kis hazánk hírei

Avagy: Magyarország, én így szeretlek!

Az önkormányzat bezárta a strandot, és már 40 fokban sem tudnak kinyitni

Embernyi magasra nő a parlagfű a Budapest környéki erdőkben

Gólyatáborosok részegen randalíroztak egy városban

30 km-es autós üldözés: a sofőr nem állt meg a rutin igazoltatásnál mert részeg volt és a hátsó ülésen 6 gyereket vitt gyerekülés nélkül

Fekália folyik a csapból, többen megbetegedtek, az önkormányzat szerint nem fertőzött a víz

Kilakoltattak egy 7 gyerekes családot a lakhatatlan házból, a helyette felajnálott 2 másik lakást nem fogadták el. Megtekinthetjük a dózerolást megelőző kis helyi cirkuszt.

Perli a kórházat a feleség mert nem vették észre a férje szívinfarktusát, hazaküldték és otthon később meghalt

Egy gyerekotthonban dühöngőbe zárják a rosszalkodó gyerekeket

Többen szénmonoxidmérgezést kaptak egy házban

Nem készült el határidőre a metróvégállomás

szerencsére pozitív hír is van:

Kezdődik a Savaria történelmi fesztivál

Találtak egy feketególya fiókát és megmentették. Megtekinthetjük ahogy 7 egeret fal fel 5 mp alatt

 

Biztos ez is a meleg miatt van mind.

Nudli: tudom hogy milyen a mennyország, ilyen felhők vannak, és rózsaszín. És mindenhol kapuk vannak meg angyalok.

Berci: senki se tudja hogy milyen a mennyország, csak akik már halottak.

újra felbukkan

Ha a “there are no more unread items” a pokol, akkor a 249 a mennyország, nem?

Nagy gondban vagyok, apu kitalálta hogy vesz nekem mobilt az elromlott mp3 lejátszóm helyett, és ki is nézte a nokia c3-t. Nekem szerintem az érintőképernyősek jobban tetszenek, de amit találtam ebben a kategóriában (samsung galaxi mini), arról nagyon rosszakat írnak. Az iPod touchra is gondoltam, mert telefonom egyébként van, de az sajnos duplájába kerül. Aztán még találtam a nokia 5530-at, ami elfogadható árú és jókat írtak róla. De aztán elbizonytalanodtam hogy hátha mégis olyan billentyűs kell nekem, mert azon könnyebb írni? De az érintőképernyő kúl. Ha bárkinek van ötlete szívesen veszem. Kivéve a Sony ericssont mert zsigerből utálom néhány kellemetlen szervizes élmény miatt.

A tengerben úszni pedig jó. Utánagondoltam, és 13 év után újra.

megint a wordből tettem át

kedd

Odafelé mindenféléről beszélgettünk, például hogy ha túl sokat vagyok napszemüvegben, inverz pandává fogok-e változni a nyaralás végére. Valamint hogy vajon mit jelent a wifi, de sem a wireless fidelity*, sem a fiction nem hangzott jól. Meg hogy ha a fogát teszi az autó ajtajához Berci, akkor a fülében érzi a vibrálást, ha a fülét, akkor az orrában, aminek kapcsán mindenféle csontokról beszélgettünk, még azokról is amik a fülben vannak. És hogy mekkora az esélye annak, hogy meglátogassuk a szüleimet az FKK kempingben, ahol gyerekkoromban magam is annyi szép napot töltöttem. (Gé szerint 5 percre meg lehetne oldani, szerintem: It’s not gonna happen.) Nudli pedig nagyon elégedett volt, mivel Berci többet aludt nála, illetve ő ugye nem is aludt, csak egy rövid időre elképzelődött.

Ott néhány perc után megállapítottuk, hogy nem nekünk való ez a „megyünk és majd meglátjuk mi lesz”, pánikba estünk hogy az összes szállás foglalt már a környéken, de aztán lett mégis, de máskor mégis inkább előre fogunk foglalni. Talán ha időben megtesszük, akkor találunk olyat is ahol végre lesz internet. (Vagy jövőre már tényleg viszünk magunkkal.)

A strandról felfelé sétálva Nudli nekünk szegezte a kérdést hogy hogyan lett az első ember. Elmondtam, hogy kétféle magyarázat van erre, vannak, akik szerint a majmok mindig egy kicsit változtak, és egy idő után annyira megváltoztak, hogy ősember lett belőlük, abból meg ember. Mások szerint meg Isten teremtette ez első embert földből, és Ádámnak nevezte el, és belelehelte a lelkét hogy éljen. Nudli szerint az első butaság és a másodikkal ért egyet, Berci szintén. Pedig nem is traktáltuk őket ezzel. Most sem vonok le messzemenő következtetéseket, kicsik még, van idejük gondolkozni.

