korábban mindig más magyarázatot hallottam hogy a medúzák mért így nevezik magunkat, erre tegnap lucia előtúrt egy  ősi levelezést miszerint még 2008-ban valaki írt egy cikket amiben azt írta a bloggerekről hogy úgy csapódnak csoportokba mint a medúzaraj, meg is említette isoldét, és Agnus elküldte a linket a többieknek, aztán folyton ezen poénkodtak, aztán ők lettek a medúzák.

és tényleg kicsit később én is csapódtam hozzájuk, aztán ott maradtam, aztán más már nem nagyon, viszont mostanában kicsit megfogyatkoztunk és beindult a brainstorming hogy kit kéne meghívni, meg kb ugyanakkoriban a bloggerlányokhoz (Videt, Tapsit és Anngelt emelném ki) is csapódtam aztán a pár fős sörözésekből hirtelen 20-40 fős lett rengeteg ismeretlennel, akik közül néhánynak egy idő után már tudtam nevet és/vagy nicket is kötni az arcához, aztán tőlük elcsapódtam meg szét is oszlott, meg volt még néhány próbálkozás blogger orvosokkal is (mamintit és Dr. Morczot emelném ki) de az úgy maradt.

és amikor a medúzák ráeszméltek hogy nem ünnepelték meg a tízéves évfordulójukat, megörültem hogy én még megünnepelhetem annak a tízéves évfordulóját mikor először találkoztam velük, ha visszaolvasom hogy mikor volt pontosan szeptemberben.

egy borsónyit levon a saját villával és öntettartó rekesszel ellátott salátásdoboz praktikusságából ha az egészet gondosan feltöltve itthon hagyom a hűtőben, majd munka után hazaérve fogyasztom el (de így is szinte végtelenül praktikus)

örülős

borzasztó sok elkeserítő dolog történik a világban, de azért vannak apró jó dolgok is és ezekre is fontos figyelni. életemben először örömmel tértem vissza dolgozni a szabadságról, hosszas elemzés után ezt annak tulajdonítom hogy egyébként is jó passzban vagyok, ki tudtam pihenni magam és hogy egész jó a munkám így kipihenten. épp tegnap meg is örültem ennek, hogy milyen jó hogy olyan témával foglalkozhatok munkaidőben, amit élvezek. jobban érzem magam a cukormentes-szénhidrátcsökkentett életemben, és a fogyás is beindult. mindenki megdicsérte a szép új táskám.

A The Truth is nagyon édi (továbbra is Pratchett), ez az újságírás hajnaláról szólt, de ilyen cukin idealista hogy vannak olyan újságírók akiknek fontos hogy megírják az igazságot (még ha nem is biztosak benne hogy az mi), mert az embereknek tudniuk kell.

És szerepel Gaspode <3, ráadásul egy hosszabb szakaszon rózsaszín pudlinak maszkírozva. Meg a Halál és a Patkányok Halála is (THE OTHER ONE… HAD SOMETHING IN HIM THAT COULD BE BETTER, he said. BUT THE ONE… He sighed deeply. WHO KNOWS WHAT EVIL LURKS IN THE HEART OF MEN? The Death of Rats looked up from the feast of the potato. SQUEAK, he said. Death waved a hand dismissively. WELL, YES, OBVIOUSLY ME, he said. I JUST WONDERED IF THERE WAS ANYONE ELSE.)*

És vannak új szereplők is, mondjuk a bűnözők, Mr. Pin és Mr. Tulip nem olyan jó fejek, de állandóan ponyvaregényt idéznek (“Do you know what they called a sausage-in-a-bun in Quirm?” said Mr. Pin, as the two walked away. “No?” said Mr. Tulip. “They call it sausege-in-le-bun.”)* (“A dog has personality. Personality counts for a lot.”)* (és valamelyikük pénztárcáját később megtalálják a főhősök, és az van ráírva hogy “Not A Very Nice Person At All”)*

A főszereplő, William is cuki, de Otto viszi el a pálmát (“I feel sick. But… yeah, I’m all right. Of all the boneheaded, stubborn, self-centered, arrogant-” “But you make up for it in other vays,” said Otto. “I meant my father.”)* (“He’s just so certain he’s in the right all the time-” “Sorry, this is still your father ve’re talking about?” “Are you saying I’m like him?” “Oh, no. Qvite different. Absolutely qvite different. No similarities votsoever.”)* (raccsol amúgy)

Most már a Thief of Time van, amiben megint sokat szerepel a Halál úgy tűnik, szóval jó lesz.

