A szilvesztert hármasban töltöttük, illetve kicsit feljött Gé, játszottunk az új jackbox 6-al, ebben is van trivia murder party, itt is rögtön meghaltunk, a többit még nem ismertük ki igazán hogy élvezetes legyen. Aztán elment bulizni. A fiúknak csináltam pulled porkos melegszendvicset mert nem szeretik se a majonézes krumplit se a virslit, én ezeket ettem. Megnéztünk egy mandaloriant, sokat neteztünk, kicsit később játszottunk hármasban cards against humanityt, nagyon vicces. Aztán felköszöntöttük az éjfélt, Nudli megitta Berci pezsgőjét is, most érzi a fejében és ezerrel pörög. Letöltöttem neki a Wayne’s worldöt de sajnos rossz, most csak ide oda kapcsolgat a tévében (Nudli). Én meg elégedetten hogy mindent kipipáltam, megyek aludni.

buék

megírtam luciánál a kívánós kommentet, jöhet az évértékelő.

azt kell mondjam hogy 2019 az elmúlt sok-sok évem legjobb éve volt hangulat, energia, egészség szempontjából is.

– az elején nagyon vártam hogy vége legyen a télnek, és tényleg a tavasz sokkal jobb lett, teljesen váratlanul elkezdtem kihagyni a hozzáadott cukrot és a fehér lisztet az étrendemből, és még váratlanabb módon nem is hiányzott, fokozatosan jobb lett az alaphangulatom, egy idő után már csak úgy spontán is eszembe jutottak örömök, nem kellett erőltetni

– júniusban izland egyértelműen az év fénypontja volt

– nyáron sokat tudtam pihenni, voltunk Svédországban is, határozottan kipihent lettem, életemben először örömmel tértem vissza dolgozni

– ősszel jöttek a szokásos őszi dolgok (bármit csinálok éhes vagyok, csak édeset kívánok, ha megállom a zabálást akkor se fogyok, bármennyit pihenek fáradt vagyok, minden egyre jobban idegesít) de nem annyira mint máskor

– a téli szünetre már eléggé elfáradtam, beteg is lettem ugyanúgy mint tavaly, de még van pár napom pihenni és gyógyulni

család: a különélést szerintem megszokták a gyerekek. Nudlinak eléggé elege van az iskolájából, és ő sem könnyíti meg a tanárok helyzetét hogy kedvesek legyenek vele. készül a felvételire, aggódik miatta de szerintem ügyes lesz. Berci az előző tanévben is fáradt volt, szeptembertől extrém módon bedurvult neki, egyelőre rosszul bírja, most drukkolunk hogy belejöjjön.

egészség: a táplálkozásnak köszönhetően jobban éreztem magam, kicsit sikerült fogyni is, ami ősszel leállt de legalább nem híztam sokat. nyárra negatív lett a citológiám, mostanra megkaptam mind a 3 hpv oltást és védett vagyok.

sport: a mászás idén is elég rapszódikus volt, sok a hátráltató tényező pl hogy télen nagy a tömeg a mászóteremben, nyáron meg túl meleg van 😦 valamikor volt egy időszak hogy egész sűrűn jártunk és kicsit tornáztam is a köztes időben, akkor fejlődni is sikerült.

munkahely: egész jó volt, most éppen folyamatban van egy kisebb munkahelyváltozás de ugyanazt fogom csinálni, ugyanazokkal. egyelőre emiatt bonyolultabb az élet, de ha majd lezajlott kevesebbet kell utaznom. apu nekem adta az előző kocsiját, ami hatalmas könnyebbség, nagyon élvezem.

barátok: nem változott sokat a helyzet, akik vannak azokért nagyon hálás vagyok és élveztem a beszélgetéseket. idén több külföldi barátommal is előfordult hogy szólt amikor itthon volt és találkoztunk, ezeknek nagyon örültem. és a csendes lány vendégül látott minket Svédországban, ezért nagyon hálás voltam, azóta néha levelezünk, de félek hogy nem háláltam meg eléggé. én még lehetnék valamivel odafigyelőbb a barátságaimban.

párkapcsolat: pár nappal ezelőtt még azt írtam volna hogy nem változott semmi, ebben még nem segített az univerzum, de pont még az év vége előtt lett valami kis kezdemény és végtelenül bizakodó vagyok, és talán már lelkileg is készen állok rá, nem tudom.

