józanul, kevésbé bátran

Okos dolog kocsma után leülni blogolni, reggel jó kokin vittem el Nudlit a dokihoz, aki később majd megműti. Utána oviba. Nudli megjegyezte hogy ilyen sokat még sose ment gyalog (=tömegközlekedéssel, de ezt a szót még nem használja), én meg sajnáltattam neki magam hogy nekem meg még dolgozni is be kell mennem. És akkor még nem gondoltam át hogy majd onnan a gyerekorvoshoz meg haza, aztán a ballagásra is gyalogolni fogok. De előtte még kómáztam a kórházban, délelőtt megmentett a munkától a vidám lány, aki jött a pendrive-okkal képeket cserélgetni,

(a szobába újonnan belépő személy: Hát ti mit csináltok itt?
s: A [vidám lány] bénázik.
v: Kapd be.
szeretem ezt a meghitt hangulatot még mindig)

délután meg addig-addig szöszögtem amíg hirtelen eltűnt 2 óra és rohanhattam a dokihoz hogy a rendelés vége előtt odaérjek. A fordításra hivatkozva kimentettem magam a rettenetes ballagás-előtti partiból, itthon persze halálos fáradtság lepett meg (dehogyis lepett meg, na mindegy), azért nagy nehezen rávettem magam a fordításra, át is jutottam a következő oldalra, ami pszichológiailag jót tett. Mire belejöttem már sokkal szívesebben azt folytattam volna mint hogy sminkeljek és szép cipőben virágcsokorral egyensúlyozva tipegjek a villamoshoz.

A ballagás borzasztó dolog (csak a végzősöknek rosszabb) (hihetetlen hogy a tradíciók milyen hosszan képesek tartani magukat) (magnóból nyekergő zenére csoszognak körbe szétcsúszó többmázsás csokrokat cipelve, és örüljön aki előtt nem 20 centivel magasabb személy áll a névsorban) (és azok a beszédek), kicsit dob rajta ha az ember a saját régi iskolájában van (ez természetesen már nem a végzősökre vonatkozik). Úgy láthattam viszont imádott tanáraimat, hogy éppen a rohangáló gyerekeimet vizslatják komoran (mért nem szól már rá az anyjuk ezekre a kölykökre), engem csak akkor ismernek meg ha Gé mellett állok (őt kicsit gyakrabban látni arrafelé). Mivel nem tudtuk hogy a világító buzogányos bemutató a legvégén van, megvártuk, és megérte! Az első három másodperc megindító, hű de kurvajól néz ki még mindig, milyen atomkirály volt részt venni benne, onnantól ugyanazok a mozdulatok ismétlődnek, mikor lesz már vége,

(Berci: De jó és látszik a füstje!
s: Ez nem lángol, csak egy kis égő van benne.
B: De ahogy mozog látszik a füstje.
s: Ja igen, a fényt csíknak látja a szemünk.
(nem győztem meg))

végre vége, rohanás haza, késő van.

Ma meg végre magamtól keltem (oké,  volt benne egy kis “Nudli tedd le rögtön azt a kést, Berci, ne mondd máskor Nudlinak hogy egyáltalán nem érdekel amiről beszél, mert attól lett ilyen ideges, Nudli össze ne merd törni Berci bögréjét”), a kádban meg megírtam egy nagyon őszinte piszkozatot a fejemben.

 

most(antól?) leírom a jót

Nudli

– keze puhán belesimul a kezembe, közben a képzeletbeli barátairól magyaráz (a szellemfiú, a királynő)

– a villamoson az ölemben ül, arcát az enyémhez támasztja, az oviról beszélgetünk

– együtt próbáljuk összeszedni a Tigris szövegét, közben a kerítésen mászik

– szólok neki hogy nem a Nagyihoz megyünk hanem haza, és átszaladunk

– fölemelem a csaphoz, mert éppen béka, a kezem alatt dobog a szíve

awkward moments

1. Arról győzködöm a betegemet, hogy legyen elégedett magával és büszke arra amit elért.

2. A szép arcú, nagyon pszichotikus lány görcsösen kapaszkodik a kezembe, könnyes az arca és ezt mondja: a názáreti jézus áldja meg önt.

(3.

)

(ez nem fura, csak egy pillanat) (bár ezen a videón MS haja mindenképp fura, de ezt a kórház mellett sétálgatás közben még nem tudtam)

4. Amikor olyan mintha a fülhallgató mozogna a füledben.

 

 

 

 

még mindig a vendvidék

3.

