Szerencsére ilyenkor mindig van is extra megoldandó helyzet (a szokásos mért kell leckét írni/ lefeküdni este/ iskolába menni stb és az extra egészségügyi problémák mellett), ma pl amikor dolgozni indultam észrevettem hogy valami csöpög az autóból. Azt tettem amit minden felelősségteljes személy tenne ilyenkor, beszálltam és a munka felé blogposztot fogalmaztam a fejemben. Ilyen is volt már, még az előző kocsival, akkor is még elmentem dolgozni, a gyerekekért az oviba, aztán amikor a kisbolt előtt álldogáló bácsik is szóltak, hogy ez bizony benzin lesz, felhívtam a szervízt akik elvontatták a kocsit hogy fel ne robbanjon. Szóval nem vagyok teljesen nyugodt. És talán nem túlzott önostorozás kijelenteni hogy a hirtelen fellepő varatlan helyzeteket nem mindig a legjobban kezelem.

most ez a christopher moore könyv nem tetszik annyira mint az eddigiek (the island of the sequined love nun), ez se rossz, csak elég nyomasztó a témája, meg a legtöbb szereplő nem túl jó fej, és sokszor túl izgalmas ahhoz hogy kényelmesen elaludjak rajta, de hát nem írhat mindig egyformán jó (=nekem ugyanannyira tetsző) könyveket, az unalmas lenne. a cargo cultokról és mikronéziai szigetekről szól, most is van ilyen szellem/isten jellegű szereplő is.

a héten egyedül vagyok a gyerekekkel, ami néha nehéz amikor minden kisebb-nagyon problémát, krízist nekem kell kezelni. ma Nudli nagyon egyetértett amikor mondtam hogy apával jobb tanulni mert ő türelmesebb 🙂 és hát mikor máskor jöjjön be a kedvenc egészségügyi problémám, ami nem tudja eldönteni hogy stagnál vagy rosszabbodik (vagy most stagnál és majd még alkalmatlanabb időben rosszabbodik), én meg félek hogy addig mérlegelünk meg várunk hogy mi lesz (a dokival), hogy végül jövő héten fog kijönni.

de összességében működik a dolog, bár néha van egy-egy pillanat amikor kicsit elveszítem a kontrollt, ma reggel pl. valamiért elég rosszul fogadtam hogy a munkahelyem körül nem lehet parkolni filmforgatás miatt, de aztán ez is megoldódott mert a bácsik mégis megengedték hogy beálljak a ház elé, mivel megígértem hogy időben lelépek. mikor délután a gyerekekért mentem, ráébredtem hogy az autók nem hangszigeteltek, és utólag kicsit szégyelltem magam.

 

Ha az előző bejegyzés egy metafora az életemről, akkor az nem tudom mi hogy amint kitettem megjött a family frost és vettem egy kisebb tortát hogy megünnepeljük Berci szülinapját, majd megjött a kis család egy nagy adag sütivel anyósoméktól, akik szintén felköszöntötték Bercit. Valamint este 11-kor még kikeltem az ágyból sajtos szendvicset enni (nem teljes kiőrlésű kenyérből). De legalább ma voltam pilatesen, úgyhogy reggelire már úgy ettem a maradék tortát hogy közben a testemben az összes izmot éreztem.

Ez lehet hogy egy metafora az életemről

Nagyon büszke vagyok magamra, miközben a keserű bögrés sütit kanalazgatom, mert változtattam azon a megküzdésemen hogy ha valami rossz, nagyon sokat panaszkodom és várom hogy javuljon a helyzet, vagy valaki oldja meg, és nem történik semmi. Az aktuális problémám, hogy bár egy ideig egész jól tudtam kontrollálni az étvágyamat, és el is kezdtem kicsit fogyni*, de néhány hete újra folyamatosan éhes vagyok és elsősorban édességet kívánok (túró rudi, habos süti, ribizlis túrótorta, ma majdhogynem rá kellet csapnom a lidl-ben a kezemre hogy se kókuszrudat, se m&m másolatot ne vegyek stb stb).

