Szóval akkor a környezetvédelemről

Amióta gyerekkoromban tudatosult bennem hogy létezik környezetvédelem, figyeltem ezekre hogy ne folyassam feleslegesen a vizet, ne égessem a gázt, azóta szelektíven gyűjtjük a hulladékot amióta létezik, inkább használom a tömegközlekedést mint autót ha van rá lehetőségem (kivéve az elmúlt hetekben, a bkv totálisan kikészített (most nem fejtem ki újra de úgy emlékszem utaltam már rá), jelenleg kerülöm amennyire tudom) (viszont kitaláltam hogy regisztrálok a greengo-ra), figyelek hogy energiatakarékosan tartsam hűvösen a lakást/autót és csak végső esetben használom a légkondit, legtöbbször szűrt vizet iszom, a boltokban nem kérek szatyrot hanem hordok magammal. (Meg nyilván aláírtam a petíciót hogy tiltsák is be őket, bár ez tudom hogy nem valódi tett.)

A komposztálás mindig is vonzott, utánanéztem és elvileg már lehetséges panelben is, de egyrészt drága (vagy ingyen is lehet készíteni komposztládát, csak az százezer lépésből áll, amihez az első hogy regisztrálni kell valami oldalon hogy megtudhassam a lépéseket), másrészt giliszták kellenek bele, harmadrészt lehetetlen, mert elvileg állandó 20 fokos hőmérsékletet igényel, úgyhogy erről letettem, jobb lenne ha lenne valahol a közelben a szabadban láda ahova el lehet hordani a zöldhulladékot, hátha egyszer ez az idő is eljön. Meg lehet hogy egyáltalán nincs igazam, de azzal vigasztalom magam hogy a szeméttelepen is elrohad idővel a banánhéj és társai, és végül csak visszaforog a természetbe (még ha akkor rögtön parlagfű is nő ki belőle).

Mostanában kezdtem bekövetni facebookon is ilyen oldalakat, meg voltunk egy kisebb rendezvényen, és rögtön el is kezdett zavarni hogy nem azt érzem hogy milyen jó fej vagyok, törődöm a környezettel meg minden, mert a (szerintem kicsit radikálisan) kommunikált szinthez képest sehol se vagyok: valójában nem elég szelektíven gyűjteni, mert azt sem mind hasznosítják újra, hanem inkább úgy kéne élni hogy semennyi semmilyen szemét ne képződjön, műanyagot ne vegyél/használj (de azért néha lehet mégis ételtartó dobozt vagy kulacsot), sose járj autóval és ne egyél egyáltalán húst, mert azzal kiirtod a fákat.

Meg se tetszett hogy ez is kezd nagyon divattá válni, és kezdik ezzel reklámozni a termékeket, a lelkiismeretünkre hatva, és akkor lehet háromszoros áron eladni dolgokat azzal hogy környezetbarát (pl kis vászonzsák a műanyag helyett a kajáknak, miközben azt is le kell gyártani valahol, ami vizet meg energiát meg mittudoménmit igényel, és egyszer az is óhatatlanul tönkremegy és akkor terhelni fogja a környezetet), meg ilyen 10×10 centis textilpelenka-darab valami hánccsal vagy mivel összeragasztva hogy szivacs helyett ezzel mosogass meg takarítsd a pultot. Szóval lehet hogy ebben megint én vagyok túl szigorú, de engem zavar hogy valaki az én lelkiismeret-furdalásomból termel profitot. Persze valamiből élni kell, és akkor mért ne foglalkozzon olyannal amit fontosnak tart.

De közben meg mégiscsak izgat is, nemrég vettem kulacsot (nagyom menő), elkezdtem hazahordani a műanyag ételtartó dobozokat mert a munkahelyemen nincs szelektív kuka, és csak elkezdek rajta gondolkodni hogy alufólia helyett rakhatnám a szendvicsem dobozba is, mire használhatnám a kiürült nutellás üveget,  meg hogy hol tudok vajon műanyagmentes fülpiszkálót venni. Most rá is kerestem, találtam is nem aranyárban (“csak” kb háromszoros ez is), persze rögtön rákattantam a boltra is.* Szóval igen elég vegyes vagyok ezzel kapcsolatban, talán jó lenne úgy megtalálni a középutat (hogy mondjuk nem fordítok erre végtelen energiát és forrásokat, de azért odafigyelek) hogy közben nincs bűntudatom hogy mennyit tehetnék még. Lehet inkább keresek egy újrahasznosítással foglalkozó szerveztet és adok nekik pénzt. (annyi jó ötletet láttam már az évek során, de megvalósulni még egyet sem)

Ja és emellett meg azt gondolom hogy már rég elkéstünk 😦 Még ha most észbe kapna Trump is meg egész délamerika akkor is.

