A The Truth is nagyon édi (továbbra is Pratchett), ez az újságírás hajnaláról szólt, de ilyen cukin idealista hogy vannak olyan újságírók akiknek fontos hogy megírják az igazságot (még ha nem is biztosak benne hogy az mi), mert az embereknek tudniuk kell.

És szerepel Gaspode <3, ráadásul egy hosszabb szakaszon rózsaszín pudlinak maszkírozva. Meg a Halál és a Patkányok Halála is (THE OTHER ONE… HAD SOMETHING IN HIM THAT COULD BE BETTER, he said. BUT THE ONE… He sighed deeply. WHO KNOWS WHAT EVIL LURKS IN THE HEART OF MEN? The Death of Rats looked up from the feast of the potato. SQUEAK, he said. Death waved a hand dismissively. WELL, YES, OBVIOUSLY ME, he said. I JUST WONDERED IF THERE WAS ANYONE ELSE.)*

És vannak új szereplők is, mondjuk a bűnözők, Mr. Pin és Mr. Tulip nem olyan jó fejek, de állandóan ponyvaregényt idéznek (“Do you know what they called a sausage-in-a-bun in Quirm?” said Mr. Pin, as the two walked away. “No?” said Mr. Tulip. “They call it sausege-in-le-bun.”)* (“A dog has personality. Personality counts for a lot.”)* (és valamelyikük pénztárcáját később megtalálják a főhősök, és az van ráírva hogy “Not A Very Nice Person At All”)*

A főszereplő, William is cuki, de Otto viszi el a pálmát (“I feel sick. But… yeah, I’m all right. Of all the boneheaded, stubborn, self-centered, arrogant-” “But you make up for it in other vays,” said Otto. “I meant my father.”)* (“He’s just so certain he’s in the right all the time-” “Sorry, this is still your father ve’re talking about?” “Are you saying I’m like him?” “Oh, no. Qvite different. Absolutely qvite different. No similarities votsoever.”)* (raccsol amúgy)

Most már a Thief of Time van, amiben megint sokat szerepel a Halál úgy tűnik, szóval jó lesz.

 

*egész biztos vagyok benne hogy régen simán át lehetett emelni szövegként a kindle-ben kijelölt részeket, de most másfél óra szenvedéssel annyit értem el hogy borzasztó frusztrált lettem, és kézzel kell bepötyögnöm végül mint az állatok.

Végignéztem a Good Omenst, végtelenül aranyos, jó a látvány is, a sztori is jó maradt, visszaadja a könyvet, egy dolog miatt volt hiányérzetem, hogy kimaradt az apokalipszis másik négy lovasa (Grievous Bodily Harm, Cruelty to Animals, Really Cool People, and Treading In Dogshit (formerly All Foreigners Especially The French, formerly Things Not Working Properly Even After You’ve Given Them A Good Thumping, never actually No Alcohol Lager, briefly Embarrassing Personal Problems, and finally People Covered in Fish), miközben rájuk kerestem meg is tudtam hogy nem maradt rájuk pénz és idő :(((

Meg közben Pratchettől elolvastam a Jingo-t (kicsit sötétebb hangulata volt a megszokottnál, főleg a Watch tagjai a szereplők, illetve a rossz értelemben vett nacionalizmus és a háború), most a Last Continentet olvasom, elég lassan esett le hogy az meg Ausztrália korongvilágbeli alteregója, csak a kengurunál 🙂 de nagyon cuki ez is, újra Rincewind kalandjait élvezhetem, meg külön a varázslókét.

Emellett kezdek visszarázódni a hétköznapokba, összeszedtem pár dolgot ami jó a melegben, hátha akkor nem utálom annyira (nem kell annyi zoknit mosni, nem kell kabátot meg sapkát hordani, csak egy szandálba bújok bele ha el akarok indulni itthonról, lehet sokat fürödni mindenféle vizekben, a napfény véd a depresszió ellen és ad D vitamint (de azért szedek is), más lányok és nők járhatnak szép színes nyári ruhákban, én maradok a póló-rövidgatya kombónál, vagy még aminek van zsebe, eper, málna, cseresznye, dinnye, barack, ki lehet állni az esőbe, virágzik a leander, sokat lehet fagyizni), megkaptam egy csomagot amit gondolatban már többször eltemettem az elmúlt két hónap alatt amióta megrendeltem és kifizettem (persze kiderült hogy a hiper kényelmes, merevítő nélküli melltartó sem annyira kényelmes azért, mert ez meg mellkasban szorít és viszketek a csipke berakástól) (nekem semmi se jó), illetve eszembe jutott hogy mikor megérkeztünk Izlandra még volt egy gyors telefonom amiből kiderült hogy végre egészségesebb vagyok mint eddig (eddig is az voltam, de most még jobban), úgyhogy ma gyorsan felírtam magamnak egy oltást, kiváltottam és beadtam mert a dokim szabin van.

Ja és közben fogyásban elértem az első mérföldkövet amit még olyan egy-másfél éve tűztem ki magamnak (2 kg mínusz) (csak utána még híztam 3 kilót szóval összesen 5 mínusz). Gyorsította a folyamatot az Izlandon lucia által diktált tempó, de ez a cukor nemevés is határozottan hasznosnak tűnik (még van mit fejlesztenem a módszeremen de örülök neki).

Terveztem hogy írok a chernobylról, a cyperjumpról, skóciáról, izland kapcsán egyelőre főleg müzli- és energiaszeletekről, a leanderről és a What we do in the shadowsról, de már nagyon késő van, csak annyit hogy a Good Omens zseniális, egyáltalán nem ilyennek képzeltem de ugyanolyan a hangulata mint a könyvé (mármint eddig, egy részt láttam és teljesen elvarázsolt, ahogy a könyv is). Warlock pl sokkal cukibb mint a fejemben volt (olyannak képzeltem mint az apja, csak kicsiben).

Nudli után Bercivel is megnéztük a Free Solot (ő nem volt itthon amikor ketten néztük), neki is tetszett, harmadszorra talán még jobb, előre nevetek a poénokon és ugyanúgy eláll tőle a lélegzetem.

Elolvastam a Tiamat’s Wrathet (expanse 8. könyv), ez is szuper volt, nagyon jól meg van írva. Várom a következőt, sajnos utolsó lesz. Ezt lehet hogy már írtam de mosolyogtam magamban hogy látszik hogy férfiak írják, a ruházatról Avasarala szárijának színén kívül sosincs szó, csak hogy uniformisban van-e valaki vagy nem, a frizura szinte mindig “close cut”, és persze egyrészről érthető hogy nagyon takarékosan élnek az emberek, de a luxust kb a légszűrőbe rakott illatosító jelenti, talán valami süppedős szőnyeg volt egyszer egy űrhajón.

Most a Good Omenst olvasom vissza, nem is emlékeztem hogy ennyire régen írták (és játszódik). Cuki. Mondjuk az ilyen félreértések nagyon idegesíteni szoktak, most is a gyerek-elcserélés az elején, de úgy emlékszem később nem lesz belőle baj.

Ezen kívül megvagyunk, a gyerekek sokat fociznak és röpiznek, már volt hogy kettesben is lementek játszani, egész szépen alakulgat a nyarunk, a neten olyanokra keresek rá hogy hogy lehet az erkélyen füvet, fát meg borostyánt nevelni. Ma sikerült elcipelnem őket plázázni, mert pár cucc már nagyon kellett, ha már pont joy napokon, vettem újságot, persze egyik helyre se volt kupon ahova mentünk. Úgyhogy itthon kellett rendelnem body shopos cuccokat, így megérte megvenni az újságot 😀

befejeztem a Dharma Bumst és olyan kis szerencsétlen a főszereplő (nem tudom mért gondolom hogy ez Kerouac, talán mert nagyon önelégült és sehol egy csepp önkritika), nem érti mért zavar mást hogy azért dolgozik hogy őt eltartsa amíg hónapokig az erdőben meditál (kivéve az étkezéseket, akkor a házban van), amikor valamiért leszidják teljesen óvodás szinten sértődik meg, aztán azon is megsértődik hogy a barátját nem érdeklik a csodálatos igazságok amikre rájött a meditációi alatt (kb annyi amúgy hogy minden rendben lesz), és így tökre szeretne becsajozni de elég béna a csajokkal, ezért azt mondja hogy meg akar szabadulni a testi vágyaktól.

aztán megláttam hogy van új The Expanse könyv (Tiamat’s Wrath), gyorsan belevetettem magam, és készülök rá hogy a következő hét második felében nem nagyon fogok aludni (kb akkorra szokott felpörögni a stori)

és hát jaj, megnéztem a The OA eddigi két évadát és nem igazán tudom mit gondoljak róla, spoiler nélkül egyrészt azt gondolom hogy ez is csak egy szórakoztató darab, lefoglalja az agyat egy időre hogy ne kelljen bármi mással foglalkozni de nem nagyon gondolkoztat el, másrészt borzasztóan beszippantott és felkavart, egy nagyon szép tündérmese, és az is jó benne hogy eredeti, friss. most várom a folytatást, ami biztos megint nagyon sokára fog jönni.

Kerouactól olvasom a Dharma Bumst, korábban az Útont olvastam és akkor nem tűnt fel csak hogy nagyon különbözik az életszemlélete az enyémtől, de így a közepe tájára egyre biztosabb vagyok benne hogy seggfej*. Az oké hogy minden második oldalon kifejti hogy mennyivel magasabbrendű a hobo életszemlélet** a sok szerencsétlen hülyéjénél akik dolgoznak meg ülnek otthon a tévé előtt, meg oldalakon át olvashatom az inkoherens, teljesen értelmetlen szóömlést amit részegen a főszereplő a barátaival összehoz, de ami igazán zavar hogy a férfiak a csodálatos művészek akiknek minden szavuk arany, a nők meg azért vannak hogy megdugják őket. Hegyet mászni nő nem jöhet, a női bodhisattva életének értelme hogy mindenki megdugja akivel találkozik. Ja meg volt még egy nő aki megbolondult és leugrott a tetőről.

*ez a mondat szerintem is egy train wreck de nincs kedvem átírni

**folyamatosan vedelni és részegen tivornyázni / teát kortyolgatva verseket olvasni / potyautasként vonatozgatni

 

Nem nagyon vidám idők járnak de azért az Equal rites nagyon jó, és a Mort is, és a Mortban még Rincewindnek is van egy kis epizódszerepe (eddig, még nem vagyok a végén), és vicces Albertről visszamenőleg megtudni dolgokat. Ez lehetne egy mottója is az életemnek, a rossz sorrendben olvasott sorozatok.

A Vándorló Palota ugyanolyan furcsa és álomszerű mint az eddigi két Miyazaki amit láttam, de egy kicsit azért nyugodtabb, nem végig olyan nagyon zaklatott, inkább csak a vége fele, és nagyon cukik a szereplők.

