Na, a kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond mondásról: amikor kicsik voltak a gyerekek, nagyon mérges voltam mindenkire aki ezt mondogatta, meg voltam róla győződve hogy utólag már könnyű, miután az idő mindent megszépített, nosztalgiázni és vágyakozni a cuki kis babák után. Most sem teljesen értek vele egyet, de kifejtem hosszabban.

A gyerekek első néhány éve fizikailag és szellemileg is nagyon kimerítő a szülők számára, mert még semennyire sem tudnak magukról gondoskodni, 100 százelékban tőlünk függnek, ha valamit elrontunk meghalnak. Aludni se tudnak sokat egyben (a többség), a gyomruk is kicsi és folyton újra éhesek lesznek. Kifejezni se tudják hogy mire van szükségük, minket se értenek (szóval a kommunikáció elég korlátozott), szóval nem mindig oldódik meg etetéssel a sírásuk (bár ez is elég gyerekfüggő). Közben meg pár év alatt iszonyú sokat fejlődik az idegrendszerük, ami mindenféle nyűgösködéssel meg dacoskodással jár (jó most ez nem valami kutatás alapján van, csak szerintem összefügg). Amikor már tudnak helyet változtatni, még egyáltalán nem tudnak vigyázni magukra, mindenféle életveszélybe keverik magukat. (pl amikor Berci felállt, de még nem tudott visszaülni, egy ideig azon rettegtem hogy hanyattesik és beüti a fejét). Állandó felügyeletet igényelnek, folyamatos alváshiánnyal küzdve kell felelősségteljesen gondoskodni róluk, és kreatívan, türelmesen, de határozottan és következetesen megoldani az állandóan adódó újabb és újabb váratlan helyzeteket. Viszont nyilvánvaló számunkra hogy minden szempontból tökéletesek, így még nem aggodalmaskodunk azon hogy milyen életük lesz ha felnőnek.

Persze biztos van aki könnyebben viseli ezt az időszakot, pl ha nincs túl nagy alvásigénye, nem aggódós, esetleg az átlaghoz képest jobban alvó/ nyugisabb a gyereke, és/vagy sok segítséget kap.

5-6 éves kortól jön egy jó kis nyugis időszak, a gyerekek nőnek, kíváncsiak, rengeteget tanulnak a világról, egyre több mindent értenek, mi is őket.

Aztán jön a kamaszkor, minden összezavarodik, megint nagyon sokat változnak hirtelen, a hormonjaik összevissza dobálják az érzelmeiket, rálépnek az önállósodás rögös útjára, többet vitázunk, rájövünk hogy már nem tudjuk nevelni őket, sok minden már eldőlt. Közben kiderül hogy mint mindenkinek, a mi gyerekeinknek is vannak nehézségeik, és aggódni kezdünk hogy mi lesz velük, boldogok lesznek-e, ijesztő hogy távolodnak tőlünk, de az is ha nem elég önállók. Szóval ez sem nagyon könnyű időszak csak máshogy nehéz, de már talán kicsit jobban értem ha valaki vágyakozva tekint vissza a kezdetekre.

Az eddigi próbálkozásaim nem enyhítették a rendszeres kora délutáni halálos elálmosodást (zöld tea, relaxáció, fekve csendben telefonozás egy kicsit), ma láttam koffeintablettát a dm-ben úgyhogy gyorsan vettem. Be is vettem egyet mászás előtt (100 mg, ami lehet hogy nem túl sok, de én sosem iszom kávét, fekete teát is ritkán, szóval nem vagyok hozzászokva) (nagyon pici, eltörni nem lehet, csak maximum késsel elvágni), aztán mikor elkezdtünk mászni rájöttem hogy mégiscsak be kell vennem fejfájásgyógyszert is, de csak Panadol volt nálam, amiben volt még 65 mg koffein. Úgyhogy kétszer annyit másztunk mint szoktunk, mert nem fáradtunk el (lucia nem tudom mért nem), aztán hazajöttem, írtam két levelet és mindenféle képeket kiraktam tumblira (jó csak kettőt), és továbbfejlesztettem az első bejegyzést az öt éve tervezett pszichós blogomon, amibe az elmúlt hetekben végre elkeztem kontentet feltölteni.

Remélem még úgy éjfél előtt sikerül majd lepörögnöm.

update: 2-ig olvastam, és 9-kor magamtól feléredtem, kipihenten. namost velem ilyen szinte soha nincs, de ha igen akkor sokkal több alvás kell. kíváncsi vagyok mikor omlok vissza magamba

Fontos hogy meglássuk a jót: nagyon jó hogy már mindkét gyerek gimnazista, és nem kell több oldalas listával közelharcot vívni a bevásárlóközpontban fél havi fizetést otthagyva, majd éjszakákon kereszül harcolni a könyvekkel és az öntapadós borítóval.

És még egyelőre karantén sincs.

Jaj tényleg erről a “kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond” témáról is voltak gondolataim mostanában.

T. is beszállt annak kutatásába hogy miért vagyok mindig fáradt, ő a szuperérzékeny személyt (angolul highly sensitive person) találta, eléggé illik rám tényleg. Plusz a szünet arra jó volt, hogy leesett hogy mindentől függetlenül (akkor is ha tízkor kelek fel bőséges alvás után, és délelőtt nem csinálok semmi különöset) délután 2-3 körül jön egy elég durva mélypont, ami este 6-8-ig tart. Most ezzel kísérletezem, hogy mi segít ilyenkor átlendíteni.

És hogy ne csak mindig nyafogjak, hanem a jókat is leírjam: csodálatos ez a mostani időjárás, hihetetlen örömmel tölt el, nagyon élvezem. Valamint Berci lezárta az előző tanévet és szeptembertől megkezdheti a 11.-et, nemzetközi érettségi rendszerben.

Most a Ready Player 2-t olvasom, látom a hibáit de akkor is olyan kis aranyos.

Nem mondhatom hogy semmit sem csináltam a szabi alatt, hiszen voltunk kétszer nyaralni, találkoztam pár emberrel, kicsit dolgoztam, voltunk a pride-on, egyszer jógáztam, lebetegedtem (semmi extra, csak kis megfázás, gyorsteszt szerint nem covid) illetve megfertőztem T.-t is (de főztem neki teát!), elkezdtem spanyolul duolingózni (úgyhogy már tudom mondani naponta ötször hogy Donde está mi teléfono), és kétségkívül pihentem is sokat. Szokás szerint jóval kevesebb történt meg mint amit reméltem, pl. nem kezdtem el rendszeresebben mozogni, és meditálni se, valamint itthon sincs nagyobb rend. Idén sajnos kipihentnek se éreztem magam a szünet végére.

Befejeztem a Vonnegut novellagyűjteményt (Welcome to the monkey house), elég sok scifi van közötte, érdekes hogy az 50-60-as években a 21. századra mindenféle optimista fejlődést jósolt az emberiségnek, pl. hogy megállítjuk az öregedést, megtanulunk kilépni a testünkből (így megszabadulunk egy csomó kényelmetlenségtől és a betegségektől), megtanuljuk az elménkkel mozgatni a tárgyakat, megtaláljuk a heroin audio megfelelőjét (oké ez nem volt annyira pozitív), közben meg ott tartunk hogy háromnegyed részben sikerült elpusztítani a bolygót, de van sok kütyünk amit lehet bámulni és okos otthon, ami megszabadít az ilyen fárasztó tevékenységektől mint megnyomni egy villanykapcsolót és felírni a bevásárlólistára hogy fogyóban van a tej, cserébe kémkedik és eladja az adatainkat mindenkinek. Vonnegutot pedig nem is mondanám optimistának, itt is ugyanolyan érdes és szarkasztikus a stílusa mint szokott, a találmányoknak is gyakran lesz rossz vége. Csak ez egy ilyen időszak volt, indultunk az űrbe, készítettünk számítógépet, azt hittük minden lehetséges, gondolom amerikában ez volt a jelszó hogy kezdődik az aranykor.

A telek ismét a jól ismert nehézségekkel küzd, kivéve hogy a net még a szokásosnál is rosszabb, valamint a fiatalok hőn szeretett unokatesója is előbb elment (mert gólyatábora van, ez is agyrém), viszont itt vannak T gyerekei és vagy egész jól viselik a viszontagságokat, vagy ha mégsem, előlem titkolják ügyesen. Ugyanakkor vannak nagy fürdések, ugrálások, társasozások, kártyázások, filmezések, T vett valami új sportos játékot amit ki is próbáltak és tetszik nekik. És a kajálásoknál tesómékkal ilyen epikus beszélgetések, mint hogy biztos azért mondja minden igazgató amikor rosszalkodsz és beárul a tanár hogy “Csalódtam benned” meg hogy “Tőled ennél többet vártam”, mert ezt tanulják az igazgatóiskolában. Ami biztos jól is jön nekik amikor épp azt se tudják miért kell kiosztani az aktuális diákot, hiszen sokan vannak. Berci még hozzátette hogy akkor a tanárok iskolájában ilyenek vannak felírva a táblára hogy “Mit mondjunk ha a tanuló kikéredzkedik vécére?” és kórusban vágtuk rá hogy “A szünetben volt időd vécére menni!!”

Aztán eszembe jutott hogy mi mindent csináltam még múlt héten, Nudlit elvittem oltásra, voltunk tollasozni, kicsit leveleztem néhány klienssel és minden hétköznap beszéltem telefonon a munkahelyemmel. Így se sok, hát mindegy most ez van.

Ezen a héten meg a hőség is visszatért a fejfájással együtt, viszont gyerektelenül pihenhetek. Ki is használom, elsősorban olimpiát nézek (és aggódom a sokminden miatt amiket ha nem is elterveztem a szabira, de reménykedtem hogy majd most lesz időm/energiám) De azért már elvittem olajcserére a kocsit, és találkoztunk a tolmács lánnyal, kicsit több mint 5 órát átdumáltunk, csak azért hagytuk abba mert késő volt.

Véget ért Pratchett, azt gondoltam azért elolvasom a Ready Player 2-t (annak ellenére hogy rossz) de még elfelejtettem rátenni az ebookra, viszont találtam rajta egy Vonnegut novelláskötetet, Welcome to the monkey house. Jó, rég olvastam már Vonnegutot, szeretem a stílusát.

A héten magamhoz (és főleg az elmúlt időszakhoz) képest partiállat üzemmódba mentem át, találkoztam a csendes lánnyal és a férjével, akik végre haza tudtak látogatni külföldről, azon gondolkoztunk hogy mit csinálnánk szívesen a mostani foglalkozásunk helyett, de egyelőre nem jutottunk sokra. Jó volt látni őket.

Aztán másztunk luciával és Mucival, Muci nagy, elképesztő ügyesen mászik és sosem fárad el. lucia megerősítette a félelmemet hogy a Ready Player 2 rossz, viszont azt mondta Ursula le Guin meg nagyon szomorú, viszont adott ötletet aki tetszhet (Kim Stanley Robinson), valamint biztosított róla hogy a Pride idén extra mega biztonságos lesz, és ugye kordon nélküli is (én csak kordonoson voltam kétszer).

