mindenképpen benne lesz hogy amikor a kisbaba ledobálja a játékait, nem szabad visszaadni, mert most tanulja a természet törvényeit és amit leejtünk nem vándorol vissza az orrunk elé fáradhatatlanul. tanulja meg hogy a cselekedeteknek következményei vannak, amit ledob azért le kell hajolni.
Ma négyesben elmentünk téblábolni a Madách térre, kicsit szomorkodni a helynél ami vasárnap zárva van, aztán a turisták és részeg hajléktalanok gyűrűjében átsétálni a Zingbe, megtömni magunkat hamburgerrel, onnan pedig a cat caféba tovább tömni magunkat, és főleg csak gyönyörködni a cicákban akiknek kicsit tömegundoruk volt. Meg én barátkoztam egy kislánnyal is. Útközben sokat beszélgettünk youtuberekről, animéről, meg játszottunk would you rathert, egy csomó fogós kérdéssel kerültünk szembe. (pl
– inkább leülnél öt év börtönt vagy kifizetnél egy tízmillió dolláros büntetést
– szívesebben szerepelnél a kedvenc színészeddel egy filmben vagy kapnál 250000 dollárt
– inkább elégnél vagy halálra fagynál
– ha Gét és engem, meg még 50 általunk ismeretlen embert elrabolnának, és Gének el kéne döntenie hogy engem végezzenek ki vagy az 50 embert, mit választana
– inkább elfogadnál egy kényelmes időgépet vagy egy luxus-teleportot (itt általam esett néhány szó a Hyperionról) (inkább teleport, mert az már azt jelenti hogy a jövőben vagyunk, és időgéppel is oda mennék)
– inkább elfogadnál egy yachtot hajóskapitánnyal vagy egy limuzint sofőrrel
– mi lenne jobb, ha többet nem kéne iskolába járnod, vagy ha végigjártad az iskolát, nem kéne dolgoznod (ezt én kérdeztem a gyerekektől)
– ha olyan helyen élnél ahol mindig kellemes 25 fok van, vagy ha lenne egy dobozod ami bármilyen ételt és italt elkészít amit megkívánsz
Nudli vérig van sértve mert watchmojo (vagy ki) szerint Gandalf erősebb Dumbledore-nál, egyáltalán nem ért egyet, D. pálca nélkül is simán legyőzné a balrogot, álláspontját hosszú kirohanásokkal és idézetek felolvasásával támasztja alá. Közben Berci a másik szobából egyetértően dörmög (miközben kötelező olvasmányt olvas) (ami idén szerencsére a Családom és egyéb állatfajták) (de most épp szenved tőle mert sok a leírás) (meg az olvasónapló jó könyvnél is szenvedés).
-valaki azt mondja hogy harry az edesanyja szemet orokolte
– harry ron es hermione egyutt van
– dumbledore pontot ad a griffendelnek
– piton szivatja harryt
– arthur weasley nem ert valamilyen mugli talalmanyt
– umbridge kitetet egy rendeletet
– hagrid elkottyant valamit amit nem kene
– hermione okoskodik
– dursley megtilt valamit harrynek
– valaki kimondja hogy tudjukki
Nudli nem érti miért porszívózunk, ha nem is hozzánk jönnek a vendégek. (khm) (pedig szoktunk máskor is) Azért volt most problematikus a porszívózás, mert tegnapelőtt eltűnt a szent fűszál és mostanáig nem lett meg. A fűszálat a groupama arénából hozta el emlékbe Nudli amikor edzőtáborban elvitték őket körülnézni. Műfű volt, ezért nem fogadta el egyik a patkánykák ketrecéből kiesett szénadarabot sem.
Befejeztem a Makerst, tetszett. Így hogy tudom tapsitól hogy részletekben jelent meg, kicsit érződik rajta, mintha lett volna egy késztetés Doctorowban hogy mindig nagyon izgalmasnak és fordulatosnak kell lennie, és sok meglepő dolognak történni hogy lekösse az embereket. Meg szerintem nagyon nehéz zseniális feltalálókról írni akik naponta valami új izgalmas dolgot készítenek, ha ezeket ki is kell találni, jó ötletek voltak benne de nem volt ilyen “modern Leonardo da Vinci” érzésem Perryvel és Lesterrel kapcsolatban, és nem mindig volt hihető hogy az emberek ennyire megőrülnek a találmányaikért, ha meg igen akkor a többi fordulat volt számomra légből kapott, de hát lássuk be, túl szkeptikus vagyok. Ahhoz meg lehet hogy nem vagyok elég okos hogy a valódi mondanivalót kibogozzam a sztoriból (kb ennyit sikerült felfognom hogy jó a technikai fejlődés de azért nem old meg mindent, vagy valami ilyesmi).
