Jaj, most meg beszéltem a kis porontykáimmal, tegnap reggel láttam őket utoljára és most hiányoznak, és ez jó. Berci rikoltva jelentkezett hogy akar velem beszélni, pedig nem szokott, és a teljes nevével bemutatkozott mikor nem ismertem meg a hangját, és biztosra tudta hogy ma már Nudli is itthon akar aludni este. Nudlinak meg magyaráztam hogy hamarosan indulok hozzájuk, erre ő: De azért jó játszani!

Ugyanis a család feje gonoszul elhagyott minket a hétvégére, hogy egy csapat tinédzserrel dagaszthassa a sarat a szmötyiben, a világ végén, ahol nemhogy internet, de még térerő sincs.

Minden ellenkező hangvételű bejegyzésem ellenére gyereket nevelni összességében jó dolog. De ezt más úgy is tudja, főleg magamnak írom.

Advertisements

főleg kajákról

Ha ma anyukám véletlenül bekukkantott a hűtőnkbe, talált benne egy doboz margarint, egy megkezdett kaliforniai paprikát, másfél üveg nagymama lekvárt, egy dobozos és egy üveges sört, meg az ajtóban a szokásos kechup-mustár-majonéz együttest a megkezdett tejjel. Ez nem azért van, mert nincs pénzünk kajára, vagy mert lusták vagyunk boltba menni, hanem mert nem szeretjük ha ránk rohad a kaja és általában kevés fogy, ezért egyszerre mindig csak keveset veszünk.

Ha esetleg a mélyhűtőbe is bekíváncsiskodik, ott egy zacskó meggy, egy darab gyömbér, fél kiló dió, és egy zacskó minifasírt pislog vissza rá rengeteg jégakku közül. Ennek pedig az az oka, hogy már vagy fél éve ürítjük a mélyhűtőt, hogy le tudjuk olvasztani. 

A dolgozóba viszont vettem mogyorókrémet, ha jó ötlet volt venni, akkor rossz ötlet volt a legolcsóbbat választani, és fordítva. Egyszerűen nem volt elég élénk a fantáziám annak tekintetében, hogy mennyire lehet rossz egy olcsó mogyorókrém. Azért így is fogy, de legalább nem fogyott el egy ügyelet alatt, és ezt tényleg nem a pénztárcám, hanem a csípőméretem bánná.

A mai napra a take home message: ne vegyetek nutti típusú mogyorókrémet, kivéve esetleg ha mindenképpen szeretnétek hogy legyen otthon, de enni nem akartok belőle.

A könyvről és a halálról

A könyvben közben a főszereplő letett az öngyilkossági szándékáról, viszont nagyon erős halálfélelem alakult ki benne, most éppen azt fontolgatja hogy alkoholista legyen.

“By midnight he had drunk himself into a stupor and was wondering why he had not done so earlier.  He felt very relaxed and kept forgetting where he was. Which was good.”

Nem magától a haláltól fél, hanem attól hogy rákban hal meg sok szenvedés után. Ezzel egyébként én is így vagyok, a szenvedés meg a kiszolgáltatottság része zavar, meg persze a szeretteim szomorúsága, de ha ezeket valahogy ki lehetne küszöbölni akkor nem kifogásolnám különösebben. Utána már vagy nincs semmi (a semmitől meg szerintem nem érdemes félni, mert a semmi nem félelmetes, hanem semmilyen), vagy kifejezetten jó. Legrosszabb esetben majd nagyokat pislogok a rotyogó fazékból kifele, vagy amikor újjászületek meztelencsigaként.

mások tollával rútaskodás

Örülök, hogy még mindig nem iratkoztam le a keresztény gyülekezet levlistáról, amikor valaki megosztja a mesetévé linkjét, és a gyerekeim legalább fél órát nem a transzformerek, hanem frakk és zénó társaságában töltenek.

