Végignéztem a Good Omenst, végtelenül aranyos, jó a látvány is, a sztori is jó maradt, visszaadja a könyvet, egy dolog miatt volt hiányérzetem, hogy kimaradt az apokalipszis másik négy lovasa (Grievous Bodily Harm, Cruelty to Animals, Really Cool People, and Treading In Dogshit (formerly All Foreigners Especially The French, formerly Things Not Working Properly Even After You’ve Given Them A Good Thumping, never actually No Alcohol Lager, briefly Embarrassing Personal Problems, and finally People Covered in Fish), miközben rájuk kerestem meg is tudtam hogy nem maradt rájuk pénz és idő :(((

Meg közben Pratchettől elolvastam a Jingo-t (kicsit sötétebb hangulata volt a megszokottnál, főleg a Watch tagjai a szereplők, illetve a rossz értelemben vett nacionalizmus és a háború), most a Last Continentet olvasom, elég lassan esett le hogy az meg Ausztrália korongvilágbeli alteregója, csak a kengurunál 🙂 de nagyon cuki ez is, újra Rincewind kalandjait élvezhetem, meg külön a varázslókét.

Emellett kezdek visszarázódni a hétköznapokba, összeszedtem pár dolgot ami jó a melegben, hátha akkor nem utálom annyira (nem kell annyi zoknit mosni, nem kell kabátot meg sapkát hordani, csak egy szandálba bújok bele ha el akarok indulni itthonról, lehet sokat fürödni mindenféle vizekben, a napfény véd a depresszió ellen és ad D vitamint (de azért szedek is), más lányok és nők járhatnak szép színes nyári ruhákban, én maradok a póló-rövidgatya kombónál, vagy még aminek van zsebe, eper, málna, cseresznye, dinnye, barack, ki lehet állni az esőbe, virágzik a leander, sokat lehet fagyizni), megkaptam egy csomagot amit gondolatban már többször eltemettem az elmúlt két hónap alatt amióta megrendeltem és kifizettem (persze kiderült hogy a hiper kényelmes, merevítő nélküli melltartó sem annyira kényelmes azért, mert ez meg mellkasban szorít és viszketek a csipke berakástól) (nekem semmi se jó), illetve eszembe jutott hogy mikor megérkeztünk Izlandra még volt egy gyors telefonom amiből kiderült hogy végre egészségesebb vagyok mint eddig (eddig is az voltam, de most még jobban), úgyhogy ma gyorsan felírtam magamnak egy oltást, kiváltottam és beadtam mert a dokim szabin van.

Ja és közben fogyásban elértem az első mérföldkövet amit még olyan egy-másfél éve tűztem ki magamnak (2 kg mínusz) (csak utána még híztam 3 kilót szóval összesen 5 mínusz). Gyorsította a folyamatot az Izlandon lucia által diktált tempó, de ez a cukor nemevés is határozottan hasznosnak tűnik (még van mit fejlesztenem a módszeremen de örülök neki).

Terveztem hogy írok a chernobylról, a cyperjumpról, skóciáról, izland kapcsán egyelőre főleg müzli- és energiaszeletekről, a leanderről és a What we do in the shadowsról, de már nagyon késő van, csak annyit hogy a Good Omens zseniális, egyáltalán nem ilyennek képzeltem de ugyanolyan a hangulata mint a könyvé (mármint eddig, egy részt láttam és teljesen elvarázsolt, ahogy a könyv is). Warlock pl sokkal cukibb mint a fejemben volt (olyannak képzeltem mint az apja, csak kicsiben).

befejeztem a Dharma Bumst és olyan kis szerencsétlen a főszereplő (nem tudom mért gondolom hogy ez Kerouac, talán mert nagyon önelégült és sehol egy csepp önkritika), nem érti mért zavar mást hogy azért dolgozik hogy őt eltartsa amíg hónapokig az erdőben meditál (kivéve az étkezéseket, akkor a házban van), amikor valamiért leszidják teljesen óvodás szinten sértődik meg, aztán azon is megsértődik hogy a barátját nem érdeklik a csodálatos igazságok amikre rájött a meditációi alatt (kb annyi amúgy hogy minden rendben lesz), és így tökre szeretne becsajozni de elég béna a csajokkal, ezért azt mondja hogy meg akar szabadulni a testi vágyaktól.

aztán megláttam hogy van új The Expanse könyv (Tiamat’s Wrath), gyorsan belevetettem magam, és készülök rá hogy a következő hét második felében nem nagyon fogok aludni (kb akkorra szokott felpörögni a stori)

és hát jaj, megnéztem a The OA eddigi két évadát és nem igazán tudom mit gondoljak róla, spoiler nélkül egyrészt azt gondolom hogy ez is csak egy szórakoztató darab, lefoglalja az agyat egy időre hogy ne kelljen bármi mással foglalkozni de nem nagyon gondolkoztat el, másrészt borzasztóan beszippantott és felkavart, egy nagyon szép tündérmese, és az is jó benne hogy eredeti, friss. most várom a folytatást, ami biztos megint nagyon sokára fog jönni.

fflamingjune közkívánatára ezeket kifejtem:

We need to talk about Kevin: borzasztó, biztosan nem akarom elolvasni a könyvet 🙂 Iszonyú volt a hangulata, napokig benne maradtam és tovább rágódtam rajta hogy hogy lehetett ilyen elb@szott a család, hogy mért tűnik úgy mintha vákuumban élnének, mintha az anya körül nem lenne senki de senki, csak a pszichopata fia és az agyhalott férje aki nem fog semmit. Hogy senki ne vegyen észre semmit. Szóval az is zavart hogy az egész nagyon életidegen, születésétől fogva nem szabályozhatja egy gyerek magát olyan tűpontossággal hogy minden bántást az anya kapjon és senki ne vegyen észre semmit. Brr, most is kiráz a hideg.

És ide nekem nagyon illik a The Theory of Everything, mert ugyanakkor láttam és pont az ellenkező érzésem volt: az előző egy elvileg átlagos kisvárosi történet, aminek minden mozzanatától borzongok (rossz értelemben), ebben meg (a Steven Hawking film) csomó szomorú, kétségbeejtő és borzasztó esemény éri a szereplőket, mégis az volt az érzésem mintha tündérmesét néznék, minden szereplő olyan… bocsánat a kifejezésért de tiszta és jó lelkű benne. Oké gondolom kicsit kozmetikázták a történetet de akkor is. Na az ő életére viszont kíváncsi lennék, csak aztán elsodortak az események mielőtt utánakerestem volna.

Love death and robots: szerintem rohadt jó, oké nekem is a 3 robot és a Sonny’s edge tetszett a legjobban, de a többi is eléggé és összességében is (kivéve a Helping hands, az intenzív happy tree friends érzést váltott ki) (de a többi jó volt).

Nem nagyon vidám idők járnak de azért az Equal rites nagyon jó, és a Mort is, és a Mortban még Rincewindnek is van egy kis epizódszerepe (eddig, még nem vagyok a végén), és vicces Albertről visszamenőleg megtudni dolgokat. Ez lehetne egy mottója is az életemnek, a rossz sorrendben olvasott sorozatok.

A Vándorló Palota ugyanolyan furcsa és álomszerű mint az eddigi két Miyazaki amit láttam, de egy kicsit azért nyugodtabb, nem végig olyan nagyon zaklatott, inkább csak a vége fele, és nagyon cukik a szereplők.

A Húzós éjszaka az El Royale-ban meg olyan mint a Szóljatok a köpcösnek és a Jackie Brown, szóval ilyen jó kis fordulatos sztori, kemény, ütős, egész izgalmas cselekmény, csomó életszerű, élvezhető párbeszéddel, csak közben egy kicsit olyan is mint az Aljas Nyolcas (ami szerintem végtelenül lassú és vontatott volt), vagyis több olyan rész is van szerintem ami tök felesleges vagy legalábbis feleslegesen elnyújtott, nálam nem a hangulatot és az izgatott várakozást fokozta hanem azonnal ásítozni és fészkelődni kezdtem. De nem hánynak vért percekig sugárban, sőt senki, egyszer se. Viszont Jeff Bridges most is cukorfalat, és a többi színész is jó, és kezdem azt gondolni hogy Chris Hemsworth is igazi színész, nemcsak egy izmos szépfiú (a ghostbustersben is nagyon tetszett, de azért az nem volt olyan nagy kihívás).

De már egyre tovább van világos délután.

Csak gyorsan hogy az expanse 7 is jó volt, bár nem kicsit nyomasztó, és aztán már csak két novella volt hátra, a strange dogs szintén nyomasztó és borzasztó, és csak azért nem mondom hogy bárcsak soha ne olvastam volna el mert úgysem bírtam volna ki, a the butcher of anderson station igazából az első, szerintem azért is hagytam a végére mert tudtam hogy annak már úgyis tudom a sztoriját, benne volt a soriban.

Most eléggé hiányzik. A good omenst akartam de nem találtam sehol, úgyhogy újrakezdtem a korongvilágot, a mágia színét még kamaszként olvastam állítólag, mert most így semmi nem rémlik belőle, csak azért ismerős bármi mert a későbbiekben visszautalgat p.

Meg nézem a Mars sorozatot, néha kicsit teátrális, néha kicsit lassú, van néhány logikátlanság amin bosszankodom vagy értetlenkedem (nem biztos hogy mindegyik az, csak nem tudom miért), de összességében izgi. Meg hát 6 rész. Hó, most nézem hogy elindult a 2. évad.

Meg az van hogy nem tudom hogy ha nem szednék gyógyszert* akkor is hullának érezném-e magam folyton, ahogy szoktam (plusz sötét, hideg, köd, eső) (plusz rég voltam szabin), vagy van értelme reménykednem hogy ha majd nem kell már szedni akkor jobb lesz.