Aztán elkezdtem újra a Mester és Margaritát, kíváncsi vagyok most mi lesz róla a véleményem.
Nemrég befejeztük a Bansheet, nekem már lehet spoilerezni de most itt nem fogok, csak annyit írok hogy ennek az évadnak jót tett hogy befejező évad volt és végre nem kellett melrose place szerűen még tovább bonyolítani valószerűtlenül az eseményeket a kis eldugott porfészekben, ahol a világ összes típusú gonosztevője megtalálható és furcsa bizarr gonosztetteket követnek el egyre-másra.
Megnéztük az Orphan Blacket is, bőven lehetett volna már ott is ez a befejező évad (vagy az előző). Igen hát nyilván nehéz ötvözni a days of our livest a tökös verekedős nyomozós klónos kontenttel. (és azt se mondhatom hogy akkor minek hiszen amíg megnézik a népek és el lehet adni sok reklámot közben addig megéri). Az utolsó rész alatt kifejezetten szenvedtem és vártam a végét.
(de én túl kritikus vagyok és mindenben hibát találok és csak azt emelem ki)
Ha ott vagyunk, minden itt lesz mert ha ott vagyunk, az ott az itt. Vagy valami ilyesmi. (Berci) (tegnap még frappánsabban fogalmazta meg, csak mind elfelejtettük)
Próbáljuk növelni a repertoárt, de nagyon nehézkes: a nudlit mindketten szeretik, Nudli (haha) a túrós derelyét is, de Berci a túros kajákat nem szereti, de ő megeszi az ilyen csokis meg lekváros meg ilyesmi gombócot, derelyét, nudlit, de ezeket meg Nudli (haha) nem.
Az élet szép néha egész elviselhető
Ezer év után megoldottam egy nehéz pályát candy crush soda sagában és az imént kihallatszott a fürdőszobából hogy Nudli fürdés közben a himnuszt dudorássza. Ugyanitt firstworldproblems: egy darabig mindig bután nézek a telefonomra amikor kinyitom az új fedeles tokját (a kindle ilyenkor bekapcsol).
Miközben sétáltunk Nudlival, végigmesélte a The Evil Within nevű játékot, aminek a megnézte a végigjátszását, és miközben figyeltem (vagy igyekeztem úgy tenni mint aki figyel, pl “hú az durva”, “akkor ő nem ember hanem valami természetfeletti lény?”, és “ő egy fordított vámpír ha a tükörben látszik de szabad szemmel nem” jellegű közbevetésekkel) visszagondoltam a régi szép időkre, amikor még barátok voltunk gyakrabban találkoztunk Imppel és elmesélt filmeket pl a Játsz/ma-t, meg valami hurrikánost, de úgy hogy nemcsak azt tudtam hogy mi történt a filmben hanem azt is hogy mi volt benne cikis/szánalmas/logikátlan.
És nem is tunyultam egész nap hanem tevékeny is voltam, hiszen sétáltunk és fagyiztunk Nudlival* és vásároltunk is (pl csúnya, de a világ legkényelmesebb nadrágját és foszforeszkáló műkavicsokat), és kitisztítottam a patkánykákat.
*note to self: soha többé nem szabad gyömbéres lime fagyit venni, a biztonság kedvéért sehol**
**most voltam életemben legközelebb ahhoz hogy fagyit kidobjak
Bercinek a szociális-kommunikációs skilljei nem ezer százalékosak (amúgy tök jók, elég jók nem elégedetlenkedek meg semmi, köszönni is szokott, csak barátai nincsenek és 90%-ban youtube nézéssel foglalja el magát), Nudlinál meg a harmadik területen tudnám felsorolni hogy évek óta mindenhova magával hurcol két műanyag legódarabot, amikkel családi körben úgy játszik hogy tartja a kezében közben fel-alá járkál, sziszeg és elképzel különböző jeleneteket, szeret ezerszer megnézni filmeket és ezekből szívesen idéz, lenyűgözik az állatvilággal kapcsolatos adatok amiket megjegyez és elsorol (a magas épületek elmúltak, jöttek helyettük horror sztorik), kiborul ha valaki nem ér haza a buliból éjjel a terv szerint hanem csak azután hogy el kellett volna indulni a táborba, ezért másvalaki viszi késve, meg akkor is amikor eltűnik a toll amit könyvjelzőként használ és nem hajlandó semmi mással helyettesíteni, helyette valódi erőfeszítést tesz a keresésbe és meg is találja, régen csavargatta a haját most meg grimaszol, ugyanazt a háromféle kaját hajlandó megenni, de közben meg vannak barátai, mesél a napjáról és a harry potter ötödik részét olvassa. Jól elosztották egymás közt a kis vonásaikat.
