Kéne olyan film, amiben olyan filmekről beszélgetnek amikben filmekről beszélgetnek, például hogy “a Barátság extrákkal* főhősei kibeszélik a romantikus filmeket amikben mindig olyan aláfestő zene szól amilyen érzelmet kell érezned a jelenet alatt, közben ott is ez van”.

*ez egyben gyónás is

És Kanner mindezek felett még belengette azt is hogy az autizmus mégse veleszületett hanem a szülők okozzák (és ilyeneket írt a cikkében hogy az anyák mindenféle diplomákat beképzelnek maguknak), amire abból következtetett, hogy aggódtak a gyerekükért és figyeltek rá és részletesen feljegyezték a furcsa viselkedéseket, és szerinte a gyerekeket igazából nem érdekelte a speciális érdeklődési köre és nem is értették amiről beszélnek, csak a szüleik kedvéért magolták be mert ezáltal szerezhették meg a figyelmüket. Aztán jött Bettelheim és még rátett egy lapáttal (mert ez sokkal jobban szolgálta az akkor beinduló pszichoanalitikus mozgalmat mintha veleszületett lenne, mert így az aggódó és gyerekükön segíteni vágyó önző fridzsider szülők mind mentek sok pénzért pszichoanalízisbe). Szerintem ez rosszabb mintha valaki nyíltan rabol és hazudik, amikor egy látszólag segítő hivatást választ és úgy használ ki egy különösen kiszolgáltatott csoportot hogy közben még hálát és elismerést is bezsebel, szóval milyen ember az akinek a lelkiismerete eltűri hogy felmagasztalják mint nagy segítőt miközben az agya mélyén valahol tudnia kell hogy épp sokat árt egy ügynek és egy csomó épp akkor élő és később megszülető embernek.

Éjjel félálomban épp az ideális robotpartnert dolgoztam ki (aki részben olyan mint baymax a big hero 6-ben hogy monitorozza a neurotranszmitter szintemet és ha alacsony megölel és puha, emellett tetszőlegesen programozható kinézetre és jellemre is, meg pl hogy milyen kedves kis meglepetések közül válogasson véletlenszerűen, és persze mindig mondja el hogy ügyes vagyok, szép vagyok, minden rendben lesz, meg tudom oldani, meg az is hogy mennyire legyen munkacentrikus vagy házias vagy a kettő együtt, és hogy milyen nevelési elveket alkalmazzon a gyerekeknél, és ha valamilyen tulajdonsága nem jön be vagy másra vágyom akkor meg lehet változtatni bármit), vagyis egy jövőben játszódó filmet amiben mindenkinek ilyen partnerei vannak és mesterséges megtermékenyítéssel szaporodunk, de a kissé különc, egyéni, elsőre zordnak tűnő de belül meleg szívű főhős rájön hogy mégis jobb egy valódi ember partnerrel mert akkor adhat is szeretet meg törődést a tökéletlenségei ellenére is.

Ma meg találtam egy ilyen cikket ami kicsit hasonló ahhoz amit isolde említett nemrég de felbosszantott azzal hogy olyan magabiztosan kijelenti hogy a világon minden egyes ember számára az az egyetlen üdvözítő út a boldog és megelégedett élethez hogy lemondja a tévé előfizetést és földet vesz amin gazdálkodik. Miközben magam is látom a báját, és néha megkísért hogy tényleg sokkal nyugisabb lenne az élet egy tanyán, de az biztos hogy több embert is ismerek aki nagy valószínűséggel beleőrülne. Meg így ez a narratíva, hogy hagyd abba a foglalkozásod, amit utálsz, és termessz tököt és nevelj csirkét mert azt szeretni fogod, azért láthatóan fals. Az elmúlt éveket pont azzal töltöttem hogy úgy formáljam a foglalkozásom hogy szeressem amit csinálok, és a hétköznapi frusztrációk és szorongások mellett szeretem is. Egyáltalán nem biztos hogy jobban élvezném ha az év 365 napján fél 6-kor kéne kelni megetetni az állatokat, és nem utazhatnánk el soha sehova mert kiég a paradicsom meg ilyenek. Ez egy nagyon béna cikk, nem tudom mért vesztegetek rá ennyi szót tényleg.

