Közben a csipet csapat is megérkezett a sítáborból, hoztak maguknak pár tonna csokit és nekem is egy glutén-és laktózmentest, mert cukormentes nem volt 🙂 (cukik). Nudli nagyon lelkes, sokat mesél, élvezte, megmutatja a fekete pályát amin utolsó nap lementek. Rákérdeztem hogy örül-e végül hogy elment és igen, de amikor megpróbálunk érvelni hogy esetleg a következő hasonló utazás előtt ne mondogassa hetekig hogy kár hogy mennie kell és semmi kedve mert szar lesz, de nem hallgat ránk. Berci szokás szerint hallgat, rákérdezésre elmondja hogy a délutáni szabad sízést élvezte, meg annyiból jó volt hogy kipróbálta milyen, de jövőre ha lesz lehetőség inkább nem menne, mert túl sokat kivesz belőle.

Na és hát voltunk Szicíliában, az úgy kezdődött hogy még ősszel megbeszéltük hogy januárban már biztosan elegünk lesz a télből és valami naposabb helyre fogunk vágyni, és lucia kiválasztotta Európa legdélebbi pontját, valamint keresett repülőt és szállást, amikről elméletben tudom hogy nem emberfeletti tett de én mégse szoktam, szóval most is nagyon hálás voltam neki. Elég jó időpontot választott mert az indulás előtti napon volt a Blue Monday, ami elvileg az év legrosszabb napja, de nekünk nem az volt mert az indulásra vártunk. (meg T. is nálam volt, de ez egy másik történet, amiről nem fogok írni)

Aztán aznap amikor indultunk, okok miatt úgy alakult hogy lucia feljött hozzám egy kicsit, szóval tartott amíg pakoltam, segített áttelepíteni a feedjeimet a Feedlyre mert nyafogtam hogy telefonra nincs Theoldreader app és figyelmeztetett hogy pizsamát is vigyek.

Az első estéről Cataniában már írtam, a második nap kiderült hogy nem annyira cuki mint a megszokott olasz városkák, szerintem lehet hogy azért mert szívesen építkeznek sötét színű vulkáni eredetű kövekből, és a sötét háttérrel nem olyan romantikusan hat a szokásos elhanyagoltság, piszok és szemét, hanem hát elhanyagoltan, piszkosan és szemetesen. Megnéztünk ilyen fő dolgokat mint a tenger (nincs a városban tengerpart, csak kikötő, ezzel sem simogatta agyon a lelkünket), katedrális, halpiac, központi pályaudvar környéke, hogy honnan indul másnap az Etnához a busz és hol kell jegyet venni (egy kávézóban).

Harmadnap elbuszoztunk az Etnához (az indulás kicsit stresszes volt, a híres délolasz laza hozzáállásnak köszönhetően, aztán az odaút is, mert mindig vártuk hogy mikor romlik el a busz), felvonóztunk még egy darabon, aztán pár száz méter szintemelkedésen feltúráztunk a legmagasabb füstölgő kráter melletti kisebb kráterhez, ahol sokat fotóztunk és fogdostuk a talajt hogy ott is meleg, ezért nincs rajta hó. Érdekes volt a 15 fokból a mínuszokba megérkezni, viszont szépen sütött a nap, mivel minden felhő alattunk volt. Utána lesétáltunk és jó turistákhoz méltóan a felvonó felső állomásán az ajándékboltban megvettünk mindent és ebédeltünk arancinit, ami egy tradicionális szicíliai étel: belül ragu, középen rizs, kívül zsemlemorzsa, az egész olajban kisütve. Hazafelé tényleg elromlott a busz és volt egy kis bizonytalanság mikor a sofőr leszállított minket és elhajtott, hogy vajon jön-e értünk másik, de jött és rendben hazaértünk.

Negyedik nap a vonatot is kipróbáltuk és elmentünk Siracusába, az tényleg olyan cuki délolasz kisváros volt amit vártam, Ortigia a központja rengeteg keskeny utcácskával (az ablakokból kilógatott szárítón száradó ruhákkal, ahogy kell), fényesre koptatott kövekkel, régi romokkal, szökőkutakkal, virágok most nem annyira voltak de zöld növények, narancsfák és csomó kaktusz igen (januárban érik a kaktuszgyümölcs és a citrusok, ez eléggé megdöbbentett), macskákkal és tengerparttal, végre be tudtuk mártani a lábunkat és felvenni videóra egy kis tengercsobogást meg hullámverést.