Vasárnap megnézték a Szenilla nyomábant, utána kérdezgetni kezdtek a rövidtávú memóriazavarról, eszembe jutott a Memento de mondtuk hogy azt még nem nézhetik meg, viszont aztán eszembe jutott az 50 első randi is és meg is néztük, és mindkettőjüknek tetszett (ezredszer is rátapadtam, de most legalább nem sírtam).
s: Olvasd el a Tündér Lalát, az jó.
g: Lázár Ervin, nem?
s: Nem Szabó Magda?
g: Lázár Magda.
Nudli: Szabó Ervin.
s, g: (röhög)
(g: az egy könyvtár)
Meg az a gondolatmenet nagyon nem tetszett hogy bár Lester tudja hogy nem tesz jót neki hogy 200 kilós, de szerinte nincs más választása mint hogy palacsintát egyen csokikrémmel és tejszínhabbal ebédre, mert gyalog jár ebédelni hogy fogyjon és gyalog elérhető közelségben csak ilyen helyek vannak (inkább elautóznék egy normális étterembe, vagy rendelnék valami zöldséget) (és sokan vannak akik főznek ebédet maguknak).
Vagy hát jó, értem hogy Doctorow azt akarja kihangsúlyozni hogy valami központilag nagyon el lett rontva, meg gének meg minden, de azért mégse gondolom hogy az embereknek nincs beleszólásuk abba hogy mit és mennyit esznek.
Nem is tudtam hogy Yossarianről írt még egy könyvet Heller, most az is érdekel, de a meglévő választék alapján újra Doctorow következik (Makers). Egyelőre az elején tartok, remélem majd kiderül mért jó szemétből 3d nyomtatóval újabb szemetet nyomtatni. (mért nem mondjuk nagyon olcsó kütyükké alakítják ami segíti afrikában kaját termelni vagy a vizet tisztítani vagy mittudomén)
A gyerekek (remélhetőleg csak átmenetileg) rákaptak a nerfre, a lakás két különböző pontjáról lövöldöznek egymásra, ami annyiból jó hogy végre nem a számítógép előtt ülnek, viszont baromi hangos. Mondjuk annál ezerszer jobb amikor Nudli unatkozott és Bercit zaklatta butaságokkal. Korábban Nudli elmondta a három spongyabobos teóriát, az egyik hogy a hét fő szereplő a hét főbűnt jelképezi de ezt elvetettük (a hét törpe is lehetne), a másodiknál sajnos nem figyeltem de valami köze van ahhoz hogy a házaik mind az óceánba bedobált szemét, a harmadik hogy radioaktív sugárzás miatt ilyen furák.
Úgy tűnik ma csak arra voltam hitelesítve hogy megnézzem a Neveletlen hercegnő 5-öt Alice tükörországbant, amit nem is Tim Burton rendezett de azért egész jó. Órák óta próbálom összeszedni az erőmet hogy írjak a Catch-22-ról de nagyon nagy a kísértés hogy végül annyit írjak hogy hát tetszett.
Eddig valahogy kimaradt, tinikoromban olvastam az Isten tudját, elképesztő hogy mennyire más, sokkal emberibb szemszögből láttatja az ószövetségi történeteket, nagyon okos és elgondolkodtató könyvnek tartottam akkor is ha akkoriban épp egész másként képzeltem az ott leírtakat. Lehet hogy egyszer belekezdtem a Catch-22-ba angolul de letettem mert semmit sem értettem (ezzel most is így voltam az elején, nem is csak a nyelvezet miatt, hanem mert annyira hirtelen csöppenünk bele egy teljesen ismeretlen világba, hirtelen ezer ember tűnik fel Yossarian körül akiket nem ismerünk, így nem tudjuk semmihez kötni a velük történteket. Nekem Major Major és Colonel Scheisskopf környékén kezdett körvonalazódni a sztori, lett egy váz amire rá tudtam építeni az épp aktuális fordulatokat.)
Meg még az volt hogy nem tudom hogy láttam-e filmen vagy csak egy nagyon intenzív jelenetet láttam de csak az maradt meg bennem ilyen homályos-rémálom-szerűen (Snowden). Először örültem hogy a könyvben ez nincs olyan képszerűen kidomborítva de egy idő után látszódott hogy még várat magára a dolog. Szóval összességében borzasztóan nyomasztó de zseniális, el kéne olvastatni (meg a Két nap az életet Merle-től) mindenkivel akinek van beleszólása abba hogy legyen-e háború a földön, kár hogy ők olyanok mint Cathcart és Korn és úgyse értenék a lényeget.
Idén is lekéstem a blogom szülinapját, segítene ha megjegyezném a pontos dátumot.
nightswimming 