Csak a szokásos bénázás

  1. a képregényboltban csak készpénzzel lehet fizetni
  2. megyek az automatához itt ahol lakunk, mert azt ismerem
  3. műszaki hiba miatt nem ad pénzt (egyébként minden mást csinál, ugyanúgy beveszi a kártyát, kéri a pin kódot meg hogy mennyi pénzt szeretnék, szóval ettől az egy apróságtól eltekintve teljesen jól funkcionál)
  4. az internet szerint az oktogonnál (ahova megyek) felújítják az otp-t de az automata üzemel
  5. nem
  6. de van egy jelzés hogy pár percre onnan van egy másik otp
  7. de ott nincs automata
  8. sorszámmal hamar sorra kerülök, a hölgy közli hogy 1,5% a pénzfelvétel, de kedvesen megnézi a kártyámat és felvilágosít hogy van még két ingyenes pénzfelvételem a hónapra, ami más bankok automatáinál is ingyenes, pl amik az oktogonnál vannak
  9. innen már simán ment minden, és most talán egy darabig emlékezni is fogok erre

Szerencsére mindkettő jó fordítás

Nemrég a számítógépen kutakodva megtaláltam A sündisznó eleganciáját angolul, megörültem neki és feltettem a kindle-re, később ráébredtem hogy ez egy francia könyv de mindegy azért elolvastam. Aranyos volt, az elején kicsit sokat hangsúlyozta a két főszereplő hogy ők milyen okosak, kicsit úgy éreztem mintha nagyon butának tartanának aki egyszeri említésre nem érti meg. Aztán lassan folydogált a történet, aztán egész beindult, majd a végét irtózatosan elrontotta az írónő, nem is értem mért nem szólt a kiadója vagy egy barátja vagy valaki. Na mindegy.

Találtam egy Hermann Hessét is, régen olvastam tőle a Demiant és tetszett, csak akkor még nagyon okkultnak tartottam. Most elkezdtem a Siddhartát, ó most esik le hogy most meg egy német könyvet olvasok angolul, gratulálok magamnak.

nem minden napom ilyen szürreális

6.30 – megszólal az ébresztő
7 – kiléptek a britek, hova tűnt fél óra, akkor most gyorsan összepakolok mindent
7.01 – miért szédülök ennyire
7.03 – nem lehet máris 28 fok kint, nyissunk ki mindent még jobban, biztosan lehűl egy kicsit a lakás
7.03-7.21 az egyéb tevékenységek között a hőmérő gyakori nézegetése
7.21 – még melegebb lett, csukjunk be mindent
7.45 – felöltöztem, most már tényleg pakolok, csak gyorsan nyomtatok receptet anyuéknak
7.48 – kifogyott a festék, gyorsan felírom kézzel
7.52 – most már tényleg fel kell ébreszteni Bercit
7.53 – hol a gyerekek papucsa
7.55 – Bercié megvan, de szakadt. most már így marad. nem túl kellemes szédülve fel alá rohangálni és pakolászni
8.05 – Nudlié is megvan
8.15 – végre elindulunk
8.30 – ideje lenne anyuéktól elindulnom dolgozni, most kezdődik a munkaidőm
8.42 – három perc múlva be kéne mennem az első beteghez, de legalább megtudtam hogy anyu nem rákos
8.44 – apu harmadszor mondja anyunak hogy most már engedjen elindulni
8.54 – beértem, szerencsére tegnap elnéztem a naptárt, még van időm
8.45 – 15.25 – próbálok dolgozni miközben 48 fok van, még mindig szédülök és folyton pisilni rohangálok mert megittam több liter vizet hogy hátha nem fogok szédülni, de azért kitartóan iszom is, patakokban ömlik rólunk a víz, próbálom úgy tesztelni a (jóképű, okos, velem egykorú) páciens válaszkészségét hogy nem osztok meg túl személyes infókat magamról, szervezzük az esti buliba ki-és hazajutást
15.25 – hazasietek a bulikajákért és megetetni a patkányokat
16.13 – 00.07* jé, tényleg létezik finom pálinka,  jé egy ideig nem szédültem, itt is borzasztó meleg van +még mindig nagyon meleg van 685x, buli, ízeltlábúak, ízeltlábúak nedveiről folytatott hosszas, explicit társalgás, annak elvetése, hogy a máklikőr körbeadásával párhuzamosan mindenki sorolja fel körönként egy-egy pszichiátriai diagnózisát is, ezerféle, több tonna étel és több hektoliter ital** elfogyasztása, borzasztó zenék meghallgatása***, sok egyéb mellett a kollégáim időnként olyan furcsa jeleket adnak mintha kedvelnének
00.07 – egy hintaágyban fekszem, körülöttem borzasztó zenére ugrabugrálnak, valaki kiabálja hogy nincs rajta melltartó
00.11 – 02.08 megbeszéljük hogy az élet gonosz és igazságtalan, viszont senki nem akar sem barkóbázni, sem mister x-ezni****
02.58 – helló éjszakai busz, nem gondoltam hogy ma találkozunk
03.32 – a patkányok úgy tesznek mintha szellemet látnának, amikor zuhanyozás után kilépek a fürdőszobából (úgy sejtettem jobban fogok aludni rászáradt izzadtság, szúnyogriasztó és tetűnedv nélkül) hogy igyak még egy pohár vizet egy nurofennel
03.33 – na most délig alszom zavartalanul
03.33 – 09.02 – besüt a nap, pisilni kell, szomjas vagyok, most már be kell csukni mindent mert meleg van. thank god a légkondiért.

