Örömök megint

A zárójelentéshez csatolt ruhaleltár, aminek az indigószaga gyerekkori emlékeket idéz. Meg hogy van zugolvasóm. Meg hogy ma nem borultam fel a biciklivel megállás helyett. Meg hogy a betegem elhozta a virgonc kisfiát, aki kíváncsiskodva fedezte fel magának az irodát, és beszélgetett velem.* Meg amikor aranyosan tekertünk egymás mögött (“mint egy csigacsalád, Nudli szavaival”) (miközben Berci varázsigéket kiáltozott halandzsanyelven), és osztoztunk az élményekben, pl. az árkádok alól kicsapó hűvös ugyanúgy érintett meg minket.

És a vv persze.

 

*s: Jó hosszú szempilláid vannak.

aranyos kisfiú, öntudatosan: Én egy ilyen gyerek vagyok.

webkamera

Gé éppen bemeséli Bercinek, hogy azért nem tud segíteni a leckéjével, mert ő még nem tanulta hogy milyen konyhakerti növények nőnek ősszel, mert amikor ő volt kicsi még nem volt konyhakert. Végül rá kellett keresnem az interneten. (Kelbimbó, kelkáposzta, sütőtök, cékla, uborka.)

Közben Nudli az új távirányítós autóval kergetőzik, az esti mese meg magát szórakoztatja.

na ugye hogy vicces

Az volt a vicc, hogy nem is annyira nagy a tévénk, hanem direkt kicsi könyvet meg vázákat tettem mellé.

túl elvont vagyok

Tényleg, senki sem nevetett a minivázás viccen.

Mit mondjon az ember, ha egy szakápoló, aki 39 éve van a szakmában, azzal ront rám a nővérszobában, hogy de jó hogy jössz sulemia, már úgyis akartam kérdezni, hogy az akineton most miligrammos lett, eddig meg csak simán tabletta volt, akkor most nem túl sok amit adunk? és mutatja a dobozt, hogy rá van írva hogy akineton 2 mg.

De egyébként ez semmi.

Meg akkor még írok nemdurvát is, tegnap fürdés közben megoldottam a fényképalbum problémát, nyitok accountot a picasán, és oda fogunk válogatni, és leeshet a teher a hátamról hogy 2005-től ki kell válogatni és kinyomtatni és beragasztgatni a képeket különböző albumokba amiket előtte meg kell venni vagy elkészíteni, és feliratot írni hozzájuk (a képekhez). És beleolvadhat a gyerekek honlapja is (ami szuperül szolgált eddig), és simán fogok tudni én is egyedül feltölteni képeket.

Voltunk ismét az ifjú reményteli feltörekvő együttes koncertjén (különös tekintettel a basszusgitárosra). Kicsit aggódtunk hogy késünk, de mikor beléptünk megnyugodtunk, rögtön láttuk az összeverődött öt fős csapatot (ebből három fő tag volt, egyikük hazalépett az otthon felejtett erősítőért, miután nem sikerült meggyőznie a többieket hogy a hely méretére tekintettel eltekinthetnek tőle). Aztán még többen lettünk, utóbb megtudtam hogy az első áttörést az jelentette amikor a közönség létszáma meghaladta a csapatét, a következő még várat magára, amikor már nem ismernek mindenkit név szerint a közönségből, utána már jön a világhír.

A pultos sráctól megtudtuk hogy csak néhány hete nyitottak, ő pedig megtudta tőlünk (kedves kérdésére), hogy sem a neonfényű karácsonyi égősorok,  sem az irodai asztalok nem mozdítják pozitív irányba a hely hangulatát. Kedvességből arra nem tértünk ki, hogy a falra festett Elvis copfja (árnyéka? fekete sziámi ikre?) is furán hat. Jó volt a zene, közben előtte és utána beszélgettünk is sorozatokról, meg hogy de kár hogy feloszlik az REM és vajon az AIDS miatt-e, kis kitérővel a Family Guyra, és hogy ciki-e ha az esküvői meghívó szerint a buli a menyasszony anyukájának kertyében lesz, és hogy a fehérbor úton van az vajon kód-e arra hogy majd csak jövő héten lesz.