Berci tegnap kijelentette hogy alig várja a szülinapját, nem mertem megkérdezni hogy miért, mivel mára nem terveztünk semmit (vasárnap köszöntöttük fel). Délelőtt a munkahelyen elterveztem hogy azért veszek neki egy kicsi tortát, majd annyival tovább maradtam bent hogy épp odaértem értük időre a suliba, és csak itthon jutott eszembe a tervem (rossz anya vagyok). Csak szóban köszöntöttem fel, amire közölte hogy én vagyok az első ma, és nem igazán vigasztalta hogy anyu kirakott egy képet a fb-ra ahol több általa ismeretlen ember is felköszöntötte.

Közben néztük a Csodacsibét, Nudli mondott valamit Bercinek mire Berci rákiabált hogy nem nézi mert depressziós a film, mire Nudli elkezdte dobálni müzlivel, mire Berci megdobta egy spriccelővel úgy hogy lerepült a szemüvege, mire Nudli sírni kezdett és becsukta Berci laptopját, eldobta a fülhallgatóját, elvette az egerét és össze-vissza kattintgatott. Végül nagy nehezen lenyugodtak a kedélyek, meg onnantól a film is javult, de még mindig nem teljesen nyugodt a helyzet. Most nem tudom hogy ezek csak akkor történnek ha Gé nincs itthon, vagy akkor is ha én nem vagyok itthon, vagy akkor is ha mind itthon vagyunk csak nem veszem észre.

Nudli pedig azzal szállt be a kocsiba suli után, hogy ma rajzolta élete legjobb rajzát, gyorsan meg is mutatta, egy akasztott ember. Mikor hülyén néztem, megjegyezte hogy sejtette hogy így fogok reagálni. Majd elárulta, hogy nem azért tartja jónak mert morbid, hanem mert olyan lett amilyennek előtte elképzelte a fejében, ami ritka. Kérdésemre, hogy honnan jutott eszébe, elárulta hogy a Karib tenger kalózaiból.

Annyira elszomorítóak ma is a hírek, még ha nem is nézzük a menekülteket és semmilyen belföldi történést:
– 55-szörösére verte fel az AIDS gyógyszer árát
– azt hazudták hogy környezetbarát a motorjuk, pedig nem is, de megbuherálták hogy a teszteken úgy tűnjön
– tudta hogy salmonellás a mogyoróvaj, mégis árulta

Ha önsajnálóan és kissé dramatikusan akarnám összefoglalni a tegnap éjszakát, akár azt is írhatnám hogy kár hogy az a pár óra amikor idén energiával telve éreztem magam, pont éjszakára esett. Mondjuk a Kramer kontra Kramer tetszett amit félig megnéztem éjjel, kár hogy amikor nagyon éretten és felelősségteljesen kikapcsoltam a közepén hogy most már tényleg aludni kell, akkor sem tudtam.

Oké, felbosszankodtam a NeuroTribes-on hogy Kanner eltitkolta hogy az autizmus egy sokak számára ismerős eltérés amire neki is egy kollégája hívta fel a figyelmét (aki előtte Aspergerrel dolgozott), és a spektrumon belül nagyon különböző megjelenési formái lehetnek, helyette azt hangsúlyozta hogy eddig nem ismert és nagyon ritka, mert úgy jobb fényt vetett rá. Ezzel megszivatva nem is tudom hány embert (autizmussal élőket, a szüleiket, és azokat akik pl más betegség miatt nem kaphattak oltást és beleestek egy-egy kanyaró vagy torokgyík járványba többek között) a hírnév kedvéért. Külön-külön az is nagyon bosszant ha valaki ellopja és felhasználja mások szellemi termékét, meg az is ha nem a tudományért tudománykodik hanem a hírnévért. De ez még nem ok rá hogy négyig fent legyek.