*szerepel a mellékhatásai között, de mért pont rajtam kell kijönnie

Először a legfontosabbat: jó volt az expanse 6 is, változtattak a történet dinamikáján és így is működött, felüdítő volt (eddig általában a közepétől elkezdődött a végső leszámolás, most nem). Aztán elolvastam három expanse novellát (The Churn, Gods of Risk, The Vital Abyss) és ezek is nagyon jók voltak, jó kiegészítés a sorozathoz, érdekes infók, de a sztorijuk is izgalmas. A hetedik rész elején kicsit gyászoltam (de nem azért), még az elején tartok, most olyan semmilyen de ez is be fog indulni már látszik. Rengeteg új karakter van, kíváncsi vagyok ezeket hogy fogják megoldani a tévében, bár ugye látszik hogy néha egyszerűsítik.

Meg ami az elejétől fura és mindig elfelejtettem leírni, hogy a könyvben a belterek ugye magasabbak és vékonyabbak, ami érthető, csak gondolom úgy döntöttek nem fognak ezzel bajlódni, de a fejük is kicsit nagyobb ami fura, mert ha vékonyabbak kisebb a medencén a lyuk, amin még kevésbé fér át egy nagyobb fej, de az utóbbi pár részben ezt már nem is nagyon hangsúlyozzák, gondolom közben elkezdték forgatni a tévésorozatot és rájöttek hogy úgyse lesz úgy.

El kéne mennem szemészetre mert romlott a szemem, ami fura mert nem az öregedős irányba hanem még mindig mínuszba, de már előre fázom tőle hogy kivárjak egy több hónapos időpontot, órákat várakozzak egy lepukkadt depressziós helyen, aztán egy fáradt kiégett orvos baszogasson hogy mért nem mentem el sokkal előbb, aztán egy csili vili szemüveges helyen várakozzak órákat hogy kiválaszthassak egy százmillió forintos keretet ami nem tetszik igazán de az árához képest még ez a legjobb (miközben az eladó magázza a kereteket), aztán rábeszéljenek az ilyen-olyan kétszázmilliós bevonatokra mert anélkül szörnyű lenne. Tegnap a Flying Tigerben láttam előregyártott mínuszos szemüvegeket, nagyon megkísértett hogy vegyek egy felest, de úgy döntöttem ennél komolyabb és felelősségteljesebb vagyok, de közben meggyőztem magam hogy mégiscsak felelősségteljesebb addig is látni valamit amíg mindezt elintézem.

Nudli a barátaival plázázni jár hétvégén, vicces. Meg röpizni is jár, szereti de az utazást utálja, meg hogy túl sok időt elvesz az életéből, nem jut ideje youtube videókat nézni. Mellette meg mindig újabb versenyeket találnak ki a suliban hogy hova mehetne még (szegény túl sok tárgyból jó), pedig ő már az eddigiekre sem akart idén, mert fárasztja, rengeteget készülnek előtte, ott meg szétstresszeli magát és utána elégedetlen az eredményével, de nem mondhat nemet. Közben meg ugyanaz a tanára aki minden ilyenbe belenyomja, behívat minket fogadó órára hogy figyeljünk oda Nudlira, mert mostanában romlott a hozzáállása, a múltkor is összecsapta a leckéjét, együtt nevetett a többiekkel órán amikor egy osztálytársa bohóckodott, és nem tudta szó szerint a szögek definícióját csak az értelmét.

Elmúlt a parám hogy hipomán lettem, visszatért az állapot hogy számba veszem a feladatokat és már attól lefáradok ezért inkább punnyadok tovább. Mondjuk a punnyadás is sok feladattal jár, ma is reggel elvittem Nudlit plázázni a haverjaival, utána egy csomó cuccot a cseriti adományboltba (ez nagyon jó volt, mindjárt írok róla), hazajöttem, leszaladtam jeges teáért mert elfogyott pedig Bercinek ma is volt edzése és utána szénhidrátot kell bevinnie a szervezetbe, Bercivel elmentünk ebédelni, hazahoztam Nudlit, beraktam egy mosást, megmelegítettem Nudlinak a tegnapról maradt pizzát, adtam nekik vacsit. Ami nyilván nem tölti ki a napot, emellett még simán kitakaríthattam/tornázhattam volna és feltölthettem volna a ketrecet vaterára (nem kell valakinek egy ketrec?), de azért nem is semmi.

Szóval nagyon irigylem Suemátrát hogy megszabadult az összes felesleges cucctól a lakásában, ez nálunk egy 4 személyes háztartásban ahol az elmúlt 17 évben nem történt ilyen, miközben több gyerekre készültünk és ezért MINDEN gyerekholmit elraktunk, kb lehetetlen küldetésnek tűnik. (Kiegészítve azzal hogy minden ilyesmire borzasztó nehezen veszem rá magam). A cseriti adományboltnak nagyon szimpi a honlapja, oda is már hónapok óta készültem, tegnap átválogattam hogy mi illik az évszakhoz, de nagyon kedves volt az eladó, mindennek örült, sőt mondta hogy gyerek rövidnadrágot, pólót is kirak, jó lehet tornaórára pl. Szóval majd megyek még. Ruhát valahogy nehezen adnék el pénzért, de pl a játékokat nem akarom mind elajándékozni mert rengetegbe kerültek és egy csomó teljesen jó állapotú, van amivel nem is játszottak egyáltalán. Kb. egy éve tervezem eladni őket, de a ketrec lenne a legsürgősebb ami szintén fél éve áll az előszoba közepén, pont azért hogy útban legyen és figyelmeztessen, ha levinném a pincébe akkor már biztos nem foglalkoznék vele soha többet. Kiírom ide hogy mára már mindenképp be van tervezve, hátha az segít.

tegnap akartam írni egy hosszú és kimerítő rantet az új europarkról, de ő merített ki engem és nem maradt energiám. a lényege: még nincs kész. viszont a gyerekek nagyon cukik voltak (valahogy ilyenkor mindig megjön a beszélőkéjük)

aztán ki se raktam tegnap mert azt is elfelejtettem hogy még Miyazakiról akartam írni. szóval már régen akartam tőle nézni filmet, és most többször feljött a Castle in the sky, és tényleg olyan elképesztő tájak, szerkezetek, épületek vannak benne mint vártam, viszont mozgalmasabb és erőszakosabb is (mint vártam) (sok képet láttam róla ami alapján nyugisabbnak gondoltam). De tetszett. Nudli ezen felbuzdulva megnézette velem a Spirited awayt is, hogy nekem biztos tetszeni fog az is, közben derült ki hogy ő már látta és neki nagyon nem tetszett. Sokkal furább volt, elég összevissza de a végére összeállt, és ez is elég jól nézett ki.

az Expanse 4 spoiler nélkül nagyon jó, egész más mint az első három rész, kicsi Vének háborújás és Hiperionos beütéssel. végre kiderül valami Alex múltjáról (persze a soriból már tudjuk de a könyvből csak most. kicsit más, de most sincs rajta nagy hangsúly). az 5 is nagyon jó, felbukkannak régi kedves ismerősök illetve a befont hajú nő (Drummer).

egész biztosan akartam még mást is írni róluk de ezeket is elfelejtettem, ahogy mostanában sok mindent.

Espanse 2. könyv: már több szereplő van mint az első könyvben, és érthetőbbek a történések mint a sorozatban (pl hogy a Navoo-t mért nem rögtön hozzák vissza, meg reflektálnak arra hogy most máshogy viselkedik a protomolekula, van rá egy feltételezés hogy be lett korlátozva a működése), Holden itt sem a mindentudó szuperhős, hanem egy túl fiatal, tapasztalatlan, csetlő-botló karakter csak most a korábbi idealizmusa helyett gyilkológéppé vált, Naomi személyisége sokkal érettebb, stabilabb. Itt is folyton veszekszenek de nem olyan random hogy felváltva az egyik csinál valamit ami a másiknak nem tetszik, hanem inkább Naomi próbálja Holdent irányítani, aki általában túl forrófejű. Amos továbbra is sokkal viccesebb, könnyedebb mint a sorozatban, de itt is előjön a múltja, ami miatt nagyon komolyan kiáll Prax mellett. Alexről továbbra se tudni semmit 🙂 Avasarala szimpibb, nem egy kiöregedett pornósztár, hanem egy törékeny pici ősz hajú néni extrém kemény személyiséggel, a fejemben persze a szereplő hangján beszél (és ugyanannyit káromkodik). Bobby nem husika, hanem egy két méteres csupa izom gyilkológép, mivel belelátunk a fejébe az elején kevesebb körítés kell, a könyvben is nagyon jópofák Avasaralával.

Jó hát nyilván végigbőgtem a sense8 végét

Az expanse meg egész jó könyvben is, érdekes hogy nagyjából ugyanaz de azért mégsem. Még csak az elsőnél tartok, úgy tűnik ez egy évadot fed le. Itt nem is az van hogy a könyv feltétlenül mélyebb, pl a sorozatban az elején folyton nézzük Millert ahogy elmélkedik itt meg le is van írva, de nem lettem tőle sokkal okosabb, kb ugyanazt érzem közben hogy mi? Meg kevesebb szereplő van, és pl Alex egy nagy nulla, összesen annyit tudunk róla hogy pocakos és texasi kiejtése van (és ebben semmi túlzás). Amos viszont jobb fej, vidám, folyton poénkodik és nem gondolkozik túl sokat, nem is különösebben agresszív, miközben azért az megjelenik hogy nem tartja magát jó embernek, ezért döntésekben szívesen hagyatkozik másokra. A sorozatban szerintem fölöslegesen súlyos a karaktere, van ugye ez az anger issueja és mindig olyan gondterhelt meg rosszkedvű. Miller viszont  agresszív a könyvben, a pszichopátia határát súrolja, amire néha rá is döbben de nem sokra jut. Holden meg egy kisfiú aki mindent fekete fehérben lát és vannak ugyan ilyen magával hozott eszméi a jóságról de csomószor teljesen random csinál dolgokat, nem olyan bölcs mint a sorozat szerint. A sorozatban nagyon nem tetszett ahogy összejönnek Naomival, annyira a semmiből van és wtf, a könyvben ez sokkal szebben végig van vezetve. Naomi egész hasonló egyébként, nagyon badass, ügyes, okos, mindent megold, és vicces.