A Húzós éjszaka az El Royale-ban meg olyan mint a Szóljatok a köpcösnek és a Jackie Brown, szóval ilyen jó kis fordulatos sztori, kemény, ütős, egész izgalmas cselekmény, csomó életszerű, élvezhető párbeszéddel, csak közben egy kicsit olyan is mint az Aljas Nyolcas (ami szerintem végtelenül lassú és vontatott volt), vagyis több olyan rész is van szerintem ami tök felesleges vagy legalábbis feleslegesen elnyújtott, nálam nem a hangulatot és az izgatott várakozást fokozta hanem azonnal ásítozni és fészkelődni kezdtem. De nem hánynak vért percekig sugárban, sőt senki, egyszer se. Viszont Jeff Bridges most is cukorfalat, és a többi színész is jó, és kezdem azt gondolni hogy Chris Hemsworth is igazi színész, nemcsak egy izmos szépfiú (a ghostbustersben is nagyon tetszett, de azért az nem volt olyan nagy kihívás).

De már egyre tovább van világos délután.

Csak gyorsan hogy az expanse 7 is jó volt, bár nem kicsit nyomasztó, és aztán már csak két novella volt hátra, a strange dogs szintén nyomasztó és borzasztó, és csak azért nem mondom hogy bárcsak soha ne olvastam volna el mert úgysem bírtam volna ki, a the butcher of anderson station igazából az első, szerintem azért is hagytam a végére mert tudtam hogy annak már úgyis tudom a sztoriját, benne volt a soriban.

Most eléggé hiányzik. A good omenst akartam de nem találtam sehol, úgyhogy újrakezdtem a korongvilágot, a mágia színét még kamaszként olvastam állítólag, mert most így semmi nem rémlik belőle, csak azért ismerős bármi mert a későbbiekben visszautalgat p.

Meg nézem a Mars sorozatot, néha kicsit teátrális, néha kicsit lassú, van néhány logikátlanság amin bosszankodom vagy értetlenkedem (nem biztos hogy mindegyik az, csak nem tudom miért), de összességében izgi. Meg hát 6 rész. Hó, most nézem hogy elindult a 2. évad.

Meg az van hogy nem tudom hogy ha nem szednék gyógyszert* akkor is hullának érezném-e magam folyton, ahogy szoktam (plusz sötét, hideg, köd, eső) (plusz rég voltam szabin), vagy van értelme reménykednem hogy ha majd nem kell már szedni akkor jobb lesz.

*szerepel a mellékhatásai között, de mért pont rajtam kell kijönnie

Először a legfontosabbat: jó volt az expanse 6 is, változtattak a történet dinamikáján és így is működött, felüdítő volt (eddig általában a közepétől elkezdődött a végső leszámolás, most nem). Aztán elolvastam három expanse novellát (The Churn, Gods of Risk, The Vital Abyss) és ezek is nagyon jók voltak, jó kiegészítés a sorozathoz, érdekes infók, de a sztorijuk is izgalmas. A hetedik rész elején kicsit gyászoltam (de nem azért), még az elején tartok, most olyan semmilyen de ez is be fog indulni már látszik. Rengeteg új karakter van, kíváncsi vagyok ezeket hogy fogják megoldani a tévében, bár ugye látszik hogy néha egyszerűsítik.

Meg ami az elejétől fura és mindig elfelejtettem leírni, hogy a könyvben a belterek ugye magasabbak és vékonyabbak, ami érthető, csak gondolom úgy döntöttek nem fognak ezzel bajlódni, de a fejük is kicsit nagyobb ami fura, mert ha vékonyabbak kisebb a medencén a lyuk, amin még kevésbé fér át egy nagyobb fej, de az utóbbi pár részben ezt már nem is nagyon hangsúlyozzák, gondolom közben elkezdték forgatni a tévésorozatot és rájöttek hogy úgyse lesz úgy.

El kéne mennem szemészetre mert romlott a szemem, ami fura mert nem az öregedős irányba hanem még mindig mínuszba, de már előre fázom tőle hogy kivárjak egy több hónapos időpontot, órákat várakozzak egy lepukkadt depressziós helyen, aztán egy fáradt kiégett orvos baszogasson hogy mért nem mentem el sokkal előbb, aztán egy csili vili szemüveges helyen várakozzak órákat hogy kiválaszthassak egy százmillió forintos keretet ami nem tetszik igazán de az árához képest még ez a legjobb (miközben az eladó magázza a kereteket), aztán rábeszéljenek az ilyen-olyan kétszázmilliós bevonatokra mert anélkül szörnyű lenne. Tegnap a Flying Tigerben láttam előregyártott mínuszos szemüvegeket, nagyon megkísértett hogy vegyek egy felest, de úgy döntöttem ennél komolyabb és felelősségteljesebb vagyok, de közben meggyőztem magam hogy mégiscsak felelősségteljesebb addig is látni valamit amíg mindezt elintézem.

Nudli a barátaival plázázni jár hétvégén, vicces. Meg röpizni is jár, szereti de az utazást utálja, meg hogy túl sok időt elvesz az életéből, nem jut ideje youtube videókat nézni. Mellette meg mindig újabb versenyeket találnak ki a suliban hogy hova mehetne még (szegény túl sok tárgyból jó), pedig ő már az eddigiekre sem akart idén, mert fárasztja, rengeteget készülnek előtte, ott meg szétstresszeli magát és utána elégedetlen az eredményével, de nem mondhat nemet. Közben meg ugyanaz a tanára aki minden ilyenbe belenyomja, behívat minket fogadó órára hogy figyeljünk oda Nudlira, mert mostanában romlott a hozzáállása, a múltkor is összecsapta a leckéjét, együtt nevetett a többiekkel órán amikor egy osztálytársa bohóckodott, és nem tudta szó szerint a szögek definícióját csak az értelmét.

Elmúlt a parám hogy hipomán lettem, visszatért az állapot hogy számba veszem a feladatokat és már attól lefáradok ezért inkább punnyadok tovább. Mondjuk a punnyadás is sok feladattal jár, ma is reggel elvittem Nudlit plázázni a haverjaival, utána egy csomó cuccot a cseriti adományboltba (ez nagyon jó volt, mindjárt írok róla), hazajöttem, leszaladtam jeges teáért mert elfogyott pedig Bercinek ma is volt edzése és utána szénhidrátot kell bevinnie a szervezetbe, Bercivel elmentünk ebédelni, hazahoztam Nudlit, beraktam egy mosást, megmelegítettem Nudlinak a tegnapról maradt pizzát, adtam nekik vacsit. Ami nyilván nem tölti ki a napot, emellett még simán kitakaríthattam/tornázhattam volna és feltölthettem volna a ketrecet vaterára (nem kell valakinek egy ketrec?), de azért nem is semmi.

Szóval nagyon irigylem Suemátrát hogy megszabadult az összes felesleges cucctól a lakásában, ez nálunk egy 4 személyes háztartásban ahol az elmúlt 17 évben nem történt ilyen, miközben több gyerekre készültünk és ezért MINDEN gyerekholmit elraktunk, kb lehetetlen küldetésnek tűnik. (Kiegészítve azzal hogy minden ilyesmire borzasztó nehezen veszem rá magam). A cseriti adományboltnak nagyon szimpi a honlapja, oda is már hónapok óta készültem, tegnap átválogattam hogy mi illik az évszakhoz, de nagyon kedves volt az eladó, mindennek örült, sőt mondta hogy gyerek rövidnadrágot, pólót is kirak, jó lehet tornaórára pl. Szóval majd megyek még. Ruhát valahogy nehezen adnék el pénzért, de pl a játékokat nem akarom mind elajándékozni mert rengetegbe kerültek és egy csomó teljesen jó állapotú, van amivel nem is játszottak egyáltalán. Kb. egy éve tervezem eladni őket, de a ketrec lenne a legsürgősebb ami szintén fél éve áll az előszoba közepén, pont azért hogy útban legyen és figyelmeztessen, ha levinném a pincébe akkor már biztos nem foglalkoznék vele soha többet. Kiírom ide hogy mára már mindenképp be van tervezve, hátha az segít.

tegnap akartam írni egy hosszú és kimerítő rantet az új europarkról, de ő merített ki engem és nem maradt energiám. a lényege: még nincs kész. viszont a gyerekek nagyon cukik voltak (valahogy ilyenkor mindig megjön a beszélőkéjük)

aztán ki se raktam tegnap mert azt is elfelejtettem hogy még Miyazakiról akartam írni. szóval már régen akartam tőle nézni filmet, és most többször feljött a Castle in the sky, és tényleg olyan elképesztő tájak, szerkezetek, épületek vannak benne mint vártam, viszont mozgalmasabb és erőszakosabb is (mint vártam) (sok képet láttam róla ami alapján nyugisabbnak gondoltam). De tetszett. Nudli ezen felbuzdulva megnézette velem a Spirited awayt is, hogy nekem biztos tetszeni fog az is, közben derült ki hogy ő már látta és neki nagyon nem tetszett. Sokkal furább volt, elég összevissza de a végére összeállt, és ez is elég jól nézett ki.

az Expanse 4 spoiler nélkül nagyon jó, egész más mint az első három rész, kicsi Vének háborújás és Hiperionos beütéssel. végre kiderül valami Alex múltjáról (persze a soriból már tudjuk de a könyvből csak most. kicsit más, de most sincs rajta nagy hangsúly). az 5 is nagyon jó, felbukkannak régi kedves ismerősök illetve a befont hajú nő (Drummer).

egész biztosan akartam még mást is írni róluk de ezeket is elfelejtettem, ahogy mostanában sok mindent.

megint történt pár dolog, a szokásos felsorolás jellegű bejegyzésben igyekszem rögzíteni.

• elkezdődött a suli. Berci eddig változóan veszi a gimnáziumi akadályokat*, meg is viseli, plusz nem segített hogy rögtön az első hétvégén külföldi verseny volt, ami még egy csomó stressz és fáradtság. ki is készült, múlt héten lebetegedett, előbb csak úgy enyhén hogy náthás meg köhög de elvan, evett meg minden, de otthon tartottuk hogy ki tudja feküdni, erre átváltott lázas, napokat alvós, nemevős, hasmanős betegségbe, már kicsit jobb de még mindig durva hasmenése van és szinte semmit sem eszik.
• Nudlinak ugyanaz mint eddig csak már hetedikes, meg nincs ott Berci. amióta suli van itthon szinte folyamatos figyelmet igényel, ha el is kezd valamit nézni (én meg megpróbálnék bármit olvasni), azonnal eszébe jut róla valami, arról még valami stb. viszont (mármint oké ez se baj, cuki meg minden) elkezdett ő is néha hazajárni gyalog.
• lett új telefonom, izgultam mert eddig mindig iphone volt most meg androidos, de nagyon jól összebarátkoztunk, ami probléma volt az is a legtöbb már megoldódott, kivéve hogy nincs rá chuzzle. úgyhogy még a régit is feltöltöm néha.
• az expanse-ből lassan befejezem a hármat (utána már nem fogok róla részletesen írni ígérem), Anna (a lelkész) jobb fej benne és kevésbé nagy ember, ami szerintem jót tesz a karakterének. A Behemoth két első embere (a befont hajú, mindig** kiabálva beszélő nő, és a megégett arcú, mindig kiabálva beszélő pasi) nincs benne, hanem van a hajó parancsnoka Ashford, aki seggfej, a jó fej női parancsnokhelyettes (Pa), a jó fej biztonsági főnök (Bull), és egy jó fej mérnök csaj, aki Naomi barátnője (Sam), úgyhogy a horror rész is teljesen kimarad amikor a második sebességkorlátozás után a nagy gépekbe szorulva ketten haldokolva kiabálva beszélgetnek meg énekelnek egy teljes órán át. Viszont leírva rám durvább hatása volt a sok halottnak és sebesültnek mint amikor “csak” láttam, a fantáziám rosszabb. Továbbra is érdekes hogy a regényben azt is tudjuk ki mit gondol és érez. Melba/Clarissa karaktere érdekes, mondjuk ő a filmben is jó volt, de emiatt itt sokkal színesebb, mélyebb. Viszont elaludni nem nagyon lehet amikor órákig izgalmas csatejelenetekbe bonyolódnak, 50%-tól az utolsó nap eseményei zajlanak nagyon részletesen, szóval egy kicsit az baj vele mint a Consider Phlebassal. Pratchett meg Christopher Moore nyugisabb, meg ott rövidebbek az izgalmas jelenetek.