Berci kimaxolta a szülinapozást: egy pillanatra odaállt a torta mellé amíg a 2,5 éves unokaöccse elfújta a gyertyáit, majd visszasietett a gépe mellé, és amikor hívtuk az ajándékok átadásához, a fülhallgató alól kiabált hogy kér még tíz percet,vagy vigyük oda neki a tortát és az ajándékokat, majd amikor ezt visszautasítottuk, kiszaladt és összekapkodta az ajándékait a székekről ahova közben leraktuk őket, visszavonult a zsákmánnyal a kanapéra ahol mindent kibontogatott.

Tegnap a gyerekek beszédessé váltak örömükben hogy Gé visszatért az osztálykirándulásról, főleg Nudli, de azért Berci is beszúrta hogy utálja hogy a kis termete miatt átnéznek fölötte, meg nem érti hogy M. miben más mint ő, mert szerinte nagyon hasonlóak, M. mégis kifejezetten menőnek számít a társaságukban, és bár Berci is együtt lóg a menőnek számító srácokkal, ő csak úgy ott van velük. Nudli meg hogy a két legjobb barátjával szerinte nagyon hasonlítanak, mert Á. is jár kézilabdára, meg ugyanabban voltak a múltkor hogy nem szóltak 5 kisötösnél hogy összegyűlt az ötösük, csak tíznél, és izgultak, de megúszták leszúrás nélkül (most ehhez nem fűzök semmit). L.-vel meg mindketten hisznek istenben, természetimádók, és ööö tudtam hogy le kellett volna írnom tegnap. És elkezdte elemezgetni hogy milyen csoportok vannak az osztályukban.

Utána kicsit berzenkedtek de aztán elfogadták hogy leadtuk őket anyuékhoz és elsiettünk Vidék esküvői bulijára, ahol nagyon jó volt a hangulat, Gé megismert pár embert akikről eddig csak hallott, és beszélgetett is velük, meg Tapsival is, akit már eddig is ismert. Épp időben hazaértünk a szabadtéri zuhany előtt.

Meg még teljesen unrelated, hogy láttam megint ilyen “nézd meg hogy reagált a férfi amikor apple óra tokjában pozitív terhességi tesztet kapott a barátnőjétől” cikket a fb-on, és már korábban is elgondolkoztam rajta, hogy tényleg milyen megható meg minden, de vajon milyen hatással van a valódi eseményre és a résztvevőkre hogy az átadó (vagy egy harmadik? családtag? kívülálló?) közben kamerát tol a jó hírt fogadó ember arcába. Negatívra tippelnék de végülis nem tudhatom.

És ha már ezeket így egymás után halmoztam, most hogy láttam hogy diplomásként két okj képzést el lehet végezni ingyen, elgondolkoztam rajta hogy megnézzem milyenek vannak.

Nyilván szükségem van egy kis mogyorókrémre azután hogy a társas összejövetelen fogyasztottam csipetnyi sósmogyorót, néhány tökmagos pogácsát és sajtos masnit, sült kolbászkát francia salátával és zöldsalátával, sült báránybordát tzatzikivel, reformsütit, egy de tényleg csak egy macskanyelvet, csipegettem némi sajtos hamburger ízű chipset, végül elmajszoltam egy mini linzert, a gyerekek kijátszották magukat és sikerült egy pohár vizet is kiönteni, bár még pohár se tört meg semmi, Nudli fáradtsággal magyarázta amit nem igazán értettem mert nekem úgy tűnt hogy megdobta labdával az asztalt de mindegy, ezért haza is siettünk hogy legyen még idejük nézni Naruto-t meg közben az mtv-n Ridiculousnesst (Nudli mérgelődésével kísérve amiatt hogy angolul van és túl sokat beszélnek), majd tovább nyújtva a már így is kialkudott lefekvési időt még egy kis Naruto-t.

s: miért csurom víz a pizsamád?
mindketten egyszerre:
Berci: okok miatt!
Nudli: mert Berci az orromba spriccelt ezzel*, én meg a fülébe spricceltem.

