egy kicsit bejelentkeztem a gmailbe a másik címemmel, és amikor visszajöttem, láttam hogy még online vagyok, megpróbáltam chatelni velem, hátha válaszolok, de nem.

felmondani vagy nem mondani fel

– végre egy kezdeményezés, valami közös dolog elindul

– mi lesz ha nem jön be

– a cseheknek bejött

– de mikorra lesz ebből valami, januárig tuti nem történik semmi, a Csehek a két hónap felmondási idő alatt kapták meg amit kértek, milyen para lesz az már

– de ha már indul végre valami, illik csatlakozni

– rizikós lépés, addig se fogok tudni pénzt gyűjteni hogy valamiből megéljek a köztes hónapokban

– most legalább valami lökést ad hogy váltsak, ne csak sajnáljam magam

– nehéz lesz munkahelyet találni ha egyszerre többezer orvos felmond

– nem akarok itt maradni és helyettük is elvégezni a munkát

– talán mégis jobb lett volna valami sztrájkféle most, nem dolgozni vagy kevesebbet

– az orvosok többségének önfeláldozás sémája van, úgysem menne bele hogy legyen a betegeknek egy kicsit rossz hogy végre mi is előre juthassunk

Akkor?

nem is gondoltam volna

Van az amikor az embernek vannak barátai, akiket nagyon kedvel külön-külön, és azt gondolja hogy biztosan jól kijönnének egymással, de ha ilyen célból összehozza őket, mégis csak hümmögés meg vállvonogatás lesz belőle. Arra jutottam, hogy jobb ezt nem erőltetni. Aztán meg véletlenül összefutok valakivel, aki egy barátomnak szintén jó barátja, és szimpatikus, és hagy nekem az almás söréből (finom), és kiderül hogy milyen jól el tudunk beszélgetni szerepjátékokról, az edzőtermek és a csinosan való öltözködés hátrányairól (=mások látnak)*, a pszichiátriáról, a hipnózisról, a lipótról, meg hogy a harmincasok már középkorúnak számítanak-e.

 

*ez még kérdés maradt számomra, hogy tényleg jogos érv-e azért nem öltözni csinosan, mert gusztustalan emberek ne nézzenek meg, vagy ez is csak magyarázkodás

érthetetlen

mégis hogy lehet 5 nézés a piszkozatom mellett? jelentkezzen az az 5 ember aki megnézte a piszkozatot.

Ma kipróbálom, hogy megelőzi-e a kiégést, ha egy érzelmileg megterhelő nap után belgát hallgatok, majd elmegyek inni.

 

másnap: a feltétel pipa, a kiégésről majd nyilatkozom.

 

harmadnap: a kiégésről még nem tudok, de nátha ellen nem véd

nemis bejegyzés

meg ma az is volt, hogy a referáló után még kicsit maradtunk, és elcsevegtünk kannibalizmusról, a virsli hús-, nyesedék- és csirketoll-tartalmáról, meg az italról. mármint az igazgatóhelyettes perverz vicce után.

minden okkal történik,

és ezt néha sikerül is felfedezni, például amikor nem tudtam átküldeni postán a félkész esettanulmányokat, mert valamit szarakodott a gép, a vidám lány meg már kicsit sürgetett, ezért pendrive-on hoztam haza, erre itthon órákig nem volt net. így viszont sikerült befejeznem őket már a határidő előtt 35 perccel.

néhány lényegtelen kérdésben még nem látom, például hogy Nudli mért most betegedett meg, hogy a műtétet el kellett halasztani sohanapján kiskeddenre.

hhhh. Berci szerint ezzel lehet leginkább utánozni azt hogy végre kapok levegőt. Csak ki kellett mondanom a jelszót: akarom hogy legyen net, most.

— ide jönne amikor BOB végre kap levegőt a Szörnyek az űrlények ellenben, de nem találom a youtube-on —

g: lekvárt egyek vagy nutellát*?
s: ha lekvárt mondanék, olyan lennék, mint aki nutellát eszik és lekvárt prédikál.

 

*vettünk mert a múltkor az almás balhé közben Berci a szememre vetette hogy azért nem vacsorázik rendesen mert itthon sosincs semmi jó. Mamáéknál mindig van nutella, Nagyiéknál meg jár túró rudi annak aki vacsizik.

tovább az önismeret mélységes szakadékába

a barátkozással meg még az van, hogy ha akad valaki akivel úgy tűnik kölcsönös a szimpátia, akkor rögtön megijedek hogy elveszítem. és egyrészt célozgatok rá hogy teljesen megértem ha nem akar barátkozni velem tovább, másrészt annyira kínosan ügyelek hogy ne akaszkodjak rá, hogy az már elhanyagolásnak is számíthat, ami akár rosszul is eshet ennek a fiktív nemlétező személynek, de most időben észreveszem és semmi ilyesmi nem lesz.

az egész világ kapja be

Szinte biztos hogy nem kéne haragudni a (majdnem 6 éves, de akkor se) gyerekemre azért mert arcon hányt. Akkor se ha pontosan tudta hogy fog, és amikor ölbe vettem megígérte hogy nem rám. Nem azért csinálta hogy kibasszon velem és nem gondolt rá hogy a kötőhártyán keresztül hogyan szívódik fel a calici, csak egyszerűen visszatartotta mert utál hányni. Arra kéne gondolnom hogy neki milyen rossz, de reggel 5 óta már belefáradtam. Arra kéne gondolnom hogy biztos milyen sémám miatt érzem ezt megalázónak és bosszantónak, de nem tudok akarok.

