házi feladat szülőknek

Ma kaptunk az oviban egy úgynevezett "személyiséglapot", amit a családlátogatás helyett töltetnek ki velünk az óvónők, hogy ez alapján tudják kitölteni az ő ide vonatkozó nyomtatványaikat. Most komolyan meg kéne tudnom mondani egy négy éves gyerekről, hogy kötelességtudó vagy felelőtlen? Hát, olyan… nem igazán kötelességtudó, de felelőtlennek se mondanám (alá kell húzni a megfelelőt).

Meg az se piskóta hogy rákérdeznek hogy együtt élnek-e a szülők, ha nem a szülő neveli a gyereket akkor ki, és hogy drogoztam/cigiztem/piáltam-e a terhesség alatt. Ja, mert biztos bevallom. És hogy egész nap a tv előtt ül, chipsszel és gumicukorral tömjük és nem fegyelmezzük, csak hogy tudják hogy mért olyan nehéz vele az oviban. Most hogy egy éve jár.

Parttalan bejegyzés

Ma rossz anya vagyok, hazahoztam az oviból a kisebbiket, illetve haza se hoztam, mert autóval akart jönni, Apáék hozták el mielőtt továbbsiettek a fejlesztésre, én meg a biciklivel jöttem eléjük, a lényeg hogy amióta itthon vagyunk, a gyermek különböző videókat néz, én meg blogokat olvasok. Most meg tessék írok. Szegény próbál velem kommunikálni, de csak ilyesmi válaszokat kap hogy "ühüm", meg hogy "tényleg"? Ha nagyobb aktivitást akar látni, akkor mindig kér valamit, na jó legalább nem csokival tömöm, eddig almalét kapott, meg almát, meg gabonapelyhet, meg natúr kölesgolyót.

Legalább nem horrort vagy tom és jerryt vagy ilyesmit nézetek vele, először a Big Muzzyt szerettük, aztán a Dzsungel Könyve egy occsó feldolgozását (azt anyósoméktól kapták, szerintem a 300 Ft-os kosárban volt, de szeretik), most meg Kockásfülű nyulat. A számítógépen, mert a DVD-t végre elvitte a férjem szerelőhöz, mert miután hetekig úgy működött a tálcája hogy egymás után 20x kellett becsukni mire egyszer úgy maradt és hajlandó volt lejátszani a beletáplált lemezt, pár hete végleg feladta és egyáltalán nem nyílt ki. Még garanciás, ami egyrészt bunkóság, hogy ilyen hamar elromlik, másrészt meg jó mert nem fognak horribilis összegekkel elszomorítani minket. Ja várjunk az lehet hogy az a külső winchester? Ami szintén elromlott? Mert az biztos hogy még garanciás volt. A tv-nek meg a hangja rossz, időnként elmegy, akkor fel kell hangosítani maximumra és vissza, utána jó. Kiborító ez, hogy minden elromlik. Szerintem manapság a gyárakban külön fejlesztő teamek vannak olyan alkatrészek kikísérletezésére amik a garancia lejárta után nagy biztonsággal romlanak el a lehető legrövidebb időn belül. Hosszan tesztelik az alkatrészeket, aztán pl. javasolják hogy a kocsikban bizonyos kis benzincsövecskék ne acélból készüljenek, hanem gumiból, ami néhány év alatt összeszárad és szétrepedezik.

Most az előbb viszont előkerestem a gyermeknek azt a fényképet amin mindenki vicces arcot vág, és a Krisztián "így" csinál (széthúzza a száját). Vagyis a nagyobbik ovis csoportképét. Jól megnézegettük együtt, meg az övékét is, és megbeszéltük hogy a következő fényképezésnél már ő is fog vicces arcot vágni, és majd azt is előkeresem neki.

Most meg azt játszottuk hogy van egy békám (=a kisebbik) ami másik ennivalót eszik (=a kölesgolyót, csak kéz nélkül). Szerencsére nekem csak annyi volt a szerepem hogy "de aranyos béka, de jó kis másik ennivalót eszik!"

Most meg megmutatta hogy a Kistöfi is kölesgolyót eszik a mesében.

