Tetoválómesterek játék:
iszunk ha
– Nunez azt mondja hogy irány haza
– Sarah kiborul
– rosszul van egy modell
– Kay Kutta szemétkedik és bizonygatja hogy mindenkit ki fog ejteni
– Dave Navarro cuki
– Oliver szájából fogpiszkáló lóg (vagyis Oliver feje látszik a képernyőn)
Nudli mostanában csomót beszélget velünk, főleg arról hogy mekkorák egyes állatok illetve épületek. Szeret feladványokat feladni, pl. hogy az óriáscápa és a cetcápa közül melyik a nagyobb, melyik állatnak legnagyobb az agya (ámbráscet), mekkora a világon a második legmagasabb épület (634 méter), a lámpáshalnál a hím vagy a nőstény a nagyobb, majd ennek kapcsán elkezdte magyarázni a szaporodásukat (a hím egy kinövéssé változik a nőstény oldalán), amiről eszébe jutott hogy milyen rég látta a szexes natgeowildos listát és gyorsan elindította. Még megjegyezte hogy sokan gusztustalannak tarthatják ezt a listát de ő nem, Berci pedig hogy érdekes hogy az embereknek milyen sok szavuk van a szexre, amit én azzal indokoltam hogy ami fontos arra sok szó van, pl. az eszkimóknak a hó. A szexes listán az első a komodói varánusz, ahol a nőstény szűznemzéssel is tud szaporodni, az utódok az ő génkészletét kapják, viszont hímek lesznek. Kíváncsi vagyok hogy ha ez lehetséges lenne az embernél, milyen gyakran használnánk ki.
Berci meg átült Gé telefonja mellől (hungry shark evolution) a számítógéphez narutót nézni, amikor sokatmondóan átadtam neki a fülhallgatót, a nyakába vette és vagányan nézett:
Berci: na, jól nézek ki?
s: aha!
Berci: nem tudtam megállni hogy ne vicceljek, mintha nem érteném miért adtad.
(Charlie Babbit megviccelt) (bazinga) (nem is) Most meg a fülhallgatóval a fején táncol (szmájlik).
Mostanában általában Drakensangot játszanak, és már nem is halnak meg rögtön, vagy Gének drukkolnak ki az Assassin’s Creed 2-nél tart.
Tegnap 10 után értem haza, Gé azzal fogadott hogy a gyerekek megígértették hogy ha nem tudnak ébren megvárni akkor felébreszti őket mikor megjövök, hogy memutathassanak nekem egy Finn és Jake részt. Felébresztettük őket és javasoltuk hogy majd reggel nézzük meg, azzal a lendülettel visszavackolták magukat és már aludtak is.
Reggel tényleg megnéztük, arról szólt hogy Jake-kel senki nem hajlandó játszani a kedvenc társasjátékával, de Finn igen, mert még nem tudja mi vár rá. A játékszabályok nagyon bonyolultak és Jake nagy erőkkel támad, de Finn mégis furfangosabb nála és nyerésre áll, amivel nagyon felbőszíti. Zizgő figyelmezteti Finnt, hogy vele egy hónapig nem állt szóba Jake amikor egyszer megverte, ezért inkább direkt bénázik és hagyja nyerni, de aztán a vesztesnek járó gusztustalan lét közösen isszák meg, és nevetgélnek, szóval minden rendbe jön. Persze nekik azért tetszett, mert a társas jól nézett ki: a figurák a táblából emelkedtek ki, és az asztalon fekvő kártyák mozgatásával lehetett irányítani őket. A gyerekek szerint hologramok voltak amit a kártyalapok vetítettek ki. (Jó ötlet, meg kéne valósítani, csak úgy hogy az árát valahogy százezer forint alatt tartjuk).
Ma hármasban voltunk a gyerekekkel a kedvenc ebédelős helyünkön, odafelé arról beszélgettünk, hogy Nudli ne lökje ki az útra Bercit, mert az életben nincs igazi újraélesztés, csak azt lehet újraéleszteni aki még nem halt meg teljesen, csak a szíve állt meg. És hogy ha a szíve nem éled újra akkor olyan műszívvel életben lehet tartani, de az már nem igazi élet és nem szokták sokáig (mondjuk ilyet csak a House-ban láttam).
