A The Truth is nagyon édi (továbbra is Pratchett), ez az újságírás hajnaláról szólt, de ilyen cukin idealista hogy vannak olyan újságírók akiknek fontos hogy megírják az igazságot (még ha nem is biztosak benne hogy az mi), mert az embereknek tudniuk kell.

És szerepel Gaspode <3, ráadásul egy hosszabb szakaszon rózsaszín pudlinak maszkírozva. Meg a Halál és a Patkányok Halála is (THE OTHER ONE… HAD SOMETHING IN HIM THAT COULD BE BETTER, he said. BUT THE ONE… He sighed deeply. WHO KNOWS WHAT EVIL LURKS IN THE HEART OF MEN? The Death of Rats looked up from the feast of the potato. SQUEAK, he said. Death waved a hand dismissively. WELL, YES, OBVIOUSLY ME, he said. I JUST WONDERED IF THERE WAS ANYONE ELSE.)*

És vannak új szereplők is, mondjuk a bűnözők, Mr. Pin és Mr. Tulip nem olyan jó fejek, de állandóan ponyvaregényt idéznek (“Do you know what they called a sausage-in-a-bun in Quirm?” said Mr. Pin, as the two walked away. “No?” said Mr. Tulip. “They call it sausege-in-le-bun.”)* (“A dog has personality. Personality counts for a lot.”)* (és valamelyikük pénztárcáját később megtalálják a főhősök, és az van ráírva hogy “Not A Very Nice Person At All”)*

A főszereplő, William is cuki, de Otto viszi el a pálmát (“I feel sick. But… yeah, I’m all right. Of all the boneheaded, stubborn, self-centered, arrogant-” “But you make up for it in other vays,” said Otto. “I meant my father.”)* (“He’s just so certain he’s in the right all the time-” “Sorry, this is still your father ve’re talking about?” “Are you saying I’m like him?” “Oh, no. Qvite different. Absolutely qvite different. No similarities votsoever.”)* (raccsol amúgy)

Most már a Thief of Time van, amiben megint sokat szerepel a Halál úgy tűnik, szóval jó lesz.

 

*egész biztos vagyok benne hogy régen simán át lehetett emelni szövegként a kindle-ben kijelölt részeket, de most másfél óra szenvedéssel annyit értem el hogy borzasztó frusztrált lettem, és kézzel kell bepötyögnöm végül mint az állatok.

Advertisements

Végignéztem a Good Omenst, végtelenül aranyos, jó a látvány is, a sztori is jó maradt, visszaadja a könyvet, egy dolog miatt volt hiányérzetem, hogy kimaradt az apokalipszis másik négy lovasa (Grievous Bodily Harm, Cruelty to Animals, Really Cool People, and Treading In Dogshit (formerly All Foreigners Especially The French, formerly Things Not Working Properly Even After You’ve Given Them A Good Thumping, never actually No Alcohol Lager, briefly Embarrassing Personal Problems, and finally People Covered in Fish), miközben rájuk kerestem meg is tudtam hogy nem maradt rájuk pénz és idő :(((

Meg közben Pratchettől elolvastam a Jingo-t (kicsit sötétebb hangulata volt a megszokottnál, főleg a Watch tagjai a szereplők, illetve a rossz értelemben vett nacionalizmus és a háború), most a Last Continentet olvasom, elég lassan esett le hogy az meg Ausztrália korongvilágbeli alteregója, csak a kengurunál 🙂 de nagyon cuki ez is, újra Rincewind kalandjait élvezhetem, meg külön a varázslókét.