Ma ellensúlyoztam a tegnapot, eddig jól haladok, este 9 és nem csináltam semmit. Csak enyhén lettem másnapos amit egész jól viselnék, csak attól szenvedek hogy reggel úgy éreztem hogy a halolaj kapszula a torkomon akadt és eléggé fáj.

 

*blöffölök, nem az órámat nézegettem egyfolytában
** ami ugye nálam több decit jelent de mindegy
*** legtöbbjüké többször, mert aki kérte elfelejtette hogy már volt
****ilyenkor még jobban értékelem a már-már barát jellegű ismerőseimet akikkel majdnem minden buliban dixitezünk

Expectation: gyorsan összeütök egy meggyes sütit, hiszen az könnyű, aztán sietek a buliba: négykor elkezdem, fél óra alatt összeállítom, fél óra alatt megsül, negyed óra alatt kihűl és felvágom, háromnegyed óra alatt odaérek.
Reality: egy óra alatt összeállítom (lassú vagyok, meggyet kell magozni, lassan magozok meggyet), már negyven perce bent van a süti aminek a recept alapján nem kell 20 perc, a teteje kezd szétégni, a közepe folyékony (mégis nagyobb tepsibe kellett volna rakni hogy ne legyen ilyen vastag), megnéztem és nem háromnegyed hanem egy óra az út – minimum egy órával később érek oda mint akartam.

Délelőtt sikerült lekötnöm Gé figyelmét mr. a sorozatos listájával, fürdés közben végigolvasta, mindet lecsekkolta az imdb-n és ami tetszett, felvette a saját listájára, ezalatt kényelmesen elkezdhettem a bailey’s-es sajttortát (amit nem próbáltam ki előre, így nem tudtam hogy több bailey’s is mehet bele nyugodtan, a krémet legalább dupla adagban érdemes elkészíteni és a 40 perc sütési idő túl sok, főleg ekkora mennyiséghez; illetve nem olvastam el rendesen, így nem figyeltem hogy előtte még pihentetni is kell a tésztát), csak mivel nem olvastam el rendesen, és így nem figyeltem hogy előtte még pihentetni is kell a tésztát, forrón vittem át anyuékhoz, és ebéd utánra nem hűlt ki, kénytelenek voltunk anyu nutella tortájából oltani a tortaéhségünket, de azért délután udvariasságból mindenki evett belőle.

Visszakerestem a blogban hogy a tervezett bejegyzéshez belinkeljem az előzmény, de kiderült hogy az előzmény (2009-ben) szinte szóról szóra ugyanaz mint amire ma ráébredtem. Annyival tudnám kiegészíteni hogy nemcsak attól akadt ki Jézus amikor a tanítványai elaludtak körülötte a kertben, hanem pl. azt is szóvá tette hogy 10 ember közül akiket meggyógyított csak egy jött vissza megköszönni.