*jegyet még nem kaptak, inkább kezdődnek ezek a dolgok hogy már nem annyira kötik a lelkükre hogy mit kell csinálni, pl. hogy nézzen ki a poszter amivel a termet fogják díszíteni, meg csak mondják hogy akkor vegyék ki X könyvet a könyvtárból és mindig elfelejti, szóval egyelőre jól jön hogy Gé is ott van.

**akkor is amikor épp haldoklik

Espanse 2. könyv: már több szereplő van mint az első könyvben, és érthetőbbek a történések mint a sorozatban (pl hogy a Navoo-t mért nem rögtön hozzák vissza, meg reflektálnak arra hogy most máshogy viselkedik a protomolekula, van rá egy feltételezés hogy be lett korlátozva a működése), Holden itt sem a mindentudó szuperhős, hanem egy túl fiatal, tapasztalatlan, csetlő-botló karakter csak most a korábbi idealizmusa helyett gyilkológéppé vált, Naomi személyisége sokkal érettebb, stabilabb. Itt is folyton veszekszenek de nem olyan random hogy felváltva az egyik csinál valamit ami a másiknak nem tetszik, hanem inkább Naomi próbálja Holdent irányítani, aki általában túl forrófejű. Amos továbbra is sokkal viccesebb, könnyedebb mint a sorozatban, de itt is előjön a múltja, ami miatt nagyon komolyan kiáll Prax mellett. Alexről továbbra se tudni semmit 🙂 Avasarala szimpibb, nem egy kiöregedett pornósztár, hanem egy törékeny pici ősz hajú néni extrém kemény személyiséggel, a fejemben persze a szereplő hangján beszél (és ugyanannyit káromkodik). Bobby nem husika, hanem egy két méteres csupa izom gyilkológép, mivel belelátunk a fejébe az elején kevesebb körítés kell, a könyvben is nagyon jópofák Avasaralával.

Az expanse meg egész jó könyvben is, érdekes hogy nagyjából ugyanaz de azért mégsem. Még csak az elsőnél tartok, úgy tűnik ez egy évadot fed le. Itt nem is az van hogy a könyv feltétlenül mélyebb, pl a sorozatban az elején folyton nézzük Millert ahogy elmélkedik itt meg le is van írva, de nem lettem tőle sokkal okosabb, kb ugyanazt érzem közben hogy mi? Meg kevesebb szereplő van, és pl Alex egy nagy nulla, összesen annyit tudunk róla hogy pocakos és texasi kiejtése van (és ebben semmi túlzás). Amos viszont jobb fej, vidám, folyton poénkodik és nem gondolkozik túl sokat, nem is különösebben agresszív, miközben azért az megjelenik hogy nem tartja magát jó embernek, ezért döntésekben szívesen hagyatkozik másokra. A sorozatban szerintem fölöslegesen súlyos a karaktere, van ugye ez az anger issueja és mindig olyan gondterhelt meg rosszkedvű. Miller viszont  agresszív a könyvben, a pszichopátia határát súrolja, amire néha rá is döbben de nem sokra jut. Holden meg egy kisfiú aki mindent fekete fehérben lát és vannak ugyan ilyen magával hozott eszméi a jóságról de csomószor teljesen random csinál dolgokat, nem olyan bölcs mint a sorozat szerint. A sorozatban nagyon nem tetszett ahogy összejönnek Naomival, annyira a semmiből van és wtf, a könyvben ez sokkal szebben végig van vezetve. Naomi egész hasonló egyébként, nagyon badass, ügyes, okos, mindent megold, és vicces.

Ja igen és megértem hogy nem nagyon könnyű megoldani, de ez gáz szerintem hogy a belterek nem néznek ki máshogy (a könyvben magasak és vékonyak, és nagyobb a fejük) pedig fontos is a sztorihoz meg adja is magát hogy a kisebb gravitációban néhány generáció után változzon a testfelépítés (kivéve hogy nagyobb a fejük, hacsak nem automatikusan császárral születik már mindenki, de erről nincs szó). Pl Naomi is belter és amikor Holden ráébred hogy szerelmes bele, ezt N. szóvá is teszi hogy évek óta éltek egy hajón de Holden mindig csak földi nőkkel kavart.

Meg még az érdekes hogy a fő helyszínek és történések ugyanazok, nagyjából ugyanabban a sorrendben is, de ahogy eljutnak a szereplők az más (pl hogy jön rá, hogy tud meg infókat, mért pont oda megy ahova) – ezek azok a részek amikre általában nem annyira figyelek mert kicsit unalmasak, sokszor nem is teljesen értem, persze mert nem figyeltem. De most kiderült hogy tényleg nem fontosak.

Jaj hát csomó minden történt, a soul music zseniális volt (magamon kicsit tűnődöm néha, amikor a könyv háromnegyedénél esik le hogy az egy elektromos gitár, és akkor esik le hogy a könyvtáros nem biciklit épített hanem motort, amikor meglátom a borítóját) (bele kell nyugodnom hogy az utalások 90%-a minden bizonnyal elsuhan mellettem), most az interesting times a soros, ami Ázsiáról szól és Rincewind ❤ visszatért, valamint rájöttem hogy elölről kellett volna elkezdeni az egész sorozatot.

Ezen kívül nyűgös vagyok és ideges, még szétszórtabb és ügyetlenebb mint általában, de már csak egy nap és jön a szabadság. És várom hogy augusztusban és/vagy szeptemberben minden megoldódik és újra fogok tudni aludni és jut energiám nem zabálni meg néha mozogni, amitől jobban érzem majd magam, meg ilyesmi. És kezdek rájönni hogy az öregség azzal jár hogy az embernek mindig fáj valamije, ha nem a fejem vagy a fogam akkor a csípőm, illetve újabban egy hete nem megy ki a merevség/elalvás a nyakamból, a perskindol nem csinált semmit, most inno reumával próbálkozom, ha már vettem akkor már fortét, ami annyit jelent hogy paprika van benne amitől egy órán keresztül csíp.

Múlt héten láttam a Whiplasht, amitől visszatekintve kicsit sokat vártam (egyszer valaki azt mondta hogy ezt minden pszichiáternek látnia kell), hagytam magamnak időt de nem szűrődött le több mondanivaló mint hogy ne legyél idióta. Nagyon idegen is volt mindkét főszereplő hozzáállása, nehéz elképzelni hogy ilyen tényleg van, de most megint hallottam hogy valaki törött lapockával csinálta végig a tour de france-t, szóval végül is léteznek őrültek akik akaraterőből látszólag értelmetlenül is végignyomják a lehetetlent, de a művészettől ez még idegenebb mint a sporttól (meg ott gondolom pénz lehet benne, mást nem tudok elképzelni amiért ilyen szenvedést vállal és kockáztatja az egészségét).

Most meg a Szemekbe zárt titkokat néztem meg, az jobban tetszett. Nem is annyira a történet megrendítő része, hanem valahogy az egész mögött lévő meghitt hangulat, ahogy a szereplők szeretik egymást és törődnek egymással. Meg hogy a megszokott amerikai kriminél sokkal lassabb, de nem ilyen idegőrlően néha unalmasan, hanem közben minden apró részlet, elhangzott szó fontos és összefügg (mint pl az írógép).

Berci olyan nagy lett hogy ügyesen el is ballagott, nagyon meg is dicsérgettük.

Jó volt a greatest show on earth, még jobban meg vagyok győződve az evolúcióról (libabőr!) (hogy csak egy példát említsek), és bár kaptam írott expanse-t, még nem tettem fel az olvasóra így megint Pratchettel folytatom.

Valamint megállapítottam hogy biztos nagyon jók ezek a mindenfélének az éjszakái, a mozgásét like-oltam is fb-on, de én éjszaka valahogy jobban szeretek aludni.

A fogyókúrával meg az van hogy már sikerült lejjebb vinni a kajálást de a súlyom nagyon kitartóan tartja magát szóval most sem jár a juti.

Letelt a félig szabi és borzasztó fáradt vagyok, nem nagyon várom a maradék öt hetet az igazi szabi előtt.

 

amikor épp nem itt vagyok mindig nagyon meg akarom írni hogy engedélyeztem magamnak hogy kipróbáljam a cicanadrág+hosszú póló kombót mint öltözet és nagyon kényelmes, és a munkatársaim egybehangzóan állították hogy ez valid összeállítás munkába, csak épp nincs zsebem, úgyhogy most olyan rövid ruhát/hosszú pólót keresek aminek van zsebe, mert szükségem van arra a biztonságérzetre hogy mindig van nálam zsepi.

valamint hogy a lords and ladies után kis szünetre vágytam és találtam még egy Richard Dawkinst az olvasómon (korábban már olvastam a God Delusiont és a Selfish Gene-t is és tetszettek), ez a Greatest Show on Earth, amiről a bevezetőben kiderült hogy az evolúciót fogja bebizonyítani, amivel nálam ugyan nyitott kapukat dönget, viszont van egy csomó érdekesség benne.

az írót eddig beképzeltnek és lekezelőnek tartottam, egyrészt mert látszik rajta hogy mennyire imád vitatkozni, de arról most inkább az az érzésem hogy nem igazán fogja hogy másoknál az érzelmek is belejátszanak a meggyőződésekbe, és ezért ha egyre meggyőzőbb érveket mond, azzal csak egyre jobban mérgesíti az embereket, szerintem ő őszintén hisz benne hogy ha minden érvet megtud a másik akkor meg fogja változtatni a véleményét.

a másik hogy nagyon bonyolult szavakat használ a magyarázatai közben, amiről azt gondoltam hogy felvág vele hogy ezt is tudja és érzékeltetni akarja hogy ő több a kis egyszeri olvasóinál, de most inkább erről is azt érzem hogy nem tudja adaptálni a fogalmazását az olvasók szintjéhez (még ha elméletben tudatában is van hogy az átlagemberek nem ismerik mind azokat a szavakat mint aki nagyon tanult és olvasott és intellektuális). szóval miközben egyértelműen az lenne a célja hogy minél szélesebb néptömegekhez jussanak el az érvei, az első oldalon elriasztja szerintem az egyszerűbb (úgy értve kevésbé tanulatlan) emberek nagy részét. mondjuk eközben meg nagyon jól elmagyaráz bonyolult dolgokat, és nem is ott használja  a nehéz szavakat, hanem ilyen általános témáknál. és még a zajérzékenységére is utalt, meg ugye teljesen egyértelmű hogy az evolúció a speciális érdeklődése, szóval eddig tetszettek a könyvei, de most kicsit őt magát is megszerettem.

