Már nem divat az évértékelés igaz az énblog sem úgyhogy mindegy

Idén be volt dauerolva a hajam (tudom az se divat már), általában hagytam magától megszáradni és ilyen görbe volt, tetszett hogy rendezetlenebb eddig. Év közben vagy 10 centit nőtt úgyhogy a teteje újra egyenes, az alja meg sokat nyúlt. Már lehetne újra, még gondolkozom hogy legyen-e.

Az év nagy részében nem volt energiám az inzulinrezisztenciával foglalkozni, viszont fogytam pár kilót (amiben segített hogy a tavalyi (2015-ös) évben híztam pár kilót), aztán kaptam hasznos infókat is, amiknek 2-3%-át néha betartom. Újra megpróbálkoztam a reggelivel, mert kiderült hogy akkor csak lassú felszívódásút szabadna enni, amit én korábban sosem, szóval nem csoda hogy utána egész nap éhes voltam, de igazából olyan korán még nem is esik jól enni. Annyi lett belőle hogy van bent a munkahelyemen korpovit vagy valamilyen gullon keksz és délelőtt is majszolok ha éhes vagyok.

A gyerekek egyre nagyobbak, okosabbak és ügyesebbek, és még mindig ugyanolyan jó fejek. Berci tovább atletizál (és dörmög ugye), Nudli most nem sportol (és még csipog) (majd hogy fog hiányozni amikor már ő is dörmögni fog).

Munka terén nem történt alapvető változás, miközben szeretném hinni hogy a tapasztalatom nőtt. (Három páciensem terhes lett, egynél elmentek a babák, egy megszült, egy még remélhetőleg növeszti a pociját). (Mondjuk ebben semmi különleges nincs, egyiküknél sem ez volt a fő szempont a terápiában, csak érdekes, az azt megelőző kb 10 évben egy páciensem se lett terhes).

Az év során kitaláltam a pszi blogom címét és a nickem, mindkettő nagyon tetszik, de még nem tudtam rávenni magam hogy írjak is bele. Az volt az eredeti elképzelés hogy először írok pár összefoglaló általánosabb izét szorongásról meg ilyesmiről, de ebből már leadtam, majd egyszer csak belevágok ha pont egyszerre lesz ötletem, időm, energiám és motivációm, és nem megy ki azonnal a fejemből mielőtt hozzáfognék.

Most az év vége felé rájöttem hogy bizonyos dolgokat kár erőltetni, évekig tartottam hogy a karácsonyi ajándékokat novemberben kell megvenni, de idén rájöttem hogy a november erre teljesen alkalmatlan hónap, nem érdemes erőltetni. Esetleg még nyáron el lehet kezdeni ha úgy alakul. A másik hogy majd karácsonykor nem eszem sokat. De, minden évben sokat eszem és napról napra egyre többet. Idén annyit sikerült elérni hogy négy napig egyre többet ettem, aztán 28-án sikerült beiktatni egy csaknem koplalós napot, olyan is volt a hangulatom mondjuk.

Update:

És még tavasz táján lett két patkányunk, nem pont olyanok mint vártuk, három fő problémánk van velük hogy harapósak, mindent összepisilnek és ha kiengedjük őket elbújnak a szekrények mögé akárhogy próbáljuk elbarikádozni a kis lyukakat. Nekem megszokták a kezemet annyiban hogy rajtam keresztül is eljutnak oda ahova akarnak, de nekem sem engedik megfogni vagy simogatni magukat, a többiektől jobban félnek. Pár hónapja próbáltam túladni rajtuk de senkinek sem kellenek szeretjük őket azért. Karácsonyra az egyik megajándékozta a másikat egy rohadt nagy sebbel, egyelőre nem úgy tűnik hogy zavarná (ugyanúgy jön-megy, eszik, élénk), de nem is gyógyul.

És: mindenkinek szuper 2017-et kívánok!

Advertisements

Nudli: van hogy a É. néni (az ofő) nem tudja a neveket, de az enyémet igen, az megragadt benne.
Berci: és olyan volt veled hogy Bercinek szólítottak a tanárok véletlenül?
Nudli: igen.
Berci: na, ezt kihúzhatom a bakancslistámról.

A szünetről eddig

Egy nagy elmaradásomat letudtam és megnéztem én is a Kingsmant végre (tetszett), sőt egyedül én szúrtam ki az elején Mark Hamillt.

Befejeztem a Dűne messiását, hát elnézést minden fantól de szódával elment. Most Johnny Cash önéletrajzát olvasom, ez is tetszik, úgy emlékszem a filmben teljesen el volt tolódva a hangsúly a drog és a szerelmi szál irányába (meg valami totál kifacsarodott izét csináltak a tesója halála helyett, de lehet hogy az másik filmben volt), de még csak 40% körül tartok szóval még lehet hogy itt is el lesz később.