Ja igen és megértem hogy nem nagyon könnyű megoldani, de ez gáz szerintem hogy a belterek nem néznek ki máshogy (a könyvben magasak és vékonyak, és nagyobb a fejük) pedig fontos is a sztorihoz meg adja is magát hogy a kisebb gravitációban néhány generáció után változzon a testfelépítés (kivéve hogy nagyobb a fejük, hacsak nem automatikusan császárral születik már mindenki, de erről nincs szó). Pl Naomi is belter és amikor Holden ráébred hogy szerelmes bele, ezt N. szóvá is teszi hogy évek óta éltek egy hajón de Holden mindig csak földi nőkkel kavart.

Meg még az érdekes hogy a fő helyszínek és történések ugyanazok, nagyjából ugyanabban a sorrendben is, de ahogy eljutnak a szereplők az más (pl hogy jön rá, hogy tud meg infókat, mért pont oda megy ahova) – ezek azok a részek amikre általában nem annyira figyelek mert kicsit unalmasak, sokszor nem is teljesen értem, persze mert nem figyeltem. De most kiderült hogy tényleg nem fontosak.

tetszik amúgy

Cukik ezek a sensate-ek, csak azt nem értem hogy mért nem akad fel senki rajta hogy a faj elvileg azt jelenti hogy a tagjai csak egymással tudnak nemzőképes utódot létrehozni, és így az sem lehetséges hogy az ikerpárnak csak az egyik tagja tartozzon egy másik fajhoz. Nem is magyarázkodnak, plusz még valami epigenetikai faktorokat is behoznak, vajon hogy gondolhatták ezt a Wachowskik, az amerikaiak úgyis hülyék a bioszhoz vagy mi?

A sense8 a 4 non blondes-al fogott meg (stílusosan), befejeztem az első évadot, jöhet a második.

A gyerekek ügyesen szervezték magukat a táborban, felváltva telefonáltak nekünk (egyik nap egyikük hívott engem, a másik gét, másnap fordítva), a kreatív napon Nudli gének és Bercinek, Berci nekem és Nudlinak készített karkötőt. Megint lebarnulva és ezer élmennyel jöttek haza, ömlött belőlük a szó, Nudli egyre ügyesebben hagy minket is szóhoz jutni (hatalmas önuralomra van hozzá szüksége), amikor épp nem ment és átmentünk Bercivel a másik szobába kitárgyalni egy fontosabb témát, rögtön utánunk jött mert kíváncsi volt rá 🙂

A Matchpoint üzenete a nőknek dióhéjban: létfontosságú, hogy ne hagyjuk kihasználni magunkat önző seggfejek által.

Jaj és közben a blogom csendben 9 éves lett.

a szereplők nézik egymást

Meg aztán le is szálltak, közben 20 részletben megnéztem az ötödik részt, és bólogattam hogy tényleg mennyire kellett már egy filler ennek a sorozatnak, már annyi minden történt (nem).

az expanse így hetente nézve is jó (kivéve a 11. rész) (ami rossz), a silicon valley ötödik évada is hozza a megszokott tömény depressziót, csak most még több hányással és szarással, és ami még eszembe jutott ma azt ezek után külön bejegyzésbe kell írni.

Bár az időjárás nem könnyítette meg a dolgom, azért nem mondhatni hogy nem csináltunk semmit a hétvégén, voltunk plázában fagyizni, mászóteremben megnézni a százmillió embert aki tényleg szintén ezt választotta a programnak a hosszú hétvégére ahogy sejtettük*, néztünk itthon sorozatot (dirk gently, cosmos), tekkeneztünk, ping-pongoztunk az ebédlőasztalon (jó volt amikor Nudli halált megvető bátorsággal cikázott a bútorok között mint labdaszedő (biciklis sisakban, mert első a biztonság), és közben mindig berakta a telefonján a zenét amit felváltva választottunk**), és aztán amikor Nudli átment egy osztálytársához játszani, Bercivel a szüleim ebédlőasztalán is játszottunk mert az nagyobb (ott nem volt youtube diszkó), kiselejteztem néhány tonna gyerekruhát, közben néha kicsit szomorkodtam, elkezdtem a witches abroadot, aztán most a végén mikor egyedül maradtam megnéztem a hotel transylvania 2-t és a pop csajok satöbbi végét (még mindig jó).

*aztán kijöttünk

**volt liftzene, a wii theme song végtelenítve, egy hosszú dal amiben elénekelnek egy ilyen fura scifi történetet amiben a főszereplők elmennek 6969-be hogy megnézzék milyen de nem olyan, a sexy and i know it, valami eminem, a ymca, a stand

a könyv mindig jobb

Jó még csak három részt néztem meg a Big Little Liesból és értem hogy a tévében sokkal többet beszélnek, ezzel szemben nem látunk bele a fejükbe, ezért mindenfélét ki kell mondaniuk de azért kicsit máshogy mint ahogy a könyvben gondolják. És ezért kell hogy több minden is történjen, csak akkor se értem hogy ami a könyvben is történik és kimondják az mért nem lehet ugyanúgy.

de azért ezek felett nem tudok elmenni (kicsit spoileres)
– oké, Celeste-nek és Perrynek a könyvben is gyönyörű a háza, de itt Madeline-éknek is, Jane pedig nem lakásban lakik hanem ő is házban
– az ikrek nem ördögfiókák hanem gazdag, szomorú és kicsit koravén gyerekeknek tűnnek
– a nők öregebbek mint gondoltam (főleg Renata, de azért Nicole Kidman is. És nem gyönyörű, hanem szigorú arca van, amit a frufru valamennyire egyensúlyoz de attól még nem lesz kiemelkedően gyönyörű legalábbis nekem) (valamiért nem szeretem, ezért nem is gondolom hogy olyan mint Celeste, vagy el tudja játszani)
– bárki bárhova megy (a suliba, terapeutához, egymáshoz), mindig ugyanazon a festői tengerparti viadukton hajt keresztül
– miért Celeste fényképezgeti a gyerekeket és rakja fb-ra. ez Perry személyiségéhez fontos.
– Perry mért mindig amiatt veszekszik mert úgy érzi hogy Celeste ki akarja zárni a gyereknevelésből, a könyvben mindenféle piszlicsáré dolgon lesz ideges, pl mert legóra lépett
– és ne mutassák hogy szexelnek, szörnyű nézni (jól leírja amit a könyv is érzékeltet, és biztos ez volt a cél hogy kényelmetlenül érezzem magam)
– a megerőszakolós vonalat is kicsit megváltoztatták amit nem nagyon értek miért

egy csomó karakter bejön azért, Reese Witherspoont pl szeretem, és tudtam is hogy ő Madeline már amikor a könyvet olvastam, szóval eleve őt képzeltem oda, és jó is. Adam Scott végtelenül cuki, nem tudtam hogy ő Ed de illik hozzá. Perry is tetszik, Bonnie is, na Zoe Kravitz tényleg gyönyörű. Az ikreken kívül a többi gyerek is bejött.

 

Erről meg olvastam és marginálisan kapcsolódik (a mindennapjainkat meg átitatja) https://www.theatlantic.com/magazine/archive/2017/07/power-causes-brain-damage/528711/?utm_source=atlfb

Arról nem szól a cikk hogy mennyivel nagyobb valószínűséggel kerülnek hatalmi pozíciókba akik egyébként is kevésbé képesek mentalizálni (és így nagyobb valószínűséggel gázolnak át másokon és tesznek meg bármit hogy elérjék a céljaikat), de ez amiről szól, hogy a megszerzett hatalom ezt okozza, elég rémisztő.

Vártam a Stranger Things végét, de igazából csak azért mert nem szeretek félni meg izgulni. Egy olyan sorozatot szeretnék, amiben ugyanezek a szereplők csak úgy élik a hétköznapi életüket. Everyday Things vagy ilyesmit Everydayer Things.

A Thor pedig jó. Egyetlen komoly kritikát tudok csak felhozni, hogy Chris Hemsworth túl hamar visszaöltözik amikor végre félmeztelen.

Egyébként meg jól eltelt a szünet, így a végére kezd meggyógyulni a köhögésem, pár dolgot azért kihúztam a to do listámról, az iparűzési miatt pedig egyszer börtönbe megyek szerintem. Most is itt néz vádlón a levél és a sok csekk, direkt magam mellé tettem, de csak kerülgetem mindig. Annyit se tudtam kisilabizálni hogy hova mit kell befizetni, de az adóbevallást (kb 5 hiányzik az elmúlt pár évben) úgyse tudnám megcsinálni, amiatt fel kellene hívnom a könyvelőt.

a cosmos utolsó része is picit belement a szemembe. de nem baj megnézhetem az újat. meg saganét is újra.

kishírek a mi kis világunkból, avagy a világ legmodorosabb címe

Azon gondolkoztam hétfőn, ahogy a kánikulában mentem a mászó helyre, hogy meddig bírja ezt a természet hogy összehoz legalább 30 fokot aznapra amikor mászunk, de ma nyertünk, megszakadt a sorozat.

Nudli nagyon szereti az Áll az alkut, amikor régebben ment még kicsi volt, akkor nem nézte, de most érdekli hogy döntenek a szereplők. Kicsit rossz hogy elég későn van vége, nem segíti elő hogy simábban menjen a lefekvés.

Elkezdtem nézni a Dark Mattert, az első rész jó. Gével befejeztük az angol The Office-t (a christmas special-el együtt), hát annyira nem ájultam el rajta amennyire sokan dicsérték. De már elhatároztuk hogy megnézzük az amerikait is, remélem David alteregója jobb fej.

