csak gyorsan, hogy vettem szemüveget és hosszú idő után szerveztem bulit, kicsit túlizgultam de szerencsére volt segítségem, és a vendégek nagyon hitelesen imitálták hogy jól érzik magukat és ízlik nekik a kaja, pl vittek belőle haza egy csomót ❤

szóval majd jövőre remélhetőleg nem túl sokára szervezek társasjátékos bulit is.

Advertisements

Először a legfontosabbat: jó volt az expanse 6 is, változtattak a történet dinamikáján és így is működött, felüdítő volt (eddig általában a közepétől elkezdődött a végső leszámolás, most nem). Aztán elolvastam három expanse novellát (The Churn, Gods of Risk, The Vital Abyss) és ezek is nagyon jók voltak, jó kiegészítés a sorozathoz, érdekes infók, de a sztorijuk is izgalmas. A hetedik rész elején kicsit gyászoltam (de nem azért), még az elején tartok, most olyan semmilyen de ez is be fog indulni már látszik. Rengeteg új karakter van, kíváncsi vagyok ezeket hogy fogják megoldani a tévében, bár ugye látszik hogy néha egyszerűsítik, pl Drummer a könyvben 3 ember: Drummer, Michio Pa, és a cuki szerelő csaj aki meghal, van amikor mindketten szerepelnek de ilyenkor az egyikről csak tudunk hogy hol van és mit csinál de nem követjük szorosan, szóval ezt is meg lehet majd oldani.

Meg ami az elejétől fura és mindig elfelejtettem leírni, hogy a könyvben a belterek ugye magasabbak és vékonyabbak, ami érthető, csak gondolom úgy döntöttek nem fognak ezzel bajlódni, de a fejük is kicsit nagyobb ami fura, mert ha vékonyabbak kisebb a medencén a lyuk, amin még kevésbé fér át egy nagyobb fej, de az utóbbi pár részben ezt már nem is nagyon hangsúlyozzák, gondolom közben elkezdték forgatni a tévésorozatot és rájöttek hogy úgyse lesz úgy.

El kéne mennem szemészetre mert romlott a szemem, ami fura mert nem az öregedős irányba hanem még mindig mínuszba, de már előre fázom tőle hogy kivárjak egy több hónapos időpontot, órákat várakozzak egy lepukkadt depressziós helyen, aztán egy fáradt kiégett orvos baszogasson hogy mért nem mentem el sokkal előbb, aztán egy csili vili szemüveges helyen várakozzak órákat hogy kiválaszthassak egy százmillió forintos keretet ami nem tetszik igazán de az árához képest még ez a legjobb (miközben az eladó magázza a kereteket), aztán rábeszéljenek az ilyen-olyan kétszázmilliós bevonatokra mert anélkül szörnyű lenne. Tegnap a Flying Tigerben láttam előregyártott mínuszos szemüvegeket, nagyon megkísértett hogy vegyek egy felest, de úgy döntöttem ennél komolyabb és felelősségteljesebb vagyok, de közben meggyőztem magam hogy mégiscsak felelősségteljesebb addig is látni valamit amíg mindezt elintézem.

Nudli a barátaival plázázni jár hétvégén, vicces. Meg röpizni is jár, szereti de az utazást utálja, meg hogy túl sok időt elvesz az életéből, nem jut ideje youtube videókat nézni. Mellette meg mindig újabb versenyeket találnak ki a suliban hogy hova mehetne még (szegény túl sok tárgyból jó), pedig ő már az eddigiekre sem akart idén, mert fárasztja, rengeteget készülnek előtte, ott meg szétstresszeli magát és utána elégedetlen az eredményével, de nem mondhat nemet. Közben meg ugyanaz a tanára aki minden ilyenbe belenyomja, behívat minket fogadó órára hogy figyeljünk oda Nudlira, mert mostanában romlott a hozzáállása, a múltkor is összecsapta a leckéjét, együtt nevetett a többiekkel órán amikor egy osztálytársa bohóckodott, és nem tudta szó szerint a szögek definícióját csak az értelmüket.