És nem is erről akartam írni, hanem a nyaraló nyárszagáról, és a tetőtéri szoba falaiban őrzött hőségről (emlékeznek rá), és a mindenféle emlékekről amik még ezeken kívül is megrohantak.

és persze az is igaz hogy alulértékelem a pozitív visszajelzést, ha valaki nyíltan, egyértelműen dicsér vagy kifejezi hogy kedvel, az zavarba ejtő, de azért egy kicsit szabad neki örülni, a barátságos közeledés, burkolt dicséret biztos nem is az, a semleges hozzáállást durva elutasításnak érzem, a kritika meg bizonyítja amit mindig is tudtam.

mindenki ír az anyák napjáról, szóval

Berci úgy oldotta meg, hogy szombaton elgyakorolta apjával a verset (az orgona ága szerinte nem meglepetés mert azt én is tudom), aztán vasárnap addig halogatta míg véget ért a nap. Nudli idén lelkes volt, nemcsak előtte hanem közben is, utána pedig tudományos érdeklődéssel vizsgálgatta az arcom, és megállapította amit kell, hogy nagyon szeretem és nagyon szépen mondta a verset. Ugyanis az óvónők ügyesen felkészítették őket hogy mit is jelent ha anya sír. Egyébként meg jó ötlet kirándulást szervezni, most is szereztünk egy csomó közös élményt ami csak a miénk, pl. amikor Kriszti és Dóri is hánytak a köszöntés közben, meg amikor a póniló kihajolt a kerítésen és megharapta a Pistike cicijét, meg amikor a kocsinkat húzó lovak kakiltak, mi meg megtudtuk hogy ez annak jele hogy jól érzik magukat.

Berci a nat.geo-ról bővíti a szókincsét, pl. ezzel a mondattal: a lesőharcsa arról is híres, hogy szereti egyben lenyelni a kisdedeket. (kisded) Mivel nem tudtam neki felajánlani új filmet amiben szörnyek vannak (nem, az alient még nem gondolom hogy látnia kéne).

nem kívánt törlendő

[tetszőleges aranyos, mérsékelten humoros, optimizmusra törekvő szöveg, enyhe önutálattal és lekicsinyléssel. igény szerint visszafogott lelkesedés, nosztalgikus szomorkodás, esetleg naiv kérdés melyben a világ egy mindenki számára ismert jelenségére csodálkozom rá]

Kiderült hogy a játékfüggőségről csak addig tudok lemondani, amíg nincs a láthatáron semmilyen halogatásra váró nyomasztó feladat = semmilyen feladat. Ha már a játékot is unom, órákat töltök a láncfűrészes bűvészes videó keresgélésével, hogy Gének megmutassam, majd mivel nem találom megnézetem vele a magyar pálp fiksönt nordmann-nál. Aztán ő megtalálja magának, én meg posztot írok és szarakodok a linkeléssel. Linkelés közben találok egy borzasztó videót a 4 éves kislánnyal, szörnyülködök, és meg akarom gyilkolni a szülőket (de tudom hogy ott van rosszabb is, babaszépségverseny, amit most már nem keresek meg).

Amikor ezt is abbahagyom, hogy végre hozzálássak a még kb 2 perces nyomasztó feladatomhoz, tévézni kezdek.

péntek 13-a: nirvána és érzelmi csőd

Péntek este nem sikerült közzétennem a 12 perc nirvána fedőnevű remekművet (amiben ültem a padon a játszótéren, ami a pingvinszobor mellett volt, amihez visszasétáltunk Nudlival hogy jobban megnézzük. Csukva volt a szemem, mert megkért rá, hogy elhitethesse hogy a csúszdán mászott fel, éreztem a napot az arcomon, és megállapítottam hogy lazábban kéne venni a financiális aggodalmakat. Aztán ittunk a csapból, megtöröltük az arcunkat papírzsepivel, hazasétáltunk a többi srácokhoz, ilyesmi.), meg hogy büszkék vagyunk Bercire, aki nélkülünk volt osztálykirándulni, és a gyereknevelési tanácsadó hotline* ötletemet sem oszthattam meg, mert a közben elmérgesedő vita és a menetrend szerint rám törő PMS miatt borzasztó önértékelési válságba csúsztam ismét. A vita azon robbant ki hogy ehet-e almát Berci lefekvés után, egy teljes óra múlva értettem meg hogy ő most már tényleg nem fog megnyugodni másképp, arról is próbáltam győzködni magam hogy ettől még nem leszek a világ leggázabb szülője, több-kevesebb sikerrel, végül dúlva-fúlva adtam neki oda. Amikor tegnap az esti búcsúzkodásnál megkérdezte hogy ehet-e egy almát, reménykedve kérdeztem hogy ugye csak viccel, rávágta hogy igen. Én meg hogy bazinga, meg Gé is amint elmeséltem neki.