Befejeztem a Coyote Blue-t, ez azért kicsit más volt mint az eddigiek, időnként elég rémisztő volt hogy milyen mértékben borul szanaszét a főszereplő élete. Az is tetszik még CM-ban hogy mindig tesz szomorúságot is az alapvetően vidám, tréfás történetbe, szerintem azért hogy jobban lehessen értékelni amikor jó, ahogy az életben is van. A vége felé volt egy cuki rész a családról, amin először mosolyogtam, aztán kijelöltem hogy majd bemásoljam ide, aztán kicsit elsírtam magam rajta, ezt a témát még nem igazán dolgoztam fel. Most nem linkelem mert lusta vagyok felállni a könyvért, meg egy jó nagy spoiler is az idézet.

Véget ért az American Gods első évada, nagyon nagyon tetszett. Szerintem zseniális, nem tudok mást mondani. Ja de, azt hogy az első olyan sorozat volt ahol számon tartottam hogy kijött az új rész, és amint lehet megnéztem.

A Silycon Valley-nek is vége, továbbra is fárasztó hogy egy-egy epizódon belül átlag tizenhétszer fordul meg a sorsuk és hogy olyan szerencsétlenek, de azért cukik közben (meg a gonosz nagy emberek is idióták és bénáznak össze-vissza, és nekik is megfordul a sorsuk néha, ez kicsit enyhíti).

A Big Bang már eléggé ellaposodott, ritkán nevetünk, de szeretjük persze.

Viszont elkezdődött a Preacher 2. évad, eddig biztató. Valamint elkezdtük a House of Cardst, az első rész abból is biztató, persze fogalmunk sincs egy csomó szereplőről meg szálról az előző évadból, ezer éve volt.

Ma és tegnap is ellustálkodtam a mozgást, kétségbeejtő ez a meleg, kizárt hogy kibírjam a munkát még egy hónapig.

Berci megkérdezte melyik a kedvenc karakterem (mindenből, of all time), szerencsére adott egy hét gondolkozási időt. Nehéz, felelősségteljes döntés. (River a Firefly-ból? Holden a Cather in the rye-ból? Kázmér a Kázmér és Hubából? Suzy a Moonrise Kingdomból? Ron a Parks and Recreationből? Vagy April? Bea a Tündér Lalából? A Marsiból a fickó? Mikkamakka? Coraline? Raymond a The Wrong Boyból? Rob a High Fidelity-ből? Annyi mindent láttam és olvastam az elmúlt 36 évben.)

Teljesen független, de végre vettem “negyedannyi” nevű cukorhelyettesítőt, amit annyira dicsért mindenki (mert természetes, nincs benne cukor és jó az íze) és tényleg egész ehető. Meg a múltkor vettem kókusztejet is, de nem tudtam kipróbálni zabkásába mert elkóstolgattuk müzlihez, az is egész iható. Ma készítettem kókusztejes-negyedannyis-fahéjas zabkását, nem fahéjas tejbegríz de ahhoz képest jó..

Tegnap valamiről eszembe jutott a Reality Bites és megnéztem újra. Emlékeztem hogy akkor sem voltam teljesen elájulva tőle, most arra jutottam hogy Ethan Hawke és Winona Ryder túl sok fura természetellenes dolgot művelnek az arcukkal. Az viszont tetszett hogy a hajuk általában összevissza, egyiküknek zsíros is, szerintem mostanában ez sokkal kevésbé megengedett egy filmben, mindig kifogástalan mindenki haja, bárhol vannak (drei wetter taft haha).

Ma meg megnéztük a Dirk Gently első részét, elb*szott volt de jó értelemben (elnézést, nem szoktam itt káromkodni, remélem kiskorú nem olvassa, de szerintem nincs más szó ami megfelelően tudná érzékeltetni).

Nézős

Nemrég megnéztem a Black Mirror első két részét, nem voltam oda tőle. Szerintem kicsit olyan mint a második rész végén a srác lesz. Azt a képet akarja kelteni hogy nagyon fontos dolgokra próbálja felhívni a figyelmünket, de valójában szórakoztatás, azzal tűnik ki hogy merészebb és durvább mint amit megszoktunk. Aki nézi nem azért teszi hogy rájöjjön hogyan lehetne autentikusabb az élete, hanem mert kíváncsi hogy milyen bizarr elmebetegséget találnak még ki. Állítólag van még egy rész ami jó és érdemes megnézni, de elfelejtettem mi az és nem is találom.

Tegnap meg a Donnie Darkót, aranyos.

ez kicsit spoileres:

Ma meg a Nocturnal Animalst, kemény. Teljesen a hatása alatt maradtam, úgy érzem magam mintha én lennék Amy Adams és rá kellett jönnöm hogy a rossz utat választottam, szemét voltam másokkal hamis előnyökért, de legjobban mégis én szívtam meg, és mire egész testemmel-lelkemmel átérzem ennek az igazságát, már késő (pedig nem vagyok posh galériatulajdonos aki undorító “művészi” alkotásokat készít).

A szünetről eddig

Egy nagy elmaradásomat letudtam és megnéztem én is a Kingsmant végre (tetszett), sőt egyedül én szúrtam ki az elején Mark Hamillt.

Befejeztem a Dűne messiását, hát elnézést minden fantól de szódával elment. Most Johnny Cash önéletrajzát olvasom, ez is tetszik, úgy emlékszem a filmben teljesen el volt tolódva a hangsúly a drog és a szerelmi szál irányába (meg valami totál kifacsarodott izét csináltak a tesója halála helyett, de lehet hogy az másik filmben volt), de még csak 40% körül tartok szóval még lehet hogy itt is el lesz később.

Meg a “Bioetikai kérdések a pszichiátriában és a pszichoterápiában” című könyvet is olvasom, egyrészt borzasztó fontos, minden orvosnak, pszichiáternek és terapeutának kötelezővé kéne tenni, másrészt határán van az olvashatóságnak. Sokszor túl bonyolultan, magyartalanul fogalmaz és túl sokszor írja le ugyanazt a gondolatot (szerinte biztos mindig kicsit különböző szemszögből de számomra nem észrevehető a különbség), jó sokat lehetne húzni belőle. Amiről szól arról inkább a pszi blogomban írhatnék, ha végre elkezdeném.

Nudli és Gé végignézték a Dirty Harry sorozatot, nagyon tetszett nekik, én pedig minden egyes résznél újra konstatáltam hogy ez nem olyan sorozat, hanem rendes egész estés filmek (“Jé, milyen hosszú ez a rész”).

A karácsonyt is túléltük, meg az évről évre nálunk tartott vendégséget is (idén megállapítottuk hogy végleg kinőttük a lakásunkat) (22-en voltunk csak már nincs köztünk baba aki elüldögél valaki ölében, sem kisgyerek aki erre-arra sertepertél, a nappalit lefoglalták a gyerekek)*, ma meg voltunk uncsitesókkal tropicariumban és simogattunk babaráját. Remélem sikerül is kinyerni a csodálatos képeket a telefonból.

Hímeztem még néhány kicsit, eszembe jutott a párna amit néhány éve karácsonyra kaptam és utoljára a tavalyi téli szünetben haladtam vele valamennyit. “Még” nem tornáztam azóta sem.

*és a Tolmácslány eszembe juttatta hogy annak idején korcsolyáztunk a Rockefeller centernél, először irigykedtem az akkori magamra, aztán egy-két halvány emlék is előjött, meg azt is hogy van egy élő meghívásunk Brüsszelbe

Kicsimmel S.H.I.E.L.D nézésekbe

Jó igazából Gé és Nudli nézi, mi meg ott vagyunk.

Shield: Még ennyi év után is?
s (a fürdőszobából, drámai hangon): After all these years?
Nudli: igen

Shield: Ha nem mondod el az igazat, szakítok veled!
Nudli: dün-dün-dün

Ezek is voltak

de ez már mind régi úgyhogy valószínűleg állott lesz.

Láttuk a Ghostbusterst, a gyerekek is elálmélkodtak rajta hogy a férfiak átlagosan feleannyira értékelték imdb-n mint a nők (sokuk valószínűleg anélkül hogy látták volna). Ezért eleve volt bennünk egy kis dac hogy nekünk tetszeni fog, de kb a felénél megkönnyebbülve konstatáltam hogy tényleg jó. Szerintem nemcsak azzal haragították magukra a készítők a geek pasikat hogy nők a főszereplők, hanem azzal is hogy a két legtöbbet szereplő pasi közül az egyiknek jó a teste de szivacsból van az agya (Chris “Thor” Hemsworth szerintem nagyon élvezte, lubickol a szerepben), a másik egy valódi geek aki viszont nagyon rossz fej.

Végignéztük a Preacher első évadát, nagyon tetszett, szerintem a következő még jobb lesz. Cassidy ftw, mindig elnevetem magam ha eszembe jut hogy utálja a nagy lebowskit, bár nem tudom ez mért olyan vicces.

A véleményemet az Utóéletről az jellemzi, hogy 15 napja készítettem ide egy jegyzetet a címével, hogy majd írjak róla, ma pedig rá kellett keresnem hogy mi az. Valamennyire felelevenedett, egy magyar művészfilm, közben nem nagyon tudod hogy mi van és a végén sem. Közben kifejezetten szenvedtem és alig vártam a végét, utólag kicsit jobbra értékeltem (eszembe jutott egy-egy részlet és utólag tetszett), de ezek szerint 2 hét alatt teljesen elfelejtettem, ami biztos az én sekélyességemre utal.

Elkezdtük nézni a Lucifert, az elején a sztori is borzasztó lapos (főleg nyomoznak és évődnek, ó ilyet még nem láttunk), most már kicsit kezd felpörögni. Sajnos a castingban a tehetség rovására helyezték előtérbe a kinézetet, de még nem is néznek ki jól mert mindegyik műnek, megcsináltnak tűnik, ami tovább rontja az élményt.

