Angyalok és démonok

Trará! Nemistudomhány héttel a bemutató után, végre eljutottam moziba.  Da Vinci kód + Ewan McGregor – Audrey Tatou = Angyalok és démonok

Tom Hanks jó, Ewan McGregor jó és reverendában is szexi, a csaj elég jellegtelen, annyi hogy Cuddyra emlékeztet. És ezt mindenki ugyanígy gondolja akit megkérdeztem, igen, igen, a férjem volt az.

Az elején a részecskegyorsítós rész inkább paródiának tűnik. Az antianyagról még összehozhattak volna pár épkézláb mondatot, hogy ne hangozzon szánalmas hülyeségnek, meg elég hátrányosan is néz ki. Gondolom a könyvben van egy kis okoskodás róla, ami legalább halványan emlékeztet a tudományra.

Utána a 24-es rész pörgős, vannak benne csavarok, aki nálam is ritkábban jut el moziba és nem akar a befejezésre vonatkozó utalást olvasni az ne olvassa el a csillagos részt,…*

Dan Brown-ra kicsit haragszom, mert szerintem nem volt szép dolog hogy üzleti húzásból behazudta hogy a szent grálos dolog igaz, persze a keresztények is buták hogy ilyen hisztériát csaptak miatta, de akkor is. Végülis bejött neki, akkor meg gondolom mindent lehet. A két csillagra ugyanaz vonatkozik mint az előbb.** Én a Focault inga után olvastam a Da Vici kódot, biztos ezért alakult ki az az elképzelésem, hogy Dannynek is tetszett, és arra gondolt, hogy kéne írni valami hasonló csak ponyvában.

Összefoglalva: könnyed nyár esti szórakozás, a dupla szék meg poén.

SPOILER—SPOILER—SPOILER—SPOILER—SPOILER—SPOILER—SPOILER—SPOILER—SPOILER–

*….meg olyan amikor várod a csavart, aztán lemondasz róla, de aztán mégis jön.

**Itt legalább ki van mondva a végén hogy az egész csak kitaláció.

Így mulat a magyar kispolgár

Tegnap nagy sikerrel ünnepeltük 10 éves fennálásunkat. Miután leadtuk a gyerekeket, elmentünk a Mammutba, vettünk nekem szép fürdőruhát, és átsétáltunk a Nagyi palacsintázójába. Mivel az első randink itt volt, a 0. pedig az Ecseri úti McDo-ban, gyakran megyünk eccerű helyekre a házassági évfordulókon. A palacsinta finom volt, de sietve kellett betömni magamba, mert közben telefonált anyu hogy a nagyobbik cumija nem ott van ahol lennie kéne (a szájában), hanem egyikünk táskájában figyel. Nem számít kinek a táskája volt a fent említett, ilyen bárkivel előfordulhat. Visszaromboltunk az autóért a Mammut parkolójába, persze rossz liften mentünk le ezért egy pár percet vesztettünk a terep átfésülésével. Kb 3/4 óra alatt megjártuk az utat anyuékhoz és vissza, így még pisilni is jutott időnk mielőtt elkezdődött a film.

Van olyan babona hogy a 10. h.é. meghatározza hogy milyen lesz a következő tíz év? Mert akkor jellemezni fogja a gyümölcsös-pudingos palacsinta, Dan Brown filmek multiplex moziban való megtekintése, a kresz határainak finom feszegetése (a férjem részéről), és enyhe alig érezhető halálfélelem (az én részemről persze).

Tegnap voltak nálunk érdeklődők megnézni a lakást. Ha kicsit gyakrabban jönnének, egész szép rend és tisztaság lehetne nálunk.

The One with the Cookbook

Ma a Stahl Judit könyvből ebédeltünk (mámint főztem, természetesen tányérból ebédeltünk). Csak kevés receptet próbáltunk ki belőle, valahogy nekem sose 20 hanem kb 40-100 perc alatt készülnek el még ezek az egyszerűk is. Most is felmérgesedtem, amikor azt írta: a meghámozott fokhagyma-gerezdeket finomra vágjuk, … Na persze, ha  a kukta előre meghámozná, akkor nekem is elkészülne a mártás mire kifő a tészta. De aztán végülis csak kicsit kellett várni a mártásra a végén, a gyerekeknek mindegy volt mert ők úgyis kechuppel ették. Ha még ötször elkészítem, már lehet hogy sikerül majd.