Nudli megkapta az előköszöntését mert hivatalosan is kamasz lett, az igazi majd ha hazaér Gé, Bercivel meg készülünk a ballagásra, fel kell próbálja az ünneplős cuccait hogy jók-e még (azért ne kinőttben ballagjon már), meg az apja szép cipőjét, mert most azért még ha lehet nem vennénk hogy legközelebb mikor szükség lenne rá megint újat vegyünk mert kinőtte. mindezekkel együtt továbbra is hevesen ellenkezem a “kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond” mondással, ezerszer könnyebb most mint mikor kicsik voltak (értem, majd jön az a korszak amikor elkezdenek bulizni meg elmászkálni és aggódhatok hogy hol vannak, nem drogoznak-e, nincs-e bajuk, és tény hogy nekik a genetikájuk is jó ebből a szempontból, de ez azért lássuk be azon is múlik hogy eddig mit tanultak tőlünk).

viszont meg még az is jó hogy már nem fáj a csontom és tudok tornázni meg mászni meg minden.

az van, hogy a fogyás challenge első két hetében csak megőrizni sikerült a súlyomat (a múlt hétvége fényében ez is sikernek számít) (bográcsban készült gulyásleves, túrógombóc, grillezett minden), úgyhogy most már heti egy kiló a cél, hát nem tudom mi lesz, főleg hogy ma a lidl-ben bevándorolt a kosaramba egy diós fagyi (megörültem neki, mert egy darabig nem volt de most újra van csak máshogy néz ki) (mindenképpen meg kell tudni hogy az íze változott-e). a torna challenget sikeresen trollkodja szanaszét a keresztcsontom, már múlt héten is megpróbálkoztam vele egyszer ami nagyon korai volt, aztán amíg nagymamásan járkáltam (apró léptekkel, megfontoltan, a járdaszegélynél és a lépcsőn még lassabban) addig hagytam, aztán most hétfőre jobb lett, újabb próbát tettem, de persze rossz volt, de nem baj azért kedden is mert kemény vagyok és nem fogom sajnálgatni magam, de még rosszabb lett és felerősödött az a részem amelyik szeretné inkább hogy nyugodtan meggyógyuljon és ne kelljen a hátralevő életemben ezzel szenvednem mert most türelmetlen voltam. csak közben meg bosszant hogy végre motivált lennék, meg jó érzés volt újra érezni az izmaimat és haladhatnék és nehogy elveszítsem a lelkesedést, meg az edzőtársam se akinek most egyedül kell helyt állni.

és mivel mostanában többet vezetek, kezdek beletörődni hogy mindig a lassabb sávban vagyok (nem egy kicsit lassabb hanem sokkal) (mindig), meg most a gyerekeknek minden cuccból kétfele kell, ezért mindig vadászok valamit, lehetőleg nem aranyárban mert úgyis holnapra kinövik vagy szétnyúzzák (most éppen esőkabátot), kezdem azt is megszokni hogy ha valamit végre beszerzek viszonylag jobb ár-érték arányban azonnal mindenhol ahol járok megjelenik olcsóbban, ma is vettem a lidl-ben még egy-egy fürdőgatyát, meg Marcinak rövidnadrágot is, amit majd vihetek is vissza mert túl nagy.

és azt se gondoltam volna hogy Granny Weatherwax ennyire a szívemhez nő és így tudok aggódni érte. (még mindig Lords and Ladies)

Nudli mostanában sokat beszélget Sirivel, próbálja mindenfélére rávenni, ehhez az ő kiejtésével kell ejteni hogy apa meg Berci, vicces.

Berci volt két versenyen és nagyokat ugrál, csapatban nyertek is.

Bár az időjárás nem könnyítette meg a dolgom, azért nem mondhatni hogy nem csináltunk semmit a hétvégén, voltunk plázában fagyizni, mászóteremben megnézni a százmillió embert aki tényleg szintén ezt választotta a programnak a hosszú hétvégére ahogy sejtettük*, néztünk itthon sorozatot (dirk gently, cosmos), tekkeneztünk, ping-pongoztunk az ebédlőasztalon (jó volt amikor Nudli halált megvető bátorsággal cikázott a bútorok között mint labdaszedő (biciklis sisakban, mert első a biztonság), és közben mindig berakta a telefonján a zenét amit felváltva választottunk**), és aztán amikor Nudli átment egy osztálytársához játszani, Bercivel a szüleim ebédlőasztalán is játszottunk mert az nagyobb (ott nem volt youtube diszkó), kiselejteztem néhány tonna gyerekruhát, közben néha kicsit szomorkodtam, elkezdtem a witches abroadot, aztán most a végén mikor egyedül maradtam megnéztem a hotel transylvania 2-t és a pop csajok satöbbi végét (még mindig jó).

*aztán kijöttünk

**volt liftzene, a wii theme song végtelenítve, egy hosszú dal amiben elénekelnek egy ilyen fura scifi történetet amiben a főszereplők elmennek 6969-be hogy megnézzék milyen de nem olyan, a sexy and i know it, valami eminem, a ymca, a stand

voltak ilyen terveim a hosszú hétvégére mint tornázni, kimosni a függönyt, szortírozni a gyerekek ruháit, de végül is így szédülve is émelyegve is találtam hasznos elfoglaltságot:  olvastam hogy estére már újra Pratchett jöjjön. a történet magával ragadó, de nem túl könnyű igazán belemerülni úgy hogy pár percenként Nudli feltesz kérdéseket, pl hogy tudom-e hány nap múlva kezdődik a foci vb (nem) (91), átküld egy videót a nagyon nagy számokról (a harmadánál van a googleplex googolplex, ami nem férne el az univerzumban ha leírnák), vagy szórakoztató sztorikat mesél bunkó focistákról. eddig is tudtam hogy ezért nem igazán szoktam napközben olvasni,  de most újra megbizonyosodtam róla.

eddig valamennyire tudtam egyensúlyozni a stressz és a rendszeres fél 7-es kelés káros hatásait azzal hogy esténként tízkor bezuhantam az ágyba és el is aludtam, de most közbelépett Eleanor Oliphant* (és/vagy a hormonok? frontok? ki tudja), ami csak nem akart kiesni a kezemből esténként, végül éjfél után döntöttem úgy hogy akkor is leteszem ha még nem érzem magam álmosnak. úgyhogy a hosszú hétvégét sikerült szörnyű szédüléssel kezdeni, ami minden mozdulatra elviselhetetlenre erősödött és ha sokáig nem mozogtam kicsit enyhült. ez és persze az eső keresztül húzta a mára tervezett biciklizést. a többi napra még szarabb időt mondanak, ha bárkinek vannak benti programötletei amit 12-14 éves fiatalok is élvezhetnek, ne tartsa magában.

*lucia küldte át azzal hogy szerinte tetszene nekem, úgyhogy megszakítottam a pratchett maratont

a könyv mindig jobb

Jó még csak három részt néztem meg a Big Little Liesból és értem hogy a tévében sokkal többet beszélnek, ezzel szemben nem látunk bele a fejükbe, ezért mindenfélét ki kell mondaniuk de azért kicsit máshogy mint ahogy a könyvben gondolják. És ezért kell hogy több minden is történjen, csak akkor se értem hogy ami a könyvben is történik és kimondják az mért nem lehet ugyanúgy.

de azért ezek felett nem tudok elmenni (kicsit spoileres)
– oké, Celeste-nek és Perrynek a könyvben is gyönyörű a háza, de itt Madeline-éknek is, Jane pedig nem lakásban lakik hanem ő is házban
– az ikrek nem ördögfiókák hanem gazdag, szomorú és kicsit koravén gyerekeknek tűnnek
– a nők öregebbek mint gondoltam (főleg Renata, de azért Nicole Kidman is. És nem gyönyörű, hanem szigorú arca van, amit a frufru valamennyire egyensúlyoz de attól még nem lesz kiemelkedően gyönyörű legalábbis nekem) (valamiért nem szeretem, ezért nem is gondolom hogy olyan mint Celeste, vagy el tudja játszani)
– bárki bárhova megy (a suliba, terapeutához, egymáshoz), mindig ugyanazon a festői tengerparti viadukton hajt keresztül
– miért Celeste fényképezgeti a gyerekeket és rakja fb-ra. ez Perry személyiségéhez fontos.
– Perry mért mindig amiatt veszekszik mert úgy érzi hogy Celeste ki akarja zárni a gyereknevelésből, a könyvben mindenféle piszlicsáré dolgon lesz ideges, pl mert legóra lépett
– és ne mutassák hogy szexelnek, szörnyű nézni (jól leírja amit a könyv is érzékeltet, és biztos ez volt a cél hogy kényelmetlenül érezzem magam)
– a megerőszakolós vonalat is kicsit megváltoztatták amit nem nagyon értek miért

egy csomó karakter bejön azért, Reese Witherspoont pl szeretem, és tudtam is hogy ő Madeline már amikor a könyvet olvastam, szóval eleve őt képzeltem oda, és jó is. Adam Scott végtelenül cuki, nem tudtam hogy ő Ed de illik hozzá. Perry is tetszik, Bonnie is, na Zoe Kravitz tényleg gyönyörű. Az ikreken kívül a többi gyerek is bejött.

