miközben a blogom szép lassan átmegy időjárás-kibeszélő blogba (egész hideg lett, még a hó is esett, aztán újra enyhült az idő és szerencsére egyszerre el is olvadt az egész) összeszedem mi történik velünk mostanában
– a Pyramids is jó (Pratchett), terveztem megnézni hogy ez volt előbb vagy a Hyperion, de gondolom ez is ilyen közös tudás hogy a piramisok valahogy megváltoztatják az idő folyását. És tadam, egy évben jelent meg (1989).
– Nudli nagy felelősségtudattal és odaadással megtanulta a walesi bárdokat, felmondta hiba nélkül, másnap a tanárnő feladta a Toldi előhangját és első énekét (16 versszak de több mint kétszer hosszabbak mint a w.b., szóval még több)
– mostanában én vagyok a Nő Aki Sosem Találja A Kulcsát (amellett persze Akinek Sosem Fognak a Tollai és egyben Aki Járt Papírboltban Hogy A Gyerekei Tollába Betétet Vegyen, De Elfelejtett Magának Jó Tollat Venni)
– ma reggel lefényképeztem a napfelkeltét (ez már majdnem időjárás), és a suliba menet láttunk egy ufót, de lehet hogy a vénusz volt (egy fényes folt volt az égen)
– elpusztult az állatkánk, az én megtisztelő feladatom volt a földi maradványait áthelyezni egy cipősdobozba, amiben majd eltemetjük, erre az élményre nem vágytam köszönöm
– valamint azt is megtapasztalhattam, hogy a metrópótlóról leszállítanak hogy végállomás, majd az aluljáróba leérve sorban állnak az ellenőrök és hangosan biztatják a népeket hogy fussanak mert bent áll az utolsó metró, szerencsére nem voltam azok között akik ezután visszafáradhattak a lépcsőkön a buszmegállóba
– Berci megmutatta nekünk a Crawling in my Crawl című remekművet
– és végül is már negyed tízkor eszébe jutott hogy holnap kiselőadást tart Karinthy Frigyes életéből

Advertisements

a szünetben még ikeáztunk (és megjegyezzük hogy Bercinek nem veszünk ezután húsgombócot), a legvégén meg elmentünk fagyizni hogy történjen valami jó, jelenleg két helyet tudunk ahol télen is lehet kapni fagyit, az árkád és az allé. aztán valahogy végigküzdöttük magunkat a héten.

nem nagyon kötöttem fogadalmat (azon kívül hogy nem fogok többet azért like-olni a fb-on hogy nehogy megsértődjön az illető) (de ezt szerintem már korábban is megfogadtam), de pont az év eleje táján lett vége a fogyókúrás könyvnek, és vannak benne értelmes dolgok amikre nem nagy butaság törekedni, összefoglalom amire van bármi esély hogy néha betartom: minden nap inni zöld teát, délig nem enni, napi háromszor enni és közben nem nassolni, szénhidrátot csak keveset (elvileg max 120 gr) és lassú felszívódásút, viszont minél több fehérjét (mert az indítja be a leptin termelést ami a jóllakottság érzést okozza), evés előtt legalább negyed órával legalább negyed órát mozogni (minél több izmot használva), lefekvés előtt két órával már nem enni, havonta 3x súlyzós edzés (a pilates is jó).

aztán a big little liest olvastam, nagyon jó könyv (ahhoz nem annyira hogy könnyen elaludjak, elég izgalmas), nekem kicsit néha túl sok az érzelem meg ilyen kicsit kisarkított, kb mint a Szabó Magda könyvek, meg kicsit túlmagyaráz dolgokat, de jól van megírva, és fontos téma. szóval tetszett.

Nudlinak feladták téli szünetre a Walesi bárdokat, mondjuk egész jó vers, eltekintve az ilyenektől hogy mért nem lehet leírni hogy ajtó mögül, mért kell ajtó megől, meg hát basszus 31 versszak, én emlékszem hogy elvéreztem rajta, nem tudtam magam rávenni hogy megtanuljam, szerintem azért mert olyan hosszú, de valahogy meg is úsztam. az egri csillagokon is végigküzdötte magát, most a Ready Player One-t olvassa, kiszámolta hogy végez-e mire jön a film, és simán. Berci meg nem olvashatja a Preacher-öket amiket karácsonyra kapott, mert előbb a Légy jó mindhaláligot kell.