*műanyag fecskendő vékony fém kanüllel, amit Nudli lyukas fogának tisztogatására használunk.**

**tejfogaknál úgy van a gyökérkezelés, hogy ha megnyílt a fogbél, nem tömik be hanem csak kitisztítják a lyukat és úgy hagyják. ha eltömődik, a fognyaknál tályog alakul ki fuj túl sok infó.

Isoldénál se tudok kommentelni, de még reblogolni se, de mindenképp meg kell jegyeznem hogy a hányás és a hasmenés szerintem igenis undorító, amellett hogy természetesen szeretek romantikusan mezítláb járkálni a pázsiton és a homokos tengerparton, ha nincsenek csikkek, üvegszilánkok vagy éles kagylók. De azért értem hogy nem pont ez volt a bejegyzés lényege. Meg még azt akartam volna kommentelni, hogy mi az a technikai ruházat, de mivel nem tudtam, meg kellett kérdeznem a barátunkat (még mindig nem a lényeg). És még az is eszembe jutott, hogy lehet hogy vannak olyanok is akik természetközeli életet élnek és nem írják ki az internetre, csak arról nem tudunk, mert nem írják ki az internetre. A bejegyzés lényegével kapcsolatban nincs kialakult véleményem.

Illetve csak marginálisan kapcsolódik a természetes élethez, hogy tény hogy engem is időnként megihlet hogy milyen jó lenne természetközelibben élni (mondjuk az nem hogy milyen jó lenne kézzel verni fel a tojáshabot, attól lerohad a kezem), emiatt kb fél éve vásároltam olyan szappant (amit mindenhol reklámoznak), hogy mennyivel természetesebb mint a százféle kozmetikum, és néha egyébként is támad olyan érzésem hogy fenn is tartják a problémát ami ellen vannak elvileg. Hosszan kitartottam, mert elvileg ki kell várni amíg “megtisztul a bőröm” és minden csodálatos lesz, de nyilván az lett (amire azért kicsit számítottam), ami régen is volt, ami mivel vegyes bőrtípusú vagyok és pattanásokra hajlamos, nem lett annyira csodálatos. A szappan pedig nem akart elfogyni de egyre avasabb lett az illata, így fél év után letettem róla és megvettem a kedvenc body shopos arclemosómat. Elvileg az is természetes.

A Frozen a második, ahol rádöbbentem hogy a következő időszakban számtalan disney dalt fogunk végighallgatni.

Én pedig befejeztem az Önző gént, nagyon tetszett, nyilván nem fogom leírni egy 1976-os könyvről hogy miről szól, de röviden arról szól hogy nem egyének vannak akik felhasználják a géneket a szaporodásra hanem az evolúciónak a gének az alanyai, és hát nem az hogy a gének felhasználják az élőlényeket hogy továbbörökítsék magukat, hanem hogy azok a gének (=replikátorok) szelektálódnak ki az evolúció által, akik jó túlélőgépeket (=növényeket, állatokat stb) tudnak maguknak építeni. Ezt így nem írja, de arra következtettem, hogy minden amit ösztönösnek gondolunk, pl. hogy bizonyos madarak fészket építenek meg ilyesmi, azt a gének irányítják, hogy elősegítsék a szaporodásukat. És így az emberi viselkedést is részben a gének irányítják, pl hogy olyat keresünk párnak aki egészségesnek tűnik, plusz a nők olyan pasit aki valószínű hogy nem lép le idő előtt (emiatt van már az állatvilágban is a hosszú udvarlási időszak, és hogy a szex előtt a nőstény elvárja hogy a hím befektessen, pl együtt építenek fészket, hogy kevésbé érje meg idő előtt lelépnie). Meg hogy előnyben részesítjük a rokonainkat és a hozzánk hasonlókat, akikkel valószínűleg több a genetikai egyezés. És hogy az egyének közötti kooperáció (ami szintén gyakori az állatvilágban is, akár különböző fajok között is) lehet egy evolúciósan stabil stratégia, pl hogy kölcsönösen nem esszük meg és/vagy segítjük egymást, és ha a körülöttünk élők nagyobb része szintén ilyen akkor mindenki jól jár, viszont ha a populáció többsége ilyen akkor az is jól jár aki megeszi és/vagy nem segíti a többieket, ha elég kevesen vannak ahhoz hogy kis esélye legyen hogy összefutnak.

