Ma pedig megismerkedhettem a forkhead box-binding protein-3-al is, amit (melyet) kis kutakodás után eldöntöttem, hogy nem fogok lefordítani villafejű dobozkötő fehérje-3-nak.

Végre kaptam fordítást, lehet hogy rögtön kettőt is de ez majd hétfőn derül ki, úgyhogy próbálok haladni az egyikkel, de máris elegem van ezekből a “the upregulation of inhibitory immune checkpoint pathways”-ekből és társaiból, amik (illetve amelyek) persze nem így önmagukban hanem hosszú bonyolult mondatok részeként szerepelnek, vagyis csak túlbonyolított, magyartalan és marginálisan érthető fordítás lesz belőle.

A SEID tekintetében az IOM beszámoló teljesen egyértelművé teszi (az eredeti szövegben ez úgy szerepel hogy “makes it abundantly clear” #winkwink #browncoats unite – a ford. megj.)

Bár az AA, az NA és a CA az önsegítés legszélesebb körben gyakorlott változatai, a TSF egy igen strukturált kezelés, a teljes verzió nehezen átültethető a rendelői gyakorlatba. (a ford. megj: én sem értem mit keres a két mondatrész egymás mellett)

Egy retrospektív vizsgálatban 75 beteget követtek három éven keresztül (a ford. megj: tudtommal ez a prospektív de mindegy).

A klinikusok talán túlontúl jól ismerik a gyulladással összefüggő viselkedések gyakoriságát, mint a testmozgás, alvás, alkoholfogyasztás és dohányzás, és a fenti viselkedések komorbid állapotokkal való társulását, beleértve a koronáriabetegséget, az elhízást és inzulinrezisztenciát, a csontritkulást és a fájdalmat (a ford megj: wut).

orvosi cikkek fordításához sok szinonímát kell összeszedni bizonyos szavakhoz amiket az írók szívesen alkalmaznak (néha töltelékként), néha egyik rákap egyre és minden mondatba belerakja akár többször is pl: inclucing, associated, critical, implicated, involved, given, considered, concerned, range, evaluate, assess, significant, marked, superior, report, note, particularly,

és arra is figyelni (kéne) hogy a magyar szöveg ne hemzsegjen a különösképpen, számára, esetében, tekintetében szavaktól, valamint társaitól (emellett, csakúgy, mint, beleértve, azonban).

oké most sikerült egy olyan mondatot fordítanom hogy a kezelés gátló stimulációból állt, de mit csináljak ha ez az eredeti: treatment consisted of 6 sessions of low-frequency (ie, inhibitory) stimulation blahblah

következő mondat: a válaszarány 60%-os volt, a remissziós ráta pedig 60%-os, de ezt nem hagyom így.

Sulemia és a fordítóprogram. Új magyar gyurmafilm*

Utána azzal folytatódott a küzdelem, hogy még aznap lefagyott a program és most nem vártam negyven percet hanem bezártam, erre elveszett az utolsó mentés óta minden. (Vagyis nincs automatikus mentés sem, kézzel kell mint az állatok**) Másnap nagyjából semmit sem csinált. Arra jutottam hogy a nyomorék laptop nem bírja ezt a szofisztikált programot, és így hogy nem működik a translation memory nem éri meg a program használata által nyújtott kényelem az óránként két órás időveszteséget és agyvérzés-közeli állapotot a lassúskodása miatt, úgyhogy tegnap hosszas csatározás során kinyertem belőle az eddig elkészült anyagot. (Ami mint kiderült magától is elég fura, mármint az eredeti anyag, minion pro betűtípusban van amit magától fel se kínál a word, és minden bekezdés második fele tök máshogy nézett ki pedig elvileg ugyanaz a betűtípus és betűméret volt (gondolom másik programban készült és a konvertálás mellékterméke).

Update: de így nem tudom pontosan hány százaléknál tartok, vissza kell térnem az olyan ósdi módszereknek mint hogy hányadik oldalon tartok meg ilyesmi.

