Kéne olyan film, amiben olyan filmekről beszélgetnek amikben filmekről beszélgetnek, például hogy “a Barátság extrákkal* főhősei kibeszélik a romantikus filmeket amikben mindig olyan aláfestő zene szól amilyen érzelmet kell érezned a jelenet alatt, közben ott is ez van”.

*ez egyben gyónás is

És Kanner mindezek felett még belengette azt is hogy az autizmus mégse veleszületett hanem a szülők okozzák (és ilyeneket írt a cikkében hogy az anyák mindenféle diplomákat beképzelnek maguknak), amire abból következtetett, hogy aggódtak a gyerekükért és figyeltek rá és részletesen feljegyezték a furcsa viselkedéseket, és szerinte a gyerekeket igazából nem érdekelte a speciális érdeklődési köre és nem is értették amiről beszélnek, csak a szüleik kedvéért magolták be mert ezáltal szerezhették meg a figyelmüket. Aztán jött Bettelheim és még rátett egy lapáttal (mert ez sokkal jobban szolgálta az akkor beinduló pszichoanalitikus mozgalmat mintha veleszületett lenne, mert így az aggódó és gyerekükön segíteni vágyó önző fridzsider szülők mind mentek sok pénzért pszichoanalízisbe). Szerintem ez rosszabb mintha valaki nyíltan rabol és hazudik, amikor egy látszólag segítő hivatást választ és úgy használ ki egy különösen kiszolgáltatott csoportot hogy közben még hálát és elismerést is bezsebel, szóval milyen ember az akinek a lelkiismerete eltűri hogy felmagasztalják mint nagy segítőt miközben az agya mélyén valahol tudnia kell hogy épp sokat árt egy ügynek és egy csomó épp akkor élő és később megszülető embernek.

Éjjel félálomban épp az ideális robotpartnert dolgoztam ki (aki részben olyan mint baymax a big hero 6-ben hogy monitorozza a neurotranszmitter szintemet és ha alacsony megölel és puha, emellett tetszőlegesen programozható kinézetre és jellemre is, meg pl hogy milyen kedves kis meglepetések közül válogasson véletlenszerűen, és persze mindig mondja el hogy ügyes vagyok, szép vagyok, minden rendben lesz, meg tudom oldani, meg az is hogy mennyire legyen munkacentrikus vagy házias vagy a kettő együtt, és hogy milyen nevelési elveket alkalmazzon a gyerekeknél, és ha valamilyen tulajdonsága nem jön be vagy másra vágyom akkor meg lehet változtatni bármit), vagyis egy jövőben játszódó filmet amiben mindenkinek ilyen partnerei vannak és mesterséges megtermékenyítéssel szaporodunk, de a kissé különc, egyéni, elsőre zordnak tűnő de belül meleg szívű főhős rájön hogy mégis jobb egy valódi ember partnerrel mert akkor adhat is szeretet meg törődést a tökéletlenségei ellenére is.

Ma meg találtam egy ilyen cikket ami kicsit hasonló ahhoz amit isolde említett nemrég de felbosszantott azzal hogy olyan magabiztosan kijelenti hogy a világon minden egyes ember számára az az egyetlen üdvözítő út a boldog és megelégedett élethez hogy lemondja a tévé előfizetést és földet vesz amin gazdálkodik. Miközben magam is látom a báját, és néha megkísért hogy tényleg sokkal nyugisabb lenne az élet egy tanyán, de az biztos hogy több embert is ismerek aki nagy valószínűséggel beleőrülne. Meg így ez a narratíva, hogy hagyd abba a foglalkozásod, amit utálsz, és termessz tököt és nevelj csirkét mert azt szeretni fogod, azért láthatóan fals. Az elmúlt éveket pont azzal töltöttem hogy úgy formáljam a foglalkozásom hogy szeressem amit csinálok, és a hétköznapi frusztrációk és szorongások mellett szeretem is. Egyáltalán nem biztos hogy jobban élvezném ha az év 365 napján fél 6-kor kéne kelni megetetni az állatokat, és nem utazhatnánk el soha sehova mert kiég a paradicsom meg ilyenek. Ez egy nagyon béna cikk, nem tudom mért vesztegetek rá ennyi szót tényleg.