Ideje abbahagynom, mielőtt még ennél is jobban parttalanná válik ez a bejegyzés, meg egyébként is mindjárt megjön a család másik fele.

 

igen, minden nap feltolom

Az első gondolatom ez volt: "Robogót sokkal nehezebb lehet feltolni a gyalogos felüljáróra mint biciklit." A második: "Robogó mögött* feltolni a biciklit sokkal büdösebb."

 

*Mert járatta a motort közben.

Az élmény-megfizethetetlen

Aztán mégsem úgy lett, hogy legközelebb én voltam az akiről lucia nem tudja hogy én vagyok az, mert ő hívott meg személyesen, és én voltam az egyetlen akivel még nem találkozott, meg a nevemet is mondtam.

Nem fogok áradozni, mert az olyan tinis lenne, maradjunk a száraz tényeknél:

– most már megalapozottan jelenthetem ki, hogy nem szeretem a nyers húst steaket. De ez senki másnak nem hibája, én teljesen az ínyenc ellentéte vagyok, biztos vagyok benne hogy a lehető legfinomabban volt elkészítve.

– a bloggerek szeretik a chocolate chip cookiest.

– most látom, hogy az elhangzott témákat milyen részletesen fejti ki brainoiz, egy kiegészítésként megjegyezném, hogy pályaválasztási tervek is elhangzottak, miszerint eladó egy túraboltban vs kóser hentes.

– rengeteget vihogtam, de van egy kis esély hogy nem volt annyira idegesítő mint belülről érződik utólag.

– a bloggerlányok haja vörös.

Még több kép, de most már Budapestről

Csak hogy teszteljem a lucia által ajánlott zippelős módszert, közzéteszek néhány friss fotót kis életünkről.

Az első azért vicces mert olyan mintha így szárítanánk a zöldséget, pedig nem is; a második a nagyobbik szülinapjának második állomásán készült anyuéknál, az új starwars legót rakjuk össze éppen,  a harmadikon a kisebbik felpróbálta apa zokniját; a napfelkeltében meg csak az a vicces hogy amikor ötkor keltem, kiszaladtam a konyhába hogy legalább fényképezek egy kis napfelkeltét, de csak a világosodó égboltot és a szmogot találtam, a napot már a férjem kapta le 3/4 7-kor mikor fürödtem, mert kitalálta mért díszeleg a fényképező a konyhában.

Feltölteni tényleg fényévekkel egyszerűbb, de az egyiket utána külön is kellett, mert elsőre valamiért nem sikerült. Annak is örülnék, ha a bejegyzésbe berakódna valahogy egyben, de azért azt már ki lehetett bírni, és különben se legyünk telhetetlenek.

Azért jó buli volt

Egészen pontosan 986 órát töltöttem ezzel az élménybeszámolóval. Ha tudtam volna hogy ez akkora meló, sosem vágok bele. Sebaj, ha más nem, majd én olvasgatom és nosztalgiázok pár év múlva. Hacsak ki nem derül hogy lehet csoportosan is feltölteni képeket, legközelebb valami más megoldást keresek, nem mintha a közeljövőben újabb utazást terveznék valami egzotikus tájra.

Isztambul, 5. nap

Délelőtt elkirándultunk egy nagy kerthez. A villamostól jó hosszú séta volt, itt többek között megszemlélhettük a törökök leleményességét a közlekedés terén, a három sávból a középső reggel egyik irányba járható, este a másikba, a köztes időben az erősebb győz.

Fethi Pasa Park

Az odaút eléggé kimerített minket, meg már az idő is kezdett szorítani, úgyhogy a parkban csak kevés időt töltöttünk, azt is főleg egy padon üldögélve.

Elbúcsúztunk a hoteltől, ahol az elmúlt négy éjszakát töltöttük, majd újabb lehetőségünk volt elvegyülni a helyi lakosság között, amikor villamossal és metróval közelítettük meg a repülőteret. Persze a bőröndök miatt annyira mégsem volt vegyülés.

A repülőn megint fényképezgettünk, valamint én közelebbi ismeretséget kötöttem a minden üléshez tartozó praktikus tasakkal.

