Szóval akkor íme a hajszínem:
És ilyen lesz a gardróbszekrény:
örülünk neki, nagy helyünk lesz, és lesz benne ruhalift ami nem tudom mi de tutira nagyon menő, ezért még azt is lenyelem hogy meg kell dolgoznunk a karácsonyi ajándékért (megtervezni, gyorsan túladni a mostani szekrényen, fogantyút venni).
Kész van a luxuskonyhánk, gyönyörködünk benne, meg élvezzük hogy egyszerre ketten is elférünk (többnyire), meg kicsit már kutyultam is, valami tonhalkrém-szerűséget. Még nem teljesen kiforrott a recept, majd ha jobb lesz (és nem petrezselymet veszek zellerlevél helyett), meg is írom. Esténként meg játszunk az új tamagocsinkkal, tegnap adtunk neki sót, ma meg öblítőt, meg edényeket, kicsit később megdicsérjük hogy milyen szépen elmosta.
Ez milyen jó, hogy Annalight kiírta oldalt amit éppen szeretne. Lehet hogy majd én is megpróbálom (pont azután hogy végre kiraktam a – már rég aktualitását vesztett – új fejlécképet). Hasznos, hogy ne felejtsem el mire vágyom, és alkalmasint beszerezhessem, pl. tökre érdekel milyen a licsi, de ahol eszembe jut keresni ott sosincs (a kamrában, hehe). Vagy ha bárki más szeretné tudni hogy mire vágyom. Meg az is tetszik hogy kirakja mások bejegyzéseit amik tetszenek neki. Én meg kiraktam oldalra Métely szépséges ékszereit by the way.
Már van tűzhelyünk és mosogatógépünk, meg a mosogatótálca is a helyén van már, elméletileg hétfőtől már működni is fognak ezek mind. Aztán már csak fel kell fúrni a polcokat és képeket a falra, eltenni a nyári ruhákat, venni sok dobozt és belepakolni ami kimaradt és feltenni a szekrények tetejére, venni kilincset, függönyt, lámpát, kanapét… Végre nem kell a fürdőszobában mosogatni és hetente néhányszor pakolni és takarítani mesteremberek előtt és után.
Szépül is a lakás, végre elkészült a hímzett mesterművemhez a keret:
A wc-re és a fürdőszobára elkezdtem hímezni kis képecskéket. Tervezem még mozaikkal kirakni a fésülködőasztal tükrének keretét, patchwork falvédőket, amikben kis keresztszemes képecskék is lennének majd, és egy mega üvegmatrica díszt a fürdőszobai tükörre (eltakarandó a soha felrakásra nem kerülő polc számára előre kifúrt lyukakat) (erre két egészen kicsi üvegmatrica dísz is elég lenne, de szeretem túlbonyolítani az életet ezt a mintát már nagyon rég kinéztem egy hobbifüzetből és ennél jobb alkalmam sose lesz).
Lejárt a szabadság. Kéne még úgy fél év.
Leírom hány döntéshelyzetben kell helytállni, ha valaki felújításra adja a fejét:
– járólap (nálunk ez adott volt)
– csempe: konyha, wc, fürdőszoba
– padló, szegőléc
– falak színe
– mosdószekrény, mosdó, tükör
– konyhaszekrény, munkalap színe, fogantyúk, mosogató
– csaptelepek
– redőny
– bejárati ajtó
– fogas
– wc papír tartó, wc deszka
– kábelszolgáltató
még hátravan:
– kilincsek
– kuka
– lámpák
– karnis, függönyök
– kanapé
– tűzhely, mosogatógép
Nem tudom, szerintem régen ez is sokkal könnyebb volt. Gének is igaza van, hogy összességében régen nem volt jobb élni, sőt rosszabb volt, éhezés, fázás, betegségek, korai halál stb. De akkor is, szerintem ez az állandó döntéskényszer ami körülvesz minket (pl. megszűnik a kedvenc samponunk/vajkrémünk és újat kell választanunk) igenis megnehezíti az életet és túlterheli az elmét.
Meg azért persze az jó hogy ennyi új cuccunk lett.
A lakásban forradalmi változások történnek, van már konyhabútor és mosdó, működik a mosógép és a gáztűzhely (2 kis bigyója fölül), és minden bútor a helyére került.
Mosdóban sokkal jobb mosogatni mint kádban. És bepakoltam a dolgaimat a saját fésülködőasztalkám fiókjaiba.
