Tarantino

végre mindkét gyerek elérte azt a kort amit már megfelelőnek ítéltünk Tarantino filmekhez, most ez a projekt hogy végignézzük amiket ő rendezett. már túl vagyunk a Pulp Fictionön, a Reservoir Dogson, a Death Proofon, a Kill Billen, és ma megnéztük a Jackie Brownt is. (okok miatt nem sorrendben)

a gyerekek szemszögéből: Nudli a Death Proofban csalódott, az előző kettő után nem ezt várta, és a Kill Bill 2-is kicsit lassúnak találták, túl kevés volt az akció, sok a beszéd :D. szerintem a Pulp Fiction túl magasra tette a lécet, utána már nem tudott gyökeresen mást, de hasonlóan frisset, eredetit és humorosat mutatni. persze nyilván a többi is jó (kivéve a reservoir dogst és a hateful eightet).

most kicsit jobban feminista szemmel néztem mint annak idején, és az tűnt fel hogy bár amikor vannak női hősök, azok mind végtelenül badassek, erősek, ügyesek, okosak, bátrak és minden egyéb más szempontból is lazán verik az összes férfi karaktert, de mellette mindig eléggé kihangsúlyozza azt is hogy milyen szexik és csinosak (kivéve talán Zoe Bell és Jackie Brown, mármint ők is szexit és csinosak de nem rázzák meg teszik-veszik úgy magukat). Amelyikben van legalább 2 nő az átmegy a Bechdel teszten is, mármint főleg pasikról beszélgetnek ugyan, de a Pulp Fictionben is van a dealer felesége aki a barátnőjének magyarázza a piercingjeit, a Death Proofban is beszélgetnek kocsikról, meg egymásról is a pasik mellett. de azért ez is jó:

What about “kinda cute, kinda hot, kinda sexy, hysterically funny, but not funny looking guy who you could fuck” did you not understand?

Advertisements

Végignéztem a Good Omenst, végtelenül aranyos, jó a látvány is, a sztori is jó maradt, visszaadja a könyvet, egy dolog miatt volt hiányérzetem, hogy kimaradt az apokalipszis másik négy lovasa (Grievous Bodily Harm, Cruelty to Animals, Really Cool People, and Treading In Dogshit (formerly All Foreigners Especially The French, formerly Things Not Working Properly Even After You’ve Given Them A Good Thumping, never actually No Alcohol Lager, briefly Embarrassing Personal Problems, and finally People Covered in Fish), miközben rájuk kerestem meg is tudtam hogy nem maradt rájuk pénz és idő :(((

Meg közben Pratchettől elolvastam a Jingo-t (kicsit sötétebb hangulata volt a megszokottnál, főleg a Watch tagjai a szereplők, illetve a rossz értelemben vett nacionalizmus és a háború), most a Last Continentet olvasom, elég lassan esett le hogy az meg Ausztrália korongvilágbeli alteregója, csak a kengurunál 🙂 de nagyon cuki ez is, újra Rincewind kalandjait élvezhetem, meg külön a varázslókét.

Emellett kezdek visszarázódni a hétköznapokba, összeszedtem pár dolgot ami jó a melegben, hátha akkor nem utálom annyira (nem kell annyi zoknit mosni, nem kell kabátot meg sapkát hordani, csak egy szandálba bújok bele ha el akarok indulni itthonról, lehet sokat fürödni mindenféle vizekben, a napfény véd a depresszió ellen és ad D vitamint (de azért szedek is), más lányok és nők járhatnak szép színes nyári ruhákban, én maradok a póló-rövidgatya kombónál, vagy még aminek van zsebe, eper, málna, cseresznye, dinnye, barack, ki lehet állni az esőbe, virágzik a leander, sokat lehet fagyizni), megkaptam egy csomagot amit gondolatban már többször eltemettem az elmúlt két hónap alatt amióta megrendeltem és kifizettem (persze kiderült hogy a hiper kényelmes, merevítő nélküli melltartó sem annyira kényelmes azért, mert ez meg mellkasban szorít és viszketek a csipke berakástól) (nekem semmi se jó), illetve eszembe jutott hogy mikor megérkeztünk Izlandra még volt egy gyors telefonom amiből kiderült hogy végre egészségesebb vagyok mint eddig (eddig is az voltam, de most még jobban), úgyhogy ma gyorsan felírtam magamnak egy oltást, kiváltottam és beadtam mert a dokim szabin van.

Ja és közben fogyásban elértem az első mérföldkövet amit még olyan egy-másfél éve tűztem ki magamnak (2 kg mínusz) (csak utána még híztam 3 kilót szóval összesen 5 mínusz). Gyorsította a folyamatot az Izlandon lucia által diktált tempó, de ez a cukor nemevés is határozottan hasznosnak tűnik (még van mit fejlesztenem a módszeremen de örülök neki).