Nagy élmény volt (nem a hányás, az egész isztambulosdi), ez a néhány odavetett mondat és fotó úgysem adja vissza.

Isztambul 4. nap

Az Elsüllyedt Palota – Ciszterna egy 1400 éves víztározó, amit a múlt században felújítottak és turistalátványossággá építettek ki, egyrészt hatalmas és 336 oszlop tartja, másrészt meg csodás látvány a sejtelmes fényeivel. Lebegő utak vezetnek szerteszét az alján lévő víz és a benne úszkáló halak fölött. Az egyik sarokban van két kőből faragott Medúza fej, nem tudni pontosan mért kerültek oda, valószínűleg valami rontás ellen, meg azt sem hogy mért van az egyik fejjel lefelé a másik oldalt, a legvalószínűtlenebb magyarázat hogy maguktól fordultak így.

Útban az Egyiptomi Bazár felé bekukkantottunk a Yeni Dzsámiba, jelentéktelen hely, az útikönyvben benne sincs, pedig ez is hatalmas, meg szép meg minden. Egyébként itt merült fel bennem a gyanú, hogy turistaként az élménygyűjtögető típus vagyok, ha meglátok egy templomot vagy szép régi épületet, nem állom meg hogy nem menjek be és készítsek pár fotót.

Egyiptomi bazár (fűszerbazár)

Az egyiptomi bazár hasonlít a nagy bazárhoz, csak kisebb, és sok fűszer van benne. Itt nem töltöttünk sok időt.

Megnéztük a Süleymainye dzsámit is, ami a legeslegnagyobb, és mindenhonnan nagyon szépen látszik mert egy dombon áll, viszont felújítják és ezért csak a szélén egy pici vékonyka csík látogatható. Meg mellette Szulejmán szultán mauzóleuma, oda is csak kendővel és mezítláb lehet bemenni, belülről egy kis szoba több szőnyeggel letakart dobozzal és rengeteg kendős-ballonkabátos, síró nővel, de ez utóbbi lehet hogy nem állandó tartozék.

Ezután megpróbáltunk gyalog, térkép alapján átjutni a Nagy Bazárhoz, azt nem mondom hogy nem sikerült, mert végülis idővel sikerült, és így legalább nem csak a turisták által sűrűn látogatott helyeken fordultunk meg. Megtudtuk, hogy a törökök attól sem riadnak vissza, hogy a szűk, meredek, és felújítás alatt álló utcákra is bemenjenek a teherautóikkal és a dömpereikkel. A második képen pedig látható néhány a mindenütt felbukkanó kézi taligákból.

A Nagy Bazártól elsétáltunk a Galata toronyhoz, de most fel is lifteztünk a keskeny erkélyre, kiláttunk.

Eső egy pohár vízben

A micimackós könyvben olvasta a nagyobbik, és itthon is kipróbáltuk. Meleg vizet kell önteni egy pohárba, a tetejére folpackot, be a hűtőbe. Ha lehűlt kivenni, kicsit várni, aztán nézni ahogy csöpög. Átlátszó pohárral érdemes a kísérletet végezni, mert abban látszik is.

a zenéért bármit megtennék

– lehet CD-ről mp3-at csinálni?

– igen, nagyon könnyen.

– mert rájöttem hogy a laptopomon szeretném hogy ne csak a legújabb REM és U2 legyen meg, hanem az összes.

– aha.

-köszi!

Hat éves gyermek anyukájának lenni

… nagyon felemelő érzés, meg fárasztó is. Mondhatnám hogy azért vagyok még fent mert kivártam a 3/4 12-t amikor megszületett, nem lenne igaz, de jól hangozna.

Nagyon ügyesen és hatékonyan dolgoztunk össze a férjemmel, és fincsi pizzát rittyentettünk, pedig nem is tudunk, viszont van jó szakácskönyvünk. Meg a fáradtság miatt kicsit túlreagálva összegörnyedve  nevettem magam könnyesre azon hogy a férjem gondosan a kímélő cloroxszal mosta ki a fürdőruhákat a perwoll balsam fantázianevű csodaszer helyett (hosszú mérlegelés után). Egyébként nagyon profi az ilyesmiben, ez most egy amolyan malőr volt, remélem nem baj hogy megírtam.