Ötödik nap csak este indult a repülő, ezért maradt még idő városnézésre, a híres olasz könnyedségnek köszönhetően a nap felében csomagokkal együtt, újra megnéztük a katedrálist és a halpiacot így hogy emberek is voltak rajta (mert hétvége volt), valamint a várat, és a katedrális mellett levő zárda kupolájából felülről is a várost.

Miután megállapítottam hogy ahogy idősödöm egyre előítéletesebb leszek, még azt is leírom hogy a szicíliaiak valóban olyan eszetlenül közlekednek amit gondolunk róluk, folyamatos halálfélelmem volt mert ha csak álldogálunk a zebra szélén sosem jutunk át, hanem határozottan le kell lépni az útra és öles léptekkel elindulni, és akkor az utolsó pillanatban röviden lefékeznek hogy pont átcsússzunk (persze a mögötte levő azonnal dudál), valamint az autók is mind így mennek minden irányba, mindenki megy a lehetőség szerint a leggyorsabban és aki legelöl van azt engedik el a többiek. Köztük szlalomoznak a vespások, de nemcsak forrófejű ifjak, egyszer egy meglett, háta mögött középkorú hölgyet szállító úriember gázolt el minket majdnem a zebrán, ahova szemfülesen bekanyarodott amikor az autók megálltak hogy átengedjenek, de végül kikerült minket. De azért nekem gyanús volt hogy nagyon sokat hallom a mentőt, és lucia sem tudott lebeszélni róla hogy nem egy újabb balesethez sietnek mindig.

na hát ezt se gondoltam volna hogy taekwondo edzésre megyek az én koromban (kedveském), és még ahhoz képest tartom is a lépést, hogy soha semmilyen harcművészeti órán nem voltam eddig. most nem tudom eldönteni hogy ez badass vagy hatalmas felelőtlenség, és a biztos romlásba döntöm vele a testem (mert valamim tönkre fog menni, mert rossz a technikám és nem fognak időben szólni)

A Monstrous Regiment után úgy érzem Pratchett ahogy öregszik egyre szenvedélyesebb, különösen az igazság és az igazságosság iránt, ezzel együtt egyre feministább is, miközben azzal is tisztában vagyok hogy ez így kicsit pátoszosan hangzik. Van sok új szereplő, mindegyik végtelenül szerethető (főleg Polly és Jackrum, de a többiek is), és néhány régi is felbukkan (főleg Vimes). A sztori tetszett, volt benne fordulat, a végét nem értettem.

 

Na jó hát most sem kell keresgélni hogy minek örülök, itt vagyunk Cataniában, meleg van, lucia megtalálta a tökéletes airbnb-t (a saját fürdőszobás szobákat emelném ki), eddig csak sötétben láttuk a várost, úgy cuki dél-olasz kisváros rengeteg kávézóval és pékséggel, illetve a lakástól 4 percre lévő lidl-t láttuk ami nagyon hasonló a magyarhoz, plusz százféle olasz sonka (+eper, +az otthoniban pár hete nincs pörkölt sós mandula (magamnak kellett elkészíteni, mint az állatok) itt meg van).

Most pl ennek örülök:

https://www.tor.com/2020/01/17/bbc-america-releases-first-photos-of-discworld-adaptation-the-watch/?fbclid=IwAR0fikImRJwALpMm36o7rSa_ufmtOa7fRoK1lbjyE2brifRAydhphq-it7w

6 részes minisorozat. várós, remélem nem rontják el. egyesével meg kellett néznem a színészeket hogy kiderüljön melyik karakter van a képen: 1. kép Angua – Carrot, 2. Vimes – Angua, 3. Sybil, 4. Angua – Cheery, 5. Vetinari. Eddig jó 🙂

Amellett hogy Nudliért izgulok, aki épp felvételizik.