A kedvenc ebédelős helyünkön az elején összevesztek azon hogy ki hol ül és aggódtam hogy végig ilyen lesz a légkör. Aztán nagyon egyszerűen megoldódott, javasoltam hogy félidőben cseréljenek helyet, Berci (aki a nemjó helyen ült) beleegyezett, aztán megfeledkezett róla és amikor a végén eszembe jutott és megemlítettem, csak megvonta a vállát.
Evés közben arról beszélgettünk, hogy szeretnének-e második nevet (Berci Mátyást, Nudli … ezt inkább máshol írom le), és ha lányuk lesz mi legyen a neve (Berci lányának Viktória, Nudlié Veronika) (a fiúnevet még nem tudják), és hogy a madaraknak születik-e egyszerre a legtöbb gyerekük (szerintem a halaknak és a hüllőknek több), és Berci kioktatott hogy a farkasok a kutyáktól származnak, a rókák meg a macskáktól.
Hazafelé Nudli szenvedett egy kicsit hogy utál gyalogolni, de aztán áttértünk arra hogy ki miben hisz, Nudli hisz a reinkarnációban, a mikulásban és Istenben is. Magyaráztam neki hogy az istenhit szerint nincs reinkarnáció, csak menny és pokol (de abban is hisz). Kicsit elkomorult hogy akkor miben higgyen, de megnyugtattam hogy van még ideje eldönteni, sőt most éppen én sem tudom hogy miben hiszek, régebben hittem Istenben de most nem tudom. Berci viszont abban hisz, hogy a világ régen egy nagy csillag volt ami felrobbant, és a majomtól származunk, és csak két élet van, a földi és utána vagy a mennybe vagy a pokolba kerülünk, és a mennyben Istennel leszünk. És Nudli hozzátette hogy meg Jézussal, mert ő hallott egy történetet hogy Jézus meghalt, de három nap után feltámadt és most a mennyben van. Közben haza is értünk, és Berci erre azt válaszolta hogy ez egy monda, amitől hirtelen összezavarodtam (ha nem hiszek Istenben, akkor csak monda hogy Jézus élt és meghalt és feltámadt? akkor inkább mégis hiszek). Meg kavarta a mondát és a mondást, úgyhogy gyorsan tisztáztuk a különbséget.
A gyerekeknek annyira megtetszett egy rész a Gumballból, hogy felvették és tegnap háromszor, ma pedig négyszer nézték meg. Arról szól, hogy Darwin eddig nem merte kifejezni az érzéseit, még akkor sem szól ha valami nagyon idegesíti, de Gumball felszabadítja, így viszont bunkó lesz és mindenkit megbánt. Gumball gyorsan kreál egy videójátékot, amiben verekedés helyett szavakkal sebzik egymást, hogy megmutassa hogy szavakkal is lehet bántani. Persze nekik nem ezért tetszik, hanem a videójáték miatt (ugyanolyanok benne a szereplők csak pixelesek).
És:
Nudli: holnap jönnek hozzánk az ovisok [nyílt napra].
Berci: nálunk ma voltak. Hajtogattunk, énekeltünk és furulyáztunk is.
Nudli: és, megszégyenültél a furulya közben?
Berci: nem, mert beolvadtam. Még én sem hallottam hogy mit játszom.
Jó volt a piknikezés, kicsit volt ilyen élményem, de most legalább a téma ismerős volt (orvoskodás nagyrészt). És minden finom volt, és az eső előtt hazaértem az utolsó percben, pedig a metró sem ment. És isolde hozott nekem könyvet (pedig előtte a cicamenhelyre is el kellett mennie magányos kiscicákat simogatni).
Itthon meg végre elküldtem a munkát, csak nehezen álltam meg hogy ne az legyen a kísérőszöveg, hogy bocsánatot kérek a kritikán aluli minőségért, bár ha jobban belegondolok nem is teljesen álltam meg. Utána pedig kéjesen becsuktam az összes vonatkozó fület a laptopon.