A nagyobbik azzal jött haza az oviból, hogy először a bakugan golyót szeretné megkapni. Azért tudott róla, mert a múltkor az oviban vettem meg, ravaszul akkor amikor a ruháiért mentem be miközben ő kint játszott az udvaron, csak a nagy ravaszságomban azzal nem számoltam, hogy kifelé menet neki is feltűnik a bakugan golyóktól roskadozó játékos asztal az előtér közepén. El is pityeredett, hogy anya vegyünk csak most az egyszer, hiába mondtam hogy van neki otthon is, meg hogy közeledik a szülinapja, és tényleg annyira szívszorító volt, hogy elárultam neki, hogy pont az előbb vettem, de az szülinapi ajándék, és borzasztó édesen csak a doboz hátulját nézte meg, aztán visszaadta hogy tegyem el. Szóval ma azt akarta először megkapni, ebben egy apró bibi volt hogy a nappali közepén terpeszkedett egy trambulin (szintén ajándék, ugye), így esett hogy a hatéves az első ajándékát cipőben – nyakig szutykosan vette át a hálószobában, de előtte gyorsan elénekeltem neki a megfelelő dalocskát. A férjem a nappaliból fényképezett, röptiben. Utána kicsit azért a trambulinnak is örült, valamint számonkérte rajtunk hogy bionicle-t mért nem kap. Önérzetes gyerek. Nem magyaráztuk hogy azért mert amilyet akart az közben hipphopp kiment a divatból, már nem lehet kapni a boltokban, megrendeltük de ma írtak hogy nincs a raktáron se, csak csendben reménykedtünk hogy valakitől majd kap.

Végül kapott kettőt is (nem pont olyat de ezek is jók voltak), néhány óra múlva az eggyel tágabb család is befutott, ő mindenkit azzal fogadott hogy hoztak-e ajándékot, és igen. Volt nagy lárma, gyorsan fogyott a pizza, majd a torta, elviharzottak, a gyerekeket nem fürdettük hogy korán ágyba kerüljenek, be is kerültek 9 körül, aztán ki és megint be, ez zajott kb 11-ig, aztán végre elaludtak. 

Isztambul 3. nap

Torony (galata)

Este elsétáltunk a Galata toronyhoz, a hangulatos lejtős utcákon a kedves kivilágított boltok mellett, tudomásul vettük hogy negyed óra múlva bezár, és nem mentük fel kilátni.

Sétáltunk a sétálóutcában, kávéztunk a Starbucksban mert trendik vagyunk, átsétáltunk a szemét-és halszagú hídon, fényképeztem horgászokat, akik hanyagul hátuk mögé vetik az egész nap termelődött szemetet, később hazavillamosoztunk (nem Budapestre, csak a hotelbe).

Isztambul 2.nap

Reggel frissen ébredtünk és felmentünk reggelizni. Az étteremhez tetőterasz is tartozik, innen kinéztünk és tovább kattintgattunk. Megtudtam hogy az italautomatából sem szabad inni (?). Az első kép egyben a szobánkból való kilátást is illusztrálja, pont a deszkával feltámasztott erkéllyel szemben laktunk. Azt hiszem nem kell megjegyeznem, hogy nem pontosan a legprominensebb környéken volt a hotelünk (de azért nem volt vészes).

 

Szeráj (Topkapi)

Ez volt a szultáni palota 400 éven keresztül. Négy udvara van, csomó épülettel, régen több, mint ötezren éltek itt. Gyönyörű díszes csempék a falakon, gyöngyház- és teknőcpáncél-berakásos ajtók, színes üvegablakok, finoman csipkézett kődíszítések, heverő formájú trónok, óriási teraszok hihetetlen kilátással, úszómedencével, szökőkutakkal. A kertekben gyönyörű formájú öreg fák, ápolt bokrok. Képekben csak ízelítőre vállalkozom.

 

Ezután a nagybazárhoz indultunk. Sultanahmedben (és mindenhol) sok árus van, náluk is lehet néha alkudni. Költségkímélő módon inkább fényképeztem. Mivel Isztambul hét dombra épült, rengeteg helyes lejtős utcája van, amik szintén fényképezési lázat váltottak ki belőlem. A harmadik kép megcáfolja az állításunkat, hogy azért tévedtünk el folyton, mert nem voltak kitáblázva az utcanevek, és lejtős is.