Milyen érdekes hogy néha akár hetekig egész sima és nyugodt az élet, nem történnek váratlan események, jól lehet közlekedni, egészségesek vagyunk, aztán minden hirtelen besűrűsödik, pl a munka nemcsak igénybevevő hanem az átlagnál traumatikusabb, megbetegszem, Gé hív hogy mielőtt levizsgáztatja a kocsit javíttatni is kell, farsang az iskolában (idén már egy pólófelirattal megúsztuk a jelmezt), Nudli is megbetegszik, az éjszaka nem elhanyagolható részét mindhárman ébren töltjük, kölcsönkocsival viszem Bercit suliba de mikor odaérünk közli hogy megfájdult a füle (adok neki fájdalomcsillapítót és megmondom hogy ha nem javul kéredzkedjen el és menjen haza, mert nekem ma mindenképp el kell mennem dolgozni, Gé is beteg és anyu is, apu kocsija meg ugye nálam van), a waze össze-vissza visz a városban mert az egész univerzum ugyanarra tart kocsival mint én, beszorulok a kukásautó mögé (itt egy icipicit kiabáltam), továbbra sincs kész az autó de legalább találtak benne még nagyon drága hibákat, pont helyettesítés van a gyerekorvos helyett (de cuki volt a néni, és mondott jó ötleteket, és nincs is nagy baj).

De most már lassan túl leszünk rajta, és bár apukám felajánlotta hogy segít kifizetni a szervizt, anyu közben már át is utalt pénzt, és vannak akiknek ennél durvább az életük folyamatosan, velem meg eközben is történnek jó dolgok és pihenés is, a gyerekek pedig sokkal jobb kedvűek és kiegyensúlyozottabbak most.

kész vagyok magamtól, annyira képtelen vagyok nekiállni a munkámnak hogy még ide is eszembe jutott hogy mit akartam még megírni. pl. az expanse 5-ről még kifelejtettem, hogy az alapprobléma, ami a 6-ba is továbbgyűrűzött, nekem kicsit mondvacsináltnak tűnik, vagy nem is tudom. lehet hogy nem az.

és hogy amikor hallottam a swiffer nevű takarítóeszközről azonnal el is kellett rohannom beszerezni magamnak a portörlő változatát (mert a portörlés nekem hatalmas mumus), de nem vagyok vele 100%-ig elégedett, mert persze megvettem akkor már a teleszkópos nyelest, de azért bosszankodtam miatta hogy egy kis darab műanyag 1500 forintba kerül (még akkor is ha magának a kis papírcafatkáknak is elég horror ára van), aztán nem volt sehol útmutató hogy a két darabot (a nyelet és a cafatkát) hogy appkiláljam egybe, valamit működtem de persze nem úgy néz ki mint a képen (ami egy rajz), aztán bebizonyosodott hogy az otthonomban levő pormennyiségre még egy hiper-szuper porgyűjtő mágnes sem megoldás, muszáj lesz a porszívóval végigmennem a polcok tetején.

aztán megláttam hogy az aldiban lehet kapni átlátszó, flamingós/pizzás esernyőt, és az is kellett*, és ha már ott voltam körbe is néztem, és beszereztem mikroszálas portörlő kendőt is, mert az meg olcsó volt, hogy összehasonlítsam, meg mégiscsak környezetbarátabb, meg radírozható filctollat, kis öntapadós karikákat hogy megerősítsem a műanyag lefűzhető irattartók (vagy mi a neve, csak a bugyit ismerem de az hogy hangzik már) kiszakadt lyukait, “radírozós” szivacsot – amit itthon ki is próbáltam és jól letisztította az ajtókat. aztán annyira örültem a pizzás esernyőmnek hogy Nudlival készítettünk egy kis trumpot parodizáló videót vele, amire aztán megkaptam hogy nagy a seggem, pedig kb egy hete elkezdtem újra tornázni és végre egy picit fogytam is, de nyilván ez a videón még nem látszik.** de ma nem tornázhatok amíg kész nem vagyok a munkával úgyhogy most már tényleg megyek.

 

*eléggé fel vagyok pörögve, mindenféle kreatív projekteket is folytattam, befejeztem, sőt újakba is vágtam amiket be is fejeztem

**ez így elolvasva már elgondolkoztató hogy nem vagyok-e túlpörögve, de igazából én arra vágynék hogy hosszú távon beleférjen a hétbe néhány plusz dolog azon kívül hogy dolgozom, elvégzem a házimunkát és vannak gyerekeim.

a közös nevelés szépségei

Amikor Gé viszi ki a buszhoz Bercit, aki a hétvégét Olaszországban tölti sportversenyen, de közben váltás van és már én megyek érte, és bennem fel se merül hogy nem oda kell menni ahova legutóbb vittem amikor busszal ment versenyre (ahol az edzés is van), Gében meg gondolom nem merül fel hogy én nem tudom hova kell menni, meg különben is hagyott nálam egy a4-es papírt amin minden infó között ez is szerepel(amin én csak az érkezés idejét néztem meg), amiből aztán az lesz hogy gyanakodni kezdek hogy ha 2 perc múlva megjönnek mért nem várakozik senki más a parkolóban, majd kicsit később késve, anyázva érünk a google maps hathatós segítségével még mindig kicsit máshova mint kéne, szóval mire megtaláljuk egymást Bercivel már kb csak vele van ott az edző. Aki engem nem ismer és alig akarja odaadni Berci táskáját, mert ő meg közben beült a kocsiba és nem látja, nekem meg nincs annyi eszem hogy bemutatkozzam. Ilyenkor csodálkozom ha nem néznek kicsit debilnek. Vajon hétfőn rákérdez-e az edző Bercinél hogy akkor mondd még egyszer, mit is dolgozik anyukád?