Elmúlt a parám hogy hipomán lettem, visszatért az állapot hogy számba veszem a feladatokat és már attól lefáradok ezért inkább punnyadok tovább. Mondjuk a punnyadás is sok feladattal jár, ma is reggel elvittem Nudlit plázázni a haverjaival, utána egy csomó cuccot a cseriti adományboltba (ez nagyon jó volt, mindjárt írok róla), hazajöttem, leszaladtam jeges teáért mert elfogyott pedig Bercinek ma is volt edzése és utána szénhidrátot kell bevinnie a szervezetbe, Bercivel elmentünk ebédelni, hazahoztam Nudlit, beraktam egy mosást, megmelegítettem Nudlinak a tegnapról maradt pizzát, adtam nekik vacsit. Ami nyilván nem tölti ki a napot, emellett még simán kitakaríthattam/tornázhattam volna és feltölthettem volna a ketrecet vaterára (nem kell valakinek egy ketrec?), de azért nem is semmi.

Szóval nagyon irigylem Suemátrát hogy megszabadult az összes felesleges cucctól a lakásában, ez nálunk egy 4 személyes háztartásban ahol az elmúlt 17 évben nem történt ilyen, miközben több gyerekre készültünk és ezért MINDEN gyerekholmit elraktunk, kb lehetetlen küldetésnek tűnik. (Kiegészítve azzal hogy minden ilyesmire borzasztó nehezen veszem rá magam). A cseriti adományboltnak nagyon szimpi a honlapja, oda is már hónapok óta készültem, tegnap átválogattam hogy mi illik az évszakhoz, de nagyon kedves volt az eladó, mindennek örült, sőt mondta hogy gyerek rövidnadrágot, pólót is kirak, jó lehet tornaórára pl. Szóval majd megyek még. Ruhát valahogy nehezen adnék el pénzért, de pl a játékokat nem akarom mind elajándékozni mert rengetegbe kerültek és egy csomó teljesen jó állapotú, van amivel nem is játszottak egyáltalán. Kb. egy éve tervezem eladni őket, de a ketrec lenne a legsürgősebb ami szintén fél éve áll az előszoba közepén, pont azért hogy útban legyen és figyelmeztessen, ha levinném a pincébe akkor már biztos nem foglalkoznék vele soha többet. Kiírom ide hogy mára már mindenképp be van tervezve, hátha az segít.

Jaj viszont láttam a Juliet, naked-et ami pont olyan cuki mint amire emlékszem a könyvből ami nagyon tetszett, nagyon tetszett.

És gyalogoltunk fel-le a Normafánál (és pihiztünk és tollasoztunk valami templomnál a tisztáson), és pingpongoztunk négyesben, sokat nevettünk, jó volt.

Szóval csomó jó dolog történt.

a kedd+hosszú hétvégi szabim valahogy sokkal mozgalmasabbra sikerült mint gondoltam, mindig volt valami, amit végül is tudtam is előre, nem is tudom mért gondoltam hogy még beférne bármilyen itthoni sertepertélés. vagyis így cipőkanállal egy-két dolog ide-oda.

Nudli hónapok óta tervezi hogy járni fog röplabdázni egy osztálytársával de holnap már tényleg szeretne, az edzés helye (a világ végén) és ideje (fél órával előbb mint amit eddig tudtunk) percekkel ezelőtt derült ki. úgyhogy a hétfőm úgy néz ki hogy reggel elviszem Nudlit suliba, hazahozom a kocsit, felhozom a kulcsot+forgalmit, metróval elrohanok dolgozni, mikor végeztem hazarohanok, aztán fél órát várok itthon majd visszamegyek kb ugyanoda érte (mert Gé viszi mert én pont nem érnék vele oda időben)