 

Bazár (Nagy)

A Fedett Nagybazár nagy, pontosan 32 ezer négyzetméter, és fedett, ezért valójában egy emberektől és minden elképzelhető csillogó holmitól hemzsegő, kivilágított dungeon, persze az előbb felsorolt tulajdonságai miatt a legkevésbé sem hasonlít egy dungeonre, és sárkány sincs. A hangulat felülmúlhatatlan, a vidám hangos árusok folyamatosan szólongatnak ahogy sétálunk, próbálják eltalálni hogy honnan valók vagyunk. Páran magyarul is tudnak, hosszan nevettünk egy “Gyere be Mariska!” beszóláson. Ha csak rápillantunk egy kirakatra már hívnak befelé, ha kicsit álldogálunk ott hümmögve, elkezdik csökkenteni az árat, ha méla arcot vágva kilépünk a boltból, egyre alacsonyabb árakat kiabálnak utánunk. Megtudtam, hogy kinézetre elmennék töröknek, és hogy az is alkudozás, ha az ember mosolyog és pillog.

 

Este az ünnepélyes megnyitón vettünk részt, láttunk táncot és díjátadást (kicsit olyan visszafogott Oscar-utóérzés volt, próbálnak a tudományba is belevinni egy kis sóbizniszt), ettünk bárányt állva, a kezünkben tartott tányérból. Később a Taksimban (a bulis-borozós városrészben) borozgattunk, a pszichológus pedig elmesélte hogy szeretne elmenni az El Caminóra mert az trendi (csakúgy mint a Starbucks, amiből több is van Isztambulban).

Végre Isztambul, végre helyesen írva

1. nap

Mivel csak átlagosan 7 évente repülök*, nekem a repülés is nagy élmény volt, lelkesen lógtam is kifelé az ablakon és kattintgattam.

A szükséges formalitások után (hotel megtalálása, veszekedés az útlevélért, szoba elfoglalása, pénzváltó hely feltalálása, táplálék vásárlása és elfogyasztása) sétára indultunk, villamossal, ami kb olyan mint egy combino csak szürke, utána pedig gyalog a Sultanahmed régióban, ez pedig amolyan turistakörnyék látványosságokkal. Jó hangulat volt, szép épületek szépen kivilágítva, nagy élet, jövés-menés, sürgés-forgás. A régi szobatársam és a gondozós gyorsan vettek hűtőmágnest, mert máskor mindig a végére hagyják, aztán rohangálni kell utána. Mondanom sem kell hogy egész Isztambulban nincs 100 méteres körzet hűtőmágnesárus nélkül, de legalább mi pont olcsó helyett találtunk elsőre.

Mecset (kék)**

A Kék Mecset messziről is gyönyörű és hívogató. Addig-addig hívogatott míg oda nem mentünk, pont ment be a nép imádkozni, kipróbáltuk hogy beengedne-e minket is és igen. Az útikönyvvel ellentétben igenis megkövetelték a turistáktól is a kendő viselését, talán a Ramadán miatt. Belülről nagy, de nem olyan beképzelten és elutasítóan mint a keresztény templomok (egyike-másika), hanem otthonosan és hangulatosan. Lehet hogy a sok belógatott lámpa, vagy a szőnyeg teszi, nem tudom.* A gyakorlatban nem, mivel az előző négy mind a gimnazista időszakra tömörült össze. Talán jobb lenne úgy megfogalmazni hogy olyan 17-18 évente repülök, de olyankor előfordul, hogy többször is.

** Kívülről természetesen nem is kék, belül viszont kékeszöld a csempe a falon. Hét minaretet építettek hozzá, hogy túlszárnyalja a Mekkában levő Nagy Mecsetet, melynek hat minaretje volt.

15 years it’s been

volt osztálytárs1: Én csak egy kis hangya vagyok a gépezetben.

 

volt osztálytárs2: Ha minden jól megy építkezni fogunk.

volt osztálytárs3: A tervek még nincsenek teljesen kész, de már majdnem elkezdtük.