Úgyhogy szombaton mozgósítottuk magunkat a gyerekekkel és T.-vel (az ő gyerekei most az anyukájukkal vannak, a nyári variálás miatt átmenetileg megbomlott a rendszerünk) és kimentünk a Pride-ra, itt is voltak ismerősök (Suematra és az unokahúga, lucia és Muci, Maminti és Brainoiz, és az ő ismerőseik), volt alkalmam bizonyítani hogy nemcsak sokat vesztettem a szociális készségeimből a karantén alatt, hanem előtte se voltak. Jó volt a hangulat, néha a zene is, és ettünk fagyit. Örülök hogy kimentünk, de főleg az elvek miatt, nem azért mert megtanultam élvezni az ilyen helyzeteket.

A hirtelen támadt kreativitás kb ugyanakkor ki is hunyt amikor a hét elején megírtam, a fentieken kívül a héten kb annyival tudtam foglalkozni hogy legyen mit ennünk, meg tiszta ruha, illetve olajcserére is kértem végre időpontot a kocsinak. A fennmaradó időben tumbliztam. Még jövő hét is szabi lesz, kíváncsian várom.

Kis pótlás a kimaradt időszakból: Nudli nagyon örült hogy visszamehetett a suliba az utolsó két hétre, látszott hogy jót tett neki. De azért szünetet is élvezi. Mindketten kaptak oltást (Nudlinak még egy hátravan).

T.-nél végre elkészültek a tervek a felújításhoz, elvileg augusztusban kezdődik is.

Végre szabin vagyok

Közben elolvastam a Snuffot (fajgyűlölet, vidék) és a Raising Steamet (vonatok), aranyosak voltak, bár nem mondanám hogy ezek tetszettek a legjobban Pratchettől. Most a Shepherd’s Crown van soron, ez az utolsó korongvilág regény. Utána Ursula Le Guint tervezek olvasni, csak előtte még a Ready Player Two-t (fanyalogva).

Közben megnéztünk pár sorozatot (Lovecraft Country, Mare of Easttown, Katla, Crashing, Behind her eyes, This much i know is true) Most a Bob’s Burgert és a Pushing Daisiest tervezem majd nézni. Közösen a Másvilágot olvassuk, a 2. könyvnél járunk.

A lockdown alatt hétvégénként főleg kirándulni jártunk, azóta meg mászni. És luciával is újra járunk mászni ha nincs túl meleg és egyikünk se nyaral épp, nagy örömömre nyitott a közelemben is mászóterem, azt próbáltuk ki párszor. Ezen kívül voltam a munkatársakkal kerti partiban és alie-vel összefutottunk amikor Bercivel mentünk oltásra (ő meg a lányokkal), kb ennyiben ki is merült a társasági életem. Most viszont szerveződik néhány találkozó, jó lesz újra élőben beszélgetni emberekkel (akik nem család vagy munkatársak vagy munkaügyben beszélünk), nem mondhatom hogy már azt is elfelejtettem hogy kell barátokkal csevegni, mert régen se voltam túl jó benne.

Szedtem vasat, ez meggyógyított a halálos fáradtságból (akkor kezdtem amikor egyszer 14 órát aludtam egyben), viszont azóta megint rosszabbul aludtam, bár a nyaralás óta megint jobb. Gondolkozom hogy fizessek-e a meditáció appon.

Ijesztő mennyi ötletem támad azonnal amint kicsit felszabadulok* és esélyem van pihenni***. Hirtelen mindenféle megvalósításra váró projektek jutnak eszembe, tessék még ide is írok végre.

*kiderült hogy Berci nyomasztott a legjobban**, extra egyességünk volt minden tanárral hogy mit kell teljesítenie az egyéni tanrend keretében, sokkal a többiektől elvárt szint alatt, és még az is elképesztően nehezére esett, nagy para volt hogy meglesz-e, és a kövi tanévben mehet-e a nemzetközi érettségire, amire viszont vágyik. Végül meglett június végére, csak a spanyol van hátra, azzal lesz még egy menet augusztusban, de egyelőre nem gondolunk rá. Neki is sokkal jobb lett a kedve, újra viccelődik néha, és énekel a fürdőszobában, hiányoztak ezek.

**abból következtettem hogy addig folyamatosan ettem és híztam, T. próbált nagyon kedvesen segíteni (ő nem evett édességet egy hónapig, hátha inspirál), de azt éreztem hogy semmi energiám nincs arra hogy megpróbáljam visszafogni, egész június végéig, amikor Berci végzett a feladataival. Azóta sikerül tartani a súlyom, bár nem ennyi lenne a cél.

***elkezdődött a szabadság, először közös nyaraláson voltunk T-vel és a gyerekeivel, nem is volt teljesen stresszmentes de azért volt benne csomó nevetés és igazi pihi is, jól esett.

Tegnap voltunk világító szentjánosbogarakat nézni, mászkáltunk sötétben az erdőben és egy néni érdekességeket mesélt a bogárkákról és az erdőről. Cukik voltak, tündérmeseszerű érzés ahogy az ember nézeget jobbra-balra, és az ágak között kis zöld fények imbolyognak ide-oda (ha sikerül kizárni hogy mögöttünk két pasi buzgón szervezi hogy mikor hogy futnak majd össze a horvátországi nyaraláson. T-t meg a zseblámpázás zavarta, azt hiszem sikerült megfertőzni a tömegundorommal). Fotózni nem igazán sikerült:

No description available.

A facebookon mostanában kb 3 csoport posztjai váltakoznak, Örömkert, Disapproving corgis, és Vidéki vendégházak, jó nem mert néha valamelyik izlandos csoportból is vannak szép képek. Olyan szempontból jó hogy kevésbé idegesít fel, de pl telexes cikket szerintem hetek óta nem láttam.

megálmodtam a tökéletes lakást a gyrekek megosztott nevelésére, a középső sávban laknak a gyerekek, két oldalán meg a két szülő, az esetleges új párokkal/ családokkal, egyik héten egyik oldalra nyílik, másik héten a másikra. az álmomban átmozgatható fal is volt, de ébren ez nem tűnik feltétlenül szükségesnek. ja mondjuk itt is bekavar ha az új partner és az ő gyerekei, egy egész hosszú sor is kijöhet. (nálunk most felnőtt-gyerek-felnőtt-gyerek-felnőtt-gyerek-felnőtt lenne, amennyire tudom)

akkor ez is egy megvalósítandó projekt a jacuzzival együtt, amiben standard felnőtt férfi méretű ülés mellett kisebb ülés is van, 150-160 cm testmagasságra (mindig elsüllyedek a jacuzzikban), meg egy másik is volt amit elfelejtettem (projekt) 

tegnap volt a szülinapom, végül is annyi jó történt hogy a postás (helyettesítője) becsöngetett az ajánlott küldeménnyel és meg is várta amíg ajtót nyitok, szóval mégse kell a postára elszenvednem magam, és este hétkor még volt hely itthon a parkolóban.

viszont szólt Berci pszichológusa hogy két hétig biztos nem lesz terápia, mert őt is berendelték covid osztályra 😦

Továbbra is ugyanaz van hogy az élet zajlik körülöttem, én meg fél kómában téblábolok benne, de most próbálom megörökíteni, úgyhogy ez hosszú lesz.

A legfontosabb, hogy Berci végre kimozdult a holtpontról, írtunk napirendet, egyelőre kevés feladata van de azt csinálgatja, látszik hogy fontos neki és odafigyel rá, a kedve is jobb. Azért még elég para hogy mi lesz ezzel a félévvel, de reménykedem.

Nudli továbbra is szépen derekasan küzd, utálja hogy napi 7-8 órát kell ülnie a zoom előtt, és utána még leckét csinálni, és hogy nem találkozhat a barátaival, és csomó mindent nem lehet csinálni, a legjobb éveit viszi el ez sz@r, de még nem törte meg, reménykedem ebben is hogy nem is fogja.

T-vel befejeztük az Olyan, mint te-t (Hornby) (vele kapcsolatban nem ez a legfontosabb, de ez volt legrégebben), nekem nagyon tetszett, neki is tetszett, de azért nem annyira mint nekem. Kicsit furcsa a témája (lehet-e bármi komoly egy negyvenes nő és egy huszonéves srác között), a hangvétele most is olyan egyszerű, sallangmentes amit szeretek Hornbytól, szimpatikusak a főszereplők (egyszerűek, őszinték, nem akarnak többnek tűnni annál akik), a sztori általában nyugisan csordogál, néha kellemesen bizsergető, máskor kicsit lelombozó, néha van benne fordulat is. A kettőjük kapcsolatán kívül a brexitet járja körül a könyv, az a része nekem kevésbé volt izgalmas, mivel nem érint, meg semmi, továbbra sem igazán tudom megérteni azokat akik a kilépésre szavaztak.

Most a Bezárt elméket olvassuk (John Scalzi írta és lucia fordította), 30% körül vagyunk, izgalmas a világ és a háttér (kicsit hátborzongató, mert egy világjárvány hosszú távú hatásait nyögik, de azért nem annyira hátborzongató mert mások a hatásai mint a mi világjárványunknak, izgalmasabbak mint a krónikus fáradtság szindróma, arról nem tudom lehetne-e scifit írni), a sztori még nem indult be igazán, vagy nem tudom, valahogy fura hogy a főszereplő minden percét dokumentálja, aminek egy része nem annyira érdekes. De a fordítás nagyon jó. Már megvan hogy mi lesz a következő könyv ha addigra elérhető lesz, de ez még titkos.

A gyerekeket megint összeeeresztettük egyik hétvégén, nagy előrelépés nem volt, a hangulat elfogadható volt, kicsit mozogtunk is meg sokat társasoztunk is, csak sajnos pont a végén Bercinek elromlott a kedve mert nem ő nyerte a Mars Terraformálását. Az elmúlt hetekben megismertem még vagy 8 társast, mind egész jó. Az egyiket én vettem mert nagyon szép (Sagrada), a gyerekeket még nem tudtam rávenni hogy játsszunk, az sajnos annyira pont nem izgalmas, de azért remélem néha játszunk majd vele.

Múlt héten meg sokat voltunk kettesben, voltunk a Margitszigeten és bravúros nyomozással megoldottunk egy bűntényt, T. el is határozta hogy készítsünk mi is ilyen kültéri játékokat csak kicsit jobbakat. Szerintem elég nehéz lehet úgy megcsinálni hogy ne is legyen túl könnyű, érdekes legyen és legyen benne kihívás, de ne is veszítsék el a kedvüket a résztvevők mert sehogy se jönnek rá. Persze lehet belerakni segítségeket, abban is volt amivel mi játszottunk, rögtön az elején használtuk is, mert szerintem a Margit hídon a korona keresztje az égbe mutat, nem valamelyik látványosság felé. Ezen kívül társasoztunk (Sagrada, Patchwork, Viticulture), megnéztük a Justice League director’s cutot hogy nektek már ne kelljen (4 óra és rossz), egyk nap leeszeresztett a kocsim kereke, de T. megjavíttatta mire reggel felkeltem, vasárnap meg kaptam ágyba reggelit az előszülinapomra.

