(mert nem volt kaja a koktélos helyen)

Kedden nagyon furcsa volt a munka után rögtön hazajönni, rájöttem hogy azért mert hetek óta nem volt ilyen, ki is használtam és aludtam délután egy kicsit, meg tegnap és ma is. Tegnap koktélozni is elmentem, ahol ittam shrek koktélt (nem finom), illetve a következő társalgásban vettem részt:
mindenki más: (elmeséli mikor és hogyan rúgott be utoljára nagyon)
én: Akkor rendelünk pizzát?

Ma meg miután felébredtem, a gyerekekkel is találkoztam, és csodáltam őket hogy milyen nagyfiúk már, Berci komolyan ül Gé mellett a kanapén kezében kontrollerrel, és nyugodtan és önmérsékletet mutatva játszik lego Gyűrűk urát, és csak néha kiált fel hogy bum-bum sakalaka!. Nudli meg Gé iPhone-ján játszik, beír ilyeneket hogy a 10 leghalálosabb állat, meg a világ 10 legnagyobb ugrása és megnézi sokszor.

Az izmok miatt

Szerencsésnek tudhatom magam, nincs betömve a szám hamis hízelgéssel. A panaszomra hogy hiába fogytam öt kilót, mégis vastag a combom, megkapom az őszinte választ: egy kicsit kéne edzeni is.

(Bezzeg arról nem írok ami igazán szíven talál mostanában.)

büszkélkedés és rejtett önsajnáltatás

Hú, tegnap azzal a keresőkifejezéssel találtak a blogomra hogy “szénsavas víz felrobban a mélyhűtőben”, és arról tényleg írtam vicceset.

Meg még arra is büszke vagyok hogy hétvégén olyan pizzát sütöttünk a családi szülinapozásra hogy senki sem bírta abbahagyni (köztük én sem). A szokásos songoku variációkon kívül volt tonhalas és magyaros (túró, tejföl, hagyma, szalonna, kolbász) is.

És a gyerekeimre is, akik közül az egyik még csak elsős ezért nem kapott jegyet, de meghívták a kerületi ünnepi tanévzáróra ahova minden elsős osztályból csak 5 gyerek mehetett, és az osztályban is kapott ajándékkönyvet és oklevelet, a másiknak pedig csak egy négyese lett, így csak épphogy maradt le az ajándékkönyvről.

Alig várták hogy végre hazaérjenek, ahol rögtön elkezdtek iskolásat játszani, Nudli volt a tanítóbácsi Berci pedig a nyolcadikos, és mindenféle órát tartottak, a végén pedig ötoldalas záródolgozatot írt amire A mínuszt kapott. Jó ötlet volt a 700 forintos öntapadós tábla a lidlből.

Azt is ráírtuk hogy jó utat apa, aki most megy az osztályával kirándul.

obsessed with size

Valaha élt legnagyobb állatok:
10. bordás krokodil
9. fehér cápa
8. grizzly
7. cetcápa
6. pterodactilus
5. afrikai elefánt (hím)
4. gigantosaurus
3. paraceratherium
2. argentinosaurus
1. kékbálna

Legnagyobb macskafélék:

1. tigris
2. oroszlán
3. jaguár
4. puma
5. leopárd
6. gepárd
7. eurázsiai hiúz
8. szervál
9. ocelot
10. házimacska

Az ember az egyik pillanatban még azon nyafog hogy mások kinyitják az ablakot amikor meleg van, a másikban órákkal később meg már el is döntötte hogy biztosan baleset történt, mert ha az iskolában lett volna rosszul a férj akkor valaki már szólt volna, a kocsiig meg csak el tud jutni anélkül hogy megölnék és kirabolnák.

Hmpfff

Ezt a tré napot. Talán azzal jól tudnám jellemezni, hogy nem volt olyan személy a környezetemben, aki osztaná a véleményemet abban hogy ha kinyitjuk az ablakokat akkor óhatatlanul bejön mind a 42 fok. (A saját teljesítményemről meg annyit hogy nem mindig sikerült helyesen kimondanom a nevem.) (A nevem nem egy bonyolult nyelvtörő.)