A következő lépés 0,1%-át is megtettem, (pozitív visszajelzéseket kapni és értékelni), idegen környezetben van amikor működik, viszont olyanok között nehezebb változást előidézni akik már régóta ismernek és elkönyveltek valamilyennek.

Bamba

A mai napomat azzal tudnám jellemezni, hogy megfogtam szabad kézzel a sütőben a tepsit.

(totally unrelated)

A gyerekek viszont nőnek: Nudli 121 cm és 21 kg, Berci 136 cm és 29,8 kg. Mindkettő úgy emlékszik hogy legutóbb a Nagyinál nehezebbek voltak – rájuk másképp hat a nyaralás. De lehet hogy kicsit másképp mér a mérlege, vagy több ruha volt rajtuk. Meg most rákattantak az egy perc és nyerszre.

Ma nagyon koncentráltam, és elvittem a telefonom* és a könyvem is, és mindkettő fel is volt töltve. Csak a pénztárcám hagytam itthon.

Azért jó olyankor dolgozni amikor a többség még otthon pihen, mert végig lehet zúzni a Hungárián.

*Még gondoltam is hogy hát igen, aki már kétszer is itthon hagyta a telefonját az jobban figyel rá.

Persze mindenképpen örülök hogy elmentem kedden, többek között a 3d szemüvegek bosszantó problémájára is kaptam ötletet: a kocsiban kell tartani, mert oda még visszamész érte. Szerencsére nekünk már van két garnitúra, az egyiket tarthatjuk a kocsiban.

És két pontom már lenne a medúzás trivia kvízben, ha lenne. És sikertelenül próbáltam meggyőzni a többieket, hogy Bright biztos csak viccből ajánlgatta ezt a filmet a következő filmnézésre.

Csak az olyan cikis, amikor a két informatikus a nagy beszélgetésből hirtelen rám néz, hogy a *valami számítógépes, amiről utóbb kiderült hogy valami internetes* helyett beszélgessünk olyanról amiből én is értek pár szót, de nem jut eszünkbe semmi olyan. Kéne találni olyan érdeklődési területet ami legalább részben fedi másokét, nem lehet csak mindig az hogy “és voltunk a gyerekekkel az állatkertben, és megtaláltuk az aranyos kis rágcsálókat amikre Nudli emlékezett hogy a lepkeháznál vannak valahol”. Egyébként tevét is etettem a kezemből, de nem valószínű hogy erre jobban rezonált volna a társaság.

például ezért jó közel lakni

Végre elhárultak az eddigi akadályok az engedélyeztetési procedúra elől, nekiálltam összeszedni mindent. Nyomtatni és fénymásolni csak anyuéknál tudok, uccu mappába pakoltam a fénymásolandókat és elküldtem magamnak mailben a nyomtatandókat. Átmentem, nem volt internet, felhívtam aput, az útmutatása alapján kihuzigáltam és bedugdostam a modemet meg a routert, így se volt net, bekapcsoltam a laptopot is, azon se. Visszajöttem, kerestem a pendrive-ot, rájöttem hogy a halk lánynál maradt, de sebaj Gé odaadta az övét, rámásoltam a nyomtatni valókat, átutaltam pénzt, Gé rátette a pendrive-ra a bizonylatot. Átmentem anyuékhoz, felhívtam Gét hogy nézze már meg, a pendrive még mindig ott van-e a számítógépben, ott volt. Kisebb anyázás és mászkálás után nyomtattam, apuval vacsiztam, hátha anyu hazaér hogy megmutathassam az új táskámat. Utána még postán is voltam, de az már sima volt, csak várni kellett.

szülői dilemmák

avagy: a happy hippo rejtélye

A gyereknevelésben az is jó, hogy nem unalmas, mert mindig vannak érdekes új kihívások, amikre nem lehet előre felkészülni. Itt van például a mikulás/angyal/(Jézuskát eleve leszavaztuk)/húsvéti nyuszi kérdése, amihez folyamatosan változik a hozzáállásunk. Úgy indultunk, hogy egyáltalán nem említjük, hanem maradunk a tárgyilagos magyarázatnál az ajándékok eredetét illetően (=mi vettük), mert nem akartuk becsapni őket. Meg én nem is nagyon emlékszem hogy hittem volna benne, és Berciről hamar ki is derült hogy ő sem olyan típus. De aztán mindenhonnan hallották, rokonok, tévé, ovi stb, és főleg Nudlinál tapasztaltuk is hogy a gyerekek varázslatos világban élnek és magától értetődően hisznek az ilyen dolgokban, ezért valamilyen szinten belementünk pár évig, nem is nagyon kellett bizonygatni. Berci szerintem nem nagyon hitte soha, de egy ideig Nudli őt is magával vitte és belement.

