A Demon-haunted world összességében tetszett, örülök hogy elolvastam, szélesítette a látókörömet, egyben segített hogy este korán el tudjak aludni. (A kritikám az lenne hogy nem mindig volt világos hogy hova akar kilyukadni, valószínűleg voltak nagyobb összefüggések amiket nem vettem észre, aminek köze lehet az előző mondathoz (= általában 5 perc után belealudtam)). Éles váltással a Sphere-el folytattam (Michael Crichton), el is csúszott az alvásritmusom jó néhány órával a tavaszi szünetben, és még nem is állt vissza.

Valamint: itt a tavasz! Már fogalmazgattam a posztot a fejemben arról hogy oké hogy a U2 szánalmas meg Bono pózőr meg minden, de azért a ragyogó napsütésben tavaszillatban a Beautiful day elég jó élményt nyújt, de utána a Far Country jött (Mike Oldfield), és rögtön a könnyeimmel kezdtem küszködni, aztán teli torokból hamisan zengtem az autó hangszórójával együtt, és igyekeztem nem arra gondolni hogy a csendes kis utcában sétálóknak ez milyen élményt nyújt. (Ez még mindig a tavalyi szülinapi bulinkra készített playlist, szeretem.)

Valamint: épp fogalmazgattam a bejegyzést arról hogy mostanában furcsa paranormális jelenségek történnek a lakásban, a lábtartó frissen kimosott huzatán sötétrózsaszínű pattogós gyurma terül szét és eszi bele magát a szálak közé, a mosdókagyló ismeretlen eredetű kék festékkel van körbefröcskölve és senki nem tud semmit ezek eredetéről, de a másodikra meglett a magyarázat, amikor a fogkeféinket mosogattam ki (na, ezekre is jól ráloccsant felkiáltással), amikor megjelent Nudli, közölte hogy április bolondja, és mutatta a kezét is bizonyítékként, ami szintén csupa kék volt. Úgy tervezte hogy 6-kor felkel és kék ételfestékkel bekeni a fogkeféinket, de csak 6.23-kor sikerült, ezért kicsit sietett és mellément.

Gé (felvételről nézi az X-faktort) (amiben most az van hogy a mentorok 6 szabad helyre válogatják ki azt a hat szereplőt akiket a legjobbnak tartanak): meghoztam a döntésemet. Üljenek a fiúk ölébe a lányok.

Közben elkészült a mű:

quilling képkeret 002

és elkezdtem aggódni hogy fogok-e sírni a búcsúzkodós vacsorán.

Meg még régebben megtetszett nekünk a keresztszemes magazinban a nyan cat, és a gyerekek kérték hogy hímezzem ki, nekem meg már nem is tudom milyen dolgom volt ami helyett bármi jobb, ezért kihímeztem.

 

keresztszemes nyan cat 002

Még tervben van az is hogy bekeretezem és kirakom a gyerekszobában, meg hogy kirakom a képet a facebookra “procrastination level nyan cat” címmel (ehhez eggyel közelebb kerültem azzal hogy lefényképeztem).

avagy: sosem késő karácsonyos posztokat kirakni.

Idén mit felejtettem el:
– gyerekes-karácsonyos csomagolópapírt (felnőttes-karácsonyos és gyerekes-nemkarácsonyos volt)
– szalvétát
– olyan fényes szálakat a karácsonyfára, mert Nudlinak úgy tetszik
– szaloncukor akasztót (de azt Gé vett az utolsó pillanatban) (szomorú lettem volna ha kötözgetni kell) (ez például olyan hogy régen tradíció volt, viszont nem kötődik hozzá nosztalgikus hangulat, csak arra emlékszem hogy nyűg volt, ezért nem hiányzik) (talán majd ha még öregebb leszek)

Pont ma néztük meg azt a részt, amiben Abed megfejti a karácsony értelmét. Egy darabig komolyan reménykedtem, hogy kiderül valami új.