Végre megnéztük az Aljas Nyolcast, engem a Kutyaszorítóbanra* emlékeztet leginkább Tarantino többi filmje közül: sok férfi be van zár(kóz)va egy helyre, vannak a lényeghez nem kapcsolódó beszélgetések, melyek számomra mindkettőben viszonylag érdektelenek, a vége felé a férfiak egyre hangosabban nyögnek-üvöltenek különböző véres és undorító sérüléseknek köszönhetően. Csak itt még van véres hányás is (sok-sok, egy része az egyetlen női szereplő arcán landol), valamint az egyetlen női szereplő arcán szétfröccsenő és -kenődő véres agydarabkák. Egyébként az egyetlen női szereplő arcán korábban a saját rászáradt vérét csodálhatjuk hosszan egy orrba vágást követően, majd raguval is arcon öntik. Azzal talán nem spoilerezek ha elárulom, hogy a sztori a szokásos módon fordulatokban teljes és lebilincselő.

Meg elolvastam a Pale Blue Dotot, ezzel arányban nő az érdeklődésem a csillagászati hírek iránt. Sagan egy csomó mindent megjósolt ami tényleg úgy lett.

 

*a Kutyaszorítóban tetszett a legkevésbé Tarantino filmjei közül, de szerintem ez a szövegből is kiderül

Amire a múlt hétből szeretnék emlékezni

Befejeztük a Stranger Thingst, nem a sztori miatt tetszett nagyon hanem a karakterek miatt, sok jó szereplő és jó színész volt benne.

(a mr robot aktuális részére nem)

Nudli kérte hogy nézzük meg együtt a Zootopiát, ő már többször látta. Sajnos úgy tűnik túl magasra kerültek az elvárásaim, borzasztó klisésnek és szájbarágósnak éreztem a történetet, de persze szuperül nézett ki és néhányszor nevettem is. Csak az nem derült ki számomra hogy mit esznek a ragadozók, de lehet hogy nem figyeltem eléggé.

Amikor este 11-kor hazafelé autóztunk a sürgősségiről, a hároméves már jókedvűen nézegette a kocsi ablakán keresztül a csillagokat, és közölte hogy néha azt szokta képzelni hogy igazából kicsik és közel vannak. El akartam neki mesélni hogy én meg azt szoktam képzelni hogy az ég egy fekete lepedő amin csak apró lyukakon keresztül látszik át a mögötte levő fényesség, de már nem figyelt rám, de a szülei igen.

Az Aszódi Kisáruház, ahol kivétel nélkül minden kapható. És a tőle srégen levő virágbolt, ahol nem bajlódnak az idényjellegű holmik elpakolásával így az ember egész évben tud valentin napra, ballagásra és halottak napjára is vásárolni. Itt Nudli már elég nehezen bírta a várakozást és azt is megunta hogy a kedvenc moziban látott filmjeinkről kérdezgessen minket, de szerencsére Gé mentő ötletként kikereste a telefonján az appot ahol az összes általa nézett film szerepel és csoportosítható aszerint hogy hány pontot adott rá, a következő 20 percben Nudli ebből olvasta fel a tízeseket és a kilenceseket.

“Ájszupidej, galapupidej!” (=einsteigen bitte, zurückbleiben bitte)

Megnéztük a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlant, az volt róla a benyomásom előtte hogy vagy nagyon tetszik az embereknek vagy nagyon nem, én valahogy mindkettőt megtapasztaltam (mondjuk ez tényleg különleges élmény, nem hiszem hogy gyakran előfordult már) – miközben néztük, kifejezetten idegesített hogy ennyire balfék a főszereplő, ennyire nem ebből a világból való, mi történik, miért, mi ez az egész. A színészi játék, hangsúlyozás is gyakran bosszantott, de lehet hogy ez az én hibám. Közben csak a busz után futós rész tetszett, meg  az oravec dávidos (vagy ki). Viszont utána ahogy egy-egy jelenet felidéződött bennem, mégis tetszett, bár továbbra sem értem hogy mi volt ez az egész, de lehet hogy ez is az én hibám.

A baba illata, mosolya, puha meleg keze a nyakamon.

Nemrég befejeztük a Bansheet, nekem már lehet spoilerezni de most itt nem fogok, csak annyit írok hogy ennek az évadnak jót tett hogy befejező évad volt és végre nem kellett melrose place szerűen még tovább bonyolítani valószerűtlenül az eseményeket a kis eldugott porfészekben, ahol a világ összes típusú gonosztevője megtalálható és furcsa bizarr gonosztetteket követnek el egyre-másra.

Megnéztük az Orphan Blacket is, bőven lehetett volna már ott is ez a befejező évad (vagy az előző). Igen hát nyilván nehéz ötvözni a days of our livest a tökös verekedős nyomozós klónos kontenttel. (és azt se mondhatom hogy akkor minek hiszen amíg megnézik a népek és el lehet adni sok reklámot közben addig megéri). Az utolsó rész alatt kifejezetten szenvedtem és vártam a végét.

(de én túl kritikus vagyok és mindenben hibát találok és csak azt emelem ki)

Tömör és érdektelen összefoglalás az életünkről.

Múlt előtti hétvégén a velencei tó partján sétálgattunk viharos szélben, egyesek szörföztek, mások máglev* voltak és fel-alá sétáltak lehetőleg a csíkokon, és volt aki az anyukája hasán édesdeden aludt a hordozóban. Másnap pedig megjött Gé.

Múlt hétvégén végre tornáztam, Gé meg újra sokat futott, miközben mi Bercivel a kánikulában sétálgattunk a vendégséget keresve, de végül megtaláltuk, hazamentem, Nudlival elindultunk bevásárolni, de már a parkolóban hívott Berci osztálytársának anyukája hogy mehetek Berciért, elmentünk érte, hazavittük, és újból elindultunk vásárolni. Vettünk mindenféle holmit a patkánykáknak, meg magunknak is, és végre hazaestünk.

Hétfőn megérkezett a tél és az állatkák, kiderült hogy hiába bizonygatta a csaj a kisállat-kereskedésben hogy nem férnek át a ketrec rácsán mert de, Gével és Nudlival visszamentünk és vettünk sűrűbb rácsú ketrecet, áttelepítettük és nézegettük őket.

Berci a héten megint kétszer nem volt suliban mert fájt a hasa, illetve szerdán elvittük de szólt hogy rosszul van és érte kellett menni, amint hazaért semmi baja nem volt. Úgyhogy most már felhívtam a gyerekorvost hogy kérjek időpontot, azt mondta elküld egy naplót amit töltögetni kell de nem küldte (nyilván abból indul ki hogy biztos nincs belgyógyászati oka csak pszichés, nyilván szerintem sem, de akkor is meg kéne vizsgálni). Aztán voltunk ballagás utáni kerti partin ahol Nudli aktívan utálkozott végig, aztán elvittük Gét az ő ballagására (nem, nem ő ballag) (igen, az osztálya ballag), hazafelé pedig betértünk egy kisállat-kereskedésbe venni csemegét, házikót és új itatót a kislányoknak, mert a régiből nem jött a víz, na hát az új természetesen folyamatosan csöpög, amióta itt ülök kicsöpögött egy deci.

A hangulatomnak nem tesz túl jót hogy esténként OitNB-et nézünk és a Zabhegyezőt olvasom (másodszor, amikor a végére értem rögtön újrakezdtem), pedig jó.

*mágneses levitációs vonat

Már nem érzem olyan könnyed-mókásnak az Orange is the new blacket (utoljára írtam ki), valószínű ahogy elkezdte a lakók múltját bemutatni a vicceskedés mellett hirtelen túl súlyos és nyomasztó lett vagy nem tudom.

Könyvben meg elkezdtem a 100 év magányt mert híres, és szerintem nemcsak azért érzem unalmas szarnak (bocs mindenkinek aki szereti) mert előre eldöntöttem hogy nem fog tetszeni. De elaludni mégsem tudok tőle.

Ma mindkét gyerek tanult verset itthon és kitaláltam hogy azt kell csinálni feleltetés közben hogy az első versszak után az utolsó 2 sorra váltani, hogy a tanár azt higgye hogy csak elgondolkozott közben, és előre megbeszélni az osztálytársakkal hogy ők is állítsák magabiztosan hogy végigmondtad a verset.

Elkezdtük az Orange is the new blacket, nagyon aranyos (eddig 3 részt láttunk csak de eddig minden szereplő cuki), kár hogy most szünet jön mert Gé elutazott.

Úgy ünnepeltük a közös születés-és névnapunkat, hogy az előestéjén befejeztük a House of Cards-t*, aznap elmentünk közösen az ikeába és végigszaladva rajta megvettük a karácsonyi ajándékunkat (egy könyvespolcot), valamint villanykörtéket**, zöldalma illatú gyertyát, új díszeket az égősorhoz hogy lecserélhessük a hópelyheket, és műanyag záróbigyókat zacskóhoz (csak ötszáz forint és valamire biztos jó lesz). Utána átautóztunk az árkádba és az év első fagyizásával köszöntöttük egymást, este pedig elmentem megünnepelni agnust. Másnap a Három Férfi gyorsan összerakta a könyvespolcot, amit timelapse felvétellel dokumentáltunk, és rápakoltuk az évek óta a sarokban halmokban szomorkodó könyveket. Délután metsző hideg borúban bicikliztünk a Duna-parton, majd Nudli kikönyörögte hogy azért ha beülünk valahova végülis fagyizhatunk, úgyhogy fagyiztunk, rájöttem hogy otthon hagytam a biciklilakatom kulcsát, Gé hazabiciklizett érte, addig mi fizz-buzzt játszottunk*** és fánkot ettünk a Fánkterápiában, megjött Gé, Berci rájött hogy smoothie-t is szeretne, azt is ittak, aztán hazabicikliztünk. Itthon Berci szomorkodott az olvasónapló miatt, átvittük őket anyuékhoz és elmentünk sörözni.