Az aranyéremnek pedig örülök, Horváth Mariann viszont továbbra is kifejezetten idegesít. Gondolom minden riporternek nagy álma olimpiai aranyérmet közvetíteni, csak az a pech amikor ezt bénán teszi. Persze lehet hogy csak nekem idegesítő, főleg ötödször. És tényleg nagyon szép a szeme (nem HM-nak, hanem neki).
Gé felfedezte az egyéb csatornákat is és nagy örömmel nézi. Az előbb ezt hallottam a tv-ből (TLC): “Csodálatos érzés, hogy végre végigaludhatom az éjszakát és nem arra ébredek hogy egy csótány mászik az arcomon”. Utána a kövér terhesek műsora jött, amiben egy férfivé operált nő terhességét is végigkövethetjük, a reklámban pedig a maffiózófeleségek dobálóznak tányérral.
Történelmi időket élünk, nap mint nap látunk olyasmit amit korábban soha. Ma egy kvízműsorban feladványként szerepelt a csőgörény.
Az új tévénkről még nem is írtam. Nagyon örülünk, mert van új tévénk. Itt egy kép, mivel olyan nagy hogy a környezete már nem fér bele, mellétettem néhány tárgyat az arányok kedvéért:
Úgyhogy most már nézhetünk nagyban community-t meg tbbt-t, egyelőre csak úgy ha átrakjuk pendrive-ra, mert ha megpróbáljuk bedugni a külső winchestert, levágja a biztosítékot. Először a tévé is levágta, a tévés fiúk ezt arra fogták hogy túl sok minden volt egy konnektorba bedugva, és úgy oldották meg, hogy átvitték a tévét a gyerekszobába és ott mutatták meg hogy milyen szép a képe, én meg viccelődtem hogy milyen jó tévéjük lett a gyerekeknek. Sajnos a biztosíték-probléma a konnektor-probléma megoldódása után is megmaradt (találtunk egy másikat a szekrénysor mögött), most villanyszerelőt kell hívni hogy tegyen be nagyobb biztosítékot. De mivel megfelelő Gé motivációja, meg fogja szervezni hamar, és akkor a fürdőszobában sem fog többé a tükör fölött lógni egy kábelkupac.
Mára szabadnapot vettem ki, hogy elkísérhessem Bercit az évnyitóra. El is vittük, Nudlival újra végigültük a felemelő rendezvényt (tánc is volt) (durcás negyedikesek táncoltak önként) (nagy élmény lehetett táncpróbákra járni a suliba a 38 fokban). Megint nyeltem a könnyeim, pedig most tényleg semmi okom nem volt rá, talán a tavalyi emlékek jöttek fel, vagy az elsős anyukák szorongását vettem túl magamra. Jövőre meg kezdődik elölről. Az évnyitó után már nem kellett pesztrálni Bercit, ment szépen az osztálytársaival, megvitatták hogy kinek milyen új táskája meg tolltartója van, meg hány foguk esett már ki meg ilyesmi.
Nudlit is viszonylag könnyen otthagytam az oviban, a gyerekek már nagyon várták. Ugyan elkészült a személyim, de az okmányirodában csak délután van ügyfélfogadás, így lett egy szabad fél délelőttöm. Megnéztem a neten hogy mi kell a vállalkozáshoz, úgy tűnik online is el lehet indítani ügyfélkapun keresztül, de már attól is lefáradtam hogy végigscrolloztam a felsorolást. Így egy darabig játszottam, aztán kényszerítettem magam hogy valami mással foglalkozzak. Megtaláltam és megnyitottam a zumba videót, de aztán mégis belefogtam egy tavaly óta halogatott melóba: a járólap megtisztításába az elődeink által otthagyott és az azóta keletkezett koszoktól. Egy óra alatt végeztem a wc-vel és jól elfáradtam, egy időre ennyi elég is belőle.
Utána összeszedtem a gyerekeket, ma még ebéd után, hazajöttünk, megjött Gé, elmentem a személyimért, a lidl-be és a cba-ba, hazaértem, ők elmentek fogorvoshoz, megjöttek az izmos tv-s srácok, a tv lecsapta a biztosítékot ezért a gyerekszobában üzemelték be, elmentek, átcipeltem és bedugtam másik konnektorba. Nagyon szép, led-es meg minden. Majd át kell rendeznünk a nappalit hogy elférjen.
