avagy: amelyikben karácsony van
Igen, ezzel kapcsolatban írtam anno hosszú panaszáradatot, amit aztán kitöröltem és maradt egy rövid panasz… (mi is illik ide?) csepp. Hogy a karácsony a gyerekeknek öröm, a felnőtteknek meg fárasztó, de talán megéri vállalni is a fáradságot, hogy láthassuk a gyerekeink örömét, de munka mellett sokszor nagyon nehéz megoldani. Azért az mindenképp fontos szerintem hogy az ember lássa a határait, és ne akarjon azon az áron is hetedhét határra szóló ünnepet, hogy közben a felnőttek fáradtan gürcölnek és idegesen vitatkoznak egymással. Ezért volt az elmúlt két évben minimál-karácsony (a takarítást a szokásos porszívózás jelentette, a kaja max fél óra alatt elkészül, tavaly rájöttünk hogy minek nagy vacsora, ha a gyerekek úgyse esznek, mi meg túl sokat, az időbe sem fér bele, úgyhogy ettünk ebédre pizzát, este meg sütit meg pogácsát). Idén viszont szavam sem lehet, meg egyébként sem lehet szavam sem, mert örüljek hogy nem kell dolgoznom, senki sem beteg, és hogy sokan vannak körülöttem. De idén tényleg végképp nem lehet szavam sem, mert még süti is lett, igaz nem pont olyan mint a recepten a fénykép:
meg vendégváró falatok, meg kézzel készített ajándék a kötelező naptár mellett is. És lett aranyhaj a fán meg csillag a tetején, ahogy Nudli tavaly kérte, és jókedv is. Sőt már anyu is kezdi megirigyelni az amerikai stílusú műfánkat, amit nem kell a legnagyobb készülődés idején kockára fagyva levadászni és főleg befaragni a talpba, és kikötni spárgával mert mégis ferde és billeg.
