Társasjátékok

Felhívódott a figyelmem hogy az Everdellről nem írtam. Ez egy társas, amibe azért szerettem bele mert nagyon szép. Volt már egy ilyen korábban, a Sagrada, ott végül a játék annyira nem nyerte el a tetszésünket, de néha játszunk vele. Ez viszont tetszett a neten és akkor is amikor kipróbáltam – cuki erdei állatkáknak kell kisvárost építeni az életfa – folyó – tisztás mellett, az építési költség bogyó, fa, kő és gyanta. Nem túl könnyű játék, jobban megy annak aki jól tud előre stratégiát építeni, és rugalmasan tudja változtatni ha mások belezavarnak (felveszik előlünk a kiszemelt kártyát, vagy elfoglalják a helyet ahol nyersanyagot akartunk szerezni) – én ezekben nem vagyok jó, de nagyon szoktam élvezni.

A Fesztáv ismerősöknek van meg, ott madarakat kell gyűjteni mindenféle szempontok szerint és segíteni nekik hogy tojást rakjanak illetve etetni őket búzával, kukaccal, patkánnyal és bogyóval (a bogyó a közös pont a két játék között). Itt is nagyon kell a stratégia és egész jól néz ki ez is, mindig ír valami érdekességet is az adott madárról, sokat meg lehet tudni amerika madárvilágáról.

A nyugalom tengerére a net alapján kívántam rá, csak annyit tudtam róla hogy kooperatív, de mindenki maga dönti el hogy mit hogyan csinál, sőt nem is szabad a játékkal kapcsolatban semmit megbeszélni, csak nagyon korlátozottan. Itt is szépek a kártyák, maga a játék kicsit monoton, számmal ellátott kártyákat kell emelkedő számsorrendben elhelyezni. Azért még nem nagyon könnyű, illetve amikor túljutunk a kezdeti bakikon, lehet nehezítéseket használni.

Filmek, sorozatok

Ami megmaradt az utóbbi időből: a feminista filmek és sorozatok tetszettek.

  • Turning Red – az első pixar film amit nő rendezett, egy 13 éves kínai-kanadai lány (Mei) kalandjairól szól. Nagyon cuki és szórakoztató, jó fej Mei és a barátnői is, kedves a történet, és hát egy óriás vörös panda az egyik főszereplője, a vörös pandák végtelenül zabálnivalóak. Olyan kritikákat kapott, hogy nehéz azonosulni vele, ezért nem érdekes nagyobb rétegek számára (ami szerintem egy jelzés arra hogy milyen férfiközpontú világban élünk, mert ilyen SOHA nem hangzana el egy akárhány éves fiú / férfi kaladjaival kapcsolatban. azok mindig érdekesek lehetnek bárki számára); hogy gáz hogy meg van említve benne a menstruáció (ugyanez, a többségnek bármilyen más testnedvvel nincs semmi baja, és a vérrel sem ha bárhonnan máshonnan folyik); és hogy nem realisztikus abból a szempontból hogy a szülők képesek bocsánatot kérni, ez vicces szerintem 🙂 (én szoktam pl, de pl Berci ezzel elég szigorú mert neki általában már késő ha bocsánatot kérek utólag pl ha ideges lettem valami miatt, vagy összekaptam Nudlival, az kellett volna hogy ne történjen meg)
  • Starstruck – arról szól hogy egy átlagos nő (jó, nem átlagos, mert végtelenül extravertált, vicces és furi, és mindig mindenre azonnal van valami szellemes visszavágása) és egy filmsztár össze tud-e kavarodni. Tetszett benne a főszereplő Jessie és lakótársa közötti valódi, mély kapcsolat (nem szépelegnek, sokszor kritizálják egymást és össze is vesznek, de közben mégis átjön hogy tényleg szeretik egymást), és mindenkinek nagyon jó a kiejtése. Sokszor elég fárasztó hogy Jessie és a filmsztár mit bénáznak annyit, vannak elég lehangoló részek, de végül a befejezéssel együtt szerintem jó volt.
  • Minx – kicsit komolyabb téma, arról szól hogy a 80as években egy feminista nő és egy kis olvasottságú pornólapokat gyártó kiadó tulajdonosa összeáll hogy készítsenek egy női magazint ami nem csak az általános társadalmi elvárásokkal akarja nyomasztani a nőket (hogyan legyünk tökéletes háziasszonyok, makulátlan testű és bőrű szépségek, és dögösek az ágyban stb), hanem felszabadító szövegeket ötvöz meztelen férfitestek képeivel. Ebben is mindenki nagyon vicces, a főszereplő Joyce a szerkesztőségben is elég jól elterjeszti a tanait, miközben próbál kicsit leadni a karót nyelt prűdségéből. Itt meg Joyce és a nővére között van nagyon szeretnivalóan meleg kapcsolat (ha kell, elküldik egymást a fenébe, de mindent megtesznek egymásért). Még nem néztük végig, ne spoilerezzetek.
  • A Home Editnek jöttek ki új részei, ezek is nagyon jók.
  • Az új Batman nem tetszett, nekem túl lassú és sötét, és túl fennkölt a hangulata, szerintem egy szuperhősös, képregényben gyökerező film ne vegye magát ilyen komolyan, sokkal jobban tetszik Joss Whedon és Taika Waititi szemlélete. Zoe Kravitz ebben is tetszett (eddig mindenben), Robert Pattinson szerintem kár hogy elvállalta ezt a szerepet mert ebből pont nem jön át hogy jó színész, mert konkrétan csak mélabúsan kellett néznie végig, csak az volt a különbség hogy maszkban, a szeme körül nagy panda karikákkal, vagy megmosakodva. Ez nem fog neki segíteni abból hogy kimásszon a Twilight skatulyájából.
  • A Kimi is tetszett, ez egy krimi, amiben egy Alexához hasonlító A.I. asszisztens van, a főszereplő lány (újra Zoe Kravitz, csak itt max 21 évesnek néz ki) pánikbeteg (és szerintem aspi is) és nem mer kimenni otthonról, de felfedez valamit ami miatt minden megváltozik és borzasztó izgalmas lesz körülötte. Ebben is jók a karakterek, jól kontrasztba állítja a autentikus és a képmutató embereket, jól vannak bemutatva a kis rugalmatlan szabályai és szokásai, de az is jó hogy milyen éles eszű, hogy attól még hogy valakinek vannak nehézségei, nem kell teljesen leírni.