Avagy: Magyarország, én így szeretlek!
Az önkormányzat bezárta a strandot, és már 40 fokban sem tudnak kinyitni
Embernyi magasra nő a parlagfű a Budapest környéki erdőkben
Gólyatáborosok részegen randalíroztak egy városban
30 km-es autós üldözés: a sofőr nem állt meg a rutin igazoltatásnál mert részeg volt és a hátsó ülésen 6 gyereket vitt gyerekülés nélkül
Fekália folyik a csapból, többen megbetegedtek, az önkormányzat szerint nem fertőzött a víz
Kilakoltattak egy 7 gyerekes családot a lakhatatlan házból, a helyette felajnálott 2 másik lakást nem fogadták el. Megtekinthetjük a dózerolást megelőző kis helyi cirkuszt.
Perli a kórházat a feleség mert nem vették észre a férje szívinfarktusát, hazaküldték és otthon később meghalt
Egy gyerekotthonban dühöngőbe zárják a rosszalkodó gyerekeket
Többen szénmonoxidmérgezést kaptak egy házban
Nem készült el határidőre a metróvégállomás
szerencsére pozitív hír is van:
Kezdődik a Savaria történelmi fesztivál
Találtak egy feketególya fiókát és megmentették. Megtekinthetjük ahogy 7 egeret fal fel 5 mp alatt
Biztos ez is a meleg miatt van mind.
és a tévé is szemét, pont amikor fordítanom kéne, egy makulátlan elme örök ragyogása, gyűrűk ura, kémjátszma (nem ismertem, de hát brad pitt), apollo 13. ja hogy ha komolyan venném a munkát akkor ezt mind nem tudnám. úgy tűnik még mindig nincs elég közel a határidő. viszont a fényképek felpakolását a fbkra emiatt halasztom.
Vajon mi is vacsorázó hullák vagyunk?
szerintem jim carrey csak a komikus szerepekben idegesítő.
mai hírek: meleg van és erős az uv sugárzás, mégis sokan napoznak; holnap is meleg lesz; jaj-jaj mi lesz stohlbucival; pornófilm készül a budai várban.
Berci a nat.geo-ról bővíti a szókincsét, pl. ezzel a mondattal: a lesőharcsa arról is híres, hogy szereti egyben lenyelni a kisdedeket. (kisded) Mivel nem tudtam neki felajánlani új filmet amiben szörnyek vannak (nem, az alient még nem gondolom hogy látnia kéne).
Kiderült hogy a játékfüggőségről csak addig tudok lemondani, amíg nincs a láthatáron semmilyen halogatásra váró nyomasztó feladat = semmilyen feladat. Ha már a játékot is unom, órákat töltök a láncfűrészes bűvészes videó keresgélésével, hogy Gének megmutassam, majd mivel nem találom megnézetem vele a magyar pálp fiksönt nordmann-nál. Aztán ő megtalálja magának, én meg posztot írok és szarakodok a linkeléssel. Linkelés közben találok egy borzasztó videót a 4 éves kislánnyal, szörnyülködök, és meg akarom gyilkolni a szülőket (de tudom hogy ott van rosszabb is, babaszépségverseny, amit most már nem keresek meg).
Amikor ezt is abbahagyom, hogy végre hozzálássak a még kb 2 perces nyomasztó feladatomhoz, tévézni kezdek.
ha magne B6-ot szedsz, nem kell a bevásárlással bajlódnod, az a munkád hogy tökéletes frizurával bájologsz a telefonba, otthon meg csak annyi a dolgod hogy együtt játszotok a családdal.
Miután sikerült visszakergetni a szobájukba a vadul köröző kistermetűeket (anyaaaa, de tényleg éhes vagyok, hallod korgott a gyomrom), megtaláltam a gépen a facérokat, és gyorsan megnéztem.
