Isolde

Most egy darabig félve fogok a readerben rákattintani a címekre, hogy megnyílnak-e a blogok, vagy máshol is a 404 fogad. Hiányozni fog, és máris hiányzik, akkor is ha ma pont találkoztunk.

fagyiteszt, avagy ha minden elhatározásunk így teljesülne

Gé vett drágafagyi selectiont, mintha direkt nekünk hozták volna ki. Egy adag olyan 2-3 gombóc, pontosabban 100ml, 85g. Az ára pedig 2100. Ilyenek voltak benne:

– cookies and cream: sztracsatellára emlékeztető íz, plusz kekszdarabok, nem különösebben krémes állagú, nem nagy szám.

– vanilla caramel brownie: ez jobban csúszott, finomak voltak benne a darabkák, az alap meg olyan bourbon vaníliához hasonló.

+egy dialógus:
s: én mindig az ilyen fudge – cookies – brownie – nuts – chocolate-chips – grillázsos fagyikat szerettem amerikában. Tényleg, hogy van a grillázs angolul?
g: grillage.
s: mint a garázs?

– macadamia nut brittle (a megfejtés a grillázsra): enyhén karamelles vanília ízű, finom benne a mag, a grillázs pedig folyós. Finom, így hogy átállítottam az elvárásaimat.

– dulce de leche: hát ez olyan karamell. Ja, ízlett, mondta Gé.

Gének mindegyik ízlett, de nem annyival jobb mint mondjuk a carte dor, pl. neki abból a rákóczi túrós jobban ízlik, de a legjobban a sarkon nyílt új fagyizóban kapható fagyit szereti.

 

gyerekblokk, aki unja ugorjon

A fent nevezettek tegnap nagy élvezettel nézték a Jó barátokat, óriásikat nevettek akárhányszor a szereplők arcokat vágtak vagy fura hangon beszéltek. Nudlinak ma is eszébe jutott, idézte is hogy milyen vicces volt amikor a bácsi azt mondta hogy hö, Berci meg is kérdezte hogy ma is van-e, de nem volt, így keveredtünk a Johnny English végére. Mivel fura arcok itt is vannak, ez is tetszett nekik, csak kicsit magyarázkodni kellett, hogy Mr Bean, akit ismernek a rajzfilmből, most igazi ember, és titkosügynök, és Johnny English a neve.

És ha már ez a téma, délelőtt mikor hazaértek a játszótérről, már a lépcsőházból hallottam Nudli értekezését: A jók is szoktak meghalni, de azért kettő jó nem szokott meghalni, mert akkor ki az aki megöli a gonoszat.

kavargó érzések

pro: úgy tűnik végre sikerül eladni a lakást
contra: lejjebb alkudták az árat mint amennyit mindenképpen szerettünk volna
pro: a másfél év alatt végre egy esély
így nem leszbűntudatom amiatt hogy a a mosdó alatti szekrény alul rohad, a rajta levő kerámialap ketté van repedve, a tükör is meg van repedve (bár azt már mi is úgy kaptuk), és hogy a tapéta sok helyen sérült, nem lesz elég újrafesteni, a parketta meg kopott, a járólap meg gagyin van lerakva (ezt is így kaptuk mi is, csak még 800.000-szer végigrohantunk rajta azóta), a wc folyamatosan folyik, a fürdőkád csapja meg felfelé is spriccel ha megnyitjuk
mégse kell új karnist venni ahelyett, amit Berci letört (nem mászott fel rá, csak a függönyt rángatta)
contra: mivel olcsón adjuk el, venni is kevesebbért tudunk
pro: már van egy jelölt lakás, ott ahol szeretnénk, olcsón
contra: a tizedken van, jó meleg lehet nyáron
pro: felújított ház, +veszünk redőnyt, legrosszabb esetben veszünk légkondit
poén lenne a nagy ház felső sarkában lakni
szép a kilátás
contra: nincs meg a slippers distance a nagyszülőktől
pro: pár év múlva anyu csak telefonál hogy küldi haza az úrfikat, én meg az erkélyről figyelném hogy rendesen jönnek-e
contra: nem biztos hogy összejön mert zavarosnak tűnik a tulajdonviszony
pro: akkor keresünk másikat, most venni könnyű
és végre lennek egy indok hogy új kanapét vegyünk, a mostani ugyanis mégsem olyan kényelmes mint a boltban tűnt, és fehér is