 

#1040

Ahányszor fogyni próbálok, mindig hízom, amióta dolgozni kezdtem ez 4 kg pluszt jelent. Ráadásul mindenki értetlenkedik hogy mért akarok fogyni. Lehet hogy megpróbálok hízni egy pár kg-t.

lapos tévé

Az új tévénkről még nem is írtam. Nagyon örülünk, mert van új tévénk. Itt egy kép, mivel olyan nagy hogy a környezete már nem fér bele, mellétettem néhány tárgyat az arányok kedvéért:

Úgyhogy most már nézhetünk nagyban community-t meg tbbt-t, egyelőre csak úgy ha átrakjuk pendrive-ra, mert ha megpróbáljuk bedugni a külső winchestert, levágja a biztosítékot. Először a tévé is levágta, a tévés fiúk ezt arra fogták hogy túl sok minden volt egy konnektorba bedugva, és úgy oldották meg, hogy átvitték a tévét a gyerekszobába és ott mutatták meg hogy milyen szép a képe, én meg viccelődtem hogy milyen jó tévéjük lett a gyerekeknek. Sajnos a biztosíték-probléma a konnektor-probléma megoldódása után is megmaradt (találtunk egy másikat a szekrénysor mögött), most villanyszerelőt kell hívni hogy tegyen be nagyobb biztosítékot. De mivel megfelelő Gé motivációja, meg fogja szervezni hamar, és akkor a fürdőszobában sem fog többé a tükör fölött lógni egy kábelkupac.

happy equinox

Átestünk a keresztségen, megvolt az első szülinapi zsúr halálos áldozat nélkül, még vér sem hullt, sőt a jeges teát is csak én öntöttem ki. Az anyukák között volt egy tanítónő aki kézbe vette a dolgokat amikor kezdtek ööö kicsúszni a kezünkből. Nem, tényleg, tök jól sikerült, a gyerekek is aranyosak voltak, az a kissrác is aki fél 8-kor telefonált hogy most jutott eszébe a buli arról hogy kezébe akadt a meghívó, és jöhet-e még (nem). Úgyhogy van itthon egy mázsa kiszáradt, sótlan hommade sonkás pizza. (Ha a gyerekek ebben a korban már nem is annyira őszinték, az aspiek még igen: “Én a minőséget és az összetevőket értékelem”.)

 

Gé boltba megy

s: Vegyél nekem valami finomat ami nem hízlal.

g: Cukrozott disznózsír jó lesz?

s: Tökéletes.

#1033

legfrissebb firstworldproblemjeim.

– hosszan, nagyon hosszan szarakodtam hogy szép rendben álljanak a könyvek a kindlémen, és most bénábbak mint valaha

– dobos torta volt a menzán, aminek nem lehet ellenállni

– nem tudom hol lehet tokot venni az ipodomra, ami nem ronda, csicsás és többezer forint*

– mennék sörözni, de halálos fáradtság (/lustaság /bénaság) állja el az utam

– a blogra vagy a facebookra tegyek fel képeket a párizsi útról

– hogy találok olyan útvonalat ahol a bicikli kereke nem megy tele tövissel újra

– a google olvasó nem adja be a megosztott posztokat

Bercinek is van: nincs itthon hamburgerzsemle

Nudlinak is: igaz hogy nem kell oviba mennie mert beteg, de nem lehet itthon mert nekünk dolgozni kell, a Nagyi meg nem tud felvenni meséket

 

 

*ez annyira nem friss, mondhatni it’s so 4.30, közben megoldódott

#1032

Néhány hete miközben a biciklit hoztam fel a pincéből felrémlett bennem valami szám amire régen sokat ugrabugráltunk bulikon és osztálykirándulásokon, és valami neighbourhood volt a címében, és nem prodigy vagy rhcp vagy rage volt. Ma megpróbáltam rákeresni a youtube-on, és az első találat volt:

 

 

Más érdekeseket is találtam.

 

 

 

Ez nem hagyja magát beágyazni.

Az életem egy elfelejtett szelete megtalált, hihi.