Ja és visszaolvasva látom hogy az egészre azért volt szükség hogy felsoroljam mennyi mindent teszek mégis, hogy kicsit nyugtassam a lelkiismeretem 🙂

*és meg is rendeltem, mert nem derült ki hogy ha csak úgy odamegyek a boltba ott van-e, valószínűleg nincs, de többször felhúztam magam a bonyolult procedúrán (a regisztrációkhoz nem jó a jelszavam amit mindenhol használok, adjak meg legalább 8 karakteres, betűből és számból, kis és nagybetűből álló jelszót. aztán a párszáz forintos tételre, amit a boltban szeretnék átvenni, nem választható a készpénzes fizetés opció, még a bankkártya adatokkal is le kell állni szarakodni, aztán az egészről 3 email jön. de tudom kár belém ahelyett hogy örülnék neki hogy egyáltalán hozzá lehet jutni Magyarországon. bár így tényleg azon a határon van, hogy még a földnek sem biztos éri meg 3 g műanyaggal kevesebb szenvedés azon az áron hogy az emberek órákat töltenek vele és mérgelődnek hogy beszerezzenek egy környezetbarát terméket.

Advertisements

a szereplők nézik egymást

Meg aztán le is szálltak, közben 20 részletben megnéztem az ötödik részt, és bólogattam hogy tényleg mennyire kellett már egy filler ennek a sorozatnak, már annyi minden történt (nem).

Elrepültek a kismadárkák

Órákig nem mertem sorozatot nézni, nehogy lemaradjak a felszállásról. Csak a tervezett indulás után 20 perccel kerültek fel a flight radarra, és utána is még 13 percig a földön tilitoliztak. De aztán csak felszálltak, a felhők eltakarták a göbzit de azért hallottam őket.

most hogy még írtam is róluk, kijött egymás után 6 cikk (megint semmi túlzás, szó szerint értendő). mindet elrejtettem, hátha kapcsol a fb

a facebook szívügyének tartja hogy teljesen up to date legyek a barlangban rekedt gyerekekkel kapcsolatban, kb óránként tájékoztat (persze minek megyek oda) (napokig: még mindig bent vannak, sürget az idő, majd ma: elkezdődött a mentés, nagyon veszélyes), eléggé megvisel. bőven elég lenne majd arról hallani hogy mindenki megmenekült és jól van.

Nudli a szülinapjára azt kérte hogy a barátaival menjenek ki a sportpályára ahol néha szoktak focizni, és focizzanak. Nem akart tortát, ajándékot, meg úgy általában felhajtást, nem volt meghívó sem csak szóban szólt. Kimentek, Gé vett nasikat, fociztak, persze mindenki hozott neki ajándékot amin nagyon meghatódott (ő nem akarta ezzel terhelni őket). Berci meg Bulgáriában kirándul, előtte kérdezte hogy ugye nem kell minden nap beszélnie velünk, de aztán mégis inkább telefonál esténként, egész ügyesen megtanulta elmesélni a napját, már alig kell kérdezni. Utolsó előtti napra kiderítette a facebook csoport nevét is ahova minden nap töltenek fel róluk képeket.

Tegnap Nudlit rávettem hogy eljöjjön a mászóterembe, később mikor a táboros gyerekek elmentek ebédelni be is jött a kocsiból, pár úton fel is mászott valameddig, ameddig a tériszonya engedte. Ügyes volt 🙂 Aztán meg a büfében sült oldalast választott, evett is belőle egész sokat, de a maradékot már nem kérte mert volt benne csont 🙂 Délután éhesen mentem boltba, elvileg három dologért de még néhány becsúszott, pl vajkaramella, két póló és még egy háremnadrág. Aztán Gé beállított Berlinből egy kiló m&m-el, és ebben most kivételesen nincs költői túlzás.

A feladataimat meg görgetem magam előtt (a munkán kívülit, amiket szabadidőben kéne elintézni, takarítás, beszámoló írása stb), várom hogy majd lesz energiám de inkább néha bejön még valami még rosszabb, úgyhogy Nudli toy storyt és focit néz, én meg vegetálok, de végül is ma sikerült kilátogatni a műanyagmentes piknikre, listát írni a teendőkről, megnézni a sense8 második részét, és több nekifutásra összehozni ezt. Vannak gondolataim a környezetvédelemről, lehet hogy egyszer meg is írom 🙂

A Men at Arms nagyon jó volt, a Soul Music is jónak tűnik (csak van ez a szokásos dolog hogy még meg kell ismerni a szereplőket hogy megszeressem őket és kötődjek hozzájuk) (valamint egyre nyilvánvalóbb hogy kezdhettem volna legelölről a korongvilágot, mert ez pl. a Mort folytatása, amiből pontosan annyira emlékszem hogy olvastam. és a halálról szólt, amit akkoriban (kamaszként) nagyon morbidnak tartottam)

Véget ért az Expanse, *spoiler* tetszett bár az utolsó részek szerintem nem sikerültek nagyon ütősre, viszont kellően idegesítő volt az az égett arcú pasi (“őrültség lenne kipróbálni valami nagyon egyszerűt, amihez eszköz és energia sem kell, és gyakorlatilag nincs rizikója, hogy hátha megmenekülünk, inkább öljük meg magunkat és az egész emberiséget most azonnal”), amire csak dramaturgiailag volt szükség hogy húzza az időt. De a befejezés jó, ebből nem lesz nehéz folytatást írni.

A fogyással annyira nem haladtam, hogy inkább a heti juti mellett döntöttem, azóta híztam is fél kilót ügyesen.

És mindig nagyon örülök amikor hűvösebb van, csak mire megírnám mindig melegedni kezd az idő.