legalább a hajam jó

Tegnap nézegettem a régi képeket hogy keressek a fodrászomnak olyat amin tetszett a rövid hajam, és a kis bébik annyira édesek voltak meg kellett zabálni őket. A hétvégén meg a naplójukat olvasgattam mert kérdezték hogy mi volt az első szavuk és nem elégedtek meg az anyával és az apával, mert az unalmas. Berci megelégedett a vu-vu-val a kutyára, pedig mondta azt is hogy hamm meg tik-tak (és apa), Nudli meg a nemmel, de a hintát is mondta az anyán kívül, amit mindkettőnkre értett. A naplóban is édesek, főleg amikor Nudli szavait kerestem és Berci már 3 év körül volt, elképesztőeket bírt mondani, de azért sok olyan is van hogy megint nem aludtak, nyűgösködtek, sírtak, megint betegek, Gé milyen későn jött haza stb stb. Szóval azért negatív is voltam, meg nem is volt felhőtlen.

Berci megint sírt este, nem tudja miért. Mondjuk előtte kiabáltam velük, ők nagyon fel voltak dobva és néhány percig mind a négyen itthon voltunk, de már lefekvésidőn rég túl voltak és nem volt türelmem hozzájuk. De azért nem akkor kiabáltam amikor édesen csiviteltek, hanem amikor Berci elvette az egyik díszpárnát Nudlitól amit Nudli előtte zsákmányolt a kanapéról és épp kezdtek veszekedni. Berci azt mondta nem emiatt sírt, de ki tudhatja.

Advertisements

Nudli (elővesz egy cetlit a táskájából): valamit meg kell nézmen a youtube-on!
s (elolvassa az url-t, szörnyülködik): jaj ezt ne nézzétek, szörnyű. Aranyos rajzfilmfigurák és mindig valami szörnyűség történik velük, levágja a saját kezét meg ilyesmi.
Berci: Happy tree friends?

Majd nézték órákig, megállapították hogy annyira nem szörnyű hogy ne tudjanak aludni tőle, viszont az étvágyukat elveszi.

Gé hazaér:
Nudli: apa, nézünk happy tree friends-t!
Gé: jaj ne, mindig meghal valaki.
Berci: nem, mindig mindenki meghal! Máris vérzenek, eddig nem vérzettek de már igen!

lelkes

Bár nagyon nyafogtak hogy le kell menniük görkorcsolyázni, és utólag sem vallották be, de igenis élvezték. És ügyesek is voltak ahhoz képest hogy most először próbálták (előtte a korcsolyát meg max 2xfél óráig), és nem vették el a sűrű elesések a kedvüket- ebben segített hogy nagyon badass védőfelszerelésük is van, így igazából csak a feneküket tudták beütni ha arrafele estek. Kicsit én is kipróbáltam, amikor Berci már megelégelte de Nudli még ment volna, de egyedül nem akart – Bercié már jó rám ha átállítjuk, határozottan egyetértettem Nudlival hogy nekünk is szükségünk lenne egy-egy párra.

Berci nagyon jól utánozza a hangokat, mindenféle régi slágert szokott dúdolgatni amiket itt-ott hallott, a múltkor Gé porszívózása közben elkezdtem figyelni, hogy olyan mintha a porszívónak két hangja lenne, és kiderült hogy az egyik ő volt. Az egyéves unokatesóját is nagyon jól utánozza, az ő hangján mondja ki az egyik első szavát (=lámpa, ami kimondva “bab”-nak hangzik).

Tegnap ügyesen sétáltunk Székesfehérváron, Gé lefényképezte a nevezetes épületeket és szobrokat a belvárosban, ugráltunk a romkertben, és ügyesen azt a fagyizót választottuk ki ahol kétszeres méretű gombócokat adnak, mi hárman meg sem bírtuk enni, Gé pedig emberfeletti mértékű helytállásról tett tanúbizonyságot (=ő is úgy érezte hogy nem bírja megenni a sajátját sem, de jutott még vagy 3 óriásgombócnyi). Hazafelé kicsit boboztunk is, és minden helyszínen sikerült a felhőszakadás előtt vagy után jelen lennünk, még kocsival sem kerültünk bele.

Húsvétra a gyerekek a sok csoki és a guminyuszik mellé görkorit kapnak, hát nincsenek oda tőle – nem elég hogy télen korcsolyázniuk kell, most már nyáron is. Én biztos kipróbálom, Bercié rám is jó.

stroboszkóp

Tegnap a Fish! előtti Uzipov koncertje alatt az egyik pislogásnál pár centivel mindenki arréb lett mint előtte volt. Ebből rájöttem hogy szakadás volt a téridő-kontinuumban, vagy kivágtak utólag egy kis időt, vagy az életem egy részét újraéltem és nem teljesen jól sikerült az illesztés. Gondolkodtam egy kicsit hogy mi történhetett hogy újra kellett élni, és hát több dolog is eszembe jutott.