megnéztük az Eredetet

Kanyargós folyosókon vonultunk, kihalt bevásárlóközponton vágtunk át egyre kevesebbedmagunkkal, közben előadtam hogy ez csak egy jól megcsinált akciófilm, Gé meg ideges lett rám, ebben nagyon nem hasonlítunk. Kijutottunk a kihalt parkolóba, később a kocsiban ültünk, Gé törölgette az ablakról a másik kocsi ablaktörlőfolyadékát, vagy lehet hogy mégis eső volt. Gondolkoztam rajta hogy melyik volt az a film amiben a szereplők néha azon kapták magukat hogy álmodnak, és miről is jöttek mindig rá? Vagy ezt csak álmodtam? Gé észrevette hogy mindjárt vált a lámpa és felgyorsított. Csattanást hallottam. A nappaliban ébredtünk fel. Gé a Spartacust nézte. Soha ne ébressz fel egy gladiátort – mondta Spartacus. Aztán egy szőke nő verte szét egy másik szőke nő fejét a kövön. Csak a rövid bejegyzéseket olvastam el, meg luciáét az álmokról, mielőtt lefeküdtem.

Advertisements

csak mert megígértem

Akartam írni a pénteki buliról is. Nem volt semmi különös.

Na de komolyan (tényleg nem volt). Ismét utolsó pillanatban derült ki hogy nálunk lesz, mert valahogy senki másnak sem lett alkalmas, még a 30+ fok ígérgetésével sem tudtam elriasztani őket, de azt be is tartottuk derekasan (bármennyire is nehéz most már elképzelni). A szokásoshoz képest kevesebb gyerek (5/10) és blogger barátom (0/2) volt jelen, viszont eggyel több 5 hetes csecsemőt ölelgettem. Kiderült hogy máris elfelejtettem hogy kell fogni egy csecsemőt, és hogy bennem nincs olyan rész ami elolvad a csecsemőillattól. Volt szendvics és gyümölcssaláta és fagyi, és most nem ömlött ki semmi. 

csak ki ne essek a rutinból

Eddig mindent úgy csinálok ahogy ügyelet után máskor is szoktam, hazatekertem, lehajítottam a cuccomat, egy kis gabonapehely mellett leellenőriztem a kedvenc helyeket a neten. Közben ugyan mondtam hogy nem, a rák nem veszélyes, meg hogy igaz, ha belelépünk akkor véletlenül megvághat, meg hogy a futóversenyen nincsenek focisták csak futók, de ez nem igényelt sok odafigyelést. Most jönne a telefonok kikapcsolása és kómába esés, hát ez most sajnos várat magára, még rá kell vennem egy szekérderéknyi mindkét gyereket hogy felöltözzenek, készíteni nekik ebédre kukoricát (kinyitni a konzervet) és husit (berakni a rácsra a mikróba), és majd csak utána. És közben még a bűntudattal is küzdök hogy a gyerekeknek sok mozgásra van szükségük a friss levegőn és én megfosztom őket ettől mert nem rángatom le őket a Lolka Bolka elől a játszótérre.

Aztán meg mégis lementünk, valahogy lett kedvük, még fociztunk is, egész jó volt, csak utána hisztizett be Nudli itthon, hogy ebédre inkább hello kitty fagyit illetve sonkás pizzát szeretne. Úgy gondolom az ilyenekért jó pontot érdemlek, mert a gyerekekkel mindig le kell menni a játszótérre, ha csak lehetséges (pl. végre nincs kánikula), az nem szempont hogy a szülő épp ólomlábakon támolyog, a fejében csak némi szmötyi lötyög és egy kis résen át néz ki a világba.