 

*© a tolmácslány

**© lucia

Így hogy nem csak képeket próbálok nézegetni az öreg lassú béna gépen hanem dolgozni (mert azon van a fordítóprogram*), még sokkal idegesítőbb amikor sztrájkba kezd (általában 1-2 óra után elfárad) és egy egyszerű művelet (úgymint egy betű leírása vagy kitörlése) egy percet vesz igénybe, egy bonyolultabb (pl megnyitni egy word dokumentumot) pedig végtelen időt- volt már hogy eldöntöttem hogy türelmes leszek, nem nyomkodom össze-vissza mert az csak ront a helyzeten, valami mással foglalkoztam, majd 40 perc múlva konstatálnom kellett hogy nem történt semmi. Most épp újraindítom (ami néha segít, de néha ugyanaz marad a helyzet), ezért van időm ventillálni (a másik gépen, amin nincs fordítóprogram, és nem is lenne értelme feltenni, mert ehhez csak akkor férek ha egyedül vagyok itthon, ami azért annyira nem sok idő).

És ez tényleg nagyon jó hogy van itthon némi időm amikor nem kell senkivel interakciót folytatnom, és csend van, de egy kicsit az nem olyan jó hogy délelőtt, és egyszercsak el kell indulni dolgozni, mert így fél szemem mindig az órán van és néha felugrok egy-két dolgot összepakolni meg előkészíteni az induláshoz hogy nehogy a végén kifussak az időből. De annyiban lehet hogy jó hogy jobban ösztönöz a munkára, csak amikor a gép sztrájkol akkor ez kicsit visszaüt.

 

*ez különben jó hogy véletlenül kiderült hogy a fordítandó anyag nemcsak pdf-ben hanem word dokumentumként is elérhető, és így tudom gyakorolni a fordítóprogram használatát, meg néha kicsit segítség is hogy ezzel készül (bár azért ezen is lehet bosszankodni, továbbra is tartom a véleményem hogy egy komoly team hosszú időn keresztül kemény munkát fektetett bele hogy a programot minél kevésbé magává éretődővé és felhasználóbaráttá tegyék (hogy csak úgy lehessen használni ha elvégezted pénzért a tanfolyamot)- tegnap azon dühöngtem hogy nem italics és a többi gomb van amit ki és bekapcsolsz hanem külön italics és a többi gomb, majd a képernyő másik szélén ahova magától nem is téved a szemed, italics és a többi kikapcsoló gomb.

csak el ne felejtsem elküldeni

Most csak azért hogy megörökítsem hogy még fent vagyok, hiába határozom el hogy többet ilyen nem lesz és igenis időben leadom a fordítást, csak egyre ilyenebb lesz. Legalább holnap nem dolgozom, remélem nem üttetem el magunkat a biciklin a meki felé menet az álmosságtól.

Egyébként meg egyrészt régi emlékeket idéz amikor tanulás avagy egy könyvbe való belefeledkezés közben meghallom a madárcsicsergést meg a villamost, másrészt egy kedves barátom is átnézte közben nagyon kedvesen amit összeírtam, tökre éreztem a törődést ahogy sorban beírogatta a teljes hasonulást a ragokhoz meg minden. Majd máskor is kéne, csak akkor időben el kéne készülnöm hozzá, haha. Meg ilyen kedves kommenteket is írt:

az eredeti olyan, mintha a daganatsejtek felügyelnék az immunrendszert

különben kicsit olyan, hogy “ma kaptuk a hírt, hogy a v*ses*jtes karcinóma miatti nefrektómia egyik tünete a hivatalos felderítés”

meg a dicséretet is kimásolom, mert jól esett, még ha rögtön vissza is vonta:

amúgy brutális szöveg ez

2:43 AM és tök jól megcsináltad

me: ez jól esett

ő: már amennyire én meg tudom ítélni

 

cut-and-dried

Nem elég, hogy az idiómákat egyesével külön meg kell tanulni, ráadásul lehet 5 különböző jelentése is, amiből minden szótár 2-3-at sorol fel. Én meg találgathatok hogy a szerző melyiket szánta oda.

A gyerekek viszont egyedül átmentek a nagymamájukhoz. 2 lépcsőházzal arrébb, de akkor is.

Tudtam hogy húzós lesz a hétvége, gyorsan a fordítást, mert nem késhetek ha pont most akarok több munkáért kuncsorogni, utána lenyomom az esetet. Gé múlt héten bejelentette hogy egész hétvégén ötlabda kupa, de a gyerekeket sikerült elpaterolni a nagyszülőkhöz. Erre tegnap reggel észreveszem hogy az eset határidő nem is kedd, hanem vasárnap.