 

Erről meg olvastam és marginálisan kapcsolódik (a mindennapjainkat meg átitatja) https://www.theatlantic.com/magazine/archive/2017/07/power-causes-brain-damage/528711/?utm_source=atlfb

Arról nem szól a cikk hogy mennyivel nagyobb valószínűséggel kerülnek hatalmi pozíciókba akik egyébként is kevésbé képesek mentalizálni (és így nagyobb valószínűséggel gázolnak át másokon és tesznek meg bármit hogy elérjék a céljaikat), de ez amiről szól, hogy a megszerzett hatalom ezt okozza, elég rémisztő.

miközben a blogom szép lassan átmegy időjárás-kibeszélő blogba (egész hideg lett, még a hó is esett, aztán újra enyhült az idő és szerencsére egyszerre el is olvadt az egész) összeszedem mi történik velünk mostanában
– a Pyramids is jó (Pratchett), terveztem megnézni hogy ez volt előbb vagy a Hyperion, de gondolom ez is ilyen közös tudás hogy a piramisok valahogy megváltoztatják az idő folyását. És tadam, egy évben jelent meg (1989).
– Nudli nagy felelősségtudattal és odaadással megtanulta a walesi bárdokat, felmondta hiba nélkül, másnap a tanárnő feladta a Toldi előhangját és első énekét (16 versszak de több mint kétszer hosszabbak mint a w.b., szóval még több)
– mostanában én vagyok a Nő Aki Sosem Találja A Kulcsát (amellett persze Akinek Sosem Fognak a Tollai és egyben Aki Járt Papírboltban Hogy A Gyerekei Tollába Betétet Vegyen, De Elfelejtett Magának Jó Tollat Venni)
– ma reggel lefényképeztem a napfelkeltét (ez már majdnem időjárás), és a suliba menet láttunk egy ufót, de lehet hogy a vénusz volt (egy fényes folt volt az égen)
– elpusztult az állatkánk, az én megtisztelő feladatom volt a földi maradványait áthelyezni egy cipősdobozba, amiben majd eltemetjük, erre az élményre nem vágytam köszönöm
– valamint azt is megtapasztalhattam, hogy a metrópótlóról leszállítanak hogy végállomás, majd az aluljáróba leérve sorban állnak az ellenőrök és hangosan biztatják a népeket hogy fussanak mert bent áll az utolsó metró, szerencsére nem voltam azok között akik ezután visszafáradhattak a lépcsőkön a buszmegállóba
– Berci megmutatta nekünk a Crawling in my Crawl című remekművet
– és végül is már negyed tízkor eszébe jutott hogy holnap kiselőadást tart Karinthy Frigyes életéből

a szünetben még ikeáztunk (és megjegyezzük hogy Bercinek nem veszünk ezután húsgombócot), a legvégén meg elmentünk fagyizni hogy történjen valami jó, jelenleg két helyet tudunk ahol télen is lehet kapni fagyit, az árkád és az allé. aztán valahogy végigküzdöttük magunkat a héten.

nem nagyon kötöttem fogadalmat (azon kívül hogy nem fogok többet azért like-olni a fb-on hogy nehogy megsértődjön az illető) (de ezt szerintem már korábban is megfogadtam), de pont az év eleje táján lett vége a fogyókúrás könyvnek, és vannak benne értelmes dolgok amikre nem nagy butaság törekedni, összefoglalom amire van bármi esély hogy néha betartom: minden nap inni zöld teát, délig nem enni, napi háromszor enni és közben nem nassolni, szénhidrátot csak keveset (elvileg max 120 gr) és lassú felszívódásút, viszont minél több fehérjét (mert az indítja be a leptin termelést ami a jóllakottság érzést okozza), evés előtt legalább negyed órával legalább negyed órát mozogni (minél több izmot használva), lefekvés előtt két órával már nem enni, havonta 3x súlyzós edzés (a pilates is jó).

aztán a big little liest olvastam, nagyon jó könyv (ahhoz nem annyira hogy könnyen elaludjak, elég izgalmas), nekem kicsit néha túl sok az érzelem meg ilyen kicsit kisarkított, kb mint a Szabó Magda könyvek, meg kicsit túlmagyaráz dolgokat, de jól van megírva, és fontos téma. szóval tetszett.

Nudlinak feladták téli szünetre a Walesi bárdokat, mondjuk egész jó vers, eltekintve az ilyenektől hogy mért nem lehet leírni hogy ajtó mögül, mért kell ajtó megől, meg hát basszus 31 versszak, én emlékszem hogy elvéreztem rajta, nem tudtam magam rávenni hogy megtanuljam, szerintem azért mert olyan hosszú, de valahogy meg is úsztam. az egri csillagokon is végigküzdötte magát, most a Ready Player One-t olvassa, kiszámolta hogy végez-e mire jön a film, és simán. Berci meg nem olvashatja a Preacher-öket amiket karácsonyra kapott, mert előbb a Légy jó mindhaláligot kell.

ma valahogy szóba jött hogy már elég nagyok hogy porszívózzanak, mondtam hogy fizetek is érte (mert még pár éve kitaláltam hogy azzal szoktassuk rá őket a házimunkára, de elhalt a dolog), erre Berci közölte hogy ő nem vágyik semmire ezért nem motiválja a pénz, azért mondtam hogy szerintem keressen dolgokat amire vágyik meg amit szeret, pl tavaly mondta hogy szeretné elolvasni a Sandmant, azt pl. megvehetné, meg arra is utalt hogy érdekli a Dirk Gently második évada, de a lényeg az volt hogy ő pénz nélkül is szívesen kiporszívóz, ha majd túl lesz a felvételis tortúrán. ❤

Azt akartam megírni hogy találtam egy új ajándékboltot (egyszer csak ott volt velem szemben a corvin plázában), ahol persze rögtön találtam magamnak még egy ajándékot (unikornisos kapucnis nyakpárna), valamint ráébredtem hogy a haszontalan kütyük nézegetése és fogdosása is az örömteli tevékenységeim közé tartozik, de lehet hogy elfelejtkeztem volna róla ha pont ma egy ismerősöm nem mesél ugyanerről a helyről és hogy hogy szeret ilyenekben mászkálni (azt hiszem a haszontalan dolgok ikeájának nevezte).

Meg ha már itt vagyok CM-ről is, a Fluke utána is elborult maradt de lett benne logika és rendszer (és mentsük meg a bálnákat). Az utolsó kétrészes sorozatot sikerült sorrendben olvasnom (A dirty job, Secondhand souls), a témája elég sötét (a halál), és azért itt is történnek rendesen furcsaságok, tetszik. Ezután már az utolsó jön, aztán mindig meg kell várnom amíg ír újat.

Még nem olvastam el mindent Christopher Moore-tól (a Fluke is jó, bár egy hétköznapinak induló, tudósokról szóló történet 40%-nál teljesen elszállt, kíváncsi vagyok mi lesz belőle), de úgy döntöttem ahhoz eleget olvastam hogy befejezzem a Christopher Moore bingót. A világ legbonyolultabb módján raktam ide be (kétszer, mert miután ezt leírtam rájöttem hogy először piros aláhúzásokkal együtt) de a lényeg hogy kész.

amelyiknek én vagyok a kerete*

Jaj nagyon fontos dolgok történnek, először is megint sikerült rossz sorrendben olvasnom egy sorozatot, még úgy is hogy direkt figyeltem, a Practical Demonkeepinget harmadiknak olvastam első helyett, mondjuk itt kevés a közös szereplő a könyvekben (lust lizard, the stupidest angel). Aztán úgy döntöttem kis szünetet tartok Christopher Moore-ban, hogy nehogy megunjam, el akartam olvasni a vének háborúja sorozat két utolsó részét de rájöttem hogy azokat már olvastam. Michael Moore-t kezdtem el, mert találtam és érdekesnek tűnt a témája (9/11), de annyira nem az, meg nagyon ideges végig Bushra, az nekem este nem tesz jót. Úgyhogy jöhet a Fluke.

Nudli meg orvul első lett csapatban a Bólyai matekversenyen, mehettünk megint díjkiosztóra, de ez legalább sokkal viselhetőbb (=1. rövidebb, 2. kevesebbszer kell meghallgatni a stand up for the chapmions című remekmű egy részletét) mint a Zrínyinek (ami egyéni, és lassan az első 113 helyezettet díjazzák a 3-12. évfolyamban). Nudli örült az első helynek, de talán a második egy hajszállal mégis jobb lett volna, mert akkor nem kell készülni az országosra.

Bemutató órán is voltunk, fény derült a titokra hogy miért vannak olyan osztálytársai Nudlinak, akik több mint két év angoltanulás után sem tudnak egyáltalán angolul: a tanítóbácsi (amúgy nagyon jó fej, meg biztos izgult meg minden, de komolyan nem értem hogy ő ezek szerint nemcsak hogy nem tanulta hogyan kell tanítani, őt magát sem tanították soha semmire?) az új anyag szavait úgy “tanította meg” hogy magnóról meghallgatták és elismételték egyszer (angolul), a nyelvtant pedig úgy hogy elmondta pár szóban hogy képezzük a sima múlt időt, felsoroltak 5 rendhagyó igét. Ezek után kellett írniuk egy fogalmazást a gyerekeknek, amihez kellettek volna a szavak és a múlt idő is, de mindegy is mert csak angolul mondta el mi a feladat, amit a gyerekek többsége nem értett és vagy csak ültek, vagy mást csináltak.

A korábbi bejegyzésben említett osztálytárs (aki kidumálta a büntetést amit Nudli úgy is beszívott hogy nem csinált semmit) anyukája szünetben panaszkodott, hogy az alsós tanítónénik azt hiszik barátok, és nem tudja levakarni őket, viszont dicsérte a mostanit (meglepő módon az ő gyereke nem szokott panaszkodni rá).

Én meg megvilágosodtam, hogy azért rossz a kedvem, alszom és eszem folyamatosan mert itt az ősz, nem szabad megfeledkezni a D vitaminról, és a halolajat is érdemes újra kezdeni, el is kezdtem szedni mindkettőt, majd torokgyulladásom lett. De a kedvem tényleg jobb.

 

*amikor elkezdtem blogolni, még ment a jó barátok, aminek minden részének úgy kezdődött a címe hogy ‘the one with…’, egy darabig eljátszottam a gondolattal hogy a bejegyzéseknek is ilyen címeket írok, de magyarul nem tetszett

CM továbbra is jó fej, most a The Lust Lizard of Melancholy Cove és a The Stupidest Angel van soron, most is jó találkozni az előző könyv szereplőivel, sőt az angyal A Biffből van, ő is jó fej. Ezen meg hangosan kuncogtam a mozgólépcsőn:

The stupidest angel: a heartwarming tale of Christmas terror (Christopher Moore)
– Your Highlight on Location 816-820 | Added on Thursday, October 12, 2017 4:47:05 PM

“What’s a two-oh-seven?” “Not sure,” said Theo, letting her lever him to his feet. “Either an attempted kidnapping or a possum with a handgun.” “You have plastic flowers stuck to your butt.” “Probably the former, she didn’t say anything about shots fired.” “No, leave them. They’re cute.”

 

Az új Blade Runnernek jó a hangulata és szépek a képek, de ennél sokkal több jót nem tudok róla elmondani. Bővel lehetett volna 40 perccel rövidebb. Nem tudom hogy a szerephez választották Ryan Goslingot (fő feladata hogy nézzen), vagy a személye ezt váltja ki az összes rendezőből, hogy oké, ebben a jelenetben mondjuk Ryan így nézzen. Hosszan.

kishírek a mi kis világunkból, avagy a világ legmodorosabb címe

Azon gondolkoztam hétfőn, ahogy a kánikulában mentem a mászó helyre, hogy meddig bírja ezt a természet hogy összehoz legalább 30 fokot aznapra amikor mászunk, de ma nyertünk, megszakadt a sorozat.

Nudli nagyon szereti az Áll az alkut, amikor régebben ment még kicsi volt, akkor nem nézte, de most érdekli hogy döntenek a szereplők. Kicsit rossz hogy elég későn van vége, nem segíti elő hogy simábban menjen a lefekvés.

Elkezdtem nézni a Dark Mattert, az első rész jó. Gével befejeztük az angol The Office-t (a christmas special-el együtt), hát annyira nem ájultam el rajta amennyire sokan dicsérték. De már elhatároztuk hogy megnézzük az amerikait is, remélem David alteregója jobb fej.