szerencsére nagyon jól kipihentem magam, most még próbálok hajtogatni miközben szervezzük hogy akkor ki honnan hova rohan és hol hagyja a kocsikulcsot, bepakolni Nudlinak tesicuccot és edzéscuccot, magamnak a munkához, aztán gyorsan alszunk. Bercinek sikerült a szünet utolsó napjára lebetegedni, legalább vele nem kell számolni (bár szegénynek úgyis az maradna hogy mindenhova megy egyedül)

kész vagyok magamtól, annyira képtelen vagyok nekiállni a munkámnak hogy még ide is eszembe jutott hogy mit akartam még megírni. pl. az expanse 5-ről még kifelejtettem, hogy az alapprobléma, ami a 6-ba is továbbgyűrűzött, nekem kicsit mondvacsináltnak tűnik, vagy nem is tudom. lehet hogy nem az.

és hogy amikor hallottam a swiffer nevű takarítóeszközről azonnal el is kellett rohannom beszerezni magamnak a portörlő változatát (mert a portörlés nekem hatalmas mumus), de nem vagyok vele 100%-ig elégedett, mert persze megvettem akkor már a teleszkópos nyelest, de azért bosszankodtam miatta hogy egy kis darab műanyag 1500 forintba kerül (még akkor is ha magának a kis papírcafatkáknak is elég horror ára van), aztán nem volt sehol útmutató hogy a két darabot (a nyelet és a cafatkát) hogy appkiláljam egybe, valamit működtem de persze nem úgy néz ki mint a képen (ami egy rajz), aztán bebizonyosodott hogy az otthonomban levő pormennyiségre még egy hiper-szuper porgyűjtő mágnes sem megoldás, muszáj lesz a porszívóval végigmennem a polcok tetején.

aztán megláttam hogy az aldiban lehet kapni átlátszó, flamingós/pizzás esernyőt, és az is kellett*, és ha már ott voltam körbe is néztem, és beszereztem mikroszálas portörlő kendőt is, mert az meg olcsó volt, hogy összehasonlítsam, meg mégiscsak környezetbarátabb, meg radírozható filctollat, kis öntapadós karikákat hogy megerősítsem a műanyag lefűzhető irattartók (vagy mi a neve, csak a bugyit ismerem de az hogy hangzik már) kiszakadt lyukait, “radírozós” szivacsot – amit itthon ki is próbáltam és jól letisztította az ajtókat. aztán annyira örültem a pizzás esernyőmnek hogy Nudlival készítettünk egy kis trumpot parodizáló videót vele, amire aztán megkaptam hogy nagy a seggem, pedig kb egy hete elkezdtem újra tornázni és végre egy picit fogytam is, de nyilván ez a videón még nem látszik.** de ma nem tornázhatok amíg kész nem vagyok a munkával úgyhogy most már tényleg megyek.

 

*eléggé fel vagyok pörögve, mindenféle kreatív projekteket is folytattam, befejeztem, sőt újakba is vágtam amiket be is fejeztem

**ez így elolvasva már elgondolkoztató hogy nem vagyok-e túlpörögve, de igazából én arra vágynék hogy hosszú távon beleférjen a hétbe néhány plusz dolog azon kívül hogy dolgozom, elvégzem a házimunkát és vannak gyerekeim.

tegnap akartam írni egy hosszú és kimerítő rantet az új europarkról, de ő merített ki engem és nem maradt energiám. a lényege: még nincs kész. viszont a gyerekek nagyon cukik voltak (valahogy ilyenkor mindig megjön a beszélőkéjük)

aztán ki se raktam tegnap mert azt is elfelejtettem hogy még Miyazakiról akartam írni. szóval már régen akartam tőle nézni filmet, és most többször feljött a Castle in the sky, és tényleg olyan elképesztő tájak, szerkezetek, épületek vannak benne mint vártam, viszont mozgalmasabb és erőszakosabb is (mint vártam) (sok képet láttam róla ami alapján nyugisabbnak gondoltam). De tetszett. Nudli ezen felbuzdulva megnézette velem a Spirited awayt is, hogy nekem biztos tetszeni fog az is, közben derült ki hogy ő már látta és neki nagyon nem tetszett. Sokkal furább volt, elég összevissza de a végére összeállt, és ez is elég jól nézett ki.