Ellógtam az órát és nekifeküdtem az eseteknek, kiderült hogy az egyikkel már előrelátóan csomót haladtam korábban, estére meg is lett (utána még fél órát elszarakodtam feleslegesen a hanganyag konvertálásával, ami ezelőtt kétszer már sikerült, most nem). Közben még beszélgettem is az intenzíves lánnyal, meg elmentem a gyerekekért az edzésre, várakozás közben fordítottam papírra tollal, és még blogoltam is.

És, ma lesz annak a napja amikor teleszpemmeljük az internetet Gé tetkójával. Gé az előbb felbukkant, és nem is lesz ma a napja, mert még nem szép és különben sem akar szpemmelni. És szólt hogy nem jó programmal próbáltam konvertálni, a jó program a másik gépen van, és tényleg gyorsan sikerült is.

és a tévé is szemét, pont amikor fordítanom kéne, egy makulátlan elme örök ragyogása, gyűrűk ura, kémjátszma (nem ismertem, de hát brad pitt), apollo 13. ja hogy ha komolyan venném a munkát akkor ezt mind nem tudnám. úgy tűnik még mindig nincs elég közel a határidő. viszont a fényképek felpakolását a fbkra emiatt halasztom.

Vajon mi is vacsorázó hullák vagyunk?

szerintem jim carrey csak a komikus szerepekben idegesítő.

Még csak két perce kezdtem el fordítani, és máris találtam videótalálatokat a “haemorrhoid operation” kifejezésre. Nemcsak azért nem néztem meg mert le van tiltva a youtube.

webkamera keretbe foglalja a nap eseményeit

Nudli a számítógép előtt üldögél, és nem tudja eldönteni hogy mit nézzen, vagy hogy mit játsszon.

Nudli (közben átjött hozzám és a laptopot szagolgatja) mézes szagot érez, szerinte biztos mézeskalácsot sütöttek a szomszédok.

Három fontos dolog is történt velem ma, letudtam a szakvizsga 1/15-dét (bár idén már nem is a szakvizsga része az írásbeli, hanem a vizsgára bocsátás feltétele), kaptam PÉNZT (amiért novemberben dolgoztam a munka mellett, a napi pár óra fordítással picit többet kerestem mint a napi 8 óra orvoskodással + havi 5 ügyelettel, és ez egy rosszul fizető fordítás volt), és kaptam KÖNYVET Isoldétól, és megengedte hogy ceruzával aláhúzzak benne, de felhívta a figyelmemet rá hogy nem jó a lapja, erre mondtam hogy már van 4B-s ceruzám, ő meg bólogatott hogy tudja. Utána még beszélgettünk róla hogy szeretnénk-e ha nem kéne minden reggel eljárni dolgozni*, szerinte ő nem, mert akkor már reggel tudná hogy aznap már semmi érdekes nem fog vele történni, szerintem én egész jól ki tudnám tölteni az időt, hordanám a gyerekeket oviba, meg járnék társas összejövetelekre néha, meg pszichoterápiás képzésre, meg a pszichoterápiás ambulanciára hogy legyen esetem a képzéshez, sőt magánrendelhetnék is, meg persze fordítgatnék, és itt beindult az agyam és ilyesmik jutottak eszembe hogy eljárhatnék tornázni meg varrástanfolyamra, meg szépítgetném a lakást és varrnék ruhákat magamnak és a gyerekeknek, és rájöttem, hogy ha itthon lennék akkor is pont ugyanígy panaszkodnék hogy sosem jut semmire időm.

Közben Nudli mellettem üldögélt a kanapén és nézte a Pingut (amit valamiért Fingunak hív), és várta az utolsót (nem tudom miért) (megkérdeztem és azt mondja azért mert olyan álmos), de az előbb szólt hogy szeretne bemenni a hátam és a kanapé közé, és be is ment, és mondta hogy tudta hogy itt jó meleg lesz.