 

volt osztályfőnök: Ahogy most beszéltek magatokról, pont olyan viccesek vagytok mint régen.

volt osztálytárs4: Csak most már tudsz rajta nevetni is.

 

Még maradtam volna, mennék holnap is.

elképesztő áttörés az orvostudományban

Egy dán kutatás szerint (angolul is megtaláltam) a vékony comb növeli a szívbetegségek és a halál kockázatát, legalábbis az enyhén hatásvadász cím szerint. A cikkből az derül ki, hogy a 60 cm combkörfogattól (a legvastagabb helyen, a popsi alatt mérve) eltérő méret jelent emelkedett rizikót. Vagyis csak az van biztonságban infarktus szempontjából, akinek pont 60 cm a combja. Vizsgálták még többek között a derékkörfogatot, a testtömeg-indexet, a vérnyomást, a vérzsírokat, a dohányzást, alkoholfogyasztást, végzettséget és testmozgást is, de ezeknél nem találtak semmilyen összefüggést az egészséggel.

Ezek szerint nem kell többet mozognom vagy csökkentenem a szalonnás rántotta fogyasztást, és nyugodtan rászokhatok a dohányzásra, ha sokáig akarok élni, csak a combomat kell még egy kicsit megnöveszteni.

Biztos odáig vannak a kutatók, hogy több mint 20 éves fáradsággal ezt a fergeteges eredményt sikerült felmutatniuk.

kedves párbeszéd

sulemia: Fel kéne állnom, recdeptet írni. Most már mindjárt felállok. Á, ha először nem receptet írok hanem a beszámolóra készülök, akkor csak ide kell átülnöm az ágyra.

szőkehajú: Úgy hiányoztál.

én se szerettem oviba járni

Ismerős érzés, bőgve menni dolgozni, bár különbség volt hogy sokkal jobban gyorsultam az új autóban. A kicsi meggyógyult, ennek örömére végigordította az utat az oviig. Már nagyon rutinosan lerángatjuk róla a cuccot és belenyomjuk az óvónő kezébe (mert tudjuk hogy utána már hamar abbahagyja és megy játszani), de mégis nagyon megrendítő, ezt a mostani nagy tapasztalatommal már objektíven állíthatom.

Ma ízelítőt adok a következő 5 napról, abban az esetben ha nem lesz wifi és/vagy megfelelő alkalom (egyedül).

Az élet egy …. szendvics

Sejtettem, hogy a nagyobbik hamar felavatja a frissen kimosott matrachuzatot. Nem pont hasmenésre számítottam.

sos

A férjem a quizlet.com című oldalon kilépett a csoportból aminek ő volt az egyetlen adminisztrátora. Ha már egyáltalán létrejöhet ilyen szerencsétlen helyzet, szerintetek van rá mód hogy orvosolja? Jelentkezett újra tagnak, de sajnos nem tudja jóváhagyni magát. Hm?

most jó nekem

vásároltam magamnak felezett őszibarack befőttet, most pedig aludni fogok.

feledékeny?

Az ovihoz csak néhány dolgot kell folyamatosan fejben tartani, két gyerek esetén duplán:

– ebédbefizetés, fejvesztés terhe mellett (ingyenes oktatás = ha a szülő elfelejtkezik az adott napról akkor a gyerek nem járhat egy hónapig oviba)

– csoportpénz

– gyümölcsnap

– tisztasági csomag (tartalma havonta változik)

– tornaruha

– szülői

– hogy milyen ruhát kell pótolni mert hazahoztuk mert piszkos lett

– milyen játékot vittünk ma be

– semmiképp sem felejthető otthon a kispárna, a cumi és az alvóállat

Szerencsére emellett már csak néhány elhanyagolható fejbentartani-való marad az elgyötört szülőnek, pl. hogy melyik nap ki hányra megy melyik gyerekért és hova viszi őket, saját pénztárca, mobil, kulcsok, pecsét, a közelgő jeles napok és hogy ki mire vágyik,… a többit elfelejtettem.