Könyvek

Már kábé egy éve a Másvilág sorozatot (Tad Williams) olvassuk T-vel*, először nem is tudtam hogy sorozat, csak furcsa volt hogy az első könyv vége felé még azt sem lehetett tudni hogy mi a probléma. Aztán kiderült hogy négy könyv, de csak most, egy év múlva derült ki, amikor nagyon furcsállottuk a “befejezést” amiben semmi sem lett befejezve, és egy szál sem elvarrva, hogy magyarra csak kettő van lefordítva, viszont mindkettő két kötetben jelent meg, vagyis még mindig csak a felénél tartunk. Arra jutottunk hogy magadban olvasva valószínű gördülékenyebben hat, mint hangosan, mert eleve kicsit gyorsabban olvasol, és ha nem is átugrod, de hamarabb át tudsz siklani a vég nélküli leírásokon és az olyan részeken amikor Orlando és Fredericks napokon át mennek az üres sivatagban, ahol semmi sincs (csak homok, meleg és tűző nap, de az nagyon).

Úgyhogy most szünetet tartunk, aztán lehet hogy elolvassuk angolul külön-külön a maradék két könyvet. Továbbléptünk a Neurománc új fordítására, mert nekem már amióta kijött nagyon fájt rá a fogam. Mindketten csak az első részt olvastuk régebben, én pl nem is tudtam hogy sorzat (ezzel keretbe helyezve a bejegyzést). Lucia azt javasolta hogy a második könyvvel kezdjünk, mert ami az elsőre alapul benne azt úgyis elmagyarázza, és a második sokkal koherensebb és érthetőbb, állítólag Gibson elég sokat drogozott amikor az elsőt írta. És a második után már az első is érthetőbb lesz. Nekem ez úgyis beleillik a profilomba (hogy rossz sorrendben olvasom a sorozatokat (ld Old Man’s World, Christopher Moore vámpíros sorozata, és szerintem még más is volt), úgyhogy így kezdtük el. Csak most átjöttem T-hez és otthon felejtettem a könyvet (és a kajámat, de azért volt amit el is hoztam amit akartam), úgyhogy átmenetileg belekezdtünk Merle-től a Majomábécébe is.

Ma pedig lustálkodós napot tartunk mert mégsem akartunk esőben arborétumba menni, eddig ettünk, játszottunk párat a Nyugalom tengerével (amit húsvétra vettem magunknak), és sütöttünk túrós sütit amit még T névnapjára akartam, csak meglepett azzal hogy szabit vett ki a névnapján is, ezért nem tudtam aznap titokban megsütni, és bár felajánlottam hogy közösen süthetünk, akkor nem ezt választotta, de most a hosszú hétvégén ez is belefér.

