Olvasónapló

Évek óta el akartam olvasni Bettelheimtől Az elég jó szülőt, valamiért úgy gondoltam ez lesz a megoldás az összes gyereknevelési problémámra. Leírom miről szólt eddig, és a benyomásaimat.
– semmilyen tanácsot, szabályt nem szabad követni, csak a saját megítélésünk szerint cselekedni – már nem élnénk, jó biztos élnénk, kevésbé színpadiasan: nagyon nagy szükségünk volt a segítségre, amit kaptunk tanácsok és szabályok formájában
– a behaviorizmus hülyeség – szerintem azért nem teljesen
– rá kell jönni a gyerek belső, tudattalan indítékaira úgy hogy visszagondolunk rá hogy mi mit éreztünk gyerekkorban – ha ez menne, lehet hogy tényleg sosem lenne szükségem tanácsra
– a saját belső, tudattalan indítékainkat is tisztázni kell mindig, ne tegyünk úgy, mintha a gyerek érdekében szólnánk rá, amikor nem (pl. lefekvés) – oké (ha ez így felszólításra menne, nem lenne olyan szakma hogy pszichológus)
– nem szabad faggatni a gyereket az indítékairól, mert ez rontja a bizalmat és a jó kapcsolatot, sokszor úgysem tudja – ebben lehet valami (ezt már sokszorosan elrontottam)
– ha nem tudunk rájönni az indítékaira, legyünk együttérzőek, ajánljunk fel valami megoldási lehetőséget és kérjük ki a véleményét – ez jónak tűnik, bár tegnap nagyon nem jött be Nudlival
– mindig tételezzük fel, hogy jó szándékkal tette amit tett a saját megítélése szerint, és ezt adjuk is tudtára – szerintem ezt nem mindig lehet alkalmazni, vagy legalábbis nagyon erőltetett sokszor: kisfiam, tudom hogy nem azért firkáltad össze a falat mert rongálni akartál, hanem úgy érezted hogy csak így tudod kifejezni mennyire dühös vagy a [xy] miatt… A pszichológus szerint is sarkított, meg részben már lehet hogy elavult
– erővel sosem szabad fegyelmezni, inkább jó példát kell mutatni – ezt eddig is tudtam, de nem jelenti hogy mindig sikerül
– a büntetés hatástalan, mert megakadályozza hogy saját önuralmat fejlesszen ki a gyerek és elveszi a jogos bűntudatot amiatt amit tett – ezt is
– ehelyett a javasolható módszer a szeretetmegvonás, finoman éreztessük a gyerekkel hogy ha rosszat tesz, átmenetileg kevésbé szeretjük, tök jó hatásos – omg wtf óriási villogó piros felkiáltójelek, percekig felvont szemöldökkel ülök
– gondoljunk vissza a gyerekkori álmainkra, hátha már értjük őket – karcolós busz, fura félelmetes szőke férfi – alie ül sréhen szemben a metrón, aztán mellettem és újságolja hogy telepatikusan próbált üzenni hogy itt van, de mindjárt le kell szállnia, és mutatja a nevezését a következő futásra
– gondoljunk vissza a gyerekkori szorongásainkra is, ezek segítenek hogy empatizáljunk a gyerekeinkkel – karcolós busz?
– ha történt velünk szörnyűség a múltban, az se jó ha nem beszélünk róla a gyereknek, meg az sem ha igen, csak nagyon óvatosan szabad tökéletes időzítéssel és indítékokkal – velem nem történt.

folyt köv a második résszel, vagy nem.

Berci megváltoztatja a kinectes nevét demon ninjáról infinity kill kingre.

Ezt talán meg sem írom, mert közben megvigasztalódtam hogy de hát laptopállvány, kiri, pringles, Barcelona, fodrász.

Tegnap valamin vitáztak a gyerekek, és Nudli mérgeskedett hogy mért nem tudja egyszer a kedvéért Berci azt mondani hogy egyetért vele. Majd hozzátette, hogy ő szokott ilyet másokkal, inkább azt mondja hogy egyetért hogy a másik ne vitatkozzon vele. Velünk ezt nem szokta, csak hazudni, amikor fixet csinál a háta mögött.

