egy kicsit bejelentkeztem a gmailbe a másik címemmel, és amikor visszajöttem, láttam hogy még online vagyok, megpróbáltam chatelni velem, hátha válaszolok, de nem.

felmondani vagy nem mondani fel

– végre egy kezdeményezés, valami közös dolog elindul

– mi lesz ha nem jön be

– a cseheknek bejött

– de mikorra lesz ebből valami, januárig tuti nem történik semmi, a Csehek a két hónap felmondási idő alatt kapták meg amit kértek, milyen para lesz az már

– de ha már indul végre valami, illik csatlakozni

– rizikós lépés, addig se fogok tudni pénzt gyűjteni hogy valamiből megéljek a köztes hónapokban

– most legalább valami lökést ad hogy váltsak, ne csak sajnáljam magam

– nehéz lesz munkahelyet találni ha egyszerre többezer orvos felmond

– nem akarok itt maradni és helyettük is elvégezni a munkát

– talán mégis jobb lett volna valami sztrájkféle most, nem dolgozni vagy kevesebbet

– az orvosok többségének önfeláldozás sémája van, úgysem menne bele hogy legyen a betegeknek egy kicsit rossz hogy végre mi is előre juthassunk

Akkor?

nem is gondoltam volna

Van az amikor az embernek vannak barátai, akiket nagyon kedvel külön-külön, és azt gondolja hogy biztosan jól kijönnének egymással, de ha ilyen célból összehozza őket, mégis csak hümmögés meg vállvonogatás lesz belőle. Arra jutottam, hogy jobb ezt nem erőltetni. Aztán meg véletlenül összefutok valakivel, aki egy barátomnak szintén jó barátja, és szimpatikus, és hagy nekem az almás söréből (finom), és kiderül hogy milyen jól el tudunk beszélgetni szerepjátékokról, az edzőtermek és a csinosan való öltözködés hátrányairól (=mások látnak)*, a pszichiátriáról, a hipnózisról, a lipótról, meg hogy a harmincasok már középkorúnak számítanak-e.

 

*ez még kérdés maradt számomra, hogy tényleg jogos érv-e azért nem öltözni csinosan, mert gusztustalan emberek ne nézzenek meg, vagy ez is csak magyarázkodás

Ma kipróbálom, hogy megelőzi-e a kiégést, ha egy érzelmileg megterhelő nap után belgát hallgatok, majd elmegyek inni.

 

másnap: a feltétel pipa, a kiégésről majd nyilatkozom.

 

harmadnap: a kiégésről még nem tudok, de nátha ellen nem véd

nemis bejegyzés

meg ma az is volt, hogy a referáló után még kicsit maradtunk, és elcsevegtünk kannibalizmusról, a virsli hús-, nyesedék- és csirketoll-tartalmáról, meg az italról. mármint az igazgatóhelyettes perverz vicce után.

minden okkal történik,

és ezt néha sikerül is felfedezni, például amikor nem tudtam átküldeni postán a félkész esettanulmányokat, mert valamit szarakodott a gép, a vidám lány meg már kicsit sürgetett, ezért pendrive-on hoztam haza, erre itthon órákig nem volt net. így viszont sikerült befejeznem őket már a határidő előtt 35 perccel.

néhány lényegtelen kérdésben még nem látom, például hogy Nudli mért most betegedett meg, hogy a műtétet el kellett halasztani sohanapján kiskeddenre.