Ma meg eljött T. és V. (11 éves), hoztak sütit, egy igazi távcsövet és egy befejezetlen rajzot amit végül még nem kaptam meg.

Na most gyorsan élesítem mielőtt megint történik valami amit hozzá akarnék írni.

A gyerekeimnek eléggé megnehezíti az életét, hogy sokat vannak kettesben itthon, miközben az egyiküknek az átlagosnál több az igénye a kommunikációra, a másiknak meg sokkal kevesebb. Néha én is itthon vagyok és hallom ez hogy zajlik a gyakorlatban:

Nudli (Dark Souls 2-vel játszik, és folyamatosan kommentálja): hú, megijedtem. Berci, te is?
Berci (a telefonjába mélyedve): aha
Nudli: tényleg?
Berci (a telefonjába mélyedve): nem.
Nudli: egyébként te figyeled ahogy játszom?
Berci (a telefonjába mélyedve): nem.
Nudli: miért?
Berci (a telefonjába mélyedve): nem akarom elspoilerezni magamnak.
Nudli: ja, fogsz majd te is játszani vele?
Berci (a telefonjába mélyedve): nem.

Ja és kihagytam a legjobbat, hogy mivel ma nem találkoztunk, T. még tegnap hozott nekem virágot nőnapra, és crocust kaptam tőle amit utána együtt elültettünk a kertben a hóvirág mellé, amit tavaly kaptam.

(kicsit elrontottam, mert megkértem hogy azt hozzon pedig anélkül is azt hozott volna)

Jaj csak gyorsan megírom hogy tök jó kis hétvége volt, néztük a Resident Alient (még csak 6 rész van, elég cliffhangeresen lett vége. Nem tudom hogy főleg Alan Tudyk miatt tetszik-e vagy amúgy is, de jópofa, néha kínosan elrugaszkodott bármitől ami kicsit is reális vagy logikus, de lehet hogy ettől is jó. Szoktunk néha hangosan kuncogni rajta), Szentendrén sétálgattunk, forralt boroztunk, üldögéltünk a Dunaparton, utána készítettünk ronda keksz sütit mert T-t arra emlékeztette a saját függönye mintája, ami évek óta megvan, megettük a nagyobb részét (nem a függönyt), játszottunk Viticulture-t (bort kell termeszteni) és Unstable Unicorns (ki kell nyírni egymás unikornisait).

Most meg Nudli a Wonderwomanre kapcsolt a tévében és a szünetben kizárólag magnéziumot reklámoznak különféle kiszerelésekben. Biztos azt gondolják sok overachiever nő nézi akik nyilván stresszesek a saját perfekcionizmusuk miatt. Vagy nem tudom.

Befejeztem az I shall wear midnightot, ez megint a Tiffany Achinges és Nac Mac Feegle-s szál, szóval ez is tündérmese volt főleg, de aranyos volt. Kicsit szerepelt benne Eskarina Smith (a lány varázsló a sorozat elejéről, az Equal Rightsból), örültem neki. A vége nekem kicsit összecsapottnak tűnt, illetve úgy éreztem egy ötletre építette fel a megoldást Pratchett, de lehet hogy a többi Tiffanys is ilyen volt csak nem tűnt fel.

Utána két szomorú meglepetés is ért, hogy már csak három könyv van hátra, és hogy nincsenek fent a könyvemen, ebből a másodikat orvosolni tudtam. Kezdhetek gondolkozni hogy mit fogok olvasni ezután.

Az elmúlt napok időjárása nagyon mindenféle érzéseket keltett, egyrészt imádom a bőrömön és az arcomon a langyos levegő érzését, mintha a szaga is más lenne, még így is jó hogy mellé a természet még nem is ébredezik annyira feltűnően. Ilyenkor jövök rá mennyire hiányzott, és előjönnek az óvodáskori emlékek amikor először csodálkoztam rá a tavaszra a játszótéren. És sokkal későbbről amikor anyu idézte egy ismerősét, aki ilyenkor mindig örül hogy “Ezt a telet is túléltük”, és anyu nem értette, de én igen, akkor is ha minket már nem is fenyeget az éhezés és fagyhalál télen. Csak hát ugye jobb lenne ha ez nem ilyen vérzivataros időkben történne kevesebb egzotikus új gyilkos variánssal és cinikus pénzéhes embertelen kormánnyal, valamint ha nem februárban, két héttel a hatalmas mínuszok után lenne 18 fok, és nem kúszna be hogy valami nagyon el van romolva a bolygónkkal.

Közben megint abba a fázisba kerültem amikor a kötelező feladatokon felül minden apróság hatalmas sikernek számít, pl. hogy végre hajat mostam több nap késéssel meg ilyesmi. Pedig történtek dolgok, már amennyire a jelenlegi körülmények között történhetnek.

(Már ezer éve) elolvastuk az Anubisz kapuit, izgalmas volt, elég sokrétű, sok kor és helyszín, költészet, varázslás, és régi Anglia is volt benne, egy részen eléggé összezavarodtam hogy ki kinek a testében van, de azért néhány fordulatra kicsit számítottam (pl. a vége). Utána az új Hornbyt kezdtük el (Olyan mint te), a közepe táján járhatunk, továbbra is nagyon tetszik a stílusa, csak nem mindig nagyon altat el mert csomószor jár vele kis izgi borzongás, ami inkább felébreszt és kíváncsivá tesz hogy mi fog történni, ilyenkor olvasnék órákkal tovább a lefekvés időmnél, de szerencsére T. nagyon fegyelmezett.

Befejeztük a Yellowstone második évadát is, másképp osztották el a halálozást mint az elsőben, nem részenként 1-2 jutott hanem majdnem mind a végére. Közben megnéztük az amerikai ninja warrior 2020-as évadát, az én ízlésemnek kicsit hatásvadász, de nagyon ügyesek voltak. Furcsa volt hogy most mindenképp hirdettek győztest, nem kellett egy abszolút nagyon nehéz akadályt mindenképp legyőzni, hanem az nyerte aki a leggyorsabb volt az utolsó, nem borzasztóan nehéz pályán.

Pratchettől elolvastam az Unseen Academicalst, hát…, fociról szól. A focis részeknél nagyon jól el tudtam aludni mindig (pedig éreztem hogy elméletileg izgulnom kellene). Volt még benne szó a főzésről, a divatról (ezek se az én témáim), az előítéletekről (szerintem megint kicsit utópisztikusan, de hadd álmodjunk néha) és kicsi pszichoanalízis paródia. A Watchból 5 részt láttam, aranyosak bár semmi és senki nem olyan (pl. Vetinari szerintem nem elsősorban félelmetes, hanem nagyon okos és szellemes, és jót mulat az embereken, a zsarnoki uralma sem egy félelmetes dolog, hanem egy elvileg rossz dolgot képes a város javára használni de mindegy) (és mindenkinek a saját személyes történetét is eltorzították, felszínesebbé és drámaibbá tették pl Anguának nem az a baja hogy nem tudja kontrollálni a vérfarkasságát, a korongvilág vérfarkasai azt megtanulják kiskorukban stb) (és szerintem a céhek sem olyan borzasztóak, senki sincs kiakadva rajta hogy bizonyos kontrollált formában törvényes a lopás és a többi, az elején nem azért érzik magukat feleslegesnek az éjjeliőrök, és Vimes sem azért iszik, és már rég nem is iszik, és oké leállok, ennek ellenére végig fogom nézni szerintem mert kis cukik akkor is)

Egy év késéssel belekezdtem a Cosmos új évadába, ez is jó, puha és megnyugtató. T. szerint sznobság* hogy néha angolul jut eszembe az odailló szó vagy kifejezés, és rá kell keresnem a magyar megfelelőjére, de sokszor azok között sem találok igazán jót, pl. a cozy egy szóban kifejezi hogy meghitt, barátságos, kényelmes, ami magyarul három szó és mindegyik elég furán hangzik egy sorozatra.

A gyerekek és Gé múlt héten átköltöztek Gé új párjához és gyerekeihez, mármint a hetet már ott töltötték. A lakás sokkal nagyobb és jobb mint az eddigi volt, de nyilván nehéz nekik az újdonság, meg hogy egyelőre idegennek és vendégnek érzik magukat ott. Nudli sokat panaszkodott mikor megjöttek de nem volt rossz kedve, és aztán csomó jó dolog is kiderült. Berci annyit mondott hogy nyikorgott az ágy.

T. próbálta megszeretni a kedvemért a tumblit, hogy legyen közös aktivitásunk, de nem ment neki, viszont teljesen rákapott a tiktokra. Pár napig mindennap felvett egy-egy bűvésztrükköt amit tiktokon látott, nagyon cuki volt, de abbahagyta. Ezen kívül a házfelújítást szervezi és próbálja kitalálni mi hol legyen, és találni egy építészt aki megtervezi még idén és nem csilliárdokért, szóval ez meg elég stresszes.

Hétvégénként néha szoktunk kettesben kicsit kirándulni (a gyerekek nem szeretnek), 2,5 hete a Tündérsziklánál voltunk, kicsit sárosak lettünk mert egy helyen kicsit másfele indultunk. Múlt hétvégén meg itt: https://www.mozgasvilag.hu/turazas/turautak/tura-a-guckler-tanosvenyen, és nyakig sárosak lettünk, meg ki se láttunk mert a beígért napsütés helyett ködös-felhős idő volt, de azért jó volt.

*de kedvesen mondta

Ugye

veletek is gyakran előfordul, hogy elugrotok egy kis nasiért a lidl-be (amit majd a vendégségbe akartok vinni)* és vesztek 2 tonna nasit a vendégségbe, még 8 mázsát itthonra, hogy legyen, egy jógamatracot, 200 darab színes papírt, és persze tejet mert az nagyon fogy?

*T.-ékhez mentünk csak, ezt a kockázatot vállalhatónak értékeltük, kb kéthetente egyszer próbáljuk összeengedni a gyerekeket, hogy szokják egymást

Volt még elég sok mr. x. (az ilyen barkóbához kicsit hasonlító játék, amit megszerettettem T.-vel), mászkálás Budán: https://welovebudapest.com/cikk/2020/11/27/boklaszas-budapesten-a-jozsef-hegyi-kilato-es-kornyeke-1?fbclid=IwAR0xac5uWtCqGueO0HqXTSC5-TCoPYhoZgnIRkrxzBec-JtanWyBn5Q_F1Q (néha kicsit eleredt az eső, de nem volt túl zavaró, sok szép régi villa, lépcsők, kilátás), az általam ismert játékok közül eddig a legbonyolultabb: Robinson Crusoe, másodikra már talán nem csaltunk nagyon sokat (de mindkétszer megnyertük), még egy kis Yellowstone, sok ágyban fekvős beszélgetés. Az az élményem a hétről hogy egyet pislogtam és vége lett, ebből szerintem nekem végtelen kéne hogy megunjam és dolgozni akarjak menni. De azért egész biztos kipihentebb vagyok most mint egy hete, ha nem is érzem.