Meg azt bírom, hogy akik múlt héten még nagyhangon hirdették az igét hogy milyen hideg nyarunk lesz, azok mára ezt mind elfelejtik. Jó igen ma mindent és mindenkit utálok én is mint tapsi. A holnapot különösen, meg a hét további részét.

És  aztán még a metró se járt hazafelé, ennek kapcsán újabb fontos piaci rést fedeztem fel: megadják a népek a rendszeresen használt útvonalakat (BKV/kocsi), cserébe mindig kapnak egy sms-t ha az általuk rendszeresen használt közlekedési eszköz MEGINT lerohad, vagy ha a rendszeresen használt út reménytelenül bedugul kétpályás útlezárás vagy hasonlók miatt. Hogy másfele tudjanak menni. Aztán ha megoldódik, még egyet. Fizetnék érte (mondjuk sokat nem, de keveset igen). Ha már létezik kérem az elérhetőségét.

Amikor épp elfoglalják magukat, akkor Nudli vagy szuperhősös filmet néz úgy hogy a tévéhez kapcsoltatja a számítógépet (a monitor nem elég neki) (Batmant nem néz), vagy olvasgatja az állatos könyveit, vagy olvasgatja az állatos könyveit és a google képkeresővel rákeres az állatokra. Berci már végignézte a Bleach-t de általában azt nézi újra vagy abból készült videókat (amiknek általában jó zenéje van), vagy figyeli hogy a cartoon networkös kedvenc meséikből (Parkműsor, Kalandra fel, A hibbant sziget harcosai, Ben10 Omniverzum, Gumball, Scoobydoo, Gormiti, Az igazság ifjú ligája, Batman, Redakai) mikor adnak újat és azokat nézi meg. Próbáltam rávenni hogy olvasson, ebből a célból előszedtem neki a Robogunk az észtrabantont, de szerinte bele sem kell kezdenie hogy tudja hogy unalmas, és különben is utál olvasni mindent ami nem a Naruto és az Egy ropi naplójából, mert mind unalmasok. Ritkán játszanak is együtt és csak 5 perc után szállnak ránk hogy mi is szálljunk be.

Amikor nem foglalják el magukat, akkor ötpercenként ledobálják a kanapé párnáit a földre, felváltva bosszantják egymást butaságokkal és a szenvedő fél minket nyaggat hogy mentsük meg, vitáznak azon hogy ki lehet a számítógépnél/tévénél, minket ugráltatnak olyan feladatok miatt amiket ők is el tudnának végezni pl. kérnek gabonapelyhet vagy pirítóst aminek szétszórják a morzsáit a földön és a kanapén, aztán ott hagyják a tányért a földön.

A podcastban (azt hiszem a 90.-ben) esett szó róla hogy jobban ki lehetne használni az ekönyvekben rejlő lehetőségeket, és tényleg például ha zenéről szól egy könyv, lehetne hozzá zenei aláfestés, pl. a Perfect Circle elején leadhatnának a főbb influence-ektől egy-egy meghatározóbb számot, később meg ha végre elkezdenek zenélni akkor a saját számaikat.

Mérleg

Az elmúlt hetekben azon elmélkedtem hogy biztos azért vagyok megint olyan kimerült mert újra többet szorongok mert nagyon magamra vettem a felelősséget fölöslegesen, és/vagy nehezen dolgozom fel a pozitív változásokat az életemben, de aztán az is lehet hogy azért vagyok kimerült mert egy ideig munka mellett próbáltam tanulni, aztán meg két hétig úgy tanultam hogy a munkahelyemre nem jártam be (kivéve persze amikor berendeltek értelmetlen dolgok miatt), de azért rendelni elmentem, és nemegyszer rám hárult a gyerekek hordozgatása és szórakoztatása is mert Gének pont érettségi javítás volt, amit megkoronázott a hosszú hétvége amit úgy töltöttem tanulással hogy mind együtt töltöttük itthon*, utána vizsga, még egy kis tanulás és vizsga, és másnap mentem újra dolgozni mintha mi sem történt volna, ráadásul a jóga is szünetel. És persze voltak azóta hétvégék és próbáltam is pihenni. Meg már nem úgy vagyok kimerült mint régen amikor a kórházban dolgoztam, hanem úgy hogy pl. múlt héten majdnem minden nap este 10-kor feküdtem le, ezen a héten háromszor is aludtam délután, és este is tudok, és így néha képes vagyok türelmesen rendezni egy vitát vagy kedvesen beszélgetni vagy játszani a gyerekekkel, illetve egy-egy kisebb munkát elvégezni itthon. (A munkahelyen mindig teljesítek, akkor is ha alig élek).

