Aztán szerdán futottam, a csütörtököt kihagytam, pénteken viszont elcipeltem Gét falat mászni. A gyerekeknek is volt kedvük, de csak eljönni és körülöttünk bóklászni, illetve utólag kiderült hogy Bercinek lett volna kedve kipróbálni, de mivel nem kérdeztünk rá, nem szólt. Gé nagyon ügyes volt, ahogy általában minden sportban. Jó volt látni, amit eddig is éreztem, hogy kezdek belerázódni, pl kevésbé fáradtam el pedig ő nagyon sokat mozog. Még olyan 2 év és eljutok a 6-os pályákhoz.

Ma meg elkísértük Gét a diplomaosztójára, készítettünk róla sok fotót, itthon rendeltünk pizzát, aztán elmentünk fagyizni, de ez egyik sem edzés, úgyhogy délután hatalmas akaraterővel csak rávettem magam némi hasizomtornára.

Advertisements

Ebédnél Nudli mesélt a Pál utcai fiúkról, amit tegnap látott a színházban (tetszett neki), és megemlítette hogy a Pásztorok is jók voltak, amiről Gével két különböző karácsonyi dal jutott eszünkbe, Bercinek meg a YMCA, mert neki mindenről az jut eszébe. Erről Nudlinak eszébe jutott a valamelyik Got Talentből* egy ember, aki úgy táncolt hogy bottal rá voltak kötve bábuk, de ezek először még nem látszottak, amihez Berci hozzáfűzte hogy “nem tudták mit sejtenek”, majd miután gé rávilágított hogy ennek nincs értelme, korrigált arra hogy “nem fogták tudni mit sejtettek”.

Ezt követően Kőbányán sétálgattunk, miközben megtekintettük azok tömegét, akik a víztározót akarták megnézni. És közben is beszélgettünk, Nudli főleg pokemonokról, Berci pedig elmondta hogy az osztálytársai mindig viccelődnek vagy buta játékokról beszélnek, nem lehet velük olyan komoly dolgokról beszélgetni mint mi most. Meg arról hogy néha van kedve mást is csinálni mint hogy a kanapén fekszik és néha felkel enni, csak általában amikor a kanapén fekszik és néha felkel enni, nem jut eszébe semmi más. Miközben sétáltunk és beszélgettünk, a futás és a foci jutott eszébe. Meg az élet értelméről, amit nem tudunk.

*Gé: Kenya’s got talent
s: abban mindenki fut

Tömör és érdektelen összefoglalás az életünkről.

Múlt előtti hétvégén a velencei tó partján sétálgattunk viharos szélben, egyesek szörföztek, mások máglev* voltak és fel-alá sétáltak lehetőleg a csíkokon, és volt aki az anyukája hasán édesdeden aludt a hordozóban. Másnap pedig megjött Gé.

Múlt hétvégén végre tornáztam, Gé meg újra sokat futott, miközben mi Bercivel a kánikulában sétálgattunk a vendégséget keresve, de végül megtaláltuk, hazamentem, Nudlival elindultunk bevásárolni, de már a parkolóban hívott Berci osztálytársának anyukája hogy mehetek Berciért, elmentünk érte, hazavittük, és újból elindultunk vásárolni. Vettünk mindenféle holmit a patkánykáknak, meg magunknak is, és végre hazaestünk.

Hétfőn megérkezett a tél és az állatkák, kiderült hogy hiába bizonygatta a csaj a kisállat-kereskedésben hogy nem férnek át a ketrec rácsán mert de, Gével és Nudlival visszamentünk és vettünk sűrűbb rácsú ketrecet, áttelepítettük és nézegettük őket.

Berci a héten megint kétszer nem volt suliban mert fájt a hasa, illetve szerdán elvittük de szólt hogy rosszul van és érte kellett menni, amint hazaért semmi baja nem volt. Úgyhogy most már felhívtam a gyerekorvost hogy kérjek időpontot, azt mondta elküld egy naplót amit töltögetni kell de nem küldte (nyilván abból indul ki hogy biztos nincs belgyógyászati oka csak pszichés, nyilván szerintem sem, de akkor is meg kéne vizsgálni). Aztán voltunk ballagás utáni kerti partin ahol Nudli aktívan utálkozott végig, aztán elvittük Gét az ő ballagására (nem, nem ő ballag) (igen, az osztálya ballag), hazafelé pedig betértünk egy kisállat-kereskedésbe venni csemegét, házikót és új itatót a kislányoknak, mert a régiből nem jött a víz, na hát az új természetesen folyamatosan csöpög, amióta itt ülök kicsöpögött egy deci.