És nem igaz hogy egy csepp ecettel elkevert olívaolaj eltünteti a fokhagymaszagot az ember kezéről, inkább fokhagyma-ecet-olívaolaj szagúvá varázsolja. Persze attól még a körmöknek biztos jót tesz.

 

The One with the Store

Enyhén megszivattam magunkat a minap amikor vöslauer sportkupakos gyerekvizet vettem, mert eddig a looney toonsos nestlé aquarelt használtuk, de az nem volt az ósönben (igenigenpersze osán), gondoltam hátha ez is jó lesz. Jó is lett, erre most meg azt mondja a nagyobbik, hogy neki csak ilyen jó. Az ilyet meg még kevesebb helyen lehet kapni mint a n.a.-t, ami jelenleg van itthon 4 db, de látni se akarják a drágaságok. Konkrétan csak az osánról tudok, de erre tessék ott meg egyetlenegy utolsó darabocska volt, zöld, nekünk pedig minimum egy zöld és egy kék kellett volna. Bár még van egy kis esély hogy a zöldalmás jupik is jó lesz .

Ezért ügyi után beugrottam, a férjem még felhívott, hagy ha már megyek, vegyek még pár dolgot, pl a mai ebédhez.

"- Fokhagyma,…

 – Végy egy duci gerezd fokhagymát!

 – Nyolc duci gerezd, de szerintem annyit ne tegyünk bele."

Az a baj ezekkel a nagy helyekkel, hogy nem tudok időtakarékos üzemmódban vásárolni bennük, ha beszabadulok minimum 1,5 óra. Kezdődött azzal hogy úgy emlékeztem a teszkóba szoktam járni (=voltam egynél többször az elmúlt pár hónapban), de az útvonalat végiggondolva mégiscsak ez maradt. A parkoló határozottan ismerős volt, aztán bent újra elbizonytalanodtam, mert pl felcserélték a női és a férfioldalt a ruháknál, meg a lekvár helyén wc papír volt stb. Még csak nem is nézelődtem sokat, csak egy fürdőruhát próbáltam fel (a szabása jó lett volna, de a flitter nekem túlzás), meg a könyveket néztem meg, mert hát anyunak kell valami névnapjára, vettem is egyet amit még nem döntöttem el hogy tetszene-e neki vagy megtartom (Mesterkurzus: A boldogság nyomában.)

És nem volt licsi sem.

The One With the Anniversary

Ma fogunk ünnepelni, éljen.

leleplezés

mostakkor hogyanis működik ez a statgép?

Ma hajnalban 1-kor tegnapra 1, azaz 1 db látogatást jelzett ki, reggel meg már 36-ot. Mára viszont most jelez 4-et, miközben a kisvakondos bejegyzés mellett ott díszeleg a gyönyörűséges 49-es szám.

Gondolom az van, amikor a gépek annyival okosabbak nálam, hogy fel sem foghatom a működésüket. Vaaaagy…. nem erre gondolni se merek.

Vagy lehet hogy kicsit le van maradva, mint ahogy én soha.

Zodiákus

Tegnap részben láttam a Zodiákust, bekerült a “meg kell nézni” fiókba. Az elejéről lemaradtam, ezért csak annyit fogtam hogy keresik ezt a szorozatgyilkost, sőt úgy gondolják meg is találták, de nem lehet rábizonyítani. Aztán hazaért a férjem és elkapcsoltunk, mert ő is meg szeretné nézni, méghozzá úgy hogy nem tudja előre a végét.

A férjem életfilozófiája szerint egy filmet vagy elejétől végéig kell megnézni, vagy sehogy. Mivel a zavaró tényezőket otthon sosem lehet teljesen kiiktatni (“Anya, ülök az öledbe” stb), mindent DVD-ről kell nézni és szükség esetén (=ha akár egy szó is elveszett) visszatekerni.

Én nem ilyen vagyok, direkt örülök ha pont megy egy film a tv-ben amit meg akartam nézni, az esetek többségében kiderül hogy nem érdemes, ki lehet pipálni. Ha meg tetszik, utólag megnézem az elejét, és ott ragadok. Így volt a Szigettel. Meg a Mementó, ha lehet még egy fokkal jobban össze voltam keveredve mintha csak úgy simán (igaz hogy az események sorrendje miatt nem számít, viszont asszem valami fontos elhangzik az elején ami kell a végéhez). Terveztem, hogy megnézem hátulról előre, jelenetenként visszatekerve, de nem került rá sor.

komment

megtaláltam. nincs válasz.