Ha így van, akkor abbahagyhatom az agyalást hogy csomó jó dolog történik velem én meg mégis zombulok. Mert egy csomó jó dolog történik velem, voltam babát látogatni és édi, van légkondink, és tényleg kedvesek és pontosak voltak a szerelők és még takarítani sem kellett utánuk, túléltük Nudli játszóházas szülinapi buliját, tartottam előadást ami állítólag jól sikerült és szerintem is, kaptam jó ötletet hogy utazás közben hallgassak podcastot és Gé beállította nekem hogy az iTunes letöltse magától, kipróbáltam vezetés közben és buszon is, és azt állapítottam meg hogy egyedül a kocsiban kevésbé kínos hogy hangosan nevetgélek (olyan érzés mintha együtt beszélgetnénk, ezért tök nehéz visszafojtani a nevetést egy-egy váratlan poén hallatán), találkoztam lelkes fiatalokkal akik szintén fontosnak tartják azt a jelenleg elhanyagolt területet a pszichiátriában amit én is, és ők is akarnak vele kezdeni valamit, ami fellelkesített hogy így együtt tényleg kezdünk vele valamit mert úgy vettem észre hogy én egyedül nem, és három hét után végre időben oda tudtam érni a pszichológushoz.

A munkahelyen meg mindenféle szívás, tőlem várkák a személyes ellentéteik rendezését, stb., és megtettem többezer kilométert az útlezárások miatti dugókban.

*nem is mert voltak hármasban vidámparkban.

Szülőnek lenni rovat

Ha az embernek gyereke van és dolgozik, az azt jelenti hogy az életben sosem lehet biztos benne, hogy félbeszakítás nélkül befejezhet bármit (akármit!), amibe belefogott. Van akinek olyan a munkája hogy ott piheni ki az otthoni pörgést, őket tiszta szívemből utálom (nem, csak irigy vagyok).

Attól még megéri.

A múltkor nem tudtam otthagyni a sparban az elektromos légycsapót, ami úgy néz ki mint egy kisebb teniszütő hosszanti húrok nélkül. Itthon szerencsére nem kell használnunk, meg nem is mertem belerakni az elemeket mert félek hogy a gyerekek megráznák magukat árammal. De így is nagyon jól tudják használni gitározásra, meg Berci a levegőt is részekre tudja vele osztani. Tegnap meg ilyet mondott hogy az anyai szeretet romokba tapossa a biztonságérzetünket, majd az érdeklődő kérdezősködésemre hozzátette hogy maga sem tudja hogy hogy érti (a szituációból nem lehetett kikövetkeztetni) (a bicikliket lakatoltuk le a művészetek palotája melletti kis kilátónál vagy mi az).

Nudlinak pedig új listája van: a vizek legveszélyesebb állatai
10. delfin
9. elefántfóka
8. hosszúszárnyú bálna
7. ámbráscet
6. kalmár
5. édesvízi szirtcápa
4. bordás krokodil
3. kockamedúza
2. fehér cápa
1. kardszárnyú delfin

A szülinapi buliján meg csaknem 4 órán keresztül futottak és ugráltak szinte folyamatosan, mi meg megállapítottuk hogy ezerszer jobb egy játszóházban unatkozni mint itthon rettegni hogy kinek lesz mikor baja, meg az is kiderült hogy a gyerekek akkor sem eszik meg a hamburgert ha nem én készítem. Az animátorunk neve pedig Willow volt.