Egyedül meg Kim Stanley Robinson marsos sorozatát olvasom, a harmadiknál tartok (Blue Mars). Nagy vonalakban a Green Marsra is igaz amit a Red-ről írtam, plusz egy ponton (lehet hogy már a harmadikban) be is vallja R. valamelyik szereplője száján keresztül, hogy a pszichológiát áltudománynak tartja. Ezen elgondolkoztam, hogy amikor a gazdaságtanról írta ezt a Ministry for the future-ben, azt teljesen el tudtam fogadni, bár nem tudok semmit a tudományos hátteréről, csak egyet tudtam érteni azzal hogy hasra ütve találnak ki dolgokat és aztán arról hirdetik hogy úgy van. De a pszichológiáról ezt sokkal nehezebb megemésztenem, meg szerintem nem is igaz már, mert oké hogy az analítikusok pont ezt csinálták, de azóta van több olyan pszichoterápiás módszer aminek a hatékonyasága alá van támasztva. Persze nem kettős vak vizsgálatokkal, azt tényleg nehéz lenne megoldani, de a beteg nem biztos hogy tudja hogy a kísérleti módszerrel vagy a szokásos módszerrel kezelik. Na de a lényeg hogy a könyvek továbbra is nagyon élvezhetőek, fordulatosak, a szereplők színesek de néha kicsit kevéssé életszerűnek tűnik egy-egy reakciójuk, nagyon izgalmasan eljátszik a tudományos fejlődésből fakadó lehetőségekkel, és a mars leírásai továbbra is kicsit túl részletesek számomra (bár egyre több térkép van a könyv elején, de e-könyvnél kicsit nehézkesebb ide-oda lapozgatni, talán ez egy hátránya az igazival szemben). Ja és a hőmérsékletet mindig kelvinben adja meg, arról is volt már táblázat hogy mennyi celsiusban, de nem jegyeztem meg, úgyhogy csak a szövegkörnyezetből találom ki hogy az épp hideg vagy meleg.

*általában T olvas fel nekem esténként, mert úgy könnyebben elálmosodom, ő nélküle is könnyen elalszik, de ha én olvasok fel neki, akkor 2 percen belül garantáltan alszik

Na de a lényeges dolgokkal meg le vagyok maradva, mert pl. volt a szülinapom, és már pár éve eldöntöttem hogy ha csak tehetem, a szülinapomon nem dolgozom. És idén T. is meg tudta oldani a szabit, úgyhogy közös programunk volt. Egyrészt lemosattuk a kocsit, mert előtte volt a sáros eső és még az én ízlésemnek is nagyon ronda volt, viszont én kicsit izgultam egyedül lemosatni mert olyat még sose csináltam. Amíg kész lett, kajáltunk, vásárolgattunk és krémeseztünk a közeli plázában, utána pedig felsétáltunk a gellért hegyre, az egyik első kifejezetten meleg nap volt, és virágoztak a mandulafák. Szép volt, kár hogy a Gellért hegy ilyen elhanyagolt, de ha nekiállnának felújítani, nem a növényeket rendeznék és a szétrombolódott lépcsőket tennék helyre, és állandó szemétszedő egységet állítanának rá, hanem letérköveznék az egészet, úgyhogy inkább jobb így.

Tegnap meg volt medúza buli, jó volt újra látni azokat akik el tudtak jönni, megtudni kivel mi van, és csak kicsit éreztem magam szociálisan bénának végig 🙂 És fejben készítettünk egy mémet, de most meg is rajzolom:


Na amúgy jobban vagyok, jó volt az interneteken is kipanaszkodni magam, jól estek a visszajelzések, meg T-nek is elsírtam a bánatom aki nagyon türelmes és cuki volt és gyógyítgatta a fejfájásom, és tegnapra már egész jó kedvem lett. Valószínű nagyon kimerültem a hét végére. Szóval egyáltalán nem minden nap ilyen, most meg Bercinek tavaszi szünete van, jobb a kedve és elment tegnap is kosarazni Gével és Nudlival, ma meg pingpongozni, én meg voltam végre falat mászni.

Úgyhogy már azt sem érzem katasztrófának mint eddig, csak furcsállom hogy még mindig annyi kopasz fa van, szerintem ilyenkor már minden fa ki szokott zöldülni, vagy nem? Csak régebben nem figyeltem? Nekem az volt az élményem hogy márciusban jön a tavasz, visszatérnek a színek az életbe és minden csupa zöld. Most meg itt van április közepe és a fák kétharmada még halottnak néz ki (nem néztem meg mindet közelről, remélem azért egy részük rügyezik és nem marad így végleg).