Befejeztem a Coyote Blue-t, ez azért kicsit más volt mint az eddigiek, időnként elég rémisztő volt hogy milyen mértékben borul szanaszét a főszereplő élete. Az is tetszik még CM-ban hogy mindig tesz szomorúságot is az alapvetően vidám, tréfás történetbe, szerintem azért hogy jobban lehessen értékelni amikor jó, ahogy az életben is van. A vége felé volt egy cuki rész a családról, amin először mosolyogtam, aztán kijelöltem hogy majd bemásoljam ide, aztán kicsit elsírtam magam rajta, ezt a témát még nem igazán dolgoztam fel. Most nem linkelem mert lusta vagyok felállni a könyvért, meg egy jó nagy spoiler is az idézet.

További Christopher Moore imádás

Vége a Serpent of Venice-nek, el kellett búcsúznom Pockettól, Drooltól és Jessicától is. Az a jó hogy eddig minden könyvében voltak hasonló nagyon szerethető karakterek: vidám, jóindulatú, szókimondó, akik a nehéz helyzetekben sem esnek kétségbe hanem poénkodnak és megoldják. A sztori fordulatos és izgalmas, de végül mégsem csak egy szórakoztató történet lesz, mert mindig belevisz valami kultúrát is, a Serpent of Venice a középkori velencét mutatja be, meg egy kicsit Korzikát és Genfet, kicsit kitér a rasszizmusra és a zsidóellenességre, a sztorihoz Moore merített a Velencei kalmárból és az Otellóból (meg még valamiből ami nem Shakespeare és nem is jegyeztem meg a címét).

Most nem jelöltem ki annyi vicces részt de párszor most sem tudtam megállni, nem biztos hogy ezek a legjobbak, csak pont olyan kedvben voltam.

The Serpent of Venice (Christopher Moore)
– Your Highlight on Location 1582-1584 | Added on Thursday, August 31, 2017 4:35:37 PM

“Are you blackmailing me?” “Yes, of course. Do keep up, Lorenzo. We’ll never accomplish any proper skullduggery if I have to keep reviewing the bloody process.”
==========

The Serpent of Venice (Christopher Moore)
– Your Highlight on Location 4071-4074 | Added on Tuesday, September 5, 2017 6:10:23 PM

“That were the dragon Pocket shagged.” “There was no dragon shagging.” “Beggin’ pardon, sir,” said Drool, conspiratorially behind his hand, as subtle as a war hammer. “A gentleman don’t talk about his dragon sextool adventures, so as not to compromise a lady’s reputation.”
==========

Most a Coyote Blue-t olvasom, ebben meg indiánokról van szó. Mondjuk itt a főszereplő eddig pont nem olyan mint általában, hanem ilyen álarcot hord és a valódi személyiségét teljesen elnyomja, most kezd teljesen szétesni a gondosan felépített biztosítási ügynök élete, kíváncsi leszek mi sül ki belőle.

Aztán az lett a szandállal, hogy nézegettem mindenfelé, meg a neten is egyes cipőboltok kínálatát, úgyhogy egy idő után már szinte csak ilyen túraszandált (is) áruló webshopok jöttek reklámnak, egyre nagyobb leárazásokkal, úgyhogy végül a netről rendeltem. Bevált, a posta sem emésztette el (ezek szerint a postásoknak 36-nál nagyobb a lábuk), és könnyű is, kényelmes is. Eddig sosem volt műanyag talpú szandim, merthogy abba majd beleizzad a lábam, de igazából mindenbe és ezt legalább könnyebb tisztán tartani. Azóta kb minden nap ezt hordom és oké eddig pont nem volt az a trópusi klíma de teljesen kellemes volt.

A munkahelyemen megvolt az évnyitó értekezlet (mert itt részben a suliévhez igazodunk), hát nem volt nagyon jó érzés hallani hogy akkor most indul az új év. Pedig örülhetnék hogy a szabim hosszabb volt mint az egyetem óta valaha, de végig úgy éltem meg hogy pihegek, semmi energiám, fáj a fejem és várom a hűvöset (ami ha néha nagy nehezen megjön, másnap durva melegfront és 36 fok). De októberre is írtak ki 7 napos siklóernyő tanfolyamot, lehet hogy arra elmegyek hogy ellensúlyozzam a nyarat egy kis aktív pihenéssel.

Christopher Moore eddig általam olvasott műveiben pedig az összekötő szál* hogy szerepet játszik valamilyen állat szárított heréje. A Fool is nagyon tetszik, legtöbbször sikerül humorral és kedvességgel ellensúlyozni az eredeti történet komorságát.

 

*a fucksocks/stockings-t és a hienous fuckery-t nem tudom hogy mindben szerepel-e, mert a Biffet magyarul olvastam

Nem voltam a topon a szabadság alatt, ez a meleg nekem túl sok volt. Kb úgy érzem végig a fotelban hevertem miközben még csak nem is néztem semmi értelmeset csak szörfözgettem a neten és a telefonon játszottam. Mégse érzem hogy kipihentem volna magam a következő fél évre.

De azért pár dolog történt, pl néha mozogtam is, a futáshoz megtaláltam a Cosmost, amivel teljesen tökéletes (a Cosmost nagyon szeretem, de ha csak úgy nézem, gyakran elkalandozom, aztán hirtelen nem értem miről van szó (mert váltakoznak az evidens dolgok és a rakétatudomány)), aztán fájt a torkom és újra félbehagytam, és igazából kezdem megkérdőjelezni hogy érdemes-e erőltetni valamit ha ennyire rossz. A gyerekszobában is sikerült rendet rakni, Nudli most gyászolja hogy üres a szobájuk (pedig nem).

És a Fool is jó (továbbra is Christopher Moore, a Lear király átirat.) Nem tudom mennyire változtatta meg a sztorit, mert az eredetit nem olvastam. Ő az udvari bolond szemszögéből mutatja be a történetet. A kézjegyét mindenképp rajta hagyja, Pocket egyik káromkodása a fuckstockings, a napjainkban játszódó vámpíros egyik főszereplőjéé, Abbyé fucksocks.

Másodszor is befejeződött Christopher Moore vámpíros sorozata, vigasztalhatatlan vagyok. Nagyon tetszik a humora. Nem is gondoltam hogy ilyen sok részt kijelöltem amit viccesnek tartottam.

Most a Foolt kezdtem el, nem tudom fog-e tetszeni, ez ilyen Lear király adaptációnak tűnik, az eredetit nem olvastam, lehet hogy túl sok lesz benne a régies szó amit nem értek.

Ez így béna de most csak így ideöntöm. Ezt kiemeltem előre, nem vicces hanem nagyon szép szerintem. Arról szól hogy a vámpírok köddé tudnak válni, és ha ezt együtt teszik, összeolvad a tudatuk. Vágynék rá, de szerintem félnék is tőle, hogy valaki mindent tudjon ami a fejemben van.

Bite Me: A Love Story (Christopher Moore)
– Your Highlight on Location 3470-3474 | Added on Friday, August 18, 2017 2:05:08 PM

She kissed him and felt him as he faded from solid, and followed him exactly, until they were a single entity, sharing every secret, every fear, every victory, everything, the very essence of who they were, wrapping around each other, winding through each other as each lived the other’s history, as every experience they had, they had together, with comfort and joy, with abandon and passion, without words or boundaries, and as often happens to two in love, time lost all meaning, and they might have stayed there, like that, forever.
==========

 
Bloodsucking fiends: a love story (Christopher Moore)
– Your Highlight on Location 2512-2515 | Added on Sunday, July 30, 2017 2:41:23 PM

“So we’re fucked.” “It’s too early for us to be fucked. I’d say we’ve been taken to dinner and slipped the tongue on the good-night kiss.”
==========
Bloodsucking fiends: a love story (Christopher Moore)
– Your Highlight on Location 3002-3003 | Added on Monday, July 31, 2017 9:32:51 AM

A little, she thought. You couldn’t have brought me flowers or jewelry, like most guys. You had to say it with reptiles.
==========
Bloodsucking fiends: a love story (Christopher Moore)
– Your Highlight on Location 3019-3022 | Added on Monday, July 31, 2017 9:34:57 AM

Turtles hate heights. They don’t even like being a few feet off the ground. It’s the main reason they have resisted evolution for so long – fear of heights. Turtle thinking goes thus: Sure, first our scales turn into feathers and the next thing you know we’re flying and chirping and perching on trees. We’ve seen it happen. Thanks, but we’re staying right here in the mud where we belong. You’re not going to see us flying full-tilt boogie into a sliding glass door.
==========
Bloodsucking fiends: a love story (Christopher Moore)
– Your Highlight on Location 5006-5008 | Added on Wednesday, August 2, 2017 10:54:51 PM

Maybe I should just go up there and knock on the door, Rivera thought. “Inspector Alphonse Rivera, San Francisco PD. If you have a few minutes, I’d like to talk to you about being dead. How was it? Who did it? Did it piss you off?”
==========
You Suck: A Love Story (Christopher Moore)
– Your Highlight on Location 192-196 | Added on Thursday, August 3, 2017 2:32:12 PM

“It’s like a thousand people are talking in my head.” He looked around at the few pedestrians who were out on the street. “Televisions and radios, too,” Jody said. “Try to focus on one thing, let the rest fall back.” Tommy stopped, looked up at an apartment window four floors up. “There’s a guy up there having phone sex.” “Figures you’d zero in on that,”
==========

You Suck: A Love Story (Christopher Moore)
– Your Highlight on Location 338-340 | Added on Thursday, August 3, 2017 2:41:25 PM

They stood in the great room of their loft on either side of the futon, where the huge cat, a crossbreed between a Persian, a dust mop, and possibly a water buffalo, was actively shedding.
==========

You Suck: A Love Story (Christopher Moore)
– Your Highlight on Location 684-685 | Added on Thursday, August 3, 2017 11:57:28 PM

“Well, that’s not good.” “Your talent for stating the obvious is unprecedented, young man.”
==========
You Suck: A Love Story (Christopher Moore)
– Your Highlight on Location 1868-1870 | Added on Sunday, August 6, 2017 1:03:24 AM

“If you tell anyone, I’ll find you, and I’ll slowly snap every bone in your body before I kill you.” Jody tried to make it sound cheerful, but the threat sort of cut through the bright, friendly lilt in her voice.
==========
You Suck: A Love Story (Christopher Moore)
– Your Highlight on Location 2897-2898 | Added on Monday, August 7, 2017 11:55:03 PM

He thought these things in Spanish, so they sounded infinitely more tragic and romantic.
==========

You Suck: A Love Story (Christopher Moore)
– Your Highlight on Location 3350-3352 | Added on Tuesday, August 8, 2017 11:24:29 PM

You can pretty much bet that anytime Mom uses the phrase “it’ll be fun,” she is about to drive a stake in fun’s heart so that it may never rise again. Which is what happened.
==========

You Suck: A Love Story (Christopher Moore)
– Your Highlight on Location 3505-3506 | Added on Tuesday, August 8, 2017 11:41:28 PM

“Where are we?” Tommy’s voice from under the bed. “It smells like gym socks stuffed with ground-up hippies.”
==========
Bite Me: A Love Story (Christopher Moore)
– Your Highlight on Location 380-383 | Added on Friday, August 11, 2017 1:59:48 PM

