legalább a hajam jó

Tegnap nézegettem a régi képeket hogy keressek a fodrászomnak olyat amin tetszett a rövid hajam, és a kis bébik annyira édesek voltak meg kellett zabálni őket. A hétvégén meg a naplójukat olvasgattam mert kérdezték hogy mi volt az első szavuk és nem elégedtek meg az anyával és az apával, mert az unalmas. Berci megelégedett a vu-vu-val a kutyára, pedig mondta azt is hogy hamm meg tik-tak (és apa), Nudli meg a nemmel, de a hintát is mondta az anyán kívül, amit mindkettőnkre értett. A naplóban is édesek, főleg amikor Nudli szavait kerestem és Berci már 3 év körül volt, elképesztőeket bírt mondani, de azért sok olyan is van hogy megint nem aludtak, nyűgösködtek, sírtak, megint betegek, Gé milyen későn jött haza stb stb. Szóval azért negatív is voltam, meg nem is volt felhőtlen.

Berci megint sírt este, nem tudja miért. Mondjuk előtte kiabáltam velük, ők nagyon fel voltak dobva és néhány percig mind a négyen itthon voltunk, de már lefekvésidőn rég túl voltak és nem volt türelmem hozzájuk. De azért nem akkor kiabáltam amikor édesen csiviteltek, hanem amikor Berci elvette az egyik díszpárnát Nudlitól amit Nudli előtte zsákmányolt a kanapéról és épp kezdtek veszekedni. Berci azt mondta nem emiatt sírt, de ki tudhatja.

Nudli (elővesz egy cetlit a táskájából): valamit meg kell nézmen a youtube-on!
s (elolvassa az url-t, szörnyülködik): jaj ezt ne nézzétek, szörnyű. Aranyos rajzfilmfigurák és mindig valami szörnyűség történik velük, levágja a saját kezét meg ilyesmi.
Berci: Happy tree friends?

Majd nézték órákig, megállapították hogy annyira nem szörnyű hogy ne tudjanak aludni tőle, viszont az étvágyukat elveszi.

Gé hazaér:
Nudli: apa, nézünk happy tree friends-t!
Gé: jaj ne, mindig meghal valaki.
Berci: nem, mindig mindenki meghal! Máris vérzenek, eddig nem vérzettek de már igen!

lelkes

Bár nagyon nyafogtak hogy le kell menniük görkorcsolyázni, és utólag sem vallották be, de igenis élvezték. És ügyesek is voltak ahhoz képest hogy most először próbálták (előtte a korcsolyát meg max 2xfél óráig), és nem vették el a sűrű elesések a kedvüket- ebben segített hogy nagyon badass védőfelszerelésük is van, így igazából csak a feneküket tudták beütni ha arrafele estek. Kicsit én is kipróbáltam, amikor Berci már megelégelte de Nudli még ment volna, de egyedül nem akart – Bercié már jó rám ha átállítjuk, határozottan egyetértettem Nudlival hogy nekünk is szükségünk lenne egy-egy párra.

Berci nagyon jól utánozza a hangokat, mindenféle régi slágert szokott dúdolgatni amiket itt-ott hallott, a múltkor Gé porszívózása közben elkezdtem figyelni, hogy olyan mintha a porszívónak két hangja lenne, és kiderült hogy az egyik ő volt. Az egyéves unokatesóját is nagyon jól utánozza, az ő hangján mondja ki az egyik első szavát (=lámpa, ami kimondva “bab”-nak hangzik).

Tegnap ügyesen sétáltunk Székesfehérváron, Gé lefényképezte a nevezetes épületeket és szobrokat a belvárosban, ugráltunk a romkertben, és ügyesen azt a fagyizót választottuk ki ahol kétszeres méretű gombócokat adnak, mi hárman meg sem bírtuk enni, Gé pedig emberfeletti mértékű helytállásról tett tanúbizonyságot (=ő is úgy érezte hogy nem bírja megenni a sajátját sem, de jutott még vagy 3 óriásgombócnyi). Hazafelé kicsit boboztunk is, és minden helyszínen sikerült a felhőszakadás előtt vagy után jelen lennünk, még kocsival sem kerültünk bele.