 

*egész biztos vagyok benne hogy régen simán át lehetett emelni szövegként a kindle-ben kijelölt részeket, de most másfél óra szenvedéssel annyit értem el hogy borzasztó frusztrált lettem, és kézzel kell bepötyögnöm végül mint az állatok.

Tegnap véletlenül elkaptuk valamelyik adón a Wall-e végét, amikor újra kikötnek a földön és elkezdenek növényt termeszteni, és Nudli megjegyezte hogy “na ez lesz 700 év múlva” de semmit nem tudtam válaszolni, annyira görcsbe rándult a gyomrom. Mit műveltünk a bolygónkkal, mi lesz a gyerekeinkkel.

Tegnap megnéztük a Volt egyszer egy Hollywoodot, tekintettel azokra akik még nem látták és spoiler nélkül szeretnék megnézni annyit írnék róla hogy Leo még mindig elég kisbabás, Brad Pitt viszont öreg (ami végül is 56 évesen már belefér) és így is jóképű, és jól játsszák el a szerepüket, a többiek is. Tényleg kicsit lassú, ráérős a tempó de engem nem zavart, egyszer se néztem rá az órámra közben. Most nem volt annyi nagyon ütős beszélgetés, viszont volt egy csomó láb, a zenék egész jók, a legtöbb ilyen hallottam már de nem tudom mi ez, plusz a Hush. Szerepel a fiatal Natalie Portman (kb mint a Leonban) (hasonmása) és a fiatal Jennifer Connely (kb mint a labirintusban) (hasonmása) is, ők is jók. Tarantino továbbra sem lett PC, van egy olyan érzésem hogy sok frusztráció érhette nőktől, és hogy van egy jó adag szadizmus benne, és ezeket szereti a filmjei által feldolgozni, de továbbra se gondolom hogy ezért bannolni kéne.

a svédek cuki dolgai (updated)

Vannak még cuki dolgaik a svédeknek, pl.
– szeretik a rén-és jávorszarvasokat, lehetőleg mindent velük díszítenek,
– annyira szeretik a karácsonyt hogy az ajándékboltokban nyáron is van karácsonyos rész,
– van ez a ropogós kenyerük, a knäckebröd (mint a wasa, ami svéd), eredetileg kerek volt lyukkal a közepén, egy botra felfűzve szárították
– érthetetlen módon ők is imádják a medvecukrot
– és az ilyen tutti-frutti állagú édességeket más ízben is (csak a reptéren pont nem volt, így nem hoztam)
– mindenki szereti náluk a focit, amikor tavaly a vb-n negyeddöntőben játszottak, mindenhol megállt az élet, mindenki azt nézte
– van egy ilyen challenge hogy 40 éves korodig fuss le egy maratont, vagy biciklizz 200 km-t vagy ússz nememlékszemmennyit, vagy lehet hogy valami túra is volt,
– ha húsz fok fölé megy a hőmérséklet már rövidgatyában- szandálban mászkálnak, és mennek fürdeni a tengerbe
– nem lehet kaját rendelni, de lehet receptet és kimért alapanyagokat rendelni a vacsihoz amit elkészíthetsz magadnak. viszont a férfiak is főznek, az egyik fő beszédtéma a munkahelyen a sporton kívül fika közben, hogy mit főztek tegnap
– a fikát majdnem kifelejtettem, a kávészünet valamikor 11 és 3 óra körül, kötelező, mindenkinek úgy van beosztva a munkaideje hogy ráérjen (és beleszámít a munkaidőbe, pedig az ebédszünet náluk sem), az értékelésben mínusz pont ha valaki kivonja magát
– nem használnak készpénzt, kártyával és swishel intéznek mindent, az egyik hotdogosnál kifejezetten nem lehetett készpénzzel fizetni. a pénztárcájuk már gyakran csak egy kártyatartó.
– ja és imádják a hotdogot