“Now, Foo. There’s a herd, or flock, or a—what do you call a bunch of kitties?” “A box?” Foo offered. “Fucktard!” “A fucktard of kitties? Okay, sure, that could be it. A pride of lions, a murder of crows…” “No. You fucktard!
==========

Bite Me: A Love Story (Christopher Moore)
– Your Highlight on Location 636-637 | Added on Friday, August 11, 2017 10:27:53 PM

’Kayso, then I stared into the dark abyss that is the meaninglessness of human existence, because there was nothing on cable.
==========
Bite Me: A Love Story (Christopher Moore)
– Your Highlight on Location 663-667 | Added on Friday, August 11, 2017 10:31:20 PM

And Cavuto grabs my arm and starts to drag me away, so I was forced to give Foo only a minor good-bye kiss that brushed his lips like a breeze from the tomb and left a little bit of a black lipstick streak on his cheek. And I’m all, “I will never forget you, Foo. They may tear us asunder, but our love will endure for eternity.” And he’s all, “Call me when you get home.” And I’m all, “I’ll text you on the way.”
==========

Bite Me: A Love Story (Christopher Moore)
– Your Highlight on Location 1565-1566 | Added on Sunday, August 13, 2017 12:08:06 AM

’Kayso, then I drove and that thing happened with the car and the cops came and they were all, “You don’t have a license and you’re not allowed to drive on the sidewalk, blah, blah, oh my God my insipid cop life is so boring I should just eat my gun, bluster, blah, blah.”
==========
Bite Me: A Love Story (Christopher Moore)
– Your Highlight on Location 1569-1571 | Added on Sunday, August 13, 2017 12:08:56 AM

So cop one, who is in charge because he has the car keys, is all, “I’ll check this out, wait here while I go make radio noises in the car like a humongous loser while my wife is home boning some huge stud-muffin.” I’m paraphrasing.
==========
Bite Me: A Love Story (Christopher Moore)
– Your Highlight on Location 1588-1588 | Added on Sunday, August 13, 2017 12:11:28 AM

So it’s like, Oh noez! And an inky-colored despair of rejection enveloped me like the black tortilla of depression around a pain burrito.
==========
Bite Me: A Love Story (Christopher Moore)
– Your Highlight on Location 2260-2262 | Added on Tuesday, August 15, 2017 10:09:50 PM

He jogged the twelve blocks to the loft, careful not to run so fast that he might be noticed. He tried to look like a guy who was just late getting home to his girlfriend, which, in a way, he was.
==========

Bite Me: A Love Story (Christopher Moore)
– Your Highlight on Location 3535-3536 | Added on Friday, August 18, 2017 2:11:34 PM

Then Rivera and Cavuto came blazing up in their shit-brown cop-mobile and jumped out of the car, all “We have totally watched a number of cop shows and now know how to look urgent.”
==========

Fool (Christopher Moore)
– Your Highlight on Location 58-59 | Added on Friday, August 18, 2017 2:20:04 PM

Generally, if not otherwise explained, conditions may be considered damp.
==========

Nem tudtam elszakadni a vámpírkáktól, elolvasom újra a sorozat harmadik részét, másodikra is jó. Ez távlatokat nyitott meg előttem hogy könyveket újra lehet olvasni, gondolkozom a Vének háborúján és a Hyperionon is. Persze közben végtelen számú könyv van amit még nem olvastam és érdemes lenne, csak nehéz megtalálni a jókat. (Olyan kell ami elalváshoz jó, szórakoztató, alapvetően könnyed, érdekes de ne legyenek túl izgalmas részek amik miatt még órákig ébren vagyok.)

Filmeket is láttunk.

új kedvencek

hóbelevanc kérésére:

Hornby-tól utána is sok tetszett, a High Fidelity, a Slam és a Juliet naked különösen
John Scalzi – Old Man’s War sorozat
Dan Simmons – Hyperion, Endymion
Neil Gaimantől minden, és a Good Omens amit Pratchettel közösen írtak

ezek jutottak eszembe magamtól, most visszanézem a blogban a könyv kategóriát.

update: Bukowskitól minden tetszett amit olvastam
Ready Player One
Carl Sagan – Contact
Battle Royale
The Martian
Garp szerint a világ

Mostanában annyit történt* hogy befejeztem a Biff evangéliumát, és nagyon tetszett. Christopher Moore utánanézett a korszaknak és megpróbálta elképzelni, milyen lehetett Jézus élete. Vicces, de közben komoly, a végén meg nagyon szomorú**, de akkor is jó. És érdekes is, jobban el lehet képzelni milyen lehetett akkor az élet Izraelben, meg még néhány helyen. Néha történnek benne természetfeletti dolgok is, de beleillenek a sztoriba. Szóval nem túl komoly, nagyon szórakoztató, de közben mégis van benne töltet. Azt hiszem fogok mást is olvasni tőle.

 

*gondolom más is történt de lusta vagyok gondolkozni

**ez nem spoiler mert mindenki tudja mi történt Jézussal.

Elolvastam a Marsbéli krónikákat, hát nem Bradbury lesz a kedvenc íróm. Nem volt rossz (mindenképp jobb mint a Fahrenheit 451), zseniális B képzelőereje és kreativitása. Az zavar hogy annyira pesszimista az emberi természettel kapcsolatban. Szerintem is vannak emberek akik annyira korlátoltak mint az ő szereplőinek a többsége, de talán nem ennyien. Azt mondjuk nem értettem hogy mért mentek mind haza amikor kitört a háború.

Ma meg megnéztem a Nagy kékséget, mindenfélét gondoltam közben (főleg Jean-Marc Barr-ról, meg a gyönyörű zenéről, meg hogy mért nem néztem meg hamarabb és a többi filmet amiket a tolmácslány emlegetett akkor régen) de most már nem gondolok semmit csak meg vagyok rázva.

Neuromancer (William Gibson)
– Your Highlight on Location 3361-3363 | Added on Saturday, June 17, 2017 2:46:02 PM

His mouth filled with an aching taste of blue. His eyes were eggs of unstable crystal, vibrating with a frequency whose name was rain and the sound of trains, suddenly sprouting a humming forest of hair-fine glass spines. The spines split, bisected, split again, exponential growth under the dome of the Tessier-Ashpool ice.

na ez például.

Mindig is szerettem volna feszes hasat, ezért elmentem egy tanfolyamra, hogy megtanítsanak jó kis feladatokra és motivációt szerezzek ahhoz hogy majd végezzem is őket (+isolde javasolta, aki elvégezte és szereti, és Timi tartja akihez pilatesre járunk). Kiderült hogy kicsit nekem is szét van nyílva a hasizmom, ami szomorú mert eddig nem is tudtam róla, és a kötőszövet ott akkor is gyenge marad ha az izmokat megerősítem és hajlamosít hasfali sérvre, viszont jó hogy legalább tudok róla és tudom mire kell figyelni ezután. Meg arra is kaptam reményt hogy lehet még egyenes tartásom, sose túl késő.

Na jó, ömlesztem megint.

A gyerekeknek kitört a nyáriszünet (gonoszul azzal kezdte hogy a péntekre sógornőmékkel közösen tervezett városligeti játszóterezést-tollasozást elmosta az eső, de lett helyette játszóházazás). Túléltük az évzárót (attól még hogy hideg van, az iskolai tornateremben ugyanúgy párás 58 fok), a gyerekeknek egymás tükörképe lett a bizijük, elég durva, mindegyiknek négy kitűnő (ami hatost jelent): matek, angol, tesi, rajz, a többi jeles.

Hirtelen indíttatásból elolvastam a Neuromancert, pedig már pont beszereztem egy csomó olyan olvasnivaló-ötletet amit lehet este elalváshoz és nem félek tőle meg nem lesz rossz kedvem. Úgy emlékeztem erre is hogy olvastam már, de itt egyetlen apró részlet sem rémlett a kibertér kifejezésen kívül. Nem voltam oda tőle, a hangulatomnak sem tett nagyon jót, elég rideg. Persze a végén azért sajnáltam hogy el kell búcsúzni a szereplőktől. De most már jön a Marsbéli krónikák, amit többen is ajánlottak.

Szerencsére sokat javult a csuklóm (gondolom segít hogy azóta a többi napok nem úgy indulnak hogy fekvőtámasz-helyzetben végzek mindenféle tornagyakorlatokat), mivel a megrendelt csuklóvédőből készlethiány van.

A Consider Phlebas is jól alakul*, bár most nagyon nem értem hogy a Culture mért légicsatát hamisított a szuper űrhajóival ahelyett hogy lelőtték volna a CAT-et és benne Horzát.

*csak néha nem hagy aludni

A Battle Royale tényleg nem elalváshoz való könyv, azért még egy éjszaka kipróbáltam mert ahhoz túl jó hogy félbehagyjam. De inkább nappal fogom olvasni, lefekvésnél a Norse Mythology-t, remélem a viking istenek annyira nem véresek mint a japán iskolások.

Befejeztem a You-t, olyan könyvnek tűnt ami elsősorban szeretné bemutatni az ilyen történetmesélős számítógépes játékokat, meg egy kicsit hogy hogyan készülnek, meg a szerző néhány játékötletét (kardozós, űrhajós és kémes is volt), és ezek köré épült egy sztori.

Most a Battle Royale-t kezdtem el, nem igazán bedtime storynak való, mondhatjuk hogy nem aludtam nyugodtan, de érdekes módon az álmaimban nem literszámra ömlő vér és levágott végtagok jöttek elő, és nem attól féltem hogy 15 éves vagyok és meg kell ölnöm a 15 éves osztálytársaimat vagy ők ölnek meg engem, hanem a szokásos unalmas szociális szorongások.

Berci megkérdezte melyik a kedvenc karakterem (mindenből, of all time), szerencsére adott egy hét gondolkozási időt. Nehéz, felelősségteljes döntés. (River a Firefly-ból? Holden a Cather in the rye-ból? Kázmér a Kázmér és Hubából? Suzy a Moonrise Kingdomból? Ron a Parks and Recreationből? Vagy April? Bea a Tündér Lalából? A Marsiból a fickó? Mikkamakka? Coraline? Raymond a The Wrong Boyból? Rob a High Fidelity-ből? Annyi mindent láttam és olvastam az elmúlt 36 évben.)

Teljesen független, de végre vettem “negyedannyi” nevű cukorhelyettesítőt, amit annyira dicsért mindenki (mert természetes, nincs benne cukor és jó az íze) és tényleg egész ehető. Meg a múltkor vettem kókusztejet is, de nem tudtam kipróbálni zabkásába mert elkóstolgattuk müzlihez, az is egész iható. Ma készítettem kókusztejes-negyedannyis-fahéjas zabkását, nem fahéjas tejbegríz de ahhoz képest jó..

Ma kirúgtam a hámból, miközben pilatesre mentem nem szakirodalmat olvastam, pedig utazás közben azt szoktam, ha nincs hányingerem (most a sémakönyvet olvasom újra). Hanem regényt, amit egyébként esténként olvasok, most Austin Grossmantól a You-t, Vid javaslatára. Még csak az elején tartok de tetszik, pedig sosem játszottam ilyen történetes játékokat a számítógépen amiről szól. Nem mindig értem, de remélem majd összeáll.