Húsvétra a gyerekek a sok csoki és a guminyuszik mellé görkorit kapnak, hát nincsenek oda tőle – nem elég hogy télen korcsolyázniuk kell, most már nyáron is. Én biztos kipróbálom, Bercié rám is jó.

stroboszkóp

Tegnap a Fish! előtti Uzipov koncertje alatt az egyik pislogásnál pár centivel mindenki arréb lett mint előtte volt. Ebből rájöttem hogy szakadás volt a téridő-kontinuumban, vagy kivágtak utólag egy kis időt, vagy az életem egy részét újraéltem és nem teljesen jól sikerült az illesztés. Gondolkodtam egy kicsit hogy mi történhetett hogy újra kellett élni, és hát több dolog is eszembe jutott.

“They make it look so easy. Connecting with another human being.”

Berci mostanában Nudlikának nevezi Nudlit, főleg ha kioktatja, nagyon édi. Esténként meg legalább egy órát beszélgetnek minden este az ágyukban, főleg azokról a játékokról és sorozatokról amiket szeretnek, meg az élet dolgairól.

A nőgyógyásszal megint beszélgettünk (most nem arról hogy milyen különböző a két gyereke meg milyen volt visszajönnie dolgozni és hogy tervezi a jövőt), kiderült hogy ha ügyes vagyok, elmúlhat az inzulinrezisztencia és később lehet hogy nem is kell ezeket a megszorításokat betartani (bár pl. tök jó lenne úgy megszokni a sportolást hogy később se hagyjam abba) (legalább 20 éves koromig folyamatosan sportoltam és az eszemmel tudom hogy úgy jobb élni). Ha meg nem akkor meg ugye cukorbeteg lehetek. És még hozzátett a terhekhez, amit mondjuk sejthettem hogy a 180 gramm szénhidrátot nem úgy kell elosztani hogy ebéd, aztán este, hanem elosztotta napi 5 adagra, most már erre is kell figyelni. Most kezdtem gyanakodni hogy ez nem ilyen univerzális tapasztalat, hogy ha az ember jóllakásig eszik akkor kb 3 óra múlva mardosó éhség lepi meg, aminek ha ellen tud állni akkor elmúlik, meg hogy ha reggel eszem akkor egész nap éhes vagyok, ha meg nem akkor enyhe diszkomfortérzés mellett bíron délig-2-ig is. Még pontosan nem értem hogy lehet ezekre mind odafigyelni és közben a megszokott életét is élni az embernek (pl. munkába menni, dolgozni stb), de elkezdtem bevásárolni ilyen csomagolt salátákat, görög joghurtot, bonduelle konzerveket (tudom hogy nem olyan egészséges mint a friss, de csak jobb mint egy kakaós csiga), tökmagolajat (amiről kiderült hogy nagyon finom), most gondolkozom hogy kipróbálom a diabetikus csokit is.

Végre megnéztem a Django-t

Dr. King Schultz: [aiming .45-70 rifle at fleeing Ellis Brittle] You sure that’s him?

Django: Yeah.

Dr. King Schultz: Positive?

Django: I don’t know.

Dr. King Schultz: You don’t know if you’re positive?

Django: I don’t know what ‘positive’ means.

Dr. King Schultz: It means you’re sure.

Django: Yes.

Dr. King Schultz: Yes, what?

Django: Yes, I’m sure that’s Ellis Brittle.

[Schultz shoots Brittle off his horse]

Django: I’m positive he dead.

Calvin Candie: White cake?

Dr. King Schultz: I don’t go in for sweets, thank you.

Calvin Candie: Are you brooding ’bout me getting the best of ya, huh?

Dr. King Schultz: Actually, I was thinking of that poor devil you fed to the dogs today, D’Artagnan. And I was wondering what Dumas would make of all this.

Calvin Candie: Come again?

Dr. King Schultz: Alexander Dumas. He wrote “The Three Musketeers.” I figured you must be an admirer. You named your slave after his novel’s lead character. If Alexander Dumas had been there today, I wonder what he would have made of it?

Calvin Candie: You doubt he’d approve?

Dr. King Schultz: Yes. His approval would be a dubious proposition at best.

Calvin Candie: Soft hearted Frenchy?