És igen, éljen a grunge, és szerencsések vagyunk hogy a fiatalságunkat ilyen zenei környezetben tölthettük, viszont. Egy jó filmet vártam, annak idején mindenki dicsérte, és biztos bennem van a hiba, ilyesmit maximum 18 éves korig bezárólag kell nézni, de sajnos hazugság lenne azt állítani hogy, nos, nem utáltam. Alig vártam hogy vége legyen. A két főszereplő ellenszenvessége semmiképp sem segít. (Nem segít, hogy a csajt láttam korábban az another worldben, és vagy ellenszenves volt a karaktere vagy csak ő maga volt már akkor is az.) A sztoriban egy eredeti fordulat sincs. Lehetséges, hogy 92-ben még nem volt klisé balesetben elveszíteni a véletlenül besikerült gyereket? És a tönkrement üzenetrögzítő, jaj és hogy a szerelmi bánat súlyosságát a földön heverő üres pizzásdobozok számával hangsúlyozzák. A zene jó volt, de nem illett sem a sztorihoz, sem a szereplőkhöz.
Különben is, most a cunamiról kéne sápítozni hogy szörnyűség, és mindenféle linkeket kiposztolni ahol mások segítsenek szegény szerencsétlenül jártakon, nekem az egészről annyi jut megint eszembe hogy hányok a médiától. (Megint, és minden alkalommal egyre inkább.) (A sápítozós, szenvelgős, szemforgató, álszent emberektől, akik egyáltalán nem tudják elrejteni az extatikus ujjongásukat a nagy fogás felett, amit áldozatos munkával kizárólag a nézők naprakész és mindenre kiterjedő tájékoztatása végett tesznek közzé egy valag pénz és jelentős előrelépés reményében.)* De ez is lerágott csont.
Update jóval később 2014-ben: azért annyit hozzátennék hogy valószínűleg, jó, nem, biztosan vannak jó fej újságírók is, akik elhivatásból űzik a szakmájukat és az őszinte tájékoztatás a céljuk.
*aktívos pasi: Mai kérdésünk pedig, hogy mit jelent a cunami. (szemforgatva) Ennek sajnos szomorú aktualitása van. Gratulálok, ön nyert, mutatom a nyereményét, kétszemélyes wellness hétvége.
Igaz hogy ritka idétlen mese a Spongyabob, mert az még hagyján hogy a szivacsok* nem tudnak beszélni, meg a mókusok nem élnek a víz alatt, de hogy tengerpart is van a víz alatt, az már tényleg sok. Sose néztem volna, ha nem kapnak a gyerekek DVD-t ajándékba, és nem tetetik be százszor egymás után, de megszerettem, mert annyira kedvesek benne a szereplők, és csomó részben a jószívűség meg a szeretet meg egymás segítése a jó megoldás, egy másik csomó részben meg az önzés és a rosszindulat megbosszulja magát jól.
*azok a részek is zseniálisak amiben rámennek arra hogy a tengeri csillagok mennyire buták
… már négy halottja van … az egész világon egyedülálló katasztrófa … számos ország forgatócsoportja érkezett a helyszínre … megszólal az egyik áldozat családja … nem tudni mért nem engedik be az újságírókat az elzárt veszélyes területre … újabb pánik tört ki … egy nő elájult, újra kellett éleszteni … a nézők által beküldött felvételeket megnézhetik honlapunkon
f*szfejek
Leírom hány döntéshelyzetben kell helytállni, ha valaki felújításra adja a fejét:
– járólap (nálunk ez adott volt)
– csempe: konyha, wc, fürdőszoba
– padló, szegőléc
– falak színe
– mosdószekrény, mosdó, tükör
– konyhaszekrény, munkalap színe, fogantyúk, mosogató
– csaptelepek
– redőny
– bejárati ajtó
– fogas
– wc papír tartó, wc deszka
– kábelszolgáltató
még hátravan:
– kilincsek
– kuka
– lámpák
– karnis, függönyök
– kanapé
– tűzhely, mosogatógép
Nem tudom, szerintem régen ez is sokkal könnyebb volt. Gének is igaza van, hogy összességében régen nem volt jobb élni, sőt rosszabb volt, éhezés, fázás, betegségek, korai halál stb. De akkor is, szerintem ez az állandó döntéskényszer ami körülvesz minket (pl. megszűnik a kedvenc samponunk/vajkrémünk és újat kell választanunk) igenis megnehezíti az életet és túlterheli az elmét.