Aztán eldöntötte hogy a kanapén fog aludni, miután próbáltam érvelni hogy az ágyában kényelmesebb, közölte hogy az övében nem, mert tele van plüssállatokkal. De őket nem hajlandó berakni egy dobozba.

Most éppen a Pókember 3 a kedvencük

Berci még csak holnaptól tinédzser, de már ma fekete nadrágot és fekete kapucnis pulcsit választott magának a H&M-ben.

Gé meg rájött hogy azok közül a filmek közül amiket összegyűjtött, egy csomóhoz már elég nagyok, úgyhogy megnézték a Karib tenger kalózait, a Hobbitot és a Jurassic parkot.

Úgy érzem nem vesznek komolyan

(amikor már mindenki fél lábbal kint van a rendelőn, én viszont még ott ülök, mivel meg kell írnom két szakvéleményt)

(asszisztensnő kiált a telefon mellől): Sulemia, xy kérdezi hogy [érdektelen faszság]
s (extra morcosan): Már nem vagyok itt.
asszisztensnő: Oké, kapcsolom.

Szuper hétvégi program

Ebéd után nyakunkba vettük a várost és elmentünk az állatkertbe, amíg Gé is odaért a parkolásból, vettünk fagyit és üldögéltünk a tónál. Miután megjött, vettem papírzsepit az ajándékboltban, mert nem hoztunk eleget Berci náthájához képest, meg ha már ott voltam két csomag zoocsemegét is. Megnéztük a makikat, majd útban a páviánok felé Nudli jelezte hogy rosszul van és fáj a hasa, le akar ülni, de vécézni csak otthon hajlandó. Berci úgyis akart játszóterezni, addig Nudli üldögélt az ölemben a játszótér mellett egy farönkön, mivel a kevésszámú pad most is mind foglalt volt, ahogy általában. Közben Gé egyedül nézte az állatokat, hogy össze tudja állítani a feladatsort az iskolai állatkertezésre. Egy idő után felhívtam hogy még mennyi idő (túl sok), ezért elkértük tőle a kocsikulcsot hogy hazamenjünk. A városligetben Nudli rájött hogy a probléma nem várhat tovább, szerencsésen találtunk mellékhelyiséget, felvidulva jöttünk haza. A kocsiban beszélgettünk a magas épületekről, meg Berci minecraftos terveiről (kicsi medencébe magasról leugrani, karikákat venni és átugrani rajtuk).

Ablakon kidobott pénz: 8900 ft. Az élmény: felbecsülhetetlen.

s: ez a mondás hogy az egyik 19, a másik egy híján húsz lehetne úgy is hogy az egyik 15 perc, a másik egy fertályóra.
g: aha.
s: vagy ha angolul lenne, one is two weeks, the other is a fortnight. vagy az egyik 4.45, a másik 3/4 5.
g: vagy hogy az egyik 18, a másik egy híján 19.

s (tunkolja a chilisbab maradékát): a szaftban árulhatnának chilisbab-szaftot is.
g: aha, meg sültkrumpli-szaftot.

Nudli (arcára bugyogót borítva csodálja magát a tükörben): ugye milyen jó maszkom van?

És rádöbbenni hogy sötétben nem látszanak a billentyűk

Fél órája forgolódni, négykor kiállni az erkélyre merengeni az élet értelméről és nézni a csillagokat meg az elsuhanó autókat a metsző hideg szélben három másodpercig, majd negyed órát bámulni ki a konyhaablakon, és végül csak bekapcsolni a laptopot a napok óta dajkálgatott bejegyzések kedvéért. Amikből lehet hogy megint nem lesz semmi, mint a legutóbbi pár amitől már megkönnyebbültem azzal hogy leírtam és nem bajlódtam a nyilvánossá tétellel.

Hazafelé Mike Ross volt a buszvezető és a sulinál bemondta hogy nyugodtan felszállhattok bárhol, nem kell az első ajtón.

Berci (Ironman 3-t néz): Kész mázli hogy a jobb kéz és bal láb ért oda. Képzeld el ha a töke, a háta és a két válla lenne.

híradó: ez 260ezer családnak könnyíti meg az életét.
Nudli: 260ezer. Szerintem csak mondott egy nagy számot.