 

Jól telt a karácsony többi része is, a 25-e itthon lábadozósan, a 26-a anyuéknál. Jó volt mindenhol a hangulat. A felnőttekkel tavaly óta nem ajándékozzuk egymást, ez egy hatalmas könnyebbség. A gyerekeknek is már nehéz ajándékot találni, főleg társast kaptak (cards against humanity és jackbox 6), anyuéktól a síeléshez cuccokat, közösen egy nagy babzsákfotelt (ami sajnos ki van szakadva, még egy hétig csak foglalja a helyet, elvileg utána jön érte a futár és kicserélik). Nem ettem magam halálra. Mindezzel együtt is kicsit fárasztó volt de azért már érzem hogy pihentebb vagyok. Tegnap már voltunk mászni is, egyelőre nagyon lightosan de azért jó volt, kicsit átmozgatott. Valamint megint elhatároztam hogy ha már itt van a futópad használom is, legalább sétálok rajta sorozatnézés közben.

A Mandalorianből egy rész még hátravan, oké aranyos, viszonylag szórakoztató, de semmi pluszt nem ad hozzá az élethez. Megnéztem az Ad astrát, nem is tudom miért. Vagyis hát tudom, azért mert azt hittem jó, ezek szerint nem hallottam róla sehol semmit. Gondolom a 2001 Űrodüsszeia nyomdokaiba akart lépni, hasonlóan lassú és pszichedelikus sokszor, a sztori teljesen értelmetlen (vajon tényleg jó ötlet atombombával felrobbantani az antianyagot?), mindegy túl vagyok rajta. És egy részt megnéztem a Witcherből, egy darabig még fogom nézni, elsősorban a pasi miatt.

Boldog karit mindenkinek

végül a nagytakarításból tegnap nem lett semmi, mert nem éreztem magamban erőt és úgy döntöttem fontosabb hogy pihentebb legyek mint hogy ragyogjon a lakás, főleg hogy ez csak engem érdekel egyébként is. azért pár dolgot tettem-vettem, elmentem boltba, megfőztem a krumplit, készítettem gyümölcssalátát, mostam egyet, felhúztam a fotel és a lábtartó huzatát. de pihentem is, ami megint olyan jól sikerült hogy estére megint lebetegedtem. éjszaka főleg be volt dugulva az orrom és zörgette a szél a redőnyt.

ma is igyekeztem lightosan jönni-menni – nagyon felületesen pár helyen port töröltem és porszívóztam, átmentem Géhez a babzsákfotelért (amit a gyerekek kaptak, és csak nála fért el a pincében), sütöttem brownie-t, lazacot, készítettem hozzá mártást, meghámoztam a krumplit, becsomagoltam az ajándékokat (a babzsákfotelre csak egy masni került), készítettem üdvözlőkártyát (csodálatos matricaragasztgatós technikával). a fát összerakták és feldíszítették a többiek, csak kicsit segítettem be. így estére csak mérsékelten lettem rosszabbul.

viszont a lényeg hogy lelkileg jó volt, ebédre egyedül mentem át anyuékhoz (a többiek gé szüleihez mentek), jót beszélgettünk. aztán délután megjött mindenki, jó volt a hangulat, finom lett a kaja, mindenki evett. anyuékat még ebédnél ráizzítottam a gyümölcssalira, abból is kértek, meg is dicsérték. most már tényleg csak heverészés van hátra (jó, a romeltakarítás még rám vár majd valamikor), remélem minél hamarabb aktívan is tudok pihenni.