Összefoglaló

Hazaértünk Svédországból, nagyon jó volt. Előtte is gondoltam hogy szép zöld, tiszta, rendezett, tiszta a levegő. Viszont nem tudtam hogy tele van virággal és színesek a házak, és valamiért a rengeteg tóról és szigetről se, de ez inkább rólam árulkodik. A svédek már tudatosan visszafogják a rendszeretetüket és az út mellett nem vágják le a vadvirágokat a méhecskék kedvéért. Barátainknál laktunk (a lány csendes lány* néven szerepelt itt régen, még mielőtt kiköltöztek), végtelenül kedvesek voltak végig, kicsit tudtuk pótolni az elmaradt beszélgetéseket. Szuper, tökéletesen felszerelt vendégházuk van (szárítógéppel bezáróan) az erdő szélén, a csendes lány egész héten szállított, idegenvezetett és ellátott minket. A férje beteg volt, ezért nem jött velünk de ha nem lett volna beteg akkor meg dolgozott volna, viszont reggel és este derűs beszélgetésekben vettünk részt és mindenféle finom teákat főzött nekünk.

Nem szereztünk túl sok tapasztalatot a svédekkel, de feltűnt hogy az eladók kedvesebbek ha mi beszélünk velük angolul mintha a csendes lány svédül (akcentussal). A vendéglátóinknak nem túl jók a tapasztalatai velük, egyrészt nem túl befogadóak (a beilleszkedésüket nem segítette hogy a nagy menekülthullámmal egy időben érkeztek), másrészt oké hogy csomó mindenben tényleg nagyon jók, de emiatt eléggé el is vannak szállva maguktól és nem túl nyitottak, meg vannak róla győződve hogy mindent jól csinálnak.

Ennek abban láttam pl eredményét hogy bár nagyon fontos számukra a környezet és komolyan veszik a környezetvédelmet olyan szintig, hogy elvárás a nép felé hogy minél kevesebbet utazzanak repülővel, a közelben termelt ételeket vegyenek és ne legyen kádjuk (és mivel fontos nekik a megfelelés, sokan be is tartják), viszont kevés elektromos autót és töltőt láttam, és a boltokban nincs újrahasználható zsák a zöldség-gyümölcs és péksüti vásárláshoz.

A másik ilyen, hogy az egészséges életmódot is nagyon komolyan veszik, sokat sportolnak és megvalósítják azt az étrendet amit még mi is egészségesnek tanultunk (a táplálék legalább fele szénhidrát, sok zöldség-gyümölcs, nulla zsír), viszont mintha hozzájuk nem jutott volna el hogy a szénhidrát a káros (különösen a finomított, de úgy tűnik igazából az összes), alig van cukormentes bármi, és bár vannak teljes kiőrlésű cuccok, ezeket is gondosan teletömik cukorral. Ennek (és a fahéjas csigának) (és a fagyinak aminek nem tudtam ellenállni) köszönhetően fel is borult a cukorháztartásom.

Viccesnek tartottam hogy úgy általában ők sem nagyon szeretik a többi népeket, a finneket kicsit lenézik, a norvégokra kicsit irigykednek. A görögöket és valamennyire a spanyolokat is szeretik, és valamiért az amerikaiakat. És a smörgåsbord szó kaja tekintetében nem jelent számukra semmit**, a svédasztalt büfének mondják.

Szóval sok mindent láttunk, sokat gyalogoltunk, tanultunk svéd szavakat.

*tudok róla hogy már elég rég nem lányok vagyunk, hanem nők, de nem úgy érezzük magunkat, és általában sikerül olyan barátnőket is találnom akik inkább lánynak néznek ki mint néninek.