A Yellowstone eléggé bevonzott, túl vagyok az első évadán, volt olyan rész amelyikben senki nem halt meg, de a következőben ezt pótolták (ott kettő is). Az biztos hogy az üzleti-cowboy világban nagyon otthon van a készítő team, egészségügyi szakértőjük vagy nem volt, vagy nem hallgattak rá, mert azt gondolták az ő közönségüket úgysem fogják zavarni a logikátlanságok. Nem sorolom fel, aki látta úgyis tudja, aki meg nem látta, de meg akarja nézni és jó a memóriája annak nem akarom elspoilerezni. Elkezdtem a másodikat is, egyelőre talán nem annyira drámai minden egyes rész.

A héten szabin vagyok, mivel évek óta nem volt olyan hogy napokig nem csinálok semmit, ki akartam próbálni, meg még a téli szünetnek sem ártott egy kis pótlás a tavalyi évet valamennyire ellensúlyozni. Persze minden nap van több kisebb nagyobb dolog amit mégis csinálok (vagy erővel nem csinálok pedig mások szeretnék, ami talán még nagyobb stressz), és tegnaptól nem is érzem magam egészségileg teljesen jól, csak hogy legyen min nyafognom. Viszont belevágtam egy “this is fine” rajz keresztszemes hímzésébe, és ismételgetem magamnak hogy akkor is egész biztosan jót tesz ha nem érzem.

Nudli még tavaly a névnapjára kapott egy hangszórót, azért is mérges volt hogy neki nem kellett volna jbl mert az drága, de közben meg szereti. Aztán karácsonyra laptopot kapott, mert vannak órák ahol a tablettel nem tud részt venni, emiatt még mérgesebb volt, mert neki asztali gép kéne (de azt nem tudja átvinni Géhez) ami elég erős hogy a játékok elfussanak rajta. Végül a barátai rábeszélték hogy letöltse a rocket league-et és elfut rajta, szóval kezd megbarátkozni vele. A switch miatt is haragudott, hogy drága, és a ring adventures játékot is bénának tartotta, de aztán mégis élvezi kicsit, sőt utólag elismerte hogy jó benne hogy máshogy érzékeli a mozgást mint a kinect, ezért nem kell mindig hátrálni és mindenkinek elmenni a közelből aki nem játszik. Én is élvezem, ha itt vannak most én is azzal edzek, vicces. (mert ez hordozható is, mindig átviszik Géhez ha mennek)

Ma megkaptam az oltást, majd szólok ha nő harmadik fülem vagy valami. Örülök neki, egyre valószínűbb hogy megúszom ezt az izét. Oké valószínű nem haltam volna meg ha elkapom, de szövődményekre sem vágytam és arra sem hogy megfertőzzek mást. Remélem lassan beindul normálisabban is az oltás.

Azt hiszem akartam még valamit írni de elfelejtettem, inkább gyorsan lefekszem.

A héten T. fúrt a falba egy lyukat a naptárnak (eddig parafa faliújságba tűzködött gombostű tartotta ami folyton kiesett mert nem bírta el, tavaly ezt megelégeltem és barbár módon betűzkdötem a naptár papírjába 6 gombostűt), vett és felfúrt egy polcot a fürdőszobába, hogy ott tudjuk tölteni a fogkeféket (ne a hálókban a földön), hozott egy hosszabbítót hogy a tőle kapott masszírozót az ágyban is tudjam használni, aztán egy elosztót is hogy mindennek legyen helye, és összerakta a számítógépasztalt amit Nudli kapott anyuéktól karácsonyra.

Péntek munka után egy kisangyal segített befejezni minden otthoni munkát amit a hétvégére szántam, így volt két teljes napom T.-vel sorozatozni (The Watch- Pratchett regényeiből szabad asszociációval készült sorozat, még csak az első részt láttam, egyáltalán nem olyan mint a könyvek, de vagy mégis megőrizte valahogy a történetek kedves-bájos hangulatát, vagy az én nosztalgiám adja hozzá a kellemes érzést, de az első rész tetszett, Yellowstone- nem rossz, kicsit olyan mint a Dallas csak Montanában, és sokkal jobban meg van csinálva, jobb színészekkel, plusz minden részben néhány erőszakos halállal (eddig 3 részt láttam), felkirándulni Budaörsön az Odvas hegyre, aludni (vajon kitől örökölte Berci hogy imád aludni?), és Mr. X-et játszani (T. most tanulta, de nagyon ügyes volt).

Jó hát vasárnap délután hazaértem és elkezdtem vadul szédülni, már szinte meg se lepődöm, a szervezetem mindig kitalál valamit.

Berci szerint ez volt a 3 legjobb dolog a szünetben: 1. tetris (amúgy nagyon ügyes benne, 99 ember ellen kell versenyezni és csomószor lett második), 2. tudott sok twitchet és youtube-ot nézni, 3. alvás. Szóval sok értelme volt ajándékokon gondolkozni, finom kajákat készíteni és összevásárolni, vendégségbe menni, társasozni vele 🙂 A karácsonyról annyit mondott hogy kicsit sok volt neki, fárasztó volt hogy mindig menni kellett és sok vendégség volt, és ezen a héten is (pedig kevesebb volt sokkal). Sajnos nem tudom miből lehetne visszavenni sértődések és mások igényeinek sérülése nélkül. Vagy otthon hagyjuk. Vagy rövidebb idő után visszamegy hozzám. Gondolom azért ebben (hogy csak a magányos, passzív elfoglaltságokat emelte ki) az is benne van hogy holnap már kezdődik a suli megint amit nagyon nem vár. Ja, jövőre meg az a terve hogy túlélni, és barátokat szerezni, és még több takaróra vágyik (karácsonyra kapott egy ugyanolyat amilyen már van neki, hogy ne kelljen ide-oda vinni, és Nudli is neki adta amit ő kapott más színben (az egyenlőség jegyében), de van egy másik ami már nagyon régi, nem lehet ugyanolyat kapni, azt be kell csomagolni minden hétvégén).

Na jó közben hazajött Nudli, őt is megkérdeztem: 1. ha Gary Anderson ma megnyeri a darts vébét akkor a darts, 2. letöltötte a rocket league-et a laptopjára és játszott vele, T.-éknél dartsoztunk, de még az is tetszett neki hogy már a 4×4-es rubik kockát is ki tudja rakni, és hogy anyuéknál az unokatesómmal játszottunk egy új társassal amit tesóméktól kaptak (villamos dilemma). Ha nem nyer G.A. akkor a dartsot ki kell törölnöm. Mit vár az idei évtől: hogy ne bukjon meg. A Dortmund megnyerje a bundesligát.

Viszont hogy legyen valami még rosszabb, az új angol ebola változat már a gyerekeket és fiatalokat is megbetegíti, nem gondoltam hogy idén még sokat kell aggódni emiatt, de az impotens kormányunk mellett még hónapokig agonizálhatunk majd rajta hogy akkor engedjük-e iskolába vagy egyáltalán utcára a gyerekeinket, miközben csigatempóban zajlik az oltás (aminek a tervéből a tanárokat megint kifelejtették :((()

Viszont hogy legyen valami jó is, az unokaöcsém lerajzolta az élményfüzetébe amikor karácsony előtt leteszteltem, meg kell zabálni.

Megvolt a szilveszter is, T-vel és a gyerekeivel (meg az enyémekkel) töltöttük, jó volt bár nem mondanám hogy az első közös karácsonyunkon és szilveszterünkön túl sok idő jutott egymásra, inkább a gyerekek körül pörögtünk meg rájuk figyeltünk hogy jól érezzék magukat. Mindenesetre játszottunk Mars terraformálását, megint a switch-el ugrabugrálós minijátékokat és Quadropolist, aztán elsején itthon Bercivel kettesben még egy Mars terraformálását mert az elsőnél kicsit kiborult hogy nem tudta hogy a városok és erdők olyan sok pontot fognak érni a végén.

A Trapped első évadát megnéztem, tetszett. Belekezdtem a másodikba, de egyelőre csak a zuzmó tetszett benne (de ráléptek! és gödröt ástak bele! pedig nagyon sok idő mire odanő), azóta nem néztem.

A gyerekekkel megnéztük a Soult, nagyon aranyos rajzfilm, mindenki nézze meg. Nem pontosan tudom miről szólt, de olyan igazi lélekmelegítő, és jók a hangok. És Trent Reznor írta a zenéjét.

Nudli végül letöltötte a Rocket League-et az új gépére és kiderült hogy elfut rajta, már tud együtt játszani a barátaival.

Chisnal kiverte Van Gerwent a dartsban, ennek Nudli nagyon örült (én meg annak hogy ő örül), most drukkolunk hogy Bunting meg kiverje Price-ot, és minden tökéletes lenne. (nem verte ki)

A gyerekek újra felfedezték a sakkot, néha szoktak online játszani. Berci kapott igazit is karácsonyra, úgyhogy most néha nekem is kell sakkoznom. Hú azt írtam hogy a Queen’s Gambit zseniális? De sakkozni nem akarok tőle elkezdeni, szerintem nem nekem való.

Évértékelő, mert az kell

Ha sikerül 100 lépést hátralépni és objektíven nézni, talán azt mondhatom el az idei évről, hogy életem egyik legellentmondásosabb éve volt. Lehetett volna a(z egyik?) legboldogabb év is a pestis nélkül, lehet hogy majd később, ha végül minden jól alakul, azt fogom mondani hogy így is a jó volt túlsúlyban. Mindenesetre kezdjük a rosszal ¯\_(ツ)_/¯