El is kezdtem a panaszkodást, erre jöttek mindenféle tanácsok hogy hát lehet enni olyan édes ételeket amik kevésbé hizlalnak, mégis laktatóak, meg hogy ez nem is biztos hogy ez egy teljesen rajtam kívül álló befolyásolhatatlan dolog, hanem egy rossz kör amibe megint belekerültem (stressz – valamit ennem kell – cukor – felugrik a vércukor – az inzulinrezisztencia miatt felugrik az inzulin – idővel leesik a vércukor és hopp újra éhes vagyok), és meg is lehet szakítani. Úgyhogy már tegnap is édesítőszeres túrót nyammogtam, de étcsoki hiányában nem tartottam teljesen kielégítőnek, amiből megint az lett hogy mindenfélét ettem. Ezért mára vettem étcsokit, mindjárt nekiugrom a gusztustalanságig ronda, viszont kellemetlen mellékízzel bíró nudlinknak**.

Az is segít, hogy a sok fiatal kolléganőm többsége szintén életvitelszerűen fogyózik/próbál egészségesen élni. Ma beszélgetés közben szóba került a zabpehelyliszt, amiről eszembe jutott az egészséges bögrés süti amihez évekkel ezelőtt vettem egy zacskóval. Volt is itthon minden hozzávaló, neki is láttam, közben az is eszembe jutott hogy mért nem szoktam gyakrabban készíteni: túl sok édesítőszer van a receptben, amitől túl édes és szörnyű mellékíze van, ezt most ki is küszöböltem, így kiderült hogy a kakaó is túl sok, amitől keserű az egész. Az állaga se az a könnyű piskóta, de talán ha sikerülne kicsit jobb ízt elérni, az még kezelhető lenne.  Pl meggyel biztos finom lenne. Viszont mindenképpen laktató. Szóval megint az derült ki, hogy nem panaszkodni kell hanem változtatni azon ami rossz, ami persze egy nehéz, sok akaraterőt kívánó és sok mellékvágánnyal, kacskaringóval és zsákutcával járó vállalkozás. Majd hátha az is kiderül hogy megéri.

 

*igen, tudom, csinos vagyok így is, minek akarok fogyni

**még nem találtam olyan édesítőszert, ami távolról is megközelítené a cukor ízét

kishírek a mi kis világunkból, avagy a világ legmodorosabb címe

Azon gondolkoztam hétfőn, ahogy a kánikulában mentem a mászó helyre, hogy meddig bírja ezt a természet hogy összehoz legalább 30 fokot aznapra amikor mászunk, de ma nyertünk, megszakadt a sorozat.

Nudli nagyon szereti az Áll az alkut, amikor régebben ment még kicsi volt, akkor nem nézte, de most érdekli hogy döntenek a szereplők. Kicsit rossz hogy elég későn van vége, nem segíti elő hogy simábban menjen a lefekvés.

Elkezdtem nézni a Dark Mattert, az első rész jó. Gével befejeztük az angol The Office-t (a christmas special-el együtt), hát annyira nem ájultam el rajta amennyire sokan dicsérték. De már elhatároztuk hogy megnézzük az amerikait is, remélem David alteregója jobb fej.

Befejeztem a Coyote Blue-t, ez azért kicsit más volt mint az eddigiek, időnként elég rémisztő volt hogy milyen mértékben borul szanaszét a főszereplő élete. Az is tetszik még CM-ban hogy mindig tesz szomorúságot is az alapvetően vidám, tréfás történetbe, szerintem azért hogy jobban lehessen értékelni amikor jó, ahogy az életben is van. A vége felé volt egy cuki rész a családról, amin először mosolyogtam, aztán kijelöltem hogy majd bemásoljam ide, aztán kicsit elsírtam magam rajta, ezt a témát még nem igazán dolgoztam fel. Most nem linkelem mert lusta vagyok felállni a könyvért, meg egy jó nagy spoiler is az idézet.

a végére csak odacsempésztem egy kis panaszkodást is

A tanfolyam óta legalább hetente kétszer végzem a hasizomtornát, de azért általában többször. Szeptemberben pedig kihívás van, hogy hát így minden nap kell tornázni, de legalább hússzor a hónapban, mert akkor jár a jutalom, amit még nem találtam ki. (a siklóernyőzés utána lesz de már befizettem, szóval nem lehet jutalom, cukrászda meg olyan bénának tűnik a torna kihívás végére, de suematra mondott egy jót aminek a honlapja is nagyon vonzó, szóval lehet hogy az lesz). A kihívás segít, már volt olyan nap amikor enélkül biztos nem álltam volna neki. És már háromszor is voltam újra pilatesen, és szerintem életemben először kezdem felfedezni hogy a mozgás nemcsak egészséges és jobban néz ki tőle az ember, hanem tényleg jobban is érzi magát, mintha energikusabb lennék egy fokkal összességében (bár ez pillanatonként változik és nyilván más is befolyásolja), és többször is volt hogy elmúlt tőle a fejfájásom. Gondolom ez mindenki másnak egyértelmű volt eddig is, én magamnak leírom, hátha akkor nem felejtem el. Még kéne valami amitől normálisan tudok aludni nemcsak akkor ha már jelentős alváshiányt összeszedtem.