 

Párizsról

A főorvosnő szavaival, Párizs tartja a formáját. És nem tévedtem el, nagyon szépen ki van táblázva minden. Kiálltunk a Champs Elysées-re hogy egy vonalban fényképezhessük a két diadalívet, áhítattal körbejártunk a Notre Dame-ban és egyéb templomokban, ettünk virágfagyit a latin negyedben, vettünk közösen franciacsatot a gondozós csajjal mert úgy olcsóbb, meg persze hűtőmágnest, össze-vissza cikáztam az ajándékboltok között a montmartre-on, miközben a többiek bögrét vettek, [találó név] pedig morcosan strázsált középen, összenevettünk Whistler mamája előtt a Musée D’Orsay-ban, croissant ettünk a Rodin múzeum kertjében egy padon, megcsodáltuk az árkádokat és az árakat a Lafayette-ben, és úgy általánosságban lejártuk a lábunkat, és minden kávézóban leültünk kávézni, miközben természetesen végig előadásokon ültünk. A szerzeményeimnek is örülök, Monet tavacskáival díszített csat, zöld zselé, fehércsokival bevont oreo, macaron, hupikék-törpikék gumicukor, a Moulin rouge képével díszített dobozka Nudli fogának, ami közben kiesett.

#1030

Végül az lett hogy apu megírta hogy 50ezerert valogathatok új telefont, én meg eldöntöttem hogy akkor inkább egy iPod touch-ot kerek, tegnap megrendelte és ma meg is érkezett. Egyelőre jól kijovunk.

#1029

Kár hogy általában kell valami szerencsétlenség a történetbe ahhoz hogy egy író bizonyíthasson. (Persze megint gyanútlan voltam.) (Pedig így utólag visszagondolva voltak jelek.) De ez tényleg zseniális, először csak abból tudni hogy meghalt valaki hogy oldalakon keresztül nincs róla szó. Érződik a hiánya, meg hogy még túl korai hogy rágondoljanak.

#1028

Mindjárt indulok Párizsba, nagyon izgulok. Csak el ne tévedjek az utcák, a metróhálózat és/vagy a szociális interakciók szövevényében.

#1027

Mára szabadnapot vettem ki, hogy elkísérhessem Bercit az évnyitóra. El is vittük, Nudlival újra végigültük a felemelő rendezvényt (tánc is volt) (durcás negyedikesek táncoltak önként) (nagy élmény lehetett táncpróbákra járni a suliba a 38 fokban). Megint nyeltem a könnyeim, pedig most tényleg semmi okom nem volt rá, talán a tavalyi emlékek jöttek fel, vagy az elsős anyukák szorongását vettem túl magamra. Jövőre meg kezdődik elölről. Az évnyitó után már nem kellett pesztrálni Bercit, ment szépen az osztálytársaival, megvitatták hogy kinek milyen új táskája meg tolltartója van, meg hány foguk esett már ki meg ilyesmi.

Nudlit is viszonylag könnyen otthagytam az oviban, a gyerekek már nagyon várták. Ugyan elkészült a személyim, de az okmányirodában csak délután van ügyfélfogadás, így lett egy szabad fél délelőttöm. Megnéztem a neten hogy mi kell a vállalkozáshoz, úgy tűnik online is el lehet indítani ügyfélkapun keresztül, de már attól is lefáradtam hogy végigscrolloztam a felsorolást. Így egy darabig játszottam, aztán kényszerítettem magam hogy valami mással foglalkozzak. Megtaláltam és megnyitottam a zumba videót, de aztán mégis belefogtam egy tavaly óta halogatott melóba: a járólap megtisztításába az elődeink által otthagyott és az azóta keletkezett koszoktól. Egy óra alatt végeztem a wc-vel és jól elfáradtam, egy időre ennyi elég is belőle.

Utána összeszedtem a gyerekeket, ma még ebéd után, hazajöttünk, megjött Gé, elmentem a személyimért, a lidl-be és a cba-ba, hazaértem, ők elmentek fogorvoshoz, megjöttek az izmos tv-s srácok, a tv lecsapta a biztosítékot ezért a gyerekszobában üzemelték be, elmentek, átcipeltem és bedugtam másik konnektorba. Nagyon szép, led-es meg minden. Majd át kell rendeznünk a nappalit hogy elférjen.