Reggel megjött a nyuszi. A gyerekek nagy örömmel bontogattak mindent.* Utána elindultunk kirándulni a többiekkel, egész addig amíg Berci meg nem makacsolta magát, Nudlival barátkoztunk a struccal, majd visszajöttünk és én duzzogtam. Később húst szeleteltem és pácoltam, és próbáltam elhalgattatni a hangot hogy szarul fog sikerülni, aztán hallgattuk hogy hogy elfáradtak a kirándulók, aztán pánikba estem hogy egész este zuhogni fog az eső, elállt, és sütöttünk nagyon finom húst. Berci evett alufóliás krumplit meg csirkemellet meg marhát, és kijelentette hogy a marha a legjobb, büszke vagyok rá, ínyenc. A pszichológus extrém durvának értékelte hogy még soha ki se próbáltam a cigit, jó hogy valamiben durva is lehetek. Ittunk whiskys kólát, aztán végre játszottunk banget, még mindig jó játék.

4.

Szentgotthárdon a játszótéren fotóztam döglött fiókát. Hazajöttünk.

*Napközben már kezdték mondogatni, alig várják hogy hazaérjünk mert biztos otthonra is hozott ajándékot a nyuszi. Ugyanis pénteken lerajzolták neki hogy mit kérnek, Berci hero factory legót, Nudli meg múmiás lego skarabeuszt. Nem tudjuk hogy mondjuk meg nekik hogy a Nyuszi le van égve, és pénteken már ideje se volt, úgyhogy marad a csúzli meg a csoki (meg a pez!) amit ide hozott, meg még amit esetleg Nagyiékhoz visz, Mamáékhoz már annak is örülünk ha valódi csokit hoz és nem kakaómasszából készült tojást.

A vendvidék felfedezése első rész

1.

Olyan sokat utaztunk mintha külföldre mentünk volna, még Nudli is megunta, aki pedig legendásan szeret sokat utazni, a közepétől már várta hogy megérkezzünk. De nem ő vette fel a szamár szerepét hanem Berci. Közben láttunk szép tájakat, sárga repcét, a Somló hegyet, ami távolról kék közelről pedig zöld, teheneket, gólyát, a Rábát, egy traktort ahogy szánt, egy kurvát amint épp kuncsaftja lesz, aztán még sok dombot és völgyet. Helyben pedig lovakat és virágos* domboldalt, csendet, tücsökciripelést, madárcsicsergést, nyugalmat, és vadásztunk térerőre, egyesek fociztak, játszottunk a kutyákkal, később felfaltuk a rakott krumplit, amit a lány készített, akit még nem neveztem el.

2.

Hosszasan kerestük a húsvétváró kézműves rendezvényt, közben láttunk patakot, árpádkori templomot**, meg még több szép tájat, végül megtaláltuk, bár ne tettük volna, ugyan a parkolóban a parkőrök kedvesek voltak, a helyen viszont kiderült hogy apró és drága. Részletesebben: játszóház öccá, korongozás öccá, mézeskalácssütés öccá, kosárfonó és néhány egyéb kézműves portékájának megtekintése öccá, mert az valójában tájház, ahová nem lehet csak úgy ingyen, kocsikázás fejenként ezer, túrázás nemtudommennyi. Egyedül a büfébe nem volt belépő, de ott is minden drága volt, és még perec se volt. Hazafelé megnéztünk két haranglábat, aztán a gyerekek megkergültek így a bezárt tájházat már nem néztük meg hanem hazasiettünk. Este kiderült hogy a szomszédunkban van egy nyitott tájház, nem átvitt értelemben a szomszédban hanem a mellettünk levő ház. Volt megint focizás, vodkanarancs, később felfaltuk a gulyást amit a vidám lány főzött bográcsban. Sikerült ki is öntenem,  de így legalább szert tehettem életem egyik furcsa élményére, amikor az asztalnál ülve megkértek hogy passzoljam oda a wc-papírt legyek szíves.

*

 

**

 

gé: lesbian hotel (lebensmittel)

tegnaptól itthon maradtam betegség miatt, ennek örömére ma hajnalban Nudli összehányta magát és az ágyunkat, úgyhogy már ketten vagyunk itthon, egyikünk szunyókál, de 15 percenként felébred mert hányingere van, és simizni kell a fejét.