További Christopher Moore imádás

Vége a Serpent of Venice-nek, el kellett búcsúznom Pockettól, Drooltól és Jessicától is. Az a jó hogy eddig minden könyvében voltak hasonló nagyon szerethető karakterek: vidám, jóindulatú, szókimondó, akik a nehéz helyzetekben sem esnek kétségbe hanem poénkodnak és megoldják. A sztori fordulatos és izgalmas, de végül mégsem csak egy szórakoztató történet lesz, mert mindig belevisz valami kultúrát is, a Serpent of Venice a középkori velencét mutatja be, meg egy kicsit Korzikát és Genfet, kicsit kitér a rasszizmusra és a zsidóellenességre, a sztorihoz Moore merített a Velencei kalmárból és az Otellóból (meg még valamiből ami nem Shakespeare és nem is jegyeztem meg a címét).

Most nem jelöltem ki annyi vicces részt de párszor most sem tudtam megállni, nem biztos hogy ezek a legjobbak, csak pont olyan kedvben voltam.

The Serpent of Venice (Christopher Moore)
– Your Highlight on Location 1582-1584 | Added on Thursday, August 31, 2017 4:35:37 PM

“Are you blackmailing me?” “Yes, of course. Do keep up, Lorenzo. We’ll never accomplish any proper skullduggery if I have to keep reviewing the bloody process.”
==========

The Serpent of Venice (Christopher Moore)
– Your Highlight on Location 4071-4074 | Added on Tuesday, September 5, 2017 6:10:23 PM

“That were the dragon Pocket shagged.” “There was no dragon shagging.” “Beggin’ pardon, sir,” said Drool, conspiratorially behind his hand, as subtle as a war hammer. “A gentleman don’t talk about his dragon sextool adventures, so as not to compromise a lady’s reputation.”
==========

Most a Coyote Blue-t olvasom, ebben meg indiánokról van szó. Mondjuk itt a főszereplő eddig pont nem olyan mint általában, hanem ilyen álarcot hord és a valódi személyiségét teljesen elnyomja, most kezd teljesen szétesni a gondosan felépített biztosítási ügynök élete, kíváncsi leszek mi sül ki belőle.

note to self

Theo papa konyhájából nehogy rendeljünk újra pizzát mert drága, és nem is csak ahhoz képest hogy el van égetve, olyan rágós hogy izomlázam lesz az állkapcsomban, és a futár gyakorlatilag csak pontosan kiszámolt összeget fogad el akkor is ha a rendelésnél van lehetőség beikszelni hogy nagy pénzzel fizetsz, hanem más olyan helyekhez képest is ahol a pizza előre felvágva érkezik és finom roppanós.

szombaton elmentünk a testvéremmel és a sógornőmmel egy napra siklóernyőzni, most nem volt annyira euforikus élmény mint elsőre, de kicsit az is tetszett hogy ha féltem is néha, meg volt is nem száz százalékig sima helyzet, megoldottam. el is döntöttem hogy nekem most szükségem van egy ilyen hétre, még akkor is ha tartok dolgoktól, pl. hogy ott emberek lesznek, akiket nem ismerek, és lehet hogy sátorban kell aludni (és én már nagyon régen aludtam sátorban, még fiatalkoromban, és mi van ha fázom vagy végig esik az eső vagy ilyesmi) (gondolom akkor hazajövök), tudok-e zuhanyozni (de ennek már utánajártam), ki tudom-e pihenni magam, lesz-e mit enni és egyáltalán. attól még nem nagyon félek hogy nagyon béna leszek, eddig úgy tűnik hogy idővel bele lehet tanulni ebbe a dologba.

a gyerekek a maguk módján gyászolják a nyári szünet végét: Berci ugyanúgy fekszik a kanapén és youtube videókon nevet (még mindig nem gyógyult meg, náthás és köhög, néha bedugul a füle is), Nudli morcos és mindenkit szid. tegnap se tudtak negyed 12 előtt elaludni, elég horror lesz az első hét, szerintem legalább az egyiknek már az első hétre is fogok igazolást írni.