Most már Berci egyértelműen tudja hogy nem úgy van az, meg sokszor mondja is. Elvileg már Nudlinak is tudnia kell, annyiszor szóltuk el magunkat (pl. húsvétra kaptak biciklit március elején a decathlonban közösen megvéve, meg évek óta megrendelik hogy milyen ajándékot kérnek). Mégis ezt bírta mondani tegnap este, hogy milyen kár hogy sosem láthatják a húsvéti nyuszit, olyan édes volt meg kellett zabálni, ma reggel meg lelkendezve mesélte nekünk hogy mit kaptak, mi meg érdeklődve hallgattuk, hogy megkapta a fáraó küldetését,  a skorpiót meg nem, pedig azt is akart.

Meg volt a boltos sztori, látták hogy a boltok tele vannak pakolva csokinyuszikkal meg tojásokkal meg birkákkal. És mivel mindennap választhatnak valamit maguknak a boltból, rögtön be is próbálkoztak. Én meg a legésszerűbben reagáltam, felhívtam Gét hogy döntsön ő, ő meg úgy döntött hogy persze. Úgyhogy megbeszéltük hogy most az egyszer. Nudli vett is egy nyuszit, bár kicsit aggódott hogy fogja-e engedni a pénztáros néni. Lehet hogy azt gondolta hogy csak a húsvéti nyuszi vehet húsvéti csokikat a boltban, akkor ezt is leromboltuk. Berci kinder válogatást szeretett volna, mert tavaly volt benne happy hippo*, de most nem volt, úgyhogy mégsem azt kért.

Meg olyan dilemmám is volt (ez már nem húsvétos, csak a dilemma vonalon csatlakozik ide) hogy hogyan kell reagálni ha a gyerekem elkezdi simogatni a fenekem és megállapítja hogy sokkal puhább mint az ő lába, mert “húsosabb”. Rövid gondolkozás után úgy reagáltam, hogy nem húsosabb hanem hájasabb.**

*Idén csak a 2300 Ft-os plüssállatos válogatásban volt és külön sem lehet kapni, amit egyáltalán nem értek.

**Igen, hallottam már olyan véleményt is ezen a téren, hogy a szülő ne pucérkodjon a gyereke előtt, és általában fel is szoktam öltözni, csak pont beszaladtam valamiért a nappaliba és akartak mutatni valami nagyon fontosat a számítógépen.*** Meg azért azt sem gondolom hogy jót tenne a gyerekeknek ha teljes prüdériában nevelik őket. Ezért azt is szoktam hagyni néha hogy röviden elnevetgéljenek azon hogy van cicim, de aztán véget vetek neki.

***Tudom, azt se kéne hagyni hogy folyton számítógépezzenek.

tudatmódosító szerek és életbölcsességek

A legutóbbi vendégség után tíz sör és fél üveg vörösbor maradt a hűtőnkben, most ebből lett öt sör, két radler és 3 cider, valamint fél üveg vörösbor és egy majdnem teli rozé. Ki szeretne vendégségbe jönni? Egyébként is gyakrabban kéne vendégség, mert akkor nem lenne olyan nyűg a takarítás, és többször lenne tisztaság itthon.

A vendégség jól sikerült, mindenkit szétvertem teniszben és baseballban haha. Meg megettünk két szendvicset*, nem éreztem semmit (kivéve hogy szeles az idő az erkélyen), Gé szerint sem voltam más előtte meg utána. Akkor már inkább az volt az újdonság hogy cigit szívtam (nem is tudtam hogy dohány közé kell keverni)**, kábé olyan mint ami miatt sosem akartam kipróbálni, kaparja a torkom és büdös leszek tőle, de azért annyira mégsem olyan mint gondoltam, sajnos egy fal ledőlt ezzel. Legközelebb sütibe és/vagy vízipipába tesszük.

