Aztán eszembe jutott hogy mi mindent csináltam még múlt héten, Nudlit elvittem oltásra, voltunk tollasozni, kicsit leveleztem néhány klienssel és minden hétköznap beszéltem telefonon a munkahelyemmel. Így se sok, hát mindegy most ez van.

Ezen a héten meg a hőség is visszatért a fejfájással együtt, viszont gyerektelenül pihenhetek. Ki is használom, elsősorban olimpiát nézek (és aggódom a sokminden miatt amiket ha nem is elterveztem a szabira, de reménykedtem hogy majd most lesz időm/energiám) De azért már elvittem olajcserére a kocsit, és találkoztunk a tolmács lánnyal, kicsit több mint 5 órát átdumáltunk, csak azért hagytuk abba mert késő volt.

Véget ért Pratchett, azt gondoltam azért elolvasom a Ready Player 2-t (annak ellenére hogy rossz) de még elfelejtettem rátenni az ebookra, viszont találtam rajta egy Vonnegut novelláskötetet, Welcome to the monkey house. Jó, rég olvastam már Vonnegutot, szeretem a stílusát.

A héten magamhoz (és főleg az elmúlt időszakhoz) képest partiállat üzemmódba mentem át, találkoztam a csendes lánnyal és a férjével, akik végre haza tudtak látogatni külföldről, azon gondolkoztunk hogy mit csinálnánk szívesen a mostani foglalkozásunk helyett, de egyelőre nem jutottunk sokra. Jó volt látni őket.

Aztán másztunk luciával és Mucival, Muci nagy, elképesztő ügyesen mászik és sosem fárad el. lucia megerősítette a félelmemet hogy a Ready Player 2 rossz, viszont azt mondta Ursula le Guin meg nagyon szomorú, viszont adott ötletet aki tetszhet (Kim Stanley Robinson), valamint biztosított róla hogy a Pride idén extra mega biztonságos lesz, és ugye kordon nélküli is (én csak kordonoson voltam kétszer).

Úgyhogy szombaton mozgósítottuk magunkat a gyerekekkel és T.-vel (az ő gyerekei most az anyukájukkal vannak, a nyári variálás miatt átmenetileg megbomlott a rendszerünk) és kimentünk a Pride-ra, itt is voltak ismerősök (Suematra és az unokahúga, lucia és Muci, Maminti és Brainoiz, és az ő ismerőseik), volt alkalmam bizonyítani hogy nemcsak sokat vesztettem a szociális készségeimből a karantén alatt, hanem előtte se voltak. Jó volt a hangulat, néha a zene is, és ettünk fagyit. Örülök hogy kimentünk, de főleg az elvek miatt, nem azért mert megtanultam élvezni az ilyen helyzeteket.

A hirtelen támadt kreativitás kb ugyanakkor ki is hunyt amikor a hét elején megírtam, a fentieken kívül a héten kb annyival tudtam foglalkozni hogy legyen mit ennünk, meg tiszta ruha, illetve olajcserére is kértem végre időpontot a kocsinak. A fennmaradó időben tumbliztam. Még jövő hét is szabi lesz, kíváncsian várom.

Kis pótlás a kimaradt időszakból: Nudli nagyon örült hogy visszamehetett a suliba az utolsó két hétre, látszott hogy jót tett neki. De azért szünetet is élvezi. Mindketten kaptak oltást (Nudlinak még egy hátravan).

T.-nél végre elkészültek a tervek a felújításhoz, elvileg augusztusban kezdődik is.

Végre szabin vagyok

Közben elolvastam a Snuffot (fajgyűlölet, vidék) és a Raising Steamet (vonatok), aranyosak voltak, bár nem mondanám hogy ezek tetszettek a legjobban Pratchettől. Most a Shepherd’s Crown van soron, ez az utolsó korongvilág regény. Utána Ursula Le Guint tervezek olvasni, csak előtte még a Ready Player Two-t (fanyalogva).

Közben megnéztünk pár sorozatot (Lovecraft Country, Mare of Easttown, Katla, Crashing, Behind her eyes, This much i know is true) Most a Bob’s Burgert és a Pushing Daisiest tervezem majd nézni. Közösen a Másvilágot olvassuk, a 2. könyvnél járunk.

A lockdown alatt hétvégénként főleg kirándulni jártunk, azóta meg mászni. És luciával is újra járunk mászni ha nincs túl meleg és egyikünk se nyaral épp, nagy örömömre nyitott a közelemben is mászóterem, azt próbáltuk ki párszor. Ezen kívül voltam a munkatársakkal kerti partiban és alie-vel összefutottunk amikor Bercivel mentünk oltásra (ő meg a lányokkal), kb ennyiben ki is merült a társasági életem. Most viszont szerveződik néhány találkozó, jó lesz újra élőben beszélgetni emberekkel (akik nem család vagy munkatársak vagy munkaügyben beszélünk), nem mondhatom hogy már azt is elfelejtettem hogy kell barátokkal csevegni, mert régen se voltam túl jó benne.

Szedtem vasat, ez meggyógyított a halálos fáradtságból (akkor kezdtem amikor egyszer 14 órát aludtam egyben), viszont azóta megint rosszabbul aludtam, bár a nyaralás óta megint jobb. Gondolkozom hogy fizessek-e a meditáció appon.

Ijesztő mennyi ötletem támad azonnal amint kicsit felszabadulok* és esélyem van pihenni***. Hirtelen mindenféle megvalósításra váró projektek jutnak eszembe, tessék még ide is írok végre.

*kiderült hogy Berci nyomasztott a legjobban**, extra egyességünk volt minden tanárral hogy mit kell teljesítenie az egyéni tanrend keretében, sokkal a többiektől elvárt szint alatt, és még az is elképesztően nehezére esett, nagy para volt hogy meglesz-e, és a kövi tanévben mehet-e a nemzetközi érettségire, amire viszont vágyik. Végül meglett június végére, csak a spanyol van hátra, azzal lesz még egy menet augusztusban, de egyelőre nem gondolunk rá. Neki is sokkal jobb lett a kedve, újra viccelődik néha, és énekel a fürdőszobában, hiányoztak ezek.

**abból következtettem hogy addig folyamatosan ettem és híztam, T. próbált nagyon kedvesen segíteni (ő nem evett édességet egy hónapig, hátha inspirál), de azt éreztem hogy semmi energiám nincs arra hogy megpróbáljam visszafogni, egész június végéig, amikor Berci végzett a feladataival. Azóta sikerül tartani a súlyom, bár nem ennyi lenne a cél.

***elkezdődött a szabadság, először közös nyaraláson voltunk T-vel és a gyerekeivel, nem is volt teljesen stresszmentes de azért volt benne csomó nevetés és igazi pihi is, jól esett.

Tegnap voltunk világító szentjánosbogarakat nézni, mászkáltunk sötétben az erdőben és egy néni érdekességeket mesélt a bogárkákról és az erdőről. Cukik voltak, tündérmeseszerű érzés ahogy az ember nézeget jobbra-balra, és az ágak között kis zöld fények imbolyognak ide-oda (ha sikerül kizárni hogy mögöttünk két pasi buzgón szervezi hogy mikor hogy futnak majd össze a horvátországi nyaraláson. T-t meg a zseblámpázás zavarta, azt hiszem sikerült megfertőzni a tömegundorommal). Fotózni nem igazán sikerült: