Meg akkor már ilyen leltár szerűség is

  • az Űrodüsszeia sorozatnak minden tagja jó (most a 3001-ben épp ott tartok hogy felmennek lifttel a holdra), csak kicsit szomorú hogy nem jöttek be Clarke jóslatai az űrhajózás fejlődésével és az emberiség sorsának alakulásával kapcsolatban sem (azt jósolta hogy a népek kibékülnek és egyesülnek a jó célért). Azon gondolkoztam hogy talán a kettő össze is függ, sajnos nem a világ megjobbítására őszintén törekvők befolyásolják a sorsunk alakulását, hanem a profit- és hatalomorientáltabbak.
  • a szakirodalomról amit elkezdtem olvasni kiderült hogy nem is az, hanem nagyon is laikusoknak szól, a címe Disarming the Narcissist, hasznos lehet bárkinek akinek van az életében nárcisztikus személyiségzavaros ember.
  • idén Berci jutott be a Zrínyi matekversenyben az első tízbe, megint megyünk a díjkiosztóra. Nudlinak most nem lett jó az eredménye, de viszonylag jól viselte.
  • azt viszont kevésbé hogy egyikünknek sem tetszik a the knife song. (nem linkelem mert rossz).
  • néha egész aktív vagyok továbbra is, néha megyünk pilatesre, már le van beszélve egy falmászás időpont, tegnap voltunk görkorizni a gyerekekkel miközben béna szuperhős-tulajdonságokat soroltunk fel (pl látja a jövőt de csak több milliárd évvel előre, mindig pontosan tudja hol van hozzá képest a föld túlsó pontja, tud esőt csinálni de jó időt nem, bármilyen ételt meg tud enni undor nélkül, mindig csak egy testrésze válik láthatatlanná de nem ő dönti el melyik, fává tud változni és úgy marad, tudja változtatni az ég színét, bármilyen tárgyat homokká tud változtatni, egy méternyire tudja teleportálni magát, egy másodperccel vissza tud menni az időben, fénysebességgel tud menni de nem lát előre ezért mindennek nekimegy, amikor akarja felgyullad a haja, meg tudja csinálni a knife songot nagyon gyorsan, csak úgy tud lebegni ha az egy kilométeres körzetében minden lebeg).
  • meg elkezdtem egy ilyen nagyon alap kódolós online tanfolyamot, de amikor eljutottam oda hogy “és most csináld egyedül” betojtam és kicsit megtorpantam (de még tervezem folytatni)
  • az inzulinrezisztenica diétával úgy vagyok hogy hamar ellustulok, de néha van ami kicsit visszatérít, most például az hogy a meforal mellett folyton hasmenésem van (a meforal úgy hat hogy ha nem tartod a diétát hasmenésed lesz) (na jó nem csak úgy) (érzékenyíti a sejteket az inzulinra), emiatt ráadásul nem is merek zöldséget meg joghurtot enni, úgyhogy ördögi kör lesz belőle, de már vettem teljes kiőrlésű kókusztejet.
  • Nudlival megnéztük az X-akták első két évadát
  • a gyerekek most éppen dragon evolutionnel játszanak, Nudli meg Gével lelkesen pokemon gózik.
Advertisements

Mélységes elkeseredéssel tölt el, hogy a fb folyamatosan eldugítja a hírfolyamomat az ismerőseim által kedvelt dolgokkal, szerintem még olyanokéval is akiket már rég elrejtettem, mért nincs olyan választási lehetőség hogy valakinek csak a saját maga által felpakolt holmijára vagyok kíváncsi, vagy a megosztottakra is, vagy még a kedveltekre is (mert pár embernél még érdekelne is), nem akarok azért mindenkit elrejteni mert fb szerint engem már az is érdekel ha egy általam ismeretlen személyt felköszönt a szülinapján, mert az nem érdekel, de lehet hogy lenne amit kiír vagy megoszt ami meg érdekelne. Vagy amit más megoszt de így betemetődik.

Mikor hazaértem, alváson kívül semmi máshoz nem éreztem magamban energiát, ehhez képest elküzdöttem magam a dugóban a suliba, végigültem a szülőit, hazajöttem biztatni a gyerekeket hogy írjanak leckét illetve segíteni nekik (illetve a lehetőségekhez képest higgadtan hallgatni és kezelni Nudli sirámait hogy már fél óra eltelt és még mindig van hátra), valamint vacsit készíteni nekik. A másik választás az lett volna hogy miután végigültem a szülőit, késve átsietek a másikra, de így még mindig jobban jártam. Gé éppen teljesen kiborulva írogat üzeneteket hogy már nem bírja.

Az előbb pedig egy kicsi gyűrött papírfecnit kerestünk (tényleg nagyon kicsi, mondjuk félx2,5 centi, de nem pont mert amorf) és mentettünk ki a kukából, ugyanis Nudli találta valahol és olyan egyedinek tartotta hogy nagyon a szívéhez nőtt. Ez egy kicsit felvidított.