És kiderült hogy ha elhúzzuk a kanapét akkor simán elég nagy a nappalink ahhoz is hogy ketten játsszunk a kinecttel. Most gyűröm vissza az ingert hogy vicces képeket pakoljak fel a facebookra.

Marginálisan a témába vág, hogy azt hittem hogy a múltkor a bortúrán újabb szintre léptem azzal hogy összevissza értelmetlenségeket videózok amikre utólag nem is emlékszem, de kiderült hogy józan észre valló módon azt vettem fel, amikor az általános szakértői attitűddel megáldott karmester megmondta a tutit, és milyen jó, hiszen nem emlékeztem volna rá. Ez a tuti: normálisnak kell lenni, lazának kell lenni, és biztosnak kell lenni benne hogy amit csinálsz az jó.

*mert a HIMYM-ben így mondják

**most rám nézve tényleg igaz a vén alkesz életbölcsessége a kenutáborból: “valójában minden cigaretta spangli”.

#1033

legfrissebb firstworldproblemjeim.

– hosszan, nagyon hosszan szarakodtam hogy szép rendben álljanak a könyvek a kindlémen, és most bénábbak mint valaha

– dobos torta volt a menzán, aminek nem lehet ellenállni

– nem tudom hol lehet tokot venni az ipodomra, ami nem ronda, csicsás és többezer forint*

– mennék sörözni, de halálos fáradtság (/lustaság /bénaság) állja el az utam

– a blogra vagy a facebookra tegyek fel képeket a párizsi útról

– hogy találok olyan útvonalat ahol a bicikli kereke nem megy tele tövissel újra

– a google olvasó nem adja be a megosztott posztokat

Bercinek is van: nincs itthon hamburgerzsemle

Nudlinak is: igaz hogy nem kell oviba mennie mert beteg, de nem lehet itthon mert nekünk dolgozni kell, a Nagyi meg nem tud felvenni meséket

 

 

*ez annyira nem friss, mondhatni it’s so 4.30, közben megoldódott

Újabb fontos üzenet a jövőbeli önmagamnak: a nyúlvásárlást semmiképp se hagyd nagyszombatra.

Csak hogy senkit se hagyjak kétségek között (meg a jövőbeli önmagamat sem, ha esetleg elfelejteném hogy volt): a második helyen találtunk két legeslegutolsó nyulat, lindt márkanévvel ellátva, a gyerekek örülhetnek. Tojás helyett mogyorós m&m lesz, az olyan tojásdad.

Bicikli még volt, meg gyerek baseball ütő is.

farsangmizéria

Perszehogy, baszki, az összes gyerek indiánnak meg Bob the Buildernek öltözött, Berciéknél rohamosztagosok és pókemberek is szaladgálnak dögivel, szerintem ő volt az egyetlen állat. Nudli ígyis-úgyis elüt, nem volt hajlandó beöltözni, tartja magát a szavához. Vagyis pár napja igazából rákezdte hogy ő pókember lesz, a jelmezkölcsönzőben tegnap átfutott a fejemen hogy megpróbálok alkudozni, hogy vihetnék-e pókembert a teknős helyett, de aztán úgy döntöttem legyünk következetesek, meg betoji is voltam. Meg vsz úgyse lett volna.

Azt asszem nem is írtam, hogy egy héttel azután hogy kikölcsönöztük a jelmezt, lett jelmezkölcsönzés az oviban is, ráadásul Berci csoporttársának az anyja intézi, mégse szólt időben, persze harmadáron, nem is kell mondanom mennyire örültem a lehetőségnek. És persze már egyáltalán nem tűnt jó ötletnek plüss kapucnis kezeslábast választani, főleg hogy már évek óta tudom hogy butaság. És pont tegnap jegyezte meg egy kolléganőm hogy szerinte akkor is az az igazi ha az ember maga varrja a jelmezt a gyerekének (igaz neki még nincs). És fényképezőt is elfelejtettem vinni. És nem mertem utólag visszaosonni kattintgatni attól való félelmemben hogy valamelyik rögtön rám akaszkodna és el akarna jönni velem.