Azáltal hogy az embernek kifejlődött a tudata, felül tudja bírálni ezeket a genetikailag meghatározott izéket, szóval Dawkins szerint elméletileg lehetséges a valódi altruizmus is. Plusz a gondolkodás lehetővé tette, hogy új replikátorok is megjelenjenek, amik a mémek, amit ő nem a vicces számítógépen terjedő gifek és képek értelmében használ hanem tágabb értelemben, lehet egy vallás vagy a brownie egyik elkészítési módja – a lényeg hogy kisebb, viszonylag stabil egységekből áll, amik különböző kombinációkban összeállnak, és viszonylag kicsit változnak egyszerre, amelyik ügyesen változik az még jobban elterjed. És így a gének mellett a mémek is nagyon befolyásolják a gondolkodásunkat, és csomó mindent azért teszünk és gondolunk úgy, mert az a trendi, úgy szokás, azt tanultuk. (És pl ezért lehet hogy már nem mindenki nemz minél több gyereket (a túlnépesedésen kívül, mert az is szabályozza valahogyan a szaporodást (erről most eszembe jutott, hogy vajon mennyiben járul hozzá hogy egyre többen élnek zsúfolt nagyvárosban az egyre kevesebb gyerek születéséhez.))) Szerintem az autizmusban érintetteket a mémek kevésbé irányítják (talán mert az észlelt ingerek nem rangsorolódnak aszerint hogy a társas inger fontosabb, ezért sok ilyen mémnek nincsenek tudatában, vagy ha igen, logika alapján figyelmen kívül hagyják mint értelmetlen szokást), és ezért valószínűbb hogy valami igazán áttörő újítást hozzanak létre.

Berci: nekem él egy szellem a fejemben, a neve Zack. Én pedig a gyomromban élek.

Majd összevesztek rajta hogy ki mesél el több triviát Zack Scottról.

Majd elárulták, hogy Bercinek vidman és a dumaragu a kedvenc videósai, Nudlinak pedig valrusz és vidman.

Gé meg kitalált egy új közös projektet Nudlival*, hogy megnézik az összes Disney egész estét rajzfilmet. Visszafelé kezdték a Big Hero 6-el, amit már láttak de az nem gond.

*Általában Nudli és Gé néznek együtt filmeket, Berci és én csak fél szemmel miközben mást csinálunk. A nyáron megnézték a Fast and Furious és a Die Hard sorozatot.

Menekülnék a rögvalóból

Valamiért nem megy a hozzászólás, meg amúgy is ez inkább blogposzt mint komment. Szóval a hetek óta nagyon gyakran jut eszembe Steinbecktől az Érik a gyümölcs, amit nem olyan régen olvastam. Egyrészt nagyon megérintett, hogy emberek hogy bánhatnak más emberekkel (ott ráadásul ugyanaz a rassz, nemzetiség is, csak másik állam) úgy mintha állatok lennének, hogy hitethetik el magukkal hogy valójában nem is szerencsétlenek, hanem maguk tehetnek a sorsukról, hogy nem jut eszükbe hogy ugyanez velük is megtörténhetne, hogy használhatják ki anyagilag azokat, akik szó szerint az életükért menekülnek, hogy tovább zsírosodjanak az utolsó pénzükön, csak mert megtehetik. Mindazonáltal az egész nagyon távolinak tűnt és álmomban sem gondoltam volna hogy ilyen most is előfordulhat. És most nagyon húsbavágó, hogy mennyire releváns lehet ez itt és most, tehetetlen dühöt okoz hogy ezek az emberek köztünk élnek (mármint a gyűlölködők). Igazából nem tudom ésszel felfogni hogy ilyen létezik és eléggé félek tőle hogy bármikor összefuthatok velük és mit fogok akkor mondani.
Galád szerintem ne legyen bűntudatod, mivel emberként kezelted őket, korrektül, és ez a fontos.