Hundertwasser

Nemrégiben végre befejeztem a nagy művet (csak a szkenner kicsit meggyűrte):

Már ideje volt, kb 3 évig tartott, ugyanis én borzasztó elfoglalt vagyok, főleg csak az anyósoméknál hímeztem ha vendégségben voltunk, kitéve magam minden  látogatáskor 1-3 alkalommal (attól függően hogy sógoromék ott voltak-e és hányan) a következő párbeszédnek:

– Jé, még mindig ezt csinálod?

– Igen.

– Mikor is kedted el?

– Hát, már legalább [amennyi ideje tart].

– Mi is van rajta?

– Hundertwasser házak.

– Ja tényleg. Olyan ügyes vagy, én ezt biztos nem tudnám megcsinálni!

– Nem nehéz, csak keresztbe kell öltögetni.

– És hogy van ennyi időd?

– Nincs, ezért tart ilyen régóta.

– Hát nekem biztos nem lenne hozzá türelmem.

És így tovább, de most vége, elkezdtem a katicás szettet amit a férjemtől kaptam, azt még nem látták.

Kedvencek 2.

Nagyjából összeszedegettem a kedvenc könyveket is, meg frissítettem a filmeset is.

Írók, akiktől eddig minden tetszett: Salinger, Douglas Adams, Frank McCourt.

Sorrend eszembejutás alapján: Zabhegyező, Száll a kakukk fészkére, Gyűrűk ura, Galaxis útikalauz, The Wrong Boy, The Curious Incident of the Dog in the Night-time, A vöröstorony kincse, Pi élete, Gépnarancs, A Focault inga, Az aranyketrec, Flowers for Algernon, Egerek és emberek, A mester és Margarita, A long way down.

Ezek amik tényleg, és nagyon, és emlékszem is rá, vagyis elég durva szűrőn mentek át.

Van akinél "nem tudja a bal kéz, mit csinál a jobb", nálam "ma nem tudom hova kommenteltem tegnap", csak én nem erkölcsös vagyok, hanem feledékeny. Vagy csak álmodtam?

Irigylem teodorát, hogy ilyen ügyi ezekkel a blogos dologgal, sebaj majd egyszer én is. Neki pl. ma írtam, ha holnapig nem felejtem el hogy itt fel van írva akkor megtalálom. Ja mert neki van olyanja ami számon tartja hogy hova kommentelt, be is linkelte, én is használhatnám csak félek hogy valamit végzetesen elcsesznék.

Sebaj, ha rengeteg idő-és energiabefektetéssel megtanulom ezeket a bookmark meg rss meg hasonlókat, akkor majd én is kurva sok időt fogok megspórolni a netezésnél.

Régen készült, de ez nem mentség

Aranyos a kisvakond, meg minden, de azért beteg ember lehetett ez a Zdenek. Például. Áramszünet, van, ezért kisvakond és egy bácsi nagyon fáznak, ezért a parkettából meg a könyvekből tüzet raknak a nappali közepén a szőnyegen, ebből nem lesz gond, szépen ég a tűz, viszont amikor rádobják a tv-t is, az felrobban és füstölni kezd. Sebaj, a bácsi lyukat vág a háztetőn és kimegy a füst.

Meg naturalisztikus is, de az a kis himbilimbi semmi ahhoz a részhez képest, mikor a nyuszinak gyerekei születnek. Csak annyit mondok hogy a kamera nem nyuszimama fejénél áll. És lepel sincs. És egyáltalán, mit szűrnek így le a gyerekek a felnőtt életről? Nyuszi virágot visz a nyuszilánynak, ölelgetik egymást egy felhőn, aztán nyuszilány egyszercsak elkezd sivalkodni és kipottyan belőle 3 kisnyuszi. És még a természetes szülést se propagálja, ugyanis érkezik Kisvakond az episiotomiás szettel (és nem fél használni).

Állítólag az állatok hangját a gyerekei adták, nem a kisvakondé, hanem Milleré.

10.

Azt szeretem a férjemben, hogy:

– ilyen sokáig elviselt,

– még azt is türelmesen végighallgatja, hogy milyen új hirdetést láttam a liftben

– készít a gyerekeknek motkány alakú joghurtfagyit

– mindig megdícséri a főztömet

– olvassa a blogom, pedig utál hosszú szövegeket olvasni.

