közszolg

És még az van hogy ha ismertek valakit akinek van egy lakása (Budapesten, legalább másfél szobás) amiben nem lakik, és nem szeretné idegennek kiadni horror piaci áron, de örülne ha megbízható ember lakna benne valamivel kevesebbért, akár csak átmenetileg (és locsolja a virágokat meg szól ha csőtörés van vagy ilyesmi), vagy ti magatok vagytok ilyen ember, írjatok nekem pls.

Advertisements

Aranyos hogy a metrópótló busz minden megállóját ilyen-olyan metróállomásnak nevezik. Végül is jár ott metró, napközben, csak akkor nem amikor a busz jár, ami azt pótolja. De attól még van ott metróállomás. (Persze ettől még halál rá stb)

Csak a szokásos bénázás

  1. a képregényboltban csak készpénzzel lehet fizetni
  2. megyek az automatához itt ahol lakunk, mert azt ismerem
  3. műszaki hiba miatt nem ad pénzt (egyébként minden mást csinál, ugyanúgy beveszi a kártyát, kéri a pin kódot meg hogy mennyi pénzt szeretnék, szóval ettől az egy apróságtól eltekintve teljesen jól funkcionál)
  4. az internet szerint az oktogonnál (ahova megyek) felújítják az otp-t de az automata üzemel
  5. nem
  6. de van egy jelzés hogy pár percre onnan van egy másik otp
  7. de ott nincs automata
  8. sorszámmal hamar sorra kerülök, a hölgy közli hogy 1,5% a pénzfelvétel, de kedvesen megnézi a kártyámat és felvilágosít hogy van még két ingyenes pénzfelvételem a hónapra, ami más bankok automatáinál is ingyenes, pl amik az oktogonnál vannak
  9. innen már simán ment minden, és most talán egy darabig emlékezni is fogok erre

Vártam a Stranger Things végét, de igazából csak azért mert nem szeretek félni meg izgulni. Egy olyan sorozatot szeretnék, amiben ugyanezek a szereplők csak úgy élik a hétköznapi életüket. Everyday Things vagy ilyesmit.

A Thor pedig jó. Egyetlen komoly kritikát tudok csak felhozni, hogy Chris Hemsworth túl hamar visszaöltözik amikor végre félmeztelen.

Egyébként meg jól eltelt a szünet, így a végére kezd meggyógyulni a köhögésem, pár dolgot azért kihúztam a to do listámról, az iparűzési miatt pedig egyszer börtönbe megyek szerintem. Most is itt néz vádlón a levél és a sok csekk, direkt magam mellé tettem, de csak kerülgetem mindig. Annyit se tudtam kisilabizálni hogy hova mit kell befizetni, de az adóbevallást (kb 5 hiányzik az elmúlt pár évben) úgyse tudnám megcsinálni, amiatt fel kellene hívnom a könyvelőt.

Még nem olvastam el mindent Christopher Moore-tól (a Fluke is jó, bár egy hétköznapinak induló, tudósokról szóló történet 40%-nál teljesen elszállt, kíváncsi vagyok mi lesz belőle), de úgy döntöttem ahhoz eleget olvassam hogy befejezzem a Christopher Moore bingot. A világ legbonyolultabb módján raktam ide be (kétszer, mert miután ezt leírtam rájöttem hogy először piros aláhúzásokkal együtt) de a lényeg hogy kész.

Christopher Moore bingo

amelyiknek én vagyok a kerete*

Jaj nagyon fontos dolgok történnek, először is megint sikerült rossz sorrendben olvasnom egy sorozatot, még úgy is hogy direkt figyeltem, a Practical Demonkeepinget harmadiknak olvastam első helyett, mondjuk itt kevés a közös szereplő a könyvekben (lust lizard, the stupidest angel). Aztán úgy döntöttem kis szünetet tartok Christopher Moore-ban, hogy nehogy megunjam, el akartam olvasni a vének háborúja sorozat két utolsó részét de rájöttem hogy azokat már olvastam. Michael Moore-t kezdtem el, mert találtam és érdekesnek tűnt a témája (9/11), de annyira nem az, meg nagyon ideges végig Bushra, az nekem este nem tesz jót. Úgyhogy jöhet a Fluke.

Nudli meg orvul első lett csapatban a Bólyai matekversenyen, mehettünk megint díjkiosztóra, de ez legalább sokkal viselhetőbb (=1. rövidebb, 2. kevesebbszer kell meghallgatni a stand up for the chapmions című remekmű egy részletét) mint a Zrínyinek (ami egyéni, és lassan az első 113 helyezettet díjazzák a 3-12. évfolyamban). Nudli örült az első helynek, de talán a második egy hajszállal mégis jobb lett volna, mert akkor nem kell készülni az országosra.

Bemutató órán is voltunk, fény derült a titokra hogy miért vannak olyan osztálytársai Nudlinak, akik több mint két év angoltanulás után sem tudnak egyáltalán angolul: a tanítóbácsi (amúgy nagyon jó fej, meg biztos izgult meg minden, de komolyan nem értem hogy ő ezek szerint nemcsak hogy nem tanulta hogyan kell tanítani, őt magát sem tanították soha semmire?) az új anyag szavait úgy “tanította meg” hogy magnóról meghallgatták és elismételték egyszer (angolul), a nyelvtant pedig úgy hogy elmondta pár szóban hogy képezzük a sima múlt időt, felsoroltak 5 rendhagyó igét. Ezek után kellett írniuk egy fogalmazást a gyerekeknek, amihez kellettek volna a szavak és a múlt idő is, de mindegy is mert csak angolul mondta el mi a feladat, amit a gyerekek többsége nem értett és vagy csak ültek, vagy mást csináltak.

A korábbi bejegyzésben említett osztálytárs (aki kidumálta a büntetést amit Nudli úgy is beszívott hogy nem csinált semmit) anyukája szünetben panaszkodott, hogy az alsós tanítónénik azt hiszik barátok, és nem tudja levakarni őket, viszont dicsérte a mostanit (meglepő módon az ő gyereke nem szokott panaszkodni rá).

Én meg megvilágosodtam, hogy azért rossz a kedvem, alszom és eszem folyamatosan mert itt az ősz, nem szabad megfeledkezni a D vitaminról, és a halolajat is érdemes újra kezdeni, el is kezdtem szedni mindkettőt, majd torokgyulladásom lett. De a kedvem tényleg jobb.

 

*amikor elkezdtem blogolni, még ment a jó barátok, aminek minden részének úgy kezdődött a címe hogy ‘the one with…’, egy darabig eljátszottam a gondolattal hogy a bejegyzéseknek is ilyen címeket írok, de magyarul nem tetszett