Berci tegnap kijelentette hogy alig várja a szülinapját, nem mertem megkérdezni hogy miért, mivel mára nem terveztünk semmit (vasárnap köszöntöttük fel). Délelőtt a munkahelyen elterveztem hogy azért veszek neki egy kicsi tortát, majd annyival tovább maradtam bent hogy épp odaértem értük időre a suliba, és csak itthon jutott eszembe a tervem (rossz anya vagyok). Csak szóban köszöntöttem fel, amire közölte hogy én vagyok az első ma, és nem igazán vigasztalta hogy anyu kirakott egy képet a fb-ra ahol több általa ismeretlen ember is felköszöntötte.

Közben néztük a Csodacsibét, Nudli mondott valamit Bercinek mire Berci rákiabált hogy nem nézi mert depressziós a film, mire Nudli elkezdte dobálni müzlivel, mire Berci megdobta egy spriccelővel úgy hogy lerepült a szemüvege, mire Nudli sírni kezdett és becsukta Berci laptopját, eldobta a fülhallgatóját, elvette az egerét és össze-vissza kattintgatott. Végül nagy nehezen lenyugodtak a kedélyek, meg onnantól a film is javult, de még mindig nem teljesen nyugodt a helyzet. Most nem tudom hogy ezek csak akkor történnek ha Gé nincs itthon, vagy akkor is ha én nem vagyok itthon, vagy akkor is ha mind itthon vagyunk csak nem veszem észre.

Nudli pedig azzal szállt be a kocsiba suli után, hogy ma rajzolta élete legjobb rajzát, gyorsan meg is mutatta, egy akasztott ember. Mikor hülyén néztem, megjegyezte hogy sejtette hogy így fogok reagálni. Majd elárulta, hogy nem azért tartja jónak mert morbid, hanem mert olyan lett amilyennek előtte elképzelte a fejében, ami ritka. Kérdésemre, hogy honnan jutott eszébe, elárulta hogy a Karib tenger kalózaiból.

Annyira elszomorítóak ma is a hírek, még ha nem is nézzük a menekülteket és semmilyen belföldi történést:
– 55-szörösére verte fel az AIDS gyógyszer árát
– azt hazudták hogy környezetbarát a motorjuk, pedig nem is, de megbuherálták hogy a teszteken úgy tűnjön
– tudta hogy salmonellás a mogyoróvaj, mégis árulta

Ha önsajnálóan és kissé dramatikusan akarnám összefoglalni a tegnap éjszakát, akár azt is írhatnám hogy kár hogy az a pár óra amikor idén energiával telve éreztem magam, pont éjszakára esett. Mondjuk a Kramer kontra Kramer tetszett amit félig megnéztem éjjel, kár hogy amikor nagyon éretten és felelősségteljesen kikapcsoltam a közepén hogy most már tényleg aludni kell, akkor sem tudtam.

Oké, felbosszankodtam a NeuroTribes-on hogy Kanner eltitkolta hogy az autizmus egy sokak számára ismerős eltérés amire neki is egy kollégája hívta fel a figyelmét (aki előtte Aspergerrel dolgozott), és a spektrumon belül nagyon különböző megjelenési formái lehetnek, helyette azt hangsúlyozta hogy eddig nem ismert és nagyon ritka, mert úgy jobb fényt vetett rá. Ezzel megszivatva nem is tudom hány embert (autizmussal élőket, a szüleiket, és azokat akik pl más betegség miatt nem kaphattak oltást és beleestek egy-egy kanyaró vagy torokgyík járványba többek között) a hírnév kedvéért. Külön-külön az is nagyon bosszant ha valaki ellopja és felhasználja mások szellemi termékét, meg az is ha nem a tudományért tudománykodik hanem a hírnévért. De ez még nem ok rá hogy négyig fent legyek.