 

meleg van

meleg van.

retró

Ma retró napom volt, vagy legalábbis délutánom, kezdődött azzal, hogy hazafelé a bicikli sárhányója hozzáért a kerékhez, és így ugyanolyan volt biciklizni mint régen dinamóval. Aztán a ventillátor keresése kapcsán előkerült egy kosár, és megtaláltam benne a gyerekkori memóriajátékot (fogkrém, kávéfőző, HÉV, nagyon szuper), meg a happy cube-ot. Párat kiraktam, de kicsit elvette a kedvem hogy a gyerekek gyorsabban bombázták szét mint ahogy én összeraktam. Ez már nagyon friss, modern hangulatú volt.

photographic pictures

Ma több megörökítésre érdemes dolog is történt.

A kisebbik felhúzta az egyik zokniját mindkét lábára:

Észrevettük, hogy a fikusz átnőtt a függönyön:

Az ember elmegy egy kicsit nyaralni, és a növények rögtön rosszalkodni kezdenek.

Popeye tud valamit

Az ügyeletet senki sem szereti, nemcsak azért mert bent kell tölteni az éjszakát a családi fészek melege helyett, hanem azért sem, mert folyamatos készenlétben kell állni, hiszen bármikor nyakunkba szakadhat valamilyen embert próbáló, nagy lélekjelenlétet és gyors döntést követelő feladat. Mint például kedves kollégánk kiengedése az előtérből, ahová véletlenül bezárta magát.

Viszont érdemes volt tegnap spenótot ebédelnem, mert hazafelé váltás nélkül mentem fel a kb 1 méter 20 cm hosszú, de kifejezetten meredek emelkedőn, ahol kezdetben fel kellett tolnom a biciklit. (valójában 2-3 méteres is megvan, ha fényezni akarom magam, akár 8 is.)

nem beemeltem, én gépeltem be

“A grafománia (a megszállottságból eredő könyvírás) törvényszerűen járvánnyá fajul, ha a társadalmi fejlődésben érvényesül az alábbi három alapfeltétel:

1. magas fokú általános jólét, amely lehetővé teszi, hogy az emberek hasznot nem hozó tevékenységnek szenteljék magukat;

2. a társadalmi élet nagymérvű atomizálása és az emberi egyedek ebből következő általános elmagányosodása;

3. a nagy társadalmi változások teljes hiánya a nemzet belső életében. (…)

De az okozat visszahat az okra. Az általános elmagányosodás grafomániát eredményez, a tömeges grafománia viszont elmélyíti és megnöveli az általános elmagányosodást. A könyvnyomtatás feltalálása annak idején lehetővé tette az emberiségnek a kommunikációt. Az általános grafománia korában a könyvírás ellenkező értelmet kap: mindenki körül van véve a betűivel, mint valami tükörfallal, amelyen kívülről egyetlen hang sem hatol át.”

dalszöveg

Ha már, akkor már bemásolom a szövegét, addig sem kell bíbelődnöm azzal hogy végre megtaláljam a hangomat.

Eclipse
(Waters) 2:04

All that you touch
All that you see
All that you taste
All you feel.
All that you love
All that you hate
All you distrust
All you save.
All that you give
All that you deal
All that you buy,
beg, borrow or steal.
All you create
All you destroy
All that you do
All that you say.
All that you eat
And everyone you meet
All that you slight
And everyone you fight.
All that is now
All that is gone
All that's to come
and everything under the sun is in tune
but the sun is eclipsed by the moon.

"There is no dark side of the moon really. Matter of fact it's all dark."

Nem tudom hogy rám illik-e, csak jól hangzik.

mindenütt jó…

…de itthon van fülpiszkáló.

webkamera helyett

Most éppen a kisebbik a dupla ágy egyik csücskében alszik, a nagyobbik az általam paplanból épített elválasztóvonalon, férjem a kinyithatós ágyon heverészik (ez a pótágy, de ez volt közelebb a televízió-készülékhez és az internetes dugóhoz a falban), mellettem hangoskodik a few good men (egyébként szerepel benne Carter doki és Jack Bauer is, nem vagyunk rá méltók). Jómagam pedig épp az imént fejeztem be Lucia 2006. augusztusi bejegyzéseit, jelenleg pedig ezt írom.

Senki nem mondhassa, hogy nem engedek belelátni az életembe.

bigbrother

Érdekes dolog blogolvasás, amellett hogy az ember kíváncsi hogy mások mikről írnak, mi az ami megfog benne, na hát természetesen erről van nagyon is kiforrott véleményem, amit ezennel meg is osztok.

