Na ki fogta ki a nyár leggányabb hetét nyaralásra? És kinek sikerült napszúrást kapni a strandon 20 fokban felhős időben?
Írtam is, idemásolom:
júli 19. kedd
Indulás előtt meg akartam írni, hogy ha az ember két nappal a nyaralás előtt keres helyet, akkor nincs abban a helyzetben hogy az internet-elérhetőség szempontjából is válogasson. (Mert ebből tudtátok volna hogy megyek nyaralni és nem lesz net.) Csak aztán inkább pakoltam, mert 10-kor telefonált a néni hogy már most is elfoglalhatnánk a szállást, és még nem álltunk sehol.
(és tudtuk hogy sietni kell, ha akarunk egyáltalán fürdeni – a szerk. megj.)
De végül ideértünk, és amikor a fürcsi után pihegtünk a parton az volt a boldogság, Nudli is megjegyezte hogy jó az élet a matracról. Aztán beborult és visszajöttünk, kisütött a nap, eldöntöttük hogy elmegyünk a mólóhoz, és mire Bercit is rábeszéltük elkezdett esni. Közben is egy kicsit nagyon békés volt, Berci és Gé amőbáztak, Nudli csizmát és fogsort vágott ki papírból, én meg hímezgettem. Kb. 1 óra múlva elállt az eső, ám mire készülődni kezdtünk volna, megint eleredt. Egy idő után meguntuk és mégis elindultunk, vettünk kabátot meg vittünk magunkkal esernyőt. Mire elindultunk el is állt, aztán csöpögött, aztán megint eléggé rázendített. Mire elértünk a mólóhoz elállt. Nagy nehezen Nudli is felfogta hogy a móló nem egy óriási hajó. Mire átesett a csalódáson, még jobban beborult (most már tényleg), és elkezdett dörögni meg villámlani körülöttünk. Siettünk vissza ahogy tudtunk, Nudli eléggé félt, Berci vagányan számolta a villámokat (asszem kb 20-ig jutott el összesen). A háztól 20 méterre jött egy nagyon nagy villám, amitől már tényleg mindenki megijedt, és zuhogni is elkezdett, ép hogy megmenekültünk.
A szálláson az időjós közölte hogy a strandolást el is felejthetjük, esetleg szombaton kicsit javul az idő. Gyorsan lefeküdtek, mert Nudlinak hányingere lett és a feje is fájt. Nagyon remélem hogy csak az ijedtség. Vagy az idő miatt szomorkodik. Utána megpróbáltam kitalálni a szomszédos hotel wifijének a jelszavát, de egy próbálkozás után feladtam. Most ezt írom, utána sorozatot nézünk a laptopon.
júli 20 szerda
Bercinek meglapogattam a talpammal a hátát, erre ő: Anya ez szeretet-hátmasszírozás? De azért nem hagyta.
Tegnap estétől ma délelőtt 10-ig folyamatosan esett, teljesen reménytelennek tűnt. Elhatároztuk hogy elmegyünk fürdőbe, mikor elindultunk elállt az eső, mire odaértünk hétágra sütött a nap. A biztonság kedvéért azért fürdőjegyet vettünk, négytagú családnak basszus tízezer lenne, de a néni kedves volt és Nudlinak nem kellett. Ebbe sajnos a kabinjegy nem fér bele, az külön 200 forint, vagyis egy családnak ugye 400, mert családi öltöző az nincs. Miután kellemesen kibosszankodtam magam és átöltöztünk, megnéztük a fürdőt és kiderült hogy a fedett részen összesen egy, közepesen hideg vízű, aprócska gyerekmedence van (34 m2-t írtak, de még az is nehezen hihető), ami attól élménymedence hogy esik benne az eső.
A gyerekek viszont élvezték. Mivel jó idő volt, kimerészkedtünk a strandra, találtunk nagyobb medencét egész korrekt csúszdával, ám pár csúszás után annyira beborult hogy visszasiettünk, jött is hamarosan a hatalmas zivatar. Kipróbáltuk a felnőtt élménymedencét, melegebb és van pezsgős rész meg olyan sodrós is, de mindkét gyereket fogni kellett mert nem ért le a lábuk. (Persze nem volt nálunk semmi olyan, a karúszót még életükben nem voltak hajlandók felvenni mert szorít, az úszógumit csak úgy nem szeretik, Nudlinak van egy mentőmellénye amit elvisel, de nem hoztuk mert a balatonra indultunk.) Akkor rázendítettek hogy fáradtak, éhesek és menjünk haza, de egy kis sültkrumpli a büfében megmentette a helyzetet.