** bármi más tekintetben válogatást jelent

Hatodik nap

Stockholm 2

Skansen – cuki régi házakkal, régi ruhákba öltözött emberekkel, balti tenger központ medúzákkal, lepény- és tőkehallal, pisztránggal, lazaccal, + fókák, macik, rén- és jávorszarvas, bagoly, farkas, mindenütt sétálgató ludak, baromfik és fácán. a rozsomák sajnos elbújt.

Utána még kicsit visszaszaladtunk Gamla Stanba vásárolgatni, valamint megnéztük a sétálóutcát Norrmalmban.

Ötödik nap

Strängnäs – honvédelmi múzeum sok-sok tankkal, élethű bunker- utánzattal, kvízzel amiből kiderül hogy melyik animal hero lennél,

kikötő, festői utcácskák és terek, szélmalom, katedrális,

Åsa temető (gravfält) – vaskori temetkezési hely

Harmadik nap

Femöre – félsziget erdővel, mohával, zuzmóval, lekerekített gránitsziklákkal, sok tengerparttal (lekerekített sziklákkal) (fókaholttesttel) (cuki svéd fürdőző családdal), egy plusz kisebb félszigettel, amit a svédek a 90-es évekig honvédelmi bázisként használtak (a szovjetektől félve), most is meg lehet nézni az ágyúkat, rakétát, reflektort, radart, világítótornyot.

Szószedet

Fika – kávészünet

Kaka- süti

Kula- gombóc

Bro – híd

Djur – állat

Gården – kert

Skinka – sonka

Apelsin – narancs

Paj – pite

Hus -ház

Drag – húzni

Öl – sör

Kyrka – templom

Glass – fagyi

Glas – üveg

Is – jég

Hej- helló

Hej då – viszlát

Barn – gyerek

Meny – menü

Gatan – utca

Lila – lila

Blå – kék

Lilla – kicsi

Gamla – öreg

Stan – városmag

K után ha magas hangrendu maganhangzo all akkor s hang

G utan ha magas hangrendu maganhangzo all akkor j

U u es ü kozott ejtik

Sj – fura torokhang

Å – ó

Y – i es ü között

E – néha e, néha é

Ä – e

Dj – jének ejtik

Második nap

Stockholm – városháza, lovagok temploma (Riddarholmen Kirkja), óváros (Gamla Stan) -cuki utcácskák, kávézók, királyi palota, Strandvägen (vízparti utca östermalmban szép kilátással es hajókkal), Vasa múzeum – az 1600-as években elsüllyedt egy nagy hadihajó (az első útján, mert rosszul volt megépítve, rögtön ahogy kifutott a kikötőből), 333 év után kihalászták és most ki van állítva.

Svédország első nap

Mariefred – főtér, óváros rész, Mariefred templom (=kyrka), tóparton cuki 19. századi stílusban megőrzött ház szép kerttel, sok virággal és komlóval (ami egy futónövény fura szőlőfürt-szerű terméssel), utcazene-fesztivál (további színes házakkal és virágokkal, valamint kutyikkal), Gripsholm kastély (=slott).

Örülős

Mindenféle jó dolgok történnek, gyorsan megörökítem pakolás közben, mert jönnek a következők.

Vasárnap egyrészt hirtelen felindulásból vettem egy táskát*, amit egy cuki tunblis lány dobott fel, Herschel amit mindig is nézegettem csak ugye drága, de ő olcsóbban árulta, mert ő nem használja ki mert túl nagy neki munkába, nekem pedig pont ilyen nagy és kényelmes táska kell munkába hogy minden elférjen, almazöld és belül plüss.  Jó lesz már nem a spar ellehammer akcióban szerzett tatyóval mászkálni, amit amúgy mindenhova hurcolok (strand, kirándulás, mindenhez praktikus) és úgy is néz ki. Ráadásul végtelenül édi babája van (a lánynak) (oké, nem lány), teljesen elolvadtam tőle.

Utána még életemben először készítettem házi cukormentes majonézt, és már másodikra sikerült, egyáltalán nem nehéz és finom lett. Nem sikerült mind megenni mert utána indultunk balcsira, úgyhogy idővel az is kiderült kibírja-e a majonéz a mélyhűtést.