Amikor a volt apehes arról mesél (kissé szégyenkezve) hogy hogyan variálnak a saját családjában ezekkel a dolgokkal: priceless.

Egyébként élünk, csak ha megírnám a sok mindent akkor ma sem haladnék a fordítással miközben kezdenek összecsapni a fejem felett a hullámok, mert csak közeledik a határidő (és mit sem segít, hogy az első héten majdnem be is fejeztem ha azóta másfél hét alatt 4 mondatnyit haladtam (ebből kettőt már ma sikerült összehozni)), meg kell írnom egy szakvéleményt és jövő hét végén Gé elutazik. Pedig ma még egy olyan remek ötletem is támadt, hogy kicsit könnyítek a lelkiismeretfurdalásomon amiatt hogy annyi jó kezdeményezéssel találkozom és egyiket sem támogatom, azáltal hogy legalább itt a blogban összegyűjtöm őket, hátha valaki kedvet kap, vagy ha egyszer lesz időm/pénzem/adó 1%-om/satöbbi akkor nem az lesz hogy jaj pedig annyi jó volt de most egy se jut eszembe, hanem itt meg tudom nézni.

Hiányzik hogy már nincs olyan sok blog mint régen, de közben szerintem én is lustultam és a még könnyebben emészthető és gyorsabban felejthető posztokat preferálom. Fél percnél több időt csak a különösen érdekes dolgokra szánok. Ha hallok egy-egy blogról feliratkozom rá, de gyakran néhány hét után rájövök hogy nincs türelmem hozzá.

Mára az volt a terv hogy elmegyünk Eplénybe síelni, ehelyett megnéztük a Harry Potter két utolsó részét. Egyszer már előfordult hogy elmentünk egy napra síelni (Visegrádra), és ugyan Berci mondta hogy ő nem fog, elvittük hogy hátha kedvet kap, de nem kapott. Most is elkezdtünk emiatt aggódni (miután kiszámoltuk hogy négyünknek 30-40 ezer között lenne a kis túra) (és összeszedtünk mindenhonnan minden szükségeset, Nudli lábához igazítottuk a cipőjét stb) úgyhogy megkérdeztük még egyszer hogy biztos akarnak-e jönni, mire Berci kibökte hogy ő nem, majd lefekvés után még egyszer visszaszivárogtak mindketten azzal, hogy Berci tényleg nem szeretne. Mert az nem jó hogy egy napos szerinte. Lehet hogy túl későn szóltunk.

Tettem egy halvány próbálkozást hogy azért valami kisebb program lehetne, de csak a meki jutott eszükbe, azt meg leszavaztam. Máskor szokták hiányolni a programokat, de most nagyon jól elvannak itthon, lehet hogy a hideg miatt, vagy kifárasztotta őket az iskola meg a karácsonyi ünneplés.

Viszont elkezdtem újra futni, meg kihímezni vastag fonállal egy keresztszemes szettet, amit évekkel ezelőtt kaptam, amiből majd párnát lehet készíteni ha kész lesz (bár nyan cat is várja még a keretet). És negyedik napja fáj a fejem, de már csak kicsit.

legalább a hajam jó

Tegnap nézegettem a régi képeket hogy keressek a fodrászomnak olyat amin tetszett a rövid hajam, és a kis bébik annyira édesek voltak meg kellett zabálni őket. A hétvégén meg a naplójukat olvasgattam mert kérdezték hogy mi volt az első szavuk és nem elégedtek meg az anyával és az apával, mert az unalmas. Berci megelégedett a vu-vu-val a kutyára, pedig mondta azt is hogy hamm meg tik-tak (és apa), Nudli meg a nemmel, de a hintát is mondta az anyán kívül, amit mindkettőnkre értett. A naplóban is édesek, főleg amikor Nudli szavait kerestem és Berci már 3 év körül volt, elképesztőeket bírt mondani, de azért sok olyan is van hogy megint nem aludtak, nyűgösködtek, sírtak, megint betegek, Gé milyen későn jött haza stb stb. Szóval azért negatív is voltam, meg nem is volt felhőtlen.

Berci megint sírt este, nem tudja miért. Mondjuk előtte kiabáltam velük, ők nagyon fel voltak dobva és néhány percig mind a négyen itthon voltunk, de már lefekvésidőn rég túl voltak és nem volt türelmem hozzájuk. De azért nem akkor kiabáltam amikor édesen csiviteltek, hanem amikor Berci elvette az egyik díszpárnát Nudlitól amit Nudli előtte zsákmányolt a kanapéról és épp kezdtek veszekedni. Berci azt mondta nem emiatt sírt, de ki tudhatja.