De azért egy csomó mindent csináltunk, ezt is meg kell őrizni az utókornak. A mikulás-fenyő-hóember kombót szinte teljesen egyedül készítették a gyerekek, az angyalos képet meg én teljesen egyedül. A szárított gyümölcsös kompozíciót Nudlival készítettük az oviban a karácsonyi munkadélutánon.

ĂĽvegmatrica_20111218_121803  ĂĽvegmatrica_20111218_121916 Karácsony_20111219_112429

Az ajtódísz szettben volt, megtanította a négyesfonást, a ragasztgatásban meg Nudli is segített. A tobozemberkét szintén a karácsonyi munkadélutánon csináltuk, Nudli színezte pirosra az arcát. A gyertyatartót a terítővel ők csinálták az oviban.

Karácsony_20111219_112501 Karácsony_20111219_112603

A színes fenyő, üstökös és betlehemi bölcs tészta a karácsonyi tésztasalátába ment. A sütit kétszer is elkészítettem, egyszer isoldéékhoz, egyszer itthonra, már nagyon profi vagyok.

Karácsony_20111224_153758 Karácsony_20111224_175851

A manólányok is szettben voltak, ráadásul négy, agnusnak készítettem el de a felét megtartottam.

család 012

csak PMS

Avagy: az utolsó nap

Aztán az lett, hogy nem ittam forralt bort merthogy késő van és inkább lefekszem, hanem még sokáig játszottam rosszkedvűen és bénán, aztán kivettem a mosogatógépből a tiszta edényeket, elindítottam még egy adagot, elmosogattam amit a gépnek nem sikerült, ami a második adagba se fért be, és a raclette sütőt, közben csak rossz dolgokra gondoltam, végül későn feküdtem le duzzogva. Reggel korán keltem duzzogva amiatt hogy Gé nem mondta hogy az apukája hajnali 9-re jön szerelni*, de aztán valahogy magamhoz tértem (fizikai lehetetlenség hogy holnaptól újra dolgozni járjak, reggel), addigra ő ki is pakolta a szekrényeket, mire apósom megjött át is huzigáltuk, ő meg felfúrta amit kell. Így megint kicsivel több helyünk lett. Igazából a beépített szekrény tényleg praktikus, mert még több hely lesz, és nem lesznek dobozok a szekrény tetején és létra mellette, hanem mind belül. És nem lesz kosz mögötte meg a tetején, mert plafonig fog érni. Azt nem írom hogy nem kell takarítani mögötte meg a tetején, mert azt most sem szoktam. Aztán melegítgettem a fűtőtesten a művemet, de egyre jobban ráragadt, ezért morcosan körbevágtam körömollóval, és Gével felragasztottuk ragasztóspray-vel, majd leszedtük és visszaragasztottuk úgy hogy fedje a lukat ami miatt eredetileg kitaláltam, aztán fényképezkedtem a művel:

matrica

 

Kiposztoltam facebookon, 5 percen belül begyűjtöttem annyi kommentet mint eddig életemben (és mind elismerő). Ezért érdemes élni.

Később átjöttek öcsémék egy szolid, gyerekes szilveszter délutánozásra, és szolidan társasoztunk meg dudáltunk meg szerpentint dobáltunk meg szerpentin spray-t fújkáltunk egymásra. Később az ifjabbak akadálypályát építettek a nappaliba a szerpentinből. Aztán távoztak a vendégek és nagy nehezen betuszkoltuk a gyermekeket az ágyukba, rögtön el is ájultak. Aztán felvételről néztük a való világot, közben játszottam. Éjfélkor videóra vettem a lakásunkból látható tűzijátékozás egytized százalékát, meggy márkával koccintottam Gével, most meg posztot írok. És nagyon formabontónak érzem magam, még az évértékelésem is átcsúszott 2011-re.

Hát akkor, nem is tudom, az új évre mindenkinek azt kívánom amit magának szeretne.

