melyik gyereknevelős könyv ír arról hogy ilyenkor mi a teendő

Ma amikor elindultunk az egyik bevásárlóközpont parkolójából a másikba (ahol reményeink szerint tényleg vetítették majd a legó kalandot) (de ez a mondanivalóm szempontjából egyáltalán nem releváns) Berci megkérdezte hogy honnan lehet tudni hogy ő ő és Nudli Nudli. Majd hozzáfűzte hogy ezen és az élet értelmén gondolkozik sokat (ami mint tudjuk az egzisztenciális problémák közül pont a legnehezebb), illetve hogy mi van a halál után. Erre tudtam annyit válaszolni hogy még senki nem tudta elmondani, de olyanok elmondták a tapasztalataikat akik klinikai halálba kerültek és sikeresen újraélesztették őket, csak az a nehéz hogy hogyan értékeljük ezeket a beszámolókat, erre azt válaszolta Berci hogy ő mindkettőt szeretné megtapasztalni. Erre én hogy az biztos hogy egyszer meg fog halni ő is, Gé pedig hogy remélhetőleg minél később, Berci meg hogy ő meg reméli nem túl későn, Gé meg hogy nekünk nem esik jól ezt hallani, meg hogy próbálja meg élvezni az életet ahogy éli és ne a végén gondolkozzon (és itthon megbeszéltük hogy az egzisztenciális pszichoterápia könyv is ilyesmit ír).

Utána átértünk és ott tényleg vetítették és minden jó volt, de azért nyugtalanító érzés hogy a 10 éves gyerekemnek ilyeneken jár az esze.

Update: közben eltelt egy év és már nem annyira nyugtalanít, okos és valódi kérdéseken gondolkodik, igyekszünk nem úgy reagálni hogy ilyesmiről tilos beszélni vagy bármi.

Advertisements

Befejeztem az egzisztenciális pszichoterápia könyvet, és csak annyit hozhatok fel Yalom ellen, hogy a pszichopatológia szempontjából sohasem említi meg az autizmust, az ilyen szociális kapcsolati meg érzelmi problémáknál sem. Mert azt végülis nem hozhatom fel hogy míg a halál, szabadság és izoláció témában az a megoldás hogy minél teljesebben átélni hogy egyszer meghalunk, mi alkotjuk meg a saját világunkat magunk számára, és végső soron egyedül vagyunk és egyedül kell viselni a sorsunkat, és akkor majd teljesebben meg tudjuk élni az élet szépségeit, addig az élet értelmetlenségére az a megoldás hogy nem szabad foglalkozni vele (a terapeuta feladata hogy elterelje erről a páciens figyelmét), mert ő maga is elismeri hogy ez nem valódi megoldás. De azért bosszantó.

Most örülök hogy regényt olvashatok egy kicsit (Grapes of Wrath) (nem is olyan kicsit) (mert hosszú).

Farsangkor

idén Berci a Halál akar lenni, vettünk neki foszforeszkáló csontvázkezes kesztyűt, meg a hétvégén kreálunk maszkot és kaszát felmosónyélből, kartonból és alufóliából. Nudli pedig fekete pókember, neki online rendeltünk jelmezt és másnap meg is jött.

Ezen a hétvégén is hatékonyak voltunk, pénteken csináltattunk még egy bankkártyát ami majd állítólag nagyon jó lesz nekünk, szombaton megkerültük Budapestet* hogy eljussunk az emeletes mekibe, aztán a szomszédságában eltöltöttünk még néhány órát és vettünk zárakat meg kilincseket a belső ajtókra, focicipőt Gének, bukósisakot a síeléshez nem mert hátha máshol lesz olcsóbb, nekem sapkát meg kabátot (nem olyan hosszú és nincs öv a derekán, viszont nem csillogós szürke hanem szép sötétzölt, puha és meleg és van kapucnija, most már jöhet a jégkorszak), a gyerekeknek bélelt nadrágot nem mert sehol sem lehet kapni, mindenfélét enni, ajándékot apunak a névnapjára, és oreót. Itthon kimostuk a gyerekek kabátját és sapkáit amik jegesteásak lettek (önmagát megnevezni nem kívánó anya leöntötte gyermekeit), közben felszereltük a zárakat és kilincseket, 3,5 év után végre nem kell csapkodni a vécéajtót. És ugye megnéztem a Blood Diamondot, Gének emiatt két este is el kellett mennie hogy ne unatkozzon itthon amíg nézem (nem). Vasárnap etettem az unokaöcsémet pempővel, a felnőttek a gyerekek elleni focimeccset 12:8-ra nyerték a gyerekek, mindent megettünk, meg egy csomó oreót is.

*baleset miatt le volt zárva