Hétfőn lementünk Balcsira, a Révfülöpi strand aranyos és rendezett volt, a víz továbbra is zöld, puha és selymes (bár kicsit hűvös, de az is frissítő volt). Na jó első nap a Szepezdfürdői strandra mentünk ami kevésbé volt rendezett és sokkal inkább szörnyen hínáros, ezért rákényszerültem hogy vegyek egy gumimatracot*. Valamint szigligeti vár, Salföld cuki házakkal, csillagok és hullócsillagok, beszélgetés, kutyik, és így hogy utólag tudom hogy nem híztam, annak is örülök hogy finomakat ettünk.

Tegnap pedig hosszas kavarás gyümölcseként végül csak létrejött az iszogatás a tolmácslánnyal és a magát korábban Impnek nevező személlyel, aki most nem tudom hogy szereti ha nevezik, abban is voltak jó részek 😀

És lucia újra ír, a sztorik nagy részét kicsit vázlatosabban már hallottam de annyira jó olvasni ahogy ír. Ma másztunk is, nagyon ügyesek vagyunk már.

 

*igaz hogy Izlandra elég sok pénz ment el, meg kellettek pluszban mindenféle elengedhetetlen dolgok mint esőnadrág, vízálló túracipő és mikroszálas fürdőköpeny (de ezeket még sokszor ki fogom használni), ezért utána elhatároztam hogy most egy darabig nem veszek meg mindent ami szembejön, különös tekintettel a fenntarhatóságra, szóval minimum alszom rá egyet és ha még másnap is úgy érzem hogy feltétlenül szükséges akkor megveszem, de ez tényleg elengedhetetlen volt, és különben is múlt héten nem vettem body shopos testvajat pedig le volt árazva.

Befejeződött a Fifth Elephant, most kicsit hiányozni fog amit mindig azzal hidalok át hogy rögtön kezdem a következőt. Amikor elkezdtem írni ezt a bejegyzést lusta voltam elővenni a könyvemet és megnézni melyik a következő amit előző este elkezdtem, megnéztem a wikipediát és kiderült hogy rosszat kezdtem olvasni (Time Thiefet a The Truth helyett). Szóval az elején még mindig kicsit nehéz belehelyezkedni az új helyzetbe, de közben beleolvastam és ez is a kis megszokott Ankh-Morporki brancs néhány új szereplővel, szóval minden ok. (és azon is paráztam hogy már alig van hátra de tegnap láttam hogy még bőven van hátra szóval ez is ok)

Tyű, mostanában tényleg ijesztően elégedett vagyok kb mindennel, kivéve amikor éhes vagyok, ma reggel is az volt hogy elhatároztam hogy kipróbálom megint reggeli nélkül, mert kb fél éve eszem nem de így se jó, de megint megfeledkeztem róla hogy az én szervezetem rohadt lassan kapcsol hogy nem érkezik kaja, ideje hasznosítani valami saját energiát, most is órákig majd éhen vesztem (+ideges, remegős ÉS fáradt lettem), vártam egy csomót de nem lett jobb, aztán ettem egy marék mandulát (szénhidrátot nem akartam mert ebédre szüleimhez mentünk) persze továbbra se lett jobb. Úgyhogy átmentem szüleimhez és lekiabáltam a fejüket.

Vagyis az volt hogy Nudli kitalálta hogy ő még feltétlenül ebéd előtt akar pingpongozni, elmentek hárman Gével, amiatt persze késtek én meg átmentem hallgatni anyutól hogy ez mekkora bunkóság, vagyis már előtte apu felhozta a vízóracserés témát amit úgy tűnik még nem dolgoztam fel teljesen de totál ideg lettem tőle újra, már a kapcsolódó kalandjaimat is tajtékozva soroltam, majd anyu közölte ugyanúgy mint legutóbb hogy nincs ennél rosszabb mint késni az ebédről, én meg visszakiabáltam hogy tudtam hogy megint engem fog miattuk cseszegetni, át se kellett volna jönnöm. Ráadásul a névnapját ünnepeltük, szóval most duplán van bűntudatom.

