életében (20 éves). Miközben a papírjaim között keresgélek (neki nem lenne-e jó a kicsit távolabb lévő, de megbízható osztály? Ja most nincs hozzá diagnózisa) megtalálom két beteg laborpapírját, amiket nem tudom mikor tettem oda hogy majd beírjam a gépbe a lítium szintjüket. F.-nek megvolt a pszichológiai vizsgálata, úgy tűnik a panaszai amikkel legutóbb jött (sokat veszekszik a testvérével, nem mer átmenni az utcán, időnként szirénázást hall) az értelmi fogyatékosságából adódnak és abból hogy még nem teljesen dolgozta fel hogy tavaly meghalt az anyukája (és nyilván fenekestül felfordult az élete), viszont már jobban van, és a pszichológus azt ígérte majd járhat foglalkozásokra. Csak nem tudja ezután hogy fog utazni, mert nem tudja megújítani a BKK igazolványát, állítólag az irodában azt mondták neki hogy amíg nincs új felülvizsgálata addig nem is fogják, mindenkit megkérdezek a rendelőben de senki sem tud hozzászólni, a közösségi pszichiátria nem veszi fel, közlöm vele hogy sajnos nem tudom hova fordulhat. G. és H. továbbra is nagyon panaszosak és rengeteg gyógyszert szednek, de legalább az elmúlt pár hónapban nem lépték túl a megbeszélt nyugtató-adagot. I-nek úgy tűnik beválik az új injekció, viszont egy hete kicsit rosszabb a kedve, úgy döntünk egyelőre nem emeljük a hangulatjavítót, csak ha nem múlik el hamar. Mindenki nagyon sajnálja hogy elmegyek, mert mire valakit megszoknak mindig újra elmegy, pedig úgy érezték rám számíthatnak, agyalunk hogy kinek mikorra és kihez adjuk a következő időpontot. Délután itthon: Nudli hozzám simul, csicsereg, megmutatja az iPodon hogy ha kétszer gyorsan megnyomod a szóközt, pontot rak. Csendre vágyom.

A nyár végére még sikerült beszorítani a régóta (=évek) óta halogatott rendrakást, játékszortírozást a gyerekszobában. A gyerekek teljesen kész voltak hogy úgy megváltozott a szobájuk hogy sosem fogják megszokni, de nem szórták tele egyenletesen játékokkal, szóval lehet hogy megszokták. Szegények a suliba is belenyugodtak, sokkal kevesebb hiszti volt mint korábban. Nudli nem hordja a szemüvegét, mivel az első sorban ül és onnan látja a táblát. Berciék már vándorolnak, szerencsére az osztályfőnökét ismeri mert angolt tanított nekik eddig is. Az osztálya matekos és csak 15-en vannak. Elkezdett járni atlétikára heti háromszor, izomláza van de élvezi. Viszont újra beteg lett (nyár végén is az volt), amiben a stressz is szerepet játszhat. És másfél órája leckét ír, ha ez így marad, nagyon meg fogunk szenvedni- és ez még csak az első hét, és valamennyi leckét a napköziben is megír.
Nekem meg két hét után is nehéz volt visszamenni dolgozni, erősítem magam hogy már csak ezt a hónapot kell kibírni ebben a formában, bekerültem a menő képzésbe ami el is kezdődött és menő volt.