Befejeztem az I shall wear midnightot, ez megint a Tiffany Achinges és Nac Mac Feegle-s szál, szóval ez is tündérmese volt főleg, de aranyos volt. Kicsit szerepelt benne Eskarina Smith (a lány varázsló a sorozat elejéről, az Equal Rightsból), örültem neki. A vége nekem kicsit összecsapottnak tűnt, illetve úgy éreztem egy ötletre építette fel a megoldást Pratchett, de lehet hogy a többi Tiffanys is ilyen volt csak nem tűnt fel.

Utána két szomorú meglepetés is ért, hogy már csak három könyv van hátra, és hogy nincsenek fent a könyvemen, ebből a másodikat orvosolni tudtam. Kezdhetek gondolkozni hogy mit fogok olvasni ezután.

Az elmúlt napok időjárása nagyon mindenféle érzéseket keltett, egyrészt imádom a bőrömön és az arcomon a langyos levegő érzését, mintha a szaga is más lenne, még így is jó hogy mellé a természet még nem is ébredezik annyira feltűnően. Ilyenkor jövök rá mennyire hiányzott, és előjönnek az óvodáskori emlékek amikor először csodálkoztam rá a tavaszra a játszótéren. És sokkal későbbről amikor anyu idézte egy ismerősét, aki ilyenkor mindig örül hogy “Ezt a telet is túléltük”, és anyu nem értette, de én igen, akkor is ha minket már nem is fenyeget az éhezés és fagyhalál télen. Csak hát ugye jobb lenne ha ez nem ilyen vérzivataros időkben történne kevesebb egzotikus új gyilkos variánssal és cinikus pénzéhes embertelen kormánnyal, valamint ha nem februárban, két héttel a hatalmas mínuszok után lenne 18 fok, és nem kúszna be hogy valami nagyon el van romolva a bolygónkkal.

Közben megint abba a fázisba kerültem amikor a kötelező feladatokon felül minden apróság hatalmas sikernek számít, pl. hogy végre hajat mostam több nap késéssel meg ilyesmi. Pedig történtek dolgok, már amennyire a jelenlegi körülmények között történhetnek.

(Már ezer éve) elolvastuk az Anubisz kapuit, izgalmas volt, elég sokrétű, sok kor és helyszín, költészet, varázslás, és régi Anglia is volt benne, egy részen eléggé összezavarodtam hogy ki kinek a testében van, de azért néhány fordulatra kicsit számítottam (pl. a vége). Utána az új Hornbyt kezdtük el (Olyan mint te), a közepe táján járhatunk, továbbra is nagyon tetszik a stílusa, csak nem mindig nagyon altat el mert csomószor jár vele kis izgi borzongás, ami inkább felébreszt és kíváncsivá tesz hogy mi fog történni, ilyenkor olvasnék órákkal tovább a lefekvés időmnél, de szerencsére T. nagyon fegyelmezett.

Befejeztük a Yellowstone második évadát is, másképp osztották el a halálozást mint az elsőben, nem részenként 1-2 jutott hanem majdnem mind a végére. Közben megnéztük az amerikai ninja warrior 2020-as évadát, az én ízlésemnek kicsit hatásvadász, de nagyon ügyesek voltak. Furcsa volt hogy most mindenképp hirdettek győztest, nem kellett egy abszolút nagyon nehéz akadályt mindenképp legyőzni, hanem az nyerte aki a leggyorsabb volt az utolsó, nem borzasztóan nehéz pályán.

Pratchettől elolvastam az Unseen Academicalst, hát…, fociról szól. A focis részeknél nagyon jól el tudtam aludni mindig (pedig éreztem hogy elméletileg izgulnom kellene). Volt még benne szó a főzésről, a divatról (ezek se az én témáim), az előítéletekről (szerintem megint kicsit utópisztikusan, de hadd álmodjunk néha) és kicsi pszichoanalízis paródia. A Watchból 5 részt láttam, aranyosak bár semmi és senki nem olyan (pl. Vetinari szerintem nem elsősorban félelmetes, hanem nagyon okos és szellemes, és jót mulat az embereken, a zsarnoki uralma sem egy félelmetes dolog, hanem egy elvileg rossz dolgot képes a város javára használni de mindegy) (és mindenkinek a saját személyes történetét is eltorzították, felszínesebbé és drámaibbá tették pl Anguának nem az a baja hogy nem tudja kontrollálni a vérfarkasságát, a korongvilág vérfarkasai azt megtanulják kiskorukban stb) (és szerintem a céhek sem olyan borzasztóak, senki sincs kiakadva rajta hogy bizonyos kontrollált formában törvényes a lopás és a többi, az elején nem azért érzik magukat feleslegesnek az éjjeliőrök, és Vimes sem azért iszik, és már rég nem is iszik, és oké leállok, ennek ellenére végig fogom nézni szerintem mert kis cukik akkor is)

Egy év késéssel belekezdtem a Cosmos új évadába, ez is jó, puha és megnyugtató. T. szerint sznobság* hogy néha angolul jut eszembe az odailló szó vagy kifejezés, és rá kell keresnem a magyar megfelelőjére, de sokszor azok között sem találok igazán jót, pl. a cozy egy szóban kifejezi hogy meghitt, barátságos, kényelmes, ami magyarul három szó és mindegyik elég furán hangzik egy sorozatra.

A gyerekek és Gé múlt héten átköltöztek Gé új párjához és gyerekeihez, mármint a hetet már ott töltötték. A lakás sokkal nagyobb és jobb mint az eddigi volt, de nyilván nehéz nekik az újdonság, meg hogy egyelőre idegennek és vendégnek érzik magukat ott. Nudli sokat panaszkodott mikor megjöttek de nem volt rossz kedve, és aztán csomó jó dolog is kiderült. Berci annyit mondott hogy nyikorgott az ágy.

T. próbálta megszeretni a kedvemért a tumblit, hogy legyen közös aktivitásunk, de nem ment neki, viszont teljesen rákapott a tiktokra. Pár napig mindennap felvett egy-egy bűvésztrükköt amit tiktokon látott, nagyon cuki volt, de abbahagyta. Ezen kívül a házfelújítást szervezi és próbálja kitalálni mi hol legyen, és találni egy építészt aki megtervezi még idén és nem csilliárdokért, szóval ez meg elég stresszes.

Hétvégénként néha szoktunk kettesben kicsit kirándulni (a gyerekek nem szeretnek), 2,5 hete a Tündérsziklánál voltunk, kicsit sárosak lettünk mert egy helyen kicsit másfele indultunk. Múlt hétvégén meg itt: https://www.mozgasvilag.hu/turazas/turautak/tura-a-guckler-tanosvenyen, és nyakig sárosak lettünk, meg ki se láttunk mert a beígért napsütés helyett ködös-felhős idő volt, de azért jó volt.

*de kedvesen mondta