Nem tudom mért sétálok bele mindig ugyanabba a csapdába, de azt se hogy hogyan lehet ebből menekülni (jelentős stressz és fegyelem árán mindig odaérünk időben vagy inkább nem is megyünk át mert kevesebb meló készíteni valami kaját itthon vagy rendelni, de azon is megbántódna. A legnehezebb választásnak tűnik hogy megpróbálom neki elmagyarázni az én szempontomat, az eddig se sikerült)

Van amikor jól sülnek el a dolgok

leugrottunk balcsira Nudliért

akkor már csobbanunk is

esik az eső

akkor beülünk kajálni

eláll, kisüt a nap, a strand szinte üres

csodálatos a víz, selymes és sima, és balaton színe van*

de Berci röpizni akar és foglalt a pálya

felszabadul, játszani is tudnak

én meg netezni, még wifi is van

*általában nem szoktam vágyakozni a Balaton után, de ha itt vagyok nagyon tudom szeretni

szóval most így a blogból pont nem annyira egyértelmű, de egyébként egész beérett az örülős projektem, mostanában teljesen spontán feldob mindenféle (pl. hogy végre esik az eső, elmentek a táboros gyerekek a mászóteremből és csend lett, sikerült egy utat megmászni, jó hát a szünet nyilván), és ezt mások is észreveszik (pont lucia említette meg már többedszer, de lehet hogy ha találkoznék másokkal is a gyerekeimen kívül, ők is látnák), kipróbálok új ételeket és még vannak terveim is (pl. még sose kevertem majonézt de már több videót is megnéztem róla, nekem is sikerülhet, és málnafagyit is tervezek készíteni), már csak az extra munkára kell rávenni magam, és ha az kész lesz még azt is el tudom képzelni hogy túladok a több tonnányi felesleges cuccunkon.

Ezek eszik meg az életem

Végtelen energiabefektetéssel nem vagyok sehol. Igen tudom hogy minden ilyet extra bénán intézek, utólag látom is hogy kellett volna, de ettől csak még bosszantóbb

  1. évek óta foglalkoztat a zöldhulladék problémája, amivel itt a városban keveset lehet kezdeni. a telken szüleimnek van komposztálója, kitalálom hogy nyáron úgyis gyakran lejárnak, gyűjtöm dobozban a hűtőben, majd ők leviszik
  2. gyűjtöm dobozban a hűtőben, de elfelejtem velük megbeszélni
  3. következő héten összefutok anyuval véletlenül, elmondom ezt neki, mondja hogy nem baj megint mennek hétvégén, de aztán jön a villamosa, nem tudjuk megbeszélni
  4. büszke vagyok magamra hogy már csütörtök délután írok neki hogy megkérdezzem mikor mennek
  5. már lent vannak
  6. következő héten már két hete áll a cucc a hűtőben de igazából ugyanúgy néz ki mint az elején, helyhiány miatt tovább nem gyűjtöm de nincs szívem kidobni ennyi fakszni után, rákérdezek most is mennek-e
  7. nem biztos, majd szól
  8. nem szól
  9. kidobom
  10. ír hogy most mennek
  1. kirakják a liftben a papírt hogy jönnek cserélni a vízórákat (már tudtunk róla hogy lesz csere, be is fizettem)
  2. egy hét múlva van az időpont, egész héten nyaralunk, anyuék és Gé is akit még megkérhetnék hogy menjenek át
  3. akinek nem jó az időpont az szóljon, de elérhetőség nincs megadva
  4. a közös képviselet irodája lent van a földszinten, de teljesen random időpontokban van ott ember, egész héten figyelem, nem látok senkit (“pedig ott volt az Emike”, mondja utólag a szomszéd)
  5. indulunk nyaralni, becsöngetek a szomszédbahogy odaadjam a kulcsot és megkérjem nyissa ki ha jönnek a szerelők (a szomszéd ilyen mindent tud, mindent intéz, mindenhol ott van ember, örül az ilyen feladatoknak)
  6. nincsenek otthon (egyébként százból száz alkalommal találkozunk velük bármerre megyünk a környéken)
  7. írok egy levelet a közös képviselőnek hogy egész héten nem vagyunk itthon
  8. nincs hova bedobni, ráteszem az iroda kilincsére (igen a saját ajtónkra kellett volna hogy lássák a szerelők, egy telefonszámmal hogy egyeztessünk másik időpontot)
  9. még következő héten is szerelnek amikor már itt vagyunk, napokig nincs víz a lakásban
  10. egyik nap a szomszéd addig  dörömböl reggel amíg ajtót nem nyitok hogy megtudja itthon vagyunk-e, valamint hogy közölje hogy mi nem fogunk sorra kerülni
  11. reggel a ház előtt elkapom a közös képviselőt és a szerelők főnökét, nem kerülünk sorra már, mért nem voltunk otthon amikor ők csengettek (a héten nálam voltak a gyerekek, szinte mindig otthon voltak ha én nem is), nem tudja mikor lesz új időpont (megközelítőleg se, fogalma sincs). mindenesetre a közös képviselő felírja a telefonszámom
  12. másnap reggel is rákérdezek, a szerelők főnöke is felírja a telefonszámom, jövő héten hív hogy időpontot egyeztessünk
  13. nem hív
  14. már látom hogy azt fogja hazudni hogy hússzor hívott