  • januártól kezdve végig rettegtem, tudom hogy semmi értelme mert ha rossz is lesz végül azon se segít hogy előtte aggódom, de nem tudtam kikapcsolni
  • mellette valamivel többet dolgoztam mint máskor, de főleg sokkal kaotikusabb és sok szempontból nehezebb volt, csomó változással, improvizációval, plusz adminisztrációval, plusz érzelmi teherrel, ha itthonról akkor is szinte folyamatosan skype-on (bekapcsolt kamerával, dolgozós ruhában)
  • Berciről márciusban derült ki hogy nem csak kamasz és fiziológiás lustaság időszakában van, hanem komoly depressziója van, amihez többek között az vezetett hogy az Aspergere miatt egyre kevésbé tudott kapcsolódni a kortársaihoz és egyre jobban elmagányosodott. Végül ebből jó is lett, mert sokkal közelebb kerültünk egymáshoz, kiderült hogy vágyik is rá hogy beszélgessünk és általában élvezi is, fejlődött önismeretben, egyre jobban tud beszélni a saját belső állapotairól, elkezdődött a csoportos fejlesztés, jár pszichológushoz*, megszerveztük az egyéni tanrendet neki, kitaláltuk a keretét, a tanárai is nagyon segítőkészek**, érzékenyítés is tervben van az iskolájában. A hangulata is javult, bár még van hova.
  • a távoktatást Berci nem vette sehogy, szinte semmit nem csinált magától, ami picit azt rengeteg bíztatással-segítséggel. Nudli tavasszal ki volt borulva mert a leglazább félévébe rondított bele a lepra, túl volt rengeteg készülésen és egy sikeres felvételin, a 8. utolsó félévet arra használta volna ki hogy stressz nélkül töltsön sok időt a barátaival. Ehelyett itthon “leckét írt”, mert majdnem minden tárgy annyiból állt hogy a tanár a könyvből feladta a feladatokat, és néha dolgozatot iratott. Nyáron izgult a gimnázium miatt, de szerencsére kiderült hogy nem volt miért, jó fejek az iskolatársak és jól beilleszkedett, a tanárok végre embernek kezelik, a nyelvi előkészítő év még nem túl kemény, láthatóan lubickolt benne. Az újabb lezárást nyilván megint rosszul vette, de azért megoldotta ügyesen.
  • a gyerekeknek mindkét oldalon lett “új családjuk”, közös programokkal, együtt nyaralással, Gével februárban költöznek is hozzájuk. Mármint ez önmagában persze nem rossz, de nekik nem is nagyon egyszerű, újabb változások meg minden.
  • lezajlott a válás, ez alapvetően semleges volt (oké, lezárult egy korszak, végleg eltemettük a fiatalkori terveinket), inkább csak a kőkorszaki bürokrácia volt bosszantó. Viszont hitelt is fel kellett vennem hogy megvegyem Gé részét a lakásból, az ügyintézéstől eléggé rettegtem és tényleg úgy tűnt hogy sose lesz vége, de megvan az is.

viszont a jók:

  • tavaly december végén, a két ünnep között találkoztam egy pasival aki a képei, a bemutatkozása és a kevés levelezés alapján is tetszett. Aznap életben is, és aztán a következő randikon is ahogy egyre többet megtudtam róla, és úgy tűnt hogy én is neki. Tavasszal a gyerektelen heteket nagyrészt nála töltöttem, ami sokat dobott a lelki egészségemen. Egyedül a lakhelyünk nem túl kompatibilis, ez okoz némi szervezési – logisztikai problémát (a rugalmatlanságommal és azzal hogy nem szeretek csúcsidőben átvágni a városon), plusz most meg akarjuk várni hogy a gyerekeim kicsit berendezkedjenek Gével az új helyükön, de hosszabb távon mi is az összeköltözésben gondolkozunk. Szóval ez egy olyan álmom amiben már nem nagyon bíztam hogy teljesülni fog, aztán mégis.
  • még januárban luciával nagyon előrelátóan elutaztunk Szicíliába pár napra, felmásztunk az Etnára, bejártuk Cataniát és a festői Szirakúzát
  • nagyjából mindenki egészséges, a személyiségi jogok miatt homályban maradó kilétű családtag krónikus problémájára is most épp úgy tűnik van biztató fejlemény.
  • a gyerekek nőnek (mármint Nudli nő, Berci idén szerintem nem nőtt), egyre okosabbak, szépek, sportosak, viccesek, jószívűek.
  • Berci többet játszik, kicsit aktívabb
  • mindenkinek megvan a munkája ami eddig volt
  • még az év elején átköltöztem egy másik irodába a vállalkozós munkámmal, ez közelebb van és szebb, nagyobb a szoba, persze itt meg más problémák vannak de az élet nem kívánságműsor
  • a másik munkahelyemen továbbra is cukik és jó fejek a kollégák, idén is nagyon összetartóak voltunk, csak én vagyok antiszociális, idén végre sikerült kiharcolnom hogy ne kelljen részt vennem a karácsony előtti angyalkázásban***, így sokkal jobban élveztem
  • a medúzákkal volt két online buli és a nyár végén egy gellért hegyes
  • amikor lehetett, luciával eljártunk mászni, még mindig nem tudom hogy fejlődtünk vagy abból profitáltunk hogy végre nem csak a 2 méteres falmester épített utakat, de kezdett jobban menni
  • próbálkoztam kitalálni és helyre rakni az étkezést, de egyrészt lehet hogy nem ez az év volt rá a legalkalmasabb, másrészt folyton újabb problémákba ütköztem, de azért valamennyi tapasztalatot is szereztem (ha valaki tud készen kapható, ehető, gluténmentes, lassan felszívódó kenyeret, szóljon) (a sparban kapható szafis buciban valami úgy recseg mintha homok lenne benne, nem bírok már ránézni sem, pedig minden más szempontból jó lenne)
  • luciánál idén is lehet kívánni

*még egy kicsi rossz a rosszban levő jóban, hogy ez elég sok extra elfoglaltságot jelent nekünk szülőknek is, heti kétszer elég messzire kell hordani Bercit (így hogy egyébként is túl van terhelve és még nem működik normálisan a hármas metró, nem szeretnénk hogy gyalog járjon), és szülőkonzultációkra és szülőcsoportra is kell járni, bár nyilván ezeknek is van haszna

**vagyis ha majd újra be lehet járni az iskolába, remélhetőleg jobban fogja érezni ott magát

***minden évben stresszes is és végemet is járom már a karácsony előtti hetekben, idén tényleg csak a túlélésre maradt energiám

Karácsony

2020 kicsit visszavetette a fejlődésem a pozitív(abb) gondolkodás terén, megint a rossz jön be először és emlékeztetni kell magam hogy jó is van. Vid a példaképem, aki az évértékelőjében csomó pozitívat írt.

  • a facebookon több karácsonyos csoportba is feljelentkeztem, és a szem nélküli manók mellett* sorban rakták fel a gyönyörű, ízlésesen giccses fákat és eldöntöttem hogy nekem is olyan kell, és meg is érdemlem, úgyhogy a bevásárlások alkalmával mindig vettem még egy csomó díszt is, szép is lett a fa.
  • idén is változott a program az eddigi évekhez képest, 24-én a gyerekek először Gével, a barátnőjével és annak gyerekeivel karácsonyoztak, aztán nálam anyuval és Tibivel. Izgultam miattuk, mert nem igazán szeretik a változást (óvatos understatement), és nehezen töltenek fesztelenül együtt időt olyanokkal, akiket még nem ismernek jól. Azt mondták jól érezték magukat, úgy tűnt nálam is, bár egy furcsa ötlettől vezérelve megnéztük a hetediket :O De utána játszottunk Azult, az jó volt.
  • másnap Gével voltak és főleg sportoltak, 26-án megtartottuk anyuéknál a szokásos közös karácsonyozást. Öcsémékkel nyár óta most először találkoztunk, jó volt újra látni őket. Nem veszélyeztettünk senkit és nem miattunk fog újra berobbanni a járvány, mert mindenkit leteszteltünk. Apu, aki egész héten feküdt, nem volt étvágya és ha felkelt szédült, azonban a covid gyorstesztje negatív volt, valamivel jobban lett aznapra, és azóta is javulgat, de azért a jelenlegi helyzetben ez elég félelmetes volt.
  • 13-án a geminidákat (=hullócsillagok), 21-én a jupiter-szaturnusz együttállást (kb egy nagy csillagnak látszott volna szabad szemmel állítólag) takarták el előlünk a felhők, amik nappal a napot.
  • viszont itt van a naprendszer bolygóinak 3D modellje: https://www.thingiverse.com/thing:2959729 lehet belőle jövőre égősor és/vagy karácsonyfadísz, csak egy 3d nyomtatót kell szerezni (haha).
  • Berciről nem tudom mit írtam utoljára, de most épp az az újdonság hogy használja a nintendo switch ring fit adventures játékát amivel edzeni lehet, és főleg azért kapta mert idén elvesztette legendás hidegtűrését és télen már nem szeret kimenni sportolni (mert kabátban meg nem tud rendesen mozogni), viszont nagyon nagy szüksége van a mozgásra. És talált egy láncnevetős videót, annyira élvezte hogy még napokig teljesen szétesett ha eszébe jutott.
  • Nudli megnézte a game of thronest, nagy hatással volt rá, eddig ez a legjobb sorozat amit életében látott (bár nem látott nagyon sokat, bár azóta a big little liest is megnézte, de szerintem nem előzte meg). Ezen kívül a darts tartja lázban, sokat gyakorol és nézi a vb-t is, sajnos még mindig nagyon lelkére veszi ha kikap egy kedvence, vagy nyer valaki akit nem bír.
  • ezt a hetet igyekszünk lazára venni, tegnap itt voltak nálunk T-ék a gyerekeivel (eddig még csak mi voltunk náluk, vagy a szabadban találkoztunk), voltunk lent focizni, aztán játszottunk among ust, evolúció társast**, aztán a már említett switch ring fites cuccával minijátékokat, mindegyik jó volt.

Remélem nektek is jól telt a karácsonyotok.

*valamiért hatalmas divat, nem tudok rá magyarázatot

**amit valami teljesen érthetetlen okból (+T. arany szíve) megnyertem annak ellenére, hogy legalább a közepéig nyafogtam hogy béna vagyok és úgyis utolsó leszek

évértékelő álom

Ma reggel azt álmodtam hogy valami nagyon szép tájon járok és kotorászok a telefonom után hogy lefotózzak egy szép épületet, de nem tudom elővenni, közben olyan tömeg gyűlik körém hogy már nem is látok semmit, sodor magával, lemaradok a családomtól és a barátaimtól. Kis idő múlva meglátom őket egy dombra felfele sétálni, ezek szerint előbb le kellett volna szállnom a hévről, leszállok a következőnél, visszasietek, mennék fel utánuk de a borzasztó meredek, hamuval fedett hegyen nem bírok lépkedni*. Szidom magam hogy mért hagytam így elsorvadni az izmaim és küzdök tovább. Aztán felébredtem és arra gondoltam hogy kicsit az évemet is szimbolizálja.

*egyébként ez a része visszatérő álom, hogy nem tudok előre vagy feljebb lépni, de legtöbbször már egy padkán se, és közben szörnyek üldöznek, (most meg tényleg meredek és csúszós, és a szeretteim után sietek) szóval ez most egy fokkal jobb, “előrelépés” haha.

Az elmúlt hetekben sikerült a régi szintre leküzdeni magam, amiben legalább annyi jó hogy már látom hogy nem mindig ilyen, és látom a különbséget (és csodálkozom hogy bírtam ezt évekig). Megvolt az előadás amin görcsöltem (T. másnap sütött nekem reggelire jutalomból bundáskenyeret), aztán múlt hétre sikerült egy 6 napos + gyerekes munkahetet összerakni (a gyerekes héten általában 4 napot dolgozom, de úgy sem sétagalopp), utána még párszor borzasztóan aludtam éjszaka, úgyhogy most előjött a teljes fáradtság szindrómám (szörnyű ingerlékenység, fokozódó feledékenység és szétszórtság, közben mindenen elsírom magam, másodperceknél tovább nem maradnak meg az infók a fejemben, a nap nagy részét azzal töltöm hogy járkálok és valamit keresek, émelygés, szédülés, testszerte bizsergés, izomgyengeség, néha izomláz, illetve a legújabb a bal kar zsibbadás). Most 3 napja sokat aludtam úgyhogy már egész jó.