Dr. King Schultz: Alexander Dumas is black.

 

és tetszett.

Berci: “Én mindig megbújok a tömegben. Olyan vagyok mint az Assassins’ Creed főszereplője kivéve a bérgyilkolást. Utálok középpontban lenni.” (miközben segít Gének és Nudlinak beragasztgatni a hegymániás matricákat, és örülünk hogy bekerült a matekos osztályba ötödiktől, pedig még elég beteg volt amikor a felmérőt írták)

Most hogy rájöttem hogy milyen egyszerűen lehet ezt megcsinálni, lehet hogy éjjel-nappal Terry Pratchettet fogok megosztani, meg aztán más könyveket.

Ezt azért mert annyira igen:

His name was Amschat B’hal Zoon. He lived on the raft with his three wives and three children. He was a Liar. What always annoyed the enemies of the Zoon tribe was not simply their honesty, which was infuriatingly absolute, but their total directness of approach. The Zoons had never heard about a euphemism, and wouldn’t understand what to do with it if they had one, except that they would certainly have called it “a nice way of saying something nasty.” Their rigid adherence to the truth was apparently not enjoined on them by a god, as is usually the case, but appeared to have a genetic base. The average Zoon could no more tell a lie than breathe underwater and, in fact, the very concept was enough to upset them considerably; telling a Lie meant no less than totally altering the universe. This was something of a drawback to a trading race and so, over the millennia, the elders of the Zoon studied this strange power that everyone else had in such abundance and decided that they should possess it too. Young men who showed faint signs of having such a talent were encouraged, on special ceremonial occasions, to bend the Truth ever further on a competitive basis. The first recorded Zoon proto-lie was: “Actually my grandfather is quite tall,” but eventually they got the hang of it and the office of tribal Liar was instituted. It must be understood that while the majority of Zoon cannot lie they have great respect for any Zoon who can say that the world is other than it is, and the Liar holds a position of considerable eminence. He represents his tribe in all his dealings with the outside world, which the average Zoon long ago gave up trying to understand. Zoon tribes are very proud of their Liars. Other races get very annoyed about all this. They feel that the Zoon ought to have adopted more suitable titles, like “diplomat” or “public relations officer.” They feel they are poking fun at the whole thing.

 

Ez csak jópofa:

The barges stopped at some of the towns. By tradition only the men went ashore, and only Amschat, wearing his ceremonial Lying hat, spoke to non-Zoons. Esk usually went with him. He tried hinting that she should obey the unwritten rules of Zoon life and stay afloat, but a hint was to Esk what a mosquito bite was to the average rhino because she was already learning that if you ignore the rules people will, half the time, quietly rewrite them so that they don’t apply to you.

Ja igen a Limitless-t befejeztem, és hát máshogy realisztikus mint a film és máshogy nem eléggé realisztikus. Az érthető hogy a filmben már nem kis fehér tabletta hanem ilyen menő kristályszerű, mert az ugye jobban néz ki, meg a könyven nincs olyan átható kék szeme a pasinak, de ezek nem zavartak egyáltalán, csak azért írtam ide hogy az is tudjon valamit olvasni aki nem szeretné megtudni hogy miről szól a könyv és ezért a következő részt nem olvassa el. Mert mért okozná egy okosdrog hogy öltönyökben kezdj járni és salátát egyél (az még oké hogy elveszi az étvágyat mellékhatásként mint a stimulánsok pl. de miért saláta). Másrészt viszont ha valaki annyira okos lesz hogy mindent megjegyez és minden részletet észrevesz (bár ez a könyvben tény hogy nincs annyira kidomborítva) akkor hogy nem veszi észre hogy hónapok óta követik. Viszont az tényleg valószínűbb hogy annyira azért a drogtól sem lesz okos hogy az egész világot kicselezze. Szóval a könyv sötétebb, és bár elismerem hogy jó a végén mégis szomorú és dühös is vagyok az íróra.

dolgos

A hét közepétől úgy döntöttem hogy már jobban vagyok és ideje elkezdenem mozogni. Szombaton tapostam egy kicsit a taposógépet, amit az egyik nővér behozott a rendelőbe mert otthon úgyse használja, később egész nap úgy éreztem hogy ha még egy lépést kell tennem meghalok. Pénteken zumbáztam újra a kinectes zumbával*, Berci most is tudósította hogy melyik mozdulatot milyen ügyesen utánoztam le, majd 10 perc után rájött hogy nem tetszik a zene és fülhallgatóval bleach összeállításokat nézett amik alatt a monster ment.