Khm. Lényege a kukkolás.

Viszlát.

Na jó, zseniális okfejtésem további morzsáit is széthintem.

Tehát olyan mint a valóságsók, vagy az annapeti könyvek: az emberek szeretnek bekukucskálni mások életébe. Ha az legalább egy kicsit érdekes. A jó stílus mellett nem árt ha a szerző valóban enged belelátni az életébe valamilyen szinten, na meg ha történik is valami időnként, bár sokmindent meg lehet írni unalmasan és érdekesen is, szóval mégis inkább a stílus a legfontosabb.

Kár hogy velem soha nem történik érdekes.

És ráadásul néha még arrogánsnak is tűnök, pedig az a legkevésbé sem próbálok lenni.

Visszatértem az önsajnáló fázisba, pedig ma sportoltunk is.

Nehéz olyat találni, amire még senki se gondolt

A sulemia nen a suli és a bulimia keveréke, és igen tudom hogy kell írni a bulimiát.

De az vicces, hogy beírtam a gugliba, és van olyan program ami kiírja hogy az adott keresztnév mennyire gyakori az országban, államonként is lebontja, meg hogy milyen vezetéknevekkel fordul elő, és Sulemiből és Sulemiából is egy-egy van. Egyik se én vagyok, ez már kevésbé meglepő gondolom.

Ma meg masszázson voltunk, szintén ajándék, de most nem együtt. Ez is jó volt, bár néha rángatóztam meg vihogtam, a csaj szerint túl görcsös a hosszú hátizmom, biztos a gyerekek miatt, szerintem meg azért mert extrém csikis vagyok. Máskor is okozott már problémát. Hason kellett feküdni, kicsit aggódtam hogy elalszom és lecsöppen a nyálam a földre, de erre esély sem volt, pikk-pakk vége lett. Asszem még energiát is adott volna át a csaj, ha hittem volna benne, bár csak a végén kérdezte, de szerinte aki nem hisz annak úgyse lehet.

Na és miközben ott feküdtem, gondolkodtam hogy ma már tényleg írok egy szenvedős bejegyzést, tegnap este nagyon magam alatt voltam, merthogy csak lustálkodunk meg átalusszuk a fél napot meg mindjárt vége és menni kell dolgozni, meg más is volt de azt most hagyjuk. És közben rájöttem, hogy bmeg, hülye vagyok én? Itt fekszem a masszázsban a wellness hotelben a (már oly sokszor emlegetett) svédasztalos reggeli és a (szintén nagy publicitásnak örvendő) pezsgőfürdőzés között, és nyavalygok. (Ja, kis kitérő, de rájöttem hogy attól hogy sokminden van a reggelinél, nem vagyok köteles rántottát meg sonkás meg lekváros szendvicset túrni, inkább a gyümölcssalátát preferálom, meg egy kis répatortát, mert azt ugye muszáj, de még nutellát se kenek rá.)

Tehát, mi a baj velem, hogy semmit nem tudok élvezni? Mindig, mindenhol megtalálom a nyaválygás tárgyát, pl itt is, holnaptól meg majd jól azon fogok nyavalyogni hogy milyen kár hogy máris vége, még ki sem élveztem. Úgyhogy elhatároztam hogy igenis élvezni fogom, meg ezt nem is olyan nehéz, de valójában az életem is ugyanilyen, és elég abból hogy sorolgatom hogy hja, hát ez is szar meg az is szar.

mivel érdemeltük ezt ki?

Azért az már tényleg nem járja, hogy negyed 1-kor még 2 db gyerekünk van ébren! És nincs buli meg semmi, csendben fekszenek.

nordic walking

Ma voltunk mozogni, na nem azért mintha mi olyan sportosak vagy vállalkozó kedvűek vagy eltökéltek lennénk, hanem hát ingyen járt a nyaraláshoz, ezt azért nem hagyhattuk ki. Egész jó volt, meg érdekes. Kicsit idétlen az ember azokkal a botokkal, bár az oktató szerint a Margit szigeten már rohangálnak ilyenekkel, viszont megmozgatja a karokat is, és az ember mégse köpi ki a tüdejét, meg lehet közben nézelődni (ha az embernek van egy kis rutinja, így csökken az esély hogy hasraesik a botban.) (Annyira még én sem vagyok béna.) (Vagy igen?) A futás nem embernek való t sose tudtam megszeretni, nem mintha nagyon próbálkoztam volna, elég szenvedés volt az iskolakör a gimiben, szerintem nekem nem működik jól az endogén ópiát rendszerem, vagy a tudatalattim elnyomja az eufóriát.