A gyerekek meg vettek a zsebpénzükből egy PS4-et, elsőre a Heavy Raint, a Bloodborne-t és az Until Dawnt vették meg hozzá, ez utóbbival el is kezdtek játszani és azt állítják hogy már láttak egy csomó gameplay-t ezért nem zavarja őket hogy horror meg minden.

Ezek nagyon jók, kis rövidke részletek amikben a pasik úgy vannak megírva ahogy általában a nők a történetekben. Tényleg elképesztő hogy annyira bele vagyunk ágyazva a szexizmusba hogy észre se vesszük, teljesen természetes a számunkra, mint a levegő amit belélegzünk, amíg valami rá nem ébreszt. Emlékszem milyen megdöbbentő volt a Védett férfiakban is, elsőre felháborodtam a nőkre (akik megszerezték a hatalmat és a férfiak ellen fordították), lassan kapcsoltam hogy ez fordítva pont ugyanúgy volt amikor Merle megírta, most már talán valamit enyhült itt-ott.

Oké, teljesen félreértettem a Dűnét. Mármint hogy mért az történt a végén ami. Aki el akarja olvasni ne kattintson.

A 2001 Űrodüsszeia viszont tetszett, viszont a film nem, pedig imdb-n nagyon magas pontja van, de nyilvánvalóan nem értem a művészetet. Nem történik benne semmi (illetve egy jelenet van), csak állóképek vannak vagy olyan lassan mozgó képek hogy állónak tűnik, idegesítő hanggal, vagy férfiak állnak és beszélnek. Persze a maga idejében forradalmi volt a scifi elemek megoldása meg minden.

A Taxisofőr pedig jó, meg aranyosak a színészek olyan fiatalon, de nyomasztó is. Itt legalább tudom hogy nem értettem meg minden rétegét a filmnek, és a vége is meglepett.

A szünetről eddig

Egy nagy elmaradásomat letudtam és megnéztem én is a Kingsmant végre (tetszett), sőt egyedül én szúrtam ki az elején Mark Hamillt.

Befejeztem a Dűne messiását, hát elnézést minden fantól de szódával elment. Most Johnny Cash önéletrajzát olvasom, ez is tetszik, úgy emlékszem a filmben teljesen el volt tolódva a hangsúly a drog és a szerelmi szál irányába (meg valami totál kifacsarodott izét csináltak a tesója halála helyett, de lehet hogy az másik filmben volt), de még csak 40% körül tartok szóval még lehet hogy itt is el lesz később.

Meg a “Bioetikai kérdések a pszichiátriában és a pszichoterápiában” című könyvet is olvasom, egyrészt borzasztó fontos, minden orvosnak, pszichiáternek és terapeutának kötelezővé kéne tenni, másrészt határán van az olvashatóságnak. Sokszor túl bonyolultan, magyartalanul fogalmaz és túl sokszor írja le ugyanazt a gondolatot (szerinte biztos mindig kicsit különböző szemszögből de számomra nem észrevehető a különbség), jó sokat lehetne húzni belőle. Amiről szól arról inkább a pszi blogomban írhatnék, ha végre elkezdeném.

Nudli és Gé végignézték a Dirty Harry sorozatot, nagyon tetszett nekik, én pedig minden egyes résznél újra konstatáltam hogy ez nem olyan sorozat, hanem rendes egész estés filmek (“Jé, milyen hosszú ez a rész”).

A karácsonyt is túléltük, meg az évről évre nálunk tartott vendégséget is (idén megállapítottuk hogy végleg kinőttük a lakásunkat) (22-en voltunk csak már nincs köztünk baba aki elüldögél valaki ölében, sem kisgyerek aki erre-arra sertepertél, a nappalit lefoglalták a gyerekek)*, ma meg voltunk uncsitesókkal tropicariumban és simogattunk babaráját. Remélem sikerül is kinyerni a csodálatos képeket a telefonból.

Hímeztem még néhány kicsit, eszembe jutott a párna amit néhány éve karácsonyra kaptam és utoljára a tavalyi téli szünetben haladtam vele valamennyit. “Még” nem tornáztam azóta sem.

*és a Tolmácslány eszembe juttatta hogy annak idején korcsolyáztunk a Rockefeller centernél, először irigykedtem az akkori magamra, aztán egy-két halvány emlék is előjött, meg azt is hogy van egy élő meghívásunk Brüsszelbe

Most Johnny Cash önéletrajza jön

Szinte befejeztem a Dűnét, ez már csak ilyen utószónak tűnik a végén. Egyrészt biztos hogy ezt olvastam valamikor felsős koromban (és nem egy másik részt a sorozatból), mert pár dologra emlékeztem belőle, másrészt, durva, konkrétan három (3) momentumra emlékeztem az egész nemtudomhányoldalasdehosszú könyvből*. Tetszett, a litany against fear zseniális**, rengeteg érdekes ötlet volt benne, elég elképesztő hogy Herbert kitalált egy világot, nyelvvel, történelemmel, politikával, vallással együtt (ebben kicsit olyan mint Tolkien). Meg ezt a sivatagi életet. Pár dolgot logikailag kicsit aggályosnak találtam (pl mit eszik 2millió fremen a sivatagban; illetve a 200-400m hosszú férgek; ha barlangokban kicsapatják a vizet a levegőből, akkor attól nem lesz több víz a bolygón hanem ugyanannyi / ha addig volt nedvesség a levegőben, mért nem esett soha az eső) (de lehet hogy csak nem figyeltem eléggé). Belőlem nem váltott ki különösebb érzéseket vagy mélyebb gondolatokat, de lehet hogy én vagyok a sekélyes. Láttam a wikipédián hogy a benne szereplő bolygókról nevezték el a Titán domborzati elemeit. A David Lynch filmet megnézném belőle (annyira nem lehet szörnyű mint az útvesztőben vagy a kék bársony, plusz tudom a történetet úgyhogy nem kell rettegnem hogy valami még szörnyűbb történik hirtelen. Csak hamar kell megnézni mielőtt újra elfelejtem.)

*teljesen érdektelen, de arra hogy meglepődnek ha valaki megkönnyezi a halottakat, a karikákat ami jelzi kinek mennyi vize van (bár arra se teljesen mert úgy emlékeztem hogy karkötők), és a férgekre. Ja nem is, négy mert arra is hogy olyan ruhájuk van amivel meg tudják inni a pisijüket. Jó, még van egy kicsi esély hogy mégis egy másikat olvastam amiben szintén benne van ez a három részlet, de akkor meg abból nem emlékszem semmire.

**azért olvastam újra mert párszor találkoztam vele azóta (arra sem emlékeztem)

Aktuális mi újság

A Dűnében 12%, eljutottak Arrakisre, ami újabb szereplőkkel jár, de kicsit a régieket is jobban megismerhetjük szóval jó. (gondolom mindenki ezen izgul a leginkább)

Berci örül neki hogy majdnem minden este van Dumaszínház, nagyokat derül rajta. Nudlival meg elkezdtük nézni az x-aktákat (most kezdődött a viasat 6-on), már mindketten elég nagyok vagyunk hozzá. Szereti ha a hálószobában az ágyon fekve nézzük, mert ott nem szigetelődöm el külön fotelbe mint a nappaliban. Amit ő imád, én meg pont maximum egy órát bírok ki és már a hajam tépem, mert a folyamatos csivitelés mellett folyamatosan zizeg is, ami lökdöséssel, rugdosással, a közös takaró rángatásával jár. Bercit nem köti le az x-akták de néha bejön ő is mert hiányzunk neki.

Tegnap meg elmentünk Nudli osztályával a kutatók éjszakája keretén belül az ericsson nemtudommibe ahol néztünk darth vadert építő 3d nyomtatót (meg egy másikat ami részben 3d nyomtatóval készült, az egész fent van a neten, itt a jövő) bowlingozó robotot, drónokat, repülőgép-szimulátort, glicerint pöfögő makett-gőzmozdonyt, terepasztalt, a fiatalabb nemzedék játszott drón-szimulátorral. Meg láttunk egy előadást ahol egy bácsi mutogatott kis robotokat amiket az iskolájában a tanítványai készítettek.

Ma meg sokat túráztunk, az utóbbi időben Berci is többet mesél, ma például a migránsozó osztálytársakról és a filozófiáról többek között (ezt és ezt a csatornát javasolta) (amikor a gyerekem ajánl érdekes tartalmakat a neten). Aztán hazajöttünk, pihengettünk, és megnéztük az x-faktort, idén is dühöngve hogy mért mutatnak annyi bénát. De most a zsüri egész életképesnek tűnik.

Ma különleges nap volt a családunk történetében, meki helyett burger kingbe mentünk. Kicsit rontotta a képet hogy kiderült hogy amikor Nudli megígérte hogy nem fog úgy nyafogni mint pár évvel ezelőtt amikor utoljára voltunk, már elfelejtette hogy akkor milyen volt, és most is pont olyan lett (minden rosszabb és még csokis fánk sincs). Az sem segített hogy pont mellettünk folyamatosan sírt egy baba. Viszont a brownie miatt megérte. Berci meg nagyon közlékeny lett, elmondta hogy a 12. éve jó volt, nagyon sokat változott – kívül is nőtt de szerinte belül is. Viszont a 13.-tól fél mert babonás, de eddig nem történt semmi rossz szerencsére.

A Dűnében meg 8%-nál tartok, még mindig nem indultak el de már legalább 100 szereplő van.

Befejeztem a Siddhartát (viccesen az utcán álldogálva, mert már csak pár oldal volt hátra és mégiscsak modortalanság lett volna úgy megérkezni a kocsmába hogy köszönök, aztán belebújok a könyvembe mert érdekel a vége). Nem is emlékszem miken elmélkedtem a könyv nagyobb része alatt, csak hogy borzasztó racionális és intellektuális volt, a végére viszont teljesen bevonzott, tátott szájjal és szemmel bámuló kislány lettem. És irigykedtem hogy milyen jó lehet így élni (érezni, gondolkodni), bár azt gondolom mostanában jobb úton vagyok efelé mint amikor megpróbáltam nem érezni és úgy tenni mintha nem lennének szükségleteim.

(most visszaolvasva hozzátenném, hogy a linkelt posztban linkelt formula is arra utal hogy le kell vinni az elvárásokat, hogy még könnyen tudja teljesíteni az élet, és boldogok leszünk, ma már amit lucia stroke-nak nevezett azt szükségletnek hívnám de amúgy ugyanazt gondolom amit akkor írt: mindenkinek szüksége van valamennyi szeretetre, törődésre, odafigyelésre, nem mi döntjük el hogy mennyire, nem lehet lecsökkenteni vagy eloszlatni vagy ilyesmi, és ha nem töltődik be nem lehetünk boldogok) (annyira elkanyarodtam, hogy fogalmam sincs hogy ezzel kapcsolatban a Siddhartának van-e bármi üzenete, és ha van, mi az)