 

*tetszett, bár nagyon furcsa élmény a gonosz főszereplőknek drukkolni, teljesen meghasonlottnak érzem magam, de a többiek sem nyerték el annyira a szimpátiám hogy nekik drukkoljak. új élményt nyújtott, kiderült milyen egyszerre érezni mély felháborodást, undort, haragot és szimpátiát is ugyanazzal a személlyel kapcsolatban – nemcsak Kevin Spacey, Robin Wright is zseniális szerintem. de hát az élet nem fekete fehér.

**az új drága villanykörték egyáltalán nem bírják olyan sokáig mint ahogy hirdetik, és mire egy kiég az ötből, gondosan lecserélik a kollekciót hogy mindet ki kelljen cserélni.

***olyan hogy sorban számolunk de bizonyos számok helyett és amivel oszthatók plusz ha számjegyként szerepelnek, fizzt, buzzt vagy fizzbuzzt kell mondani, először a 3-at és 5-öt helyettesítettük, utána 2-t és 7-et, nagyon ügyesek.

A farsang végül úgy volt hogy anyutól szereztünk öreg leia mellényt meg csizmát, és készítettem szürke parókát leiának, fehéret einsteinnek (hozzá öntapadós bajuszt és szemöldököt). Majd itthon Nudli közölte hogy nem veszi fel a fehér parókát mert ciki, egész este keresgéltem a neten menőbbet, vagy olyan szemüveget nagy orral és szemöldökkel, majd Nudli szólt hogy nem szeretne Einstein lenni, oldjuk meg valahogy máshogy hogy intelligens legyen, és Gé kitalálta hogy tartson fel egy szövegbuborékot egy bonyolult képlettel. Amiből aztán mégis az E=mc2 lett, mert azt lehetett egész nagy betűkkel felírni hogy messziről is látszódjon. Utána Nudli kiborult hogy Bercinek versenye van aznap amikor a farsang van de ő azt akarja hogy mind ott legyünk. Végül Gé megbeszélte Bercivel és Papáékkal hogy ők viszik a versenyre. Pénteken volt Berci farsangja, előadták a tréfás star wars tematikájú színdarabkájukat, saját kategóriájukban nyertek (ahogy minden felsős osztály). Nudlinak készítettem kartonból óriás play-doh dobozt, nem is cellux-al és gémkapoccsal hanem vettem kartonhoz való ragasztót (az illata alapján technocol fekete uhu tubusban, kicsit nosztalgiáztam), egész jó lett. Idegeskedtünk amikor úgy tűnt hogy egyik barátja se jön és hárman lesznek az osztályukból, de aztán megjöttek, ügyesen bemutatta a jelmezét, páran nevettek is rajta (ami jó mert viccesnek szántuk) (intelligens gyurma) (ami amúgy ilyen fura gyurma) bekerült a legjobb csapatba, idén még a tombolán is csomót nyert, Bercit meghozták anyósomék a versenyről, szóval minden jó lett. Jövőre már csak a felsős farsangra kell menni, meg azután is, azután meg Berciére már nem kell.

És elkezdtük a House of Cardst, teljesen fan lettem, Kevin Spacey nagyon szexi gonosz. (majdnem mint amilyen gyászoló terapeuta) (és ártatlannak tűnő gonosz bűnöző) (és kisvárosi apuka aki meg akarja dugni a lánya barátnőjét) (a K-Paxben nem szexi de ott is jó) (Az éjfél a jó és gonosz kertjében nem tudom mi) (abból a filmből csak arra emlékszem hogy tetszett)

Meg még elolvastam az Eastern Standard Tribe-ot, mert fent volt a kindle-n, tetszett, itt is sok mindent nem értettem (rövidítések és ismeretlen szavak amiknek egy része valószínű létezik csak nem hallottam róla, egy másik részét Doctorow találta ki), viszont nem magyarázott hosszan semmiről (bár akkor lehet hogy pár dolgot jobban értettem volna). Most a Wolf of Wall Streetet kezdtem el, így 10% körül elmondható, hogy egész jól visszaadja a film a könyv hangulatát.

És hiányzik a Silicon Valley valamint megnéztük a Limitlesst (a sorozatot), a közepétől egész jól felpörgött de azért nem az igazi, meg vannak bosszantó dolgok.

Meg még az volt a szünetben, hogy végigszenvedtük magunkat az Affairen, most már tényleg nem vesz rá, a harmadik évadot biztos nem fogom nézni. Aztán elkezdtük a Silicon Valley-t, nagyon aranyos, sokszor nevetünk hangosan, csak egy kicsit túl sokat szívnak, de gondolom ez igaziból is kb így van ott. És elolvastam a Marsit, nagyon jó könyv (nem láttam a filmet, persze nagyjából tudtam hogy miről fog szólni, de azért volt amikor meglepődtem, meg sokat izgultam), rengeteget nevettem rajta, csak egy kicsit túl sokat szív. Meg egy kicsit túl sokat számolgatnak, de a végén már rutinosan átugrottam. Most kiderültek a preferenciáim: legyen vicces és ne legyen túl sok szívás. Kíváncsi vagyok megfelel-e ennek a Védett férfiak amit nemrég kezdtem el.

Egész nap ásítoztam most meg nem tudok aludni, viszont végre nincs nagyon sürgős feladatom, viszont most épp nincs a kindle-n olyan amit szívesen olvasnék altatónak, viszont van egy papír könyv csak olvasólámpám nincs hozzá. De ezután lehet hogy megnézem hogy a kindle fénye elég erős-e hogy világítson az igazi könyv olvasáshoz (elég idétlenség a könyv elé odatenni hogy igazi, a könyv az könyv, csak úgy meg nem biztos hogy érthető).

Közben annyi történt (illetve nem, egy csomó minden más is történt) hogy elhatároztam hogy a második évadra már nem vagyok kíváncsi a megcsalós sorozatból (literally elfelejtettem a címét), majd az utolsó részt úgy összerakták hogy mégis tovább nézem Gével és együtt unatkozunk rajta.

A továbbiakban sem lesz spoiler.

Valamint elolvastam a For the Wint Cory Doctorowtól, szerintem nagyon fontos dolgokról ír amiről én nagyon keveset tudtam, illetve csak egy ilyen közhely helyett, hogy “Ázsiában még mindig gyerekeket dolgoztatnak” sokkal valóságosabbá és emberközelibbé vált az egész, miközben fordulatosan és szórakoztatóan van megírva a történet. Az ilyen számítógépes szerepjátékos aranyásós izékről meg tényleg semmit nem tudtam. És az is jó hogy sokat ír a pénz világáról, bár egy kicsit talán sokat is magyarázza, de anélkül meg gondolom nem lenne érthető. Annyi kritikai megjegyzésem lenne hogy az én ízlésemnek kicsit túl sok a vér, bőrt átszúró törött csontok, feldagadt szemek és hasonlók (nyilván nem az én ízlésemhez mérte, de abban sem vagyok biztos hogy a fiataloknak ez kell és/vagy csak így lehet megtartani a figyelmüket). Illetve hogy vannak olyan könyvek, amikben mindenki “shrug” vagy “purse their lips” vagy “scoff” amikor mondanak valamit, ebben meg kicsit túl sokan “wiggle their chin from side to side”. De ez apróság.

Aztán elolvastam a Down and out in the Magic Kingdomot is, nagyon jó kis világot alkotott, van benne ami kicsit hasonlít más scifire, de sok nagyon újszerű ötlet is van. A történet itt is fordulatos és érdekfeszítő, csak azt nem nagyon értem hogy mi miért történt, a szereplők mért úgy viselkedtek ahogy, mit akart ezzel az egésszel mondani nekünk a szerző. Nekem inkább úgy tűnt hogy a történet csak eszköz volt ahhoz hogy megismerjük ezt a világot, amiben viszont sok mindenhez egy icipicit több magyarázatot el tudtam volna viselni (akkor mi is az a bichun society, mért ez a neve, jelent-e valamit, meg az ilyen kütyük hogy utilidor meg az autószerű izé aminek máris elfelejtettem a nevét, szóval lett egy homályos elképzelésem hogy kábé mi az, de miben más mint egy autó stb. Arról meg végig fogalmam se volt hogy mi az a HUD, a végére se lett.) Meg hogy miből van az ingyen energia. Szóval ezek kicsit zavarnak hogy kéne tudnom valahonnan máshonnan vagy leírta csak nem figyeltem vagy mi. De egyébként tetszett.

Meg a múltkor kicsit belehallgattam ahogy Nudli nézte Szirmai Gergő értékelését az Oscarról, hogy kik nyertek és szerinte kiknek kellett volna, és megütötte a fülem hogy a Nightcrawlerben Jake Gyllenhaal milyen jól megmutatja, milyen is az az autizmus. Nem tudom hogy ez egy hivatalos vélemény vagy csak az övé, de mindenképp meg kell jegyezzem hogy az általa játszott karakter nem autista (nem is magasan funkcionáló autista és Aspergeres sem), hanem pszichopata, és ezek két teljesen különböző dolog. Ne kezdjünk már el minden szélhámost és csalót autistázni. Elvileg előfordulhat hogy valakinél mindkét állapot fennáll, csak éppen általában a magasan funkcionálóknak sem működnek a végrehajtó funkcióik elég jól, és nem képesek olyan magas szinten mentalizálni hogy úgy manipuláljanak mint gyllenhaal. Valamelyik nap fürdés közben nagyon részletes leírást alkottam a fejemben a kettő közötti különbségről de most nem fogom leírni, akit érdekel keressen rá (vagy kérdezzen).