Meg a “Bioetikai kérdések a pszichiátriában és a pszichoterápiában” című könyvet is olvasom, egyrészt borzasztó fontos, minden orvosnak, pszichiáternek és terapeutának kötelezővé kéne tenni, másrészt határán van az olvashatóságnak. Sokszor túl bonyolultan, magyartalanul fogalmaz és túl sokszor írja le ugyanazt a gondolatot (szerinte biztos mindig kicsit különböző szemszögből de számomra nem észrevehető a különbség), jó sokat lehetne húzni belőle. Amiről szól arról inkább a pszi blogomban írhatnék, ha végre elkezdeném.

Nudli és Gé végignézték a Dirty Harry sorozatot, nagyon tetszett nekik, én pedig minden egyes résznél újra konstatáltam hogy ez nem olyan sorozat, hanem rendes egész estés filmek (“Jé, milyen hosszú ez a rész”).

A karácsonyt is túléltük, meg az évről évre nálunk tartott vendégséget is (idén megállapítottuk hogy végleg kinőttük a lakásunkat) (22-en voltunk csak már nincs köztünk baba aki elüldögél valaki ölében, sem kisgyerek aki erre-arra sertepertél, a nappalit lefoglalták a gyerekek)*, ma meg voltunk uncsitesókkal tropicariumban és simogattunk babaráját. Remélem sikerül is kinyerni a csodálatos képeket a telefonból.

Hímeztem még néhány kicsit, eszembe jutott a párna amit néhány éve karácsonyra kaptam és utoljára a tavalyi téli szünetben haladtam vele valamennyit. “Még” nem tornáztam azóta sem.

*és a Tolmácslány eszembe juttatta hogy annak idején korcsolyáztunk a Rockefeller centernél, először irigykedtem az akkori magamra, aztán egy-két halvány emlék is előjött, meg azt is hogy van egy élő meghívásunk Brüsszelbe

Berci: (valamit mesélni szeretne a zootopiáról, kicsit nehezen indul neki) Nem tudom eldönteni hogy a magyar vagy az angol címet mondjam.
s: mondd hogy zootropia, vagy zootopolis
Berci: a zootropialisban….

Nem vagyok túl ügyes a pihenésben, úgy sikerült nem haladnom semmivel máig hogy közben fáradt és nyűgös is vagyok (na jó, két és fél pici hímzés elkészült, egyet el is ajándékoztam). De mindig voltak apróságok, és bár a gyerekekkel se csináltunk túl sok értelmeset, még mindig nem eléggé önjáróak.

Nudli éppen star warsos elméletekről néz videót és közben kommentálja (ilyenek hogy ki valójában Snoke a VII. részből, pl Jar-Jar vagy Vindu), meg közben a Zálogcsillagokat is ami a History-n megy.

Berci meg befeküdt a hálószobába és behívott beszélgetni, ilyesmiket kérdezgetett hogy mit szoktam nézni a tévében meg milyen filmeket szeretek, azt nem mondanám hogy cukin feküdtünk a nagy ágyban mert mire elhelyezkedtem mellette ő elkezdett össze-vissza mocorogni, de azért jó volt.

Azért a gyerekekkel is volt program, tegnap megnéztük a Zsivány egyest. A társaságból nekem tetszett a legkevésbé, Nudli szerint végre ez is egy jó film, de majd csak akkor írom le miért ha mindenki látta.

Nudli próbálgatja a water bottle flip challenge-et, közben összevesznek hogy mennyi folyadéknak kell lenni benne.
Berci: a water bottle flip challenge hivatalos szabálykönyve szerint…
Nudli: amit az önkormányzat adott ki

Mától szabadságon vagyok, annyira örülök neki. A következők a terveim a szünetre:
– sokat pihenek, semmivel sem idegesítem magam
– tornázom
– töltök időt a családdal (egy fix program már van, a Zsivány 1-es) (és még néhány hosszú beszélgetés Nudlival arról hogy hogy találhattak ilyen béna címet neki)
– hímzek, de nem muszájból, mert az ajándékok már megvannak, csak lett kedvem
– egy kicsit azért szerdán még dolgozom
– rendet rakok, takarítgatok lazán
– előre csomagolok ajándékokat
– kiderítem mi volt a tavalyi vacsi + süti és igyekszem ugyanolyan finomra reprodukálni
– igyekszem egészségesen étkezni
– megnézem a Spotlightot, az Addams family 2-3-t és a 74-es Great Gatsby-t.

Ahogy kategóriát választottam megláttam az évértékelést, háááááát az lehet hogy idén csak a titkos blogon lesz.