Kijelentettem hogy nem indulhatunk haza amíg ki nem próbáltuk a fekete lyuk fedőnevű csúszdát, mert többet ide nem fogunk visszajönni. Felváltva próbáltuk ki Gével, mert ők még túl kicsik hozzá. Nagy úszógumiban ülve kell lecsúszni egy csőben, ahol nem mindig van világítás, de azért általában van, meg nem is túl hosszú, szóval a Space Mountainhoz képest sehol sincs, de azért buli. Egy kicsit még visszamentünk locspocsolni a gyerekmedencéhez is, Nudli egy év úszásoktatás után most ébredt rá hogy sokkal gyorsabb ha csapkod a lábával, megtörölköztünk a víztől csöpögő törölközőkben, és elindultunk haza.
Mondanom sem kell hogy már épp egész szépen kisütött megint a nap, de útközben utolértük az esőt, tehát a mi városunkba abban érkeztünk meg, így a séta a városban megint elúszott, szó szerint.
Visszafelé a kocsiban továbbfejlesztettem a frontos elméletemet, ami arról szól hogy a magyarok azért olyan elcseszettek lelkileg, mert annyi front van és mire az ember idegei kiegyensúlyozódnának jön a következő. Az öngyilkosságok magas számát nem annyira magyarázza meg hogy hol ingerlékenyek vagyunk, hol álmosak és fáj a fejünk, de amire ma jutottam az ez: lehet hogy innen ered ez a jó kis magyar pesszimizmussal egyesített fatalizmus (semmi értelme küzdeni, úgyis megszívjuk, nincs esélyünk stb.), hogy az őseink is már ebben éltek, egyik évben a májusi fagy tette tönkre a rügyeket, másikban a jégeső vitte el a termést, plusz volt egy kis áradás, amit a következő igen aszályos év ellensúlyozott ki, és így tovább. Még Angliában is egyszerűbb, mindig hűvös van és esik az eső, nem is várnak mást, és egész jól tudják kontrollálni a sorsukat azzal hogy visznek-e magukkal esernyőt. De ha meg Kaliforniát nézzük, ahol konstans napsütés van, 30 fok amit kellemesen enyhít az óceán felől jövő szél, na ott sokkal könnyebben tartja fenn magát a nézet hogy csak rajtad múlik hogy mire viszed, és aki elég keményen küzd az biztosan nyer.
De lehet hogy ez is csak a magyar fatalizmus megnyilvánulása: nem győzhetünk mert még az időjárás is utál minket.
webkamera: Gé felveszi videóra, ahogy én játszom a laptoppal, Nudli matching zoot játszik az iPhonnal, Berci snake-et az én telefonommal és közben mondja az iPhonnal együtt Nudlinak hogy You did it! és Here we go! (később az állatok hangját is utánozta. a szerk. megj.)
Jó ez a szállás, sokat tanultam belőle hogy mit kell másképp ha egyszer ebből akarok élni:
– kell hogy legyen wifi
– lesz ruhaszárító a türcsiknek és fürdőruháknak
– ha apartmant adok ki, az egyben lesz, nem kell átjárni egy közös részen hogy eljussunk a konyhába, és nem fogok rászólni a vendégekre hogy a közös részen csendben járjanak át, hogy ne zavarják a többi vendéget
– hiába nagy a terasz és kellemes ott enni, belül is lesz étkezésre hely, arra az esetre, ha zuhogna az eső.
– az apartmanhoz tartozó konyhát nem fogom spájznak használni, és nem erjesztek benne orrfacsaró szagú cefrét
– nem fogok lesben állni a lépcsőháznál és lecsapni a távozni készülő családokra, hogy hasznos infóval szolgáljak a környékről, miközben a kíváncsiságomat is kielégítem, és enyhítem a társaság-hiányomat
– nem csak akkor adok türcsit ha kérnek, hanem mindenképp, és nem lesz öreg szag, de ez egyébként sem merült volna fel
– a fürdőszobában kád lesz, a legrosszabb esetben zuhanyfülke (semmiképp sem zuhany + függöny)
– és wifi is lesz
——–
Itt véget ér a dokumentum, fura de be kell vallanom hogy az összes szarság ellenére jól éreztük magunkat. Amiről nem készült kép, de szeretnék rá emlékezni:
– amikor barkóbában feladtam az ágytakaró szagát
– amikor Gé belerakott a hamburgerébe két kölesgolyót, olyan volt mint egy hiányos fogsorú vigyorgó hamburger
– amikor a fiúk kisiettek a móló végére, hogy még az eső előtt visszaérjünk (ez egy visszatérő motívum volt), de ugye Berci miatt mindenképp el kellett menni a végéig és kuporogni a köveken, én meg a móló közepéről néztem őket a naplementében
– Berci huncut mosolyát halli gallizás meg unózás közben
– amikor megjegyeztem hogy Berci milyen jó izmos, és ebből kollektív bodybuilderes izommutogatás lett, Nudli egész innovatív beállásokat produkált
Ja és egyszer sem áztunk el, és szúnyog se volt. Viszont a közös csillagnézés még várat magára.
nightswimming 