Gyerekkorom Kedvenc blogjaim legendás állomásainak végiglátogatása során íme eljutottam az öltözködős buliba is. (Nem, természetesen nem ugyanabba, amiről lucia tavaly írt.) Előtte csak úgy tudtam magam elképzelni, amint a háttérbe húzódva üldögélek és kedvesen mosolygok, és kezdetben így is volt, (miközben Isoldéval a munkahelyeink visszásságait tárgyaltuk ki) később azonban már nem. Most itt következne egy hosszú beszámoló arról hogy kitől mit kaptam, aminek némileg gátat vet a legendásan rossz memóriám, de azért próbálkozom. Az ékszerekkel kapcsolatban nagyon visszafogott voltam, tekintve hogy azt a párat sem hordom ami már eddig is a birtokomban volt, pedig tetszenek. Aztán az egyik mégis hazajött velem (ööö… tessék máris. kié is lehetett.). Suematrától kaptam rúzst, ami olyan színű mint a szám csak kicsit erősebb, mindig ilyenre vadászom és nehéz találni, meg Isolde napszemüvegére is rátettem a kezem, ő már unja és újat szeretne venni, az enyém meg eltörött és ebben szeretnék biciklizni hogy ne menjenek a szemembe a muslincák, de azóta sosem süt a nap ha biciklizem, pedig már egy nap is eltelt. Kezdetben a ruhákkal szemben is bizalmatlan voltam, később jóval kevésbé, a végén azzal mentegettem magam a nagy ikeás zacskónyi cuccal a kezemben, hogy utoljára Isztambul előtt vásárolgattam magamnak ruhát. Suematra tükre tuti vékonyít, bár Gének is tetszett amit itthon megmutattam neki magamon, több másodpercre is képes volt elszakítani a pillantását a vb-től miattam. Megkaptam lucia macskás tunikáját és alie kordbársony nadrágját lánykorából (kordbársony nadrágból sosem elég), meg egy kosztümöt (suematra húgától, azt hiszem) amire én bohó fejjel azt gondoltam hogy vizsgázós kosztüm, de isolde felvilágosított hogy vizsgáztatós. Valamint láttam Agnust és Suematrát Tatu lányoknak öltözve fényképezkedni. Aki elég furfangos biztosan talál róluk képet a facebookon (nem).

Már csak a legendás peremkerületi talponálló meglátogatása hiányzik a boldogságomhoz/a berúgáshoz/nem is hiányzik.

öröm és bosszúság kéz a kézben jár

Ma Gé még gyorsan elszaladt boltba zárás előtt, és kapott eperillatú Offot, igaz kukoricaillat van a dobozon feltüntetve, de a karomra fújva pont ugyanolyan illata van mint Suematráénak. Miközben eltettem, megtaláltam a sárgabarack-illatú testfrissitő spray-met is, amit eddig sosem használtam, de most mindjárt nagy örömmel fújkáltam magamra. A család többi tagját nem sikerült hozzám hasonló felfrissülésben részesítenem, mivel “ne! ne!” kiáltással menekültek előlem. Így estére nagyszerű sárgabarack-szúnyogriasztó-eperízű rágógumi illatban pompáztam.

Konnektoros szúnyogirtó viszont egyáltalán nem volt a boltban, meg a közeli drogériában sem, csak utántöltő de persze nem olyan fajta amilyen készülékünk van itthon. Remélem nem véglegesen fogytak ki a készletek az idei szúnyoginvázió miatt az egész nyárra, hanem holnapra feltöltik őket, mert kedden már mindenképpen kell hogy legyen a dolgozóban is (kellemetlen amikor az alvás megakadályozásában a munka* mellett a kis vérszívók is tevékenyen kiveszik a részüket)

A mai nap csúcspontja azonban mindenképpen az volt, amikor Gé felhívta a figyelmemet a mélyhűtőben sunyuló 2 doboz fagyira, amit még kedden vettem.

