A sense8 a 4 non blondes-al fogott meg (stílusosan), befejeztem az első évadot, jöhet a második.

A gyerekek ügyesen szervezték magukat a táborban, felváltva telefonáltak nekünk (egyik nap egyikük hívott engem, a másik gét, másnap fordítva), a kreatív napon Nudli gének és Bercinek, Berci nekem és Nudlinak készített karkötőt. Megint lebarnulva és ezer élmennyel jöttek haza, ömlött belőlük a szó, Nudli egyre ügyesebben hagy minket is szóhoz jutni (hatalmas önuralomra van hozzá szüksége), amikor épp nem ment és átmentünk Bercivel a másik szobába kitárgyalni egy fontosabb témát, rögtön utánunk jött mert kíváncsi volt rá 🙂

A Matchpoint üzenete a nőknek dióhéjban: létfontosságú, hogy ne hagyjuk kihasználni magunkat önző seggfejek által.

Jaj és közben a blogom csendben 9 éves lett.

A legfrissebb kalandjaimról

Amióta szabadságon vagyok, a környezettudatosságom meredeken zuhan, még hétfőn kezdődött, amikor az utolsó munkanap végén elmentem az átvevőhelyre a műanyagmentes fülpiszkálókért (közben gondolkoztam rajta hogy a 100 db nem egy nagy adag, szóval mégis kicsit drágább lehet a háromszoros árnál) (de ha kiszállítást is fizetek rá úgy már tényleg nevetséges lenne), elég sokat kellett gyalogolni, de mikor végre megtaláltam a helyet, ami egyébként elvileg egy bolt, egy kézzel írt cetli fogadott hogy aznap technikai okok miatt zárva. Ezen dühöngtem egy sort, mert valószínűsítem hogy nincs épp ezreknek a cucca ott náluk, szóval a 21. században nem lenne megoldhatatlan még azelőtt informálni ezeket az embereket hogy nincsenek nyitva, mielőtt elgyalogoltak a boltig a párás-forró belvárosban. (=dobhattak volna egy emailt). Aztán eláztam, majd mire elvergődtem a metróhoz bemondták hogy csak a nagyvárad térig jár, ahol még anyáztam kb fél órát a pótlóbuszra váró tömegben. (ez lehet hogy akkor is így lett volna ha munka után hazaindulok, de így már végleg a fülpiszkálókhoz kötődik) (most egy hétig nem is leszek otthon, nem tudnék visszamenni érte, de már el is ment a kedvem)

Aztán ahol most vagyok Esztergomban, ott nincs szelektív kuka, szóval ez a része is szünetel, aztán amikor beültünk a királyi palota mellett egy nagyon cuki helyre kicsit iszogatni, hiába jutott időben eszembe hogy ne kérjek szívószálat a limonádéba, az eladó csaj megmutatta a cuki kis félliteres kancsót amiben adják (amiből nem lehet szívószál nélkül meginni) (jó technikailag biztos sikerülne, legalábbis hogy több landoljon bennem mint a ruhámon és körülöttem). Úgyhogy tovább szennyezem a szívószálakkal és a fülpiszkálókkal (bár valószínűleg magyarországról viszonylag kevesebb szemét mosódik bele az óceánba). Jaj meg aztán a hamburgerezős helyen viszont fa eldobható evőeszközt adtak. Csak remélni merem hogy nem vágnak ki fákat azzal a célból hogy eldobható evőeszközt gyártsanak belőlük, hanem ez ilyen bútorgyártásnál meg hasonló folyamatoknál megmaradt részből készül.

Aztán tegnap meg már a túlélésért küzdöttünk a Rám szakadékban, folyamatosan résen kellett lenni és taktikát váltani hogy ne a zombik rohangáló, csivitelő valamint kiabáló gyermekek közvetlen közelében túrázzunk, hanem kicsit arrébb. Valószínűsítem, hogy van akit nálam kevésbé zavar meg a természet élvezetében ha a közelében idegenek is vannak. A dunaparton már nem zavart a gyerekzsivaj az árnyékban fekvés és felhőnézés közben, oda valahogy jobban illik.

 

Jaj hát csomó minden történt, a soul music zseniális volt (magamon kicsit tűnődöm néha, amikor a könyv háromnegyedénél esik le hogy az egy elektromos gitár, és akkor esik le hogy a könyvtáros nem biciklit épített hanem motort, amikor meglátom a borítóját) (bele kell nyugodnom hogy az utalások 90%-a minden bizonnyal elsuhan mellettem), most az interesting times a soros, ami Ázsiáról szól és Rincewind ❤ visszatért, valamint rájöttem hogy elölről kellett volna elkezdeni az egész sorozatot.

