életjel köntösbe bújtatott nyafogás

pár hete kitaláltam hogy egy hétig nem eszem cukrot (a fehér lisztet már előtte is kerültem), és sokkal jobban ment mint vártam, nem is kívántam kibírhatatlanul az édességet. a következő héten azért már édesítős cuccokat ettem, úgy már kicsit nehezebb volt megállni, jobban kívántam. de bár nem számoltam a kalóriát és a szénhidrátot se, kicsit fogytam is (de annak is örültem hogy jobbat teszek a testemnek, meg hogy korábban sosem tudtam elképzelni magamról hogy képes lennék erre). aztán jött a húsvét, arra még nem voltam kész lélekben ezért mindent engedélyeztem magamnak, csak sajnos utána jött egy hét amikor több tonna csoki volt itthon (a gyerekeké, de ez nem szokott megállítani), szóval kicsit nehezebb volt újra lejönni. azóta újra tartom magam, max néha hétvégén eszem meg egy-két sütit, de valahogy nehezebb lett, állandóan éhes vagyok, csomószor éjszaka is, és bár úgy érzem hogy ennek ellenére nem eszem sokat, a húsvétkor visszamászott egy kilót se tudtam leadni. mondjuk keveset is mozgok, nem is számolom a szénhidrátot (bár nagy vonalakban igyekszem tartani hogy mikor eszem gyors és lassú felszívódásút) meg lehet benne más is, pl hormonok. de nagyon örülök hogy megtettem ezt a lépést, tudom hogy sokat tettem magamért még ha nem is feltétlenül érzem magam sokkal egészségesebbnek így, hosszú távon ennek meglesznek a jó következményei.

Advertisements

Biztos, hogy neurotipikus vagy?

Nagyon jó 🙂
A múltkor eltűnődtem hogy milyen lenne a világ ha az autizmussal élők lennének túlsúlyban, nagyon tetszett. (kiszámítható, igazságos, őszinte, az tudna érvényesülni egy területen aki ügyesebb benne, nem aki jobban adja el magát, igazságos, racionálisan lennének a dolgok megoldva nem úgy ahogy már a nagyszüleink is csinálták mert “ezt így szoktuk”, sokkal kevesebb társas szabály lenne, és azok egyértelműek, és a többség be is tartaná őket, stb stb)

Asperger +

Van egy barátom, akinek az unokatestvére neurotipikus, és egyáltalán nem olyan, mint te. Szerintem te nem vagy neurotipikus.

IT területen dolgozol? Fura, ott kevés a neurotipikus. Nem találod nehéznek? Mégiscsak NT vagy.

Meglepően logikusan gondolkodsz, ez nem jellemző a neurotipikusokra. Büszke lehetsz magadra.

Mindig ezt a kék-fekete kockás inget és sötétkék farmert hordod. Túl egyhangúan öltözködsz ahhoz, hogy neurotipikus légy.

Mindig csak az általad preferált útvonalakon jársz? Semmi változatosság? Ez nem jellemző a neurotipikusokra.

Tényleg annyira szeretsz az ókori görög művészetről olvasni, hogy még a halaszthatatlan teendőidre sem mindig szakítasz időt? Ez nem NT tulajdonság.

Hogyhogy nem érdekel, hogy Gizi és Péter szakítottak? Legalább mutathatnál egy kis együttérzést. Múltkor sem érdekelt, hogy Klári kiborult a rosszul sikerült frizurája miatt. Neked egy szemernyi empátiád sincs. Biztos, hogy NT vagy?

Nem lehetsz NT, ha zseni vagy. Csak az autistáknak vannak ilyen szuperképességeik.

Nem értesz a főzéshez? Az autókhoz sem? Nyugi, majdcsak kiderül…

View original post 325 more words

Nudli után Bercivel is megnéztük a Free Solot (ő nem volt itthon amikor ketten néztük), neki is tetszett, harmadszorra talán még jobb, előre nevetek a poénokon és ugyanúgy eláll tőle a lélegzetem.