ma valahogy szóba jött hogy már elég nagyok hogy porszívózzanak, mondtam hogy fizetek is érte (mert még pár éve kitaláltam hogy azzal szoktassuk rá őket a házimunkára, de elhalt a dolog), erre Berci közölte hogy ő nem vágyik semmire ezért nem motiválja a pénz, azért mondtam hogy szerintem keressen dolgokat amire vágyik meg amit szeret, pl tavaly mondta hogy szeretné elolvasni a Sandmant, azt pl. megvehetné, meg arra is utalt hogy érdekli a Dirk Gently második évada, de a lényeg az volt hogy ő pénz nélkül is szívesen kiporszívóz, ha majd túl lesz a felvételis tortúrán. ❤

Évértékelés

Mozgás szempontjából jó év volt, újra jártunk pilatesre és a love your belly tréninget is megtanultam, egyben kiderült hogy nekem is szét van nyílva a hasizmom, és tornázgattam is otthon, és picit látszódott is az eredmény, bár ezek ősszel a betegeskedős, lusti időszakban elég sokat csorbultak. Talán februárban elkezdtem falat mászni és egész évben folytattam is szorgalmasan. Remélhetőleg néhány deka izom is van abban a pár kilóban amivel nehezebb vagyok mint tavaly ilyenkor.

A munkáimban nem sok változott, de egyre komfortosabban érzem magam mindkét munkahelyemen, talán kicsit többet tudom élvezni és kevesebbet stresszelem magam, de még mindig azt érzem hogy ahhoz képest aránytalanul elfáradok benne.

A gyerekek egyre nőnek és továbbra is nagyon okosak, tavasszal Berci 8. lett az egyéni matekversenyen, ősszel Nudli lett csapatban első. Berci szorgalmasan jár a felvételi előkészítőre, töltögeti a korábbi felvételi tesztlapokat, tanulja a közmondásokat. Atlétikára is szorgalmasan jár, fejlődik is. Párszor egyedül jött haza a suliból (busszal és metróval kell), nagyon büszke volt, jó volt látni hogy örül neki. Nudli továbbra is nagyon érdeklődő és tájékozott.

Gé lefutott öt félmaratont, egy Kékes csúcsfutást és egy maratont. Összesen 159 km-t futott versenyen. A kapcsolatunk sajnos jobban elfáradt mint ő, év közben eldöntöttük hogy különköltözünk, keresgéltünk helyet, végül Gé talált. A gyerekek rosszul fogadták mikor elmondtuk, a maguk módján, Nudli kimutatta hogy el van keseredve, mérges is volt amikor mentünk megnézni az új lakást, ha szóba kerül a téma kifejezi határozott kívánságát, hogy ne változzon semmi ezután sem. Berci kb annyit reagált hogy oké, de a múltkor megemlítette hogy szokott attól félni hogy majd rosszul mennek a dolgok és ő szomorkodni fog. Nagyon sajnálom hogy így alakult, és aggódom is hogy nehéz lesz az átmenet, de akárhogy hánytam-vetettem magamban úgy gondolom ennek így kell lennie.

A patkánykák szempontjából nem volt túl jó év, nem nagyon hiszem hogy sikerült a gyerekekben elültetni hogy milyen jó ha az embernek (kis)állata van. Az egyik sebéről kiderült hogy daganat, ami nagyon hamar kifekélyesedett, amit állandóan vakart így egyre rondább lett és minden csupa vér volt körülötte, nem vártuk meg hogy sebfertőzés vigye el hanem mi vittük el az állatorvoshoz nagy szomorúan elaltatni. Addigra a másiknak is volt daganata, de puhább és nem volt fekélyes, ez mostanra kb akkorára nőtt mint az állat (mármint szó szerint), ide-oda hurcolja amitől persze neki is sebes és szörnyű szaga van. Sokáig egyértelműen nem zavarta, most is eszik-iszik egyébként, de már nehéz elképzelni hogy ő jól érezze így magát.

Voltam szélcsatornában repkedni, siklóernyőzni, aztán még egyszer, már magasabbról is (repültem mint a madár! termikeltem! nem egyedül mert közben a fülem a rádióra tapadt amiből jöttek az instrukciók hogy merre dőljek, de akkor is). Jó sokat olvastam, az év második felében főleg CM-t. Szégyenletesen sokat játszottam candy crush-al, viszont cserébe leszoktam a tumblr-ről.

Mindenkinek boldog új évet!

 

A star warsról spoiler nélkül az a véleményem, hogy egy tökéletes sorozatgyártott termék, minden adott a maximális profithoz (a franchise, érzelmek, cuki szőrös lények, kacagás, látvány, izgalmas csatajelenetek, az összes jól ismert klisé és fordulat). A top secret többször eszembe jutott róla, a vasalós jelenetnél meg nagyon. A 3d nekem egy jelenethez tett hozzá, amikor az elején valamelyik csatahajó orra kijön a képből. A főszereplőknek továbbra sem én vagyok a legnagyobb rajongója. Nudlinak is voltak kifogásai, de mások, ezeket spoilermentesen nem lehet leírni, csak annyit hogy szerinte ő túlságosan szereti és ismeri a sw-t ahhoz hogy tetsszen neki ez a rész.