Amikor nem vagyok elég rutinos és véletlenül beleolvasok különböző népnevelő célzatú tanmesékbe, akkor meg nem:

“Míg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ és vonalakat karcolt az autó oldalára. Haragjában, a férfi megfogta a gyermek kezét és többször ráütött, nem ismerve fel, hogy a franciakulccsal üti.
A kórházban a gyermek elveszítette az összes ujját a többszörös törés miatt. Mikor a gyermek meglátta az apját, szemében fájó tekintettel kérdezte: Apa, mikor fognak visszanőni az ujjaim? Az apa felismerve tettének súlyát, szólni sem tudott. Visszament az autójához és többször belerúgott. Saját cselekedetétől feldúlva leült az autó elé és a karcolásokat nézte. A gyermek azt írta: SZERETLEK APA!”
A tárgyak használatra vannak, az emberek szeretetre! A probléma a mai világban az, hogy az emberek vannak használva és a tárgyak szeretve. Legyünk óvatosak és tartsuk emlékezetünkben ezt a gondolatot: A tárgyak azért vannak, hogy használjuk, az emberek pedig hogy szeressük őket!
Légy ura érzelmeidnek:
– vigyázz a gondolataidra, szavak lesznek belőlük,
– vigyázz a szavaidra, cselekedetek lesznek belőlük,
– vigyázz a cselekedeteidre, megszokások lesznek belőlük,
– vigyázz a megszokásaidra, szenvedély lesz belőlük,
– vigyázz a szenvedélyedre, rabsággá és végzeteddé válhat!
A harag és a szeretet nem ismernek határt. Válaszd a szeretetet, hogy szép és kedves életed legyen!”
Egyáltalán nem értem a motivációt ezek mögött. Vajon aki kitalálja abban reménykedik hogy mindenkinek tetszeni fog és idézi és így híres lehet? Mért idézne bárki ilyen élettől elrugaszkodott, erőltetett, beteges történetet? Kinek válna hasznára, hogy ilyesmivel riogatják, utána meg felszólítják hogy ezentúl kerülje a spontán megnyilvánulásokat az életben? Nem tudom elképzelni, hogy valaki komolyan gondolja, hogy ez bárkinek hasznára válhat valaha. Még több görcsöt ültet az emberbe, hogy akarata ellenére is nagyon elszúrhat bármikor bármit, meg tápot ad az antikeresztények indulatainak, de ezeket nehezen nevezném pozitív hozadéknak. Meg nekem remek szemforgatós téma, ha már az ennél önállóbb okoskodásaim folyton piszkozatolódnak és úgy is maradnak. 

Azóta is gondolkoztam rajta, hogy mire vágynak még az emberek, és szerintem az emberek arra is vágynak, hogy jónak tarthassák magukat, ha nem is tökéletesen de legalább nagy vonalakban, és például erre is jó a vallás.

És nem csak szerintem az embereknek az is fontos, hogy úgy gondolják hogy van befolyásuk a sorsukra (ami nem feltétlenül egyezik azzal hogy mennyire van tényleg), egyébként a vallásosság erre is jó.

Jobban alakul a nap

A bizonytalan (vagy nemlétező) anyagi helyzetünk pár perc múlva rendeződött is a panaszkodásom után. Meg láttam ikreket is, ahogy egyforma arccal, termettel, ruhában, egyszerre lépkedtek és beszélgettek, nagyon látszott rajtuk a harmónia, meg relaxáltam melegben, ebédeltem korábban ismeretlen személyekkel, jót beszélgettünk, és a pizza is finom volt, hazafelé ilyeneket olvastam:

“He’d tried celibacy. The only problem was the lack of sex.”,

elmentem a gyerekekért, Berci még mindig be volt öltözve és nagyon jól érezte magát, Nudli is beöltözött, és vidám volt és bocsánatot kért minden rosszalkodásért Nudli óvodásnak volt öltözve és az óvónő szerint gyanúsan méregette a gyerekeket, szerinte úgy nézett mint egy teknős.

Most meg Nagyival beszélt telefonon:
Nagyi: Szia Nudlikám, hogy vagy?
Nudli: Gonoszan.
Nagyi: Húha, mért, ki vagy te?
Nudli: Megatron.
Nagyi: Juj én attól félek, mért nem vagy inkább Optimus Prime?
Nudli: Mert az kamionná változik, Megatron pedig kilövőé.*

Aztán 1 perccel azelőtt hogy indultam vissza a jelmezzel Nudli közölte hogy szeretné felvenni, úgyhogy gyorsan ráadtam, lefényképezgettem, lerángattam róla és rohantam. Megállapította, hogy puha és olyan mint egy pulcsi, mi meg hogy végtelenül édesen mutat benne. (A képen kaliforniai paprikát eszik közben.)

Nudli teknĹ%91s

És előttem áll egy fél hétvége, úgyhogy jobban vagyok.