Meg azért persze az jó hogy ennyi új cuccunk lett.
Ibolya egyelőre tartja magát a dobogó élén – nem irigylem, nehéz lehet egyensúlyozni.
Szerintem elég kínos a kajafőző műsorokban, hogy most már mindig kötelező performanszot is prezentálni, sőt legtöbbször már kettő is van, és annak ellenére hogy ezek legtöbbször cikisen kínosan gázok, azért mindig áradoznak róla hogy mekkora feledhetetlen élmény volt a házigazda nagymamájának csodálatos zongorajátéka (aki kicsit is ad magára az minimum könnyekig hatódik meg), vagy a pár négyzetméteres szobában 10-12 kamerával körülvéve önfeledt felszabadult táncot járni egy harmonikás pasi kornyikálására. Jó, tudom, ezért vedelnek, és meg is van mondva hogy eszükbe ne jusson kritizálni, meg vigyázni is kell hogy nehogy rossz benyomást keltsenek a nézők előtt és elveszítsék értékes celeb státuszukat. És főleg, minek nézem, tudom.
Meg az is kínos (váltott témát meredeken), ha valaki száz százalékig biztos benne, hogy az olvasókat nem érdeklik, sőt kifejezetten untatják a saját életükről író bloggerek, csakis a kitalált irodalmiaskadó fülledt történetecskékre buknak, és annyira felzaklatja hogy de igenis érdekli, hogy nem tudja abbahagyni az ezzel kapcsolatos bosszankodást, mormogást és fröcsögést. Csak úgy általánosságban.
A marmaduke a kutyakomédiáról még az jutott eszembe, konkrétabban arról a jelenetről amikor a szennyvízcsatornában úszkálnak, hogy emlékeim szerint a Jackassben is volt egy olyan rész hogy a fickó a szennyvízcsatorna partján biciklizett, majd beleesett, de akkor nem volt hegyipatak-tisztaságú a víz mint a filmben, olyannyira, hogy a srác a kimászás után a hotelszobáig folyamatosan rókázott gyaloglás közben. Valószínűleg a zuhany alatt is, csak azt már nem mutatták. De valójában ez szóra sem érdemes, csepp a tengerben, vagy hol.
Na, a mai híradó is nem semmi volt, ha az országszerte pusztító áradások és elúszó otthonok még nem lenne elég, jön a fenyegető államcsőd, a forint tovább zuhanó árfolyama, a belga aki lelőtte a bírónőt, az egy hónapja növögető olajfolt (most épp akkora mint Szardínia, sajnos nem a hal hanem a sziget), az ámokfutó angol taxis, az ausztrál ciklon ami házakat tépett darabokra.
Az utókor számára megjegyezném, hogy azért nem minden nap ilyen durva.
Ebből lehetne egy jó kis mobilreklám, olyan amiben ketten sokat beszélhetnek olcsón, amikor a bolt közepén állva sorolom a telcsibe hogy mit vettem eddig, miután a bevásárlólistát taktikusan nem otthon felejtettem, hanem útközben hagytam el. Hogy hátha Gének eszébe jut még valami amit kifelejtettem. A “de én még annál is jobban”-t mindenképpen ütné.
De most hagyjatok, mert nézem a Királynőt. Máris szembetaláltuk magunkat egy rejtéllyel. Vajon mért kell eltakarni a hátsó részt a fürdőruhás futamban. Megalázó ha a seggüket bámuljuk? És ha a mellüket? Akkor előre is kéne egy lepel, nem?
Kiskoromban nem szerettem a Frakkot, mert folyton veszekszenek benne. A Mekk Mestert sem, mert a kecske mindig megszégyenül. Azért Frakk vernyogása se semmi. És a macskáké. Meg volt egy könyv amitől féltem, de már nem emlékszem a címére. Volt benne valami zsiráf amit ki akartak húzni az ágy alól és beragadt a feje és úgy lett hosszú nyaka. Meg almárium, talán, de lehet hogy az másban volt. Hú, találtam valamit, szerintem ez volt az. Nem tudom mitől félhettem, a leírás alapján semmi különös. Esetleg a mumusok? A képek elég freakyk voltak. Az új kiadásnak más a borítója, bár az is olyan varjúdombi mesék style.