Meg hogy ők ilyen különálló személyek akiknek mindenféle gondolataik vannak maguktól

Reggel végleg elegem lett a petőfi rádióból, mert mindig ugyanaz a 20 szám pörög rajta, megállapítottam hogy nincs normális adó, és megállapodtam a juventuson. Edzésről hazafelé ment az a dal hogy “ha nem hiszed el hogy az élet egy ajándék”.

Berci: ha az élet egy ajándék lenne akkor én nem nyitnám ki.
Nudli: igen, és ha az élet egy trópusi sziget akkor sosem utazom oda.
A kérdezgetésemre az derült ki erről, hogy azt nem szeretik az életben hogy lehet rosszat tenni, hogy ők is szoktak meg mások is, úgy általában – vannak akik csalnak, lopnak, becsapnak másokat, kihasználják hogy erősebbek. Jobb lenne a mennyben, mert ott semmi ilyen nincs, csak jó.
Nudli ezt még megfejelte azzal hogy jó a rovaroknak, mert ők csak rövid ideig élnek és hamar meghalnak. Ő is kíváncsi rá hogy milyen lehet meghalni.

Próbáltam nem kiakadni ezen és arra gondolni hogy csak őszinték, meg eredetiek és azért biztos nem utálják az életüket minden percben, és azért szerintem tényleg nem.

Miközben ezt írom, Nudli kijelentette hogy ő Thor, a kakaósbögréje pedig a pörölye, és oda is repült hozzá.

Meg játszottak Simon mondját, (Nudliék ma játszottak a suliban, és a 26 gyerek közül háromszor ő nyerte meg), Berci közben odakúszott Nudlihoz és átkarolta a lábát, Nudli: Simon mondja: engedd el a Nudlit.

Később Gé megnézte újra a vicces Gotyés videót mert eszébe jutott, ami előcsalogatta a gyerekeket a szobájukból ahova nagy nehezen száműztük őket alvás céljából.
Berci: olyanok mint két kerti papagáj.
s: mint mi?
Berci: én sem tudom hogy hogy értem.

 

Albérlet

Mivel itt ilyet is lehet, hátha pont valaki olyan olvassa aki tud ötletet adni Galádnak.

Galád és a blog (rémdráma)

hazminden a tervek szerint alakul, de csak azért, mert majdnem mindenre volt tervünk. Jelen esetben B/2 lépett életbe, ami szerint augusztus végén költözünk.Nem ez az alapja a tervnek, de ez is része. Ez sem elég konkrét viszont, mert több tervünkben is szerepelt költözés. Ez az, amiben házba költözünk, pontosabban házat bérlünk. Azt most nem fogom megint részletezni, hogy mennyivel jobb bérelni, mint venni, de legyen elég annyi, hogy öröklés nélkül, öt-nyolc év alatt tudnánk ebben, a mostani másfeles lakásban összespórolni azt az összeget, ami mellé bevállalva egy hitelt húsz évre, annyit törlesztenénk, mint ugyanennek a háznak a bérleti díja szeptembertől, szóval erről vitázni nem vagyok hajlandó. Ami miatt, viszont maga a poszt született, az egyrészt az elhatározás, másrészt a nagy nyilvánosság ereje és segítőkészsége. Nem eldöntött még ugyanis, hogy hova költözünk és hátha tudsz segíteni.
A keresett ház, vagy lakás, rendelkezik saját kerttel. Nem gyümölcsössel, vagy búzamezővel, meg hozzá napszámosok…

View original post 276 more words

Sürgős szolgálati

Szóval van ez a mozijegy kupon amit mi nem fogunk tudni elhasználni, úgyhogy aki elsőként jelentkezik nálam e-mailben annak elküldöm, kinyomtatja és van 2 ingyen cinema city-s jegye. 03.04-n vásároltuk és 3 hónapig elég, szóval holnapra már lehet hogy nem jó (a cég eddigi üzletpolitikája alapján valószínű). Igyekszem napközben nézni az e-mailjeimet. sulemiablog@gmail.com a címem.

elkelt!