Ez sem illeszkedik ide tartalmilag, de a szünet előtti napokban valamelyik reggel Berci elsírta magát, mert eszébe jutott valami ami miatt jövőre nem akar menni az iskolai nyári táborba*, és ma kb félóra rábeszéléssel, találgatással és némi kreatív gondolkodással sikerült belőle kiszedni hogy az jutott eszébe, hogy az idei tábor alatt volt anyósomék ötvenedik házassági évfordulója ahol egy csomóan ott voltak a családból, ők meg nem. Úgy döntöttünk hogy nem hozzuk őket előbb haza emiatt, és nem is nagyon beszéltünk nekik róla hogy ne fájdítsuk a szívüket, de anyósomék egyszer végigmutogatták nekik a képeket amikor náluk voltak. Nudlit úgy tűnik egyáltalán nem rendítette meg a dolog, Bercit viszont nagyon, nem is beszélt róla, most is csak borzasztó nehezen. Úgy gondolom utána megkönnyebbült, de még mindig hajthatatlan volt hogy jövőre se megy, akkor se ha megesküszünk hogy semmi érdekes nem történik közben.

*tavaly egyedül ment és nagyon nehéz volt szegénynek, de végül túllendült a kezdeti problémákon és jól érezte magát, idén már Nudli is volt és mikor hazajöttek úgy tűnt hogy mindketten élvezték, rengeteget meséltek róla.

Most meg a bejegyzésszerkersztő rajtaütésszerűen átváltott magyarra.

És megnéztük a The Affair első négy részét, továbbra is ellenszenves minden karakter, a várakozásommal ellentétben (a cikk alapján amit olvastam róla) nem forradalmi és elgondolkoztató, hanem közhelyes, bosszantó és szenvelgős. És a csaj karaktere sem mély, hanem idegesítően szenveleg, és igazából nem kell feltétlenül szörnyű tragédia az ember múltjába hogy mély legyen a karaktere, hanem jól kell megírni és előadni a szerepet, de lehet tragédia is csak akkor jól kell megírni és előadni. (Kíváncsi leszek hogy mit találnak ki Abbey-nek a következő évadra, aki a cikk szerint panaszkodik hogy nem elég mély a karaktere.)

Megnéztük a Mr Robotot, mivel még új nem írok spoilert. Bevonzott, megkedveltem a szereplőket (néhányat), izgultam értük, hiányzik hogy vége. Érdekes volt a hacker téma. Viszont kicsit azt éreztem hogy az alkotók attól féltek hogy a nézők már immunisak a drámára és az érzelmekre, és feltolták a hangerőt (pump up the volume) (bocsánat) (abban is van Christian Slater). Viszont legalábbis rám ez a mennyiségű döbbenet, fordulat, intenzív érzelem, őrültség minden egyes részben úgy hat hogy nem érzek semmit enyhe bosszankodáson kívül. 7/10 mondjuk.

Rászoktam a Parks and Recreationre, egyelőre az angyalos beszólások tetszenek a legjobban:
Ron: Every time she laughs, an angel dies.

Andy: You’re like an angel without wings!
April: So, like a person.

A tizenhatodikat úgy ünnepeltük, hogy véletlenül úgy jött ki hogy pont aznap nem dolgoztam, de azért korán felkeltünk* hogy kiérjünk a tömeg előtt a strandra, ami sikerült is, és a strandsátrat is elvittük magunkkal. Utána amikor épp nem felváltva mentünk be a gyerekekkel az élménymedencébe, vettünk sültkrumplit, igazi magyar hamburgert, hekket, palacsintát**, játszottunk jungle speedet (végül Nudli is, és nem is lett ideges, amiben segítette hogy végig vezetett majd megnyerte), youtube videó segítségével összecsuktuk a sátrat. Itthon megnéztünk legalább ezer*** fotót a táborról, a gyerekek meg meséltek. Jó volt még jobban belelátni az ott töltött mindennapjaikba. Például kiderült hogy Nudli majdnem végig ugyanazt a pólót hordta, mert ujjatlant nem akart mert a barátai rövidujjúban voltak, annyit meg nem turkált hogy megtalálja a többi rövidujjú pólóját. Berciről meg kiderült hogy kétszer is szerepelt az esti programok során, egyszer énekelt, egyszer meg ő volt a mesélő, amiket magától nem mondott el. Ezután gyorsan elaludtak, mi pedig elkezdtük nézni a Parks and Recreationt, aranyos de azért elég fárasztó, remélem hamar átterelődik mások kalandjaira Leslie idióta parképítéséről.

*rajtam kívül valójában mindenki magától kelt.

**a tábor egyik nagy eredménye, hogy a gyerekeink megszerették a palacsintát.

***ebben kivételesen nincs költői túlzás.

És tetszik nekik a Pál utcai fiúk, teljesen bevonódtak meg minden. Csak én szenvedek, meg fáj a szívem és aggódom hogy mit fognak szólni a végéhez. Mondjuk beszélgettünk már róla hogy akkor még nagyon veszélyes volt egy tüdőgyulladás meg nem volt antibiotikum meg ilyesmi. Szerintem még nem olvastak meg nem is láttak olyan történetet aminek rossz a vége, max a suliban, mi nem olvastunk nekik Andersent, meg székely meséket sem.

Mi meg nézzük tovább a kis sorozatainkat, a TBBT szerintem jobb mint valaha, kivéve továbbra is Pennyt, mármint Penny is jó fej csak Kaley Cuoco nem tanult meg színészkedni továbbra sem. Az utolsó részben volt az a kérdéssorozat amitől elvileg ha bárki őszintén megválaszolja egymásnak és utána négy percig egymás szemébe néznek, szerelmesek lesznek, szerintem kedvesen dolgozták fel. Illetve Jim Parsons is kicsit ambivalens, mert egyrészt jó színésznek tartom, másrészt nagyon finom érzékenység, kedvesség és jószívűség sugárzik át a karakterén, ami ugye nem Sheldon, hanem valószínűleg a saját személyisége, szóval lehet hogy mégsem száz százalékosan jó színész, viszont nagyon szerethető.

A Banshee és a Suits pedig szar. A Banshee-nek az első két évadja volt jó, csak pont amiért jó volt (fordulatok, nyers erőszak, változatos szex), az az ami miatt nem lehet végtelenül folytatni mint egy dallast vagy egy melrose place-t, vagyis egy idő után elszürkül, elveszíti a jelentését, nem tudom már elhinni hogy megint másba szerelmes halálosan a főszereplő, meg hogy újabb halálos ellensége van. Meg egyre nehezebben védhető hogy mit keres még mindig Banshee-ben.

A Suits legújabb évadjából még csak egy részt láttunk, de nem javított a véleményemen.

Befejeztük az Orphan Blacket is, úgy vagyok vele mint a Banshee-vel, annyira beszippantott hogy többször megfeledkezem róla hogy már vége és várom a folytatást. A Híd első évadját is megnéztük, az annyira nem kötött le, hiába sejtem hogy sokkal közelebb áll ahhoz ahogy valójában zajlik egy nyomozás, nem véletlen hogy általában pörgősebbnek mutatják. Az emberi része meg fura ugye egyrészt Saga miatt, de Martin is fura aki egy kedves nagy mackó, ami az én fejemben nehezen áll össze azzal hogy milyen felelőtlenül viselkedik. A vége meg szerintem különösen kegyetlen nemcsak ahhoz képest amit megszoktam, hanem az addig részek hangulata alapján sem számítottam rá.

Elolvastam a Do androids dream of electric sheep-et, tetszett de teljesen más mint a Szárnyas fejvadász, a sztorija meg a hangulata is sötétebb, meg kicsit misztikus, néha olyan mintha egy álom lenne az egész. Aztán egyik nap elfelejtettem magammal vinni a könyvem, viszont a telefonon megtaláltam a The perks of being a wallflowert. Aranyos, helyes benne a főszereplő fiú. Annyira nem tudtam azonosulni a felvetett lelki-társadalmi problémákkal, lehet hogy azért mert sosem voltam amerikai tinédzser srác. Vagy szívtelen vagyok, nem tudom. Lehet hogy nekem sok volt mindig a reakciót amikor valami felzaklató történt, nem hagyott helyet annak hogy én is felzaklatódjak. Aztán elkezdtem az Old man’s war sorozat utolsó részét, aminek még nem jegyeztem meg a címét. Ja és megnéztük a Transcendence-t, fura volt szerintem, mindenfélét felvet de úgy tűnik nem azért hogy elgondolkoztasson, inkább mégis csak egy pörgős thrillert akartak csinálni, az etikai és egyéb problémák felvetését feláldozták az izgalmas fordulatok oltárán. De hát azért Johnny Depp, meg pörgős is volt tényleg, szóval egynek jó.

Tegnap meg általános iskolai osztálytalálkozón voltam, a hozzáállásomat jellemzi hogy ha mostanában felmerült az osztálytalálkozó téma, mindig legyintettem hogy nekünk most lenne a húsz éves érettségi találkozónk de nem szervezte meg senki, erről meg teljesen meg is feledkeztem. Nem is volt sok kedvem hozzá (ötödiktől jártam ebbe az osztályba, két lánnyal beszélgettem egy-két mondatnál hosszabban, közülük az egyiket utol se érték), sokat vetett a latba hogy mégis elmentem, hogy a házunk tövében levő étterembe szervezték. Az osztályt jellemzi amikor beszélgetés közben valaki egyszercsak megjegyezte hogy nahát, egymás mellett ül a három eminens tanuló. Én egy olyan iskolából csöppentem ide, ahol több mint négy éven keresztül nem találkoztam a stréber, eminens szavakkal, és nem volt ciki jó tanulónak lenni, itt meg kisebbségbe kerültem ahol az eszem miatt csúfoltak, amivel nem nagyon tudtam mit kezdeni, meg most sem. Az étteremből nem mentem velük tovább bulizni (pedig a Retró nevű hely akár érdekes is lehet), részben mert túl nagy volt a kísértés hogy egy perc alatt hazasétálhatok.

