A szombat volt Nudli élete legrosszabb napja, pontosan nem tudom miért, de nem mentünk sehova, Gé szülinapi partin volt én meg ajándékot gyártottam.
Vasárnap a mekiben ebédeltünk és jókat beszélgettünk. Mivel anyu előző nap szemrehányóan szólt hogy már tavaly is úgy volt hogy együtt díszítjük a fát és mégis átdobtuk hozzá a gyerekeket, kicsit félve megkérdeztem őket hogy szeretnék-e együtt díszíteni. Nudli felnőtt módon kezelte a dolgot, örömmel válaszolt hogy igen, de aztán komolyan hozzátette hogy ő úgy tudta az angyalok hozzák a fát.
Másnap reggel megörült neki hogy magát a fát azért az angyalok hozták, és már reggel türelmetlenül kérdezgette hogy mikor fogunk díszíteni, így neki is láttunk. Berci végig narutót nézett youtube-on, a végén nagy nehezen kinyögte hogy szép lett. Anyuéknál ebédeltünk, ezen kívül igyekeztünk nagyjából rendbeszedni a lakást és nem kiabálni egyfolytában az izgága gyerekekkel hogy ne kergessék és rángassák egymást visítozva körben a lakásban, de nem sikerült. Én közben bepánikoltam hogy nem lesz elég a sajtos masni, miután a fele rögtön elfogyott amint ehető hőmérsékletűre hűlt, és mégis kell egy kis chocolate chip cookies is, ezért készítettem joghurtos milkás-smartiesosat, mert más csoki nem volt otthon. Aztán rengeteget vártunk hogy megjöjjenek a nagyszülők, közben kerestük az alkalmas pillanatot az ajándékok bezsuppolására a fa alá. Nudli állítólag nem vett észre hogy kerültek oda, ennek is nagyon örült. Meg az ajándékoknak is örültek, szerencsére Bercit nem bosszantotta annyira mint minket hogy a húszezer (sic) forintos szivacskilövő fegyverhez nem tartozék a (hat bébi és két AAA-s) elem, ami nélkül nem működik.
Kedden megcsodáltuk az unokahúgunk új tabletjét, amire látszott hogy tényleg mennyire szüksége volt, hiszen végig nem vált meg tőle, játszott rajta temple runt meg olyat ahol egy szardarabot kell etetni és szórakoztatni.
Szerdán végre meghallgattuk Nudlival a palánta missziós CD-t amit a suliban kapott, miután elbábozták nekik a CD-n lévő történetet. Közölte hogy ő hisz Jézusban és megkérdezte hogy én hiszek-e. Erről azt gondolom, hogy ő úgy hisz Jézusban ahogy mikulásban és abban hogy az angyaloktól kapja az ajándékot. Azért hisz mert hinni akar, mert gyerek és élvezi a csodát. Így utólag azt is gondolom, hogy szóltak nekik hogy hallgassák meg a szüleikkel is és azt vette ennyire komolyan. A nap közös részétől eléggé féltem hogy nem lesz-e túl emócionális különböző okok miatt. A magam részéről inkább kicsit távolságtartó lett, de szerintem most senkinek nem hiányzott hogy zokogásommal tiszteljem meg az eseményt. Nudlit fél órán át kellett vigasztalni amiért a harmadik napon már “csak szar könyveket” kapott játék helyett. Utána hajlandó volt boldogan játszani a szivacskilövős fegyverrel amit kapott.
Az egész ünnepről elmondható, hogy a gyerekek vagy nyűgösebbek vagy csak simán erősebbek (hiszen már csillagjuk is van a sárga övön) (mármint még nincs mert be kell szerezni, de már kiérdemelték az övvizsgán, és az összes többi szülő szerint is ők a legügyesebbek), de valahogy régen nem volt ennyi sírás abból hogy folyton verekedtek. Nudlit meg lehet hogy bántja valami, sokszor rosszkedvű, direkt bosszant mindenkit rengetegszer, meg a feje is sokat fáj. Berci végig azt énekelte hogy “Everyday I’m shuffling” és 58-szor mutatott rá hogy rímelt amit épp valamelyikünk mondott. Ahol reggelt írtam, azt mindig legalább fél 11-nek kell érteni, mert annál előbb nem keltem fel.
nightswimming 