A régi emlékeket idéző dolgok tekintetében a fenyőillat, és a sós tengervíz-illat magasan nyert ma a hegyes-tengeres keresztény szám, és más régi dalok előtt amiket útközben hallgattunk. (Pl. Easy, Something I can never have, One.) (Gé ABC szerint hallgatja az albumokat és az A-nál tart.)

És fürödtünk is.

*pedig úgy tűnik mégis az.

Örömök

Az új vízicipőm, meg amire kell, hiszen lett pénz is, szabadság is, meg a Balcsin a gyerekek is reményt adtak rá hogy élveznék most már a tengerpartot. Az útlevelek, amik utolsó utáni pillanatban jutottak eszünkbe, nemhogy 5 napon, hanem néhány órán belül készültek el.

es a parton talaltunk interne tet es most a konyvemmel irok.

muszáj hogy ilyen nehéz legyen?

1. Rájuk szólok hogy a kanapé párnái már megint a földön vannak
2. Gé bejön a nappaliba, és emlékezteti őket a szabályra, ha meglátja a földön a párnákat nincs tévé
3. Berci elkezdi visszadobálni miközben Gé beszél, majd 3 másodperc után visít hogy tudom, hagyd már abba
4. Nudli elkezdi ismételgetni hogy Berci ne sírj, Berci ne sírj
5. Berci visít hogy ne nézz rám, hagyjatok békén csak egy pár percig, majd elindul a bababiciklivel körben a lakásban, mindent felborogat, közben szipog*
6. Pár perc múlva rászólok hogy most már tényleg rakja vissza
7. Közli hogy addig nem rakja vissza amíg nem hagyjuk békén és idegesítjük
8. Végül szipogva* feldobálja a párnákat a kanapéra, de nem a helyére, majd elkezdi tekergetni a videót
9. Többszöri felszólításomra 3 centivel rakja odébb a párnát.

Hogy a picsába legyen így az ember következetes? Most tényleg lábujjhegyen kell körülöttük óvatoskodnunk, nem szólhatok rá, nem lehetek türelmetlen/ideges/fáradt, különben úgyis én szívom meg jobban?

Jó nemis csak most értem haza az ügyeletből és pont az új e-olvasómmal akartam babrálni.

 

…Aztán kéri hogy játsszunk csendkirályt a kocsiban, de felháborodik azon hogy kikap, és mikor nem egyezünk bele hogy nem ért mert Nudli megfeledkezett róla útközben, csak véletlenül nem szólalt meg, mi meg akartunk de visszafogtuk magunkat, annyira megsértődik hogy húsz percig nem száll ki.

Közben észrevesszük hogy Nudlinak az egyik oldalon rövidre van nyírva a szempillája,  aki vállrándítva közli hogy tegnap vágta le csak úgy, kíváncsiságból.

krk 093

Aztán teljesen kontrollálhatatlanok a hipermárketben, a rohangálás még hagyján, de rángatják is és földre teperik egymást, és rángatnak minket is.

 

Jó de közben Berci egyedül megtalálta a chipset, egyszer se vesztek el mert ügyesen figyelték hogy hol vagyunk, és nem követeltek ezer vackot, még a játékboltban is csak nézelődtek.

 

Később meg voltunk négyesben biciklizni. Amikor még nem voltak, ilyen jelenetek éltek a fejemben arról hogy milyen jó ha van gyereked: amikor felébred és mamuszban kijön a szobájából aranyos álmos fejjel (ez nem történt meg, amióta kijönnek egyedül nem hordanak mamuszt), meg hogy négyen megyünk biciklizni, ők aranyosan tekernek középen. Régebben egyszer próbálkoztunk ezzel, teljes katasztrófa lett, össze-vissza mentek és nem figyeltek ránk, minket az idegbaj kerülgetett hogy mikor mennek az autók alá. És nehézkes volt a saját biciklinket fogva segíteni nekik a padkáknál. Ma viszont ez már teljesen jó volt, nagyon kis ügyik.

Lehet hogy kéne még egy, hátha a mamuszos szcéna is összejön. Meg Nudli is időről időre kérdezget hogy mikor szülök neki kistesót.

Most meg Nudli papírdarabokat vág ki és összerakja egy embernek. Rajzolt neki homlokot is.

A neve görény.

A neve görény.

 

*idegesítően

Reggel a sarki CBA pénztárjánál sorbaálltak a munkások, akiknek szombaton is kell menni dolgozni. A pénztárosnő sorba lehúzta a kenyeret, parizert, üdítőt, cigit, féldecis szilvapálinkát, csokis kekszet, banánt, borsó és bébikukorica konzervet, diétás joghurtot, túró rudit.

közhely

ezen a héten még egyszer sem sikerült az időjárásnak megfelelően öltöznöm, igen, tegnap voltam rövidgatyában.