*= amikor a mentősök direkt éjszaka mennek ki bizonyos betegért, mert álmából keltve kevésbé agresszív.

amiben fontos alapműveltségről teszek tanúbizonyságot

A marmaduke a kutyakomédiáról még az jutott eszembe, konkrétabban arról a jelenetről amikor a szennyvízcsatornában úszkálnak, hogy emlékeim szerint a Jackassben is volt egy olyan rész hogy a fickó a szennyvízcsatorna partján biciklizett, majd beleesett, de akkor nem volt hegyipatak-tisztaságú a víz mint a filmben, olyannyira, hogy a srác a kimászás után a hotelszobáig folyamatosan rókázott gyaloglás közben. Valószínűleg a zuhany alatt is, csak azt már nem mutatták. De valójában ez szóra sem érdemes, csepp a tengerben, vagy hol.

tervezgetünk

g: De akkor egy hónapon belül ki is kéne költöznünk.
s: Hát akkor beköltöznénk anyuékhoz, az albérlet túl drága. Vagy a mamáék költözzenek le a telekre és mi hozzájuk. Vagy szétválnánk, te az egyik gyerekkel itt, én a másikkal ott. Vagy megvan, mi a mamáéknál, a gyerekek anyuéknál.
Berci (aki látszólag minden figyelmét a számítógépre összpontosítja): Az nem lenne jó!

evidenciák az avatarról

Igen, beléptem én is a fogyasztói társadalom naív gyermekeinek sorába, akik elájulnak némi effekttől és egy gagyi klisészerű sztoritól, és tetszett.

Gondolom az is segített hogy nem vártam sokat, főleg a sztori terén (de mint kiderült nem is ismertem teljesen), a látvány terén meg nem tudtam mit kell várni, ezért teljesen felkészületlenül ért amilyen elképesztően bámulatosan jól nézett ki tényleg. És hát a szerelmi szál, meg milyen aranyosak a navik, enyhe Jar-jar Binks utóérzéssel.

Ezért nem is fogok fennakadni a kisebb hiányosságokon és ellentmondásokon, hogy például ilyen okos nép hogy fogadhat el mindössze 3 hónap után teljes jogú tagjának egy vadidegent, aki a fél életét nem is közöttük éli (szükséges lépés a következő fordulatokhoz), ha a földlakók olyan technológiával rendelkeznek hogy általuk növesztett klónokat tudnak irányítani, a harcban mért mégis ósdi vaskollekciókat használnak (mert egy csomó képregényben ilyen van és örülünk neki hogy látjuk “valódiban”), ha az életben a saját terepen való harcban a rejtőzködés és a gerillaharc válik be, akkor a filmekben mért mindig a frontális reménytelen támadást választják, amiben a szereplők többsége meghal, de egy váratlan segítség mégis megmenti a túlélő főszereplőket (ez a klisé már sokszor bevált), mért nem jut eszébe senkinek hogy az unszimpatikus parancsnokot kell megölni elsőként (és egyedül) (kell még egy kis izgalom a végére).

Szóval ezekkel mind nem foglalkoztam, hagytam hogy magával ragadjon a történet és elvarázsoljanak a hatásvadász effektek. Különben is milyen jó lehet óriási fákon ugrálni csökkentett gravitációban és ősmadarak hátán repkedni. Meg a medúzalepkék meg a foszforeszkáló növények.

rövid érdekességek

Tegnapelőtt még röhögtünk egy jót a relaxon, amikor az önszuggeszciós formulákról volt szó, elgondolkoztunk rajta hogy hasmenés esetén mi a megfelelő formula, és megállapodtunk benne hogy “a záróizmaim ellazulnak” nem az.

Tegnap meg még megtudtuk hogy a haagen dazsban egy gombóc fagyi 820 Ft, ennek köszönhetően még mindig nem tudtuk meg hogy mennyirenagyon finom, mert ennyit nem voltunk hajlandóak kiadni érte.

Ma pedig megtudtam hogy Tahinak még mindig Tahi szaga van, továbbra hogy a Tahi iránti nosztalgiám csak helyben jön elő (itthon már újra elmúlt).

moziélmény

Elvileg ésszerű kívánság lenne, hogy ha már csak évente kétszer jutok el moziba, az egyik ne a Marmaduke a kutyakomédia legyen, de végülis volt benne jó is, nem is egy:
– a gyerekeknek tetszett a mozi, annak ellenére, hogy Bercit csak a McDonaldsal lehetett rávenni hogy egyáltalán eljöjjön, Nudli meg a közepétől kérdezgette(jogosan) hogy mehetünk-e már, mindenesetre megmaradt a lehetőség, hogy egy későbbi időpontban valami jó filmet is megnézzünk együtt,
– kényelmes volt és ettünk pati kukit,
– számos celeb személyiséggel és gyermekeikkel közösen tölthettünk el másfél unalmas órát, akik közül Nócit, Onyutha Juditot, Encit, Karcsit és Kálloy Molnár Pétert ismertük fel. Felejthetetlen élmény volt.
– ha már ott voltunk, vettünk magunkak jegyet az Avatarra, már csak a gyerekvigyázást kell megszervezni.

