házi feladat szülőknek

Ma kaptunk az oviban egy úgynevezett "személyiséglapot", amit a családlátogatás helyett töltetnek ki velünk az óvónők, hogy ez alapján tudják kitölteni az ő ide vonatkozó nyomtatványaikat. Most komolyan meg kéne tudnom mondani egy négy éves gyerekről, hogy kötelességtudó vagy felelőtlen? Hát, olyan… nem igazán kötelességtudó, de felelőtlennek se mondanám (alá kell húzni a megfelelőt).

Meg az se piskóta hogy rákérdeznek hogy együtt élnek-e a szülők, ha nem a szülő neveli a gyereket akkor ki, és hogy drogoztam/cigiztem/piáltam-e a terhesség alatt. Ja, mert biztos bevallom. És hogy egész nap a tv előtt ül, chipsszel és gumicukorral tömjük és nem fegyelmezzük, csak hogy tudják hogy mért olyan nehéz vele az oviban. Most hogy egy éve jár.

Advertisements

Parttalan bejegyzés

Ma rossz anya vagyok, hazahoztam az oviból a kisebbiket, illetve haza se hoztam, mert autóval akart jönni, Apáék hozták el mielőtt továbbsiettek a fejlesztésre, én meg a biciklivel jöttem eléjük, a lényeg hogy amióta itthon vagyunk, a gyermek különböző videókat néz, én meg blogokat olvasok. Most meg tessék írok. Szegény próbál velem kommunikálni, de csak ilyesmi válaszokat kap hogy "ühüm", meg hogy "tényleg"? Ha nagyobb aktivitást akar látni, akkor mindig kér valamit, na jó legalább nem csokival tömöm, eddig almalét kapott, meg almát, meg gabonapelyhet, meg natúr kölesgolyót.

Legalább nem horrort vagy tom és jerryt vagy ilyesmit nézetek vele, először a Big Muzzyt szerettük, aztán a Dzsungel Könyve egy occsó feldolgozását (azt anyósoméktól kapták, szerintem a 300 Ft-os kosárban volt, de szeretik), most meg Kockásfülű nyulat. A számítógépen, mert a DVD-t végre elvitte a férjem szerelőhöz, mert miután hetekig úgy működött a tálcája hogy egymás után 20x kellett becsukni mire egyszer úgy maradt és hajlandó volt lejátszani a beletáplált lemezt, pár hete végleg feladta és egyáltalán nem nyílt ki. Még garanciás, ami egyrészt bunkóság, hogy ilyen hamar elromlik, másrészt meg jó mert nem fognak horribilis összegekkel elszomorítani minket. Ja várjunk az lehet hogy az a külső winchester? Ami szintén elromlott? Mert az biztos hogy még garanciás volt. A tv-nek meg a hangja rossz, időnként elmegy, akkor fel kell hangosítani maximumra és vissza, utána jó. Kiborító ez, hogy minden elromlik. Szerintem manapság a gyárakban külön fejlesztő teamek vannak olyan alkatrészek kikísérletezésére amik a garancia lejárta után nagy biztonsággal romlanak el a lehető legrövidebb időn belül. Hosszan tesztelik az alkatrészeket, aztán pl. javasolják hogy a kocsikban bizonyos kis benzincsövecskék ne acélból készüljenek, hanem gumiból, ami néhány év alatt összeszárad és szétrepedezik.

Most az előbb viszont előkerestem a gyermeknek azt a fényképet amin mindenki vicces arcot vág, és a Krisztián "így" csinál (széthúzza a száját). Vagyis a nagyobbik ovis csoportképét. Jól megnézegettük együtt, meg az övékét is, és megbeszéltük hogy a következő fényképezésnél már ő is fog vicces arcot vágni, és majd azt is előkeresem neki.

Most meg azt játszottuk hogy van egy békám (=a kisebbik) ami másik ennivalót eszik (=a kölesgolyót, csak kéz nélkül). Szerencsére nekem csak annyi volt a szerepem hogy "de aranyos béka, de jó kis másik ennivalót eszik!"

Most meg megmutatta hogy a Kistöfi is kölesgolyót eszik a mesében.

Ideje abbahagynom, mielőtt még ennél is jobban parttalanná válik ez a bejegyzés, meg egyébként is mindjárt megjön a család másik fele.