*for the record: szerinte mondta.

Nem hagyott nyugodni ez a karácsonyi hangulat-dolog, egyrészt előszedegettem a régebbi kevés díszt ami volt itthon, másrészt bevettem magam a Kikába és megállapítottam hogy itt  minden egyes darab szörnyen csicsás. Az obiban viszont vettem karácsonyi terítőt. Ma meg két hobbiboltban összeszedtem az összes egy tucat DIY készletet (de nagyon édik, de tényleg, ilyen manók, meg házikó-hűtőmágnes, meg mézeskalács karácsonyfadísz filcből, de inkább majd készítek fotót); meg szert tettem egy quilling készletre, mert azzal is milyen szép csipkehatású karácsonyfadíszeket lehet készíteni. Aztán hazajöttem, és az egészet bevágtam a sarokba kinyomtattam a netről egy csomó üvegmatrica-mintát, és készítettem is hópelyheket meg ajtódíszt, meg három  filcházikót is este, meg kerestem youtube videót quilling karácsonyfadíszek készítéséről. És közben igyekszem nem gondolni a pszichoterápiás meg nem írt esetre, a vízkőre a fürdőszobában, a beszerzésre váró ajándékokra.

Egyébként meg már mindkét gyerek beteg, és már anyu is egyre kevésbé ér rá, de én nem maradok itthon hogy vigyázzak rájuk és közben kreatívkodjak, mert jaj szegény szende egyedül maradna a részlegen, és jaj olyan kevesen vagyunk és jaj mit szólnának. Hanem holnap anyu, csütörtökön Gé, pénteken meg a képzést lógom el jól. Hülye vagyok-e.

Gének új applicationje van, most kapcsolgat a zenecsatornák között és kérdezgeti az iPhone-ját hogy melyik szám megy, és mindig örül amikor okosan kitalálja.

update: képek is

kreatĂ­v1 kreatĂ­v2

 

 

blogolás, lakás, kreatívkodás

Ez milyen jó, hogy Annalight kiírta oldalt amit éppen szeretne. Lehet hogy majd én is megpróbálom (pont azután hogy végre kiraktam a – már rég aktualitását vesztett – új fejlécképet). Hasznos, hogy ne felejtsem el mire vágyom, és alkalmasint beszerezhessem, pl. tökre érdekel milyen a licsi, de ahol eszembe jut keresni ott sosincs (a kamrában, hehe). Vagy ha bárki más szeretné tudni hogy mire vágyom. Meg az is tetszik hogy kirakja mások bejegyzéseit amik tetszenek neki. Én meg kiraktam oldalra Métely szépséges ékszereit by the way.

Már van tűzhelyünk és mosogatógépünk, meg a mosogatótálca is a helyén van már, elméletileg hétfőtől már működni is fognak ezek mind. Aztán már csak fel kell fúrni a polcokat és képeket a falra, eltenni a nyári ruhákat, venni sok dobozt és belepakolni ami kimaradt és feltenni a szekrények tetejére, venni kilincset, függönyt, lámpát, kanapét… Végre nem kell a fürdőszobában mosogatni és hetente néhányszor pakolni és takarítani mesteremberek előtt és után.

Szépül is a lakás, végre elkészült a hímzett mesterművemhez a keret:

kép

A wc-re és a fürdőszobára elkezdtem hímezni kis képecskéket. Tervezem még mozaikkal kirakni a fésülködőasztal tükrének keretét, patchwork falvédőket, amikben kis keresztszemes képecskék is lennének majd, és egy mega üvegmatrica díszt a fürdőszobai tükörre (eltakarandó a soha felrakásra nem kerülő polc számára előre kifúrt lyukakat) (erre két egészen kicsi üvegmatrica dísz is elég lenne, de szeretem túlbonyolítani az életet ezt a mintát már nagyon rég kinéztem egy hobbifüzetből és ennél jobb alkalmam sose lesz).