NEM költői kérdés

Hányas betűméret kell ahhoz hogy a betűm 1 cm magas legyen?

magyarázkodós bejegyzés

Tudom hogy egy komoly, lelki, mélázós bejegyzésnek is itt lenne az ideje, hogy legalább a magam számára fenntartsam a látszatot, hogy önismeret céljából írok és nem azért hogy simogatásokat kolduljak, előbb-utóbb biztos arra is sort kerítek, ha nem leszek 1) nettávolban, 2)az összeesés határán, 3) ha olyan gondolatok is eszembe jutnak, amit nem követi rögtön hogy "de ezt ciki kiblogolni", ma éppen a kettes és a hármas pont van érvényben.

Hiszen mért is írnám ezt meg, ha csak rólam lenne szó. Viszont így vagy úgy, de sokat segít mégis ez a blog, csak gyorsan idevetek annyit, hogy ma ismét bunkón rám lett szólva, és nem változtam farkát behúzó pincsikutyává, nem mentem a sarokba sírni, és nem rágódom az ügyön azóta is. Az hogy magasról tesz arra hogy hogy illik másokkal beszélni, az nem engem minősít hanem őt, ergo nem nekem kell rosszul érezni magam. Ő meg ugye tesz rá, tehát nem zavarja. Azért a folytatásra kíváncsi leszek, mert itt az alapszitu sem (úgy tűnik mintha titkolóznék, pedig csak uncsi) a kettőnk csatája, hanem a tutorom a világ ellen, kb.

Malum, a törékeny hős

Úgy örülök, hogy Legó úr ilyen ügyesen megoldotta a tartós játékok problémáját, ld. játékok továbbadása mások gyerekeinek, vagy azok 20-30 éves alkatrészek előkeresése a garázsból/padlásról az unokáknak. Elégedetten közölhetem, hogy immár a lego játékok is néhány óra játék után mennek tönkre. Elég ha csak az a kis baz törik le a bionicle törzséről ami a lábát tartja.

Más kérdés, hogy mért is tervez Legó úr újabb és újabb gusztustalan, bizarr, rémisztő kinézetű figurákat, tudom mért, mert halad a korral, és mert manapság már nem a szülő választ játékot (tartalmasat, tartósat) hanem a gyerek (olyat amilyen a barátainak is van). A mienket konkrétan a nagyszülő választotta, ez lehetne az önigazolós rész, ha elhallgatnám hogy akkor már évek óta szemezett vele a gyermek az internetes lego oldalon, és százszor elmondta hogy neki olyan kell. Ha nem is pont olyan, mert Legó úr a termékkínálatot is néhány havonta változtatja.

Külső szemlélő: Néhányan ebédelnek, beszélgetnek, egyik vicceket mesél, többiek nevetnek, kivéve egy bambán nézelődő csajt.

Én: Ebédelünk, zsizsegés, csörregés, morajlás, érthetetlen hangfoszlányok jobbról, nevetés.

Félig üres, természetesen

Az optimista: annak ellenére, hogy csak étkezések között fogyókúrázom, és még akkor is lecsúszik egy-két csoki, rámjön az elegáns nadrágom.

Én: így nincs motiváció arra hogy mégis fogyjak a konferenciáig.

at my most beautiful

*

"A" szerelmes dal. A lángolás és az izzás. Nem klisészerű, nem elcsépelt. Viszont szép, meleg**, mély.

Kár hogy nem vagyok ilyen minden porcikájával szerelmes típus, a józanságomtól olyankor sem tudok megválni. Másrészt, nem tudom mi van másrészt. Biztos nagyon jó. Vagyis nem, az van másrészt hogy ha valaki ennyire beleéli magát akkor biztos nagyon hiányzik neki ha nincs, és akkor biztos az irányítja az életét hogy szerelmes legyen. Vagy nem tudom.

Kicsit olyan szomorú is, mintha a társa halálos beteg lenne vagy ilyesmi.

És a végső, legeslegmélyenszántóbb észrevételem, hogy ebben is zongora van, úgy tűnik szeretem a zongorás számokat. Most megyek és a nightswimmingesbe is embeddelek ügyesen.

 

*A technikai segítségért köszönet Ann-nek 

**Nem úgy értettem, pedig…