Elolvastam a Tiamat’s Wrathet (expanse 8. könyv), ez is szuper volt, nagyon jól meg van írva. Várom a következőt, sajnos utolsó lesz. Ezt lehet hogy már írtam de mosolyogtam magamban hogy látszik hogy férfiak írják, a ruházatról Avasarala szárijának színén kívül sosincs szó, csak hogy uniformisban van-e valaki vagy nem, a frizura szinte mindig “close cut”, és persze egyrészről érthető hogy nagyon takarékosan élnek az emberek, de a luxust kb a légszűrőbe rakott illatosító jelenti, talán valami süppedős szőnyeg volt egyszer egy űrhajón.

Most a Good Omens olvasom vissza, nem is emlékeztem hogy ennyire régen írták (és játszódik). Cuki. Mondjuk az ilyen félreértések nagyon idegesíteni szoktak, most is a gyerek-elcserélés az elején, de úgy emlékszem később nem lesz belőle baj.

Ezen kívül megvagyunk, a gyerekek sokat fociznak és röpiznek, már volt hogy kettesben is lementek játszani, egész szépen alakulgat a nyarunk, a neten olyanokra keresek rá hogy hogy lehet az erkélyen füvet, fát meg borostyánt nevelni. Ma sikerült elcipelnem őket plázázni, mert pár cucc már nagyon kellett, ha már pont joy napokon, vettem újságot, persze egyik helyre se volt kupon ahova mentünk. Úgyhogy itthon kellett rendelnem body shopos cuccokat, így megérte megvenni az újságot 😀

befejeztem a Dharma Bumst és olyan kis szerencsétlen a főszereplő (nem tudom mért gondolom hogy ez Kerouac, talán mert nagyon önelégült és sehol egy csepp önkritika), nem érti mért zavar mást hogy azért dolgozik hogy őt eltartsa amíg hónapokig az erdőben meditál (kivéve az étkezéseket, akkor a házban van), amikor valamiért leszidják teljesen óvodás szinten sértődik meg, aztán azon is megsértődik hogy a barátját nem érdeklik a csodálatos igazságok amikre rájött a meditációi alatt (kb annyi amúgy hogy minden rendben lesz), és így tökre szeretne becsajozni de elég béna a csajokkal, ezért azt mondja hogy meg akar szabadulni a testi vágyaktól.

aztán megláttam hogy van új The Expanse könyv (Tiamat’s Wrath), gyorsan belevetettem magam, és készülök rá hogy a következő hét második felében nem nagyon fogok aludni (kb akkorra szokott felpörögni a stori)

és hát jaj, megnéztem a The OA eddigi két évadát és nem igazán tudom mit gondoljak róla, spoiler nélkül egyrészt azt gondolom hogy ez is csak egy szórakoztató darab, lefoglalja az agyat egy időre hogy ne kelljen bármi mással foglalkozni de nem nagyon gondolkoztat el, másrészt borzasztóan beszippantott és felkavart, egy nagyon szép tündérmese, és az is jó benne hogy eredeti, friss. most várom a folytatást, ami biztos megint nagyon sokára fog jönni.

Kerouactól olvasom a Dharma Bumst, korábban az Útont olvastam és akkor nem tűnt fel csak hogy nagyon különbözik az életszemlélete az enyémtől, de így a közepe tájára egyre biztosabb vagyok benne hogy seggfej*. Az oké hogy minden második oldalon kifejti hogy mennyivel magasabbrendű a hobo életszemlélet** a sok szerencsétlen hülyéjénél akik dolgoznak meg ülnek otthon a tévé előtt, meg oldalakon át olvashatom az inkoherens, teljesen értelmetlen szóömlést amit részegen a főszereplő a barátaival összehoz, de ami igazán zavar hogy a férfiak a csodálatos művészek akiknek minden szavuk arany, a nők meg azért vannak hogy megdugják őket. Hegyet mászni nő nem jöhet, a női bodhisattva életének értelme hogy mindenki megdugja akivel találkozik. Ja meg volt még egy nő aki megbolondult és leugrott a tetőről.