 

Letudtam a partimaratont, kíváncsi vagyok hogy valaha eljutok-e oda hogy nem azt érzem a végén hogy túléltem, inkább arra hajlok hogy ezt fogom kicsit még jobban elfogadni, hogy így van és kész. Pedig tudom hogy nincs mitől félnem, csomó jó fej emberrel találkoztam (munkatársaim, akikkel nap mint nap találkozom és szeretem őket / barátaim, akikkel rendszeresen lazulás, szórakozás céljából találkozom, szintén szeretem őket / volt osztálytársaim, akikkel 5 éven keresztül minden nap találkoztam, viszont most már akivel nem akarok azzal nem kell, szóval nincs következménye annak se ha furán viselkedem).

És még jól is éreztem magam, mindenféle érdekes dolgok derültek ki, pl. hogy a baráti társaságomban mások is sokan utálják ha piszkos a kezük és olyan tevékenységek közben is állandóan megmossák amikor tudják hogy újra koszos lesz, meg hogy már létezik olyan anyag amibe nem izzadsz bele, nem gyűrődik és egy utazásra elmehetsz egy pólóval mert nem kell folyton kimosni.* És hogy van olyan volt osztálytársam aki szintén izgul mielőtt elmondja hogy mi történt vele az elmúlt 5 évben.

És egész sokat tudtunk beszélgetni a tolmácslánnyal, együtt jöttünk-mentünk az osztálytalálkozóra.

Meglepődtem rajta hogy még mindig van néha olyan gondolatom utólag hogy vajon ezzel vagy azzal a megnyilvánulással mennyire égettem be magam örökre, vagy megbántottam-e valakit halálosan, de már egész hamar túltettem magam rajta.

Most már csak az őrült rendrakás-takarítás-főzőcskézés van hátra, ami nem lesz maraton mert nem jutott annyi nap, majd a karácsonyi vendégeskedés maraton, aztán marad pár nap ezeket és az egész évet kipihenni.

 

*férfiaknak már készült belőle póló, zokni, boxer, pulcsi és ing, nőknek egyféle fekete póló. Vajon valaha elhiszi-e a világ hogy léteznek olyan nők is, akiknek fontosabb a praktikum mint hogy divatosnak és igényesnek látsszanak? Vagy tényleg csak én vagyok így egyedül? Pedig mennyivel egyszerűbb lenne az élet és a környezet is hogy örülne, lenne két pólóm amiket hetente váltok és mosok, meg egy ünneplős blúz. Pár kényelmes nadrág, nyárra rövidnadrág, télre 2 pulcsi.

 

gyorsan mielőtt elfelejtem:

leteltek nagy nehezen a maradék napok is, már csak az itthoni feladatok vannak. szerencsére közben visszatért az energiám, aminek nagyon örülök, csak a sírósság és a szétszórtság van de így már viselhető

– a péntek furcsa nap volt, váratlan plusz munkával amiről kiderült hogy sem sürgős, sem gyors nem volt, pont azzal a kolléganőmmel akivel aznap dolgoztunk együtt utoljára mert elmegy, amikor kiderült hogy tényleg teljesen elmegy, el is sírtam neki magam

– hétvégén vettem neki nagyon puha bálna párnát* és arcmaszkot a búcsúztatóra (mert azt mondta hogy ezután elsősorban pihenni szeretne sokat, majd utána talán rájön hogy mire vágyik), mert még nem tudtuk mit adunk neki közösen, és gondoltam ha a többieknek is tetszik jó, ha nem megtartom. végül nem ezt adjuk, úgyhogy van egy nagyon puha párnám

– emellett hétvégén rohammunkában készült a naptár, hogy ott lehessen a fa alatt, az elmúlt 14 évben csak egyszer csúsztam el vele, akkor is csak engem zavart igazán, de valamiért ez fontos nekem. idén az az újítás hogy háttérnek is képeket raktam be, mert volt csomó ég meg táj fotó, kicsit zavaros lett tőle de azért jó szerintem

– valamint úgy döntöttem hogy igaz hogy csak én szeretem a bejglit a családból, anélkül  nincs karácsony, kevés bizalommal de vettem a lidl-ben**. kicsit aggódtam hogy csak 27-ig áll el, de végül nem mertem lefagyasztani mert ki tudja utána milyen lesz az állaga. itthon meg kellett kóstolni hogy ehető-e, illetve azóta még párszor hogy még mindig jó-e, most már inkább az a projekt hogy maradjon belőle karácsonyig