azt a pár órát féllábon is kibírom

7.10: Majd útközben még nézegetem. Utána meg hazasietek aludni.
7.15: Vagyis utána elmegyek a játékboltba, aztán hazasietek aludni.
7.35: Összefutottam az anyósommal, egész úton együtt megyünk*. Sebaj majd ott még nézegetem amíg sorra kerülök.
8.05: Megérkeztem, M. szól hogy menjek be, már mindenki bent van, ő már végzett is.
8.10: Egy vizsgázót hallgatok, nem lesz itt gond.
8.50: Azért tudott olyat kérdezni amiről fogalmam sincs.
9.00: Még egy utolsó autogén tréning, játékbolt, és megyek haza aludni.
9.30: Illetve autogén tréning, játékbolt, lakás megmutatása az érdeklődőknek, alvás.
10.10: Érdekes élmény 2 óra alvás után relaxálni, ahogy becsukom a szemem megindul velem a terem.
11.00: Felolvassuk, hogy milyen nagy élmény volt az AT és mennyit segített az összes problémánkban, T. meg hogy végig nem érzett semmit (azért átment).
12.45: Mégis inkább villamossal kellett volna mennem.
12.55: Nincs Darth Vaderes star wars-transformer, de General Grievous van, jó lesz.
13.05: A villamos határozottan gyorsabb.
13.25: Hajtogatásra váró és levetett ruhákat tuszkolok pánikszerűen szekrényekbe.
13.35: “És, mennyiért szeretnének lakást venni?” “Hát, hogy beleférjen.”
13.45: Megint gyengélkedik a statgép.
14.00: ALVÁS!

*Nem az hogy meg tudnánk folytani egymást egy kanál vízben vagy ilyesmi, jót beszélgettünk. Csak hát a tételek.

Na, a mai híradó is nem semmi volt, ha az országszerte pusztító áradások és elúszó otthonok még nem lenne elég, jön a fenyegető államcsőd, a forint tovább zuhanó árfolyama, a belga aki lelőtte a bírónőt, az egy hónapja növögető olajfolt (most épp akkora mint Szardínia, sajnos nem a hal hanem a sziget), az ámokfutó angol taxis, az ausztrál ciklon ami házakat tépett darabokra.

Az utókor számára megjegyezném, hogy azért nem minden nap ilyen durva.

Szuper, a tanulásra szánt első nap elment a beadandók megírásával (hja, hogy a határidő tegnapelőtt volt.) A második és egyben utolsó napra még hátravan még egy fogalmazáska, látogatás Berci leendő sulijába, a gyerekek beoltatása. Van-e olyan vajszívű vizsgáztató aki elnézi hogy a fentiek miatt a tételekre már nem jutott időm. Fogalmam sincs hogy lettem ilyen felelőtlen és léha. Meg még egy horrorfilmet is megnéztem önhibámon kívül, Gé odakapcsolt mielőtt elvonult aludni, a távirányítót meg a kanapén hagyta. A pszichopatológiai tünetlistánál meg minden jobb, ezek szerint még a koreai-amerikai hongkongi-japán-francia horrorfilm is. Ja mert közben meg aprólékos gonddal és maximalizmussal vagyok felelőtlen és léha, a 2 esettanulmányon olyan 10 órát mindenképpen eltököltem, nem csak winsoliztam végig.

valakinek ezért fizettek?

Roppant életszerű reklámpárbeszéd a rádióból:

– Szia! Sokkal kiegyensúlyozottabb vagy mint a múltkor!
– Igen, hiszen elmúltak a hüvelygomba okozta kínzó viszketéssel járó tüneteim.
– De jó, és hogyan?
– (itt jön az ilyen-olyan szirszar.)

Inkább valószínűbb hogy a forgalmazó azt gondolta hogy biztos ehhez is ért, mert szerinte igen, és maga találta ki a reklámot.