Valamint elkezdtem görcsölni azon hogy majd újra dolgozni kell.

Ennyi eszem van

És csíkosra napoztam a lábam. Ezt vizuálisan is terveztem szemléltetni, de kiderült hogy a fényképen a combom van annyira nem is feltűnő.

ebéd

A telek nek vannak hiányosságai, a társaság ezzel szemben néha egész szórakoztató.

Öcsém: Gyorsan eszem, mert kezdek jóllakni.

 

Kisebbik (kezén egy sajtreszelő): nézd, én már így születtem!

Én: A sajtreszelő kezű.

Kisebbik: Mindent tudok vele csinálni, dobolni is!

Öcsém barátnője: Csak ne próbáld kitörölni a csipát a szemedből.

 

Találmányok 2.

Alapjában véve nem értek egyet a fogyasztói társadalom azon törekvésével, hogy az életet egyre kényelmesebbé és erőfeszítéstől mentessé tegye, pl hogy mindent automatizálnak, már elég egy gombnyomás, holnap elég lesz csak rágondolni és a számítógép behívja a kívánt oldalt, beindul a légkondi, kimos a mosógép stb. Viszont van néhány dolog ami tényleg megkönnyíthetné az életet.

– Pl. az UVB-áteresztő(kizárólag a nem rákkeltő, barnító sugarakat persze) ruha , napszemüveg, óra, szandál (a lebarnult bőr mítoszáért nem vagyok annyira oda, viszont a fehér csíkok zavarnak).

– Vagy a szúnyogriasztós naptej. Itt a Telken ugyanis olyan mértékű a vegetáció, ami megengedi a szúnyogoknak hogy vakító napsütésben +35 °C-ban is támadjanak.

– Hajvágó készülék, ami egyesével tapogatja végig a hajszálakat, és egy centivel a töredezettség fölött vágja el.

– Valamint a nagyvárosi közlekedési rendszert is átalakítanám, ez kiváltaná az autókat és a tömegközlekedést is egyben. Alacsony, keskeny nyomtávú sínre gondolok, amin egy-hat személyes kabinkák közlekednének keresztül-kasul a városon, leágazások pedig minden házszámhoz tartoznának, mindenki odarendelhetné a járművet ahova amikor indulni akar, beírná a célt és kész. A számítógépes vezérlés + GPS navigációs rendszer kiküszöbölné az emberi hibát, így gyors és balesetmentes lenne az egész. És természetesen újrahasznosított üzemanyaggal működne. És az unokáink hitetlenkedve hallgatnák az „és akkor elfelejtettem leszállni a metróról/rossz irányba szálltam/ másfél órát főddögéltünk az autóban mire haladtunk száz métert”.

Tudom mit tettél tegnap éjjel

Lehet hogy azért nem szeretem sem a thrillert, sem a horrort, mert a valóság is olyan sokszor produkál félelmetes élményeket. Tegnap éjjel például én feküdtem le utoljára, de még akkor sem voltam nagyon álmos, feltételezhetően a mértéktelen nappali alvás miatt. Így aztán nem zuhantam a következő percben mély álomba, hanem hallgattam a szobában az idegesítő zümmögést, amiről végül nem derült ki hogy mi okozta.  Viszont megláttam az óriási gusztustalan éjszakai lepkét a falon, még csak nem is békésen pihengetett, hanem ide-oda röpködött, úgyhogy ezután már az a tudat nem hagyott elaludni, hogy ha megteszem arra fogok legédesebb álmomból ébredni, hogy a szárnya az arcomat simogatja. Az ilyen helyzetekre jól működő stratégiám van: szólok a férjemnek hogy intézze el. De hát arany szívem van és nem ébresztettem fel, hanem inkább rettegtem. Később kieszeltem az Ördögi Tervet a Lepke Elpusztítására: lementem papírzsepiért, hogy majd azzal megfogom, és (leírni is borzongató) összenyomom. Ehhez felkapcsoltam az előtérben a lámpát, ezért amikor megpróbáltam elkapni, a lepke kimenekült. Én meg le a villanyt, vissza a szobába, és szorosan becsuktam az ajtót. Csakhogy így az egyetlen fényforrás megint bent volt a szobában (nem miattam van éjjeli fény, a gyerekeknek kell), az ajtó meg üvegből, a lepke tehát elkezdett kopogtatni a szárnyaival az ajtón.  Ekkor már komolyan rettegtem, elkezdtem bibliát olvasni (az éjjeli fénynél), hogy hátha elálmosodok. A lepke meg addig-addig próbálkozott, amíg megtalálta az ajtó alatti rést, és bepréselte undorító szőrös testét vissza a szobába. Újabb, még ördögibb tervem abból állt, hogy most már a papucsomért mentem le. Végül lecsaptam, és a zsepibe csomagolva kitettem az asztalra az előtérbe.