Szombaton sokat bicikliztünk, a gyerekek ügyesen kezelték az eggyel nagyobb biciklit és kitartóan tekertek tovább akkor is amikor már elfáradtak. Előfordultunk a nemzeti színháznál, a bálnában, a Ferencieken, a szamos fagyizóban a Párisi utcában, az Andrássyn, a Hősök terén, a városligetben, a Hungárián, és a népligetben is, nem gondoltam volna hogy így be tudjuk járni a várost. Még egy-két kerékpárút azért elférne Budapesten, és jobb lenne ha a meglévőket a taxisok sem használnák parkolósávnak. Utána még a hajukat is levágtam, Gé meg porszívózott. Vasárnap meg elkísértük Gét szavazni, megint fagyiztunk (nagyon durva hogy a gyerekek szerint egyforma ízű a közeli cukrászda és a szamos fagyija). Séta közben folyamatosan arról beszélgettek, hogy ha majd nagyok lesznek és lesz saját youtube-os műsoruk amiben minecraftot játszanak, akkor miket fognak csinálni és mondani. Aztán labdáztunk, fürdőszobát takarítottam, a gyerekek megírták az összes leckét** és Nudli a levelezős feladatokat is, és másodszor is játszottunk munchkint, már lassan kezdjük érteni a szabályokat. Kivéve Nudlit, mármint ő is jól érti a szabályokat, de ő nem játszik csak kibickedik, mert szerinte az jobb, hiába mondom neki hogy nem tudja hogy játszani milyen, mert azt még nem próbálta.

Gé már kicserélte a család téli-nyári ruhatárát, csak az enyémek vannak hátra amiket nekem kéne összeszedni amit mondogatok magamnak egész hétvégén.

Ezen a hétvégén a tudományos programlehetőségek szaladtak úgy össze hogy végül a bőség zavarában egyet sem választottam. Pénteken volt autizmus konferencia, amire betelt a regisztráció de lehetett online nézni, bár valamiért Temple Grandin anyukája reggel volt, amikor én dolgozom. Mikor hazaértem leültem a számítógép elé de váratlanul ért hogy az online nézésért is fizetni kell és két kattintás alatt nem derült ki hogy a megadott összeg mennyi idő nézésre jogosít fel, így inkább lefeküdtem aludni. A Pszinapszis is most hétvégén volt, de isolde nem ment, mást meg nem is tudtam kit kérdezhetnék meg, és jó volt végre négyesben tölteni az egész hétvégét, meg félek is meg lusta is vagyok egyedül elindulni egy ilyen nagy, idegen helyre. És még az intézeti továbbképzést is erre a szombatra rakták, de végül (szombat reggel) eldöntöttem hogy nem küzdöm el magam reggel 9-re a város másik végére hogy aztán fél napig unalmas előadásokat hallgassak, szabadnap ide vagy oda.

A hétvégén még behoztuk magunkat a suits-al és a tbbt-val, és a dexterrel is haladtunk egy kicsit.

És kezdünk összebarátkozni az új kindle-vel, befejeztem a Good omenst (tetszett), most a Limitless-t olvasom (eredetileg nem ez a címe, de így könnyebb felismerni) és tetszik.

 

*Előtte elhúztam a kanapét, majd feltakarítottam a több köbméter koszt ami alatta összegyűlt, ehhez lemostam a fekete festéket a halál kaszájának nyeléről és a kaszafejet seprűre váltottam vissza (nem ennyire ritkán takarítunk, csak általában nem seprűvel hanem porszívóval), majd körömkefével eltávolítottam a feketeséget a körömágyamból .

**Nudlinak irodalomból az volt a lecke hogy keressen két locsolóverset a neten és másolja le a füzetébe. Gé keresgélt, ő meg húzogatta a száját hogy valami hagyományosabbat szeretne virágokról meg hasonlók, de mindenképp olyat amelyikben nincs takony.