Rohadt életbe már. Találtam egy honlapot ahol regisztrálni lehet ha valaki szeret röpizni és el lehet menni játszani, szóltam Bercinek (akinek kb ez az egyetlen dolog ami örömet okozna az életben, de nem jár), erre Nudli közbeszól hogy ilyenre Berci biztos nem menne el, még ő se, én meg rászóltam hogy most maradjon csendben, de nyilván nem maradt, erre Berci annyira kiborult hogy bevonult az én szobámba és magára csukta az ajtót, onnan kiabált ki hogy fogjuk már be, de nyilván Nudli még mindig mondta tovább hogy én vagyok a fasz és ő mindig mindent jól csinál, úgyhogy Berci nem is ebédelt és biztos vagyok benne hogy nem fog elmenni az apjával az unokatesója gyerekének az egy éves szülinapi bulijára, pedig ez lett volna egy rohadt fárasztó héten A két óra amikor egyedül lehetek. Bár mindegy is mert úgyis boltba kell menni.

Most nem tudom hogy túl jól ismerem a világot vagy én teremtettem magamnak ilyen életet, amiben valóban igaz hogy nincs menekvés, nincs könyörület, teljesen mindegy hogy hogy vagyok az élet akkor is csak feladat, kötelesség, mások kiszolgálása, minden eredmény nélkül (Berci már 18 éves de egyáltalán nem önálló, mert aspergeres, és két éve ki van égve és depressziós, ha nem teszem elé az ételt nem eszik, ha nem visszük be a suliba nem megy suliba. bármennyi energiát rakok bele hogy mellette álljak lélekben és gyakorlatban, semmi sem javul. amiről senki nem tehet, nincs kire haragudni, viszont szünetet se lehet kérni). Ez most így különösen megütött hogy épp elkezdtem egy (ezredik) tényfeltáró megaposztot arról hogy mért érzem magam mindig szarul.

úgyis kitörlöm majd

mostanában mintha több olyan nap lenne amikor minden rossz, de ma különösen

  • pénteken falmászás és pihenés helyett egész nap online tréninget hallgattam, plusz egy előadást meg is tartottam, abban a biztos tudatban hogy a többiek mind sokkal profibbak mint én- stresszes és fárasztó volt
  • rosszul aludtam, hányingerem volt, ma sem lettem jobban, megint kezdődik hogy betegnek érzem magam de kifele nem látszik semmi, csak nyafogás. azon a héten amikor hormonális okokból egyedül esélyem lenne a hónapból hogy viszonylag normálisabban érezzem magam. végülis már pár hét eltelt mióta utoljára ez volt.
  • undorító idő van, legalább esett egy kis eső de annak is nagyon része lefolyik a dunán úgyis
  • még mindig kint vannak mindenhol a szörnyű propaganda óriásplakátok, nem lehet menekülni a kétségbeejtő valóságtól
  • nincs itthon étel
  • ezt nem írhatom le
  • ma elfelejtettem bekanyarodni egy ezerszer bejárt úton ott ahol mindig be szoktam, és utólag nem is emlékeztem arra a szakaszra
  • Berci nincs jobban, ahogy kicsit próbálom megérteni az állapotát, rádöbbentem hogy pár éven belül a harmadik költözésre készülünk, még jó sokáig nem is lesz jobban. szerintem ebben a suliban sincs sok esélye hogy jobban legyen, de a suliváltás is változás
  • a volt gimis osztálytársaim, akikkel szó szerint semmi kapcsolatom nincs, széttrolkodják a klímaváltozásos bejegyzésemet a facebookon

más is történt azóta, de most csak annyit hogy azóta sírtam még sokat a RuPaul’s drag race-en, egy lakberendezős vetélkedős sorozaton (Interior design masters), és most vannak új részei a Home Editnek, úgyhogy azon is tudok (ökölbe szorult gyomorral persze) (az utókornak: ma volt a választás)

azt nem értem, hogy ha már tudjuk hogy butaság volt az esővizet a szennyvízcsatornába bevezetni, még ha akkor nem is gondoltunk rá hogy nem lesz így jó, de most már biztos mert évről évre durvább aszály jön, nem kéne kitalálni erre valamit? nem lehetne az esővizet külön összegyűjteni és párszáz méterenként levezetni a talajvíz rétegbe? vagy valamit, amitől nem lesz itt sivatag pár év múlva. vagy tényleg ez is azon múlik hogy egyénileg hány embernek jut eszébe az esővízgyűjtő hordó? legalább azt reklámozhatnák jobban, ha már semmi más nem történik.