Közben befejeztem a Making Money-t Pratchettől, aranyos, megvan a megszokott kellemes érzés hogy bár a világban sok gonosz, önző, lelketlen ember van, de vannak becsületesek, hősiesek, önzetlenek is és végül mindig győzedelmeskedik a jó. Sajnos a mi világunkban nem tudok egy Vetinari szintű diktátorról sem de mondjuk én rossz voltam töriből szóval attól még simán lehet hogy volt.

Együtt meg az Anubisz kapuit olvassuk, izgalmas, kicsit sötétebb mint amire T. emlékezett.

Sorozatilag elkezdtem a Love on the Spectrumot, ami egy valóságshow/dokumentum sorozat arról hogy autizmus spektrum zavaros fiatalok szakemberek segítségével párt keresnek, nagyon aranyos de kicsit azért nehéz is. Valamint együtt elkezdtük a Trappedet, izgalmas csak az meg izlandiul van.

És eszembe jutott hogy nem néztük meg a Tenetet, gyorsan megnéztük, Nolannek nem a legjobb alkotása, szerintem kicsit túlbonyolította, ha lenne energiánk/kedvünk beleásni magunkat valószínű találnánk benne következetlenségeket, de a szereplők jók, és a helyszínek is gyönyörűek.

Az eltelt napokban mindent befejeztem:

  • Wintersmith (Pratchett) – aranyos, boszorkánykislányos vonal. Elgondolkoztam hogy vajon ennek a könyvnek mi lehet a mélyebb mondanivalója a sztorin kívül, és csak arra jutottam hogy Pratcehtt készíti az olvasóit hogy egyszer majd Granny Weatherwax meg fog halni, de erre nem akarok gondolni (aki már esetleg végigolvasta a korongvilág sorozatot, ne mondjon semmit)
  • A betörő aki parókát visel- ezt ugye T olvasta fel nekem esténként, a végére egész jó kis detektívsztori lett belőle, miközben a betörő töretlenül jóképű és minden nő elalél a lábainál, ugyanakkor okos és ravasz is.
  • The queen’s gambit- nagyon tetszett, eléggé bedaráltuk (amennyire lehet úgy hogy csak minden második héten nézzük). Továbbra is jobban tetszenek a kicsit másmilyen történetek nem teljesen átlagos emberekről, mint ez is. Nekem a vége is tetszett.
  • Atypical – a harmadik évadnak kicsit úgy álltam neki mint egy feladat, meg kell néznem mielőtt másba kezdhetek, de aztán szerintem ez tetszett a legjobban, nagyon kis emocionális részeket is beleraktak, meg is könnyeztem néha, a végén meg kifejezetten fel voltam háborodva hogy vége, azt hittem még maradt egy kicsi, mi lesz most velem. Viszont az érdekes hogy hiába komoly témákat dolgoz fel, attól hogy könnyed hangvétele van az egésznek (=inkább akar szórakoztató lenni mint elgondolkodtató elég sokszor), nekem valahogy kevesebbnek is érződik.
  • Raised by wolves – rájöttünk hogy az utolsó részt még nem láttuk, úgyhogy azt is megnéztük, hát nem lopta be magát a szívembe ez a sorozat, nekem sokszor túl fura és értelmetlen.

Könyvben most a Making Money-t olvasom, eddig keveset értek belőle de Moist von Lipwig is jó szereplő (elképesztő neveket talál ki Pratchett) (legfeljebb majd ezt is újraolvasom). A közös esti olvasásban még nem tudjuk mi legyen a következő (én Ursula Le Guinra szavaztam, tőle még egyikünk sem olvasott semmit, vagy Christopher Moore maradék néhány könyvét is felajánlottam amit még nem olvastam, de még nincs döntés). Lapzárta után élesítés előtt érkezett az értesítés hogy az Anubisz kapui lesz a következő, ráadásul akár már ma elkezdhetjük, T. rászokott hogy a gyerekes héten (amikor külön vagyunk) néha telefonon is felolvas nekem.

Most gondolkozom hogy elkezdjem-e nézni a Trappedet, mert amikor Izlandon voltunk Lucia és Brainoiz sokat beszélt róla, akkor el is terveztem csak elfelejtettem, de most felajánlotta a Netflix.

Az életem meg új fokozatba kapcsolt azzal hogy a gyerekes héten Bercit hurcolom keresztül a városon mindenféle fejlesztésekre, vagy én megyek szülőkonzultációra, van egy kicsi remény hogy sikerült nekem is új fokozatba kapcsolnom. Annyival könnyebb az online oktatás hogy reggel nem kell őket suliba vinni, az első két nap amit nálam töltöttek nem haltak éhen sem, sőt melegítettek maguknak ebédet, valahogy túléljük ezt is.

Még egy kicsit a válásról

Szóval elmentünk másodszor is a bíróságra, és hatodszorra is kimondtuk hogy biztosan nem szeretnénk már együtt élni, így már jár nekünk a válás és a gyerekek érdekei sem sérültek. Annyi haszna volt hogy duplán kellett menni, hogy rájöttem hogy a múlt héten kihagytam a beszámolómból hogy a bíróságon van páternoszter, illetve hogy a tárgyalás alatt végig azon gondolkodtam, hogy ezért megérte-e a bírónőnek ennyit tanulni, sablon szöveget mond diktafonba, sablon kérdéseket tesz fel amire a választ diktafonba mondja, majd megint sablon szöveget mond diktafonba, most másodszor ugyanez volt csak rövidebben, ez a munka nem bonyolultabb egy telefonos ügyintézőénél, bár biztos vannak bonyolultabb válások is, bár meglepne ha nem lenne már minden helyzetre valami sablon megoldás. Eddig kettőnknél négyből egyszer kérték csak el az idézést a bejáratnál, de azt is le lehetett azzal szerelni hogy nincs, mert múlt héten szóban kaptuk az időpontot, szóval ha az ember elég határozottan állítja hogy tárgyalásra jött és egy közeli időpontot, akkor simán beengedik páternoszterezni, de ha még mindig megvan a délpestiben is, ott egyszerűbb (bár ott meg a látogatási tilalom miatt lehet hogy nem engednek be).

olyan sok minden történt a héten hogy biztosan ki is felejtek valamit.

A 11 tagú to do lista aztán 15-re egészült ki, úgyhogy tényleg majdnem egész héten dolgoztunk amiből T is kivette a részét, de a gyerekszobában új emeleteságy van (és a régit is elvitték, amin Berci már nem mert aludni, annyira mozgott és nyikorgott alatta), kb 8 tonnával kevesebb kinőtt/szakadt ruha van a lakásban, és pillanatnyilag rend és tisztaság is van (és leadtam a cikket, bár a határidő napján döbbentem rá hogy aznap van a határidő, ideje hozzákezdeni).

El is váltam, de majd csak jövő héten mondják ki végleg, a gyerekek miatt, szerintem is nekik sokkal jobb ha a szüleiknek egy hét különbséggel kétszer kell bemenni a bíróságra egy papírért. De a bíróság jól néz ki.

Voltunk biciklizni, kétszer pingpongozni, squasholni és falat mászni.

Elég sokat aludtam, remélem a jövő hétre is ad egy kis pluszt.

Befejeztük a Cobra Kait, T mutatott egy újabb sorozatot (Queen’s Gambit, izgi), viszont kiderült hogy az Atipycalnek 3. évada is van, még azt is nézem. Könyvben a Wintersmith-t olvasom, ez megint a Tiffany-s vonal, aranyos. Közösen meg a Betörő aki parókát viselt című remekművet olvassuk esténként, általában elég jól el lehet rá aludni.

Az evéssel kapcsolatban meg arra jutottam, hogy egyik édesítőszert sem bírja az emésztőrendszerem, viszont az édes ízről meg nem tudok lemondani, most éppen azt találtam ki hogy nem eszem minden nap édeset, de ha igen akkor az főként cukor lesz (az íze is szörnyű az összes műcukornak, attól függően érzem elviselhetőnek hogy milyen rég nem ettem cukorral édesített ételt, nem igazán éri meg jól kinézű de szörnyű ízű sütiket meg tortákat enni, amitől rosszul is vagyok). De így se volt jó, úgyhogy csináltattam egy ételintolerancia tesztet is (abból indultam ki hogy mivel nincsenek nagyon durva tünetek, nem valószínű igazi ételallergia), ott meg lett pár +-os de a jelmagyarázat szerint klinikailag elhanyagolható szint, de azért úgy döntöttem pár hétig kipróbálom hogy mi van ha mégis megérzem azokat a nagyon enyhéket is. Elég furák jöttek ki, egyedül a zabra gyanakodtam, de még csirkehús, krumpli, mandula, joghurt is kijött.

közben még alkottam egy (eddig) 11 elemből álló to do listet az őszi szünetre, bejelentkeztem ételintolerancia tesztre és szereztem fordítást, mert közben bepánikoltam hogy éhen fogunk halni ha nem dolgozom a héten, úgyhogy ha végig nem állok meg akkor talán végezhetek a teendőkkel jövő vasárnapig.

az utóbbi hetekben nem volt időm egyedül sorozatozni, viszont T.-vel elkezdtük a Cobra Kait, ami egész aranyos. ma folytattam az Atypicalt és Casey továbbra is cuki, kb ő meg az apuka a legautentikusabb szereplők, az anyukának a karaktere jobb fej lett de a színésznőt nem kedveltem meg, viszont a legnagyobb kérdésem a második évadra hogy miért adtak Evanre parókát, annyira természetellenesen néz ki hogy nincsenek szavak.

most éppen Nudli nőtte ki az összes cuccát, ha már vásárolgatnom kellett bementem a flying tigerbe is, olyan rég nem voltam (környezetvédelmi okból, hogy ne vásároljak össze cuki de felesleges holmikat), hogy nem hagyhattam ott a kívül kókuszdió, belül gyöngyház kínálótálat, a mini kosarat mini szivacs kosárlabdával (hátha Nudli leszokik róla hogy a focilabdát dobálja ezer decibellel a szennyeskosárba), sötétben világító halloween dekorációt és gót kalappal díszítet hajráfot, mindegyik elengedhetetlen egy modern háztartásban.

tegnap egész sok időt töltöttünk T-ékkel együtt, a gyerekeknek egész hosszú időn keresztül volt elfogadható kedvük egyszerre, egyre oldottabbak, játszottunk Among us-t (persze béna voltam, az se segített hogy Nudli előre mondta hogy úgyis béna leszek)* (de legalább ők élvezték), és még Bercit és Nudlit is sikerült rávenni hogy kicsit táncoljanak a Just dance-re, aranyosak voltak.

*többeket felháborítottam azzal hogy végignéztem ahogy megölik és nem reportoltam, illetve a hulláján álldogáltam és nem reportoltam, mert nem vettem észre, mert a feladatokra koncentráltam.