Ezen kívül nyűgös vagyok és ideges, még szétszórtabb és ügyetlenebb mint általában, de már csak egy nap és jön a szabadság. És várom hogy augusztusban és/vagy szeptemberben minden megoldódik és újra fogok tudni aludni és jut energiám nem zabálni meg néha mozogni, amitől jobban érzem majd magam, meg ilyesmi. És kezdek rájönni hogy az öregség azzal jár hogy az embernek mindig fáj valamije, ha nem a fejem vagy a fogam akkor a csípőm, illetve újabban egy hete nem megy ki a merevség/elalvás a nyakamból, a perskindol nem csinált semmit, most inno reumával próbálkozom, ha már vettem akkor már fortét, ami annyit jelent hogy paprika van benne amitől egy órán keresztül csíp.

Múlt héten láttam a Whiplasht, amitől visszatekintve kicsit sokat vártam (egyszer valaki azt mondta hogy ezt minden pszichiáternek látnia kell), hagytam magamnak időt de nem szűrődött le több mondanivaló mint hogy ne legyél idióta. Nagyon idegen is volt mindkét főszereplő hozzáállása, nehéz elképzelni hogy ilyen tényleg van, de most megint hallottam hogy valaki törött lapockával csinálta végig a tour de france-t, szóval végül is léteznek őrültek akik akaraterőből látszólag értelmetlenül is végignyomják a lehetetlent, de a művészettől ez még idegenebb mint a sporttól (meg ott gondolom pénz lehet benne, mást nem tudok elképzelni amiért ilyen szenvedést vállal és kockáztatja az egészségét).

Most meg a Szemekbe zárt titkokat néztem meg, az jobban tetszett. Nem is annyira a történet megrendítő része, hanem valahogy az egész mögött lévő meghitt hangulat, ahogy a szereplők szeretik egymást és törődnek egymással. Meg hogy a megszokott amerikai kriminél sokkal lassabb, de nem ilyen idegőrlően néha unalmasan, hanem közben minden apró részlet, elhangzott szó fontos és összefügg (mint pl az írógép).

Szóval akkor a környezetvédelemről

Amióta gyerekkoromban tudatosult bennem hogy létezik környezetvédelem, figyeltem ezekre hogy ne folyassam feleslegesen a vizet, ne égessem a gázt, azóta szelektíven gyűjtjük a hulladékot amióta létezik, inkább használom a tömegközlekedést mint autót ha van rá lehetőségem (kivéve az elmúlt hetekben, a bkv totálisan kikészített (most nem fejtem ki újra de úgy emlékszem utaltam már rá), jelenleg kerülöm amennyire tudom) (viszont kitaláltam hogy regisztrálok a greengo-ra), figyelek hogy energiatakarékosan tartsam hűvösen a lakást/autót és csak végső esetben használom a légkondit, legtöbbször szűrt vizet iszom, a boltokban nem kérek szatyrot hanem hordok magammal. (Meg nyilván aláírtam a petíciót hogy tiltsák is be őket, bár ez tudom hogy nem valódi tett.)

A komposztálás mindig is vonzott, utánanéztem és elvileg már lehetséges panelben is, de egyrészt drága (vagy ingyen is lehet készíteni komposztládát, csak az százezer lépésből áll, amihez az első hogy regisztrálni kell valami oldalon hogy megtudhassam a lépéseket), másrészt giliszták kellenek bele, harmadrészt lehetetlen, mert elvileg állandó 20 fokos hőmérsékletet igényel, úgyhogy erről letettem, jobb lenne ha lenne valahol a közelben a szabadban láda ahova el lehet hordani a zöldhulladékot, hátha egyszer ez az idő is eljön. Meg lehet hogy egyáltalán nincs igazam, de azzal vigasztalom magam hogy a szeméttelepen is elrohad idővel a banánhéj és társai, és végül csak visszaforog a természetbe (még ha akkor rögtön parlagfű is nő ki belőle).