Emellett kezdek visszarázódni a hétköznapokba, összeszedtem pár dolgot ami jó a melegben, hátha akkor nem utálom annyira (nem kell annyi zoknit mosni, nem kell kabátot meg sapkát hordani, csak egy szandálba bújok bele ha el akarok indulni itthonról, lehet sokat fürödni mindenféle vizekben, a napfény véd a depresszió ellen és ad D vitamint (de azért szedek is), más lányok és nők járhatnak szép színes nyári ruhákban, én maradok a póló-rövidgatya kombónál, vagy még aminek van zsebe, eper, málna, cseresznye, dinnye, barack, ki lehet állni az esőbe, virágzik a leander, sokat lehet fagyizni), megkaptam egy csomagot amit gondolatban már többször eltemettem az elmúlt két hónap alatt amióta megrendeltem és kifizettem (persze kiderült hogy a hiper kényelmes, merevítő nélküli melltartó sem annyira kényelmes azért, mert ez meg mellkasban szorít és viszketek a csipke berakástól) (nekem semmi se jó), illetve eszembe jutott hogy mikor megérkeztünk Izlandra még volt egy gyors telefonom amiből kiderült hogy végre egészségesebb vagyok mint eddig (eddig is az voltam, de most még jobban), úgyhogy ma gyorsan felírtam magamnak egy oltást, kiváltottam és beadtam mert a dokim szabin van.

Ja és közben fogyásban elértem az első mérföldkövet amit még olyan egy-másfél éve tűztem ki magamnak (2 kg mínusz) (csak utána még híztam 3 kilót szóval összesen 5 mínusz). Gyorsította a folyamatot az Izlandon lucia által diktált tempó, de ez a cukor nemevés is határozottan hasznosnak tűnik (még van mit fejlesztenem a módszeremen de örülök neki).

Terveztem hogy írok a chernobylról, a cyperjumpról, skóciáról, izland kapcsán egyelőre főleg müzli- és energiaszeletekről, a leanderről és a What we do in the shadowsról, de már nagyon késő van, csak annyit hogy a Good Omens zseniális, egyáltalán nem ilyennek képzeltem de ugyanolyan a hangulata mint a könyvé (mármint eddig, egy részt láttam és teljesen elvarázsolt, ahogy a könyv is). Warlock pl sokkal cukibb mint a fejemben volt (olyannak képzeltem mint az apja, csak kicsiben).

Nudli után Bercivel is megnéztük a Free Solot (ő nem volt itthon amikor ketten néztük), neki is tetszett, harmadszorra talán még jobb, előre nevetek a poénokon és ugyanúgy eláll tőle a lélegzetem.

Elolvastam a Tiamat’s Wrathet (expanse 8. könyv), ez is szuper volt, nagyon jól meg van írva. Várom a következőt, sajnos utolsó lesz. Ezt lehet hogy már írtam de mosolyogtam magamban hogy látszik hogy férfiak írják, a ruházatról Avasarala szárijának színén kívül sosincs szó, csak hogy uniformisban van-e valaki vagy nem, a frizura szinte mindig “close cut”, és persze egyrészről érthető hogy nagyon takarékosan élnek az emberek, de a luxust kb a légszűrőbe rakott illatosító jelenti, talán valami süppedős szőnyeg volt egyszer egy űrhajón.

Most a Good Omens olvasom vissza, nem is emlékeztem hogy ennyire régen írták (és játszódik). Cuki. Mondjuk az ilyen félreértések nagyon idegesíteni szoktak, most is a gyerek-elcserélés az elején, de úgy emlékszem később nem lesz belőle baj.

Ezen kívül megvagyunk, a gyerekek sokat fociznak és röpiznek, már volt hogy kettesben is lementek játszani, egész szépen alakulgat a nyarunk, a neten olyanokra keresek rá hogy hogy lehet az erkélyen füvet, fát meg borostyánt nevelni. Ma sikerült elcipelnem őket plázázni, mert pár cucc már nagyon kellett, ha már pont joy napokon, vettem újságot, persze egyik helyre se volt kupon ahova mentünk. Úgyhogy itthon kellett rendelnem body shopos cuccokat, így megérte megvenni az újságot 😀

befejeztem a Dharma Bumst és olyan kis szerencsétlen a főszereplő (nem tudom mért gondolom hogy ez Kerouac, talán mert nagyon önelégült és sehol egy csepp önkritika), nem érti mért zavar mást hogy azért dolgozik hogy őt eltartsa amíg hónapokig az erdőben meditál (kivéve az étkezéseket, akkor a házban van), amikor valamiért leszidják teljesen óvodás szinten sértődik meg, aztán azon is megsértődik hogy a barátját nem érdeklik a csodálatos igazságok amikre rájött a meditációi alatt (kb annyi amúgy hogy minden rendben lesz), és így tökre szeretne becsajozni de elég béna a csajokkal, ezért azt mondja hogy meg akar szabadulni a testi vágyaktól.