A héten mindenfélének örültem:
– egész héten jól aludtam, kivéve tegnap de annak volt oka
– talán ennek is köszönhető hogy maradt valamennyi energiám munka utánra is
– pénteken pár óráig egész kirobbanó voltam magamhoz képest, ennek köszönhetően vettem új vasalódeszkát és létrát mert egyszerre mentek tönkre*, parafa alátétet amit később le is ragasztottam a darts tábla elé a földre (hogy a kipattanó nyilaknak ne menjen rögtön tönkre a hegye), és azon is elkezdtem gondolkodni hogy hívok villanyszerelőt és a nappaliba szereltetek időzítős villanykapcsolót**
– múlt héten az accu-weather végig esőt mutatott jövő hétre Cataniába, de most már sokkal szebb időt ígér, bizakodó vagyok
– másnak is de azt nem írom le

 

*20 évesek voltak de együtt tudnék élni vele ha az ilyen cuccok tovább bírnák

**ezen két éve már elgondolkodtam, amikor szembesültem vele hogy Nudli csak úgy tud elaludni ha ég a villany a nappaliban és megy a tévé, mert azt szokta meg hogy Gé sokkal tovább van ébren, én meg kb velük egyszerre fekszem le. így fel kell kelnem éjszaka lekapcsolni. akkor arra jutottam hogy drága és macerás, majd leszokik róla de most nem tudom ez mikor fog megtörténni. (gondolom rögtön azután hogy megcsináltatom)

Tetszett a Wee Free Men is (visszatérve a Discworldhöz), a pictsie-k továbbra is nagyon jó fejek és szerencsére most érthetőbben beszéltek mint a Carpe Jugulumban, Tiffany is jó fej, a sztori is jó volt. Érdekes volt hogy a végén kívül csak új szereplők voltak benne, a helyszín sem rémlett nekem hogy hallottam volna már róla. Lehet hogy csak ezek miatt de nekem ez se volt olyan teljesen Pratchettes.

egyelőre az az érzésem a téli szünetről hogy végig köhögtem* és mosogattam, de igyekszem a másik oldalt is nézni:
– jó hogy tölthetek sok időt a gyerekekkel amíg még itthon laknak
– találtam még egy itthon készíthető ételt amit (mindketten!) megesznek
– nem kell dolgoznom még
– lehetnék rosszabbul
– most még van elég időm bepótolni az alvásból elvesző részeket
– vettem gyömbért, most már meg fog gyógyulni a torkom is
– van 3 naptáram és mind jó (egy cicás letépkedős a hűtőn, amire lehet jegyzeteket írni, egy lámás-lajháros-unikornisos a hálóban, és egy családi fotós a nappaliban a családi jeles napokkal) (csak mert valaki most panaszkodott hogy nem talál normális naptárat)
– a witcherrel is telik a szünet
– pár feladatot is elvégeztem azok közül amiket összeírtam
– a darts vb-t Wright nyerte, aminek Nudli nagyon örült, aminek én is örülök

*így másfél hét után kezdek néha aggódni hogy nem igazán javul

Befejeztem az Altered Carbon sorozat harmadik könyvét, a Woken Furiest. Takeshi Kovacs szülőbolygóján játszódik, rajta kívül megint új szereplőkkel (kivéve párat ismerünk az emlékeiből). A sztori felejthető. Talán ez tetszett a legkevésbé, a végére elegem is lett az ilyen macsó főhősökből akik bárkit szemrebbenés nélkül lelőnek, minden útjukba akadó nőt gondolkodás nélkül megdugnak, és úgy általában nem éreznek (nem érdekel hogy a múltja miatt), vagy ha mégis, a világ legidiótább, gonoszabb, gyerekesebb módján próbálnak megküzdeni. Azt hiszem több női szerzőt kell olvasnom, de most egy időre visszatérek Pratchetthez (mármint ő férfi, de neki pl. megy hogy soha egyik hőse sem ilyen f@sz).

Fogadalmak

– tanulom még jobban szeretni magam és nem kritizálni feleslegesen és másokat se

– még tovább fejlődök ebben hogy észrevegyem a jó dolgokat, ez tavaly nagyon jó volt

– elmegyek szélcsatornázni még márciusig mert lejár a kupon

– törődöm a barátaimmal

– továbbra is lapos tetejű tusfürdőt veszek és nem iszom macha teát

– sok vizet iszom, rendszeresen tornázom és járok mászni, megpróbálom a 6a nehézségű pályát, egészségesen eszem, blablabla 🙂