az élet újabb nagy kérdései

a hipermarketeknek ez a szokása, hogy a gyűtögetett matricákért cserébe “olcsóbban” lehet megvásárolni bizonyos árukat, pont olyan átlátszó baromság, mint a magazinok mellé csomagolt bóvlik. mert ugye az “olcsóbban” kínált áruk mellé valóban oda van biggyesztve egy még elképesztőbb ár, csakhogy ugyanabban a hipermarketben árult cuccokhoz képest is drága még az “olcsóbb” ár is (amiért ugye még jó sok elkölött pénzzel is fizetünk ugye). na de ha ilyen átlátszó baromság, mért van nálam megint egy matricákkal teleragasztgatott papírfecni, és mért csak most állapítom meg, hogy a kinézett konyhai mérleg nem 3, hanem 5ezerért kapható “akciósan”, amennyit pedig nagy valószínűséggel nem ér?

hogyhogy nincs okosság kategóriám?

Advertisements

A gyerekeknek azt is nehéz lehet megélni, amikor átváltanak a “szia kicsi tündibündi édibogár” korból a “ne hangoskodj, ne rohangálj” időszakba, a felnőttek hangszíne is teljesen megváltozik.

szülinap és lakásavató

meg még ez volt ma:

s: és eldöntöttük hogy tésztasalátát fogunk csinálni.
új kolléganő: abban mi van?
s: tészta, olívabogyó, paradicsom, olívaolaj, citromlé… az remélem nincs mert nincs otthon.
ú: fasza.

Le se kell írnom hogy akkor kell-e, és az is magától értetődik hogy akkor kezdtünk vizet forralni a tésztához amikorra meg volt hirdetve a kezdés. De a végére egész jól behúztuk, és úgy tűnik tényleg nem lehet elrontani, ahogy a túrós-szalonnás melegszendvicset sem.

Az ünnepelt kapott 5 doboz legót és egy könyvet. Igaz ebből hármat megrendelt előre.

Hiába reménykedtem hogy valaki elküldi a linkjét a játékomnak, kénytelen voltam kezembe venni az irányítást és keresgélni ezen az oldalon. Sikertelenül. Valószínűleg én voltam az egyetlen ember aki azzal játszott és itt sincs fönt. Könnyebb lenne ha tudnám a nevét. Viszont találtam egy csomót amivel játszottunk régen, pl. a horace, meg a spce raiders, meg a bcs quest for tires, és természetesen a fred, aminek kivételesen tudtam a nevét. Gé kedvencét könnyebb volt megtalálni, ő ugyanis emlékszik (paper boy).

Érdekes ez a nosztalgia nevezetű izé, hogy valami (vagy valaki, ha már itt tartunk) amivel (akivel) régen szorosabb kapcsolatban voltunk, milyen erős érzelmeket tud felkavarni bennünk. Hogy Nudlinak hiányzik a régi lakás, pedig kisebb volt és zegzugos és fröcskölt a csap, csak azért mert az eddigi élete nagy részét ott töltötte el. És hogy könnybe lábad a szemünk, ha kezünkbe kerül egy gyerekkori játék, könyv, walkman stb, vagy ha meglátjuk a sinclair spectrum fényképét a képernyőn (konkrétabban az iddqd-n, de már nem találom). Egyszer kaptam egy lemezt az öcsémtől spectrum játékokkal, de nem találtam meg a kedvencemet, mert nem tudom mi volt a címe. Vonalasnak hívtuk, a világ legegyszerűbb játéka (nem átvitt értelemben), egy önmagába visszatérő vonalból és két kockából áll, az egyik kocka a játékos, amivel be kell járni a vonalat anélkül, hogy összeütközne a másik kockával. A következő pályák is csak annyival bonyolódnak hogy szövevényesebb a pálya, már kétszer is be kell járni, és nő az ellenséges kockák száma. Lehet hogy rajta sincs, lehet hogy soha senki nem játszott vele rajtam kívül.

továbbá,

Azért is nehéz lett volna megtalálni rajta, mint Gé felhívta rá a figyelmemet, mert c64-es játékgyűjtemény.

Egyébként az első személyi számítógép amivel találkoztam, egy zx81 volt, érintőbillentyűkkel, kölcsönben volt nálunk, apuval nézegettük, kerestük hosszan a print gombot meg minden.