az Expanse 4 spoiler nélkül nagyon jó, egész más mint az első három rész, kicsi Vének háborújás és Hiperionos beütéssel. végre kiderül valami Alex múltjáról (persze a soriból már tudjuk de a könyvből csak most. kicsit más, de most sincs rajta nagy hangsúly). az 5 is nagyon jó, felbukkannak régi kedves ismerősök illetve a befont hajú nő (Drummer).

egész biztosan akartam még mást is írni róluk de ezeket is elfelejtettem, ahogy mostanában sok mindent.

megint történt pár dolog, a szokásos felsorolás jellegű bejegyzésben igyekszem rögzíteni.

  • elkezdődött a suli. Berci eddig változóan veszi a gimnáziumi akadályokat*, meg is viseli, plusz nem segített hogy rögtön az első hétvégén külföldi verseny volt, ami még egy csomó stressz és fáradtság. ki is készült, múlt héten lebetegedett, előbb csak úgy enyhén hogy náthás meg köhög de elvan, evett meg minden, de otthon tartottuk hogy ki tudja feküdni, erre átváltott lázas, napokat alvós, nemevős, hasmanős betegségbe, már kicsit jobb de még mindig durva hasmenése van és szinte semmit sem eszik.
  • Nudlinak ugyanaz mint eddig csak már hetedikes, meg nincs ott Berci. amióta suli van itthon szinte folyamatos figyelmet igényel, ha el is kezd valamit nézni (én meg megpróbálnék bármit olvasni), azonnal eszébe jut róla valami, arról még valami stb. viszont (mármint oké ez se baj, cuki meg minden) elkezdett ő is néha hazajárni gyalog.
  • lett új telefonom, izgultam mert eddig mindig iphone volt most meg androidos, de nagyon jól összebarátkoztunk, ami probléma volt az is a legtöbb már megoldódott, kivéve hogy nincs rá chuzzle. úgyhogy még a régit is feltöltöm néha.
  • az expanse-ből lassan befejezem a hármat (utána már nem fogok róla részletesen írni ígérem), Anna (a lelkész) jobb fej benne és kevésbé nagy ember, ami szerintem jót tesz a karakterének. A Behemoth két első embere (a befont hajú, mindig** kiabálva beszélő nő, és a megégett arcú, mindig kiabálva beszélő pasi) nincs benne, hanem van a hajó parancsnoka Ashford, aki seggfej, a jó fej női parancsnokhelyettes (Pa), a jó fej biztonsági főnök (Bull), és egy jó fej mérnök csaj, aki Naomi barátnője (Sam), úgyhogy a horror rész is teljesen kimarad amikor a második sebességkorlátozás után a nagy gépekbe szorulva ketten haldokolva kiabálva beszélgetnek meg énekelnek egy teljes órán át. Viszont leírva rám durvább hatása volt a sok halottnak és sebesültnek mint amikor “csak” láttam, a fantáziám rosszabb. Továbbra is érdekes hogy a regényben azt is tudjuk ki mit gondol és érez. Melba/Clarissa karaktere érdekes, mondjuk ő a filmben is jó volt, de emiatt itt sokkal színesebb, mélyebb. Viszont elaludni nem nagyon lehet amikor órákig izgalmas csatejelenetekbe bonyolódnak, 50%-tól az utolsó nap eseményei zajlanak nagyon részletesen, szóval egy kicsit az baj vele mint a Consider Phlebassal. Pratchett meg Christopher Moore nyugisabb, meg ott rövidebbek az izgalmas jelenetek.

*jegyet még nem kaptak, inkább kezdődnek ezek a dolgok hogy már nem annyira kötik a lelkükre hogy mit kell csinálni, pl. hogy nézzen ki a poszter amivel a termet fogják díszíteni, meg csak mondják hogy akkor vegyék ki X könyvet a könyvtárból és mindig elfelejti, szóval egyelőre jól jön hogy Gé is ott van.

**akkor is amikor épp haldoklik