Most meg segítünk megfogalmazni Bercinek a tündérmese, láncmese és állatmese definícióját.

Tetoválómesterek játék:

iszunk ha
– Nunez azt mondja hogy irány haza
– Sarah kiborul
– rosszul van egy modell
– Kay Kutta szemétkedik és bizonygatja hogy mindenkit ki fog ejteni
– Dave Navarro cuki
– Oliver szájából fogpiszkáló lóg (vagyis Oliver feje látszik a képernyőn)

további hírek

Befejeztük a Dextert, előtte még nagyon reménykedtem hogy csak azért nem tetszett mindenkinek a vége mert túl happy, nagyon dühös voltam. Most a Banshee-t nézzük, elég jó.

Amikor Skóciában voltunk, anyu elkezdte olvasni a gyerekeknek esténként a Galléros Fecót (megint meg kellett kérdeznem a nevét, sálas G. jutott az eszembe, most azon mélázok hogy lehet-e összefüggés, a szerző a sulinkba járt), mi is folytattuk, most van újra esti olvasás ami tök jó. Ma kezdjük a Harry Pottert.

Olvastam a The Sagan Diary-t (John Scalzi) (rövid) (nem értem benne a sztori egy részét) (hogy mi volt a barátjával aki meghalt), a Madrapurt (Merle) (hátborzongató, szerintem egy analógia arra hogy az életünk sötét, rideg és rövid, sosem értjük meg az értelmét, kevés esélyünk van valódi kapcsolatokat kialakítani, az univerzum gonosz és szenvtelen, és úgyis meghalunk), a Magyar macsak átkát (Yalom) (szerettem ezt is) (előtte a terápia ajándékát, de azt lehet hogy már írtam), a Sourcery-t (Pratchett) (ez nem annyira tetszett, mármint Pratchetthez képest) (az első öt korongvilágot ezzel elolvastam, bár nem sorrendben és legalább 15 év különbséggel, de szerintem nemcsak ezért érzem hogy nincs köztük folytonosság). Most Bradbury-t olvasok (Fahrenheit 451), mert az sci-fi körökben alap.

Most hogy írtam hogy milyen jó hogy tornázom és nem is vagyok beteg, ma szarul lettem.

A hétvégén voltunk biciklizni a vadregényes újhegyi lakótelepen és megfigyeltük a helyi elemeket természetes közegükben (a cukrászda és a mellette levő presszó közönsége). Tegnap pedig megnéztük a dinókiállítást a millenárison, amit Nudli kapott szülinapjára- nem az egész kiállítást, csak a belépőt. Egész jó volt. Vicces volt ahogy olvastam a tudnivalókat az egyes dinókról, Nudli meg fejből sorolta az adatokat, igen magas egyezéssel. Volt egy 3D film is, szerencsére a gyerekek nem azon bosszankodtak, hogy a rendes mozivászonra tervezett filmet egy kb 10×18 cm-s vászonra vetítették, hanem érdeklődéssel figyelték a Föld keletkezését és az állatvilág kialakulását, és lelkesen jöttek ki, sorolták az összes adatot amit én azonnal elfelejtettem.

Milyen érdekes, hogy vannak napok amikor nagyjából nem történik semmi: elmegyünk dolgozni aztán hazajövünk és alszunk, más napokon meg Nudli ágyában ébredek, mert kivételesen Nudli mellett Berci is átjött az ágyunkba éjszaka, mert fél a minecraftos slendermanes youtube videó miatt amit tegnap néztek. Gének korán kell bemennie ezért én viszem a gyerekeket, akiknek osztálykirándulásuk van, de nem várom meg a buszt mert stresszelek hogy be kell érni korán mert a nővérek “véletlenül” több új beteget jegyeztek elő mint máskor szoktak, ezért útközben erős bűntudatom van hogy a gyerekeknek nincs kinek integetni mikor indul a busz. Aztán bent bosszankodok hogy bár ma kivételesen az összes beteg eljött, a nővérek az ő részükkel még nem haladtak előre érdemben így megint az lesz hogy a betegek kint várnak én meg bent, de aztán feltalálom magam és csak behívom az egyiket. Később csak végzünk, majd hívnak a fogorvostól hogy beteg a fogorvosom ezért ma mégsem kell mennem hozzá, felhívom aput hogy mégse neki kell mennie a gyerekekért, aztán elmegyek a lehetséges új állásról beszélgetni megint, közben felhív anyu hogy mégsem mennek ma hozzá öcsémék viszont holnap mégis ráérnek, beszélgetek a lehetséges új állásról a lehetséges új főnökkel újra. Aztán van egy kis időm úgyhogy hazaugrom, és Gé is otthon van úgyhogy elkezdjük átszervezni Nudli szülinapi buliját vasárnapról szombatra, hogy a nagyszülőkön kívül az öcsémék is részt vehesssenek, mindenkit felhívunk, de a szupercukrászdában nem veszik fel a telefont, aztán mégis felveszik és elmagyarázzák hogy e-mailben kell jelezni ha a világ legdrágább de remélhetőleg nagyon menő tortáját (amit kicsit bűntudatból is rendeltünk, mert nem leszünk itthon Nudli igazi szülinapján, és azt akarjuk hogy érezze hogy nagyon szeretjük), aminek remélhetőleg Nudli örülni fog, nem vasárnap hanem szombaton szeretnénk elhozni. Aztán elmegyek a gyerekekért, megjön Berci és nagyon vidor, meséli hogy miket láttak (a Salamon tornyot, a királyi várat és a Mátyás királyos játszóteret Visegrádon), de főleg kardozik az új kardjával amit a zsebpénzéből vett*, miközben még sokáig várunk Nudlira elábrándozik hogy jobb lenne ha ikrek lennének, mert akkor hasonlítanának, ami menő, és egy osztályba járhatnának. Aztán végre megérkeznek Nudliék is, de ő nagyon dühös mert szerinte Gé nem rakott pénzt a pénztárcájába, és az sem vidítja fel egyáltalán amikor kiderül hogy de rakott, csak valamiért nem találta meg, és elmeséli hogy nagyon rossz volt a kirándulás, mert először mindenfelé mehettek az Emese parkban, aztán csak oda ahova mondták: hajókázás, íjászat, kopjahajítás, gyertyakészítés,  és nem tudott plüssmadarat venni 600 ft-ért. Aztán itthon összeveszik mindenért Bercivel és hogy kiengeszteljem lemegyek a boltba még egy kis jeges teáért és hozok neki egy calippót is, végre elpárolog a mérge és aranyosan ülnek egymás mellett a számítógép előtt, amit lefényképezek.

 

*eggyel jobb mint amikor egy ággal jött haza, amivel állítása szerint az egész kirándulás alatt játszott.

update: aztán fürdés és esti mese után elmagyarázom nekik hogy mi az a szerenád, és csak ráveszem magam a tornára, ők pedig lefekvés helyett csendben támogatnak a kanapéról, közben kicsit civódnak azon hogy Berci szerint Nudli ne mondja minden képnél ami feljön a képernyővédőn (a saját régi képeink) hogy dagadt. Aztán ők végre elalszanak én meg beveszem magam a true detective elé és szenvelgek hogy ez egy szar depressziós szar, amíg ez nem jön:
– Do you think a man can love two women at once?
– I don’t think a man can love.
Egy kicsit már saját maga paródiája de azért.

Nudli (elővesz egy cetlit a táskájából): valamit meg kell nézmen a youtube-on!
s (elolvassa az url-t, szörnyülködik): jaj ezt ne nézzétek, szörnyű. Aranyos rajzfilmfigurák és mindig valami szörnyűség történik velük, levágja a saját kezét meg ilyesmi.
Berci: Happy tree friends?

Majd nézték órákig, megállapították hogy annyira nem szörnyű hogy ne tudjanak aludni tőle, viszont az étvágyukat elveszi.

Gé hazaér:
Nudli: apa, nézünk happy tree friends-t!
Gé: jaj ne, mindig meghal valaki.
Berci: nem, mindig mindenki meghal! Máris vérzenek, eddig nem vérzettek de már igen!

“They make it look so easy. Connecting with another human being.”

– What are we gonna do?
– I’m leaning towards blind panic myself.

Amikor épp elfoglalják magukat, akkor Nudli vagy szuperhősös filmet néz úgy hogy a tévéhez kapcsoltatja a számítógépet (a monitor nem elég neki) (Batmant nem néz), vagy olvasgatja az állatos könyveit, vagy olvasgatja az állatos könyveit és a google képkeresővel rákeres az állatokra. Berci már végignézte a Bleach-t de általában azt nézi újra vagy abból készült videókat (amiknek általában jó zenéje van), vagy figyeli hogy a cartoon networkös kedvenc meséikből (Parkműsor, Kalandra fel, A hibbant sziget harcosai, Ben10 Omniverzum, Gumball, Scoobydoo, Gormiti, Az igazság ifjú ligája, Batman, Redakai) mikor adnak újat és azokat nézi meg. Próbáltam rávenni hogy olvasson, ebből a célból előszedtem neki a Robogunk az észtrabantont, de szerinte bele sem kell kezdenie hogy tudja hogy unalmas, és különben is utál olvasni mindent ami nem a Naruto és az Egy ropi naplójából, mert mind unalmasok. Ritkán játszanak is együtt és csak 5 perc után szállnak ránk hogy mi is szálljunk be.

Amikor nem foglalják el magukat, akkor ötpercenként ledobálják a kanapé párnáit a földre, felváltva bosszantják egymást butaságokkal és a szenvedő fél minket nyaggat hogy mentsük meg, vitáznak azon hogy ki lehet a számítógépnél/tévénél, minket ugráltatnak olyan feladatok miatt amiket ők is el tudnának végezni pl. kérnek gabonapelyhet vagy pirítóst aminek szétszórják a morzsáit a földön és a kanapén, aztán ott hagyják a tányért a földön.