T. appreciation post

a tunblin volt egy vicces szótaláló, amiben az első három szó amit megtalálsz, jellemezni fogja a következő éved, és mindkettőnknek kijött a marriage, ezen jót viccelődtünk

kivett szabit hogy eljöhessen velem aláírni a szerződést, ami egész napos program, már tegnap hajnalban elkezdett fájni a torka, de eljött velem, ügyesen elvezetett minden helyszínre az esőben, türelmesen mászkált velem a bejáratot keresve az esőben, végigülte amíg a bankos pasi egy óráig sorolja hogy mit fog velem csinálni a bank ha nem fizetem a törlesztőrészletet, még néhány okos kérdést is feltett, aztán végigülte velem ahogy a közjegyző (helyettese) másfél órában, kizárólag jogi kifejezéseket és végtelen mondatokat használva nyolcszor elismételte hogy mit fog velem csinálni a bank ha nem fizetem a törlesztőrészletet. aztán itthon türelmesen végigkalauzolt a telefonos pinkód aktiválós, netbank regisztrálós agyvérzésen, aztán végighallgatta a holnapi másfél órás előadásomat, feltett kérdéseket és adott visszajelzést.

ma otthon maradt, hogy ne ragassza rám a halálos ebola-nátháját, úgyhogy volt időm lehúzni a gyerekek ágyneműjét, mosni, teregetni, lepermetezni a leandert és rendet rakni a konyhában egész este szomorkodva tunbliztam és facebookoztam.

mindig ez van

  • jó, de majd az egész őszi szünetben nem csinálok semmit, csak pihenek
  • oké ezt a néhány dolgot majd elintézem amire eddig nem volt időm
  • csütörtökön muszáj dolgozni
  • ja és kedden válás
  • meg egyéni szülőkonzultáció (Berci csoportos fejlesztésének szerves, eltávolíthatatlan része)
  • és szerdán Bercit gondozásba vetetjük egy másik helyen
  • az őszi szünet után következik néhány határidő, amikre szintén nem nagyon lesz időm máskor készülni
  • de ezeken kívül csak pihenni fogok!

viszont ez cuki

Image may contain: text that says 'They say if you love what you do you'll never work a day in your life. GASP! I LOVE NOT WORKING! It's TRUE! Handbook Handrook Unsolicited Advice Insolicted @theAwkwardYeti'

Ja és (túlságosan lehúzná az előzőt)

  • ezen a héten felrobbant az összes orvosos csoport a facebookon a kormány titokban megtervezett, elhazudott, órák alatt keresztülnyomott új törvénye miatt, amiben még mindig fedeznek fel újabb és újabb szivatásokat, miközben a közvélemény kb annyit hallott hogy az orvosok már nyugati szinten keresnek, közben ez egyrészt megint csak ígérgetés, másrészt olyan durva feltételekhez kötik a béremelést amivel gyakorlatilag diplomás rabszolgák lesznek, de jelenleg nincs olyan lehetőség hogy nem kéred, max ha kilépsz az állami egészségügyből magánba vagy külföldre, szóval ez az embereknek is rossz, de közben nem is tudnak róla. maximum annyit lehet hallani hogy milyen nagy az egyetértés a kormány és a szakma között, és hogy a Magyar Orvosi Kamara összes módosító javaslatát beépítették, azt kihagyják hogy 3 (sic!!!) órájuk volt elolvasni a 35 oldalas törvényt (még egyszer: tele kisebb és nagyobb buktatókkal) (minden téren, vezénylés, ügyelet, szabadság, másodállások, végkielégítés, érdekvédelem stb stb) és javaslatokat írni.
  • meg a könydarálós botránnyal is sikerült jól elvonni a figyelmet pl. az SZFE ellenállásáról, arról hogy járvány minden kontroll nélkül szabadon pusztít (ov szerint a “a nemzetközi trendeknek megfelelően”) (bár üres ágy biztos tényleg van sok, csak nem lesz aki egy pohár vizet hozzon amikor rajta fekszünk majd), a pénzünket számolatlanul öntik a meghalt képviselő lányának a kampányába, és közben éppen az orvosokkal b@sznak ki, de legalább jól egymás ellen fordították a társadalmat is, és még jobban elszomorítják a normális érzésű embert.

vegyes

  • Bercivel csütörtökön voltunk covid teszten, a helyszíni ingyenes tesztelés a mentőállomáson van, vidám és segítőkész mentős bácsik szervezik elejétől végéig, ennek megfelelően káoszos (“akkor mondjuk jöjjön maga”- rábökve valakire random a sorban állók közül), DIY (kiosztják a kémcsöveket hogy írd rá a taj számod), de közben barátságos és profi, főleg maga a mintavétel (Berci még órákkal később is érezte az orrában)
  • eredmény természetesen még nincs, de ha meglenne a negatív, akkor is kérdéses lenne szerintem az iskola, mert estére mindig hőemelkedése lesz (Bercinek), és lassan egy hete csak alszik, fekszik és eszik, szóval valami biztos van.
  • szerintem nem írtam meg, de még a nyáron lucia látott a new yorkerben “I need space” pólót, és mivel én nem jártam arra meg is vette nekem, ma is újra örültem neki
  • az Izlandon begyűjtött lundás hógömb-tolltartómnak is örültem, ha már utazni nem lehet
  • a Thud (Pratchett-korongvilág következő része) annyira szétesett a fejemben hogy most épp újraolvasom, több fontos infó is nagyon későn derült ki a történet során, amire már elfelejtettem az érdekes részleteket és nem tudtam beintegrálni. eléggé aggódom Sam Vimesért, annyira tökéletes lett az élete hogy folyamatosan szorong hogy valami nagyon csúnyán el fog romlani benne. remélem nem fog.
  • kijött a The Watch trailere, ami elvileg a korongvilág őrös részeiből lesz egy minisorozat. elég fura benne Vimes, egzaltált különcnek néz ki, közben az én fejemben kifejezetten átlagos kinézetű, idősödő, de jó karban levő pasi. (és nincs kihúzva a szeme)
  • Nudli egész nap szomorkodik hogy nem mentünk kosarazni (mert dolgoznom kellett), de nem olvassa helyette a kötelezőjét hanem mindenféle sztorikkal és triviákkal szórakoztat, most főleg zenekarokról.
  • az Atypical tényleg cuki lett (az első évad utolsó része is már tetszett), T-vel meg elkezdtük nézni a Cobra Kait.
  • valamint T.-vel elolvastuk a Lázálmot, a végére még hiányzott némi vér és kilógó belek, és izgalom 🙂 a legvégén esett le hogy az egyik főszereplőnek fehér a haja (Jonathan York), egyértelműen Henry Cavillt képzelném a szerepébe egy esetleges minisorozatban, de T. szerint vékonyabb kéne (Keanu Reeves is szóba került, ő úgyis kortalan, valószínű vámpír, viszont nem tudnánk, hogy nézne ki fehér hajjal és szürke szemmel. bár a szürke szemet lehet hogy meg lehet változtatni, csak az a lényeg hogy igéző legyen). viszont Abner Marsh kinézetét biztos megváltoztatnák, ronda emberek nem valók képernyőre. inkább olyat választanának, aki nem nagyon szép, de azért szexi, pl mint Jared Harris.
  • sőt még zsemléket is készítettünk gluténmentes szafi lisztből, nagyon finomak lettek.

megint nyafogós

  • durván indult a hét, már reggel szédülök és zsibong a bőröm
  • nem baj, a nap közepén lesz egy szünet, tudok kicsit pihenni
  • elviszem Nudlit suliba, összekészülődöm
  • otthon dolgozom
  • hívnak a mentőktől, holnap vigyem be Bercit tesztre, de én választhatom az időpontot
  • Bercinek felkínálok 3 különböző kész kaját (amiket az ő ízlését szem előtt tartva válogattam), egyik se tetszik neki
  • rendelek neki gyrost, akkor már Nudlinak is, megvárom míg kihozzák, addig úgyis van dolgom, plusz elolvasok 56 véleményt az új orvosos törvénytervezetről
  • kicsit ledőlök, szól a telefon, megjön Nudli és hangos, de próbálok visszaaludni mert olyan mintha kőből lenne mindenem
  • nem tudok, felkelek. visszahívom a bankost, hogy időpontot egyeztessünk aláírni a szerződést, kiderül hogy ez egy egész napot vesz igénybe
  • Nudli nem vette észre az asztalon a gyorsát, pedig éhes volt, viszont már nem az mert megevett egy kiló puszedlit
  • még dolgozom
  • Bercinek adok vacsit, Nudli hajlandó megenni a gyrost ha megmelegítem neki
  • a harmadát eszi meg, Berci nem kéri a maradékát mert csípős van benne

Az elmúlt hetek fokozatosan egyre nehezebbnek tűntek, a mostani tele volt extra kihívásokkal amik szerintem a többségnek apróság lenne de nekem stresszes, fűszerezve kevés / rossz alvással, és a brutálisan berobbanó járvány miatti aggodalmaskodással, miközben kedvenc vezérünk nyilvánvalóvá teszi hogy nem is próbálja meg kezelni, kizárólag hazugságokkal tervezi megúszni*. Ebből az lett hogy a szubjektív “mindjárt összeesem” illetve “engedjetek elbújni egy lukban és mindenki hagyjon békén” érzés mellett bedurvultak a pszichoszomatikus tüneteim és még figyelmetlenebbé váltam mint alapból, történtek velem mindenféle furcsa, néha akár aranyos dolgok**, úgyhogy egy idő után már attól is rettegtem hogy olyan is történik ami tényleg baj lesz. Valamint most már biztos hogy az összes édesítő szétizéli az emésztésemet, a glicinnek pedig valamiért hányingert kelt az íze.

De! vannak jó dolgok is,
végre hétvége van,
volt olyan ügyintézés amivel érdemben tudtam haladni, már látszik a vége,
kitaláltam hogy az őszi szünetben szabira megyek,
luciával már 2 hete rendszeresen járunk mászni,
T nagyon támogató,
Bercit én is úgy látom hogy kicsit nyitottabb és jobb a hangulata (a múltkor megkérdezte milyen volt a hetem), és az osztályfőnöke is ezt jelezte vissza, és elkezdődött a csoportos fejlesztése a profi és lelkes gyógypedagógussal,
Nudli ügyesen beillszkedett és alapvetően élvezi a gimnazista létet,
az Atypical tényleg egyre cukibb,
egyelőre mindenki egészséges,
beszereztem pulzoximétert is, újabb egészségügyi kütyü van itthon,
Pratchett továbbra is nagyon tetszik. Most a Thudot olvasom (ez is City Watch) másodszor mert elsőre sok olyan apró részlet volt amit vagy nem fogtam fel, vagy nagyon sokáig nem értettem mire vonatkozik, így nem tudtam semmihez kötni, így elfelejtődött vagy lebegett a vákuumban. Másodikra nincs spoiler, viszont kézzelfoghatóbb lett a sztori, összeállnak a kis darabkák.