aludtam egyet a Felolvasóra

Oké, tehát oszkárt nyert mert a holokausztról szól, meg Kate Winsletnek divat szobrocskákat osztogatni nyűglődős, szenvedős filmekért amikben sajátos logika alapján viselkedő, zárkózott nőket alakít. Oké, nem válaszokat akar adni, hanem felpiszkálni minket hogy kicsit elgondolkozzunk. Gondolom a végén a túlélő csaj arrogáns monológja valójában nekünk szól, ebben a témában ne várjunk se megbocsátást se katarzist soha senkitől, ettől a filmtől se. Gondolom nyugtalanítani akar, hogy itt főleg átlagemberek vettek részt, akik nem voltak se szentek, se kegyetlen gyilkosok, engedelmeskedtek a parancsnak, ami történetesen az ölés volt. Ez annyira hihetetlen nekem, hogy még a nagyonhíres, megfilmesített kísérlet (meg a másik többször megismételt) ellenére is nehezen veszi be a gyomrom.  Én akkoris biztoshogy sohase tennék ilyet, keresem a példákat, pl. még az is nehezemre esik, hogy az interspar pénztáránál elvegyem a matricát amit az előző vásárló ott hagyott mert neki nem kell. De ez biztos tök más.

Berne szerint szembe kell nézni a bennünk élő kegyetlen gyilkossal:
“Az emberben rejlő kis fasiszta olyan lény, aki kitapogatja, majd élvezi áldozata gyengeségét. H az nyíltan megjelenik, akkor az ember halálra rugdos, megtapos vagy megerőszakol másokat. Ehhez néha igazolást is keres, úgymint kemény nevelés, tárgyilagosság, igazságosság, jogos felháborodás. A legtöbb embe mégis inkább elnyomja magában az efféle hajlamokat, úgy tesz, mintha ezek nem is léteznének, mentegetőzik, ha mégis kibújik a szög a zsákból, vagy a félelem álarca mögé bújik. Mások azzal bizonygatják ártatlanságukat, hogy inkább szántszándékkal áldozattá válnak, mintsem agresszorrá, abból az elvből kiindulva, hogy inkább a saját vérük hulljon, mint másoké, ám vérnek mindenképpen lennie kell.”

Ez alapján jobban járok, ha szembenézek a bennem rejlő gyilkossal és elismerem hogy adott helyzetben én is megtenném, mert akkor van esélyem hogy ne áldozatként éljem le az életem.

11.

Idén úgy ünnepeltünk, hogy a fiúk hagytak későig aludni, közben Gé még el is mosogatott. Persze nem ettől volt különleges a nap, hiszen máskor is szoktak hagyni, és Gé gyakran mosogat. Elővettem az esküvős fényképalbumot, a gyerekek pár másodpercig csodálták hogy mindenki milyen fiatal volt és hogy ugye ők akkor még nem születtek meg. Furcsa látni hogy kik voltak ott, egy csomó emberrel már nem is találkozunk, mások meg sokat változtak azóta. A Kakasban ebédeltünk, kicsit McDo szerűen zajlott, kikértük a kaját, szaladgáltunk a tó körül, itt nem csúszda van hanem tó aranyhalakkal meg teknőssel, 10 perc alatt megjött a kaja, újabb 10 perc alatt kihűlt a sültkrumpli, a gyerekek  ettek fejenként 3 szálat, aztán szóltak hogy menjünk ki, Gé fizetett és becsomagoltatta a maradékot, kb 50 perc múlva már szálltunk vissza a kocsiba. Délután sokáig aludtunk, úgyhogy már nem volt időnk Praktikerbe menni, mert kezdődött az America’s got talent. Este megnéztük A felolvasót, hümmögtünk, hogy most mi, aztán Gé elkezdte nézni a Lost utolsó évadját, én meg elkezdtem ezt írni és a laptop fölött pillogni a monitorra, aztán letelt a nap.

a nap jó híre rovat

olyan izgatott lettem, hogy hirtelen egy halomnyi kakaós győri keksz vándorolt a tálból a kezembe, alig győztem visszapakolni, ha már hízom akkor inkább olívás kenyértől*, a mohó olvasást csak egy újabb kenyér megkenéséig szakítottam meg.

Nagyon is egyetértek, nemtől és fajtól és társadalmi helyzettől és hivatástól és elvárásoktól függetlenül mindenkinek joga van a saját blogján arról és olyan stílusban írni, poénkodni, nyafogni stb amiben akar, és nem kell foglalkozni azzal hogy ki mit szól.

Emellett meg nagyon egyetértek abban hogy fontos lenne a bloggeretika (=ismerősök után nem kukkolunk), tudtommal személy szerint alkalmazom is.

*mindkettő a tegnapi buliból maradt, amiről majd később.