Ma reggel  mikor kimentem a szobából, megláttam hogy a zsepi üres!!!!! Akkor nem foglalkoztam vele, de most amikor vártam hogy bekapcsolódjon a gép, megláttam a lepkét az ágyunkon. Újra a zsebkendős módszerrel próbálkoztam, de kiderült hogy az idegeim nem acélosodtak meg eléggé az éjszaka során, úgyhogy a lepke először befúrta magát a férjem takarója alá, aztán pedig elmenekült. Most valahol szabadon bujkál a házban (a fix szúnyogháló átka).

Melyik horrorfilm érhet fel a borzalommal?

to be cont.

hopefully not

thinner

Az utóbbi időben az „ahhoz képest hogy két gyereked van” kitétel nélkül is kaptam az alakomra vonatkozó pozitív visszajelzéseket, de még jobban örülnék ha én is elégedett lehetnék, meg a fekete kordbársony gatyámat is tudnám hordani, ezért mostanában lépéseket tettem az ügy érdekében. A tuti fogyókúra tippem: kevesebbet enni  és többet sportolni mint előtte. + Rájöttem, hogy a diétás tanácsadók hazudnak, és egyáltalán nem óriási hiba kihagyni a reggelit, sőt pont hogy nagyon jót tesz, és hasznos.  Azt nem állítom hogy egy hét alatt elértem a kívánt hatást, inkább hogy a tükör és a mérleg is adott olyan jeleket, hogy hajlandók újra a barátaimmá válni.

Ezt húzza keresztbe a nyaralás, vagyis a Telken bevett szokásos egész napos megfeszített heverészés + villásreggeli – tízórai – kiadós ebéd – uzsonna – vacsora – kis esti nasi kombináció. Azért küzdök, szerencsére itt mérleg sincs, majd otthon kiderül hogy ki nyert.

Most mennem kell elkészíteni a következő laktató és kiadós ebédet.

félszavakból se

Ebéd közben a kisebbik azt mondta, hogy “Engem is!”, és én nem jöttem rá, hogy ez igazából azt jelentette, hogy “Anya, légy szíves vedd le a késeddel a villámról a tésztát ami épp most raktam rá!” Hát milyen anya vagyok én?

már nem is emlékszem mikor

Ma fél 11-kor keltem, utána pedig a fiúk elmentek hármasban fagyizni, egyedül vagyok itthon és csend van! Végre van időm magamra Szaladok főzni, de még így is.

Aranyba kéne foglalni ennek a drága embernek a nevét.

Kedvencek

A múltkor tréfásan cseszegettem a haveromat hogy ha az utolsó filmet ami igazán tetszett neki 3 hónapja látta és hetente 3 filmet néz meg akkor mennyire finnyás az ízlése. Azt válaszolta hogy csak 2-t néz hetente.

Pedig nekem is. Összeszedtem a filmeket amik tényleg tetszettek életemben. Az tűnt fel hogy majdnem mindegyikben van defektes szereplő. Úgy tűnik én mégis azt választottam hivatásnak ami igazán érdekel.

A teljesség igénye nélkül: Madárka, Szex hazugság videó, Ragyogj, Nevem Sam, Ponyvaregény, Trainspotting, Egy csodálatos elme, Mielőtt felkel a nap, Egy makulátlan elme örök ragyogása, Nem vénnek való vidék, Mások élete, Vicky Christina Barcelona (de az lehet hogy csak azért mert még frissebb élmény).

