Olvasásban a The Last Hero van soron (Pratchett továbbra is), tudom hogy az utalásoknak csak kis része esik le de azoknak nagyon tudok örülni, tegnap pl a fából készült űrhajószerűségből bejelentették az otthonról figyelő varázslóknak hogy “Ankh-Morpork, we have an orangutan” amikor észrevették hogy potyautasként elvitték a könyvtárost.

A Thief of Time-ban meg azon mosolyogtam amikor az auditorok emberi alakot vettek fel és mind színekről nevezték el magukat (mint a Reservoir dogsban), majd összevesztek a rajta hogy ki melyik szín legyen (mint a Reservoir dogsban), aztán ahogy egyre többen lettek, teljesen elborult színeket találtak. De a kedvencem a Lu-Tze – Lobsang páros volt 🙂

Advertisements

Elkezdtem a Fleabaget, az első részt sokáig nagyon élveztem, csomót nevettem hangosan, szimpi a csaj stb, de a vége felé elszomorodtam rajta pedig még nem is mondta el a Boo-s sztorit de hát nyilván ez volt a cél. Szerintem az apja miatt.

ma teljesen váratlanul miközben a pótlóbuszon zötyögtem rádöbbentem hogy tökéletes az idő (ráadásul azt ígérik ilyen marad egy ideig), és ezután teljesen váratlanul más örömök is eszembe jutottak, pl. hogy Nudli nézi a stranger thingst ezért most újranézhetem vele a második évadot is, hogy vettem új, lapos, zsebben hordható pecsétet*, és újrahasználható gyümölcs-zöldségvásárlós zsákot (vagy mi a neve), és nagyjából kész a pluszmunkám, amit a nyári szünetben, szabadidőben és néha munkaidőben csináltam de már elegem volt belőle. nagyon jó hogy most már nem mindig kell tudatosan kutatni az örömök után, hanem néha csak úgy meglepnek.

 

*oké, férfizsebben, de az új táskám belső oldalzsebében mostantól mindig meg fogom találni

még azt akartam elmesélni hogy múlt héten végre befejeztem a stranger thingst, mindenki nagyon tetszett, winona ryder is bár szerintem ő kicsit túljátssza a szerepét*, a történet jó és izgalmas, bár továbbra is szívesen nézném az életüket amikor épp nincs semmi izgalom csak úgy jönnek-mennek, és az is tetszett hogy mindig kicsit oldják a hangulatot valami oltári baromkodással. viszont a vége borzasztó szomorú volt, erre senki sem készített fel.

közben meséltem róla Nudlinak (“képzeld, megnézik moziban a Vissza a jövőbe-t, és még csak most látják életükben először, olyan rég játszódik”), meg látta ahogy néztem, kedvet kapott hozzá és elkezdte a legelejéről. az első négy részből egész sokat néztem vele, vicces volt hogy mindenki milyen kicsi volt és Hopper milyen vékony. az is édes ahogy Nudli együtt él a sorival.

 

SPOILER

*borzasztó spoileres de ez a beszélgetés a héten kétszer is lejátszódott (nem ugyanazzal az emberrel):
én: nagyon szomorú volt a st vége, erre senki sem készített fel
nemén: mi is volt a st vége?
én: mármint oké, értem hogy Hopper mégse halt meg de attól még szomorú volt, hogy elköltöznek és mindenki sír.
nemén: Hopper nem halt meg?
én: szerintem ő az amerikai fogoly a legvégén az orosz bázison ahol egy fogolyt megetetnek a demogorgonnal
nemén: erre nem gondoltam, szerintem atomjaira szaggatta a lézerfegyver
én (még jobban elszomorodik)

Olyan jól kitaláltam az unokaöcsém névnapi ajándékát, vettem cuki tankos és teherautós sütikiszúrót, mivel szereti a járműveket de már így is annyi játéka van hogy dunát lehet velük rekeszteni, és gondoltam sütök is neki sütit az új kiszúrójával mert egy 6,5 éves a konyhai eszközönek önmagukban nem biztos hogy annyira végtelenül örül. A mai nap kb ezzel ment el, találtam receptet, megvettem ami kellett hozzá, összeállítottam a tésztát (a szódabikarbóna mennyiségével, valamint egy záptojással volt egy kisebb kalamajka de megnyugtattam magam hogy így még pont jó lesz) (a tojást úgy tűnt sikerült kiszedni), pár órát pihentettem a hűtőben, kiderült hogy túl lágy, tettem hozzá lisztet és visszatettem a hűtőbe mert közben megolvadt benne a vaj, utána már szépen lehetett nyújtani, kiszúrtam a kis formákat, megsütöttem, megkóstoltam és az egészet kidobtam a szemétbe.

Péntek-szombaton megnéztük Nudlival a The Imitation Game-et*, egyrészt nagyon tetszett, a történet** és a színészek is mind szuperek, másrészt nagyon elszomorított, hogy ez tényleg megtörtént, megtörténhetett, Turing nem kapta meg az őt illető elismerést, nem teljesíthette be amire képes lett volna, sőt bántották olyan dologért amiről nem tehetett, egy csomó kortársával együtt, hogy ez a film nem lett annak idején híresebb, nem nyert több díjat, nem tudunk az egészről semmit,  egy kicsit “i don’t want to live on this planet anymore” érzésem lett tőle.

*Alan Turingról szól, aki a második világháborúban készített egy gépet amivel fel tudták törni a németek kódját és így győzték le őket, de az egészet 50 évig titokban tartották még utána, őt meg tönkretették mert meleg volt

**általában a valós eseményeken alapuló filmeknek/ könyveknek jó a története (kivéve a Lándzsa hegye, amiben korlátolt ám végtelen önbizalommal rendelkező amerikai fehér férfi misszionárius irreális sikereket kerget)

korábban mindig más magyarázatot hallottam hogy a medúzák mért így nevezik magunkat, erre tegnap lucia előtúrt egy  ősi levelezést miszerint még 2008-ban valaki írt egy cikket amiben azt írta a bloggerekről hogy úgy csapódnak csoportokba mint a medúzaraj, meg is említette isoldét, és Agnus elküldte a linket a többieknek, aztán folyton ezen poénkodtak, aztán ők lettek a medúzák.

és tényleg kicsit később én is csapódtam hozzájuk, aztán ott maradtam, aztán más már nem nagyon, viszont mostanában kicsit megfogyatkoztunk és beindult a brainstorming hogy kit kéne meghívni, meg kb ugyanakkoriban a bloggerlányokhoz (Videt, Tapsit és Anngelt emelném ki) is csapódtam aztán a pár fős sörözésekből hirtelen 20-40 fős lett rengeteg ismeretlennel, akik közül néhánynak egy idő után már tudtam nevet és/vagy nicket is kötni az arcához, aztán tőlük elcsapódtam meg szét is oszlott, meg volt még néhány próbálkozás blogger orvosokkal is (mamintit és Dr. Morczot emelném ki) de az úgy maradt.

és amikor a medúzák ráeszméltek hogy nem ünnepelték meg a tízéves évfordulójukat, megörültem hogy én még megünnepelhetem annak a tízéves évfordulóját mikor először találkoztam velük, ha visszaolvasom hogy mikor volt pontosan szeptemberben.