*csak sajnos nagyon hamar lesz nagyon nyilvánvaló hogy mindenféle vezérelgetés ellenére is csak a töredéke van a szakembereknek a rendszerben mint amire akár nyugodt időkben is szükség lenne, és nem lehet belőlük többet kisajtolni

**délelőtt teszek-veszek itthon, egyszercsak be van fonva a hajam (alváshoz szoktam befonni); égen-földön keresem reggel a túrót a hűtőben, majd meglátom a konyhapulton takarosan elhelyezve a zabpehely és a kókuszreszelék (a reggelim többi összetevői) között

Hétvégén sokat pihentem és sok teát ittam, a torokfájás erre fittyet hányva kitartóan megmaradt hétfőre is, úgyhogy megint otthon maradtam de már ki is irattam magam mert nem lett volna mit csinálnom otthonról. Kedden elmentem a háziorvoshoz, gondosan megnézegette a torkom és meghallgatta a hátam és eldöntötte hogy nem kell ide teszt, elmúlik anélkül is. A héten még később valamennyit dolgoztam, de keveset és itthonról, ezen kívül tovább pihentem és ittam a teát. Annyi változott hogy miután kitartóan méregettem a lázam, kiderült hogy a hőemelkedés is folyamatos. Valamint feltűnővé vált hogy a sok alvás ellenére is fáradt vagyok, bár az én esetemben ez nem sokat mond el. Csütörtök estére már nagyon nyűgös voltam, haragudtam a torokfájásra, a világra, és a doktornénire, és nyafogtam a hozzám közel állóknak hogy senki sem mondja meg mit csináljak, úgyhogy Lucia eldöntötte hogy ne menjek falat mászni, de szabad téren maszkban, távolságot tartva beszélgethetünk kicsit, T. meg hogy csináltassak pénzért tesztet (akkor is ha ez az állam feladata lenne, erre vannak hogy az ilyen helyzeteket jól kezeljék, erre adjuk oda a fizetésünk felét minden hónapban, nem azért hogy a zsebükbe és a jachtos haverjaik zsebébe tömködjék) (szenzitív téma)*. Valamint T. talált olyan helyet is ahol volt még tegnapra időpont, le is vették a mintát, már csak azon izgulok hogy a nyilvánvalóan negatív eredmény megérkezzen még a hétvégén ahogy ígérik, hogy több időt ne töltsek már feleslegesen ezzel. amíg ezt írtam meg is jött a lelet és negatív, szóval minden jó.

Nagyon várom a telet, ja nem.

*megelőzte a 3-as metró felújítást is

Elkezdtem nézni az Atypicalt, két rész után elég íííííí. Szerintem kicsit túltolták a főszereplő autizmusát, és idősebbnek néz ki a színész mint amit játszik (mert az is, 25 éves 17 helyett) és creepy feje van. És persze folyton aggódom érte és kínosan érzem magam helyette és mérges vagyok a körülötte levőkre hogy mért nem előzték meg a kínos eseményeket. Az anyukának a karaktere sem tetszik meg a nő sem aki játssza, rákerestem ráadásul híres, csomó filmben játszott még egy Faith No More videóklipben is. A húga viszont cuki (és 23 éves 15 helyet, de rajta nem látszik). Még nem tudom ajánljam-e Bercinek, szerintem előbb inkább végignézem. (arra esetleg jó lehet neki hogy szabad próbálkozni, mert nem ássa el végleg magát, míg ha extrém zárkózott akkor semmi jó sem fog történni vele, bár rossz is kevesebb).

na és még az is volt, hogy

  • elmentünk megnézni a perszeidákat kb kétszázadmagunkkal ide, sajnos T. a kocsiban felejtette a szemüvegét és a fél órás felfele lejtőn nem szívesen másztunk volna vissza érte, pedig nagyon szexi benne így kevésbé látta a csillagokat, ezért mindig bűntudatom volt ha én láttam egy hullócsillagot ő meg nem (vagyis mindig),
  • voltunk a Füvészkertben is, szerintem augusztusban még sosem voltam, Nemecsek Ernő szobra a kis tóban a kaktuszos részen még mindig bizarr,
  • találtam olyan kenyérszerűséget aminek bár ijesztően hangzanak az összetevői, mégis viszonylag ehető és úgy tűnik nem is vagyok rosszul tőle, viszont elég nehéz levadászni a sparban úgyhogy megrendeltem a lisztet, de nem fogom lefotózni ha sütök itthon.
  • még gyorsan a következő kijárási korlátozás előtt meglátogattuk a gyerekekkel T.-t és a gyerekeit, társasoztunk, Berci megint határtalanul felvillanyozódott az Evolúciótól (nagyon aranyos, olyan jó látni), Nudli pedig előre elhatározta hogy most nem fog kiakadni hogy nem megy neki olyan jól, és sikerült is neki.
  • tegnap meg felelősségteljes felnőtt módjára elkülönítettük egymást T.-vel, csak este beszéltünk másfél órát telefonon, és aztán amikor lefeküdtem a telefonba olvasta a mesémet (Lázálom, 50%-tól már határozottan hátborzongatóbb lett mint addig) – fura élmény volt, jó volt hogy olvasott és rossz hogy nem volt ott velem.
  • jaj és telex!! most azon morfondírozom, lesz-e még olyan hogy nem jön egy hónapon belül újabb ügy ami miatt le kell cserélni a fb profilkép keretét.

ezt 5 napja kezdtem el de már nem írom át.

jól vagyunk, a gyerekek nem várják a sulit, nekem görcsbe szorul a gyomrom amikor olvasom az ezer oldalas értelmetlen intézkedést (basszus, egy légtérben fognak ülni harmincan, napi 7-8×45 percen keresztül, teljesen mindegy hogy mennyit fertőtlenítenek és törölgetik a táskájukat, ha valaki beteg, el fogják kapni), de mindegy, muszáj bemenniük legalább néhány hétre különben mindenki megbolondul. mindenki egészséges az allergiától eltekintve.

  • voltunk Lapin, kényelmes volt a ház, jó volt az idő, csomót fürödtünk és társasoztunk, minden este megtartottuk a tűzrakós bulizást, keveset filmeztünk, egyszer tollasoztunk, T. is túlélte (cuki volt)
  • előtte egy hetet itthon voltunk, akkor nem tudom mit csináltunk, szerintem semmit
  • most már újra dolgozom, most nagyjából olyasmi a rendszer mint régen volt, csak maszkkal és félve
  • egyszer elmentünk a gyerekekkel falat mászni, Nudli rettegett de valamennyit oldódott és ügyesen felmászott minden út egyharmadáig amit megpróbált (ott felerősödött a tériszonya és gyorsan lejött), Berci gond nélkül felment egy úton, aztán nem volt hajlandó többet, csak mobilozott
  • Berci egész nyáron elég sokat feküdt, talán a vége felé volt egy időszak amikor mintha kicsit vidámabb és felszabadultabb lett volna, de aztán meg elkezdett fenyegetően közeledni az iskola. Párszor volt nála magántanár hogy behozza a múlt évi lemaradást, talán matekból sikerült. Szeptembertől járni fog társas készségfejlesztésre és ha minden igaz pszichológushoz, én nagyon reménykedem hogy szép lassan felépül
  • az utolsó héten még gyorsan elmentünk a Rukkel tóra, fürödtünk, labdáztunk a vízben, a gyerekek minden magasságú trambulinról leugrottak, ettünk strandkaját, a gyerekek csúszdáztak, kipróbáltuk a strandröpi pályát és pingpongoztunk, szóval kimaxoltuk szerintem.
  • életemben először metszettem leandert, de erről majd külön
  • elolvastam a Going Postalt, nagyon tetszett, emlékszem hogy pár napja még voltak gondolataim róla ezen túlmenően is
  • az Umbrella Academy új évada is szuper

közben elkezdődött az iskola, Nudlinak talán lassan oldódnak a félelmei hogy senkit sem ismer az új osztályában, és remélhetőleg legalább a buszon felveszi a maszkot bár hülyeségnek tartja az egészet. szegény hetek óta tervezi hogy szeptember 17-én elmennek az áltisis barátaival megnézni a Kingsman új részét a moziban, még nem mertem kiábrándítani (ha nem zárják be addig a mozikat, akkor se biztos hogy elengedjük őket).

Berci egész fellelkesedett mikor a múlt héten találtam egy oldalt cuki maszkokkal, kiválasztott hatot (pandást, lajhárost és űrcicást is, büszke vagyok rá), és ezen a héten is kérdezte hogy megjöttek-e már. Ezen kívül főleg fáradt.

Én már pár hete újra dolgozom a szabi után, igyekszem tartani az ésszerű szabályokat. Erre tegnap este óta fáj a torkom, ma itthonról dolgoztam (meg még kell is, nem véletlenül keveredtem ám ide ezer év után, a halogatás nagy úr) és egyszerre érzem hogy eltúlzom a dolgot és hogy már tegnap is veszélyeztettem másokat tudtomon kívül.

T külföldön volt, de minden nap beszéltünk, megosztottuk az élményeinket, ő gleccseren sétált, hegyi tavakban fürdött, kirándult, bobozott stb, mi meg voltunk plázában kajálni a gyerekekkel és be tudtam őket csábítani egy boltba, így együtt választottuk ki az unokatesójuk ajándékát, találtunk egy viszonylag közeli kosárpályát ahol fel van festve a 3 pontos vonal, a pikniken rajtam kívül minden lány szép, lenge nyári ruhában volt és megtudtam hogy a hold ciklus nem is 28 napos hanem 29-30 (meg még pár kevésbé publikus érdekességet), és részletesen tájékoztattam a dobozfestő projekt aktuális állásáról is (még kell vennem lakkot, mert ha már ennyit szenvedtem az ajándékozós dobozokkal, nem akarom hogy hamar megsérüljenek, és ezüst akrilfestéket, mert előbb elfogyott mint hogy elfedte volna a feliratot).

vagy megint csak én vagyok negatív

Jó igen, jó a Big Little Lies második évada is, csak nagyon szomorú. És nehéz. A családon belüli erőszak és a szexuális erőszak is nehéz téma, az áldozathibáztatás is. Nemcsak a közvetlen elszenvedőt teszi tönkre, hanem a környezetet is. Egyrészt talán ez visel meg benne nagyon, hogy a gyerekek mennyire kiszolgáltatottak. A másik hogy milyen sérülékenyek a kapcsolatok, a lelki egészség, az emberélet is, kicsit rosszfele nézel és minden összeomolhat, ez olyan félelmetes.

Miközben végtelenül édesek a gyerekek a sorozatban egytől-egyig, de el tudom képzelni hogy a készítők tudnának jó kis évadot összehozni arról hogy mi lesz belőlük (ebben nekem Updike Rabbit sorozata volt kijózanító). Mery Streep meg végig zseniális gonosz marad, néha megsajnálod, kezdenéd megszeretni, utána még nagyobbat üt a következő csapása. Nagy szükségem lenne egy könnyedebb folytatásra, amiben a szereplők építő környezetben tudnak gyógyulni.

(legszívesebben csak ölelgetném egész nap a gyerekeimet, de szerintem meglepődnének)