Próbáltam időrendi sorrendbe tenni, csak hogy legyen valami sorrend. Ok, azt nem állítom hogy mozibuzi lennék, de ez azért akkor is elég karcsú…

Ja igen ijesztő filmeket nem nézek mert nem szeretek félni, és utólag is szoktam. Ilyen szempontból legrosszabb élményem az Útvesztőben, az legalább egy hónapig éreztette a hatását. De még a Tudom mit tettél tavaly nyáron is megrázó volt.

Sorozatokat meg előzetes elhatározás alapján nem nézek mert szimpla időpazarlásnak tartom, nem úgy készül hogy értéket közvetítsen vagy bármilyen gondolatot átadjon, hanem tudományosan megtervezik hogy minél többen váljanak addikttá. Felesleges időm az pedig nincs. Mind kell a blogra.

Update 07.25: ezek még eszembe jutottak: A halászkirály legendája, Fight club, Jackie Brown, Ford Fairlane, A zongorista, Lesz ez még így se.

comme les autres

Vége lett a filmnek, így azért könnyebb oda is figyelni arra amit írok, javul az esélyem hogy összehozzak egy épkézláb postot.

Jópofák ezek a francia filmek, nem történik semmi különös csak úgy mindenki éli az életét, népszerű motívumok tűnnek fel mint terhesség, kisbabák, szerelem, esküvő… Ez spec még pc és trendi témát is választott.

türelmetlen anya

Ma este kétszer is kiabáltam a gyerekekkel.

21.15: Anya, a majom beleesett a pisibe!

21.23: Anya, a kislámpa nem világít mert leesett és a dugója kihúzódott a falból!

Borzasztó könnyen elvesztem a türelmem.

A haverom azt mondta, hogy írjak blogot aztán cseszegessem hogy mért nem olvassa, de ehelyett az lett hogy írok blogot és cseszegetem hogy mért nem válaszol a neki írt levelemre, úgyhogy basically minden maradt a régiben.

A pszichiátria helyzete Magyarországon

Ezt itt olvastam:

“A tárca szerint viszont az aktív pszichiátriai ellátás kapacitása az OPNI megszüntetésével sem csökkent. A krónikus ellátásban csökkentették az ágyszámot, mert nagyon sok esetben fekvőbeteg-szakellátás címén szociális ellátást nyújtottak.”

Csak azt nem értem, hogy arra mért nem gondol a tiszteletreméltó tárca, hogy a kórházak nem jókedvükből nyújtják a szociális ellátást, hanem mert a bekerülő, önellátásra képtelen betegeket nem másnap tudják elhelyezni a megfelelő szociális intézménybe, hanem hónapok-évek múlva. Merthogy ugye nincs elég hely ott sem. Arról hogy mért nincs kiépítve megfelelő szociális háttér, sőt mért éppen leépülőben van ez is, azt hallottam, hogy ma Magyarországon a kórházi ellátás olcsóbb az államnak mint a szociális otthoni, de ezt nem ellenőriztem. Kétségkívül megmagyarázná a helyzetet.

Azzal egyetértek, hogy nem kell az elmebetegeket egy távoli jól bezárt nagy épületben elkülöníteni a többi normálistól. Ha gyakrabban találkoznának velük, talán nem is szörnyülködnének annyira és néhány előítélet is megdőlhetne. Részben emiatt nem is bánkódtam nagyon amikor azt hallottam hogy megszűnik a Lipót. Na de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy bing csak úgy megszűnik, légüres teret hagyva maga után. Sokáig találgattuk, hogy hol lesz az utódja. Úgy képzeltem, hogy a tematikus osztályok (memória klinika, gyerekosztály, rehabilitáció, éjszakai szállás, a foglalkoztató, ahova  több 100an jártak be naponta, stb stb) elköltöznek, hogy felszabaduljon az értékes, jobb sorsra érdemes telek, a sima területi ellátást nyújtó osztályok pedig beintegrálódnak a bp-i kórházak pszichiátriai osztályaira, a dabasi meg halásztelki betegek úgysem élvezték annyira a hűvösvölgybe való kibumlizást. Ebből az lett, hogy a gyerekosztály megmaradt a Nyírő kórház 3. oldalán ahol nincs rács az ablakon és nem tudnak kimenni a kertbe, a területeket elosztották a kórházak között, csak elfelejtették arányosan növelni az ágyszámot és a személyzetet. Nem igazán látom, hogy ettől mért csökkenne a pszichiátriai betegek stigmatizációja, de hát biztos én vagyok a szemellenzős.

Más miatt, de pont ma számoltam ki, hogy a bruttó órabérem 819 Ft.