 

1. elromlott a mosogatógép, nemcsak kézzel kell mosogatni hanem kerülgetni is kell a konyhában az ajtaját mert nem lehet becsukni
2. két hétig nem csinálok semmit csak sóhajtozom hogy kéne hívni szerelőt
3. végre keresgélek a neten, találok olyat akinek lehet emailt írni
4. írok neki emailt
5. gyorsan válaszol, kéri hogy adjam meg a címem és a telefonszámom és visszahív hogy egyeztessünk
6. megadom a telefonszámom
7. rájövök hogy a címem is kérte, megírom azt is
8. visszaír hogy adjam meg a telefonszámom és majd felhív
9. erre már nem válaszolok mert félek hogy belehalnék a végtelen felesleges fakszniba
10. nem hív
11. felhívom, közli hogy a héten ő már nem dolgozik, jövő hétfőn tudna kijönni (amikor elutazom), de megadja a kollégái számát, ők biztos ki tudnak jönni ((((mért nem lehet ezt emailben megírni?????)))
12. felhívom a kollégát, a héten már biztos nem tudnak kijönni mert nincs idejük
13. megkérem Gét hogy menjen át hétfőn, vállalja
14. visszahívom a faszit hogy akkor jöjjön hétfőn
15. nem veszi fel
16. jó akkor majd nyaralás után intézem (haha)

1. a szabim előtti utolsó munkanap érkezik meg egy papírja egy kliensemnek amit ki kell neki töltenem
2. mire szól már nincs rá idő, jön a következő kliens
3. megígérem neki hogy intézem, holnap bejöhet érte, majd szólok hogy mikor
4. kéri hogy ne sms-t írjak hanem emailt
5. este kilenckor ott maradok munka után megcsinálni, beszélek a kolleganőmmel aki másnap is bent lesz hogy jön majd érte a kliens
6. ezt rögtön meg is írom neki
7. másnap ír hogy nem olvasta mert nem volt internetkapcsolata akkor most mi legyen

és ezek így folyamatosan, a végtelenségig, szerintem eleve csak azért most tűnik fel mert nagyrészt csak az egyik munkahelyemen dolgoztam eddig és volt időm és energiám észrevenni, év közben csak zombiként vonszolom magam egyik ilyenről a másikra (miközben dolgozom, boltba megyek, kaját készítek, mosogatok (vagyis régebben mosogatógépbe pakoltam ki-be), mosok, teregetek, hajtogatok, rendet rakok, takarítok, szállítom ide-oda a gyerekeket és egy csomó teendőt görgetek tovább magam előtt mert nincs erőm belefogni