“A domb tetejéről elébe táruló látvány mindenért kárpótolja Hortenziát”
Ez bmeg egy szurikátáról szól.
Később még érdekes lehet, hogy mostanában főleg pedofil papokról és sikkasztó politikusokról van szó a hírekben. Ja igen, meg homicid elmebetegekről.
Kiira Korpi nagyon dögös volt ma a műkorcsolya gálán, nekem is kéne egy ilyen ruci, ha egyszer mennék újra farsangozni, csak kicsit fogynom kéne és nőnöm hogy rajtam is így álljon, gondoltam, de kiderült hogy ha nőnék, kicsit hízhatnék is, illetve hogy a paraméterek (testsúly és testmagasság, nem popsi-derék-mell) alapján a férjemre lenne pont jó a gönc.
A tehetségkutató műsorban a kedvenceim a szexis srácok, a szomorú szemű szerény eszméletlen hangú férfi és a mozgássérült jófej srác (bár lehet hogy csak egy stróman freesyle-ozott helyette).
Közben olvastam is, a ZZ álnévvel írt könyvet már befezejtem, most a Parfüm került sorra. Névnapomra kaptam. Van egy listám hogy milyen könyveket szeretnék elolvasni, az “1001 könyv amit el kell olvasnod mielőtt meghalsz”-ból írtam ki, persze nem az összes, meg eleve párat már olvastam azok közül. Szóval a lista el van terjesztve a családban, így nem okoz fejtörést hogy mit kapjak. Kaptam festményt is, Bercitől balettáncost, mert az lányos, Nudlitól meg bionicle robotokat, mert ő még úgy tudja azt kell festeni mindig, kicsit le van maradva.
A névnapom nem most volt, de ravaszul vártam és csak később írtam róla, hogy nehogy eláruljam az inkognitómat, és mindenki azt higgye Gabi vagyok, pedig Jolán Stefánia.
Amióta van blogom egy tehetségkutató sem volt adásban, és eddig emiatt nem írtam róluk. Szeretem a tehetségkutató műsorokat. Nem az hogy előre készülök, és elhatározom, és felveszem ha nem tudom megnézni, például most se tudtam hogy ma kezdődik a csillag születik, hanem megragadnak és fogva tartanak, például ma is csak kapcsolgatás közben találtam rá (jó a 3 között nem volt nehéz), és máris a freestyle reppelő srácról áradozom.
Mert milyen volt már! Jó, biztos egy csomó blokkot előre kitalál, meg fejben felkészül rá, de akkor is milyen kreativitás és koncentráció kell ehhez, és mégis vicces lett és szórakoztató. És lehet hogy ha nem lenne mozgássérült akkor nem kapnánk fel annyira a fejünk, de igenis megérdemli, azért is mert nem otthon ül és sír hogy mozgássérült vagyok mi lesz velem valaki segítsen hanem vidám és életigenlő módon kiáll egy csomó ember elé, és még ügyes is.
Biztosan nem a produkciók páratlan minősége miatt nézzük hétről hétre (megfigyelhető, milyen furfangosan terelem át a tehetségkutató műsorok sikerének felelősségét magamról a népességre úgy általában), hanem mert valódi emberek vannak ott, és számukra nagyon jelentőségteljes helyzetekben nagyon mélyen tárják fel magukat előttünk, és mert élő műsor és ezért nem lehet teljes mértékben beszabályozni hogy mi fog ott történni, és mi pedig szeretünk kukkolni.
És előítéletes és sztereotip módon gondolkozva arra tippelek, hogy az USA-ban biztosan sokkal sablonosabb az egész, mert a csajok mind Shakirát, a srácok Justin Timberlake-et (igen tudom úgy 5 évvel lemaradtam) utánozzák, de a magyar egy kreatív nép, és ezért nagyon színes és kreatív és meglepő dolgokkal jönnek elő. De valójában nem ez számít, hanem főleg a kukkolás, az örömkönnyek, a csalódottság, a megható pillanatok.
nightswimming 