Kalandos az életem néha (amikor nem unalmas)

Egész héten borzasztó kómás voltam, aztán elhatároztam hogy ez engedélyezhető egy stresszes vizsga után átmenet nélkül visszacsöppenve az ezer felhalmozódott tennivalóba, az egészségügyi mizériámról nem beszélve (mert már így is sok szó esett róla), ilyen időjárási körülmények között. Ezért csütörtökön is aludtam egy szemhunyásnyit délután, mielőtt elmentem a Krimóba Vid és Zyro welcome bulijára, ahol megtudtam hogy a szigetországokban baloldali közlekedés van (Japánban is), amellett hogy beszélgettünk a dublini időjárásról meg biciklizésről, a router működéséről, csomagküldő cég informatikai rendszeréről, arról hogy ki miért nem olvas regényt blogban, illetve aki igen, mért nem emlékszik semmi konkrét részletre belőle, és arról hogy mostanában rajtam kívül mindenki azon gondolkodott hogy melyik volt az a szám ami úgy kezdődik hogy tűrüp-tüttü-rűrüpp-tüttü, furcsa pszichoterapeutáról, aki lehet hogy inkább coach. És az illető, akiről megtárgyaltuk hogy hajlamos bűntudatot érezni olyanért is amiről nem tehet, a végén elnézést kérve búcsúzott el tőlem (szerintem ez vicces). És Métely elhozta a gyűrűmet, amit ő készített a kezével, és aztán beszűkített nekem.

szép

Korán hazamentem, hogy pénteken még tudjak értelmesen nézni az este 8 órás betegre is (ha mást nem is), és így is lett, majd a következő beszélgetés zajlott le:
s: Hova megyek?
Gé: Grandio.
s: Azt ismerem! – kiáltott fel felderülő arccal. – Hol is van? – kérdezte elbizonytalanodva.
Útközben megörültem neki hogy most már én is Psycho The Rapist vagyok, és megpróbáltam gyorsan kiposztolni, de a telefonom nem engedelmeskedett. Utána meg kerülgettem a szórakozóhelyek előtt az utcán dohányzó fiatalokon kívül a lomokat és az ezeket őrző személyeket és ezek babakocsiban ülő gyermekeit is.
A Grandioban kicsit egyenetlen volt a társalgás, pl. E. megállapította hogy húsz éve ismeri A.-t de korábban sosem kapott tőle olyat ami angolul blowing a raspberry, magyarul nem tudom mi, miközben A-val* az új Anna Karenináról meg art mozikról társalogtunk, S-val meg pszichoterápiáról. És csecsemőfej méretű hamburgert fogyasztottunk.

És most hogy végre érzek magamban egy kis energiát, mindjárt lejár a hétvége, pedig még sok feladat vár ránk, és keddig el kell jutnunk moziba (kettesben!) mert lejár a mozijegy kuponunk, viszont Gé vasárnap, hétfőn és kedden nem ér rá. Tegnap a Grandióban A.** felajánlotta hogy vigyáznak a gyerekekre amíg mi moziban vagyunk, és ő egész jól tud magyarul úgyhogy el tudnának beszélgetni, A.*** pedig kb.  annyit tud magyarul mint Gergő angolul, szóval ők is jól tudnának beszélgetni például a színekről meg hogy kit hogy hívnak. És bejegyzéseket is szeretnék írni a mozijegy-kuponos dühöngésről, a Julie és Juliáról, meg kitaláltam hogy mondjuk nem írom meg az önéletrajzomat folytatásokban a blogban, hanem különböző nézőpontokból követem végig az életem, mint a zene meg a pasik, meg még néhány ami pillanatnyilag nem jut eszembe.

*ő egy másik A.

** a második, nem az elázott

***harmadik

Azt szeretném kérni, hogy senki ne fordítsa innentől a “we’ve got company”-t úgy hogy társaságot kapunk, vagy ennek bármilyen változatával. Mert azt ugye nem kérhetem hogy ezelőtt sem. De ez is pusztába kiáltott szó, és annyira el fog terjedni hogy bevett magyar kifejezésnek számít majd mint a hipotireózis helyett a hipotireoidizmus, film helyett mozi meg a többi.