Higgadtabban: ez még mindig nem jelenti azt hogy rossz anya lennék. Biztos csak a lencsilányos zene miatt lett rossz kedvem ami Nudliéknál ment, valamiért sosem szerettem, talán mert a lányka félt, vagy hogy mért csak ketten éldegélnek, nem tudom.

Nudlinak meg amúgy is rossz kedve van a héten, szegény minden reggel felemlegeti hogy kedden amikor mentek fel az udvarról, a B. azt mondta ne álljanak meg a kapunál hanem menjenek fel, és ő rászólt hogy ezt nem szabad de B. nem hallgatott rá, ezért ő is felment vele, először úgy mesélte hogy nem vették észre az óvónők, másodszor hogy mérgesek voltak de nem kaptak büntetést, ma már úgy mondta hogy kaptak büntetést, de nem mondta el mit. V. meg azt mondta neki hogy már nem barátok és ne menjen utána. Ezzel arányos az ovi iránti vonzalma is.

Én meg tökre nem tudom hogy kell ilyen helyzetben reagálni, az én anyukám ilyen esetben kiborult és felháborodott, nem aludt, stb, az óvónővel nem beszélt “mert attól csak rosszabb lesz, mert ő nem tudja kontrollálni magát és bunkó lesz, az óvónő meg emiatt direkt pikkelni fog ránk”. Nem jó példa. Mi a férjemmel a racionális végét fogtuk meg a dolognak, elmagyaráztuk neki hogy ha a barátja rosszalkodik akkor hagyja ott, neki nem kell, meg hogy ha ilyen buták a barátai akkor keressen újat (erre ő hogy másokkal nem barátkozik, ilyenkor inkább egyedül játszik). Utólag úgy gondolom hogy inkább csak ölelgetni meg simogatni kellett volna meg nyugtatgatni hogy szeretjük és minden rendben lesz. Persze ezt is csináltuk, de esetleg csak ezt kellett volna. Mondjuk az se könnyíti meg hogy úgy dolgozza fel a rosszkedvét hogy otthon rosszalkodik, mindenkit piszkál, verekszik, nem hallgat ránk.

Vagy kéne végre beszélni az óvónőkkel, a gyerek anyjával terveztük hogy beszélünk de szerintünk nem értené hogy ez nekünk mért probléma, ő ilyennek szereti a gyerekét amilyen. De persze betojik vagyunk, inkább csak ide írom le puffogva.

És ilyenkor nem tudok nem gondolni arra sem, hogy Nudlinak az se tesz jót hogy máris kevesebbet vagyok velük mint eddig az év elején (február maradék két hetére simán befér 4 ügyelet), és hogy biztos ez is rossz neki megint. Még akkor is nehéz feladat az anyaság és doktornőség között egyensúlyozni, ha az embernek  nincs állandó lelkiismeret-furdalása a vélt vagy valós hiányosságok miatt mindkét oldalon.

…és nem ürül ki a családi kassza 18-ára csontra. Sebaj vettem fel trikót és hosszú pólót, eltettem vastag zoknit, és megyek relaxálni. Hideg van a tornateremben.

Hasznos infó az utókor és a jövőbeli önmagam számára: a lefagyasztott, mikróban folyósra olvasztott, majd forró vízben elkevert élesztővel nem kel meg a pizza.

Leszámoltam azzal a téves elképzelésemmel is, hogy nincsenek ambícióim, a blogot csak magamnak írom, és nem érdekel hogy ki olvassa. Vannak ambícióim, híres akarok lenni, azt akarom hogy mindenki olvassa a blogom. (Ennek felismerésében ZZ strómanja is segített az Öbölkör megírásával.) Hogyan kell visszacsinálni a felelőtlenül kitörölt “főoldalra vele” gombot? (a csillagosat is próbáltam korábban, de nem találtam meg sehol, szerencsére, mert most meg örülök ha besárgul.)

Anyu(ha) főoldalas sablonos bejegyzése nyomán ismét elgondolkoztam rajta, hogy esetleg így fél év után már készen állnék rá hogy megkíséreljem buzerálni a blogom kinézetét, de azért ezt még emésztgetem egy kicsit. Jó az a képmegoszós oldal is amit belinkelt.