és

meglepődöm a régi képeken, hogy milyen jól néztem ki, pedig akkor kövérnek tartottam magam.

örül

Egészen Európában érzem magam,
– amikor a pénztárnál észreveszem hogy véletlenül epres túró rudit vettem sima helyett, és a pénztáros csaj lazán visszaslattyog és kicseréli, arcot se vág meg semmi,
– amikor az okmányirodában a gyerekek útleveléhez az előadó elkéri a személyimet, észreveszi hogy mindjárt lejár, szenvtelenül közli hogy akkor megcsinálja azt is. És Gének is, akinek ugyan még jó egy évig, de már nagyon utálja hogy olyan nagy és nem fér be a tárcájába.*

ÉS

Lesz kindlém, lesz kindlém, még ma lesz kindlém. Mert megérdemlem.

 

*Így lesz Géről sima arcú kép a személyiben, amilyen egyébként soha. Előtte mondta fél órával, hogy már olyan régen volt, és most úgyse számít.

könnyes

Megkerestem az oszkár díjas filmek között, és megnéztem elejétől végéig angolul. Sírtam, és egy pillanatra azt hittem beleszerettem Jim Carrey-be.

És

megjött a parlagfűszezon, figyelmeztetett hogy elfelejtem bevenni az allergiagyógyszert, tüsszögtem nyolcat egyben, aztán tizenötöt, aztán még percenként huszat.

A nagy beígért lehűlés, ború, zápor-zivatar, sarkvidéki hideg az elmúlt két napban percre pontosan azon a két órán keresztül tartott, amikor az intenzíves lánnyal közösen játszótereztünk. Amint beértünk a parkba, hideg szél kezdett fújni, és az eső is eleredt abban a percben, amikor megtaláltuk a játszóteret. Sokáig kitartottunk, hogy hátha jobb lesz, és lett is jobb, meg rosszabb is. Ezalatt megvitattuk a nyarat meg a pácienseinket, átsétáltunk a kresz parkba, láttunk szivárványt, Berci is megtanult elindulni a biciklivel, fejenként ötszázszor elestek (egyenesen már tudnak menni, de a murván és/vagy kanyargóson még kevésbé megy, szerencsére nem zavarja őket nagyon hogy folyton elesnek), kuporogtunk a bicikli benzinkút alatt, ahova a zápor elől menekültünk be, Nudli sírt és megnyugodott (nem szereti a mennydörgést, és az eső nagyon hangosan kopogott a tetőn), Berci és az intenzíves kisfiú jót bicikliztek együtt, az intenzíves kislány pedig extra édi volt végig. Búcsúzóul kaptunk még egy zuhanyt amíg elszaladtunk a kocsihoz.

Nudli szerint túl ritka vagyok, és gond hogy folyton elmegyek. És ezt mondta a vízililiom láttán: hú de szép virág. Bárcsak szedhetnék belőle az anyukámnak!

lapi 058

Másokról is köp néha aranyat, például kérdezte hogy a barátnőm gyerekeinek milyen képű az apukája, mert az övék nagyon jóképű. A szomszéd bácsi pedig mindenhol ott van.

love should

Megint biciklivel mentem, és igaz hogy hazafelé majdnem meghaltam, viszont egyszer sem áztam el, és amikor megérkeztem a kórházhoz, multimodális élményem volt, éreztem az izmaimat a combomban, láttam a vízcseppeket a füvön, és hallottam egy közeledő mentő meghitt szirénázását. És éreztem hogy vizes lett a lábam.

Ott bent meg igyekeztem nem aggódni a betegeimért akik rosszul vannak és nem tudni miért.

Hazafelé meg hallgattam Mobyt. Kiskoromban nem hallgattam, mert sokan szerették, és nem akartam csak divatból. Persze akkor ez még nem is volt.

 

…ragyogása

Végig is néztem, utána nagyon érdekelni kezdett az eleje is, mert úgy emlékeztem hogy arról elsőre is lemaradtam. Kerestem is itthon, de nem találtam, megnéztem a filmezz.eu-n szaggatva, aztán lefeküdtem, aztán rájöttem hogy még utána is volt egy rész amit nem láttam, mert úgy gondoltam hogy munka mellé aláfestésnek jobban megteszi a tenisz. De akkor már nem keltem fel. Másnap kiderült hogy mégis megvan nekünk, csak angolul, ezért “Eternal sunshine of the spotless mind” címmel kellett volna keresnem, az oscar díjas mappában.

Tegnap meg a gyerekek megtanultak biciklizni, megkaptuk és fejben elköltöttük a hozamot* (pont annyi volt amennyit áprilisban megírtak), és becsíptem 2 citromos gössertől.

 

*Hogyan szerezzünk örömet párunknak:
– már fejben el is költöttem.
– és szerepel a listán lapos tévé?
– igen.
(itt hallatszik a telefonban ahogy csendben örül.)