az is fontos hogy ilyenkor ne rögtön az összes hátralevő teendő jusson eszembe

nincs időm mindenre csak gyorsan egy kicsit megünneplem van energiám elvégezni dolgokat és aztán örülök nekik és büszke vagyok, sokkal jobb mint utálni magam amiatt hogy minden apróságot folyton csak halogatok.

mindjárt leviszem a szelektívet és elugrom a postára is.

Advertisements

igen hát gyász van és kilátástalanság, Berci egyetemre már külföldre szeretne venni, nem tartom vissza csak reménykedem hogy akkor még lehet.

emellett az élet megy tovább, kezdünk beleszokni a váltakozó hetekbe, az én szemszögemből az egyik jó mert itt vannak a gyerekek, cukik, beszélgetünk*, közben meg stresszes, korán kell kelni, délután rohanni, ide-oda cikázni velük kocsival a városban**, boltba rohangálni, otthon sertepertélni stb. aztán ott a másik hét, amikor próbálom kipihenni is magam, plusz bepótolni a társas izéket, a pihenést, elmaradt feladatokat, közben persze dolgozom, és néha ehhez bejön hogy szarul alszom csak hogy bosszantson, meg az expanse, de nem amiatt nincs időm semmire :). szóval az otthon magányosan szomorkodás továbbra is várat magára.

mostanában nagyon elkezdett hiányozni az az időszak amikor minden nap mikor leültem a géphez blogokat olvastam, és mindig volt egy csomó új poszt, rendszeresen írt lucia, isolde, vid, tapsi, anngel, nimandi, alie, lam, agnus, galád, brainoiz, maminti***. az eszemmel emlékszem hogy akkor sem voltam kirobbanóan boldog de most kicsit jó megszépíteni a múltat, éreztem hogy része vagyok valaminek, beszélgettünk. valahogy ezt se a tumblr se a fb nem nyújtja.

és ha már itt vagyok a szokásos inkoherens módon: ha lassan is de Nudli is nő, most új cipő és nadrág kellett neki pont, Berci kicsit lelassult, már nem nő úgy mintha húznák, el is kezdett izgulni hogy nehogy már le is álljon, egy 10 centit nőhetne még tényleg.

Pratchett továbbra is jó fej, a Witches abroad (tündérmesékről szól főleg, meg ilyen európai dolgokról, franciaországot és spanyolországot kergetik pl őrületbe a kis boszorkányok), nekem nem volt annyira kiemelkedő, de ebben benne lehet hogy véletlenül pont az előző boszorkányos után olvastam, ha a hivatalos sorrendnél maradok lenne köztük jó pár könyv. A Small gods a vallásról és filozófusokról szól, megint ismételni fogom magam, ez is jó.

És átültettem a növényeket mindenféle extra talajokba, az aloe verákat kaktuszföldbe, a zamiát (ami elvileg extrém kis igényű, bárhol jól érzi magát, kivéve nálam) agyaggranulátumba, mert úgy emlékeztem eredetileg is abban volt, de aztán elbizonytalanodtam, és most aggódva figyelem őket hogy legalább ne most pusztuljanak ki végleg.

És megkaptam életem első harapásemelőjét, most gyakorlok éjszakára, nagyon fura de imádom, és remélem meg fogja oldani a fogfájásomat, amivel elkerülhetném a döntést, hogy megpróbálom hosszú távon elviselni, hátha egyszer csak elmúlik ahogy jött, vagy újrakezdeni a hercehurcát, röntgen, másik fogorvos, újabb gyökérkezelés, és hátha attól megszűnne.

 

*tegnap pl megkérdeztek hogy szerintem én melyik szülőmre hasonlítok jobban, és megegyeztünk hogy anyura, olyasmi vagyok de nem annyira, aztán hamar eldöntöttük hogy Nudli inkább Gére (a statisztikák, listák szeretete pl abszolút közös bennük), Berci inkább rám hasonlít (pl flegmák vagyunk).

**most csodálkozom rá ilyenekre hogy mért lesz bűntudatom amikor kirakom a kocsiból de nem követem a szememmel a suli bejáratáig, meg hogy mért nem hiszem el hogy képes vagyok eljutni kocsival a-ból b-be karambolozás nélkül

***oké ők egy időszakban talán nem írtak mind, vagy legalábbis nem mindenkit egyszerre olvastam, de most nosztalgiázom

Túléltük ezt a telet is

és egy hétig rend lesz a lakásban, nem teremnek percenként piszkos edények számos ponton, és minden ott marad ahova tettem. Hosszú órák fognak úgy eltelni a napjaimból hogy azt csinálok amit akarok (pl olvasok vagy sorozatot nézek félbeszakítás nélkül). Persze amint ennek örülni kezdtem jött a bűntudat hogy egy csomó ismerősömnek ez nincs meg, de sikerült feloldozni magam hogy az elmúlt 14 évben nekem se volt. A legutóbbi három hét se volt az a kifejezett sétagalopp. Ja és úgy alakult ez a húsvét hogy nincs csoki a lakásban, ami újdonság de nem biztos hogy rossz.