 

Az élmény-megfizethetetlen

Aztán mégsem úgy lett, hogy legközelebb én voltam az akiről lucia nem tudja hogy én vagyok az, mert ő hívott meg személyesen, és én voltam az egyetlen akivel még nem találkozott, meg a nevemet is mondtam.

Nem fogok áradozni, mert az olyan tinis lenne, maradjunk a száraz tényeknél:

– most már megalapozottan jelenthetem ki, hogy nem szeretem a nyers húst steaket. De ez senki másnak nem hibája, én teljesen az ínyenc ellentéte vagyok, biztos vagyok benne hogy a lehető legfinomabban volt elkészítve.

– a bloggerek szeretik a chocolate chip cookiest.

– most látom, hogy az elhangzott témákat milyen részletesen fejti ki brainoiz, egy kiegészítésként megjegyezném, hogy pályaválasztási tervek is elhangzottak, miszerint eladó egy túraboltban vs kóser hentes.

– rengeteget vihogtam, de van egy kis esély hogy nem volt annyira idegesítő mint belülről érződik utólag.

– a bloggerlányok haja vörös.

Még több kép, de most már Budapestről

Csak hogy teszteljem a lucia által ajánlott zippelős módszert, közzéteszek néhány friss fotót kis életünkről.

Az első azért vicces mert olyan mintha így szárítanánk a zöldséget, pedig nem is; a második a nagyobbik szülinapjának második állomásán készült anyuéknál, az új starwars legót rakjuk össze éppen,  a harmadikon a kisebbik felpróbálta apa zokniját; a napfelkeltében meg csak az a vicces hogy amikor ötkor keltem, kiszaladtam a konyhába hogy legalább fényképezek egy kis napfelkeltét, de csak a világosodó égboltot és a szmogot találtam, a napot már a férjem kapta le 3/4 7-kor mikor fürödtem, mert kitalálta mért díszeleg a fényképező a konyhában.

zâ%80%9Dldsâ%80%9Ag GergĹ%91 szĂĽlinap 100 gyerekek 031 napfelkelte 001 napfelkelte 006 napfelkelte 007

Feltölteni tényleg fényévekkel egyszerűbb, de az egyiket utána külön is kellett, mert elsőre valamiért nem sikerült. Annak is örülnék, ha a bejegyzésbe berakódna valahogy egyben, de azért azt már ki lehetett bírni, és különben se legyünk telhetetlenek.

Azért jó buli volt

Egészen pontosan 986 órát töltöttem ezzel az élménybeszámolóval. Ha tudtam volna hogy ez akkora meló, sosem vágok bele. Sebaj, ha más nem, majd én olvasgatom és nosztalgiázok pár év múlva. Hacsak ki nem derül hogy lehet csoportosan is feltölteni képeket, legközelebb valami más megoldást keresek, nem mintha a közeljövőben újabb utazást terveznék valami egzotikus tájra.

Isztambul, 5. nap

Délelőtt elkirándultunk egy nagy kerthez. A villamostól jó hosszú séta volt, itt többek között megszemlélhettük a törökök leleményességét a közlekedés terén, a három sávból a középső reggel egyik irányba járható, este a másikba, a köztes időben az erősebb győz.

Fethi Pasa Park

Az odaút eléggé kimerített minket, meg már az idő is kezdett szorítani, úgyhogy a parkban csak kevés időt töltöttünk, azt is főleg egy padon üldögélve.

Elbúcsúztunk a hoteltől, ahol az elmúlt négy éjszakát töltöttük, majd újabb lehetőségünk volt elvegyülni a helyi lakosság között, amikor villamossal és metróval közelítettük meg a repülőteret. Persze a bőröndök miatt annyira mégsem volt vegyülés.

A repülőn megint fényképezgettünk, valamint én közelebbi ismeretséget kötöttem a minden üléshez tartozó praktikus tasakkal.

Nagy élmény volt (nem a hányás, az egész isztambulosdi), ez a néhány odavetett mondat és fotó úgysem adja vissza.

Isztambul 261 Isztambul 266 Isztambul 292 Isztambul 293 Isztambul 303 Isztambul 307 Isztambul 311 Isztambul 328 Isztambul 339