A hangulatomnak nem tesz túl jót hogy esténként OitNB-et nézünk és a Zabhegyezőt olvasom (másodszor, amikor a végére értem rögtön újrakezdtem), pedig jó.

*mágneses levitációs vonat

Gé: és volt ott (a pilisi félmaratonon ahol 500 méter szintkülönbség volt) egy nő aki nagy fényképezővel futotta le az egészet és néha leállt fotózni. Mondta hogy holnap is megy 13,5 kilométert futni.
Berci: oda laptopot visz.
öcsém: én oxigénpalackkal tudnék lefutni 3 km-t.

Úgy ünnepeltük a közös születés-és névnapunkat, hogy az előestéjén befejeztük a House of Cards-t*, aznap elmentünk közösen az ikeába és végigszaladva rajta megvettük a karácsonyi ajándékunkat (egy könyvespolcot), valamint villanykörtéket**, zöldalma illatú gyertyát, új díszeket az égősorhoz hogy lecserélhessük a hópelyheket, és műanyag záróbigyókat zacskóhoz (csak ötszáz forint és valamire biztos jó lesz). Utána átautóztunk az árkádba és az év első fagyizásával köszöntöttük egymást, este pedig elmentem megünnepelni agnust. Másnap a Három Férfi gyorsan összerakta a könyvespolcot, amit timelapse felvétellel dokumentáltunk, és rápakoltuk az évek óta a sarokban halmokban szomorkodó könyveket. Délután metsző hideg borúban bicikliztünk a Duna-parton, majd Nudli kikönyörögte hogy azért ha beülünk valahova végülis fagyizhatunk, úgyhogy fagyiztunk, rájöttem hogy otthon hagytam a biciklilakatom kulcsát, Gé hazabiciklizett érte, addig mi fizz-buzzt játszottunk*** és fánkot ettünk a Fánkterápiában, megjött Gé, Berci rájött hogy smoothie-t is szeretne, azt is ittak, aztán hazabicikliztünk. Itthon Berci szomorkodott az olvasónapló miatt, átvittük őket anyuékhoz és elmentünk sörözni.

 

*tetszett, bár nagyon furcsa élmény a gonosz főszereplőknek drukkolni, teljesen meghasonlottnak érzem magam, de a többiek sem nyerték el annyira a szimpátiám hogy nekik drukkoljak. új élményt nyújtott, kiderült milyen egyszerre érezni mély felháborodást, undort, haragot és szimpátiát is ugyanazzal a személlyel kapcsolatban – nemcsak Kevin Spacey, Robin Wright is zseniális szerintem. de hát az élet nem fekete fehér.

**az új drága villanykörték egyáltalán nem bírják olyan sokáig mint ahogy hirdetik, és mire egy kiég az ötből, gondosan lecserélik a kollekciót hogy mindet ki kelljen cserélni.

***olyan hogy sorban számolunk de bizonyos számok helyett és amivel oszthatók plusz ha számjegyként szerepelnek, fizzt, buzzt vagy fizzbuzzt kell mondani, először a 3-at és 5-öt helyettesítettük, utána 2-t és 7-et, nagyon ügyesek.

A hosszú autóúton először egymást szórakoztattuk azzal, hogy Gének ha lenne együttese, “A …k” lenne a neve, mint ahogy angolul is van egy csomó, amiket el is kezdtünk lefordítani, mint A bogarak, A sasok, A kovácsok (bár tudjuk hogy ezt valójában “Kovácsék”-nak kell), A fekete kulcsok, abban nem tudtunk megegyezni hogy a The Smashing Pumpkins-t hogy fordítanánk, mert szerintem A tököket összetörni az Smashing the pumpkins. De nevermind, most megnéztem és a glosbe szerint a smashing azt is jelenti hogy klassz.

Később felajánlottam a gyerekeknek hogy barkóbázzunk, gyorsan rákérdeztek a legutóbbi feladványokra (amiket amúgy ők találtak ki): semmi, minden, mindennek a fele. Gyorsan kitalálták Dezsőt, a teknőst, aztán Nudli feladta az életet, amit úgy találtunk ki hogy elkezdtük kérdezgetni hogy mivel kapcsolatos, és sok mindenre mondta hogy is, erre Berci megkérdezte hogy az élettel? és erre Nudli elnevette magát.

Később szendvicset képeztünk (hó, csúszó ember, hó), hazafelé pedig vártuk hogy megelőzhessük a hókotrót, majd az autómentőt, de végül hazaértünk.