oké azért történt pár dolog a szabadság alatt (annak ellenére hogy nagy részét úgy éltem meg hogy valahol döglöm és melegem van) (és csomót aludtam, végre tudtam aludni, nagyon jól esett) (mért nem lehet az egész élet ilyen hogy éjfél körül lefekszem, 9 körül felkelek, és ebéd után is durmolok 1-1,5 órát). nemcsak az expanse-t olvastam hanem sandmant is, megtaláltam és folytattam egy ősrégi hímzést, össze-vissza mászkáltunk Esztergomban és környékén, Szarvason a mini-Magyarországban és az állatparkban, Siófokon, fürödtünk a körös holtágban és a balatonban, kimostam a gyerekek matracának a huzatát és vettem matracvédőt hogy soha többet ne kelljen, kiselejteztük a 900 plüssállat 2/3-át (ezeket mind az ágyukban tárolják), megnéztük sokadszor a Zombielandet és először a Shaun of the deadet (az első sokkal jobban tetszik) (az angol “humor” még mindig nem nagyon jön be), játszottunk Imagine-el és Monopolyval, Nudli is rávette magát és túl is élte. a pluszmunkába nyilván az utolsó napokban kezdtem bele és persze sokkal több mint gondoltam. az íróasztalukat még le kell takarítani és megvenni a tanszereket blöe. meg persze lenne még mit csinálni de nem erre kell koncentrálni. majd hátha lesz energiám munka után apránként haha.

A legfrissebb kalandjaimról

Amióta szabadságon vagyok, a környezettudatosságom meredeken zuhan, még hétfőn kezdődött, amikor az utolsó munkanap végén elmentem az átvevőhelyre a műanyagmentes fülpiszkálókért (közben gondolkoztam rajta hogy a 100 db nem egy nagy adag, szóval mégis kicsit drágább lehet a háromszoros árnál) (de ha kiszállítást is fizetek rá úgy már tényleg nevetséges lenne), elég sokat kellett gyalogolni, de mikor végre megtaláltam a helyet, ami egyébként elvileg egy bolt, egy kézzel írt cetli fogadott hogy aznap technikai okok miatt zárva. Ezen dühöngtem egy sort, mert valószínűsítem hogy nincs épp ezreknek a cucca ott náluk, szóval a 21. században nem lenne megoldhatatlan még azelőtt informálni ezeket az embereket hogy nincsenek nyitva, mielőtt elgyalogoltak a boltig a párás-forró belvárosban. (=dobhattak volna egy emailt). Aztán eláztam, majd mire elvergődtem a metróhoz bemondták hogy csak a nagyvárad térig jár, ahol még anyáztam kb fél órát a pótlóbuszra váró tömegben. (ez lehet hogy akkor is így lett volna ha munka után hazaindulok, de így már végleg a fülpiszkálókhoz kötődik) (most egy hétig nem is leszek otthon, nem tudnék visszamenni érte, de már el is ment a kedvem)

Aztán ahol most vagyok Esztergomban, ott nincs szelektív kuka, szóval ez a része is szünetel, aztán amikor beültünk a királyi palota mellett egy nagyon cuki helyre kicsit iszogatni, hiába jutott időben eszembe hogy ne kérjek szívószálat a limonádéba, az eladó csaj megmutatta a cuki kis félliteres kancsót amiben adják (amiből nem lehet szívószál nélkül meginni) (jó technikailag biztos sikerülne, legalábbis hogy több landoljon bennem mint a ruhámon és körülöttem). Úgyhogy tovább szennyezem a szívószálakkal és a fülpiszkálókkal (bár valószínűleg magyarországról viszonylag kevesebb szemét mosódik bele az óceánba). Jaj meg aztán a hamburgerezős helyen viszont fa eldobható evőeszközt adtak. Csak remélni merem hogy nem vágnak ki fákat azzal a célból hogy eldobható evőeszközt gyártsanak belőlük, hanem ez ilyen bútorgyártásnál meg hasonló folyamatoknál megmaradt részből készül.

Aztán tegnap meg már a túlélésért küzdöttünk a Rám szakadékban, folyamatosan résen kellett lenni és taktikát váltani hogy ne a zombik rohangáló, csivitelő valamint kiabáló gyermekek közvetlen közelében túrázzunk, hanem kicsit arrébb. Valószínűsítem, hogy van akit nálam kevésbé zavar meg a természet élvezetében ha a közelében idegenek is vannak. A dunaparton már nem zavart a gyerekzsivaj az árnyékban fekvés és felhőnézés közben, oda valahogy jobban illik.