Olvasónapló

Évek óta el akartam olvasni Bettelheimtől Az elég jó szülőt, valamiért úgy gondoltam ez lesz a megoldás az összes gyereknevelési problémámra. Leírom miről szólt eddig, és a benyomásaimat.
– semmilyen tanácsot, szabályt nem szabad követni, csak a saját megítélésünk szerint cselekedni – már nem élnénk, jó biztos élnénk, kevésbé színpadiasan: nagyon nagy szükségünk volt a segítségre, amit kaptunk tanácsok és szabályok formájában
– a behaviorizmus hülyeség – szerintem azért nem teljesen
– rá kell jönni a gyerek belső, tudattalan indítékaira úgy hogy visszagondolunk rá hogy mi mit éreztünk gyerekkorban – ha ez menne, lehet hogy tényleg sosem lenne szükségem tanácsra
– a saját belső, tudattalan indítékainkat is tisztázni kell mindig, ne tegyünk úgy, mintha a gyerek érdekében szólnánk rá, amikor nem (pl. lefekvés) – oké (ha ez így felszólításra menne, nem lenne olyan szakma hogy pszichológus)
– nem szabad faggatni a gyereket az indítékairól, mert ez rontja a bizalmat és a jó kapcsolatot, sokszor úgysem tudja – ebben lehet valami (ezt már sokszorosan elrontottam)
– ha nem tudunk rájönni az indítékaira, legyünk együttérzőek, ajánljunk fel valami megoldási lehetőséget és kérjük ki a véleményét – ez jónak tűnik, bár tegnap nagyon nem jött be Nudlival
– mindig tételezzük fel, hogy jó szándékkal tette amit tett a saját megítélése szerint, és ezt adjuk is tudtára – szerintem ezt nem mindig lehet alkalmazni, vagy legalábbis nagyon erőltetett sokszor: kisfiam, tudom hogy nem azért firkáltad össze a falat mert rongálni akartál, hanem úgy érezted hogy csak így tudod kifejezni mennyire dühös vagy a [xy] miatt… A pszichológus szerint is sarkított, meg részben már lehet hogy elavult
– erővel sosem szabad fegyelmezni, inkább jó példát kell mutatni – ezt eddig is tudtam, de nem jelenti hogy mindig sikerül
– a büntetés hatástalan, mert megakadályozza hogy saját önuralmat fejlesszen ki a gyerek és elveszi a jogos bűntudatot amiatt amit tett – ezt is
– ehelyett a javasolható módszer a szeretetmegvonás, finoman éreztessük a gyerekkel hogy ha rosszat tesz, átmenetileg kevésbé szeretjük, tök jó hatásos – omg wtf óriási villogó piros felkiáltójelek, percekig felvont szemöldökkel ülök
– gondoljunk vissza a gyerekkori álmainkra, hátha már értjük őket – karcolós busz, fura félelmetes szőke férfi – alie ül sréhen szemben a metrón, aztán mellettem és újságolja hogy telepatikusan próbált üzenni hogy itt van, de mindjárt le kell szállnia, és mutatja a nevezését a következő futásra
– gondoljunk vissza a gyerekkori szorongásainkra is, ezek segítenek hogy empatizáljunk a gyerekeinkkel – karcolós busz?
– ha történt velünk szörnyűség a múltban, az se jó ha nem beszélünk róla a gyereknek, meg az sem ha igen, csak nagyon óvatosan szabad tökéletes időzítéssel és indítékokkal – velem nem történt.

folyt köv a második résszel, vagy nem.

Advertisements

Berci megváltoztatja a kinectes nevét demon ninjáról infinity kill kingre.

Tegnap valamin vitáztak a gyerekek, és Nudli mérgeskedett hogy mért nem tudja egyszer a kedvéért Berci azt mondani hogy egyetért vele. Majd hozzátette, hogy ő szokott ilyet másokkal, inkább azt mondja hogy egyetért hogy a másik ne vitatkozzon vele. Velünk ezt nem szokta, csak hazudni, amikor fixet csinál a háta mögött.

Aztán eldöntötte hogy a kanapén fog aludni, miután próbáltam érvelni hogy az ágyában kényelmesebb, közölte hogy az övében nem, mert tele van plüssállatokkal. De őket nem hajlandó berakni egy dobozba.

Úgy érzem nem vesznek komolyan

(amikor már mindenki fél lábbal kint van a rendelőn, én viszont még ott ülök, mivel meg kell írnom két szakvéleményt)

(asszisztensnő kiált a telefon mellől): Sulemia, xy kérdezi hogy [érdektelen faszság]
s (extra morcosan): Már nem vagyok itt.
asszisztensnő: Oké, kapcsolom.

Szuper hétvégi program

Ebéd után nyakunkba vettük a várost és elmentünk az állatkertbe, amíg Gé is odaért a parkolásból, vettünk fagyit és üldögéltünk a tónál. Miután megjött, vettem papírzsepit az ajándékboltban, mert nem hoztunk eleget Berci náthájához képest, meg ha már ott voltam két csomag zoocsemegét is. Megnéztük a makikat, majd útban a páviánok felé Nudli jelezte hogy rosszul van és fáj a hasa, le akar ülni, de vécézni csak otthon hajlandó. Berci úgyis akart játszóterezni, addig Nudli üldögélt az ölemben a játszótér mellett egy farönkön, mivel a kevésszámú pad most is mind foglalt volt, ahogy általában. Közben Gé egyedül nézte az állatokat, hogy össze tudja állítani a feladatsort az iskolai állatkertezésre. Egy idő után felhívtam hogy még mennyi idő (túl sok), ezért elkértük tőle a kocsikulcsot hogy hazamenjünk. A városligetben Nudli rájött hogy a probléma nem várhat tovább, szerencsésen találtunk mellékhelyiséget, felvidulva jöttünk haza. A kocsiban beszélgettünk a magas épületekről, meg Berci minecraftos terveiről (kicsi medencébe magasról leugrani, karikákat venni és átugrani rajtuk).

Ablakon kidobott pénz: 8900 ft. Az élmény: felbecsülhetetlen.