Szombaton volt Berci első atlétika versenye. Távolugrásban 3,07 méter volt a legjobb eredménye, súlylökésben 4,30 méter, kislabdadobásban 16 m. Volt még 50 méteres váltó és 60 méteres futás, de ott nem mérték az eredményét. Váltóban 24-ből 14.-ek lettek, 60 méteren a három egy fejjel magasabb srác mögött csak nagyon kicsivel maradt le.  Csapatban versenyeztek az U13 korcsoportban, nem tudjuk összesen hányadikak lettek. De mások is voltak akik most kezdtek, meg ő például most lett 11 éves a múlt héten. Úgyhogy nagyon ügyes volt, izgult de azért élvezte. Nudli eléggé szenvedett hogy egy helyben kell ülni meg ide-oda mászkálni a helyszínek között, még pár alkalom és jobban feloldódik, lazábbra veszi ő is szerintem és nem követ árnyékként. Plusz nem is volt jól, estére belázasodott. Én meg megtanultam hogy nem kell 100 liter folyadék, enni meg inkább kisebb csoki, keksz, müzliszelet jó, és el kell vinni a fényképezőt (ezt elvileg most is tudtam előtte még). És talán lassan megtanulom hogy hogy kell tartani a telefont ha videót készítek.

Egyébként meg túléltük ezt a hetet is, megtanultam felvenni egy interjút, előtte azon izgultam hogy fura lesz hogy a volt osztálytársam fordítja angolra amit mondok, az elején hogy túlságosan el fogok érzékenyülni mert az anyuka most 21 éves fia nagyon hasonlónak tűnt Bercihez kiskorában, de aztán beszippantott a feladat (és azon izgultam hogy mit kéne még kérdezni ami segítene pontozni), meg végülis súlyosabb volt. Gondolkoztam hogy gyakorlásképp lepontozom mindkét gyerekem, meg azon is hogy anyutól kérdezek pár dolgot az én kiskoromról. De aztán elsodort a többi feladat, vissza a munkába meg sikeresen begyűjtöttem egy fordítást, egy másiknak meg sikeresen eltoltam a határidejét hogy jövő hétre jusson. Tegnap meg végre hazajött Gé.

Nudli meséli hogy már vásárolhatnak az iskolai automatából (illetve az egyik tanítónénijük megengedi, a másik, aki egyébként az egyik anyukája, nem). De nem tudja mit lehet belőle venni a forró csokin kívül.
s: remélem kávét nem, az fura lenne egy általános iskolában.
N: meg az is fura lenne ha egyetlenegy embernek írnának egy könyvet.

——

Berci (agresszív hangon kiabál): This is awsome!

Befejeztük az Orphan Blacket is, úgy vagyok vele mint a Banshee-vel, annyira beszippantott hogy többször megfeledkezem róla hogy már vége és várom a folytatást. A Híd első évadját is megnéztük, az annyira nem kötött le, hiába sejtem hogy sokkal közelebb áll ahhoz ahogy valójában zajlik egy nyomozás, nem véletlen hogy általában pörgősebbnek mutatják. Az emberi része meg fura ugye egyrészt Saga miatt, de Martin is fura aki egy kedves nagy mackó, ami az én fejemben nehezen áll össze azzal hogy milyen felelőtlenül viselkedik. A vége meg szerintem különösen kegyetlen nemcsak ahhoz képest amit megszoktam, hanem az addig részek hangulata alapján sem számítottam rá.

Elolvastam a Do androids dream of electric sheep-et, tetszett de teljesen más mint a Szárnyas fejvadász, a sztorija meg a hangulata is sötétebb, meg kicsit misztikus, néha olyan mintha egy álom lenne az egész. Aztán egyik nap elfelejtettem magammal vinni a könyvem, viszont a telefonon megtaláltam a The perks of being a wallflowert. Aranyos, helyes benne a főszereplő fiú. Annyira nem tudtam azonosulni a felvetett lelki-társadalmi problémákkal, lehet hogy azért mert sosem voltam amerikai tinédzser srác. Vagy szívtelen vagyok, nem tudom. Lehet hogy nekem sok volt mindig a reakciót amikor valami felzaklató történt, nem hagyott helyet annak hogy én is felzaklatódjak. Aztán elkezdtem az Old man’s war sorozat utolsó részét, aminek még nem jegyeztem meg a címét. Ja és megnéztük a Transcendence-t, fura volt szerintem, mindenfélét felvet de úgy tűnik nem azért hogy elgondolkoztasson, inkább mégis csak egy pörgős thrillert akartak csinálni, az etikai és egyéb problémák felvetését feláldozták az izgalmas fordulatok oltárán. De hát azért Johnny Depp, meg pörgős is volt tényleg, szóval egynek jó.

Tegnap meg általános iskolai osztálytalálkozón voltam, a hozzáállásomat jellemzi hogy ha mostanában felmerült az osztálytalálkozó téma, mindig legyintettem hogy nekünk most lenne a húsz éves érettségi találkozónk de nem szervezte meg senki, erről meg teljesen meg is feledkeztem. Nem is volt sok kedvem hozzá (ötödiktől jártam ebbe az osztályba, két lánnyal beszélgettem egy-két mondatnál hosszabban, közülük az egyiket utol se érték), sokat vetett a latba hogy mégis elmentem, hogy a házunk tövében levő étterembe szervezték. Az osztályt jellemzi amikor beszélgetés közben valaki egyszercsak megjegyezte hogy nahát, egymás mellett ül a három eminens tanuló. Én egy olyan iskolából csöppentem ide, ahol több mint négy éven keresztül nem találkoztam a stréber, eminens szavakkal, és nem volt ciki jó tanulónak lenni, itt meg kisebbségbe kerültem ahol az eszem miatt csúfoltak, amivel nem nagyon tudtam mit kezdeni, meg most sem. Az étteremből nem mentem velük tovább bulizni (pedig a Retró nevű hely akár érdekes is lehet), részben mert túl nagy volt a kísértés hogy egy perc alatt hazasétálhatok.

Most meg segítünk megfogalmazni Bercinek a tündérmese, láncmese és állatmese definícióját.

A nyár végére még sikerült beszorítani a régóta (=évek) óta halogatott rendrakást, játékszortírozást a gyerekszobában. A gyerekek teljesen kész voltak hogy úgy megváltozott a szobájuk hogy sosem fogják megszokni, de nem szórták tele egyenletesen játékokkal, szóval lehet hogy megszokták. Szegények a suliba is belenyugodtak, sokkal kevesebb hiszti volt mint korábban. Nudli nem hordja a szemüvegét, mivel az első sorban ül és onnan látja a táblát. Berciék már vándorolnak, szerencsére az osztályfőnökét ismeri mert angolt tanított nekik eddig is. Az osztálya matekos és csak 15-en vannak. Elkezdett járni atlétikára heti háromszor, izomláza van de élvezi. Viszont újra beteg lett (nyár végén is az volt), amiben a stressz is szerepet játszhat. És másfél órája leckét ír, ha ez így marad, nagyon meg fogunk szenvedni- és ez még csak az első hét, és valamennyi leckét a napköziben is megír.
Nekem meg két hét után is nehéz volt visszamenni dolgozni, erősítem magam hogy már csak ezt a hónapot kell kibírni ebben a formában, bekerültem a menő képzésbe ami el is kezdődött és menő volt.