*Reggel a buszon azon gondolkodtam, hogy mostanában egész sok bizonyíték gyűlt össze arra vonatkozóan, hogy a világ mégsem egy sötét, rideg, barátságtalan hely, de azért ha reggel korán fel kell kelni és dolgozni menni az azért még mindig gyakran ezt juttatja eszembe, és hogy mi lenne ha nem kéne. És hogy az nekem jár-e.

téli szósaláta

Sok gondolatom van, de dolgom még több, ezért csak címszavakban: a gyerekek oviba való elcipelésének stresszfokozata, a sajnálattal meg a rossz emlékekkel meg minden; a feladat, melynek egyszer majd úgy állok neki hogy na ez menni fog; lelkiismeretfurdalás amiatt, hogy másoknak rosszabb, amiben mint kiderült nem vagyok egyedül; a józan megfonotlások ellenére meg-megújuló gyerek utáni vágy; az egyszerre két irányból rám találó munka; a gyerekek szomorúsága a karácsonyfa eltűnése miatt (megjegyzem a karácsonyfa eltűnése is nagyszerű téma, semmi cipekedés, tűlevélágy, csak elegánsan elnyeli a dobozt a gardróbszekrény); és még idebiggyesztem, hogy el ne felejtsem, miközben tudatában vagyok hogy ettől még simán elfelejthetem, hogy Nudlika jövőre csillag alakú csúcsdísz és olyan csillogó szálakat is rendelt a fára; végül a redundanciára fittyet hányva megemlítem az időhiányt.

igaz, nem dupla vak

mostanában egy csomó új dolgot próbálok ki, és megfigyelem az eredményt (meg le is írom, úgy tűnik a temporális lebenyem tehet róla)

– van ugye az oltás, hát attól se életveszélyes szövődményeket nem kaptam, meg egyelőre influenzás se lettem, szóval vagy véd vagy nem találkozott a szervezetem a vírussal, viszont mindenképpen keveset aggódok azon, hogy elkapom.

– meg ugye van az omega3, és igen, határozottan valószínű, hogy elképzelhető hogy alapvetően, általánosságban véve jobb a kedvem, emellett a haragot is intenzívebben élem meg mint eddig. mától azt tesztelem hogy ettől eszem-e mostanában többet, meg azért is mert nem lehet kapni a dm-ben.

– a lakáseladás terén azt teszteljük, hogy az előre fizetős ingatlanos cég beválik-e, akik előre vállalják hogy milyen módokon fogják hirdetni a lakást, de nem a saját nevükben hanem a minekben, és persze jutalék sincs. eddig öt ingatlanos cég és két érdeklődő keresett meg minket rajtuk keresztül, az ingatlanosok próbáltak rábeszélni hogy mégis hadd hirdessék meg ők (az egyik attól a cégtől volt amelyik már fél éve “nagy sikerrel” hirdeti, annyira hirdetik hogy még a saját alkalmazottaik sem tudnak róla), egy hölgy kérdezte hogy hogy válik be ez a cég, egy úr viszont azt állítja hogy megveszi a lakást amint eladta az övét.

– na meg itt van a ritalin, amit ma délután vettem be mert be akartam fejezni az utolsó előtti cikket és nagyon álmos voltam. mérsékelten pörgök, befejeztem.

Tegnap otthon maradtam fordítani, ez aztán úgy alakult, hogy a kisebbik egész éjjel sírt és köhögött, reggel bágyadtan hevert a kanapén, ezért ő is otthon maradt velem. Mikor a többiek elmentek, beraktam egy mosást, fürödtem, felöltöztettem a dedet, hoztam neki kakaót, almát, felugrott az apósom mert a férjemtől hallotta hogy otthon vagyunk, készítettem ebédet, ebédeltünk, próbáltam rávenni a nagyon beteg gyereket hogy aludjon (tényleg csúnyán köhög), pédát mutattam neki (a hektikus éjszaka miatt muszáj volt), persze én aludtam el előbb, hazajött a férjem és a nagyobbik, míg játszottak a számítógépen elkezdtem kicsit összekapni a lakást, nekiálltunk tornázni, félbehagytuk a tornát a nagyobbik nyafogása (ez nekem túl nehéz) (=négykézláb állni a gördeszkán) és kicsit talán a mi türelmetlenségünk miatt is, folytattuk a rendrakást, jött egy ember megnézni a lakást, végül elmentem szórakozni.