Tényleg lehetetlen volt, de mi megcsináltuk. Meg a költöztetők, valóban végeztek 1-re (délután!), igaz azon az áron hogy telidobálták a lakást cuccal. A 238 cucc (bútor, doboz és zsák) közül körülbelül 3 került a helyére. Amikor ma délelőtt hazaértem (mert én ugye a költözés napján ügyeltem, mi az nekünk), Gé borzasztó elkeseredetten kuporgott a kupac tetején. Ugyanúgy volt mint otthon, a dobozok közötti kis folyosókon lehetett csak közlekedni, kivéve hogy a bútorok nem a helyükön álltak hanem teljesen random módon szétszedve és összedobálva. A hálóban sikerült akkora helyet szabaddá tennie, ahol elfért a nagy matrac, tegnap ott aludtak hárman. Ja meg kosz is volt, mert a burkoló tegnap még dolgozott, nem volt idő kitakarítani. Ja és néhány sittes zsák, régi radiátor, stb. És hát persze konyhabútor sincs még, meg mosdó (mert nem volt idő összerakni a mosdószekrényt, a vizes pedig elutasította a kérést hogy esetleg ő). Szerencsére a kádban is lehet mosogatni, meg kezet mosni simán. Az mutatja leginkább hogy mennyire depressziós volt (Gé, nem a vizes) (a burkoló sem, szerintem), hogy a dvd-t és a számítógépet sem rakta össze.
Aztán végre megjöttem és energikusan elkezdtem porszívózni, ő meg lehordani a sitteszsákokat (Gé még mindig), itt rögtön jött is egy kisebb hullámvölgy amikor Nudli nagyon hangosan nagyon sokat sírt hogy ne porszívózzak mert megsüketül. Berci meg kiabált hogy hagyja abba a nyafogást.
Mostanára sokkal jobb a helyzet, kiszélesedtek a folyosók, néhány szekrényt a helyére rángattunk, kb négy zsákot már ki is ürítettem, és sikerült azonosítanunk néhány stratégiailag fontos dobozt, csak a mosogatószivacsot nem találjuk váltig. Ezért a kádban mosogatás sima vízzel, kézzel dörzsölgetve történik, ilyenkor derül ki hogy a meleg víz mennyire hatékony. És holnap jön a villanyszerelő és felszereli a lámpákat is. És itt pötyögök a számítógépen, és soha nem látott sebességgel száguld velünk a net. Nem kell várni hogy a youtube-on betöltődjenek a videók. A gyerekek meg a saját szobájukban alszanak, igaz még nem raktuk össze az emeleteságyukat (mert a helyén van egy háromajtós szekrény, aminek a helyén van a dobozaink 3/4-e), de már volt hely lerakni a matracaikat a földre, élvezték hogy egymás mellett alhatnak, le is feküdtek a tűzijáték közben mert unták, pedig az erkélyről néztük.
Úgyhogy megnyugodthattunk, hogy bár a rendrakás is abszolút lehetetlen, mert ahhoz előbb a helyére kell tenni egy szekrényt hogy elkezdhessünk belepakolni, de minden szekrény helyén valami más van, azért nekünk ez is sikerülni fog.
A villámot még a nagy viharban készítettem, de csaltam: videóra vettem és abból lett a pillanatkép.
Ui: Később megtaláltam a szivacsot amikor a pizsamám vettem elő a külön-fontos-dolgok csomagból, mellette az útimosogatószerrel. Hasznosabb lenne a gondosságom ha emlékeznék is rá. Ezt követően még készítettem fotót a kis alvókról.
Utána még egy csomót forgolódtam és pörgött az agyam hogy akkor majd ez meg az, aztán mivel lámpa még nincs a hálóban megnéztem a Mágus című filmet a közepétől, meg még egy érdekes dokumentumfilmet a nemezelésről, de amikor táskát készítettek átjött Nudli úgyhogy kikapcsoltam.
Ez is milyen durva már hogy Magyarországon nincs is valójában ilyen döntéslehetőség, hogy saját lakás vagy albérlet, mert az albérletből folyton kipakolnak. Ha lenne pénzünk ezzel is foglalkozhatnánk, lakás kiadás hosszú távra. Volt is erről egy könyv, egy (talán angol?) házaspár írta, akik először egy lakást vettek, kiadták, aztán ahogy pénzük lett egyre többet, és végül így lettek milliomosok. Csak nehogy olyan legyek mint az a gonosz amcsi nő akit Kirstie Alley játszott abban a filmben.