Mostanában kezdtem bekövetni facebookon is ilyen oldalakat, meg voltunk egy kisebb rendezvényen, és rögtön el is kezdett zavarni hogy nem azt érzem hogy milyen jó fej vagyok, törődöm a környezettel meg minden, mert a (szerintem kicsit radikálisan) kommunikált szinthez képest sehol se vagyok: valójában nem elég szelektíven gyűjteni, mert azt sem mind hasznosítják újra, hanem inkább úgy kéne élni hogy semennyi semmilyen szemét ne képződjön, műanyagot ne vegyél/használj (de azért néha lehet mégis ételtartó dobozt vagy kulacsot), sose járj autóval és ne egyél egyáltalán húst, mert azzal kiirtod a fákat.

Meg se tetszett hogy ez is kezd nagyon divattá válni, és kezdik ezzel reklámozni a termékeket, a lelkiismeretünkre hatva, és akkor lehet háromszoros áron eladni dolgokat azzal hogy környezetbarát (pl kis vászonzsák a műanyag helyett a kajáknak, miközben azt is le kell gyártani valahol, ami vizet meg energiát meg mittudoménmit igényel, és egyszer az is óhatatlanul tönkremegy és akkor terhelni fogja a környezetet), meg ilyen 10×10 centis textilpelenka-darab valami hánccsal vagy mivel összeragasztva hogy szivacs helyett ezzel mosogass meg takarítsd a pultot. Szóval lehet hogy ebben megint én vagyok túl szigorú, de engem zavar hogy valaki az én lelkiismeret-furdalásomból termel profitot. Persze valamiből élni kell, és akkor mért ne foglalkozzon olyannal amit fontosnak tart.

De közben meg mégiscsak izgat is, nemrég vettem kulacsot (nagyom menő), elkezdtem hazahordani a műanyag ételtartó dobozokat mert a munkahelyemen nincs szelektív kuka, és csak elkezdek rajta gondolkodni hogy alufólia helyett rakhatnám a szendvicsem dobozba is, mire használhatnám a kiürült nutellás üveget,  meg hogy hol tudok vajon műanyagmentes fülpiszkálót venni. Most rá is kerestem, találtam is nem aranyárban (“csak” kb háromszoros ez is), persze rögtön rákattantam a boltra is.* Szóval igen elég vegyes vagyok ezzel kapcsolatban, talán jó lenne úgy megtalálni a középutat (hogy mondjuk nem fordítok erre végtelen energiát és forrásokat, de azért odafigyelek) hogy közben nincs bűntudatom hogy mennyit tehetnék még. Lehet inkább keresek egy újrahasznosítással foglalkozó szerveztet és adok nekik pénzt. (annyi jó ötletet láttam már az évek során, de megvalósulni még egyet sem)

Ja és emellett meg azt gondolom hogy már rég elkéstünk 😦 Még ha most észbe kapna Trump is meg egész délamerika akkor is.

Ja és visszaolvasva látom hogy az egészre azért volt szükség hogy felsoroljam mennyi mindent teszek mégis, hogy kicsit nyugtassam a lelkiismeretem 🙂

*és meg is rendeltem, mert nem derült ki hogy ha csak úgy odamegyek a boltba ott van-e, valószínűleg nincs, de többször felhúztam magam a bonyolult procedúrán (a regisztrációkhoz nem jó a jelszavam amit mindenhol használok, adjak meg legalább 8 karakteres, betűből és számból, kis és nagybetűből álló jelszót. aztán a párszáz forintos tételre, amit a boltban szeretnék átvenni, nem választható a készpénzes fizetés opció, még a bankkártya adatokkal is le kell állni szarakodni, aztán az egészről 3 email jön. de tudom kár belém ahelyett hogy örülnék neki hogy egyáltalán hozzá lehet jutni Magyarországon. bár így tényleg azon a határon van, hogy még a földnek sem biztos éri meg 3 g műanyaggal kevesebb szenvedés azon az áron hogy az emberek órákat töltenek vele és mérgelődnek hogy beszerezzenek egy környezetbarát terméket.

a szereplők nézik egymást

Meg aztán le is szálltak, közben 20 részletben megnéztem az ötödik részt, és bólogattam hogy tényleg mennyire kellett már egy filler ennek a sorozatnak, már annyi minden történt (nem).

Elrepültek a kismadárkák

Órákig nem mertem sorozatot nézni, nehogy lemaradjak a felszállásról. Csak a tervezett indulás után 20 perccel kerültek fel a flight radarra, és utána is még 13 percig a földön tilitoliztak. De aztán csak felszálltak, a felhők eltakarták a göbzit de azért hallottam őket.

most hogy még írtam is róluk, kijött egymás után 6 cikk (megint semmi túlzás, szó szerint értendő). mindet elrejtettem, hátha kapcsol a fb