* a teljes hasonulást még nem sajátította el 100%-osan.

farsangmizéria

Perszehogy, baszki, az összes gyerek indiánnak meg Bob the Buildernek öltözött, Berciéknél rohamosztagosok és pókemberek is szaladgálnak dögivel, szerintem ő volt az egyetlen állat. Nudli ígyis-úgyis elüt, nem volt hajlandó beöltözni, tartja magát a szavához. Vagyis pár napja igazából rákezdte hogy ő pókember lesz, a jelmezkölcsönzőben tegnap átfutott a fejemen hogy megpróbálok alkudozni, hogy vihetnék-e pókembert a teknős helyett, de aztán úgy döntöttem legyünk következetesek, meg betoji is voltam. Meg vsz úgyse lett volna.

Azt asszem nem is írtam, hogy egy héttel azután hogy kikölcsönöztük a jelmezt, lett jelmezkölcsönzés az oviban is, ráadásul Berci csoporttársának az anyja intézi, mégse szólt időben, persze harmadáron, nem is kell mondanom mennyire örültem a lehetőségnek. És persze már egyáltalán nem tűnt jó ötletnek plüss kapucnis kezeslábast választani, főleg hogy már évek óta tudom hogy butaság. És pont tegnap jegyezte meg egy kolléganőm hogy szerinte akkor is az az igazi ha az ember maga varrja a jelmezt a gyerekének (igaz neki még nincs). És fényképezőt is elfelejtettem vinni. És nem mertem utólag visszaosonni kattintgatni attól való félelmemben hogy valamelyik rögtön rám akaszkodna és el akarna jönni velem.

Higgadtabban: ez még mindig nem jelenti azt hogy rossz anya lennék. Biztos csak a lencsilányos zene miatt lett rossz kedvem ami Nudliéknál ment, valamiért sosem szerettem, talán mert a lányka félt, vagy hogy mért csak ketten éldegélnek, nem tudom.

Nudlinak meg amúgy is rossz kedve van a héten, szegény minden reggel felemlegeti hogy kedden amikor mentek fel az udvarról, a B. azt mondta ne álljanak meg a kapunál hanem menjenek fel, és ő rászólt hogy ezt nem szabad de B. nem hallgatott rá, ezért ő is felment vele, először úgy mesélte hogy nem vették észre az óvónők, másodszor hogy mérgesek voltak de nem kaptak büntetést, ma már úgy mondta hogy kaptak büntetést, de nem mondta el mit. V. meg azt mondta neki hogy már nem barátok és ne menjen utána. Ezzel arányos az ovi iránti vonzalma is.

Én meg tökre nem tudom hogy kell ilyen helyzetben reagálni, az én anyukám ilyen esetben kiborult és felháborodott, nem aludt, stb, az óvónővel nem beszélt “mert attól csak rosszabb lesz, mert ő nem tudja kontrollálni magát és bunkó lesz, az óvónő meg emiatt direkt pikkelni fog ránk”. Nem jó példa. Mi a férjemmel a racionális végét fogtuk meg a dolognak, elmagyaráztuk neki hogy ha a barátja rosszalkodik akkor hagyja ott, neki nem kell, meg hogy ha ilyen buták a barátai akkor keressen újat (erre ő hogy másokkal nem barátkozik, ilyenkor inkább egyedül játszik). Utólag úgy gondolom hogy inkább csak ölelgetni meg simogatni kellett volna meg nyugtatgatni hogy szeretjük és minden rendben lesz. Persze ezt is csináltuk, de esetleg csak ezt kellett volna. Mondjuk az se könnyíti meg hogy úgy dolgozza fel a rosszkedvét hogy otthon rosszalkodik, mindenkit piszkál, verekszik, nem hallgat ránk.

Vagy kéne végre beszélni az óvónőkkel, a gyerek anyjával terveztük hogy beszélünk de szerintünk nem értené hogy ez nekünk mért probléma, ő ilyennek szereti a gyerekét amilyen. De persze betojik vagyunk, inkább csak ide írom le puffogva.

És ilyenkor nem tudok nem gondolni arra sem, hogy Nudlinak az se tesz jót hogy máris kevesebbet vagyok velük mint eddig az év elején (február maradék két hetére simán befér 4 ügyelet), és hogy biztos ez is rossz neki megint. Még akkor is nehéz feladat az anyaság és doktornőség között egyensúlyozni, ha az embernek  nincs állandó lelkiismeret-furdalása a vélt vagy valós hiányosságok miatt mindkét oldalon.

…és nem ürül ki a családi kassza 18-ára csontra. Sebaj vettem fel trikót és hosszú pólót, eltettem vastag zoknit, és megyek relaxálni. Hideg van a tornateremben.