Ma vettünk csempét a wc-be és a konyhába, miután a csempés rajtaütésszerűen közölte hogy holnap mégis ráér, a csempeboltban szidtuk magunkat hogy mégse kellett volna az utolsó pillanatra hagyni. Az ott kapható 3 fajtát esetleg szeptemberre tudják vállalni, de nem kell mert az az egy amelyik tetszik jó drága. Tényleg érthetetlen a mammut méretű barkácsboltok sikere, amikor háromnál is többféle csempe kapható, aminek a 98 százaléka nem barna és/vagy undorzöld színű, nem is olyan drágán, csak felpakolod a kocsira és kifizeted a kasszánál, és a kijáratnál még hit kekszet is lehet venni. Sikerült olyan szinten az utolsó pillanatra hagyni, hogy pontban a zárás pillanatában hagytuk el a komplexumot*.
Egyébként meg nekem jó, sőt nagyon jó, szép színesek már a falak és roló és parketta is van, és nemcsak konyhabútorra telik a költségvetésből, hanem mosogatógépre és új tűzhelyre is, és az anyósomék állják a hiperbiztos új bejárati ajtót (bár nem foghatom fel hogy hogy lehet hiperbiztos 30 ezerért, gondolom úgy hogy nem az), ésésés… És egy galamb odafészkelt az erkélyre, az egyik tojásból fióka is lett, most ott nől, így már a gyerekek is hajlandók feljönni az új lakásba. Vajon mennyi idő után repül ki a galambfióka? Mert majd az erkélyen is lesz járólap. És felnőtt pelenkás dobozokban fogunk költözni.
Jah hát a munkámat azt utálom és gyomorgörccsel megyek és hullafáradtan érek haza, de sebaj majd belejövök és akkor gyorsan átdobódok új feladatkörbe megint. Csak hogy nehogy negatívum és nyünnyögés nélkül maradjon a poszt.
*Mert ha felcserélem a komplexussal az nem magától értetődő hogy csak poénból van.
Ha tehetném, ilyen házban élnék. Addig is, reménykedem benne hogy egyszer összejön egy sima ház, esetleg egy kis napelem a tetejére. (Mostanság könnyebb belátni a kertes ház előnyeit a panellal szemben.)
“trágyává nemesedik”.
Nudli egy szemet sem evett a Németországban neki vásárolt vödörnyi fekete-piros-sárga gumimaciból, mert rossz a szaga, és túl nagyok a gumimacik. Szerencsére a fekete nem medvecukor, hanem feketeribizli ízű.
Ma vettünk egy lakást.
Kipróbáltam a mosódiót és nem nyűgözött le.
Ja és Gé tegnap óta egyfolytában fénykép mutogatással poénkodik. Akkor esküvői meghívót iwiwen körbeküldeni sem gáz?
pro: úgy tűnik végre sikerül eladni a lakást
contra: lejjebb alkudták az árat mint amennyit mindenképpen szerettünk volna
pro: a másfél év alatt végre egy esély
így nem leszbűntudatom amiatt hogy a a mosdó alatti szekrény alul rohad, a rajta levő kerámialap ketté van repedve, a tükör is meg van repedve (bár azt már mi is úgy kaptuk), és hogy a tapéta sok helyen sérült, nem lesz elég újrafesteni, a parketta meg kopott, a járólap meg gagyin van lerakva (ezt is így kaptuk mi is, csak még 800.000-szer végigrohantunk rajta azóta), a wc folyamatosan folyik, a fürdőkád csapja meg felfelé is spriccel ha megnyitjuk
mégse kell új karnist venni ahelyett, amit Berci letört (nem mászott fel rá, csak a függönyt rángatta)
contra: mivel olcsón adjuk el, venni is kevesebbért tudunk
pro: már van egy jelölt lakás, ott ahol szeretnénk, olcsón
contra: a tizedken van, jó meleg lehet nyáron
pro: felújított ház, +veszünk redőnyt, legrosszabb esetben veszünk légkondit
poén lenne a nagy ház felső sarkában lakni
szép a kilátás
contra: nincs meg a slippers distance a nagyszülőktől
pro: pár év múlva anyu csak telefonál hogy küldi haza az úrfikat, én meg az erkélyről figyelném hogy rendesen jönnek-e
contra: nem biztos hogy összejön mert zavarosnak tűnik a tulajdonviszony
pro: akkor keresünk másikat, most venni könnyű
és végre lennek egy indok hogy új kanapét vegyünk, a mostani ugyanis mégsem olyan kényelmes mint a boltban tűnt, és fehér is
nightswimming 