Bár az időjárás nem könnyítette meg a dolgom, azért nem mondhatni hogy nem csináltunk semmit a hétvégén, voltunk plázában fagyizni, mászóteremben megnézni a százmillió embert aki tényleg szintén ezt választotta a programnak a hosszú hétvégére ahogy sejtettük*, néztünk itthon sorozatot (dirk gently, cosmos), tekkeneztünk, ping-pongoztunk az ebédlőasztalon (jó volt amikor Nudli halált megvető bátorsággal cikázott a bútorok között mint labdaszedő (biciklis sisakban, mert első a biztonság), és közben mindig berakta a telefonján a zenét amit felváltva választottunk**), és aztán amikor Nudli átment egy osztálytársához játszani, Bercivel a szüleim ebédlőasztalán is játszottunk mert az nagyobb (ott nem volt youtube diszkó), kiselejteztem néhány tonna gyerekruhát, közben néha kicsit szomorkodtam, elkezdtem a witches abroadot, aztán most a végén mikor egyedül maradtam megnéztem a hotel transylvania 2-t és a pop csajok satöbbi végét (még mindig jó).

*aztán kijöttünk

**volt liftzene, a wii theme song végtelenítve, egy hosszú dal amiben elénekelnek egy ilyen fura scifi történetet amiben a főszereplők elmennek 6969-be hogy megnézzék milyen de nem olyan, a sexy and i know it, valami eminem, a ymca, a stand

voltak ilyen terveim a hosszú hétvégére mint tornázni, kimosni a függönyt, szortírozni a gyerekek ruháit, de végül is így szédülve is émelyegve is találtam hasznos elfoglaltságot:  olvastam hogy estére már újra Pratchett jöjjön. a történet magával ragadó, de nem túl könnyű igazán belemerülni úgy hogy pár percenként Nudli feltesz kérdéseket, pl hogy tudom-e hány nap múlva kezdődik a foci vb (nem) (91), átküld egy videót a nagyon nagy számokról (a harmadánál van a googleplex googolplex, ami nem férne el az univerzumban ha leírnák), vagy szórakoztató sztorikat mesél bunkó focistákról. eddig is tudtam hogy ezért nem igazán szoktam napközben olvasni,  de most újra megbizonyosodtam róla.

eddig valamennyire tudtam egyensúlyozni a stressz és a rendszeres fél 7-es kelés káros hatásait azzal hogy esténként tízkor bezuhantam az ágyba és el is aludtam, de most közbelépett Eleanor Oliphant* (és/vagy a hormonok? frontok? ki tudja), ami csak nem akart kiesni a kezemből esténként, végül éjfél után döntöttem úgy hogy akkor is leteszem ha még nem érzem magam álmosnak. úgyhogy a hosszú hétvégét sikerült szörnyű szédüléssel kezdeni, ami minden mozdulatra elviselhetetlenre erősödött és ha sokáig nem mozogtam kicsit enyhült. ez és persze az eső keresztül húzta a mára tervezett biciklizést. a többi napra még szarabb időt mondanak, ha bárkinek vannak benti programötletei amit 12-14 éves fiatalok is élvezhetnek, ne tartsa magában.

*lucia küldte át azzal hogy szerinte tetszene nekem, úgyhogy megszakítottam a pratchett maratont

Oké hogy a ruhavásárlás nem szerez örömet, viszont ma találtam indokot hogy mászkálhassak újra a flying tigerben, és sikerült itthonra is beszerezni egy retró, asztali olvasólámpa alakú könyvre csiptethető lámpát, amit szinte utánam dobtak (úgy tűnt kicsit lejjebb vitték az árakat). És utána még a dm-ben is hosszan bóklásztam, és bár több árut visszatessékeltem a kosaramból, egy szárazsampon mégis benne maradt. 20 éves koromban próbáltam utoljára, de az hintőpor volt, szóval csak arra volt jó hogy eldöntsem hogy semmiképp sem odázható tovább a hajmosás. Most is kicsit félve próbáltam ki, de ma már úgyse megyek sehova, holnap meg majd megmosom, de ez működik, egész elképedtem. És még ezek mellé Berci egy sima fehér bögrére ráírta hogy INSERT MUG PUN, de csak alkoholos filccel ami máris elmosódott, úgyhogy holnap mehetek kreatív boltba* is kerámiafilcért.

*ami a mennyország