– a hétfő viszonylag normális volt, befejeztem a naptárt és éjfélre fel is adtam a rendelést

– kedden az utolsó munkanap az egyik helyen, elég eszement rohangálósra sikerült, pedig a munka egy részétől meg is mentettek a kollégák de így is jó későn jöttem el és bizonytalanul hogy vajon tényleg mindent befejeztem-e amit akartam, nem éreztem hogy el tudtam varrni a szálakat

– a szerda teljesen össze-vissza volt, mindkét másik helyen dolgoztam kicsit és szülőkonzultáción is részt vettem szülőként

– csütörtökön reggel elvittem Bercit nulladik órára, aztán elszaladtam a nőgyógyászhoz az oltásért***, előtte megkértem a futárt hogy minél később hozza a naptárt mert nem érek haza, közölte hogy nem tudja csak és kizárólag fél 12 és 12 között. lélekszakadva rohantam és örültem hogy jól állok időben, erre hívott 11-kor (nyilván még útközben) hogy itt van. de beleegyezett hogy visszajön fél 12-re mert van még a közelben pár csomag amit ki kell vinni, végül fél 2 körül jött. ezek után nehéz azt gondolni hogy nem merő rosszindulatból utasítja el a kérést. (sose rendelem haza a csomagokat pont emiatt, mindig csak stressz van belőle, de most vagy figyelmetlen voltam, vagy nem ajánlotta fel a megrendelésnél a csomagpontos lehetőséget). közben Nudli meg amiatt stresszelt hogy másnapra szervezték a mozit a barátaival ami percenként átszerveződött, ő meg folyamatosan beszél ha ideges. közben a team treesnek is utaltunk pénzt, össze is jött már nekik a cél (20 millió dollár- elvileg ez 20 millió fa ültetését jelenti, kíváncsi vagyok az is meg fog-e valósulni) (az ilyenek elég ellenőrizhetetlenek)

– Bercinek még pénteken is volt suli, utána elmentem boltba és félve bepróbálkoztam egy időpont nélküli fodrászatba. ijesztően nézett ki, csomóan álltak sorba de azonnal sorra kerültem és hamar kész is lett, jó élmény volt. este pedig letudtam a karácsonyi ünneplésmaraton első állomását. elkészítettem egy újabb borzalmas receptet – elvileg brownie, gyakorlatilag nehéz elképzelni hogy lesz sütemény a két összetevőből, de aztán mégis gondolkozni kezdtem hogy ha kevesebb ideig sütném, esetleg tennék bele több vajat, mégis valami kis lisztet, esetleg egy banánt, nem lenne-e finom. az igazi brownie-nak semmi nem érhet a nyomába, de lehet hogy akkor már a saját receptet kellene megpróbálnom műcukorral és zabpehelyliszttel.

 

*kívül pasztellszínű extrém puha plüss, belül memóriahab. van egy koreai üzlet a kökiben, minden cucc végtelenül cuki, kedves és pasztellszínű, pont olyan mint a kedvenc asmrtistom ppomo, aki szintén koreai (minden porcikája tökéletes) (túlzás nélkül) (tényleg), rájöttem hogy a koreaiak a lélekállatom

**szaloncukrot már lehet kapni ehető cukormentest (nyilván azokat is megkóstoltam). bejglit csak egy helyet tudok ahol árultak cm-t de a kolossy térig nem zarándokoltam el érte, ráadásul telefonálni is kellett volna hogy tegyenek félre

***végre védve vagyok hpv ellen

tegnap megszereztem a The Fallt, erre ma kijött az új mandalorian és az expanse 4. évada. és a hétvégén mindenképp kész kell legyen a naptár (ilyen összeválogatott családi képekkel) de még hozzá se kezdtem, és ma nem is fogok szerintem. de már csak 3 munkanap idén!