aztán megláttam hogy van új The Expanse könyv (Tiamat’s Wrath), gyorsan belevetettem magam, és készülök rá hogy a következő hét második felében nem nagyon fogok aludni (kb akkorra szokott felpörögni a stori)

és hát jaj, megnéztem a The OA eddigi két évadát és nem igazán tudom mit gondoljak róla, spoiler nélkül egyrészt azt gondolom hogy ez is csak egy szórakoztató darab, lefoglalja az agyat egy időre hogy ne kelljen bármi mással foglalkozni de nem nagyon gondolkoztat el, másrészt borzasztóan beszippantott és felkavart, egy nagyon szép tündérmese, és az is jó benne hogy eredeti, friss. most várom a folytatást, ami biztos megint nagyon sokára fog jönni.

Kerouactól olvasom a Dharma Bumst, korábban az Útont olvastam és akkor nem tűnt fel csak hogy nagyon különbözik az életszemlélete az enyémtől, de így a közepe tájára egyre biztosabb vagyok benne hogy seggfej*. Az oké hogy minden második oldalon kifejti hogy mennyivel magasabbrendű a hobo életszemlélet** a sok szerencsétlen hülyéjénél akik dolgoznak meg ülnek otthon a tévé előtt, meg oldalakon át olvashatom az inkoherens, teljesen értelmetlen szóömlést amit részegen a főszereplő a barátaival összehoz, de ami igazán zavar hogy a férfiak a csodálatos művészek akiknek minden szavuk arany, a nők meg azért vannak hogy megdugják őket. Hegyet mászni nő nem jöhet, a női bodhisattva életének értelme hogy mindenki megdugja akivel találkozik. Ja meg volt még egy nő aki megbolondult és leugrott a tetőről.

*ez a mondat szerintem is egy train wreck de nincs kedvem átírni

**folyamatosan vedelni és részegen tivornyázni / teát kortyolgatva verseket olvasni / potyautasként vonatozgatni

 

Nem nagyon vidám idők járnak de azért az Equal rites nagyon jó, és a Mort is, és a Mortban még Rincewindnek is van egy kis epizódszerepe (eddig, még nem vagyok a végén), és vicces Albertről visszamenőleg megtudni dolgokat. Ez lehetne egy mottója is az életemnek, a rossz sorrendben olvasott sorozatok.

A Vándorló Palota ugyanolyan furcsa és álomszerű mint az eddigi két Miyazaki amit láttam, de egy kicsit azért nyugodtabb, nem végig olyan nagyon zaklatott, inkább csak a vége fele, és nagyon cukik a szereplők.

A Húzós éjszaka az El Royale-ban meg olyan mint a Szóljatok a köpcösnek és a Jackie Brown, szóval ilyen jó kis fordulatos sztori, kemény, ütős, egész izgalmas cselekmény, csomó életszerű, élvezhető párbeszéddel, csak közben egy kicsit olyan is mint az Aljas Nyolcas (ami szerintem végtelenül lassú és vontatott volt), vagyis több olyan rész is van szerintem ami tök felesleges vagy legalábbis feleslegesen elnyújtott, nálam nem a hangulatot és az izgatott várakozást fokozta hanem azonnal ásítozni és fészkelődni kezdtem. De nem hánynak vért percekig sugárban, sőt senki, egyszer se. Viszont Jeff Bridges most is cukorfalat, és a többi színész is jó, és kezdem azt gondolni hogy Chris Hemsworth is igazi színész, nemcsak egy izmos szépfiú (a ghostbustersben is nagyon tetszett, de azért az nem volt olyan nagy kihívás).

De már egyre tovább van világos délután.