Elkezdtük az Orange is the new blacket, nagyon aranyos (eddig 3 részt láttunk csak de eddig minden szereplő cuki), kár hogy most szünet jön mert Gé elutazott.

Advertisements

Úgy ünnepeltük a közös születés-és névnapunkat, hogy az előestéjén befejeztük a House of Cards-t*, aznap elmentünk közösen az ikeába és végigszaladva rajta megvettük a karácsonyi ajándékunkat (egy könyvespolcot), valamint villanykörtéket**, zöldalma illatú gyertyát, új díszeket az égősorhoz hogy lecserélhessük a hópelyheket, és műanyag záróbigyókat zacskóhoz (csak ötszáz forint és valamire biztos jó lesz). Utána átautóztunk az árkádba és az év első fagyizásával köszöntöttük egymást, este pedig elmentem megünnepelni agnust. Másnap a Három Férfi gyorsan összerakta a könyvespolcot, amit timelapse felvétellel dokumentáltunk, és rápakoltuk az évek óta a sarokban halmokban szomorkodó könyveket. Délután metsző hideg borúban bicikliztünk a Duna-parton, majd Nudli kikönyörögte hogy azért ha beülünk valahova végülis fagyizhatunk, úgyhogy fagyiztunk, rájöttem hogy otthon hagytam a biciklilakatom kulcsát, Gé hazabiciklizett érte, addig mi fizz-buzzt játszottunk*** és fánkot ettünk a Fánkterápiában, megjött Gé, Berci rájött hogy smoothie-t is szeretne, azt is ittak, aztán hazabicikliztünk. Itthon Berci szomorkodott az olvasónapló miatt, átvittük őket anyuékhoz és elmentünk sörözni.

 

*tetszett, bár nagyon furcsa élmény a gonosz főszereplőknek drukkolni, teljesen meghasonlottnak érzem magam, de a többiek sem nyerték el annyira a szimpátiám hogy nekik drukkoljak. új élményt nyújtott, kiderült milyen egyszerre érezni mély felháborodást, undort, haragot és szimpátiát is ugyanazzal a személlyel kapcsolatban – nemcsak Kevin Spacey, Robin Wright is zseniális szerintem. de hát az élet nem fekete fehér.

**az új drága villanykörték egyáltalán nem bírják olyan sokáig mint ahogy hirdetik, és mire egy kiég az ötből, gondosan lecserélik a kollekciót hogy mindet ki kelljen cserélni.

***olyan hogy sorban számolunk de bizonyos számok helyett és amivel oszthatók plusz ha számjegyként szerepelnek, fizzt, buzzt vagy fizzbuzzt kell mondani, először a 3-at és 5-öt helyettesítettük, utána 2-t és 7-et, nagyon ügyesek.

Nudli

Miközben a dr oetker sonkás pizzáról vágom le neki a pontosan egy centi vastag szélt (a vastagabbat nem eszi meg, a vékonyabbnál aggódom hogy éhenhal), gyorsan leszedegetem róla a sonkát mielőtt kihűl és mosolygós irányban teszem a tányérjára, körülöttem járkál és a medveállatkáról sorol fejből adatokat, a “továbbá” kötőszót használva.

És annyiból is jó volt hogy legalább kicsit fogytam, mert egy rövid ideig nem volt étvágyam, meg nem is volt annyira stresszes itthon betegnek lenni, és most újra érzek magamban erőt hogy ne egyek sokat. (miközben még mindig nem vagyok kövér, karácsonykor felszaladt 4 kg, amivel a bmi-m megközelítette az átlag felső határát, és én jobban szeretem ha az alsó határ környékén van inkább).

Kedves naplóm, sok minden történt, betegeskedtünk Bercivel, aztán én újra mentem dolgozni, csütörtökön vettem tantum verdét hogy hátha végre elmúlik a torokfájásom és már tényleg sokkal jobb. Berci beszerzett még egy kis középfülgyulladást, de összességében már jól volt csak az antibiotikumot kell szedni, de tegnap fájt a felkarja, ma meg az alkarja. Nem tudjuk mi ez, nem tartom nyafogósnak, de annyira fájt neki hogy sírt. Úgyhogy még lehet hogy ezen a hétvégén is meglátogatjuk az ügyeletet egy fél napra.

Még előtte Berciék csapatban másodikak lettek a matekversenyen, ő egyéniben 16., Nudli meg idén 51. lett (a tavalyi tizedikhez képest elég nagy kontraszt), de aranyosan drukkolt Bercinek és végigunatkozta velünk a díjkiosztót. Nudlinak új, remélhetőleg átmeneti szokása a sikítozás (ez csak azért ugrott be mert épp az Eye of the Tiger bevezetőjét sikítozza).

A HoC-ból a 3. évadnál tartunk, ahhoz képest elmegy hogy mindenki szerint ez a legrosszabb. Nudlival megnéztük a Mentőexpedíciót és filmen is tetszett, jó volt hogy kiszedtek néhány bonyodalmat mert a könyvben már kezdett inkább irritáló lenni hogy mindig történik valami, az nem tetszett hogy mégis Matt lett vasember (a könyvben úgy emlékszem hogy a randinál kivételesen nem ő a hős aki megoldja a helyzetet, hanem valamelyik másik űrhajós miközben ő ájultan fekszik, de lehet hogy tévedek). Elolvastam a Kapcsolatot, teljesen más volt mint vártam, de tetszett, csomó nagyon érdekes társadalmi meg tudományos meg vallási kérdést vetett fel. Majd lehet hogy megnézem a filmet is, csak félek hogy a szerelemi szálra van kihegyezve ahogy a poszter alapján tűnik. Akartam még Sagant olvasni, de ha jól értem más regénye nincs, megpróbálkoztam a Cosmos-szal, minden mondatnál elkalandoztam, lehet hogy már az alapötlet elhibázott: egy ismeretterjesztő tévésorozatot könyvben megírni. Most a Demon-haunted worldöt nyúzom, szódával elmegy, könnyen elalszom esténként.

Várom a keddet mert nem kell dolgozni, és a pénteket mert akkor ha minden jól megy egy kis magány is jut.