*pl: Jó estét, mi a teendő ha gyermekeim összevesznek azon hogy az egyik szeretne valamit mondani a másiknak, a másik pedig nem akarja hogy mondjon neki valamit és befogja a fülét? Illő-e megmutatni kiskorú gyermekemnek, hogy nekem is van a combomon olyan folt mint neki? Adhatok-e almát neki lefekvés után, ha egy órája szajkózom hogy ha azt mondtam hogy nem akkor nem fogok adni, de látom hogy tényleg nem tud másképpen megnyugodni? + további tetszőleges variációk végtelen tárháza.

szülő forródrót

Jól jönne, amikor a gyerekek összekapnak amiatt hogy az egyik szeretne mondani valamit a másiknak, a másik meg nem akarja és befogja a fülét, és mindkettő zaklatott. De ez még csak olyan kis aranyosan zavarba ejtő, és utána még azt is meg tudtam oldani hogy Berci sírt mert víz érte a horzsolását és fájt.

tanult tehetetlenség

Ha nem azt tanultam volna hogy jobb csendben lapulni, mert ha ugrálok még ronthatok a dolgokon, most nem lenne ilyen k nehéz.

annyira jellemző az a kép a fb-on, mindenki a kamera irányába néz vidáman, míg én a kép szélén, csak fél fejem fért rá, elnézek oldalt, szigorúan.

van az a hegy,

ami egy varázslatos hely, fent a tetején a kilátónál órákig lehet heverészni a fűben, fagyizni, és megkívánni a büfésnéni állását, és rávenni másokat hogy másodszor is megnézzék velünk a zegzugos várromot, amit romantikusan benőtt a repkény és fák nőnek a tetején. A kilátóból látszik a Badacsony meg a Szentgyörgyhegy meg a harmadik nem tudjuk mi, meg egy vörösiszap-tározó meg egy pszichiátriai rehabilitációs otthon, de állítólag nagyon tiszta időben az Alpok is. Sűrűn állnak egymás mellett a borospincék, ahol kedves bácsik fehérborral kínálnak, amiből kellő mennyiség elfogyasztása után már nem mindenki tudja kimondani hogy jamaika a jamaikaiaké, de azért kitartóan próbálkozik. A borospincék környékén is lehet a fűben heverészni, gyönyörködni a naplementében, és megalakítani a prikulics baráti körét. Miután degeszre ettünk magunkat sülthússal és pirított krumplival és házi uborkával, mielőtt visszamennénk melegedni a kandallóhoz és még egy kis véres hurkát majszolni.

Ja igen, és távolról kék, közelről meg zöld.

Vajon az intenzíves csaj szomorkodna, ha mondanám neki hogy akartam neki vinni chocolate chip cookiest, de a tej miatt mégse, vagy örülne a figyelmességnek?

amelyikben eszem

Fél 7-kor felbátorodtam, és kértem a nővérektől kaját hogy kibírjam hazáig. Sajnos rosszul mértem fel a bennem tátongó kalács alakú űr méretét, és csak felet kértem, amivel éppen a kórház melletti boltig bírtam ki, főleg mert a busz is elment az orrom előtt. Ott viszont együtt vásároltam az apukával, akinek most született gyereke, ő szendvicset (az anyukának, akinek most született gyereke), én meg kókusztekercset. Erre itthon chocolate chip cookies-illat fogadott, bár Gé kihangsúlyozta hogy az osztálykirándulásra sütötte, de azért kettőt ehettem. Ma (is) adtam egy pofont a fogyókúrának.

tegnap

meg az volt, hogy a régi belgyógyászat gyakvezetőmmel munkakapcsolat címén volt csoporttagokról, jelenlegi családról meg karrierlehetőségekről csevegtünk, meg nevetgéltünk, meg én egy mozart golyót is ettem. délután pedig az ikeában pók kesztyűbábot nézegettünk (de nem a volt gyakvezetővel) ami valójában kullancs, meg tükröket (és csak percek után néztem meg magam az egyikben, robot vagyok-e). később teagolyót ittam, amit az izmos nő szolgált fel. a korábbi nézeteltérések tisztázása közben kicsit elment olyan irányba a hangulat hogy mért nem volt mégsem igaza a másiknak, de azért remélem nagyjából elsimultak, meg tanácsot is kaptam.  ja meg az is jó volt még hogy mesélhettem a sémákról.

g (a konyhában): mért öleltél át, mondtam valamit?
s: nem, csak úgy.
b (a számítógép előtt): de, apa mondott valamit.

(később)
g: őt hogy is hívják, Teufel?
b: Tájföl.
g: tejföl.
b: ne hazudj, nem tejfölnek hívják!
g: Berci, ez nem hazugság, ez vicc volt.