ĂĽvegmatrica

Lejárt a szabadság. Kéne még úgy fél év.

művészet és irodalom

A tehetségkutató műsorban a kedvenceim a szexis srácok, a szomorú szemű szerény eszméletlen hangú férfi és a mozgássérült jófej srác (bár lehet hogy csak egy stróman freesyle-ozott helyette).

Közben olvastam is, a ZZ álnévvel írt könyvet már befezejtem, most a Parfüm került sorra. Névnapomra kaptam. Van egy listám hogy milyen könyveket szeretnék elolvasni, az “1001 könyv amit el kell olvasnod mielőtt meghalsz”-ból írtam ki, persze nem az összes, meg eleve párat már olvastam azok közül. Szóval a lista el van terjesztve a családban, így nem okoz fejtörést hogy mit kapjak. Kaptam festményt is, Bercitől balettáncost, mert az lányos, Nudlitól meg bionicle robotokat, mert ő még úgy tudja azt kell festeni mindig, kicsit le van maradva.

A névnapom nem most volt, de ravaszul vártam és csak később írtam róla, hogy nehogy eláruljam az inkognitómat, és mindenki azt higgye Gabi vagyok, pedig Jolán Stefánia.

ma

Elaludtam a kanapén miközben a kisebbik felváltva csikizte a talpam és veszekedett Apával meg a nagyobbikkal akik Star Wars játékot játszottak a kompjúteren.

Korábban beszereztem néhány alapanyagot, amikből önkezűleg tervezek karácsonyi ajándékokat elkövetni, pillanatnyilag a lelkesedés átadta a helyét az ólmos fáradtságnak, de majd hátha.

bejegyzés színes ételfotóval

Az utóbbi napokban rengeteg dolgot csináltam, pl. köhögtem, jelmezkölcsönzőbe járkáltam, elzombisodva feküdtem a kanapén és kapcsolgattam a tv-t, szidtam magam hogy ha már nem csinálok semmi hasznosat legalább aludjak, aludtam, kicsit azért dolgoztam is, meg foglalkoztam a családommal, olvastam blogot, terveztem hogy majd írok (blogot is meg levelet is), paráztam hogy sose leszek kész a fordítással. Ma egész hatékonyan készültem a bulira, sütöttem browniet*:

sütés 008

meg nyakláncot** is:

sütés 015
és kilakkoztam a körmeimet (ennek fényképes dokumentálásától mindenkit megkímélek).

*Egész jó lett, a teteje ropog, belül tömör és kakaós, és elolvad a számban. Igaz hogy nem emlékeztet zombira meg véres agyvelőre, de legalább amerikai, így egy kicsit azért köthető a halloweenhez.

**Túl sokáig maradt a sütőben és szétfolyt, de most a dekadens hatás egész előnyös.

Hundertwasser

Nemrégiben végre befejeztem a nagy művet (csak a szkenner kicsit meggyűrte):

hundertwasserkicsi

Már ideje volt, kb 3 évig tartott, ugyanis én borzasztó elfoglalt vagyok, főleg csak az anyósoméknál hímeztem ha vendégségben voltunk, kitéve magam minden  látogatáskor 1-3 alkalommal (attól függően hogy sógoromék ott voltak-e és hányan) a következő párbeszédnek:

– Jé, még mindig ezt csinálod?

– Igen.

– Mikor is kedted el?

– Hát, már legalább [amennyi ideje tart].

Mi is van rajta?

– Hundertwasser házak.

– Ja tényleg. Olyan ügyes vagy, én ezt biztos nem tudnám megcsinálni!

– Nem nehéz, csak keresztbe kell öltögetni.

– És hogy van ennyi időd?

– Nincs, ezért tart ilyen régóta.

– Hát nekem biztos nem lenne hozzá türelmem.

És így tovább, de most vége, elkezdtem a katicás szettet amit a férjemtől kaptam, azt még nem látták.