Galád és a blog (rémdráma)

nagyon elegem van az emberekből, a retorikából, az agresszióból és mindenből, ami az embereket feszíti szét és egymáson töltik ki. Annyira jó ez a menekült dolog, mert lehet kit gyűlölni. Megcsalt a feleséged, pofánvert a férjed, kibasztak, hogy közfoglalkoztatottként legyél visszavéve feleannyiért? Gyűlölj! Mert gyűlölni jó. Egy ismeretlen emberre át tudod adni mindazt a tehetetlen dühöt, ami benned felgyülelmlett és nem tudod kiadni máshogy, mert ostoba, gyáva, vagy egyszerűen túl kényelmes vagy. És ha felkúrod magad azon, hogy az emberek körülötted ostobák, gyávák és lusták, lehet őket gyűlölni emiatt és a kör bezárult. Mindenki gyűlöl mindenki elvileg azért, mert a problémáik megoldhatatlanok, mert képtelenek kineveli egy politikusi gárdát, aki nem alázza porig őket. És ez kurvára oldalfüggetlen. Mazochista nemzet vagyunk, akkor jó, ha fáj.

Sokáig gondolkodtam leírjam-e. Eleve ez is gáz, miért ne írhatnám le?! Mi a gáz abban, hogy bejött a boltba három menekült és bringákat vettek? Minden.

Kezdődik…

View original post 511 more words

Mikor hazaértem, alváson kívül semmi máshoz nem éreztem magamban energiát, ehhez képest elküzdöttem magam a dugóban a suliba, végigültem a szülőit, hazajöttem biztatni a gyerekeket hogy írjanak leckét illetve segíteni nekik (illetve a lehetőségekhez képest higgadtan hallgatni és kezelni Nudli sirámait hogy már fél óra eltelt és még mindig van hátra), valamint vacsit készíteni nekik. A másik választás az lett volna hogy miután végigültem a szülőit, késve átsietek a másikra, de így még mindig jobban jártam. Gé éppen teljesen kiborulva írogat üzeneteket hogy már nem bírja.

Az előbb pedig egy kicsi gyűrött papírfecnit kerestünk (tényleg nagyon kicsi, mondjuk félx2,5 centi, de nem pont mert amorf) és mentettünk ki a kukából, ugyanis Nudli találta valahol és olyan egyedinek tartotta hogy nagyon a szívéhez nőtt. Ez egy kicsit felvidított.

Berci azt a szuperképességet szeretné hogy újraélhesse élete tetszőleges részeit úgy hogy nem tudja előre mi fog történni. Példának csak a babakorát volt hajlandó felsorolni, de azért én ezt megnyugtatásnak veszem hogy alapvetően nem utálja nagyon az életét. Nudli szerint ez volt a legszörnyebb hétvége: rövid volt és nem csináltunk semmi érdekeset – hát igen, a nyárhoz képest.

Berci továbbra is sokat eszik, annyira hogy áttértünk a félkilósról a kilós kenyér vásárlására- eddig napokig elég volt, most naponta elfogy, és száz kis szendvicskét kell belőle készíteni. Nudli továbbra is csipeget, és az őrületbe kerget azzal hogy kér egy doboz vaníliás karikát amiből aztán naponta két szemet eszik meg, viszont nagyon éberen őrködik hogy mi se együnk belőle, így folyamatosan vaníliás karikára éhezem (most hogy vége a parks and rec-nek és így elmúlt a folyamatos tejszínhabosgofri-éhségem).