Gyorsan idekanyarítom a könyvélményeimet is, Christopher Moore utolsó könyvét még tartogatom, félek attól az érzéstől hogy vége, már mindig meg kell majd várni hogy megírjon egy újat. Elolvastam két Pratchettet  – a Guards! Guards!-t, amiben nem szerepel Rincewind és nekem kicsit nehezen indul be, de aztán megkedveltem a karaktereket és élveztem a sztorit (P. elképesztő humora mellett), igazából olvasnék még olyat amiben szerepelnek. Aztán az Ericet, amiben újra van Rincewind és egyéb színes szereplők (egy részük mitológiai személyek korongvilágbeli alteregói, elég zseniálisak), rövid de cuki történet.

Most egy fogyókúrás könyvet olvasok, elég szürreális élmény az ébren töltött idő 90%-ában kajakómában fetrengve. Szinte bizarr módon leegyszerűsített a nyelvezete, és mindent úgy magyaráz mintha figyelemzavaros óvodásokkal próbálná megértetni (pl. na ezek az aminosavak, de ezt a csúnya szót felejtsük is el gyorsan, beszéljünk inkább gyöngyökről, amikből nyakláncot fűzünk), de úgy tűnik mögötte az író csaj nem annyira buta és tényleg utánajárt a dolgoknak, sok mindenben lehet valami amit ír. Biztos vagyok benne hogy aki betartja, tényleg lefogy 6 hét alatt 5/7,5/10 kiló zsírt (attól függően hogy mennyire szigorú szabályokat követ. (Abban is hogy ez nem én leszek, de hasznos ötleteket és motivációt meríthetek belőle).

Egész jól teltek az ünnepek, nem is tudom mit emeljek ki, egyrészt a gyerekek megnőttek, Nudli szerint nem az ajándék a fontos hanem hogy együtt legyünk, az első nap magára vállalta a ceremóniamester szerepét is, nagyon komolyan és felelősségteljesen szedegette a fa alól a csomagokat és osztogatta a gazdájuknak. Szintén Nudli szerint a második legjobb ajándék (az első az új telefonja) a mini pingpongháló amit az étkezőasztalra lehet szerelni, napok óta pingpongozunk. Berci továbbra is keveset nyilvánul meg, de egyre türelmesebb, és nagyon sokféle kaját megkóstol már és csomó minden ízlik is neki (pl. a kacsacomb, de azt tényleg tökéletesre készíti az anyósom).

Ma meg megnéztük az új star warst, utána kicsit kipróbáltuk a bowlingot. Még van egy hetem a maradék programok között pihenni és meggyógyulni az idei 38. (de utolsó) torokfájós nyavalyából.

boldog karit2

kb éjfél és 4 között a többi százmillió más gondolat, érzés és zene* társaságában azon is töprengtem, hogy mi lehet a háttere hogy a háztartási berendezések az idő során egyre többet sípolnak amikor végeznek, a mosogatógép már nyolcat, pedig régen minden egyet sípolt, de pl a mosógép nem is sípol, csak simán leáll, pedig a mikró is zúg, ott is egyértelmű hogy végzett, mégis sípol (a miénk hetet), és arra is eljutottam, hogy szerintem rossz irányba halad a világ azzal ha már azért is meghurcolnak valakit mert kimondja hogy a mások nem-konszenzuális fogdosása különbözik a megerőszakolástól, és máshogy kéne elbírálni.**

most pedig fáj a torkom és próbálok nem enni, és van mit.

*az egyetlen értelmes magyarázatnak azt találtam hogy túl sok csokis és kakaós kaját ettem, és ennyire érzékeny vagyok a koffeinre.

**disclaimer: természetesen szörnyűnek tartom ha bármelyik előfordul, főleg kiszolgáltatott személyekkel szemben, akik nem tudják megvédeni magukat, leginkább gyerekekkel szemben, és nagyon fontos hogy szó legyen ezekről, hogy lehessen róla beszélni és senki ne tegyen úgy mintha ezek közül bármelyik is megengedhető vagy eltussolható lenne. és akiről kiderül ilyesmi annál legyen arányos következmény, aminek azért a lényege mégis az lenne, hogy többet ne csinálja, amihez azért lehet hogy néhánynál az segítene legjobban ha segítünk neki megérteni hogy ez milyen nagy baj, hogy eddig mért csinálta és mért nem vette hogy mennyire ártott vele.