*ez a mondat szerintem is egy train wreck de nincs kedvem átírni

**folyamatosan vedelni és részegen tivornyázni / teát kortyolgatva verseket olvasni / potyautasként vonatozgatni

 

fflamingjune közkívánatára ezeket kifejtem:

We need to talk about Kevin: borzasztó, biztosan nem akarom elolvasni a könyvet 🙂 Iszonyú volt a hangulata, napokig benne maradtam és tovább rágódtam rajta hogy hogy lehetett ilyen elb@szott a család, hogy mért tűnik úgy mintha vákuumban élnének, mintha az anya körül nem lenne senki de senki, csak a pszichopata fia és az agyhalott férje aki nem fog semmit. Hogy senki ne vegyen észre semmit. Szóval az is zavart hogy az egész nagyon életidegen, születésétől fogva nem szabályozhatja egy gyerek magát olyan tűpontossággal hogy minden bántást az anya kapjon és senki ne vegyen észre semmit. Brr, most is kiráz a hideg.

És ide nekem nagyon illik a The Theory of Everything, mert ugyanakkor láttam és pont az ellenkező érzésem volt: az előző egy elvileg átlagos kisvárosi történet, aminek minden mozzanatától borzongok (rossz értelemben), ebben meg (a Steven Hawking film) csomó szomorú, kétségbeejtő és borzasztó esemény éri a szereplőket, mégis az volt az érzésem mintha tündérmesét néznék, minden szereplő olyan… bocsánat a kifejezésért de tiszta és jó lelkű benne. Oké gondolom kicsit kozmetikázták a történetet de akkor is. Na az ő életére viszont kíváncsi lennék, csak aztán elsodortak az események mielőtt utánakerestem volna.

Love death and robots: szerintem rohadt jó, oké nekem is a 3 robot és a Sonny’s edge tetszett a legjobban, de a többi is eléggé és összességében is (kivéve a Helping hands, az intenzív happy tree friends érzést váltott ki) (de a többi jó volt).

Na mindegy most már ezt kirakom a kis vázlatomat az elmúlt hónapokról így ahogy van, minden tételről szerettem volna írni pár mondatot de már nem biztos hogy fogok. De még lehet hogy egyikről-másikról fogok is, csak ne gyűjön már itt a draftban.

Most a legfrissebb élmények a Free Solo, mindenki nézze meg, de ti ne hagyjátok abba hetekre az első tíz perc után mert onnantól pörög fel,és akartam róla írni értelmeset is de nem igazán tudom szavakba önteni az érzéseimet (megpróbáltam, kb az 5%-át adja vissza).

és hogy végre eljutottam fejben oda hogy feltételezhetően túlélem ha mondjuk egy hétig nem eszem cukrot, és érdemes kipróbálni hátha utána tényleg kevésbé kívánom (azt nem merném kijelenteni hogy soha többet nem eszem igazi csokit, fagyit, vagy tortát, de ha sokkal kevesebbet eszem mint eddig azzal már elégedett leszek), és az az érdekes hogy simán ki lehet bírni (a negyedik napon tartok, oké napi több marék mandulát eszem de ennyit megér), pedig még pms-ben is vagyok, az meg csak utólag esett le hogy nagyböjti időszak van, szóval lehet hogy ezek a hetek a legalkalmasabbak az ilyesmire.

könyv: Sourcery, Maskerade, Feet of Clay, The Hogfather, The Hitchhikers’ Guide to the Galaxy

film: The theory of everything, We need to talk about Kevin, Velvet Buzzsaw, Közönséges bűnözők Marcival, Watchmen, The Hogfather, Bohemian Rhapsody, Free Solo

történések: nem volt net, Nudli és a fal, its me, félévi bizik, farsang, könyves buli, eladtam a ketrecet, túró rudi bonbon, update túró rudi, szélcsatorna, kínai negyed, nem eszem cukrot

sorozat: Mars, Cosmos, Broad City, Nightflyers, The Umbrella Academy, Love Death and Robots