Még csoda hogy egyáltalán valamennyit haladtam.

bejegyzés helyett

Mikor hazaértem elmentem én is az oviba és együtt hoztuk el a gyerekeket, és itthon együtt örültünk a 4 “hős toának” (régebbi típusú bionicle figurák), amiket a boltos néni adott nekünk mert az ő fia már nem játszik velük, tornáztunk, amikor nem kellettem hozzá, a kisebbikkel a gyerekszobában játszótérre meg állatkertbe mentünk a toákkal, vacsiztunk, fürdettünk, szétszedtük és hajszárítóval szárítgattuk a toák villogó kardját (óvatlan módon megengedődött hogy bevigyék a kádba), levelet írtam, megnéztük az eheti betevő bigbanget, közben párszor meg kellett szakítani, mert rendezni kellett a kérdést hogy át szabad-e cserélni a toák fejét, megtekintettem az idétlen paródiafilm (Csajozós film) végét, leültem a gép elé fordítani,  játszottam egy admirálist, aztán eldöntöttem hogy inkább lefekszem.

Ezek után nem is kérdés, hogy ma kaptam egy levelet hogy nem tudnám-e egy héttel előbb megcsinálni azt amit reméltem hogy valahogy esetleg a határidőre kész lesz. És az a bajom, hogy ha valakinek gyereke van, az már azt sem teheti meg hogy egész este vagy egész hétvégén dolgozik, és ugyan mondhatnám kivételesen hogy most kivételesen kivonom magam az összes gyerekekkel való teendő alól a temérdek munkára hivatkozva, de 1. attól a gyerekek még ott vannak, és nem működik olyan egyszerűen náluk a dolog hogy én szólok ők meg békén hagynak, 2. tornázni pl. muszáj a nagyobbikkal, 3. a férjemnek is sok munkája van hétvégére. 4. a férjemnek máskor is van munkája hétvégére, mégsem vonhatja ki magát a családból, akkor nyilván én sem, 5. holnap szüleimhez megyünk névnapot ünnepelni, abból végképp nem vonhatom ki magam. Tessék, ezalatt is már mennyit haladtam volna.

végül csak annyit írtam hogy szellemes

Amikor rákerestem a google-be egy kifejezésre (a witty tease), az első oldalon kijött az a könyv amit fordítok, és ezen kívül csak egy találat volt ahol így egyben szerepelt.

Találmányok

Ideje hogy felfrissítsem az utóbbi időben méltatlanul elhanyagolt rovatomat.

– látható tampon-csomagolás, ami leszedés után is egy látható darabban marad, ahelyett hogy szétesne három láthatatlan, súlytalan, szerteszét röpködő, majd a legváratlanabb pillanatokban a legváratlanabb helyeken felbukkanó celofánfecnire. 

– egy honlap fordítóknak, ahova mindenki feljelentkezhet, és felteheti a legdurvább mondatokat amiket fordítania kell. Nem azért hogy tanácsot kérjen, hiszen azon már nem lenne mit feltaláni ugye, hanem csak merő szórakozásból, meg hogy ezzel enyhítse a saját frusztrációját, esetleg a fordítók pontozhatnák egymás durva mondatait. A heti győztes mondjuk kaphatna egy virtuális bambit.

– egy másik honlap, vagy bármilyen működő platform az elektronikus rajzolós játékhoz. Ez papír-toll formátumban úgy működik, hogy a társaság minden tagja felír egy mondatot egy üres lap tetejére, továbbadja, lerajzolja a mondatot amit kapott, visszahajtja a tetejét hogy csak a rajz látsszon. Továbbadják, leírják stb. stb., amikor mindenkihez visszaér a sajátja, kinyitják, megnézik, körbeadogatják, mindenki nevet. Kardigán is ismeri. Valahogy biztos meg lehetne valósítani az internet korában.

– az elektronikus papír pedig már létezik, csak ilyen formában is szeretném sürgetni kereskedelmi forgalomba való kerülését, az emberiség látása és a fák nevében. Ezt csak azért írtam le hogy hátha enyhíti a lelkiismeret-furdalásomat amiért még egy sort sem olvastam a könyvből amit Isolde küldött e-mailben.